Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-04 / 31. szám

ff U-y ° icyi yuiuy történelemből is­merjük Herostra- tos, egy fiatalem- aer történetét, aki csakhogy hírnévre tegyen szert, Efe- zosban felgyújtotta a templo­mot. Célját valóban elérte, mert az emberiség nevét valóban emlékezetébe véste. Nemrég, amikor Bécsben jár­tunk, erre gondoltunk.' Nem ha­gyott nyugton, felkerestük a Karlsplatzon a fesztivál-ellenes propagandairodát. Megnéztük a szegényes, semmitmondó, igénytelen kiállításukat. A könyvpolcokon tekintetünkkel végigmértük a kiállított köny­veket — ukrán emigránsoktól származnak többnyire. A kiállítási terem sarkában — fslirat olvasható: „Felvilá­gosítással és hírekkel szolgá­lunk“. Szóval hálót vetettek ki és azt várják, hogy valami kis „kém-halacska“ a hálójukba téved. De arra úgy látszik hiá­ba várnak. A hálójuk szakado­zott és hasznavehetetlennek bi­zonyul. Ogy látszik ezt a háló mellett várakozó „informáto­rok“ is tudják, akik ott céltala­nul az időt fecsérlik. Milyen más az, amikor a fesztiváli kül­döttek körében időzünk. Köz­vetlenül a Musikverein épülete mellett - ahol a versenyeket rendezik - a román ifjúság küldöttségével találkoztunk. Éppen más küldöttségekkel ke­veredtek össze. Bécs teljesen megfiatalodott, újjászületett, szinte elemi erővel érezzük, milyen átható ereje van a ba­rátság gondolatának. Minden fesztiválellenes akció kudarcot vallott. Herostratos- nak legalább sikerült felgyúj­tani Efezos templomát, de az ilyen újkori „Herostratosok“ igyekezete már előre kudarcra van ítélve. Mert hát hol vehe­tik fel a versenyt Herostra- tosszal? A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK lapja Bratislava, 1959. augusztus 4. VIII. évfolyam, 31. szám. Ara 60 fillér Naponta bemutatók • Ötezer művész részvevő • A leningrádi balett sikere • Emil Cilelsz • Tito Schipa • Gerard Philip a zsűriben • A fesztivál vonz és győzedelmeskedik Bécsben N ehéz helyzetben van az új­ságíró Bécsben, ha leg­alább némileg is átfogó képet kíván kapni a VII. Világ­ifjúsági Találkozó programjai­ról. Naponta tucatnyi megnyi­tó-, mozi- és színházjegy gyü­lekezik számára halomba a fesztivál sajtóközpontjában. Az egyik a város egyik végében valahová a Práterbe csalogat, a másik Bécs túlsó szélére, a Grinzingbe vagy valamerre a csodálatosan szép Schönbrunn felé. A Raimundtheater Bécs nyugati felén található, a leg­nagyobb zenei versenyek szín­helye a hatalmas Konzerthaus, az osztrák főváros zeneakadé­miája a Ring szomszédságában várja a vendégeket. A nemzet­közi művészeti kiállítások — itt száz ország fiatal festőinek, fo­tóművészeinek, bélyeggyűjtői­nek, gyerekrajzolőinak óriási anyagát gyűjtötték össze — a Messe-palastben, a híres Hof­burg közelében, a Belvárosban nyíltak meg hétfőn. Bécs hat nagy mozijában több mint két­száz filmet mutatnak be au­gusztus 3-ig. T öbb mint ötezer művész­részvevője van az ifjúság hetedik békefesztiváljá­nak. Negyvenkét országból ér­keztek tánccsoportok, tizenhá­Hetvenezer néző gyönyörködött a színpompás feszti­váli megnyitóban. A lelkes közönség a világ minden tájáról ideérkező fiatalokat a „Freundschaft“, „Frieden“ (Béke, Barátság) üdvözlés­sel köszöntötte. A képünkön látható vendég is a frissen vásárolt fesztiváli kendőben nézi a felvonuló vidám fia­talokat. rom országból kórusok^ tizen­hét ország tánczenekara ad na­ponta műsort Bécsben. A pe­kingi opera, a párizsi Roland Petit vezette balettegyüttes, a leningrádi balett, a lengyel Ma- zowsze-együttes műsorainak zömére már most minden jegy elkelt. A fesztivál egyik .legje­lentősebb művészeti eseményé­re, a szombat este tartandó Paul Robeson — koncertre pe­dig - amelyet Bécs egyik leg­nagyobb terén tartanak — több tízezer nézőre számítanak. A nemzetközi kulturális be­mutatók és versenyek hétfő délelőtt kezdődtek meg. Csak ezen az egyetlen na­pon rendezte meg gálaestjét az angol küldöttség, a Német De­mokratikus Köztársaság dele­gációja, a csehszlovák és viet­nami küldöttség. A házigazdák, az osztrák fiatalok Johann Strauss-estet rendeztek a bé­csi szimfonikusok felléptével és Eduard Strauss vezényleté­vel. Fellépett Bécsben a lenin­grádi balett is. A Raimund­Baráti találkozók A szovjet és az amerikai küldöttek képviselői a bécsi áru­mintavásár szovjet pavilonjában találkoztak és meghitt eszme­cserét folytattak. Az amerikai vendégeket Szergej Romanovsz- kij, a szovjet küldöttség vezetője köszöntötte. Az üdvözlésre Charles Jones, az amerikai küldöttség néger tagja válaszolt. Ezután mindkét küldöttség művésztagjai bemutatták műsoruk legszebb számait. Az amerikai vendégek között ott volt Paul Robeson, a világhírű néger énekes fia is. A VIT-en részvevő osztrák küldöttség a Práterben levő kerti étteremben vendégül látta a szovjet delegáció képvise­lőit. A baráti találkozón a voronyezsi népi együttes népdalokat adott elő. Az osztrák és a szovjet fiatalok végül ajándéktár­gyakat nyújtottak át egymásnak. A két német küldöttség fiataljai a bécsi erdőben találkoztak, Nagy helyesléssel fogadták azt az indítványt, hogy a két VIT- küidöttség Bécsben egy szívvel, egy lélekkel vegyen részt a találkozó eseményeiben. Javaslat hangzott el: küldjenek levelet a Genfben tartózkodó két német küldöttségnek és írják meg, hogy a bécsi példa nyomán a genfi német küldöttségek is üljenek össze és teremtsék meg a megértés légkörét. Eljött ez a nap theater első és második emele­tén még a lépcsőkön is ültek az előadás alatt. A leningrádiali neves táncosai, Irena Kolbako- va, Oleg Szokolov, Kobleva és a többiek Csajkovszkij „Hattyúk tava“ című balettjéből, Glazu­nov „Raymonde“-jából, Prokof- jev nagyszerű „Kővirág“-jából és Krein „Laurenciá"-jából ad­tak elő részleteket óriási si­kerrel. A legnagyobb tapsot az osztrák szíveknek annyira ked­ves Bécsi vér keringő és Ha- csaturján Kardtánca aratta. Mind a két táncot meg kellett ismételni. M ár az első napokban meg­állapítható, hogy a bécsi művészeti versenyek fel­tétlenül elérik a 1957-es moszk­vai fesztivál versenyeinek szín­vonalát - mondották egyönte­tűen a zsűrik részvevői, akik között nem kisebb művészek találhatók, mint Tito Schipa, Roland Petit, Lazare Levy, Ge- raszimov, Gilelsz és Gerard Philipe. Pezsgő élet az építkezéseken és a mezőkön • A DIÁKOK MUNKÄJÄNAK KEZE NYOMÁN ÚJ LAKÄSOK, ÜZEMEK, TALAJJAVlTÄSI ÉPÍTKEZÉSEK KELETKEZNEK • A FŐISKOLÁSOK PÉLDÁS BRIGÄDJÄRÖK • • FOLYIK AZ ARATÁS láncól a Bécs, kedd éj­jel 12 óra. Tán­col a fesztivál. Húszezer fiatal keletről és nyu­Y S”y gátról, északról SS. és délről. A ha­talmas bécsi Stadthalleban. Talpalatnyi hely sem üres. Ülnek az asztalok mellett, ülnek a széksorokban, állnak a folyosókon — és tán­colnak mindenütt... Tízezren ropják a táncot a nagyteremben, tízezren a há­rom kisebbikben. Először pol­kát táncolnak az összes vendé­gek kedvéért, azután valcert a házigazda tiszteletére. Kilenc órától pedig egy pillanatra sem szünetel a tánc — ahogy itt Bécsben mondják —, non stop geht. Három zenekar váltja egymást a nagyteremben és ti­zenöt énekes: csehszlovákok. jugoszlávok, kubaiak és brazi­lok. A kisebbik terem egyiké­ben lengyel zenekar játszik, a másikban hamburgi, a harma­dikban pedig francia és angol. Váltja egymást a rumba, a szamba, a tangó és a világszép bécsi keringő. Slágere még most éjfél előtt nincs a VII. fesztiválnak, csak most próbálgatják a német, osztrák, olasz, angol és ameri­kai dalokat, táncokat — melyik a legszebb, melyikre lehet a legjobban táncolni. Közben pe­dig együtt fütyüli húszezer fiú és lány a moszkvai fesztivál egykori nagy dalát, a „Szlusety- szjá“-t. Fogy a coca-cola, a bor, a li­monádé. A folyosó homályában barna angol kislány magyar fi­úval suttog... All a bál a Stadthalleban. Táncol a világ ifjúsága ... Már teljesen sötét van, a ref­lektorok fényében kúszik a ma­gasba a VII. VIT lobogója. Káp­rázatos műsor következik, tiroli tánc, a szovjet „nyírfácskák“ élő trojkája, a sötétben villódzó, foszforeszkáló kínai sárkány, 1200 csehszlovák tornász bemu­tatója, iraki és argentin népi- táne-parádé. Kigyullad a görög­tűz. Ezer színű fényniagara zúdul le az égről. Kék reflektorok pásztázr-'--, fehér zásdók lenge­nek Pontosan 28 évvel ezelőtt, 1931 júliusában, a bécsi Práter-stadion felavatásán dr. Julius Tandler professzor ezt mondotta: .......és egyszer majd ebben a stadionban a béke, a szabadság és az embe­riség zászlaja alatt találkozik a világ ifjúsága. Eljön ez a napi“ Eljött ez a nap. A főiskolások jelenleg ötven­két munkahelyen dolgoznak. A legtöbb brigádos-főiskolást Kassán a Keletszlovákiai Vas­művek dolgozói számára épülő városnegyedben találjuk. Na­ponta több mint háromszáz fő­iskolás lép reggelente munká­ba. Száz tagbői álló brigád dol­gozik a Lubeník melletti Mag­nezit üzem építkezésén, továb­bá a rőcei kórház melletti tele­pülés kiépítésén és sok főisko­lást találunk Detván a Podpo- lianskei Vasművek, a zólyomi új lakásnegyed és a Húsfeldol­gozó Kombinát épületének épít­kezésén. A mártoni Építkezési Vállalatnál, a tátrai ifjúsági út építésénél stb. A főiskolások egyik legpél- dásabb brigádja Suchá Horán dolgozik, ahol a tervet 166 %- ra teljesítik. Dicséretet érdemelnek a ta­Strucc-politika A bécsi polgári és szociálde­mokrata lapok főszerkesztői tit­kos ülésükön elhatározták, hogy a bécsi VIT eseményeiről nem közölnek egy sort sem. Ez a rö­vidlátó korlátoltság csak mosolyt válthat ki az ésszerűen gondol­kodó embereknél. így bizony tényleg az a nevetséges helyzet áll fenn, hogy a Fesztivál meg­nyitásáról, melyen hetvenezer ember vett részt, nem jelent meg a polgári lapokban még egy kis hír sem, s ugyanakkor e la­pok hasábjain a szenzációhajhász újságírók a gyilkosságok és csa­lások tömkelegéről írnak olva­sóiknak. •q Ha a bécsi sajtó nem is irt a VIT megnyitásáról, a nyugati sajtótudósítók, elsősorban a nyu­gatnémetek és svájciak kitettek magukért, a Német Szövetségi Köztársaság VIT küldött ség ének- sajtóértekezletén. Az újságírók a kérdések pergőtüzét zúdítot­ták a németekre. Arra a kérdés­re, hogy politizálnak -e majd a VIT-éri, Leo Weissmantel pro­fesszor így válaszolt: — Abban az* értelemben, hogy napi politikával foglalkozunk-e, nem politizálunk. De ha Önök a béke és a népek boldogulásának a szolgálatát egyszerűen politi­kának tekintik, akkor politizá­lunk. De szerintünk a béke és a barátság gondolata sokkal több a politikánál. Ez harcot jelent az életért, s ebben a harcban mi németek is ott vagyunk. VIVA CASTRO A vasárnapi megnyitó után, amikor a Práter kapui felé hömpölygött az emberren­geteg — sodródtam melléje. A reflektoroknak kicsit az ÖZ hangulatát idéző mese­kék fényében valószínűtle- nül erős volt a kontraszt szalmasombrerója szőkesé­ge és bőre barna csillogása között. Átnyújtottam neki noteszemet. Hector Garcia — írta be nevét és még ezt a három szót: Viva Fidel Castro.- Ma legalább egymillió ember kiáltja ezt Havanná­ban — mondja. A lakosokon kívül az az ötszázezer pa­raszt is, aki a nagy ünnep­re, július 26. mozgalmi zász­lóbontásának évfordulójára odasereglett. Mindenütt megemlékeznek arról a hat­van diákról is, akik az elnö­ki palota elleni egyetlen ro­hammal és Batista megölé­sével akarták megvalósítani Kubában a megűjhődást. Egy szálig odavesztek. Hő­sök voltak, de nem tudták, hogy a tömegek nélkül nem lehet győztes forradalmat csinálni. Ehhez parasztok, katonák és munkások ezrei­nek kellett lezúdulnia a Sierre Maestrőról. — ön is ott volt? — Nem, nem voltam elég bátor, hogy néhányadma- gammal átverekedjem ma­gam Batista csapatain Ori- entéig, vagy Maestrőig. A nemzeti színház tagja va­gyok és a színészek ritkán jó katonák. Unokabátyám elindult, de már Havana mellett feltartóztatták. Er­re ő annyira a foglalkozásá­hoz méltóan mondotta el véleményét az egyik Batis- ta-féle tisztnek, hogy három évre ítélték. — Miért, mi a foglalkozá­sa? — Birkozőedző ... Amikor Castróék bevonultak a fővá­rosba, már én is benne vol­tam néhány csetepatéban. — Ön kommunista? — Nem, csak tisztelem őket. Sokat tettek Kubáért. Elsősorban éppen a tömegek szerepének elbírálásában adok nekik igazat. Ez a kulcskérdés. A Práterből már csak a kivilágított óriáskerék lát­szik. Beértünk a városba. Hector Garcia belekarol egy négerbe. — Buona sera senyor — nyújtotta a kezét. Csatla­kozom a többiekhez. Messze van a szállásunk és ők tud­ják, merre kell menni. Otthon is ezt tette a fiatal színész. Csatlakozott a töb­biekhez, akik tudják, merre kell menni. H. E. lajjavítási munkákban tevé­kenykedő főiskolások is. A podluzanyi EFSZ-ben már dol­goznak az ifjúsági járási me­liorációs építkezésen. Harminc­öt főiskolás lépett munkába és az első nap szép eredményeket értek el. Ot méter szélességben kivágták és eltávolították a fá­kat és bokrokat, szabaddá tet­ték az utat a bágerek számára. Egy nap alatt tizennégy köb­méter földet ástak fel és 590 négyzetméter területen végez­ték el a földmunkákat. A Ko­márom melletti Landoron is szépen haladnak a főiskolások a talajjavítási munkával. A fő- iskolás-brigádosok munka után a CSISZ falusi szervezeteinek és a Testnevelési Szövetség helyi szervezeteinek segítségé­re sietnek és a VII. VIT-ről, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelésről rendeznek beszél­getéseket. Véletlenül jutottam ahhoz az örömteli hírhez, hogy a olekso- vicei állami gazdaságon egy kétszáz lányból állő munkacsa­pat dolgozik és ezek „lelkei“ a gazdaságnak. Huszonnégy hek­tárról gyűjtötték be a gabonát és mostan szárltgatják. — Azt ígérték, hogy a csép- lés befejezéséig vasárnapon­ként is dolgozni fognak — mondta Zdenek Procházka, a CSISZ-szervezet elnöke. — Ezt vállalták a fesztivál tiszteleté­re ... „MAR KÉSŐN JÖNNEK..“ — Tudja, hogy mi a művé­szet? Munkacsapatot összeállí­tani az oleksovicei állami gaz­daság 550 hektáros területén — mégpedig 10 perc alatt. Hát én bizony elmondhatom, hogy ezt sikerült elérnem. „Már későn jön — tréfálko­zott Jaroslava ‘Valentová mun­kacsapat vezető. A lányok mind nevetgélni kezdtek és a leg­szélső megszólalt: „Jöjjön ve­lünk legalább uzsonnázni, hogy­ha már a munkából nem hagy­tunk magára semmit“. Elöntött a forróság, csak amikor már egy árnyékos fa alatt ültünk, akkor kezdtünk nyugodtan beszélgetni. A lá­nyok elárulták, hogy az idén minden „csodálatosan megy“, hogy az ifjúsági munkacsapat az egy „prima találmány“, hogy holnap már Önállóan fognak csépelni és készülnek az arató­ünnepélyre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents