Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-28 / 30. szám

így harcolt az Ifjú Gárda CJABB ADATOK a KRASZNODONI KOM3ZOMOLISTÄK HŐSIESSÉGÉRŐL 1/ i ne emlékeznék a krasz- ■* * nodoni komszomolisták il­legális szervezetének, az Ifjú Gárdának hősi tetteire, bátor ellenállására a német megszál­lókkal szemben? És ki nem átkozta el szívében azokat, akik halálba kergették a rettenthe­tetlen ifjakat? Nemrég, tizenhat éves buj­kálás után hurokra került a Krasznodonban lejátszódott tragédia egyik gyalázatos fő­szereplője, Vaszilij Podtinnij fasisztabérenc és hazaáruló. Podtinnij a Nagy Honvédő Háború kezdetén a Vörös Had­seregben teljesített szolgálatot mint hadnagy. Már az első ösz- szeesapás alkalmával megadta magát a fasisztáknak, a fog­ságban aztán végképp szolgála­tukba szegődött. Mint Kraszno- don helyettes rendőrfőnöke, sajátkezűleg vezette a földalat­ti Komszomol-szervezet tagjai ellen indított hajtóvadászatot. Több ifjúgárdistát személyesen vallatott, kínzott és végzett ki. Amikor a Szovjet Hadsereg csapatai bevonultak Kraszno- donba, Podtinnijnek sikerült elmenekülnie. 16 évig bujkált különböző helyeken, más és más néven. Az utóbbi időben jószággondozó volt az egyik Sztálino tartományi szovhozban. Már-már azt remélte, sikerült egérutat nyernie, amikor lecsa­pott rá az igazságszolgáltatás keze. Mint a napokban értesültünk, már ki is mondták a megérde­melt ítéletet a gyilkos felett. Közel három hónapig tartott a nyomozás a Podtinnij-ügyben, melynek folyamán számos új adat került napfényre az Ifjú Gárdáról. A Komszomolszkaja Pravda nyomán ezekből adunk közre néhányat. PODTINNIJ A SZÍNRE LÉP I smeretes, hogy attól a nap­* tói kezdve, amikor a vá­rosban megjelent az első „Ifjú Gárda“ aláirású röpce, az egész krasznodoni rendőrséget moz­gósították. A hitleristák végig­Valentina Gaganová, a szocia­lista brigád hőse munkatársai­val egy vasárnapi kiránduláson szaglászták a várost, de a vak­merő ismeretleneknek mégsem sikerült nyomára bukkanni. Közben újabb és újabb hírek érkeztek: az 1/b számú bánya bejárata fölé vörös zászlót tűz­tek ki, aláaknázták a Luganszk- ba vezető országutat és egy lőszert szállító gépkocsioszlop felrobbant rajta. A krasznodoni rajoni rendőr­ségre megérkezett a kerület német rendőrfőnöke és kiadta a szigorú parancsot: három napon belül élve vagy holtan előteremteni a tetteseket. El­lenkező esetben maguk a ren­dőrök is megjárhatják. Pod­tinnij vallomásában beismerte: „Teljes erőmből igyekeztem. A telepen általános házkutatá­sokat tartottunk. Akit csak gyanúsnak láttunk, az őrszobá­ra hurcoltuk, vertük, kénysze­rítettük a beismerésre. Külön rendőralakulatok cirkáltak éj­jel-nappal az utcákon. De min­den igyekezetünk hiábavaló volt. Nem sikerült elfognunk egyet sem az ifjúgárdisták kö­zül“. Rég letelt a német rendőrfő­nök által kitűzött időpont, az meg minden reggel áttelefonált Krasznodonba, föbelövéssel fe­nyegetve az ottaniakat. És amikor egy szerencsétlen napon a német katonák új /i ajándékainak eltüntetése miatt elfogták Moskovot, Zemnuhovot és Tretyakevicset, a rendőrsé­giek közül senki sem sejtette, hogy az Ifjú Gárda tagjai van­nak kezükben. — A letartózta­tottak egyike sem beszélt a földalatti szervezet létezésé­ről. Később, amikor a Szovjet Hadsereg csapatai bevonultak Krasznodonba, a városi rendőr­ség egyik volt nyomozója, Kulesov, azt vallotta, hogy az ifjúgárdistákat Tretyakevics adta ki. Ez, mint most kiderült, hazugság volt, amely azt céloz­ta, hogy az igazi áruló észre­vétlenül meghúzódhassék a háttérben. A valóságban azon­ban a rendőrség egészen más forrásból szerzett tudomást az Ifjú Gárda tagjainak névsorá­ról... AZ ÄRULÖ A znap, amikor éppen szaba- ** dón akarták bocsátani Moskovékat, kopogtattak a ra­joni rendőrfőnök ajtaján. A belépő ismeretlen bemutatko­zott — az 1/b bánya főnöke volt — majd egy iskolai füzet­ből kitépett lapot tett az asz­talra. Ez állt rajta: „Nyilatkozat. Az 1/b számú bánya főnőkének. Nyomára bukkantam az illegális ifjúsági szervezetnek és beléptem so­raiba. Mihelyt megtudom, kik a vezetői, tudatom önnel. Ké­rem, jöjjön el lakásomra, és elbeszélem önnek a részleteket. Címem Cskalov u. 12. sz. 1. be­járat, Gromov Vaszilij Grigoje- vics lakása/ 'Pocsepcov Gennadij A feljelentő Gennadij Pocsep- cov iskolatársa volt az ifjúgár­distáknak. Csendes, jelentékte­len fiúnak ismerte mindenki. Korán apa nélkül maradt, s mostohaapjával, egy kapzsi, epés emberrel lakott. nikor szóbakerült Gennadij illegális szervezetbe való felvételének kérdése, azt senki sem ellenez­te. Eleinte nem adtak neki sem­milyen komoly megbízatást. De Pocsepcov részt vett a vezető­ségi üléseken, ismert számos ifjúgárdistát, közöttük Oleg Kosevojt, Ulja Gromovát, Ványa Zemnuhovot, Szergej Tyule- nyint. Pocsepcov kapcsolatáról az illegális szervezettel mostoha­apja is tudott, aki, amikor a telepen elterjedt a hír Mosko- vék letartóztatásáról, így szólt Gennadi jhoz. — Elvesztették a játszmát! Barátocskáid a rendőrségen csücsülnek már. Utánad is el­jönnek nemsokára. Jelentsd, amit tudsz, amíg nem késő. A németek búsásan megfizet­nek érte. Tehenet kérj, de le­het, hogy házat is szívesen megadnak... Pocsepcov hallgatott szavára. Saját bőrét mentve, elárulta azokat, akik elvtársuknak tar­tották. Zsukov bányafőnök, akinek Pocsepcov átadta a feljelentést, nem Gromov lakására, hanem egyenesen a rendőrfőnökhöz ment. Pár óra múlva az árulót le­tartóztatták. De nem volt so­káig őrizet alatt. Este már a rendőrfőnök maga nyitotta ki neki az ajtót és búcsúzás köz­ben hosszasan, hálásan szoron­gatta a kezét. A Pocsepcov által kiadott ifjúgárdisták letartóztatását Podtinnijra bízták. Elsőnek Tonya Ivanyihinát vették őrizetbe. Egyenesen az ágyból ráncigálták elő, annyi időt sem hagyva neki, hogy magára kapjon valamit. Hajna­lig hordozták a fagyos éjszaká­ban szánon az egy szál ingben levő lányt. Anatolij Popov, Szasa Bondarjova, Borisz Gla- van, Maja Peglivánova. Gyem- jan Fomics következtek utána... Reggelre 18 ifjúgárdistát fog- dostak össze. (Folytatása következik) • Csehszlovákia harcos mű­vészete címmel írók, képzőmű­vészek, építészek, filmszínészek közös kiállítást rendeztek Prá­gában. A kiállítás első kísérlet arra. hogy átfogóan mutassa be a csehszlovákiai müvészekeket. • A bécsi fesztiválra több szovjet filmet is elvisznek, így az Erős nemzedék, Petya, Pi­roska és más filmeket. nyoros, stb. Hát bizony, a gon­dolat a költő lírájában nélkü­lözhetetlen. A vers gondolat nélkül talán még rosszabb, mint a leves só nélkül. S a Monosz- lóy kötetének van egy átfogó gondolata: Csak egyszer élünk! Csak egyszer élünk — mond­ja a költő azoknak a szeren­csétlen polgártársainak, akik máig sem tudatosították ma­gukban, hogy kétszer nem él­hetnek. S ez az a vers s ezek azok a versek, amelyek jobb sző híján kötnek, gyökeret eresztenek valahová Hogy hová eresztenek valahová. Hogy hová nyissuk csak ki jól a szemün­ket: vannak még nálunk, fő­ként az alvilágban, de munká­ban s munkahelyeken is, sze­rencsére egyre kevesebben, akik Monoszlóy Dezsővel be­szélnek úgy, hogy igyál pajtás s zülljél pajtás, szórd szét a pénzed s ne dolgozzál, mert mi az élet, semmi az élet: Csak egyszer élünk... “ Ruhádat rántsd le — rajta, csókolj! az erdő is már háncsot gombol. Minden teérted újra érik, combjuk nyalják az őzikék is. Holnap tán fagyot hoz az este, remegő titkunk mert kileste. Feldúlja majd a gerlefészket, — csak egyszer élünk —1 hát nem érted?“ HÄT ÍME, A KÖLTŐ FILOZÓ­FIÁJA: NIHILIZMUS. A hason­lítás kedvéért menjünk vissza az Idő előtti századokba? Ca- tullusnak van egy verse, az Ebéd utáni üzenet a ledér le­ánynak. „Esdeklek neked, édes Ipsithilla, Tündöklő gyönyö­röm, szívemnek éke, Hívj fel engem ebédután szobádba .. Majd tovább a hívás megokolá- sa: „It fekszem, tele hassal el­terülve, S dárdámnak hegye két ruhát döf át már!“ Lehet, hogy nem valami szerencsés párhuzam, de ide kívánkozott nagyon, tekintettel az olyan poétára, aki gondolati lírájában a Csak egyszer élünk felfogá­sát vallja! S tekintettel átalakuló éle­tünkre, amely szomjazza az okos, buzdító költői szót, mert Monoszlóy ide vagy oda, mégis csak előre megyünk s mégis egy nagy holnap mai harcosai vagyunk a toll fegyverével. S ha ez így van, akkor fenébe az Egyszer élünk _ felfogással, ha csak a Ruhádat rántsd le következik utána! Következhetne pedig más is utána s úgy az Egyszer élünk­nek értelme lenne. Egyszer élünk, tehát okosan s a társa­dalom számára hasznosan él­jünk. Igen, így van értelme s van jogosultsága a költő gon­dolatának. De bocsásson meg a világ, ilyesmi nem következik az Egyszer élünk meghirdetése után. Csak egy sereg üres, si­vár, lelketlen vers következik utána, amely csillog-villog a díszesen felöltöztetett ruhában. S ha megtapintjuk a ruhát, hát rögtön érezzük, hogy a ruha nem fed semmit. A ruha nem fedi a testet. Mi akkor itt a költő gondolati lírája? Mi itt a fanyar, a töprengő, a gúnyo- ros ? Egyszerű a felelet, nem kell érte a szomszédba menni. Mindaz, ami a Csak egyszer élünk cimadó ver%, köré fonó­dik hínárszerűen a kötetben. De ez megint nem más, mint a léhűtők, a dologkerülők, s a semmivel nem törődök korcs­mafüstös filozófiája! Megfigyelhető, hogy mint minden „új színnel“ jövő költő kötetében, a Monoszlóyéban is van néhány időszerűnek mond­ható vers. Egy az elején fedő­nek s vagy tíz a végén betaka­rónak. Nem mondom, a csoma­golásban van ötlet, a csoma­goló legalábbis arra spekulál, hogy a modern olvasó csak az első néhány verset olvassa el és az utolsókat. Ha pedig a kezdet és a vég jó, akkor min­den egyéb is jó. A verseskönyv végére került a Falusi rímek ciklusa. Nincs benne semmi, csak rím van benne, dallamos zakatolás, mint mikor a hen­gerkerék forog üresen ... S ha mégis van benne valami, az egy csipetnyi a falu régi világából, íme: „Legyek duruzsolnak, tik- takol az óra, fent a kéményte­tőn kelepel a gólya.“ S még merje valaki mondani, hogy á Szabolcska Mihályok elvész­nek nyomtalanul!... A Falusi rímek mögé soro­lódtak a bányász-versek Szén és galamb címen. De ezeket a verseket már nehéz elolvasni idegcsillapító pilulák lenyelése nélkül. Bányász-versek. Ugye szépen hangzik? Idézzünk csak az A 401-es lámpa című vers­ből: „Jó szerencsét, bányász! Rád vágyik a bánya! (S a ván­dorpatkányok nagyranőtt csa­ládja.), Hát egy ilyen rutinos költőnek nem szép hasonlata ez ? Vándorpatkányok nagyra­nőtt családja! Különben is, ezek a versek olyan pesszimizmust árasztanak a bányászéletről, hogy aki elolvassa, bizony messziről kikerüli a bányát. Pedig bánya régóta van s bá­nyászok is régóta vannak. Ha nem lettek volna, nem fűtöt­tünk volna, nem világítottunk volna s idáig sem értünk vol­na. Bányászok voltak és lesz­nek még szerte a világon, füg­getlenül attól, hogy Monoszlóy mit ír a bányáról és a bányá­szokról. DE HISZEN A HANGSÚLY NEM IS EZEN VAN, hanem azon, hogy a mai bányász mennyivel él emberségesebben, mint a tegnapi! Csakhogy en­nek meglátásához már világné­zet kell, amely költőnknek saj­nos nincs. Kár! Tud a tollal bánni! Aki A favágó című versben ilyet remekel két sorban: „Nagy szippantásokká változik az élet", vagy az Apám emlékét tudja adni, annak nagy kár fe­lelőtlenül irogatni. Aki az Ep- pur si muovéban azt írja, hogy „s a föld keringhet bármikép­pen, holnap már égbe épül a város,“ annak dőreség hatvan versben haszontalan dolgokról fecsegni s rímjátékokban kiélni magát! Mert utóbb idézett versében jelenti ki azt is, hogy „Tanul­ságoknak érve számos, hogy nem áll a föld, „eppur si műö­vé“, s nem áll az élet sem. Ezt persze nem ő- mondja, mi mondjuk, akik azt szeretnők, hogy ő is észrevegye! Vajon észreveszi-e? S befejezésül még valamit: a kötet borítólapjáról, a díszes bekötésről, mert ehhez is érte­ni kell. Lám, itt van az aszta­lunkon a kommunista Gyurcsó István verskötete, brosúra fü­zetben, egy cseppet sem von­zón. És mellette a Monoszlóy kötete pompás kivitelben. Hát nem mondom, hogy a külső meghatározásához is érteni kell?! Az olvasó legtöbbször vonzó külsőjéért vásárolja a könyvet. S a szép kötésű, szé­pen illusztrált könyvet viszi a könyvtárába ... S a Monoszlóy könyve elfogy, a brosúra .füzet meg marad ... Hogy mi van a fedőlapok alatt, az mellékes. Elfogyott s siessünk kiadni még egyszer ... Mert ami el­fogy, az a költészet! VAGY NEM ÍGY VAN? AK­KOR HOGYAN? FIGYELŐ © Egyetlen példányban je­lent meg Párizsban egy könyv. Szerzői: Aragon, Cocteau, Mau- riac neves francia írók. A kö­tetnek aranykeretes fedele lesz és értéke megközelíti a 10 mil­lió koronát. • A magyar nyelv hatköte­tes értelmező szótárának első kötetét ősszel kibocsátják. A nagyszabású hézagpótló szótár a magyar nyelv mintegy 60 ezer szavának jelentéseit, ér­telmi árnyalatait közli, össze­sen negyed millió nyelvi adatot foglal magában. • A kaukázusiak életéről és mindennapi küzdelmeiről szóló érdekes játékfilm készül a Szovjetunióban. Főszereplője a 150 éves Mahmind Alvazin, aki Bakuban él. A filmszerep­lést igen könnyű munkának tartja — egyáltalán nem fá­rasztja. • Ráérő emberek megszá­molták, hogy Shakespeare me­lyik hősének van a leghosszabb mondanivalója. A beszédesség rekordját Hamlet tartja, akinek 1569 soros szerepe van. Öt kö­veti III. Richard, de Othello már kénytelen megelégedni 883 sorral. Az asszonyoknak Sha- kespeare-nél kevesebb szavuk van. Az első helyen Cleopatra áll, a lista végén pedig a hall­gatag Júlia, aki csupán 97 hal­hatatlan sorban mondja el sze­relmét és fájdalmát. MIT FEDEZETT FEL AMERIKA? Agrusz S. Eaton, egy hatalmas acélmű vezetője vetette fel ezt a kérdést. Milyen kultúrértéke- ket adtunk mi az óvilágnak? Semmit, úgyszólván semmit. És mit adott nekünk az óvilág? Mindent, az egész civilizációt. Nincs is annyi pénz a világon, amivel ezt az adósságot leró­hatnánk. Valóban az óvilágnak nincsen olyan segítségre szük­sége, amely a katonai támasz­pontok kiépítéséhez, vagypedig hadianyagok felvásárláséra szükséges. A legnagyobb amerikai felfe­dezés eddig „Edison“ volt, aki néhány reklám segítségével — ne felejtsük el, hogy ez valóban amerikai felfedezés — a felfe­dezések felfedezése lett. A rágógumi, a gangszterfil- mek, a jazz és Elvis Prisley nem keltenek rokonszenvet a világon. A New Yorkban nemrég megnyílt szovjet kiállításról. Két találkozás bzaraz eszatci szel fújta az tlistáli utcák porát, amikor is­meretséget kötöttünk. Az autó­buszra vártam. De mivel még Időm is volt az indulásig, no meg a hideg sem hagyott békén, ’el s alá kezdtem járni az ■ítcán. Így séta közben lettem ’igyelmes a kultúrház kivilágí­tott ablakaira. Mint más járóke­lő, én is betekintettem az abla- 'con, majd meglassítottam lép­teimet és végül is megálltam, Közelebb hajoltam az ablakhoz is fülelni kezdtem. — Nos, Marika, hogyan hajtana a gépko- :siva! ezen az utcakeresztezödé- sen keresztül, ha jobbról is és izembe is jönne jármű, — hang­zott a kérdés és a fiatal tanító pálcája a táblára rajzolt jelekre mutatott. A felelet úgy látszik sehéznek bizonyult, de végül is sikerült. Később több hasonló kérdés és felelet is elhangzott. Közben a buszom is elszelelt. 'gy nem tehettem mást, mint hogy tovább várjak. Majd az írás szünet újabb ötletre sarkalt. Megkerestem a bejáratot, beko­pogtam és ajtót nyitottam. Így kötöttünk ismeretséget Zsiba Géza tanítóval, no meg a 'anítványaival. A kétéves mező- gazdasági tanonciskolán tanított tkkor Alistálon. Tanítás után i késő esti órákban járt a nem ippen közel eső állomásra, hogy zgy kis csallóközi vonatozással is újabb gyalogolással végül is otthonába érjen. De örömmel csinálta ezt nap nap után. Ami­kor aztán nyakunkba szedtük ábainkat, nehogy úgy járjunk t vonattal is, mint én a busszal, beszédbe elegyedtünk. Azóta már jó pár hónap eltelt, falán bizony nem is nagyon eml­ékeztünk egymásra. Pedig azóta, ha jól emlékszem, jártam már Mistálon és nem érdeklődtem az in ismerősöm iránt. Megint a véletlen járt közbe, hogy talál­kozzunk. Két nálánál jóval' fiatalabb, imolyan diákfélével beszélgetett i vonat fülkében, amikor elhalad- lam ajtajuk előtt. Megismertem mindjárt, de nevén kicsit gon- iolkodnom kellett, ami egyéb­Ként nagyobb fejtörést megsem okozott, mert a vonatfülke vé­kony falán át tisztán hallhattam: én holnap ugyan nem leszek ott, de mondjátok, hogy a Csiba elv- társ küldött benneteket. Ezzel aztán véget is ért a beszélgetés, mert a vonat az állomásra érke­zett és a két fiatal elköszönt. En bízom ezekben a fiatalok­ban. Hiszem, hogy mire ez a pár sor napvilágot lát, a kétéves mezőgazdasági tanonciskolába már csak kivételes esetben lehet bejutni a megyeri járásban. Nem hinném, hogy elbíztam magam. Pedig csak másodszor beszél­tünk egymással. Egészen hétköz­napi dolgokról folyt a szó, ami­kor beszédbe elegyedtünk: a nyári szünidőről, meg a rossz időjárásról. — Hiába, a hivatás- tudat azonban más diktált — az idősebbek különösen a nagy­anyák, nagyapók inkább „urat" szeretnének nevelni. Az olyan eset sem ritka, hogy a „gyere­ket“ mindjárt pénzkeresőnek szánják. — Így az én ismerősöm. De csak halad a csallóközi vonat is. A legKozeíeooi auuruu- son már egyedül maradtam. A kiszállásig elég idő jutott, hogy elgondolkozhassam. Mennyivel könnyebb lenne, ha minden fiatal tanító — persze a maga módján — így tekintene iskolájára. Nem gondolok arra, mint ahogy Csiba Géza teszi, hogy a kéthónapos szünidő felét arra használja fel, hogy felvilágosító munkát vé­gezzen a mezőgazdasági szaktu­dás fontosságáról. Bár ez eset­ben ez nagyon föntos, különösen az olyan vidéken, mint a megye­ri járás, ahol azonban a mező­gazdasági tanonciskolák bizonyá­ra telt létszámmal nyitják meg kapuikat. A harmadik találkozásra ki­tudja mikor kerül sor, tehet, hogy csak két év múlva. Tényle­ges katonai szolgálatát készül letölteni Csiba Géza. Két év nem nagy idő, de egy fiatal számára sokat jelent. Annyira azonban bi­zonyára elegendő, hogy ifjúsági szövetségünk nagymegyeri szer­vezetének jó hírnevét fokozza.-nyd­A vagsenyei vegyeszeu Hornomat epii nezeseroi. A sellyei vegyészeti kombinát építkezési tervét az első félév­ben 74 százalékra teljesítették. Jelenleg a raktárakat, műhe­lyeket, üzemi konyhákat, s az egészségügyi rendelőt építik. Képünkön Emil Petrik mestert (balról) látjuk, amint Jozef Moryval, a komplex csapat vezetőjével és Stanislav Zivnyvel az üzemi konyha tervét tanulmányozzák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents