Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-22 / 51-52. szám

forjoSkfáy P&kScT:

^RäCSONYI

Egy ideig üresen járt a Sta- linec motorja. Élet Mihály, vállas, medveformájú férfi komótosan kikászálódott a traktoráéi. Csizmája mélyen belesüppedt a hóba, kis kört topogott ici maga körül, nyújtóztatta tagjait, álla alatt összehúzta oekecsét, aztán durva posztó- nadrágjának zsebébe nyúlt, cigarettáért. Nagyot slukkolt a bisztricából, s miután a füstöt már kifújta, a levegő szélébe is beleharapott egy kicsit, szája- szélén fehér gombócként bugy- gyant ki a pára.

Hideg volt, a szél is fújt, de a sűrű fenyveserdőn megtört az ereje, kifáradva, szuszogva ért csak Mihályig, a fák koronájáról rázogatva a havat, mintha láthatatlan mókusok ugrálnának az ágakon. A traktor motorja ütemesen kráko- gott, különben csend volt, más zaj nem igen hallatszott ide. Az erdei út lehetett vagy két kilométernyire is, s a fát szállító favágók kiáltásai belefulladtak az út széléig nőtt fák sűrűjébe. Az út másik oldalán állt a hegyi csárda meg az er- flészlak, azontúl megint csak ardő, hegyek és messzeség.

Két hónapja élt itt Mihály, másodmagával, egy eperjesi fiúval, de most az Is hazament szabadságra. A község erdőjét irtották, mert legelő kell a marháknak. Reggel hétkor szoktak hozzálátni a munkához, a téli hónapokban előbb nem igen akaródzott, de aztán dolgoztak vakulásig, ebédre se mentek a csárdába, hanem csak úgy papírból majszoltak valamit. Tulajdonképpen két műszakban dolgoztak volna, de mégse így lett, maguk változtattak rajta. Reggeltől estig együtt maradtak. Hol egyik, hol a másik ült a buldózerbe, így vidámabban ment a munka, kevesebbet rá- zódott mindkettőjük gyomra, ha meg ág vagy gyökér akadt a by^ozer gyaluja alá, együttes erővel könnyebben kiráncigál- ták alóla. De most egyedül volt, teljesen egyedül, s mivel nem volt kinek odakurjantani, magával beszélgetett, nem szavakkal, hanem csak úgy a gondolatokat tapogatva. Már vagy negyven fát kidöntött, ha még százat hozzásikerit, kijön tíz korona egy órára. így van ez a norma szerint. Még valamit hozzá is lehet írni. A kidöntött fákat a habakuk se számolja össze. Erre a gondolatra elmosolyodott. Előtte messzire szélesedett az irtás, s egymás he- gyén-hátán csomókba dőlve hevertek a kitépett fák ezrei. Közben a cigaretta is elfogyott. Mihály újra felkapaszkodott a stalinecre. Nem messze tőle vagy négy-öt fenyő bújt össze, mint valami kisebb karácsonyi tájkép. Mihály szemügyre vette a fákat, kissé hátrább farolt a gépével, bokrok, cserjék ropogtak a traktorlánc alatt, aztán pár centire a talajba eresztette a buldózer gyaluját, s most úgy tólta földdel együtt maga előtt a fákat, mint egy megvadult szigetet. Ide-oda billegtek a fenyők csúcsai, de azért függőlegesen, állva csúsztak tovább, hatalmas göröngy talpakon, amiket összetartott a soksok hajszálgyökér. De a többi kidöntött fák halmához érve, amikor Mihály akarta, mégis csak felbukfenceztek, s végigcsattanó águk fölé hóval kevert föld borult, csak itt-ott zöldéit elő a tülevelek csokra.

— Hű, a kutya fáját! — cset- tintett a nyelvével Mihály — ezt látná az asszony. Hirtelen furcsa szorongás fogta el — igen ha látná Ilonka — de nem gondolta végig, mert egy vas- tagtörzsfl sudár fenyő meredt az irtás szélén, arrafelé irányította a gépét. - Neki! — vezényelt- magának Mihály, hogy legyűrje izgalmát. Most magasra emelte a buldózer széles gyaluját, így ment a fának. A törzsére koppintott egyet. A fa megingott, de a stalinec is visz- szapattant. Most a másik oldalról próbálkozott úgyanígy, aztán gyökér magasságra eresztette a gyalut, s így rohant a fának. A fenyő éleset sóhajtott, majd gyökerestől kiborult az irtás szélére. A göröngyös talajon föl-lejárt a lánctalp, ág,

gyökér reccsent, szédülten zuhogtak a fenyökoronák. Mihály egyre vadabbul vezényelt: — Neki! De csak nem akart este lenni. Olyan fehér volt a táj, mintha a természet vásznat borított volna a sötétség elé. Mihály megtörölgette izzadt arcát, s hogy az a furcsa nyugtalanság még egyre tartott és a kidöntött fák is már jó halomba gyűltek, legyintett egyet olajos kezével, ez szó nélkül is annyit jelentett, hogy elég. A traktort megfordította, s az erdőn át nekivágott hazafelé. A csárda így traktorosán fél óra út vagy még annyi se. Feje fölött csattogtak az összehajtó ágak. Mihály nem is hallotta. Ejnye, még öt nap, akkor hazamegy. Két hónap óta először. Azóta itt él, ebben a vadonban. A múltkor még hiúzt is látott. Szerencse, hogy a motorberregés elijeszti a ragadozókat. — No szerencse — kapott az elképzelt veszedelmen Mihály, pedig valójában nem is arra gondolt. A felesége, Ilona bi— És maga nem féltékeny a feleségére?

— Én?, dehogy — mondta akkoi, de most érezte, hogy be- lenyilal a visszaemlékezés. Tegnap nem beszéltek róla többet, de ma mintha valaki egész nap csak erről beszélgetne benne.

Közben kiért a hegyi útra. Szembe vele az ivó ablaka világított. Megkerülte a csárdát. Itt a falhoz valami félig kész pajta féle volt tapasztva. Az alá állította a traktort. A hűtőből kieresztette a vizet, be ne faggyon reggelig, aztán a hátsó ajtón át az ívó melletti szobába lépett. Itt volt a szállása. A szobában négy vaságy nyújtózott egymás mellett. Az egyik a kocsmárosé, a másik az eperjesi fiúé, az övé, a negyedik meg annak, akinek éppen kell. Az ivóból átszűrődött a beszélgetés. Mihály ledobta a bekecsét, megigazította a nadrágját, s belépett az ívóba. Az asztal körül favágók ültek, ő maga egyenesen a pulthoz lépett.

— Meglehetősen — dörmögte Mihály.

— Ha Így megy, lassacskán

kiirtja az egész erdőt — kuncogott a kocsmáros.

— Az is lehet - dünnyögte Mihály, de nem is fülelt a saját szavára, a terem sarkába nézett, ahol az asztal fölé hajolva bocskoros favágók koccintgat- tak. Két üveg vodka is állt az asztalon, maguk töltögettek belőle. A kocsmáros most a vaskályhához lépett s a tüzet piszkálta. Egy nagyobbacska parázs a gerendás padlóra hullott. A kocsmáros visszapöckölte a lábával, a kályha elé. Mihály a pultra könyökölt, sokáig igy maradt, s a kályha tüzét szemlélte.

— Mikor megy a legközelebbi vonat? — rakta maga elé a szavakat, mintha csak a kályhának beszélne.

— Éjfél előtt — válaszolta a kocsmáros, de aztán meglepődve fölegyenesedett a kályha mellől. — Csak nem akar elutazni ?

— Valaki csak elvisz Smoko- vecig? — kérdezte vissza Mihály s a favágók felé pislogott — ki megy fölfelé a szánnal? Többen is bólogattak.

— A vonathoz mennék, elérjük?

— El, mondta az egyik nagybajuszig őriás — csak kiisszuk és indulunk.

Mihály gyorsan kiegyenesedett.

— Átöltözködöm csak — mondta, ahogy elhagyta az ivót. Amikor a nyakkendőjét kötötte, körülpillantott a szobán. Az ágya fölött vagy kéttenyérnyi szalonna lógott, az ágy mellett meg tejeskanna. Ezt a község küldte. — Majd elfogy — gonr dolta Mihály, s a karácsonyfáért indult, amit kint hagyott a pajta alatt. Amikor visszaért az ivóba, már a favágók is készülődtek. Mihály a kocsmáros- nak nyújtotta a kezét.

— Van tej még a kannában, meg szalonna.

— Jó — biccentett a fejével a kocsmáros — és mikor jön vissza?

— Ne féljen, egy-két napig a buldozér is meg lesz nélkülem - azzal felkapaszkodott a szánra.

Odakint már csillagos este volt. Lassan szemerkélt a hó, s néha megcsillant, mint a . feketekávéba csöppent kristály- cukor. Mihály hátul ült a szánon, hóna alatt az Összemadza- golt karácsonyfát szorongatta, másik kezével meg a szán szélébe kapaszkodott. — Dolgozom, mint egy barom — nyugtatta magát. — És most hazamegyek, kész. Majd behozom. Nohát! Más.is megteszi. — A szánkó most billent egyet a fordulónál. — Ilyen embert nem való megcsalni, meg miért is? Miért is? — ráncolta a homlokát.

Az állomásra tizenegyre érkeztek. Jegyet váltott. A vonat már bent állt az állomáson. Helyi személyvonat, a gyorsra Svitan kellett átszállni. Mihály jó helyet kapott, a kupé sarkában, olyan helyet, ahol jól lehet aludni. De most nem tudott. Az jutott eszébe, hogy egyszer lokálba mentek Ilonkával. Furcsa lokál volt, minden csupa üveg. A plafon is üveg volt, meg a táncparkett is. Ilonka egy ismerősével táncolt, ő meg ■az embereket vette számba. Szembe velük olyan városi fi- csúr ült, igazi szép fiú, az üvegplafont bámulta mereven. Mihály önkéntelenül is követte a tekintetét, s egyszerre csak azt látta, hogy Ilonka szintén a plafonnal szemez. Amikor hazamentek, kérdőre is vonta Ilonkát. Ilonka megsértődött. — Csak nem féltékeny? — támadt rá. — Nem, — mondta akkor Mihály. Azóta nem is beszéltek róla. De most éles sajgást érzett a szive táján. — Hátha mégis? S akkor pedig ő is otthon volt, s most ilyen messze tőle... Nem, az cudar dolog volna. Hiszen ó Ilonkáért él, dolgozik. Dohos, rossz szagú szobában alszik. Hol itt, hol ott van, csak azért, mert így több a kereset. Otthon meg szép lakás, rádiógramofon, szőnyegek. Olyan városi kisasszonynak látszik! mondta a kocsmáros. Dehogyis! Hiszen falujabéli. Csak olyan, törékeny, finom. Mihály kíméli is, dolgozni se hagyja ... Fejét hátrafeszttette a párnás ülésen, s amit még sohase érzett, úgy tűnt neki, hogy a halántékán dobog a pulzusa. — Majd megkérdezi tőle — vigasztalta magát. — Megkérdezi, megkérdezi — ismételte bizakodón. De aztán csak legyintett. Az se ér sokat. Nem vallja

be, csak néz majd azokkal a tiszta baba szemeivel. Pedig egészen biztos, hogy megcsalta. Mihály nyakán kidagadtak az erek. De ő nem hagyja majd annyiban, hanem ... hanem - a keze ökölbe szorult, kikényszeríti belőle az igazságot. Erre a hangra megdöbbent, s egyszerre irtózni kezdett saját magától. De azért csak tovább mondta: — a földre teperi, a csukája köré csavarja a haját, úgy fogja vallatni. Mihály rémülten hunyta le a szemét. De lehunyt pillái mögött is piros fények égtek, mintha a csárdái kályha parazsába nézne, s ebben a vörös izzásban ott birkő- szólt öt éves házasságuk alatt eddig még hangos szóval sem szólt öt éves házasásguk alatt- Neki! - dobolt Mihály agyában a szó, az izmai megfeszültek, mint amikor az erdőt irtotta. — Hát most megmondod te céda! — s a levegőbe csapott az öklével. Erre a mozdulatra felriadt. A többi utas is összenézett.- Alighanem valami rosszat

álmodott a bácsi — mondta egy nagvkendőbe bugyolált asszony.

Mihály szégyenkezve hallgatott. Kiegyenesítette tagjait, mint olyan, aki tényleg álmából ébredt, aztán csak ült némán, vacogva, hosszú órákon keresztül, egészen addig, amíg a bra- tislavai állomásra be nem futott a vonat. Akkor gyorsan össze- szedelőzködött, s elindult nagy lépésekkel hazafelé. Villamosra nem is szállt, tíz percnyire laktak az állomástól.

Amíg fölért a harmadik eme: letre, úgy érezte, hogy a hideg is kirázza. Csöngetett, de nem nyitott senki ajtót A házmesterhez kellett menni a kulcsért. Reszkető kézzel nyitott ajtót. Felgyújtotta a villanyt. S egyenesen az asztalra meredt. Egy kék boríték hevert ott. Siető kézzel bontotta fel.

„Ne haragudj Mihály, elmentem, bocsáss meg."

Csak ennyi. Mihály a levelet simogatta az ujjai között. A szobában később nézett körül. Itt-ott hiányzott valami. Ilonka dolgai. De a rádiógramofon a helyén állt, az állótükör mellett. Mihály a tükör elé lépett.- Egy ilyen medve, egy ilyen bácsi — morogta — na persze hogy elment. Ügy érezte, hogy a vad kísértetek, amik eddig benne tomboltak, lassan kilépnek belőle. Szelíd, mély szomorúság simogatta belülről.

— Megírta, úgy, ahogy illik.

A karácsonyfáért nyúlt. Szétoldotta a madzagot. A leszorított ágak most szétpattantak, mint hirtelen nyitó virág szirmai. Mihály szeméből észrevétlen kibuggyant két könnycsepp. Aztán a rádiógramofonra nézett. Simogatta sokáig könnyes tekintetével.

— Nemsokára karácsony — dünnyögte magában — ezt elküldöm majd neki, úgy szerette ... és hát Ilonka szép kicsi asszony volt, szép kicsi asszony

— ismételgette, s a kezefejével elmorzsolta a könnyeit.

Lám, itt járok én most

szülőfalumban, a sajóparti fák alatt, ahol a lombok sűrű rendekben bólintanak.

Itt bolyongok vándor-lélekkel búvó bús ösvényeken, ahol a gyermekkor arany

fátylakat

lengetett nekem.

Itt csodáltam hajdan az eget, fellegek tornyát, hegyek

sörényét,

itt ejtette a nyugovó nap forró szivemre a békét.

Most hallgatózom. Talán az

emlék

zúg át a lombok rácsán.

Talán egy régi dalt zokog a sajóparti kis virágszál.

Ö, kedves, kedves dombtető!

0, hamvas, nyári kertek! Adjátok most is békességet megfáradt szívemnek!

DÉNES GYÖRGY

IDEI ÉVÜNK KIMAGASLÓ FILMJEINEK NŐI FŐSZEREPLŐIBŐL MUTATUNK BE NÉHÁNYAT.

TÖRÖCSIK MARI, az Édes Anna című magyar filmben nyújtott felejthetetlen alakítást.

GIULIETTA MASINA, a nagysikerű Cabiria éjszakái című olasz filmben játszotta a női főszerepet. Művészi alakítását filmközönségiink .sokáig megőrizte emlékezetében.

KIRIJENKO, a nagy sikerű Embersors című szovjet film női címszereplője.

HILDA AUGUSTOVÄ, az utóbbi hónapok figyelemre méltó szlovák filmjének, a Dabacs kapitánynak főszereplője.

BABY NÄZ, a kitűnő Indiai film, a. Tiszta cipők ígéretes női címszereplője.

zsergett benne, de menekülni igyekezett ettől az érzéstől, mert egyszerre tele lett a szive nyugtalansággal. — Mi az, talán megbolondultam? — s a kezefejével megdörzsölte a traktor ablakát. Mint szétriasztott árnyak hajlongtak előtte a bokrok, időnkint összetapadt hó hullt az útra, mintha az alko- nyi égből hirtelen fehér madarak zuhannának a földre.

Most kis patakon kellett áthaladni. A széthasadt jégtábla nagyot roppant a súly alatt. A patak másik oldalán magános ezüstfenyő pompázott. A havas tobozok úgy lógtak rajta, mint a csengettyűk. — Jó lesz karácsonyfának — vélte Mihály — éppen befér a szobába. Óvatosan közelített hozzá a traktorral, aztán a gyökere alá nyúlt és kibiccentette a földből. De akadt még vesződség elég. Előbb a földet rázta le a gyökérről, a legtöbb gondot mégis a hazaszállítása okozta. Vigyázni kellett, össze ne törjenek az ágak, le ne guruljanak a tobozok. A traktor bódéja mögé erősítette, de nem keresztbe, hanem hosszába. így a traktor mögött a karácsonyfa, mint a fácán farka lebegett. Éppen jó lesz. Ilonka örülni fog neki.

Mihály érezte, hogy reszket a keze. Dehát micsoda ördög babonázása ez? Hacsak nem az a tegnap esti beszélgetés a csárdában. A kocsmárossal ültek kettesben, s akkor egyszer- csak azt kérdezte a kocsmáros:

— Egy féldeci fehéret — mondta.

— Jóestét Mihály — fordult meg a szóra a kocsmáros. Mihály nem válaszolt. A kocsmá- ros vöröses, szeplős arcába bámult és várakozott. Amikor az italért nyúlt, hangok dörömböltek a fejében.

— Aztán mondja csak — kezdte rekedt, mély hangján — minek kérdezte azt tőlem tegnap? .

— Mit^ — hajolt közelebb a kocsmáros.

— Hát azt, hogy én meg a feleségem, vagyis, hogy nem fél- tékenykedem-e rá.

— Csak nem ezen törte a fejét egész nap?

— Ezen — dörrent Mihály hangja sötéten és felhajtotta az italt — adhat még egyet ebből.

A kocsmáros teletöltette a poharat.

— Hát azt csak úgy mondtam — csóválta a fejét csodálkozva. — De maga igazán furcsa ember, Mihály. Hát mi van azon, mondok, maga itt, az asszony meg egyedül, hogy ott meri hagyni. Mert kikapós az asz- szony fajta. Nem igaz? A magáját persze nem ismerem, csak képről, hiszen maga mutatta. Csinos jószág. Olyan, mint egy városi kisasszony. Csak össze ne törje ha hazamegy. Amilyen medve maga. És a munka hogy ment máma? — tette hozzá, hogy másra fordítsa a beszélgetést.