Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-22 / 51-52. szám
• Főúri körökben Farukot tartottál; a világ legjólneveltebb hercegének. Tanulmányait Angliában végezte s visszatérve hazájába, Egyiptomba, jól nevelt herceghez illően buzgó mohamedán hitéről is tanúságot tett. Fejéről le nem került a vörös tez, nem dohányzott és nem Ivott nyilvános helyen, minden pénteken imádkozni ment a mecsetbe .16 éves korában királlyá koronázták s 31 éves, amikor már ex-király. Ekkor már nem tartja be sem a jőlneveltség szabályait, sem a jó mohamedán törvényeit. Lakhelye Róma, tartózkodási helye azonban a Cannes-i tenA letűnt kor emberei: királyok korona nélkül Motto: 1906-ban egy amerikai tőkés megkérdezte Gorkijt: „Nincsenek Európában fölösleges királyaik?“ „Csak olyanok vannak“ — felelte a nagy író. 53 év telt el a bölcs kijelentés óta, melynek igazát legjobban az bizonyítja, hogy már sok európai nép is rájött, hogy mennyire fölöslegesek ezek a nép verejtékén élősködő semmittevők, az „ősi" dinasztiák leszármazottai, akik „alattvalóiktól“ alázatot és vak engedelmességet követelve szentekként tiszteltették magukat. És miért? Miért volt joguk mindehhez? Mert apjuk, nagyapjuk és minden ükapjuk ezt csinálta és az örökösödési jog folytán ók hivatottak az országot kormányozni. Nem azért, mert rátermettek, hanem mert királyi kastélyban, királyi vérből születtek. A régi történelemkönyvek azt tanították, hogy voltak jó és rossz királyok. Ez azonban egyszerű szemfényvesztés, mert a „jó“ királyok éppúgy szipolyozták a népet, mint a rosszak, éppúgy a nép dolgozott látomtól- vakulásig az ó jólétükért, azért, hogy ók pompában és fényűzésben, gondtalanul, heremódra élhessenek. Petőfi 1848-ban így ír: Kaszálhatod a fűt világ végéig Holnap kinő az, ha ma lenyesik; Tördelheted le a fa lombjait, Idő jártával újra kivirít; Tövestül kell kitépni azokat — Akasszátok fel a királyokat! • Évszázadokon, évezredeken keresztül tűrt és szenvedett a nép, amíg elérkezett addig, hogy ledöntse a trónokat és róluk a királyokat. A Szovjetunióban és a népi demokráciákban a nép saját kezébe vette országának intézését, Európa sok országában pedig, ha nem is a népé a hatalom, de a királyokat elkergették Ezért van az, hogy jelenleg több Európában a „kalapos“ király, mint olyan, akinek korona díszíti a fejét. „Szegények" — mondják rájuk a koronás királyok, mert más ugyan nem sajnálja őket. És nincs is rajtuk mi saj- nálnivaló. Nemcsak azért, mert megérdemelnének egy kis rosszabb sorsot (volt nekik jó elégi), hanem mert helyzetük csak királyt szemmel nézve szomorú, csak királyok látnak retteneteset abban, hogy valaki, akinek egykor korona volt a fején, akinek egy ország népe hódolt, most „közönséges halandóként“ elvegyüljön a tömegben. Ez az „elvegyülés“ sem jelenti azt, hogy egy ilyen ex-király, mondjukt bérházban lakik és a szomszéd esztergályos a barátja, vagy hogy reggel hétkor felkel, munkába megy feleségével együtt, vagy pedig az a háztartási teendőket végzi, gondosan beosztva minden fillért, hogy elsején legyen miből kifizetni a villanyt meg a lakbért. Szó sincs ilyesmiről! Az ex-királyok, bár korona nélkül, de pazar jólétben, gondtalanul lebzselnek, többnyire a francia és portugál tengerpartokon, kaszinókban dőzsölnek, „magukhoz illő“ főúri társaságban. Hogyan telik erre? Ügy, hogy a királyok bármily sürgősen csomagoltak is, és bár otthagyták a trónt és a koronát, egyik sem felejtette el becsomagolni az állami kincstárt vagy annak jelentős részét, és mindenekfelett az óriási értékű koronaékszereket. De miért is hagyták volna ott — gondolják ők, hiszen az övék! Nem, nem az övéké! Mert minden, ami egykor az övéké volt, a nép verejtékes munkáján keresztül keletkezett. A nép dolgozott, ók henyéltek, vagyis „uralkodtak". Akkor lopták meg utoljára a népet, amikor megszöktek az államva- gyonnal. A népek öntudatának fokozásával egyidejűleg az ex-királyok száma is bővült. Egyelőre még szorítanak nekik helyet uralmon lévő barátaik, de mi lesz akkor, ha azok, akik ma őket sajnálják, lassankénf szintén elvesztik koronájukat, összeszűkül a kör, s hová megy majd a tengerpartról a sok korona nélküli fejedelem? Ha továbbra is henyélni akarnak, csak égj) út marad: a tengerbe. A régi kép II. Umbertot trónörökös korában ábrázolja, Mussolini oldalán, egy katonai parádén. A trónörökösök katonai pályája gyorsan ível felfelé, ezért lehetett Umberto 20 éves korában lovassági kapitány és 38 éves korában pedig marsall. 1940-ben fontos feladatot kap: 6 vezeti a Franciaország elleni hadjáratot. Az ex-királyok' közül neki volt a legkevesebb ideig korona a fején (mindössze egy hónapig. 1946-ban), viszont az összesek közül neki van a legtöbb pénze: 2 millió 800.000 dollár fölött rendelkezik. Ebből fedezni tudja a portugál tengerparton lévő 16 szobás villájával járó költségeket, a nagy fogadásokat, az elsőrangú londoni öltönyöket, amire egy svájci bankban óriási vagyont helyezett letétbe. így kénytelen elfogadni, hogy az angol királyi ház „segélyezze“. Igaz ugyan, hogy egy amerikai lapban „rangjához és méltóságához“ illő állást keresett, de az ajánlatokkal nem volt megelégedve. Egy szálloda recep- cionistának vette volna fel, a másik munkaadó egy vándorcirkusz lett volna. Hogy milyen Óh, azok a „régi szép Idők“! „Zogu albán király és felesége, Apponyi Geraldine grófnő, megérkeznek a monarchia tíz éves fennállása alkalmából rendezett díszünnepségre“ — idézzük a régi képaláírást. Igen. Akkoriban részükre voltak a szép idők, Zogu korbáccsal uralkodott. 1939-ben aztán Mussolini kebelezte be Albániát, de a nép 1945-ben, a felszabadulás után sem óhajtotta királya visszatértét. Elege volt a korbácsból! Saját kezébe vette a hatalmat és most a becsületes, szorgalmas albán nép élvezi a szép időket, a virágzó életet. Zogu pedig, miután 60 millió dollár értéket vitt magával aranyru- dakban Egyiptomba és ott nyugodtan kereskedett ékszerekkel, pezsgővel és gyógyszerekkel, 1952-ben, Faruk bukása után, ismét emigrálni kényszerül. Ezúttal a francia tengerpart legszebb részét, a Cóte d’Azur-t választotta új hazájául. Zogu mint jó testvér, három húga sorsa felett is sopánkodik Nekik kellett volna ellenőrizni, előírásszerűén vannak-e az amerikai filmeken megrendezve a királyi ceremóniás jelenetek. Dehát csak nem fogadnak el egy ilyen ajánlatot? rály előrelátásának, aki főleg angol vasúti- és bányarészvé- nyekbe fektette pénzét, Simeon havi 480.000 frank fölött rendelkezik. Villájában hattagú személyzet biztosítja a kényelmet, anyjával gyakran rendeznek fogadásokat, s krémszínű Mercedes kocsiján királyhoz illő luxusutazásokat tesznek, * és a gyakori luxusutazásokat. Mindennapos vendége az előkelő portugál éjjeli mulatóknak és játékkaszinóknak. Telik neki rá. És arra is, hogy felesége és két gyermeke külön, egy Genf melletti kastélyban, szintén királyi módon élhessen. * Mihály, a fasiszta Németországgal szövetséges Románia trónörököse, a náci generálisok kíséretében gyakran és szívesen látogatja a frontot. A háború jó üzlet részére, hiszen ö az ország legnagyobb iparmágnása (amellett, hogy a legnagyobb földterület is az övé), s így a háborús kiadások az ő magán- pénztárába folynak. De a román nép megelégelte az igazságtalan háborút és vele együtt királyát is. 1947 decemberében Mihály kénytelen búcsút mondani 159 palotájának és villájának, valamint 16 vadászkastélyának, hogy Svájcban egye az ex-ki- rály „keserű kenyerét“, ö ugyan mindent megtesz, hogy kenyerét megédesítse, vagyis megkaparintsa az óriási örökséget, amit apja, Károly vitt ki Romániából, de nem sikerük neki. Apja harmadik felesége, a volt Madame Lupescu azt állítja, hogy Károly szegényen halt meg (1955-ban) és egy fillért sem hagyott hátra. Mihály pert indított, de a portugál bíróság a vagyont Károly első házasságából származó fiának ítélte. (Mihály Károly második feleségének gyermeke). Mihály így lemaradt s most nem talál más vigasztalást, minthogy egy igen gyér öltözetben lévő, kéteshírű színésznővel fényképeztetgesse magát a New Vork-i szabadság szobor előtt. Mindez azonban nem kárpótolja azért, hogy nem tud hozzájutni apja mérhetetlen vagyonához. Károly ismert műgyűjtő volt s kastélyának berendezése és műkincsei 140.000 dollár értéket tettek ki. Mihály haragja mérhetetlen. És ami még borzasztóbb, azt sem tudja, hogy tulajdonképpen kire haragudjon. Mostohatestvérére, Mircea Gri- gore Lambrinora, aki a hatalmas vagyont megkaparintotta, vagy pedig a portugál bíróságra, amely azt odaítélte neki? Még az a „szerencse“, hogy miután úgysem csinál semmit, van ideje gondolkozni. * Simeont 1944-ben, 6 éves korában koronázták királlyá, s 8 éves, amikor a Bolgár Népköz- társaság kikiáltásakor anyjával Egyiptomba majd Madridba menekül. „Hála“ anyai nagyapja, Viktor Emánuel volt olasz kill. Péter, volt jugoszláv király, amint a képen látszik, jókedvűen .tűri“ a „legszegényebb ex-király“ cimet. Rossz nyelvek szerint nem tudta a pénzt „beosztani“, rekordidő alatt vert el 265.000 ezer dollárt. Abban is pechje van, hogy apja, Alexander, akit 1934-ben Franciaországban meggyilkoltak, nem számítva hirtelen halálára, nem mondta meg neki a jelszót, a Hohenzollern és Karagyorgye- vics dinasztia ivadékát, nem tudni, de Péter nem fogadta el az ajánlatot. Kár. A cirkusz éppen megfelelő hely lenne a korona nélküli királyok számára, hogy végre ők is tegyenek valamit a népért: mulattassák őket. • gerpart, a monacói éjjeli klubok, játékkaszinók ... Talán vigasztalást keres itt elveszett vagyona felett, ugyanis az utóbbi időben arról panaszkodik, hogy már „csak“ egy jachtja, három autója és egy villája van. Hát ez aztán borzasztó, ugye? Ex-királyok a Vatikán szolgálatában: A Barcelonában megtartott 35. eucharisztikus világ- kongresszuson Habsburg Ottó, a hercegnő és Umberto alkották a „fő vendégeket“.
