Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-25 / 34. szám

BONN ALGÉRIAI TERVEI „És most felolvasom az amerikai benemavatkozási politika főbb elveit“. A SZAMARAI ATOMROBBANTÄS TERVE mind nagyobb hul­lámokat ver a nemzetközi közvéleményben. A Daily Herald, mely már több cikket szentelt e kérdésnek, most ismét élesen elítéli a francia kormány atompolitikáját. „De Gaulle tábornok bűnt követ el az emberiség ellen — írja a lap — amikor ra­gaszkodik a francia atombombakísérletekhez, olyan időpontban, amikor őszintén remélhető, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia meg tud egyezni az atombombarobbantások megszüntetésében. Magatartása szabotálás“. A Daily Herald ezután arról ír, hogy a nyugatnémetek ígéretet tettek arra, tartózkodnak atomfegyverek készítésétől. Bonn cáfol, „de Bonn részéről a cáfolatnál többre van szükség annak a rejtélynek tisztázására, valóban kié hát ez az atombomba. A francia és a nyugatnémet atomkutatás szorosan összefonódott, akárcsak együttműködésük a rakétalövedékek és más fegyverek kifej­lesztésében." Az angol lap befejezésül felhívással fordul a nyugati kormányokhoz, vessenek véget az atombomba őrület­nek. „Ha pedig a kormányok hallgatnak, szólaljon meg a köz­vélemény!“ — fejezi be cikkét a Daily Herald. AZ AMERIKAI SAJTÖ SZINTÉN VITÄBA SZÄLL a francia kormánnyal, de más vonatkozásban. Debré vasárnapi beszédé­ben ugyanis élesen bírálta a nyugati szövetségeseket. A Wa­shington Post Debré" bírálatával kapcsolatban a következőket írja: „Debré kirohanását a túlzott nacionalizmus, a kudarcot vallott algériai háború kihatásának kell tekinteni.“ Az ilyen kirohanások után „erős a kísértés" — írja a lap, — „hogy megmondják Debré kormányának, menjen, amerre jónak látja.“ A New York Herald Tribune arra mutat rá, hogy Debré va­sárnapi beszéde feltehetően De Gaulle nézeteit juttatta kife­jezésre. Az amerikai lapok általában nyugtalanítónak tartják a francia állásfoglalást Eisenhower tíz nap múlva sorrakerülő párizsi látogatása előtt. AZ ANGOL LAPOK KÖZÜL a News Chronicle is elítéli Debré beszédét, amely „félreérthetetlen ellenvádakat hangoztatott az Egyesült Államok és Anglia ellen“. A lap megjegyzi, hogy a nyugati szövetségesek nyugtalankodnak a francia kormány jelenlegi megnyilatkozásai és magatartása miatt, majd hozzá­fűzi: „Pillanatnyilag az Egyesült Államok a nagyhatalom Nyu­gaton. Fontos tárgyalások állanak a küszöbön. A franciák szem­befordulása az Egyesült Államokkal nem segíti elő a Kelet és Nyugat megegyezését.“ NEHRU ÜZENETE HRUSCSOVHOZ ÉS EiSENHOWERHEZ. Nehru indiai miniszterelnök üzenetet intézett Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz és Eisenhower elnökhöz. Üzenetében Nehru hangoztatja, hogy örömmel üdvözli a két kormányfő rövidesen megvalósuló személyes találkozóit és őszintén kívánja, hogy megbeszéléseik a nemzetközi feszültség enyhülését eredményezzék. Hruscsov és Eisenhower 11 jókívánságokért. köszönetét mondott Nehrunak a Berlinből jelenti az ADN: „Rövidesen elkészülnek azok a bonni tervek, melyeknek értel­mében az Adenauer-kormány támogatná de Gaulle táborno­kot, az algériai szabadsághar­cosok ellen vívott véres hábo­rúban“ — állapította meg va­sárnapi számában a Neues Deutschland. A nyugatnémet fővárosból olyan aggasztó hí­rek érkeznek, hogy Bonn aktív beavatkozásra készül a francia gyarmati csapatok mellett az algériai háborúba.“ „A de Gaulle-féle gyarmati háború támogatását célzó bonni előkészületek már élesen je­lentkeztek júniusban is, amikor Speidel 40 katonatiszt kísére­tében szemleútra indult Algé­riában. Ez az utazás időben egybeesett Adenauer kancellár­nak a Life című amerikai folyó­iratban megjelent nyilatkozatá­val, amelyben a bonni kancellár teljes mértékben helyeselte de Gaulle-nak az algériai nép el­len viselt gyilkos háborúját. A Bonn-Párizs tengely rég­óta előkészített közös tervéről van szó. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Strauss nyugatnémet hadügyminiszter tavasszal uta­zást tett Észak-Afrikában, a Szaharában tervezett rakéta- és atomfegyverkísérletek szín­helyén. Közben terveket készí­tettek, amelyeknek értelmében nyugatnémet hadosztályokat képeznének ki és állomásoztat- nának Afrikában“ — írja a Neues Deutschland. AZ ALGÉRIAI 1 MINISZTERELNÖK A NYUGATNÉMET BEAVATKOZÁSRÓL Bonnból jelenti a Reuter: Ferhat Abbasz, a szabad algé­riai kormány miniszterelnöke a hamburgi Spiegel-nek nyilatko­zatot adott. Kijelentette, hogy kormánya „mindig kész tár­gyalni a francia kormány kép­viselőivel az algériai kérdés­ről, de csak minden előzetes feltétel és meghatározott napi­rend nélkül.“ „Ötévi harc után nem egyez­hetünk bele az ország gyarmati vagy félgyarmati helyzetébe. Az egyetlen lehetséges megol­dás Algéria függetlenségének elismerése — mondotta a mi­niszterelnök, majd hozzátette: „de Gaulle „békítési szándéka“ nem jelent mást, mint azt, hogy az erősebb jogán leigázza Algé­ria népét“. „Tovább harcolunk és új szö­vetségeseket keresünk“ — tet­te hozzá a miniszterelnök, majd megállapította, hogy „igen óva­tos becslések szerint is nyolc- százezer algériait öltek meg a franciák, többségükben polgári lakosokat, asszonyokat és gyer­mekeket, valamint kétmillió embert kínoznak a koncentrá­ciós táborokban“. A továbbiakban hangsúlyozta, „ha a nyugatnérrlet kormány kölcsönökkel támogatja a fran­ciákat Algéria ellen folytatott tevékenységükben, ez azt je­lenti, hogy ellenünk harcolnak“. Arra a kérdésre, hogy a szo­cialista országok nyújtanak-e segítséget a szabad algériai kor­mánynak, Abbasz kijelentette: „Elsősorban az arab népek tá­mogatnak bennünket, de min­denki más is, aki a béke és sza­badság híve. Ez a segítség kö­telez bennünket arra, hogy függetlenségünkért harcoljunk. Ha a nép szabad lesz, maga dönt további sorsáról“. A Pravda a szovjet-amerikai kapcsolatokról Az egész szovjet sajtó és po­litikai közvélemény továbbra is foglalkozik Hruscsov és Eisen­hower szeptemberi találkozásá­val. Legutóbb a moszkvai rádió rámutatott arra, hogy a szovjet lakosság egyik fő témája ez a találkozó. Mint ismeretes, Hruscsov je­lenleg Jaltában üdül. Ez az üdü­lés azonban nem jelenti számá­ra a teljes pihenést: nemrégi­ben is például fogadta Körriget, a Német Demokratikus Köztár­saság nagykövetét. Politikai megfigyelők hangsúlyozzák azt is, hogy szovjet hivatalos körök munkájának középpontjában szintén a találkozó előkészítése áll. — Ha Moszkva és Washington kapcsolatainak fejlődését aka­dályozó jég megtörik — írta a napokban a Pravda — nincs olyan erő a világon, amely meg tudná állítani a hidegháború megszűnésének folyamatát, meg tudná akadályozni a jég olva­dását. A Pravda néhány nappal eze­lőtt közölte a jelenleg Szovjet­unióban tartózkodó amerikai közéleti személyiségek nyilat­kozatait, amelyek kedvezően vélekednek Hruscsov és Eisen­hower találkozójának kilátásai­ról. Különösen kiemeli Earl Warren szenátor nyilatkozatát. A szenátor az amerikai élet közismert alakja. A Szovjetunióban nagy ér­deklődést keltett az amerikai lapoknak az a híre is, hogy ha Hruscsov eleget kívánna tenni mindazoknak a meghívásoknak, amelyeket különböző , városok, társadalmi szervezetek és ma­gánszemélyek már eddig is el­juttattak részére az amerikai külügyminisztériumba, csaknem két évig kellene az Egyesült Államokban maradnia. Furcsa napiparancsot ol­vastak fel a minap a nyugat­német Bundeswehr laktanyái­ban. A napiparancs az 1944. július 20-i Hitlerellenes me­rénylet szervezőiről szólt, és megállapította, hogy a szó- banforgó tisztek „keresztény­humanista felelősségérzetről“ tettek tanúságot, s „szelle­mük példája mintaképül szol­gálhat ...” Az elmúlt héten Észak-Amerlkában borzalmas földrengés pusztított. A katasztrófának öt halálos áldozata volt. Képünk közvetlenül a földrengés után készült. RENÉ PICARD: ff r ELOETEL René Picard egyike volt azoknak a francia hadifog­lyoknak, akik 1944 augusztusában Magyarországról Szlo­vákiába szöktek és csatlakoztak a Szlovák Nemzeti Fel­keléshez. A francia partizánok és az egyszerű szlovák nemzeti felkelők hőstetteiről, harcáról a volt francia par­tizán könyvet írt. Az alább következő részt ebből a könyvből fordítottuk. Bratislava után a németek meg­szállták Nagyszombatot és Nyit- rát. A sík vidéket lehetetlen vé­deni. De most érkeznek a Vág völgyéhez. Az előőrseik, amelyek egész Zilináig hatoltak előre, kénytelenek voltak megfutamod­ni. Most egyenként támadják a városokat. A városok védői se­gítséget kérnek. Oj parancs jött. Az egyik egy­ség visszatér Vrútkyba, míg mi az éjszaka folyamán áthelyezke­dünk az alagút bejáratához, ame­lyet őriznünk kell. Poupet had­nagy beosztja az őröket, széthe­lyezi az előőrsöket. Nem értjük egész jól, hogy miért kell őrködnünk itt, ma a magasban, a hegyek között. Ügy látszik, semmi sem zavarja az erdő csendjét. Lassan leereszke­dett az éjszaka és vele együtt a hideg, amely egyre jobban kezd kínozni. Takaró és köpeny nélkül, egyik a másikhoz bújunk, próbá­lunk aludni vagy várni a reggelt. Virradatkor csatlakozik hozzánk a városból érkezett harmadik egység is. A fiúk igen beszéde­sek. — A vasúti fűtőházban, szem­ben az állomással németek búj­tak meg ... Franciák körülzárták az épületet, megrohamozták. A németek visszalöttek. Peyrus, a parancsnok, könnyen megsebe­sült. Semmi az egész — nevették a szemek. — És ekkor, érted öreg, betör­tük az ajtót, felkutattuk az egész épületet. A németek eltűntek. De az épület tele volt áruval. Volt ott minden, ládák kész tésztával, édességek és üvegek, likőrök és pálinkák. És képzeld, a kapitány megtiltotta, hogy hoz­zányúljunk. Szomorúan, mélyet sóhajtott és befejezte az egész história elmondását. Valamit hoznak felénk. A for­ró kávé elűzte tagjainkból az el­múlt éjszaka alvástalan fáradal­mait. A szlovákok parancsnoka, Dob- rovodsky őrnagy keresi a fran­ciák kapitányát. Mindketten el­mondják, kommentálják a leg­utóbbi eseményeket. A nemzeti felkelés sikeresen halad előre. Egész Közép-Szlovákiában kiki­áltották a függetlenséget. De az ellenség hatalmas erőkkel tör előre a nyugati síkságok felé. Az összes partizán felugróit a teherautóra. Csatlakoznak hoz­zánk a Martinban állomásozó egységek is. Az autókat faágak­kal, gallyakkal álcázzák. A hosz- szú menetoszlop megindul a he­gyek felé. A hegyek közé szorult kanyargó utakat már jól ismer­jük. Befed bennünket a por át­láthatatlan köpenye. Kiszáradt a torkunk, de egyikünk sem gon­dol megállásra. A kilométerek egymásután maradnak mögöt­tünk. A völgy lassan kiszélesedik, a meredek csúcsokat lankás dom­bok követik. A völgy minden zú- gában házak húzódnak meg, a békés élet szimbólumai. Teher­autóink falvakon haladnak ke­resztül, a fiúk beszélgetnek és énekelnek. Lassan kitárul előt­tünk a síkság, A távolból gyár­kémények integetnek. Közele­dünk. Egyszerre leáll a kolónia. Le­ugrálunk a teherautókról, szét­mozgatjuk megmerevedett lába­inkat. Újdonsült ápolónők fut­kosnak közöttjqik és vízzel kí­nálnak. Alattunk a völgyben te­rül el Zilina, sokszínű háztetői­vel. Ez a fontos vasúti gócpont szerényen húzódik meg az ala­csony lankák és legelők között. Riadó! Két ellenséges repülő búgása tölti meg a levegőt. Mind­annyian fedezéket keresünk az utat szegélyező bokrok közt. Dél­ről füstfelhök csapnak az égre. Parancsnokaink idegesek. Érezni lehet, hogy ott, a túlsó oldalon, a békés háztetők között valami történik. Csakhamar megjönnek a fel- derítők. Néhány kilométerre tő­lünk, a város másik oldalán kö­zelednek a németek az égen ke­ringő két repülő védelme alatt. Mindkét parancsnokunk fel­méri a harc bizonytalanságát ebben a körülzárt városban. Ott, távolabb várjuk majd meg az erősítést. vendéglátó hegyek közé. Minden kocsink a legnagyobb sebesség­gel halad. De csakhamar elsza­kadtunk az egységektől, mert az emelkedőnél defektet kaptunk. Mindennek ellenére, mégis sike­rült elérni Vrútkyt. A fiúk ott várnak bennünket a kis hídnál, a napfényben. Nézik a hosszú autókolont, amely végtelennek tűnik. Egyszeresük kiabálás hal­latszik: Németek, németek! Mi­féle izgató elem engedte ki a torkán ezt a hangot? Az autók teljes sebességre kapcsolnak, az emberek futnak. Bizonytalanul ismét felemelkedünk. Ismét bé­kesség vesz körül, amilyen 1940- ben vett körül utoljára nálunk. Ugyanazt a félelmet lehet leol­vasni a körülöttünk lévő arcok­ról. — Németek, németek! Maradjunk itt, várjunk vagy menjünk tovább? Most érkezik hozzánk a kapitányunk. Szétosz­latja a hamis híreket, amelyeket a civilek pletykáltak. A néme­teknek elég a bajuk Zilinán, ame­lyet a partizánok önerejükből védelmeznek. Egységünk feladatul kapja a strecsnói átjáró védelmét. Szá­molnak velünk, hogy elzárjuk az átjárót Vrútky felé és a Túróc völgye felé. Minden késedelem nélkül el kell foglalnunk állása­Hallotta? A trieri zarándokhely ve­zetősége — a nyugatnémet lapok újabb beszámolói sze­rint — a kegyes célkitűzések szem előtt tartása mellett ki­tűnő üzleti érzékkel is ren­delkezik. A dóm és környéke már lényegileg egy ügyesen irányított szórakozóhely és bazári központ keverékére emlékeztet. A zarándokokra egyébként már megérkezésükkor lecsap a bonyolult és ezer ágazatú trieri adminisztráció, A dóm megbízottai felveszik a rész­letes személyi adatokat, majd a megfelelő összeg lefizetése után a zarándok kap egy szá­mot, egy igazolványt és be­sorolják a megfelelő csoport­ba: lábfájások, sztvba josok, csalódottak és így tovább. Ezután indul meg a menet a zarándokhely központja felé. Az út azonban nem akadály- mentes, időnként drótkeríté­sekbe és szigorú őrökbe üt­köznek a hívek, a továbbjutás csak az azonossági szám és a pecsétes igazolvány felmuta­tása után válik ismét lehetsé­gessé. Sok nehézség után azonban szabaddá válik az út, mindenki eljuthat a perse­lyek beláthatatlan tömegé­hez, a sör- és virsliárusok bó­déihoz, s láthatja a köntöst. A különböző felsrófolt árú emléktárgyaktól kezdve — egy kagylóba foglalt szent­kép tengermorajlással 2.3 márka, egy elefántcsont után­zat emlék 26 márka, hangle­mez, eredeti trieri harangzú­gással 8 márka — óriási üz­letet jelent a fényképezési engedélyek kiadása. Az első trieri felvételnél 400 márka, minden további fényképezés­nél 100 márka üti a zarán­dokhely irányítóinak markát. Még ez is csak mellékjövede­lem. A nagy zarándokjárással egy időben ugyanis rendkívüli módon fellendült az éjszakai élet is Trierben. A kevésbé jámbor zarándokok esténként az Astoria bárban találkoz­nak, ahol a különböző zeneka­rok harsogó muzsikájára reg­gelig ropják a rock and rollt. Azoknak a hívőknek vi­szont, akik inkább a filmszín­házak felé orientálódnak, ki­tűnő szórakozási lehetőséget kínál a trieri Casino-mozi, ahol éjjel-nappal váltakozva pereg a három legfrissebb hollywoodi alkotás, név sze­rint: „A kísértet járás“, a „Gyilkosság-ügyben házhoz jövök" és az „Alvilág bajno­ka". Trierben egyébként három zarándokújság is megjelenik. Ezekben a legtöbb helyet a hirdetések foglalják el. Né­hány mutatóba: „Látogasson el a „Harang“ vendéglőbe, el­sőrendű konyha, francia pezs­gő, spanyol borok.“ „Várja a Central Hotel, árnyas kert, női zenekar." „Otto Müller könyvkereskedésében kapha- tó „A házasság gyönyörei" című legújabb kiadvány... Teherautóink egyik a másik inkát. Ismét elindulunk, után fordul meg. Visszatérünk a harc. lesz,. Holnap Különös intézkedések várhatók a Német Szociálde­mokrata Pártban — tudósít Bonnból a DPA. A hírek szerint a jövőben a párt vezetőségének előzetesen engedélyeznie kell a párttagok bármilyen érintkezé­sét a „Kelettel“. Még a párt ifjúsági szervezetének tagjait, és más ifjúsági szervezetek szociáldemokratáit is kötelezik, hogy kérjenek előzetes enge­délyt, ha érintkezésbe akarnak lépni szocialista országok fia­taljaival. Valóban különös, hogy amikor már az Egyesült Államokban is felszakadozik a kelet-nyugati kapcsolatokat akadályozó köd, a nyugatnémet szociáldemokra­ták akkor nyúlnak ilyen eszkö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents