Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-25 / 34. szám

Bratislava, 1959. augusztus 25. VIII. évfolyam, 34. szám. Ara 60 fillér. A Szlovák Nemzeti Felkelés megünneplésére 1 napot roppant ólmos fel­hők takarták el, min­den, ami szép volt, kigúnyolták, a becsü­let" a sárban hevert, a szere­tet mélyen a szívekben ho­nolt, az arcokról a fájdalom tükröződött, a szemek köny- nyeket rejtegettek, s az em­berek keze ökölbe szorult. Neked is hazám, ó Szlová­kia, ez a borzalmas sors ju­tott. A fasiszta betolakodók és kiszolgálóik a gárdisták keze nyomán gomba módra szaporodtak a tömegsírok. Kremnicka, Krupina és Ková- cová a szlovák nemzet hű fi­ainak meggyilkolásáért vá­dolják a fasizmust. A szlovák hegyek alján 3723 bestiálisán meggyilkolt hazafi nyugszik 176 tömegsírban. Számtalan asszony, gyermek és öreg is életével fizetett. És mennyi azoknak a száma, akik a kon­centrációs táborokban az éh- halál, a mérges gáz és a go­lyó áldozatai lettek. De a rabló és az halálthozó kezek­nek megálljt parancsoltak. A hős szovjet hadsereg időben jött, hogy nyakára lépjen a hitleri rablóknak. Duklátől Prágáig a szovjet katonák vérét issza a föld. Űzték az ellenséget, hogy lépteik nyo­mán a szabad, szebb élet magvait hintsék el. A szovjet hadsereg hősi duklai harca a legnemesebb példaként áll előttünk. Az el­lenség kétségbeesetten véde­kezett, de a hős szovjet ka­tonák és az első csehszlovák brigád harcosai a harmadik brigád segítségével, kiűzték barlangjából az ellenséget és lépésről lépésre hajtották ki hazánk megkínzott földjéről. Csak a duklai harcokban 86 000 vörös katona és 6000 csehszlovák hazafi fizetett életével. A hála jelképét tük­rözi az a monumentális em­lékmű is, melyet felszabadult népünk állított a hősöknek. És a dicső nap emlékére ün­nepeljük évről évre hadsere­günk napját. A dragovszki győzelmi emlékmű is köszö- netünk jeléül épült. Nem ke­vesebb mint 20 000 szovjet hős alussza itt örök álmát. Bratislavát, Szlovákia fővá­rosát 1945. árilis 4-én szaba­dították fel a II. ukrán front katonái. A nehéz, de győzel­mes harcokban 2500 német katona, 150 ágyú, 65 aknavető, 364 géppuska, 82 mozdony, 1681 vasúti kocsi, 71 telt rak­tár került a szovjet hadsereg birtokába. Itt is mint hazánk más városaiban és falvaiban büszkén emelkedik a győzel­mi emlék — a hős szovjet katonák emlékműve. A város fölötti Slavínon, ahol ezer és ezer vörös katona nyugszik, egy óriási emlékmű emelkedik az égnek. A tisztelet, a kö­szönet jelképe ez. És Szlovákia-szerte szám­talan ilyen emlékmű van. Né­pünk szeretete gondoskodik róluk. Népünk szeretetét, csodála­tát jelképezik, de egyúttal kapcsot is jelentenek. A Szov­jetunió és hazánk népeinek megbonthatatlan szövetségét, a barátság szimbólumát és a két ország együttműködését népeink boldogulásáért. az egesz ország NAGY ÜNNEPSÉGEK PRÄGÄBAN • NAGYGYŰLÉS MINDEN PRÁGAI KERÜLETBEN • ÜN­NEPI EST A PRÁGAI TÉLI STADIONBAN • BESZTERCEBÁNYA FELKÉSZÜLT A VENDÉGEK FOGADÁSÁRA • Az egész ország megemléke­zik a Szlovák Nemzeti Felkelés és a duklai harcok 15. évfordu­lójáról, mely küzdelmek elsza­kíthatatlan részei a csehszlovák néphadsereg megalakulásának. Prágában az évforduló tiszte­letére a CSKP városi bizottsá­ga, együtt a Nemzeti Fronttal és a központi Nemzeti Bizott­sággal, pénteken, augusztus 28-án a téli stadionban ünnepi estet tart. Az ünnepi est prog­ramja során fellép a Munkaér­demrenddel kitüntetett közpon­ti katonazenekar és a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságá­nak államdíjjal kitüntetett együttese, a Lúcnica. Augusztus 28-tól október 6-ig az összes prágai kerületben ünnepi gyű­léseket tartanak. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a duklai harcok jelentőségéről ezeken az ünnepi gyűléseken beszélni fognak a Szovjetunióban alakult I. csehszlovák hadsereg volt katonái és a partizánharcok részvevői. A köztársaság fővárosa fel­készül a csehszlovák hadsereg napjára is. A szeptember 27-e és október 4-e közti héten megrendezik a csehszlovák nép­hadsereg katonáinak és a dol­gozó népnek baráti napjait. Ugyanezekben a napokban a dolgozók küldöttségei felkere­sik a Prágában tartózkodó ka­tonai egységeket. A katonai egységek a kaszárnyákban pio­nírnapot szerveznek, amelyen bemutatják a katonaéletet, a katonai techikát, stb. Prágában a csehszlovák nép­hadsereg megalakulásának 15. évfordulójára, október 4-én es­te 20 órakor tizenöt ünnepi ágyúlövést adnak le. Ugyanezen a napon a strachovi stadionban megrendezik a hadsereg és az ifjúság sportdélutánját. Ezeken a sportünnepségeken meggyújt­ják a II. Országos Spartakiáda előkészületei utolsó évének tü- zét. A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója ünnepségeinek előkészületei Besztercebányán elérték a tetőfokot. Az ősi vá­ros ünnepi ruhát öltött. Minde­nütt teljes ütemben dolgoznak. A város lakósai segítenek a történelmi épületek renoválásá­ban, piros muskátlival ültetik tele a parkokat és díszítik fel házaik ablakát. Mindenki arra törekszik, hogy az ő háza le­gyen a legszebb az ünnepségek alatt. A város különösen éjsza­ka szép, amikor felgyúlnak az újonnan épített neonvilágítás lámpái, a színes reklámok. Kü­lönösen érdekes a Národny dóm előtti, virágból készített óra. Az egész város megfiatalodva, tisz­tára mosva, ünneplőbe öltözve várja a párt és a kormány kül­döttségét. Az előkészületekben sokat segít az ifjúság is. Az üzemek­ben és a gyárakban a kötele­zettségvállalások teljesítésével készülnek az ünnepségekre. Eddig 8 millió koronát takarí­tottak meg és augusztus végé­ig még egy milliót takarítanak meg az üzemekben. A falvakon segítenek az aratásban, több mint 330 készültségi brigádot szerveztek. Különösen a korpo- nai járásban segítenek sokat a fiatalok a mezőgazdaságban, ahol mintegy 2000 hektár ter­ményt takarítottak be és csé­peltek el. A CSISZ járási bizottságai összejöveteleket szerveznek a partizánharcok emlékezetes he­lyein. Ilyen találkozás volt a Sitnón, a korponai járásban és a tisovcei járásban. A CSISZ tagjai és a pionírok ez év ele­jétől 825 beszélgetést szervez­tek a Szlovák Nemzeti Felkelés részvevőivel, melyeknek során az ifjú nemzedék megismerke­dett nemzeteink dicső harcos múltjával. Az ünnepségek előestjén a történelmi helyeken meggyújt­ják a tábortüzeket és fellépnek az ifjúsági alkotóverseny együt­tesei. Az ifjúsági szövetség együttesei lelkiismeretesen ké­szülnek a Nemzeti Front szer­vezeteinek ünnepi ülésére is. Az ifjúsági alkotóverseny köz­ponti fordulójának győztese, a tornaijai népművészeti együt­tes, új programmal készül a besztercebányai ünnepségekre. A besztercebányai kerület ifjúsága mellett jó munkával, új termelési sikerekkel készül­nek Szlovákia többi kerületei­nek fiataljai is a nagy évfordu­lóra. ZALA JÓZSEF: Augusztust írtak Augusztust ÍPtak. Fülledt, forró nyár tüze tikkasztott. Izzó sóhajtást hordott a szél is: ... Idegen fajta fojtogat minket, parányok vagyunk, de mégis, mégis fegyvert a kézbe, kezdjük a harcot... Nem kellett kényszer, fenyegetés sem, a falu nyüzsgött, a város zsongott, a bábkormánynak rendszere bomlott. Szurokszín éjben ezernyi fáklya gyűlt a hegyekben, s elszántak ezre: •a fényt követve kezet adott a veszedelemben. Dördült a fegyver, robbant a sínpár, pusztult az ellen, mentek előre. — A hegyoldalban összébb lapultak a kicsi házak; feleség férjért; anya fiáért aggódott... Hol jár? Él-e?... Megjő-e...? Halálrasebzett ordasok hada erejét szedte, végső keservét tölteni vágyott, és folyt a vér, és húnyt az élet. Sudár fenyőkből vadidegen kéz bitófát ácsolt. Hiába volt a kínzás, kivégzés, a haláltábor, baj, kín, ezernyi, az ezer sebből vérző kis ország az égbenyuló rengetegekbe vitte fiait; jöjjön az ordas, élet — halálra, ha kedve tartja megverekedni. Fekete éjben fehér virágok szálltak a földre, és szirmaikból bajtársak álltak a harcos mellé, csatáknak súlyát együtt viselni, s hogy ezt a próbált, vérrel pecsételt testvériséget meg ne bonthassa már soha senki. A szabadságnak virágai mind pirosán nyíltak, s azóta mindig hős vér színével festett zászlókkal emlékezünk, mert olyan augusztust még sose írtak. A Szlovák Nemzeti Felkelés központjának, Banská Bystricának főtere. ói fnOiSOf\Á Rozsnyó. Zöldfa utca 9. Dú- farkos kapu, keskeny, hosszú udvar, hátul gyümölcsfák. Ősz- hajú, derék asszony áll az ajtó­ban, délidében, ebéd után: Sesz- tők Emília. Az asszony nem ős­lakos Rozsnyón, a háború befe­jezése után került férjével a bá­nyavárosba, azelőtt Ratkován laktak. Hegyes, erdős vidéken. Ahol minden szikla, minden mé­lyedés, minden csermely és min­den bokor elrejthette azokat, akik a német fasiszta megszállók ellen harcoltak. Ratková. Csendes, kicsiny vá­ros. De ezen a nyáron, 1944 au­gusztusában rendkívül feszült a helyzet errefelé. Valami szokat­lan, különös dolog érződik a le­vegőben. Az emberek nagy meg­mozdulásra készülnek. Töltések és dülöutak, ösvények és gyalog­járók népesülnek be gyakran s a menetelük, a titokzatos ismeret­lenek közt hátizsákkal, bottal egy asszony: Seszták Emília. Reggelente vagy a délutáni órák­ban mindig kifelé tart a hegyek­be és nem tudja útját állni sen­ki, minden esetben célt ér. A fa­lu lakósai ismerik az asszony útját, de mélyen hallgatnak, így a német megszállók tehetetlenek. Miért jár a hegyekbe ez az őszhajú asszony? A partizánokkal tartott fenn szoros kapcsolatot. Eérje 1928-tól tagja volt a pártnak, ö 1942-ben kapcsolódott be az illegális párt­munkába. A szélső házak mellett folyt egy patak s a patak túlsó oldalán egy magányos istálló állt, odajártak gyűléseket tartani. És megbeszélni a legégetőbb kér­dést, hogyan segítsék a partizá­nokat. Már a kapcsolat felvevése is rendkívül érdekes volt. Egy na­pon beállított hozzájuk négy fia­talember s megkérdezték, együtt akarnak-e dolgozni a partizá­nokkal. A válasz egyszerű és ha­tározott volt: igen! Ekkor a fia­talemberek utasításokkal látták el őket, hogyan dolgozzanak, ho­gyan derítsék fel a megszállók objektumait, hogyan továbbítsák a partizánok félé a híreket. Az ismeretlen barátok szovjet par­tizánok voltak; Kovák, Bielik, Osztrovszkij és Ludvig kapitá­nyok. Tevékenységét így meséli él az öszhajú asszony: A kapcsolat felvétele után élel­met, gyógyszert hordtam a he­gyekbe. És a német trénszéke- rékről lőszereket és fegyvereket tulajdonítottam el. Ez utóbbia­kat éjszaka juttattam el rendel­tetési helyére, az élelmiszerszál­lítástól nappal sem féltem. Kern egyszer előfordult, hof/y a néme­tek feltartóztattak visszafelé jö­vet, s fogva tartottak négy napig, nem engedtek haza. Kicsikarni azonban semmit nem tudtak be­lőlem. Ha kérdezték, miért és kikhez járok a hegyekbe, kiknek viszem az élelmiszert, hát nyu­godtan feleltem, a testvéreim­nek. Volt úgy is, hogy a néme­tek ütlegeléssel, verésssel igye­keztek szóra bírni, eredményte­lenül. Hnyústyalikér, Breznö, Lő­cse, Polhora és Telgárt volt a mozgási területünk, ezeken a vonalakon kellett az összekötte­tést tartanunk és tartottuk is becsületesen. i— És csak élelmiszer, lőszer és fegyverszállítás volt a felada­ta? — Talán el sem hiszi, amit mondok. Rendszeresen mostam is rájuk. Meg főztem nekik. Ha történetesen levágtunk egy há­rom mázsás disznót, megsütöt­tük a felét és vittük ki a he­gyekbe ... Bizony, el sem hinnök, hogy tizenöt évvel ezelőtt ez az ösz­hajú asszony is mindent megtett a Szlovák Nemzeti Felkelés sike­réért. Tizenöt év nagy idő, ren­geteg esemény fér el benne, de életének legemlékezetesebb feje­zete éppen az a néhány hónap a nagy nemzeti felkelés előtt. Ami­kor hátizsákkal, bottal naponta megmászta a hegyeket s naponta szállította az élelmiszert a hős ellenállóknak. Amikor életét kap­csolta a hegyek partizánmozgal­mához. Azóta tizenöt év telt el. Élete lassan alkonyba hajlik. Nem dol­gozik már sehol. Csak főz, csak mos és vasgl az urára és emléke­zik. A legizgalmasabb és leg­szebb harcos napokra, A CSISZ SZLOVÁKIAI KOürumi BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents