Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-09-08 / 36. szám
U) GÁL SÁNDOR Szép, piros ajándék ... Hogyha te akarod, ölelő kar vagyok. Gondjaidat bennem El is ringathatod. És ha ébredéskor Valamire vágysz még, Nesze, itt a szívem: Szép, piros ajándék. Nyár A Vörös téren, a Kremt-fala ™ előtt állottunk, arccal a miniszterelnökségi palotának, amely fölött hatalmas, vérvörös zászló úszik. Éjszaka a zászlót láthatatlan villanylámpák világítják meg. Mint a lámpák, a zászló rúdja is láthatatlan marad. Gyenge szél fújt, amikor mi, Júliusszal ott állottunk: a zászló mintha lángolna, mintha óriás, vérvörös, örök-mozgó lángnyelv nyaldosná a sötét, nehéz, mozdulatlan, csil- lagtalan égboltot. — Itt a világ közepe! — mondotta nagyot sóhajtva Július. Máskor mozgékony, mint a higany, a szó meg ömlik belőle frissen, színesen, boldogan. Most mozdulatlanul áll, és negyedórán át néma. Ez a sóhajtás törte meg szekrényen álló minden könyv. Nagyon féltette a csehszlovák kor Fucsík a lehető legkomolyabnémaságát: Nevettek a klasszikusok és ne- népet. Tudta, hogy a cseh bur- ban és leghatározottabban elég— Itt a világ közepe! vettek a modernek. De legjobban zsoázia a Csehszlovák Köztársa- tételt követelt azért, hogy MáA mauzóleum felé nézett, aztán a pesszimista filozófusok könyvei ságot Anglia és Franciaország tyás király legyőzte Holubár cseh Mátyás király és Holubár lovag A napba nézek, s kihull a könnyem, Búzaföldön sírok örömömben. Szellő cirógat, és a kalászok Rámcsókolják az egész világot. Piros pipacsok égnek az égen, Piros pipacs a szívem is régen, Búzavirág a két égő szemem, Véliik a dús nyár titkait lesem. Lágy por eziistöz, forróság ver ki, Sírni kéne, sírni és nevetni, S leborulva a forró rögökre Itt maradni a nyárban örökre! Itt maradni, hol daloló lányok Kévébe kötik a boldogságot, S meghallgatni, hogy a nyári éjbe’, Miről álmodik a karcsú kéve. ismét a lángvörös zászlóra. — A világ közepe ... — Gyerünk haza, Juliska! Szinte erőszakkal hurcoltam el a Vörös térről. Könyveinek címlapján, folyóiratokban és napilapokban, a politikai rendőrség titkos jelentéseiben Július Fucsíknak nevezték. Ugyanez a név állott útlevelében. MOJZES ILONA Istvánka — Bányász leszek édesanyám! — Ki mondta azt én Istvánom? — így álmodtam édesanyám, szinaranyböl volt csákányom. Szinaranyból a csákányom, feketebársony dolmányom. Szlnarany a kincs a mélyben, lenne-e jobb mesterségem? — Ne félts engem édesanyám, igaz hited vigyáz majd rám. Nézd meg ezt a két kis kezet, meglásd, büszkeséged leszek! NICUTA TANASE: Nagy fiú Settem NÉPSZERŰ ROMÁN 1RO KÖNY- apának egyik karját leszakítja VÉT jelentette meg a közelmúlt- a gép, elbocsátják állásából, majd ban a budapesti Európa könyv- beteg felesége meghal, Traian kiadó. Már az is érdekes, ahogyan árván marad. Grigore lázadozik ez a tehetséges íróember bele- minden és mindenki ellen, a pol- robbant az irodalomba. Nicuta gármester és Agata atya ellen, Tanase lakatos volt a vajdahu- akik szemet hánynak a nyomorú- nyadi mechanikai szerkezetek ságuk felett. Börtönbe kerül, üzemében és pályáját faliújság- Traian pedig az utcára. Állomá- cikkekkel kezdte. A helyi lapnál son alszik, utasok kezéből veszi felfigyeltek tehetségére, helyet ki a bőröndöt, egyszóval „csi- adtak írásainak s később a buka- bész" lesz. Néhány hét elmúltával resti Urzica című szatirikus lap meg rikkancs. Rongyosan, éhesen, is bevonta munkájába. írásaiban piszkosan árulja a lapokat, ame- a humor felé hajlott, színes, ér- lyek csak akkor fogynak, ha va- dekes és mosolyogtató cikkeke,t lami rendkívüli gyilkosságról ad- jelentetett meg az Urzicában, nak részletes beszámolót. S közös majd 1954-ben megírta első szobában laknak, valamennyien könyvét, a Nagy fiú lettem című rikkancsok. Ki fiatalabb, ki idő- kisregényét, amellyel egyszerre sebb, de rikkancsok mindahányon, nevet szerzett magának. Különféle becenevet viselnek, az _ ,. - ,. egyik Filozófus, a másik DiploPersze senk: se. c gondolja rnata. Ez utóbbi egyetemi hallga- hogy az említett könyv humoros, esténként iskolába jár, ahoi vidám. Nem, ez a könyv a hu- olyasmiríSl tanulnak, hogy a műn- mórnak egy olyan veglete, ahol * tervezettségében van az eltorzul az arc, meghomályosodik a szem, ahol a sírhatnékság vesz erőt az emberen. A nyomorúságos helyzetek egész sora lehetne igazi erő és hogy nem isten teremtette az embert. Éjszakákat beszélnek át erről a rikkancsok , r ** - ,l,„l s Traian csak hallgat, szívja maiit mosolyogtató. am nem tudunk S2&m&ra üj dolgokat. Ám mosolyogni megsem, mert ilyen « n műrűd soká> hajlamunk fajdalmot idéz elő ^ ^ beleütközik Al. bennünk. bastroiu bácsiba, apja jó barátFejezetekre bontva, apró kis jóba, aki nem engedi el, elviszi az történetekké kerekítve egy kül- üzemébe inasnak és beszervezi az városi fiúcskáról szól a könyv, illegális mozgalomba. Traian, aki igen fogékony szemmel figye- a sok viszontagságos életen edit a harmincas évek román tár- zödött tegnapi kisfiú máról hol- sadalmának életét, melyben az napra lesz nagy ember, felnőtt emberek önzők, szívtelenek, ride- ember, szervezett munkások ösz- gek és harácsolók. És mindenről, szekötő kapocra. amit lát, hall, észlel, a bátyjának A könyv százharminc oldalnyi mesél, közvetlen hangon, egysze■ mindössze és nem lehet letenni, rűen. A mesélő fiúcska neve. annyira olvastatja magát. Gyerezak sehol nem állnak támasztófa menyek és minden esetben indo- nélktíl. Grigore nevű apja gyári költ eszmélés teszik széppé, munkás, fizetéséből alig-alig fut- felejthetetlenné a kisregényt. És ja valamire; ínsége adósságot legelragadóbb. ahogyan adósságra szed Motoroi űrtől, a kereskedőtől, aki jóindulatúnak Traian beszél az ot körülvevő mutatkozik irányukban, hitelbe tárgyi világról és a felnőttekről, kínálja fel minden ünnepnap előtt Níncs szavaiban az erőszakolt- áruit. Természetesen segítőkész- k nyoma sem: egyszerű, seqeben nincs seinnu önzetlenség, amit tesz, azért teszi, hogy még nyílt, őszinte es nagyfius. ... a fedelétől is megfossza Grigore Százharminc oldalon egy teljes családját... világot tár fel! És egyik bajra jön a másik. Az MACS JÓZSEF a szociáldemokrata vezérkéket nem számítom az élethez. Azok... És persze a pesszimista költőket nyolcesztendős volt. De élőszóval senki sem nevezte ...................... Júliusnak. Ezer beceneve volt. me9. minek örülünk olyan na- Ezek közül a legnépszerűbb a gyón? — kérdezte. Julicsko, amit magyar barátai — Mindennek! — felelte Fu- Juliskára egyszerűsítettek. Egész- cúk _ Az é,et valamennyi meg. seges, erős, hajlékony ftu volt. „ , .........................., Ha mozdulatlanul ült vagy állott nyilvánulasanak. Kulon-kulon es volna, valóságos görög szobor. De együttvéve. Természetesen a káli sohasem ült vagy állott moz- pitalizmust, az imperializmust és dulatlanul. Fáradhatatlanul mozgott, járt-kelt, mindent megnézett, mindent megvizsgált, megtapogatott, megemelt, és ahogy a kisgyerek tudni akarja, mi van a babája hasában, ö is mindenről tudni akarta, miből van, milyen célból készült, mi van benne? Mindenről és mindenkiről. Minden ember érdekelte. Akivel beszédbe ereszkedett, az már néhány perc múlva teljes bizalommal volt hozzá, és elmondotta neki élete történetét, az apjáét is, a nagyapjáét is. Fucsík mindent őszinte érdeklődéssel hallgatott. — Jó vizsgálóbíró lennél, Juliska. — De rossz vádlott vagy fogoly. Nem tudnék négy fal között bezárva ülni... — A falak elszöknének tőled — feleltem neki —, annyit vallatnád őket. nevettek. sorsához fűzte. Érezte, hogy az lovagot, Zalka kitátotta a száját — Ha-ha-ha-ha-ha... angol és francia burzsoázia csak és nyitva felejtette. Talán egy Ekkor nyitott ránk Zalka Máté. kihasználja Csehszlovákiát, de perc is elmúlt, míg végre szóhoz Mátét mindig könnyű volt nem védi. jutott. táncba vinni. Most is. Pár má- — Velünk fog fizetni Hitler- ,,—j J°9°s kívánság, Juliska. sodperc múltán - mar o neve- nek! - vette. A Csehszlovák tartok, hogy itt a lakásban se ló, tett a leghangosabban. De leg- Köztársaság az angol urak vagy se páncél, se lándzsa. Sőt talán előbb ő hagyta abba a hahotázüst. Amerika kezében aprópénz lesz, 3 lovagi torna többi kellékei kö— Legalább azt mondjátok borravaló német hóhérlegények zü' is hiányzik egy és más. számára. Sőt az is lehetséges, ajnos ez a ne yze hogy csalétek, amit élve szúrnak horogra, mint a gilisztát... Öklével hatalmasat asztalra. v átütött az — De mi is kiáltotta. — Meséljen valamit, Máté bácsi! — Mit meséljek, Vova? — Akármit! — Akármit? Abban szakember és a nagyképű kritikusokat sem számítom az élet jelenségei közé. Azok ... Elkomolyodott. Fucsík csak ritkán és sohasem szívesen mondott le a tréfás vagyok! — így Zalka, hangról. De amikor komoly volt, Ölébe vette Vologyát, és elme- akkor nagyon komoly volt. Sokat sélte neki Mátyás király és Holu- tudott, és amit tudott, azt ala- bár cseh lovag legendás párvia- posan tudta. Csak olyan kérdé- dalának történetét. Vologya tágra sekről beszélt, amelyeket igazán meredt szemmel hallgatta a me- Elnevette magát. Soha, sehol, ismert. Soha, egy pillanatra sem sét. Fucsík izgatottan. Alighanem senki sem tudott olyan jóízűen, volt tudálékos, utálta a nagyké- most hallott legelőször Holubár könnyes lett. Az enyém is. olyan étvágygerjesztőén és olyan pű, fontoskodó, a mindent jobban lovagról, a lovag dicsőségéről és Tisza vize. . Moldva vize. kitartóan nevetni, mint Fucsík, tudó embereket, de egyszerűen, bukásáról. olyan boldogan és olyan dallamo- világosan fogalmazott megállapí- Mikor Máté befejezte a törtésan. Mikor ó nevetett, mindenki- tásóinak mindig kemény magva netet, Fucsík talprá ugrott, nek nevetnie kellett, aki a köze- volt: tudás és korán szerzett ta- — Elégtételt követelek! Relében volt. Sőt nemcsak minden- pasztalat, merész előrelátás. vánst! kinek, hanem mindennek, minden Vacsoránál hárman ültünk az — Mi? Mit akarsz? Mi az? élettelen tárgynak is. Most, hogy asztalnál. Fucsík, Zalka és én. Mátét nem volt könnyű kihozni elnevette magát, vele nevettem Zalka meg én Hitlert szidtuk, a sodrából. A földrengést is hétén, és nevetett a dolgozószobám. Fucsík Amerikát. köznapi eseménynek tekintette, lottam be. — Baj! Nagy baj! — így Fucsík. — De azért a revánsról nem mondok le. Más fegyvernemet választunk. Öt perc múlva megállapodtak: ott leszünk! — felváltva énekelnek. Fucsík egy cseh népdalt, Máté egy magyar . _ ...... ... népdalt. Ismételni nem szabad, 1# acsora után bejött szobámba eyy nem kerm kétszer a mű- a fiam. Vologya, aki akkor sorra_ a győztes az, aki tovább bírja. f — Indits, Mátyás király! Máté énekelt. Szép hangja volt, hallása is volt, csak épp a kelleténél egy kicsit hangosabban énekelt és harciasabban. — Te jössz, Holubár! Fucsík is szépen énekelt. Kevesebb lendülettel, mint Máté — több zenetudással. A párviadal este tíz után kezdődött, és éjfél utáni háromig tartott. A bajvívók bírták. A hallgatók — bár nehezebben — szintén kitartottak. A hallgatók: én és a szomszédok, akik előbb tiltakoztak az éjszakai lárma ellen, azután, mikor megértették, hogy hiába, bejöttek hallgatónak. A bajvívók torka nem száradt ki, sűrűn olajozták, kaukázusi vörös borral. Szemük gyakran Táboriták. Nevetett az íróasztalom, a könyv- szekrényem, és nevetett a könyv — A dollár lovagolja Hitlert, ami fölött nem kell csodálkozni fiúk. A dollár szervezi a háborút, és nem érdemes izgulni. De miKurucok.., — Derék egy nép a cseh! — tért át a prózára három óra tájt Mátyás király. — De a Tisza partján is megbecsülik a szabadságharcost! — felelte Holubár. £ s Mátyás király és Holubár ráz. lovag kezet kézben ropogva-ami 4h!< i Irta: SIPOSS JENŐ, a MATESZ színésze A z Oj Ifjúság tavalyi nyárvégi számában buzdító cikket írtam á fiatalokhoz, melyben felhívtam figyelmüket a művészpályákra, színházunk színészutánpótlásának kérdésével kapcsolatban. Az Oj Ifjúság segítségével jó magot vetettem: a cikkre az ifjúság élénken reagált és most, a meginduló iskolai évben a bratislavai Színművészeti Főiskolán négy magyar anyanyelvű fiatal indul el tudást szerezni erre a gyönyörű pályára. Nekik és mindazoknak, akik jövőre vagy azután indulnak el ezen az úton — útravalónak adom e pár sort. Tudom, érdekli őket. És a többieket is, akik sok-sok levélben kértek cikkem megjelenése után, hogy írjak bővebben a színészpályáról, annak titkairól és szépségeiről. Szívesen teszek hát eleget ifjú barátaim kérésének és az Oj Ifjúság hasábjain keresztül most a művész öröméről és felelősségéről fogok szólni. Nem hittem volna, hogy ma, a technika korában, ifjúságunk ennyire érdeklődik a művészetek iránt, Hogy ez mégis így van, az boldoggá tesz — és megnyugtat: jönnek utánunk a fiatalok! Sok lelkes és szakképzett fiatal, akik majd átveszik tőlünk mindazt, amit számunkra eddig építettünk. A művész öröméről és felelősségéről fogok írni, mert pályánk titka és szépsége ebben rejlik. Sok örömben, amelyet a színpad ad és a felelősség érzeis hirdeti alkotója nagyságát! Egyszóval - a festő, szobrász, zeneszerző — és mert idetartozik: az íróművész: költő, drámaíró — művén keresztül eljuthat a halhatatlansághoz, feltéve, ha müve örökbecsű. A színművésszel nem így van ez — sajnos. A színművész alkotása, egy szerep mesteri eljátszása a pillanat diadalát jelenti csupán. A technika segítségével, a filmjátszás művészetén keresztül ma már ugyan nem egy régi, nagy színészünk alakításátében, mellyel ezt a hivatást űznünk kell. Elsősorban is meg kell állapítanunk, hogy a színművész az összes művészek között — már ami a mara- dandőságot illeti — a leghátrányosabb helyzetben van. A festőművész megalkotja nagy művét, a képtár megvásárolja és a nép a festő halála után száz és száz évvel is gyönyörködhetik művészetében. A szobrász- művész hasonlóan. Szobra kinn áll a tereken és a járókelők gyönyörködhetnek időtálló művészetében. Vagy a zeneszerző, akinek operája, zenemüve századok után ban gyönyörködhetünk utólag — de általában, a színpadon elhangzott szó szépsége és a színészi játék a maga átéltségével: a pillanat művészete csak. A függöny legördül, felzúg a taps, a színész megjelenik a függöny előtt. Pár napig, esetleg hétig beszélnek róla — azután elfelejtik nagyszerű játékát, azokat a gyönyörű pillanatokat, melyeket azon a bizonyos színházi előadáson adott közönségének. Azonfelül a színész minden művész közt a legkevésbé független. A többi művésznek általában csak a tehetsége szab korlátokat, vagyis művészi képességén kívül nem függ senkitől és semmitől. A színész azonban függ az igazgatótól, a rendezőtől, a szereptől, a maga testi adottságaitól, sőt még az életkorától is. A festő festhet, a szobrász mintázhat, a zenész komponálhat, az író írhat, amikor neki jólesik. A színművész azonban csak akkor játszhat, ha szerepet kap, és csak azt a szerepet játszhatja, amelyre megfelelőnek találták. De nem független a színész abban a tekintetben sem, hogy művészete egy másik művészetnek, a színpadi szerzőnek a művére épül fel, míg a többi művész — az előadó zeneművészt kivéve — önálló. A színészt ezenkívül még a rendezőnek és színpadi partnereinek munkája is korlátozza, vagy irányítja. A színész amellett — mint említettem volt — a mindenkori mának a művészete. Alkotása vele együtt múlik el, müve szoros kapcsolatban van saját létével. Ha addig, amíg él, amíg tehetsége birtokában van, nem érvényesül, akkor elmerül az örök feledésbe és az utókor még az emlékének sem tud igazságot szolgáltatni. Igen, így van ez a színész-pályával. Ezzel számolni kell annak, aki a színpadra lép. Művészete vele együtt sír- baszáll. (Folytatjuk)
