Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-28 / 30. szám

MI VAN AZ ANGOL-NYUGATNÉMET ELLENTÉTEK MÖGÖTT? „Európa (mármint a tőkés Európa) három veszélye: a semlegesség, az itt-ott újraéle­dő nacionalizmus és az Angliá­val való szorosabb együttműkö­dés elé tornyosuló nehézségek" — jelentette ki Francois-Pon­cet. Francois Poncet Franciaor­szág volt berlini nagykövete, Robert gchuman mellett francia részről a legtöbbet tette a né­met és a francia monopóliumok összefonódásáért. Az úgyneve­zett közös piac, vagyis az a vámterület, amely magában foglalja Franciaországot, Nyu- gat-Németországot, Olaszorszá­got és a Benelux-országokat, éppen ezt az összefonódást se­gíti elő elsősorban. Mint isme­retes, az ezzel kapcsolatos egyezmény 1959 elején jött létre és ez a vámterület azóta is fokozatosan megvalósulóban van. Az angolok ellenezték ezt a tervet, ök úgynevezett sza­badkereskedelmi övezetet ja­vasoltak, amely 17 európai tő­kés országot fűzött volna a közös piactól lazább egységbe, A két elgondolás közötti kü­lönbség az angol monopóliumok, valamint a közös piac országai­nak monopóliumai között levő ellentétet tükrözi. Ez az ellentét mind élesebb lett és ma már túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a NATO egyik legsúlyosabb problémájá­vá vált. Miért érinti Nagy- Britanniát ilyen súlyosan a kö­zös piac? Nyugat-Németorszég ipari fejlődésének üteme az utóbbi években lényegesen gyorsabb volt, mint Angliáé. A helyzet ma már az, hogy mindkét ország tíz-tíz száza­lékkal részesedik a tőkés világ ipari termelésében, Nyugat- Németország már a közös piac megalakulása előtt is veszélyes versenytársa volt Angliának, s még a hagyományos indiai és dél-afrikai brit piacokra is be­tört. Nos, a közös piac legfőbb jellegzetessége ráadásul éppen a német monopóliumok további erősödése. Az angolok azt még elviselnék valahogyan, hogy el­adási lehetőségeik csökkennek a közös piac hat országában, ahová a brit exportnak csak 14.5 százaléka irányult. Ez is baj, de ennél sokkal nagyobb baj a nyugatnémet versenytárs megerősödése - az egész tőkés világpiacon. Nagy-Britannia természete­sen megpróbál ellenakciókkal élni, s ehhez vannak is ütőkár­tyák a kezében. A közvetlen brit cél most: a skandináv álla­mokat, Ausztriát, Svájcot és Portugáliát közös vámterület formájában a sterling-zónához kapcsolni. Az ilyen tervek rea­litását növeli az a tény, hogy a tőkés világkereskedelem fele még ma is fontban bonyolódik le, a font és a márka öldöklő versenyében tehát ma is fölé­nyesen vezet a font. Más politikai természetű té­nyezők is közrejátszanak, de elmondhatjuk: Anglia egyik legfontosabb oka, amiért a csúcsértekezlet megtartása mellett van az, hogy a nemzet­közi helyzet enyhülése csök­kentené a nyugatnémet vezető körök, tehát nyugatnémet mo­nopóliumok befolyását is. Az sem tekinthető véletlennek, hogy a brit gyáriparosok szö­vetsége éppén a genfi konfe­rencia idején létesített kiren­deltséget az NDK-ban és szá­mos angol személyiség pozitívan nyilatkozott a Német Demokra­tikus Köztársaságról, ami vi­szont nem kis bosszúságot oko­zott Bonnban. Az angol-nyugatnémet ellen­tétek a Német Szövetségi Köz­társaságban is visszatükröződ­nek. Bár a német nagytőkénél az amerikai irányzat az ural­kodó, egyes nyugatnémet körök — különösen a volt angol meg­szállási övezetben és elsősorban Hamburgban meglevő brit tő­keérdekeltségek — szívesen vették volna Adenauer lemon­dását. A nyugatnémet-brit el­lentétek élnek és hatnak, s mind nehezebbé teszik a NATO-n belül komolyabb súr­lódások elkerülését. Különös iskola ez, ahol a kis nebulók a földön Ülve ta­nulják az írásvetés művészetét. Belga Kongóban így old­ják'« meg az Isko- iakérdést. De még így is jobb hely­zetben vannak ezek a kis diákok az or­szág gyermekeinek nagyobbik részé­nél, akiknek egyál­talán nincs meg­adva a tanulás le­hetősége. Mindez teljes mezítelen­ségében leplezi le a belga gyarmato­sítókat. Az amerikai acélsztrájk hatása ALUMlNIUMSZTRÄJK IS FENYEGET Az amerikai acélmunkások sztrájkja immár harmadik napja tart. Rajtuk kívül 25 ezer vasúti szállítási és szénipari dolgozd is beszüntette a munkát és lehetséges, hogy a sztrájk az alu­míniumiparra is kiterjed majd. Az acélipari munkások szak- szervezete ugyanis az alumíniumcégeket felszólította: emeljék 15 centtel munkásaik órabérét. Hírügynökségek szerint egyelőre semmi kilátás nincs a fél­millió acélipari munkás sztrájkjának beszüntetésére, s a sztrájk máris érezteti hatását a gazdasági életben. New York-i tőzs­dejelentések beszámolnak arról, hogy a külföldről importált acél ára tonnánként 10 — 15 dollárral emelkedett. A tőzsdei alkuszok elmondották, hogy számos amerikai vállalat — látván az acélsztrájk fenyegetését — már hónapokkal ezelőtt meg­kezdte európai acélrészvények összevásárlását. Kéthetes tár­gyalás után be­fejeződött a vi­lág egyik leg­szégyenlete­sebb pere, me­lyet a görög ka­tonai bíróság Manolisz Glé- zosz és társai ellen folytatott. Annak ellenére, hogy Manolisz Glézosz ártat­lansága a nap­nál is világo­sabban kiderült, a bíróság öt évi fogházra és 4 éves száműze­tésre ítélte. Ma­nolisz Glézosz életét a haladó emberiség ösz- szefogása meg­mentette, sza­badságáért a harc tovább fo­lyik. Habsburg Ottó könyve, „tájékoztató központok1' VIT-el Senes agitáció OSZTRÁK LAP AZ IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ ELLEN TERVEZETT AKNAMUNKÁRÓL. MEG­KEZDŐDÖTT SZÁZHÚSZ NEMZET FIATALJAINAK BÉKETAL ALKOZÓJA .«óta i inti az ellenséges akciók vezetőit attól, hogy a VIT-tel kapcsolatos agitációjuk során felme­legítsék és újra elismételjék azokat az untig ismert szidalmakat a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, a nemzetközi béke­mozgalom és ezek vezetői ellen, amelyekkel a nyugati propagandaközpontok, valamint egyes újságok és rádióadók már eddig sem tudtak érdemleges eredményt elérni, sőt szánalmas nevetséges színben tüntették fel a Nyugatnak - a Heute szerint — „pozitív céljait". Egyéb­ként is kétségbe vonjuk - írja az említett bécsi hetilap — hogy a VIT keletről érkező részvevői seregestül tódulnak majd a felállí­tott „tájékoztató központba“ és ideológiai besugárzásnak vetik alá magukat. Annál ke­vésbé, ha ott - mint halljuk -, többek között Otto von Habsburg műveivel kívánják őket „jó útra téríteni". Sajnos a VIT-ellenes csoportok eszmei prog­ramnélkülisége az üres okoskodás és az egy­más elleni acsarkodás inkább a Nyugat szegénységi bizonyítványát jelenti, semmint, hogy fölényét fejezné ki — Írja a lap továb­biakban. A Heute végül felveti a kérdést, hogy a Nyugatnak egyáltalában van-e logikus érvek­kel alátámasztható mondanivalója a szocialista világ fiatalsága számára. A lap szkeptikusan válaszol saját kérdésére. A bécsi stadionban megnyílt az idei VIT, több mint 120 nemzet ifjúságának nagy béketalál- kozőja. A békés egymás mellett élés hívei derű­látással, a hidegháború javíthatatlan szító! indokolt aggodalommal néznek az új nemzedék fesztiválja elé, amelyet most elsó ízben tartanak tőkés ország fővárosában, Sajtőközlésekböl ismeretes, hogy a VIT hatá­sának ellensúlyozására széleskörű előkészüle­tek folynak Bécsben. Az akció mögött a VIT zászlajára írt eszmék, a béke és a barátság ellenségei, elsősorban a bonni Adenauer-kor- mény legális és földalatti szervei állnak. A bé- kebontők kezdeményezésének: a VIT-ellenes alakulatok képviselői a minap tartott haditaná­csukon elhatározták, hogy eredeti terveiktől eltérően nem rendeznek sem utcai tüntetése­ket, sem más erőszakos cselekményeket a VII. VIT ellen. A VII. VIT első győzelme ez a határozat, amely meghátrálást jelent a vllágifjúsá- gi fesztivál hatalmas erkölcsi erejével szemben. A reakció tájékozottabb és messzebblátó körei a VIT részvevőinek „eszmei megdolgozá­sára" irányuló taktikához is igen kevés re­ményt fűznek. Például a Heute, az osztrák szocialista párthoz közelálló bécsi hetilap, óva Az Új Ifjúság Hagy Hyápi versenye VI. Emberi hangon ■lllll íkkadt melegben. 0 1957 júliusában és au­gusztusában Moszkva ut­cáin, térségein, hangver­senytermeiben és színhá­zaiban zajlott le a Világ­ifjúsági Találkozó. Azok, akik jelen voltak, azt mondják, hogy a moszkvai volt a fesztiválok fesztiválja. Több mint 34 ezer fiatal vett rajta részt. Száz és száz műsort néztek végig a fesztiváli vendégek és számos békemanifesztáción voltak je­len. Visszaemlékszünk az egyik békemanifesztációra: 1945 augusztusának egy dé­lelőttjén történt. A japán váro­sok és falvak felett nyugalom uralkodott. Mintha nem is len­ne háború. Nagaszakiban a város szélén egy kis kunyhóban több tagú szegény család lakott. A gyer­mekek kint játszadoztak a ház előtt. Úgy tűnt, mintha béke honol­na mindenfelé. Valahol a távol messzeségben repülőgépek zúg­tak. A távolban? Hiszen már majdnem a város felett kering­tek. Az óriási magasságban a halványkék égen fehér fény- sávokat hagytak maguk után. Három gép keringett Nagaszaki felett. Úgy tűnt, mintha béke ho­nolna mindenütt a világon. A középső repülőgép valami ezüstöset dobott le. — Lehet, hogy valami röpcé­dula — gondolta magában a kis Li-po, és elhatározta, hogy né­hányat közülük elkap. A gépek hirtelen irányt vál­toztattak. Mintha békés csend honolna mindenfelé, csak a fe­hér röpcédulák keringtek a város felett. Li-po lefeküdt a földre és el akarta kapni a röpcédulákat. De nem várta meg. Feje fölött felragyogott valami, ami fényesebb volt a napnál és olyan érzése volt, mintha valami tüzes sárkány magával ragadná... Este kattogtak a nyomdák gépei, a világba kürtölték a hírt, hogy Nagaszaklra atom­bombát dobtak. Li-po a kórház fehér ágyán tért magához, messze Nagasza- kitól, messze testvérkéitől. Na­gyon messze, mert hiszen Li-po éietben maradt és családja el­pusztult. A város romjai között több tízezer elszenesedett emberi roncs hevert. Li-po nem halt meg, de halálra van ítélve. * Légiharc folyt. Egy szovjet Jak egy Messerschmidtet ker­getett. A pilóta hirtelen meg­fordította gépét és a fasiszta gép háta mögé került. Lőtt. A Messerschmidt mögött fekete füstfelhő kavargóit: A Jak pilótája megfeledkezett a másik fasisztáról. Gépe hir­telen felmondta a szolgálatot, érezte, hogy találat érte. A re­pülőgép lezuhant, a pilóta élet­ben maradt, de csak nehezen tért eszméletre. Fel akart állni, de a fájdalomtól összeroskadt. Nem tudott a lábára állni. Azután néhány napon keresz­tül a sűrű gazzal benőtt szik­lák és mocsarak között csúsz­kált. A halál elől csak erős akarata mentette meg. Elhatá­120 ország fiataljai a moszkvai fesztiválon rozta, hogy élni és harcolni fog. A pilótát Mareszjevnek hívták. * Moszkva-fesztivál-Manézs tér. Az emelvényen ott áll egymás mellett Li-po és Mareszjev. Ezen a téren még nem tolon­gott ennyi ember. Több mint ötszázezer fiatal jött össze. A fejek fölött harminc kúpala- ku fényszóró sugarai egy pont­ban találkoztak. A tér felett 800 méter ma­gasságban békegalamb repke­dett. Azt a gondolatot fejezte ki, amely idehozta India, Ar­gentína, Marokkó, Csehszlová­kia, a Szovjetunió fehér, sárga és sötétbőrű küldötteit. A moszkvaiakkal együtt meg- hatottan hallgatta Mareszjev és Li-po annak a kis japán lány­kának a hangját, aki túlélte a nagaszaki robbanást. Ha kö­zelebbről megnéznénk, látnánk, hogy Li-po testét olyan foltok takarják, amelyek közeledő ha­lálát jelentik. Li-po tudja ezt, és most ott áll a félmilliós embertömeg előtt, ott áll, hogy figyelmez- tessp őket. s ők mindnyájan tekintet nélkül bőrük Színére, po­litikai és felekezeti kü­lönbségre, megértik sza­vát. Mindnyájan tudják: Nagaszakinak és Hirosi­mának nem szabad megismét­lődni. Ezért röpköd Moszkva felett Picasso galambja, ezért találkoztak a Manézs téren, és ezért jön a fesztiválokon össze az ifjúság J. ComaJ — O. FUlöp inr.ii I "I I MII Iliim Szovjet-amerikai tudóscsere-egyezmény 1958 októberében a Szovjet Tudományos Akadémia és az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája - küldöttségének moszkvai tárgyalásán - mint a TASZSZ jelenti — tervezetet dolgoztak ki a tudóscseréről. A csere programjának pontos meghatározásáról az idén jú­liusban tárgyaltak. A tárgyalá­sok sikeres befejeztével egyez­ményt írtak alá a két akadémia tudósainak 1959 — 1960. évi cse­réjéről. Az egyezmény értelmében a két akadémia húsz-húsz tu­dóst küld ki a Szovjetunióba, illetve az Egyesült Államokba,, hogy előadásokat és szeminá­riumokat tartsanak a tudomány és a technika különböző kérdé­seiről. Tizennyolc szovjet tudo­mányos dolgozó az Egyesült Államokba utazik, hogy megis­merkedjék az amerikai tudo­mányos kutató-munkával és ugyanannyi amerikai szakember a Szovjetunióba látogat, hogy tanulmányozza a Szovjet Tudo­mányos Akadémia és más szovjet tudományos intézmé­nyek kutató munkáját. Hat szovjet és hat amerikai tudós öt-hat hónapon át amerikai, il­letve szovjet tudósokkal kar­öltve végez majd kutató mun­kát amerikai, illetve szovjet tudományos intézményeknél. A két akadémia abban is megállapodott, hogy kongresz- szusaira, értekezleteire, fonto­sabb tanácskozásaira kölcsönö­sen meghívja egymás tudósait. Az egyezmény — hangsúlyoz­za a TASZSZ jelentése — a tel­jes kölcsönösség elvén alapul. Visszatükrözi, mennyire érdek­lődnek az amerikai tudósok a Szovjetunióban folyó tudomá­nyos kutató munka iránt, a szovjet tudósok pedig az ame­rikai tudomány iránt. Az egyez­mény végrehajtása nagy jelen­tőségű lesz a tudományos ta­pasztalatcsere szempontjából. Ókori állapotok Egy hadügyminisztérium! tisztviselő, bizonyos Löffelholz ezredes megvesztegetési peré­nek tárgyalását kezdték meg Bonnban. Tanúként kihallgat­ták a Daimler-Benz gépkocsi­gyár igazgatóját is, aki kere­ken kijelentette: „A fontosabb pozíciókban ülő tisztviselők megvesztegetése az utóbbi években a hatóságoktól megkí­vánt szokássá vált. A gépko­csiiparban megszokott dolog, hogy a bonni kormány számára ingyen bocsát rendelkezésre autókat. Éppen ezért érthetet­len, hogy a Löffelholz ezredes elleni perre egyáltalán sor ke­rült.“ Bonni hivatalos körökben va­lóban megdöbbenéssel fogad­ják, hogy a korrupciót egyálta­lán valaki szemükre veti. Schröder belügyminiszter nem­régen egy szociáldemokrata interpellációra azt válaszolta, hogy a megvesztegetés minden társadalmi rendszerben volt és lesz, s „Bonnban sincs több korrupció, akár a régi Rómá­ban volt.“ Ezek szerint hivatalos kije­lentésekre alapozva, bátran megállapíthatjuk: Nyugat-Né- metországban, ami a klerikális merev politikát illeti középkori, ami pedig a közéleti tisztasá­got illeti — ókori állapotok vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents