Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-22 / 51-52. szám
A Szlovákiai Magyar Irodalmi Tőzsde hivatalos szilveszteri jelentése Ez évi termelésünkben a termés iránymutatói hanyatlóknak mondhatók. Okát valószínűleg abban kereshetjük, mint az általunk rendezett közvéleménykutatás is kimutatta, hogy toll- forgatőink szívesebben foglalkoznának mezei munkával, esetleg kertészkednének, minden esetre több fizikai és kevesebb szellemi befektetést igénylő művelettel. Az ok és okozati viszony második tényezője alighanem irodalmunk jelenlegi „rágó" korszakában keresendő. íróink, költőink és mesterlegényeínk hallhatóan rágják, őrlik a probléma koncokat. Sajnos az „emésztési" korszak egyre késik. A nagy vegyi folyamatban a nézetek kristályai még labilisak, nem engedik meg, hogy nagyobb eszmei mű építéséhez használják alapul. Az egyes iparágakba szétírva a helyzet a következő: Költészetben, a rágási időszak rtiellékzöngéjeként, a versírók egyelőre nem tudják miről írjanak. Valószínűleg szerepük lesz ebben a közelmúltban lezajlott termelési vitáknak is. A lebunkózottak egy része nem bír keljfeljancsi módjára talp- raállni, másik részük pedig felugrott a magasba, mint a falusi gyerekkori játékokból ismert pecek, és most nem bír a légből leszáliva, reális talajokon elhelyezkedni. Akiket nem bunkóztak le, azok azért nem írnak, hogy le ne bunkózzák őket. örvendetesen tartják magukat a szerelmes versek, árfolyamuk színvonala megfelel a tavalyinak. Ennek valószínű okát abban látjuk, hogy költőink fiatal emberek, túl a pubertáson és innen az aggkori érelmeszedésen, Különben is a téma mindig kéznél van. Eléggé maradható- sak még a „hitvány csőcselék az, ki magába roskad“ és „az én lelkem rózsája a köz érdekében illatozik“ versek részvényeinek árai. Olyikuk eléri a százötven kroncsit egyedenként. A kozmikus költészet irányszámai szintén estek. Egy időben úgy nézett ki, mintha emelkedtek volna, de még idejében kiderült, hogy csak a számok emelkedtek, mintegy relatíva, a költészet abszolúte csökkent, így itt is beállt a csőd. A hitelezők kiabáltak, fenyegetőztek, váltóikat lengették, az adósok pedig igyekeztek egészen picire összehuzódni, hogy elférjenek azon a kis helyen, ahová a csődeljárást követő árverés után kitették őket. Tájleiró verset aránylag sokat írnak, de csak akkor, ha előzőleg legalább bárom óráig törték a fejüket, mégsem jutott eszükbe jobb téma. Prózában gazdasági helyzetünk pillanatnyi válsága másképp mutatkozik meg. Itt nem az a probléma, mit írni, hanem hogy hogyan írni. Hogyan kell jól írni? Hogyan kell egyáltalán írni? Mi az, hogy írás? írni? 0 ír? Nemrégiben kiderült, hogy egy Lovicsek novella mindig ér annyit, mint egy Mács novella. Röviddel u^na az igazolódott be, hogy egy Mács novella ugyanannyit ér, mint egy Lovicsek novella. így az ellentétek kiegyenlítődtek, beállt a semleges tér és a pangás. Mács József állítólag húszkötetes kis regénybe vágta fejszéjét, Lovicsek szintén nagy dolgokon gondolkozik. Szőke József is hallgat. Beszélnek viszont mások, ami nem is olyan nagy hiba, mintha nem beszélnének. Igaz ugyan, hogyha nem beszélnének, nem lenne olyan nagy hiba, mint amilyen baj az, hogy beszélnek. Tehát nesze semmi fogd meg jól, érthetőbben kifejezve, a jó novella olyan, mint az a prostéjovi tyúk, melyet ott jártomban láttam. Szerencsétlennek a normális két lábán kívül még két fölösleges lába nőtt, hátrafelé a farka irányába. Tragikuma abban rejlik, hogy négy lába ellenére sem lett belőle svájci fajtehén, továbbra is buta tyúk maradt. Igaz viszont, hogy lefényképezték, mint négylábú csodatyúkot és kitették a kirakatba. Kritika írásban az árak meredeken estek. Kiderült, hogy Vox humána kevés, több viszont nincs. Egyesek úgy vélték látni, hogy amit Fábri Zoltán mond, mégsem annyira Turceli, mint amilyen Fábrii az, amit Turcel Lajos mond. A kérdés eldöntésére pontos méréseket, megfelelő érzékenységű mérleg híján nem tudtak eszközölni. Több vállalat csődöt jelentett be, három részvényes felakasztotta magát, saját kritikai vezérfonalára. Am a fonál gyengének bizonyult, elszakadt, így a halnikészülők életben maradtak. A válság tovább tart. Állítólag a harmadik ötéves tervben rendeződik a probléma. Patagóniá- ból importálunk be tűzálló esztétikai elveket és szempontokat, miután a helyiipar mai fejlettségi fokán nem képes őket megfelelő minőségben előállítani. Addig pedig utánunk az özönvíz, Bábi Tiborra! a nyomában. Drámában döbbenetes a szélcsend. Amikor a tőzsdén egy szerencsétlen kezdő spekuláns felállt azzal, hogy drámarészvényeket akar eladni, a feldühödött bissesmanok kidobták az ablakon. Izgatott kiabálásukból azt vettük ki. hogy nem hisznek a szlovákiai magyar drámában úgy, ahogy Kolumbus sem hitte, hogy éppen Amerikát fedezi fel. Itt azonban a remény csilla- gocskái halványan pislákolnak. Fennáll ugyanis a lehetősége anna':, hogy ugyanúgy tévednek, mint ahogy Kolumbus tévedett. Szatírában, humorban és iparunk egyéb mellékburjánaiban a termelés egyelőre vegetál. Részvényeink a kutyának sem kellenek és árfolyamuk felszökkenése mindaddig nem is várható, amíg a tőzsdén nem megengedni, hanem követelni fogják szereplésüket. DUBA GYULA Dongóból bombázó, avagy kávéházi úriemberek szórakoznak. BÁL UTÄN Legalább tizenkettőkor igazán levehetted volna. • • • • « Az idők szava • • • • (Egy modem fiatalember úgynevezett huligán programbeszéde) Mondhatnám úgy is, hogy elkövetkezett a modern szavak ideje, mindegy, a tényen nem változtat, tudniillik azon, hogy az emberek nem élnek elég modernül. Mit mondok, egyálialán nem élnek modernül. Sőt nem is élnek, csak vegetálnak. Mindig röhögőgörcsöt kapok, amikor az emberek lelki életről beszélnek előttem. Micsoda az kérem szépen, miféle izé...? Ez valami olyan mániákus vacak lehet, olyan rögeszme féle, hogy az ember elhiteti önmagával, hogy ő most a lelkében él, begubózik vagy micsoda, olyan lelki gubanc lehet az egész, no köszönöm szépen. Én nem gu- bózom, kérem szépen, én független, szabad életre vágyom, nem valami pókhálóra ... Igen, igen pókháló, ez az eszme ósdi- ságát is hűen érzékelteti. Mert ósdi ez bizony, a nagyapám, az élt lelki életet talán, de lám meg is halt szegény. Én azonban modern ember vagyok, a szabad testi életet hirdetem. A mozgás szabadságát, a cselekedetek szabadságát és a gesztusok szabadságát. Szabad ember, mint én, nem bírja a korlátozásokat, szabad embernek csak a nadrágja lehet szűk. Szabad embernek legyen még szűk a koponyája, mert ez divatos. Nem szeretem a széles koponyájű embereket, olyan idomtalan az ilyen fej, micsoda agya lehet annak kérem, mint egy elefántnak. Nagy és rücskös, ezek élik biztosan a lelki életet. Szabad embernek legyen minél kisebb és minél simább agya, ez esztétikus, jól mutat és' megbízható, nem rántja hanyatt az embert és könnyen elviselhető. Szabad ember ne nézzen mereven egy irányban, elmélázva, olyan arckifejezéssel, mintha gondolkodna, mert ezzel önmagát gyalázza. Szabad emberhez nem méltó a gondolkodás, szabad ember érez és cselekszik. Ha gondolkodna, már nem lenne szabad ember, gondolatainak a rabja lenne. A nőkkel való viszonyunkat is rendezni kell végre. Követelem, hogy szabad ember nyugodtan üthessen egy nőt. Nő ugyanis szabadon üthet szabad embert és ha ezt egyoldalúan megtiltjuk szabad ember kárára, hol az egyenlőség. Ugyanezen az alapon szabad ember rúghasson is nőt. Kérem olyan táncparkettek építését, ahol egy szabad embernek fél hektárnyi terület jut, hogy mozgási szabadságában ne legyen korlátozva. Ezennel nyilvánosan meggyanúsítom az összes írókat, költőket, zeneszerzőket és színészeket, hogy titokban lelki életet élnek. Ezért nem képesek szabad emberek számára megfelelő kultúrát előállítani. Követelem új kultúragyár- vezését, ha kell, tó ipar megszer- akár az őserdőből hozzanak megfelelő szakembereket. Forduljanak például a majmokhoz, azok olyan intelligensek. Az állatkertben láttam egy csimpánzt, majdnem olyan A szerelem ereje csodatévő. Rémes történet Egy barátunk meséli nagyob társaságban: — Rablógyilkosság történt környékünkön. Megöltek ke öreg embert, akiknek megtakart tott pénzük volt, elvették pénzüket és otthagyták őke vérbe fagyba. Magános embt vagyok, megtakarított pénzer is van. Ha megtudják, engem \ kirabolnak. Az ösztönöm véde kezesre késztetett. Nem hagy hatom magam, nem várhatói karbatett kézzel, hogy ellopjá keservesen összekuporgatott ko rónáimat és lemészároljanak. Megborzongtunk. — Beszereztem egy karmin centis disznóölökést, a sarki ke szőrössel élesre fenettem és fejpárnám alá rejtettem. Jöjje tek rablók, várlak! Este nem tu dók elaludni. Szú per cég a ge rendában, tépi az idegeimet. A óra hátborzongatóan ketyeg. Ti zenkettőt üt. Halk mocorgás hallok a ruhaszekrényem felöl Mint amikor valaki lassan cső szogva egyik lábáról a másilcr, áll. Ctt van a gyilkos elrejtőzve Hideg fuvalom suhant át a há tünkön. Valaki halkan felsóhaj tott. Tovább figyeltük őt. — Megmarkolom párnám alat a kés nyelét. Az erős famarko lat biztonságot ad. Reszketek görcsösen szorítom és várok, i zaj megismétlődik, alig hallhati sustorgás, mintha valaki óvato san lépne egyet, kettőt. Nen várhatom meg, amíg rám tör Nem várhatom, hogy szívembi döfje a kését. Inkább én döf ön az enyémet az övébe, az ő fe kete rablószívébe. A lélegzetünket is visszafoj■ tottuk, úgy füleltünk. Barátunl tovább mesét. — Veszem a zseblámpámat döfésre készen tartom a kés, és lábujjhegyen megindulok t zaj felé. Remegek, mint a kocsonya, de biztos vagyok benne hogy egyetlen döféssel leszúron a zsiványt. Már csak három lépés, kettő, egy... Az óra ágyúlövés szerűen fél egyet üt. Felrántom a szekrény ajtaját, kezemben a disznóölő döfésre lendül. S mit gondoltok, mit látok? Kimered a szemünk, véleményt senki sem kockáztat. Komor tragikummal mondja. — Az ünneplő ruhám kiment a divatból! l^GY. A szerelmesek és a telefon Hallgattak. — Beszélnek? — kérdezte a telefonista a központból. — Beszélünk, ne kapcsoljon szét! Hallgattak tovább. v";': volt, mint egy ember. És hogy ő ne tudna zenét szerezni? Javaslom, hogy az emberek 14 évtől 80-ig kötelesek legyenek szabad emberekhez méltóan köszönteni egymást, így: csau bambinő! Aki nem így köszön, kapjon egy nagy pofont. Követelem, hogy újévtől kezdve egy esztergált tölgyfarönk legyen a .télikabátokon gombok helyett s az is az ember háta közepén, hogy ne tudja begombolni. Ha mégis begombolná valahová, le kell neki vágni. Követelem továbbá, hogy ... hogy bármikor, bármit szabadon követelhessek. Szabadon, szabad emberhez méltóan. D. GY. Keressetek más játékot! Megmondtam, hogy a szputnyikkal nem játszhattok. Olvasóink figyelmébe A Posta Hírlapterjesztő Szolgálat az 1959-es év végén számos megrendelésnek már sajnos nem tudott eleget tenni. Most örömmel jelentjük, hogy az 1960-as évtől ismét lehetőség nyílik arra, hogy lapunk olvasótáborát kiszélesíthessük. Ezért figyelmeztetjük az érdeklődőket, hogy ezek a napok legalkalmasabbak arra, hogy az Új Ifjúságot megrendelhess! k. Eli,fizetéseket és megrendeléseket kizárólag csak a postahivatalok vagy a levélkézbesítők vesznek fel. Éjfél után, három óra felé ...
