Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-08 / 36. szám

i CSELÉNYI LÄSZLÖ: Most Jövök a Bodrogközből, teli kosárral: szőlővel, almával, szilvával s teli élményekkel: gondokkal és lelkesedéssel. A lelkesedést az országjárás vál­totta ki. a kóborlás izgalma s a látottak: a napról napra szépü­lő, gazdaguló Bodrogvidék, az emberek nevetős arca, a lányok karcsúsága s a paraszt kala- potemeló derűje a bő termés láttán, a gondokat pedig az út­közben tapasztalt bajok, az űj életért folyó harc közben elkö­vetett hibák, a legtöbbször egyéni gondatlanságból, nemtö­rődömségből származó hiányos­ságok, egyéni tragédiák. Bejártam az egész környé­két, feltérképeztem mdganiban s most itt érzem a tenyerem­ben szinte az egészet, mint pelyhes madárfiókákat. Voltam Nagygéresen és Perbenyíken, láttam Kisbérit és a Borsi kas­télyt, részt vettem egy kistár- kányi aratóünnepélyem s bele­keveredtem Nagykövesden egy háromszáz-vendéges lakoda­lomba. Mindent összevetve, sole hát az élmény, gazdag a tarisznya, alig tudok mindent elraktározni s egyelőre az alábbi Írás is csak ízelítőt adhat az egyhetes ba­rangolásból. II. Kistárkányban szövetkezeti nap van,, ünneplő feketébe va­salt emberek járják az utcákat s népviseletben viruló csitri lá­nyok. Szikrázó augusztusvégi vasárnap szakadt a falura és nagy-nagy békesség. Hajdan búcsúk, vendégségek voltak ilyen nevezetes eseményei a 'falunak, manapság meg egyre inkább ez a nyárvégi aratőün- nepség. A tiszta, fekete ruhák ünnepe ez a nap. a jókedvé és * mulatságé, s a számvetésé. Az ünnepi közgyűlés előtt apró csoportokba verődve tár­gyalják az emberek a nagy nap eseményeit végig az utcákon s az alig egyéves művelődési otthon árnyékában. Bekiváncsiskodom én is' egy Ilyen csoportba, Újlaki Ferenc, Szabados János s Pitócky Ist­ván közé, s figyelem, miről fo­lyik a beszéd — Miről folyna ? A szövetke­zetről. — Arról hogy rossz, vagy ar­ról hogy jő? — Ha van szeme, láthatja. Nem szükséges ahhoz túlsá­gosan éles látás, hogy az ember megállapíthassa, hogy megy az országszerte híres kistárkányi szövetkezet, a hazai kollektív gazdálkodás egyik iskolapéldá­ja. Ötvenkettőben alakult meg a szövetkezet, akkor egy kicsit nehezen haladt a dolog, de az­óta megy minden, mint a kari­kacsapás. — Mi a bizonyítéka minden­nek? — Nézzen csak egy kicsit körül elvtársam, hogy mit lát? — Házakat. — No igen. de milyen háza­kat? Mennyi a régi és mennyi az új? t Kistárkány most épül tulaj­donképpen, eddig csak amolyan településféle volt, nem épített itt senki azelőtt, csak amióta a közös van. J$&h,ang*o£ás {Boxfoi&QJköJz&Mi — Mert ugye csak példának mondom, Nagy János mondjuk inkább lakott volna szövetkezet nélkül továbbra is szalmaföde- les házban, de szerez minden évben egy darab földet. Most meg hogy közös van, nincs gondja a földre, inkább házat éfüt, motorbiciklit vesz s rádiót, televíziót. — Mi a titka a sikernek? — kérdezem Fazekas elvtársat, az elnököt. — A jó földek, a jó munka meg az egyetértés, kitartás. — No meg a jó elnök - te­szik hozzá a többiek, ki ilyen, ki olyan formában, de lényegé­ben ugyanezt. — Hogy állnak a fiatalokkal? ~ A legtöbbje Csernőn dol­gozik még, a vasútnál. De azért egyre többen jönnek már visz- sza a faluba, csábítja őket a 24-25 koronás munkaegység. — Nocsak hadd jöjjenek, szükség lesz rájuk. Mert eddig csak kilencszáz hektáron gaz­dálkodtunk, ezután meg már ezerkétszázon. (Átvettek t. i. kétszáznyolcvan hektárt az ál7 lami gazdaságtól.) — Milyen érdekessége van még a falunak? — Hát a Tiszákért! Meg a szövetkezeti klub! Meg a .^. Róskadásig rakott, földighaj- Ió gyümölcsfák a Tiszakertben. Alma, körte, szilva. Kilencven hektár gyümölcs, évente hat­százezer korona tiszta jövede­lem s nyolcezer liter fajtiszta szilvórium. — Csak az a baj, hogy nem nagyon vásárolják mostanában. Tavalyról is maradt még két­ezernégyszáz liter. Petrik András a szövetkezeti klub vezetője. Az első ember ezen a vidéken, akinek semmi más dolga a szövetkezetben, mént a kultúra ápolása. Könyv­tárt vezet, színdarabokat szer­vez, táncot tanít, filmet vetít s napidíja két és fél munkaegy­ség. Van-e szebb bizonyítéka a jómód..-k Kistárkányban, mint Petrik András munkaterülete. III. Az úr 1676-lk esztendejének március havában az nagyságos fejedelemasszony Zrínyi Ilona teherbe esvén s közeledni érez­vén magzatja világrajövetelé­nek napját, elindula az ő kisé- retjével Munkács várából Sá­rospatakra az Rá|<ocziak akkori birtokára, hogy ott szülné meg elsőszülött gyermekét. Útköz­ben azonban égető szülési fáj­dalmak jövének reá s az fájdal­mak oly nagyok valának, hogy késérője, az bölcs asszony okos dolognak véle ama tanácsot adni az fejedelemasszonynak, miszerint az térne bé a közeibe eső Druget-család kastélyába s ott várná meg az clkövetke­zendő eseményeket. S Zrínyi Ilona megfogadja az bölcs asszony okos tanácsát s betérve a borsi kastélyba az úr 1676-ik esztendeje március havának 27-ik napján napvilág­ra szüli gyermekét, kit is atyja után Ferencnek keresztelvén, kilenc hetet tölt még a kastély­ban s aztán indul tovább, Sá­rospatak várába. így szól a krónika, az nagy­ságos fejedelem IT Rákóczi Fe- rencz Borsiban születésének körülményeiről. Semmi kis dol­gon, mült az egész, a természet szeszélyén s Borsinak évszáza­dokra szóló hírnevet szerzett mégis. Mert lehet, hogy többé soha nem járt a kastélyban sem Zrínyi Ilona, sem a fejede­lem, de a halhatatlansághoz az ott töltött kilenc hét is éppen elég volt az aprócska Bodrog- meíléki falunak. Nézegetem az ütött-kopott, inkább valami börtönhöz, mint­sem kastélyhoz hasonlatos ha­talmas kőrengeteget s tűnődöm a történelem furcsaságain. A kastély jelenleg raktárhelyisé­gül szolgál, az udvaron munká­sok kopácsolnak, kőművesek és ácsok. — Renoválják talán? — Renoválni nem renováljuk éppen, csak két termet alakí­tunk át iskolahelyiségnek. Véltük a kastélyt, másodszor 39-ben, harmadszor 49-ben és negyedszer most, amint látja. — Mit tud a falu a kastélyról s a történelméről? — Nem sokat. Itt van és kész. — S milyen község ez a Borsi tulajdonképpen ? Régi iparosközség. Kőműve­sek meg ácsok. Volt itt egy szövetkezet is, de át kellett adni az állami gazdaságnak, olyan rosszul ment. Mert nem bajlódik itt senki a földdel, in- káb mennek a nagyvilágba: Kassára, Csernöre, Terebesre, Királyhelmecre. IV. Kisbéri egy olyan Ricsi falu, hogv attól kisebbet már elkép­zelni sem lehet. Negyvenöt ház, százötven ember. Van egy temp­loma, egy iskolája, az iskolában szekrény, tábla, térkép, kályha, tíz pad, a padokban huszonhá­rom nebuló s egy tanító, s van egy szövetkezet, élén Tóth Im­rével, egy nagyon fekete em­berrel, aki szövetkezeti elnök, HNB-titkár, pártelnök, tűzol­tóparancsnok és még vagy húsz-harminc egy személyben s kész a falu. Szeptember elseje van, reggel fél hét, az iskolában Molnár sával, az elsősök mamájukkal. Ahogy diktálják adataikat az is­kolakönyvbe, kapásból ellesek én is valamit rövidke életük napjairól, családi körülményeik­ről. Szaszák Jóskának aZ apja csordás a szövetkezetben, Gáb­ris Éváé kőműves, Kulcsár Bé­láé fütő a vasútnál. S jön egy kicsike, barnasze- mü lányka, Balog Marika, ö még csak elsős, de nem kíséri sen­ki, Szaszák Jóskáékkal jön. — Neked mi az édesapád? — Nekem nincsen édesapám. "" — Nincsen? Az hogy lehet? — Nincsen. — Hát hol van? Meghalt? — Nem tudom. — S édesanyád? — Az- sipcsen. — Akkor te kinél vagy? — Nagyanyóéknál. Apró, pöttömnyi teremtés, hatéves leányka, most jön elő­ször az iskolába. Anyja meg­esett vele valami szélhámostól, aki jelenleg házasságszédelgés miatt a kassai börtönben hűsül, s ahogy egy hivatalos pecsét­ből megállapítjuk, a kassai ven­déglátó iparnál dolgozik. A gye­reket itt hagyta a nagyszülei­nél, évek óta felé sem néz, s a lányka nő, növekedik, ma még csak sír, ha társai csúfolják, hogy se apja, se anyja, de mi lesz később? Hat éves, elsöosz- tályos morzsányi élet, porszem a kétmilliárdos emberrengeteg­ből, senkinek még nem vétett, de kinek kell bűnhődnie az el­lene s az egyre veszedelmeseb­ben sokasodó ezernyi ártatlan társa ellen elkövetett vétkek­ért? Azzal végezném, amivel kezd­tem, hogy gazdag a tarisznya, nehéz benne a válogatás, egy azonban kivehető talán ebből a rövidke beszámolóból is: szépül az élet a Bodrogközben. S ha akadnak is még benne a Balog Márikáéhoz hasonló egyéni tra­gédiák, épül és szépül mégis, gazdagodik, gyarapodik. Alig látni már a határban egy-egy mezsgyét, űj utcák növeked­nek gombamódra szinte járás- szerte, elnehezülő fejű, lekop- panó szemű emberekkel sűrű­södnek a könyvtárak, olvasnak az emberek egyre többet, a fia­talok táncolnak és dalolnak, színdarabot játszanak és ta­nulnak. Régen is gazdag vidék volt a Bodrog környéke, grófok, kulákok zsírosodtak a jó föl­dekből, S a szegények éheztek a bő termés árnyékában. S ma Kistárkányban szövetkezeti klub van, Nagygéresen, Zemplénben tízéves jubileumot ülnek a szö- vetkezetesek, Borsiban szinte új falu épül s Nagykövesden háromszázvendéges lakodalmat tartanak. \ Szépül az élet Bodrogközben. — Miért? Nincsen iskola Bor­siban ? — Dehogy nincs, kettő is. de- hát ha még az sem elég. Sza­pora a gyerek mostanában na­gyon. Ügy pallóm, a kastélyról Ba­log András bácsi, az egyik ép­pen itt kopácsolő kőműves tud a legtöbbet mesélni. — Hátha úgy hallotta, jől hallotta, mert én aztán csak­ugyan ismerem a kastélyt. Meg a történetét. Dehát csoda-e? Hiszen már negyedszer dolgo­zom rajta. Hol építem, hol rom­bolom, hol átalakítok egy-egy termet, mikor hogy szükséges. Régi kőmúvesember Balog András bácsi. Valamikor a mű­emlékvédő vállalatnál dolgozott, bejárta a fél országot. Innen a régi ismeretség a műemlék­nek nyilvánított kastéllyal is. » — Először még 924-ben reno­Bélával az újdonsült tanítóval várjuk az első beiratkozókat. Első szeptember nagy esemény másutt is. hát még egy ilyen kis faluban, ahol félévenként történik valami érdekesség! S ronthan háromnegvedhét- kor kopogtatás az fskolaajtón. Embert nem látni, csak a kopo­gást hallani, s ahogy nyílik az ajtó, pöttömnyi leányka gurul be rajta. Tóth Ilonka, Tóth Tm- re bátyám másodikos leánykája. Nevetős szép fekete^zemű ez is, akár az apja. Az éjjel náluk voltam elszállásolva, s estétől figyelem a csöppség iskolaelőt­ti izgatottságát. Este alig tu­dott lefeküdni s hajnalban már kakasszóval ugrik ki az ágyból, hogy anyu keljünk már, mert már elkésünk az iskolából. Nem telik bele két perc, újabb lurkók jönnek, bugris kis falusi gyerekfejek, ki egyedül, ki tár­A moszkvai nemzetközi filmfesztivál sztárparádéjáról már múlt számunkban hirt adtunk. Utólag tesszük jóvá, hogy múlt számunkban nem emlékeztünk meg Leslie Carol! angol és Magda Afaf Egyesült Arab Köztársaság-beli színésznőről, akik szintén a moszkvaiak kedvencei közé tartoztak. a bársonyfüggöny. A többi „lát­hatatlan kezek“ pedig most se­rénykednek^ segítenek a színé­szeknek. Es ahogy az óramutató o „bűvös" hét felé közeledik, úgy fokozódik az izgalom is. De van valami különleges ebben a kulisz- szák mögötti izgalomban. Nincs lárma, nincs zaj, nincsenek han­gos utasítások. A színészek a fo lyósökon kosztümbe öltözve vár­ják jelenésüket, itrt-ott beszél­nek, de többnyire-már szerepüket élik át. Andrej Ijagar olyan mél­tóságteljes léptekkel halad végig a folyosón, mintha már itt is Skócia királyát alakítaná. (Mac­beth előadása) . A fojtott csendet csak itt-ott töri meg az ügyelőnek a mega- fonon keresztül a színház minden kis zugába eljutó hangja: „Fél hét.. ”, „Tíz perc múlva hét", „Öt perc múlva hét...“ „Egy perc múlva kezdünk ...“ és vé­gül: „Kezdünk!" E szóval egye­temben elsötétül a nézőtér, meg­szólal az előadás kezdetét jelző gong, tetőfokára hág az izgalom, de abban a percben meg is szű­nik, mindenki nyugodt, mialatt felgördül a függöny. Több mint száz ember hónapo­kig tartó szorgoskodásának ered­ménye kerül „napvilágra“, azaz bemutatásra. A színpad aránylag kicsi területén sűrűsödik össze a díszlettervező, a rajzolók, az asztalosok, lakatosok, kárpitosok, munkája, csillognak a ruhák, szorosatf fejhez simulnak a paró­kák, milllmétemyi pontossággal állnak helyükön a bútorok, a kel­lékek, fényárban úszik a színpad, folyik az előadás. Három órán keresztül élvezi a közönség a kiváló szakemberek és színészek fáradságának ered­ményét. A színész jutalma a taps. Es a szakembereké? Ök megelé­gednek egy gondolattal, egy néma elismeréssel, hogy munká­jukat észrevették. Tudják, hogy ök „láthatatlan hősök", de kezük nyoma a színpad minden centi­méterén fellelhető. Ez az ő sze­replésük. Ök adják a keretet ahhoz, hogy a közönség a színé­szek ‘művészi teljesítményében gyönyörködhessen. Önzetlen, fá­radságos munkájukért ezúton mondunk köszönetét a színház Összes, „láthatatlan hősének“. MESTAN KATALIN Kusy Paula öltöztetönö még egy utolsó simítást végez Andrej Ranar királvi öltözékén Közvetlenül jelenés előtt már nem magán­ember a színész. Tu­lajdonképpen már testtel-lélekkel a szín­padon van, a szerepéi éli át. Képünkön Mikulás Huba még a kulisszák mögött várakozik, de keze nemsokára ie­Soós FrantlSek a vasfüggöny! ,"y°"úa a és a forgöszinpadot „kezeli“ ,vezeth , rézsajtót a bratlslaval Hviezdoslav Szín- '"W L házbán. ce9 mutatkozzon a közönségnek. be Esfe hat órakor a legnagyobb a siirgés-jorgás a színházban. A „láthatatlan hősök" egy részé­nek munkája már készen várja g színpadon, hogy felmenjen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents