Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-28 / 30. szám

Éget a forró nyár. A fiatalok kint töltik idejüket a szabad­ban, hiszen a terménybetakarí- tással kapcsolatban most foly­nak a legnagyobb nyári mun­kák. De a nagy aratási munká­latok ma már nem veszik any- nyira igénybe az embert, mint régen. Hétköznapokon sem any- nyira kihaltak a faluk, mint az lenni szokott. A gép viszont nem fárad el, nem izzad, nem merül ki. Nem is kell hűvösre bújnia* felüdülés végett. Elnyeli a kévéket, szinte megeszi az álló gabonatáblát. Ha jókarban tartjuk hűséges segítőtársain­kat, nem hagynak azok cser­ben. Hogy nem kell annyit dol­gozni, mint régen, és nyáron is van szabad idő, nekik kö­szönhetjük. Bármilyen meleg is van, az­ért vágyunk ki a szabadba. Ép­pen ezért a nyár ellentéte a télnek, amikor a szoba felé húz a hangulat. Ez az ellentét nagy­jából megszabja alapszerveze­teink jelenlegi munkáját is. Mit csináljunk hát nyáron? Bizony a nagy munkák ellené­re éppen elég tennivaló akad az alapszervezet körül. Első­sorban természetesen a gabo­nabetakarítás meggyorsításá­ra kell fektetnünk a fősúlyt. Ahogy lehet, minden időt ki­használva segítsünk az aratás és cséplés mihamarabbi elvég­zésénél. Szabad időnket azon­ban okosan használjuk ki. Nem helytálló az a nézet, amit né­mely helyen tartanak még, hogy nyáron nem dolgozhat Nyáron úgy az alapszervezet, mint té­len. Márcsak azért sem állja meg a helyét ez a mondás, mert a nyár sokkal több alkalmat ad a különböző szórakozásra, ki­rándulásra, sportra és még kul­turális tevékenységre is, mint a tél. Éppen ezért kell kihasz­nálni jól az időt. Ha néhány­szor, mondjuk háromszor- négyszer egy-egy félnapot dol­gozunk az EFSZ-ben, állami gazdaságban, már áll annyi pénz a házhoz, hogy egy kis kirándulást megszervezhetünk. Ha pár koronával megtoldjuk a brigádmunka árán nyert össze­get, már nagyobb utazásra is futja. A kirándulások megszer­vezésénél a jól gazdálkodó EFSZ-ek is segíthetik a fiata­lokat. sokkal nagyobb sikerrel zárul­nak, mint helyiségben. Éppen ezért a lehetőséghez mérten használjuk ki a megfelelő sza­bad tereket színielőadásokra. A sportolásról sem szabad megfeledkezni. Sportolás alatt természetesen nemcsak a lab­darúgást értjük, hanem vala­mennyi sportág művelését. Nagy lehetőségek kínálkoznak a különböző vízisportok mű­velésére. Sok falu terül el a különböző folyók mentén és az alapszervezetek nem használ­ják ki a folyók által nyújtott sportolási lehetőségeket. Pedig igen egészséges, üdítő a vízi­sportolás. Sok esetben életbe­vágóan fontos is. Gondoljunk például csak az úszásra. Egy jó úszó gyakran életet menthet meg, s nemcsak a testét edzi, hanem hasznot is hajt ember­társainak. • Szinte alig lehet felsorolni az alapszervezetek nyári munká­jának lehetőségeit. A fontos csak egy: az. hogy az időt jól használjuk ki és keressük meg a legmegfelelőbb lehetőséget a fiatalok szórakozására. Ezáltal nemcsak időnket tesszük kel­lemessé. hanem sokat tapasz­talhatunk, tanulhatunk is és élénkebbé tehetjük a szerveze­ti életet. B. I. Megjavult a munka Sok faluban szabad téren is különböző kulturális rendezvé­nyekkel léphetnek fel a fiata­lok. Ennek különösen ott a je­lentősége, ahol még pillanat­nyilag nem áll rendelkezésére megfelelő kultúrház, színpad. Ilyen helyeken bizony éppen a nyári időszakot kell kihasznál­ni a kulturális tevékenység to­vábbi fejlesztésére. Kint, sza­bad téren, adott esetben sokkal kellemesebb végignézni egy színdarabot, mint zárt terem ben. A nézőközönség dig tekintetbe veszi s nem egyszer a szabadtéri előadások Lehet-e ésszel aratni? A CSISZ bélyi szervezetének munkája most kezd rendes ke­rékvágásba zökkenni. Szebbnél szebb kötelezettségeket vállal­nak és azokat példásan telje­sítik is. Megérezni a szervezet munkáján a pártszervezet se­gítő irányítását. Ha így halad­nak, rövidesen a járás legjobb ifjúsági szervezetei közé emel­kedhetnek. Az aratási és cséplési mun­kákból aktívan kiveszik részü­ket. Vállalták, hogy 700 brigád- ezt min- órát ledolgoznak s e vállalásuk teljesítése jól halad. Ä csernői állomáson dolgozó brigádosok- kal, akik falunkban vannak el­helyezve, szorosabb kapcsolatra léptek. Ezek a főiskolás brigá­dosok szintén bekapcsolódtak a mezőgazdasági munkákba és igyekeznek kicserélni CSISZ- munkában szerzett kölcsönös tapasztalataikat is. A fiatalok segítettek a park körülkerítésében. A kultúrmun- ka terén is fellendülés észlel­hető. Lukács Lajos ötgyerme­kes családapa szívesen foglal­kozik a fiatalokkal. Ezt a lelkes munkát és kez­deményezést a helyi pártszer­vezet és a nemzeti bizottság figyelemmel kíséri és irányítja, hiszen mindannyiunk célja, a fiatalok, hogy jól érezzék ma­gukat s falunk lakosságának szőrazást és sok-sok örömet nyújtsanak. Tréfa Személyek: JÁNOS ANDRÁS ANDRÁS: Jó napot, János bátyám. Szép időnk van. JÁNOS: Szép bizony, András öcsém. ANDRÁS: Aratásra való. JÁNOS: E má igaz. ANDRÁS: Osztán aratják-e már az árpát a szövetkezet­ben? JÁNOS: Dehogy aratják. ANDRÁS: Osztán miért? JÁNOS: Hát csak azért öcsém, mert már learatták. ANDRÁS: No, ne mondja. JÁNOS: Mondom én. ANDRÁS: Pedig úgy hallot­tam, kevés volt a munkaerő. JÁNOS: Kevés ám. ANDRÁS: Hogy végeztek ak­kor ilyen hamar? JÁNOS: Ésszel. ANDRÁS: Ésszel? JÁNOS: Avval hát. ANDRÁS: Osztán ésszel is lehet aratni? JÁNOS: De lehet ám! ANDRÁS: Hiszi a piszi. JÁNOS: Csak nem kételkedsz a szavamban? ANDRÁS: Ami igaz — az igaz, eddig nem kaptam füllen­tésen, János bátyámat. JÁNOS: No látod. ANDRÁS: De hát mesélje el már, hogyan csinálták? JÁNOS: Nagy sorja van an­nak, öcsém. ANDRÁS: Nem baj, csak mondja el. JÁNOS: No, nem bánom... Egyszóval beérett az árpa, hoz­zá kellett fogni az aratáshoz. Azám, de gépekkel nem lehe­tett aratni, annyira megdöntöt­te az életet a múltkori zápor. Kézikaszával álltunk hát az ár­pába. De nem sokra értünk, mert kevés volt az ember .'.. ANDRÁS: Ugy-e, hogy kevés? JÁNOS: Törtem is erősen a fejemet, hogy honnan szerez­zek még vagy nyolc, tíz aratót. Bizony, öcsém, nehéz az elnök élete. Az egyik reggel, amint benézek az irodába, kopogtat­nak. A járásról gyött két em­ber, aztán azt kérdezték, hogy mi van az aratással. ANDRÁS: No és mit mondott nekik, János bátyám? JÁNOS: Az igazat. Hogy kéne még egy pár ember. Csak bólo­gattak meg téblábolták ott az irodában. Alig esik pár szó, me­gint kopogtatnak. A kerületről állított be két ember, aztán ők is azt kérdezik, hogy mi van az aratással. Mondom azoknak is, hogy kevés az ember. Mormog­nak valamit az orruk alatt, oszt letelepednek. De alig ülnek le, betoppan két fiatalember. Azt mondják, hogy ők újságírók. Elő is szedik plajbászukat, oszt kérdezik, hogy mi van az ara­tással. Kevés az ember — mon­dom. Brigádot kell szervezni — tanácsolják szíves szóval. E már tényleg jó tanács — gon­dolom és asztalhoz tessékelem őket. Alig, hogy elfészkelődnek, nyílik az ajtó. Valami statiszti­kus bátortalankodik be a kerü­letről. Azt is leültetem. Utána gyön még két ember a gépállo­másról. három a gabona felvá­sárlóktól, négy meg az isten tudja honnan. Olyan vót a szö­vetkezeti iroda, mint egy kap­tár. Csak végigpillantok rajtuk, aztán hirtelen a fejemre ütök. Jaj, hogy én erre nem is gon­doltam! Hiszen meg vannak a hiányzó emberek! Itt lebzsel az arató brigád az asztal körül. No, nem is várakoztatom őket sokáig. Kirukkolok a mondó- kámmal azonmód. Emberek! — mondom — maguk sem gyöhet- tek volna jobbkor, mert hát most kell a segítség. Éppen ennyi kézre van szükségünk. Ha nem restellik, hát győjjenek ki velem a határba, oszt bri­gádmunkában arassuk le az árpát! Először csak bámultak rám, mint borjú az új kapura. de aztán éktelen kiabálásba kezdték. Hogy nekik ennyi meg annyi a dolguk, meg, hogy ilyen sürgős meg olyan sürgős. ANDRÁS: Megszeppentek? JÁNOS: De meg ám. Csakúgy tódultak a kijárat felé. No, de én sem voltam rest, elibükbe ugrottam oszt azt mondtam: Emberek! Hát lehet-e most sürgősebb munka az aratásnál? Aztán ne hagyjanak már fakép­nél, ha ilyen szépen összeve­rődtek. No, ne szégyeljék ma­gukat, mutassák meg, hogy maguk is tudnak valamit. Mit volt mit tenniük, visszamarad­tak. így hát mindannyian kibal­lagtunk a mezőre. Nem mon­dom, ott aztán derekasan dol­goztak, úgyannyira, hogy hold- feljöttére le is arattuk e,z árpát. ANDRÁS: Ez már döfi, János bátyám! JÁNOS: No hát, öcsém, most már aztán megtanulhattad, ho­gyan kell ésszel aratni. DÉNES GYÖRGY SZERKESZTŐT N. József, Gelle. Nagyon he­lyes, hogy írtál erről az esetről, bizonyára használni fog a bírá­latod. Máskor is írjál, ha lesz miről. K. Mihály Szőllöske. Bekül­dött írását sajnos nem közöl­hetjük, mert egy évvel ezelőtt megtörtént eseményekről ír, ezért a téma már nem időszerű. Szitássi Mária, Duna-Püspöki. A beszámolót közöljük, bár tartalmasabb is lehetett volna. J. J. katona. írásod sajnos ezúttal nem sikerült. Rövideb­ben, de pontosabban, konkré­tabban írj. Képek a kenyércsatáról Simon Ede és társa naponta 90-100 mázsa gabonát ara­tott és csépelt. Hogy a meredek partokon megkönnyít­sék a kombájn munkáját, leszerelték a .szalmagyűjtő kocsit. Megy is a munka szaporán Mire a sorok nyom­dafestéket látnak, akkorra ők már valahol a Tátrában segédkeznek az aratásban. U arminchat fokot muta- * * tott a hőmérő. Még árnyékban is lekívánkozott az emberről minden felesle­ges ruhadarab. A bodrogme- zői szövetkezet igyekezetét azonban még az ilyen hőség sem lankasztotta. Nagy cél­ért, nagy akarattal indultak f a kenyércsatába: mind az ‘ aratásban, mind a beadásban elsők akartak lenni a király- helmeci járásban. A beszol­gáltatásban megelőzte őket a szomotorvécsi és a bod- rogszerdahelyi szövetkezet, de harmadiknak sikerült be­futniuk a célba. Az aratást azonban minden valószínű­ség szerint elsőnek fejezik be a járásban. Képeink a szorgalmas munkáról adnak számot. Jólesett az uzsonna, mert üres kosárral tért vissza Szimkó Ági és Haraszti Vali Az autónak és a pótkocsinak igen sokszor kellett for­dulni a 12 km-nyire levő perbenyiki raktárhoz, hogy a harmadik helyet megkaphassák. -la­TÖTH ISTVÁN A mi kis falunkban M ióta falunkban szö­vetkezet van, megvál­tozott az emberek élete és maga a falu is. Az emberek el­hagyták a régi szoká­sokat. Bizony azelőtt nagyon kevés táncmulatság végző­dött baráti hangulatban. De közös munka közelebb hozta egymáshoz az embereket, megerősödtek az emberi kö­telékek. A faluban van villany, most épül az új fűszerbolt, amelyhez szórakozás céljai­ra egy külön helyiséget csa­tolnak. A fiatalok élete fa­lunkban ezelőtt pár évvel Majláth János a szövetkezet egyik legjobb ifjú dolgozója Jámbor István az ifjú ser­téspásztor senkivel sem cse­rélné el foglalkozását hasonlított a párjavesztett vadgalambéhoz, amely csak barangol. így barangolt a gombosi fiatalság is, keres­te a szórakozást, de nem találta, pedig még a szom­széd faluba is eljártak. Az igaz, hogy szórakozási kedvüket még most sem elégíthetik ki teljesen, de már van legalább mozi, s maguk is igyekeznek „ki­termelni“ a kultúrát, min­den harmadik este színda­rabpróbát tartanak. Bizony ■osem törődtek még így a fiatalokkal falunkban, mint most. ZALACKO FERENC, Gombos A véleménynyilvánításról tagok hozzászólhatnának. Első­sorban a termelés fellendítésé­re vonatkozólag tehetnének javaslatokat és segíthetnének a feladat megoldásában. A hontfüzesgyarmati EFSZ- ben a fiatalok szigorúan bírálat alá vették a munka szervezé­sét, amikor a tavaszi szántás­földekre a műtrágyát. A nagy- sallói fiatalok bíráló szemmel figyelték meg a dohányos cso­port munkáját, rögtön észre­vették, hogy hol a hiba, és az észlelt tapasztalatok alapján a szövetkezet tagsági gyűlésén elhatározták, hogy kicserélik a munkacsoport vezetőjét. A fiatal szövetkezeti tagokat úgy neveljük, hogy minden erejükkel védelmükbe vegyék és gyarapítsák a szövetkezeti vagyont. A szövetkezetek de­mokratikus elveken épültek fel és minden szövetkezeti tagnak, legyen az idősebb vagy fiatal, megvan a joga ahhoz, hogy hozzászóljon a szövetkezetét érintő kérdések megoldásához. Ezzel szemben a szövetkezetek tagsági gyűlésén gyakran azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok közömbösek a szövetkezet ügyeivel szemben és nem tö­rődnek a szövetkezet problé­máival. ' így például a CSISZ zsolnai kerületi vezetősége, az EFSZ- ek IV. kongresszusán lefolyt vitafelszólalások kiértékelésé­ről szóló beszámolóban a kö­vetkezőt hangsúlyozza: A vitát nem kellően használták ki ah­hoz, hogy az ifjúság és a falusi szervezetek konkrétan nyilat­kozzanak a mezőgazdasági ter­melés emelésével, az EFSZ-ek gazdasági megszilárdításával és általában a szövetkezeti élet kérdéseivel kapcsolatos problé­mákról. Csak ritkán fordul elő, hogy a fiúk és lányok a szövetkeze­tek tagsági gyűlésein részt vesznek a vitában. De vannak jó példák is. Klacanyban (lévai járás) a fiatalok azt a kötele­zettséget vállalták, hogy segí­tenek a talajjavítási munkában. A lévai járásban Drzenicén a tagsági gyűlésen a fiatalok fel­ajánlották, hogy fellendítik a kulturális tevékenységet. Pedig sok olyan kérdés volna, amihez a fiatal szövetkezeti nál például későn hozták ki a Hasonlóképpen a gutái szö­vetkezet tagsági gyűlésén a fiatalok rámutattak arra, hogy a csoportvezető helytelenül jegyzi lie a munkaegységeket. A bírálat nyomán a szövetkezet vezetősége kellő intézkedése­ket tett. A fiatalok mindig bátran mondják meg véleményüket, mutassanak rá a hiányosságok­ra, támogassák az új munka­módszerek bevezetését és ja­vítsák a munka szervezését. Az a fiatal szövetkezeti lag, aki ma mondjuk 18 éves. pár év múlva a szövetkezetben már komoly szerepet tölthet be. A CSISZ-szervezetek úgy irá­nyítsák a fiatalokat, hogy azok mindig szigorú bírálók legye­nek mind a saját, mind a mások munkájával szemben. A fiatal szövetkezeti dolgozók kezde­ményezése útján lendülhet fel a szövetkezeti termelés és szi­lárdulhat meg a szövetkezet.-B­A CSISZ panyi szervezetének tagjai 1500 brigádóra ledolgo­zását vállalták és ezt a vállalásukat már teljesítették is A szövetkezet vezetősége nagyon meg van elégedve az ifjúság szorgalmával, mert minden sürgős munkában számíthat segít­ségükre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents