Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-22 / 51-52. szám

LOTHAR KURCZYK: JCsAdcsonyi Elnémultak a kisváros utcái, íz ablakokban egymás után ki­gyulladtak a karácsonyfák fé- lyei. Hirtelen egy fáradt férfi mukkant fel a kihalt utcán. Vil- anylámpájávcd megvilágította öbb kapu felett a házszámot. ’ostásegyenruhát viselt. Szem- átomást dühös volt, hogy még Igenkor ^is szolgálatot kell tel- esítenie. Egy kis ház előtt meg­állapodott, belépett a kapun, még tárom lépést tett, és elérte cél­út. Távirat Gelsenkirchenből és tgy levél a Szovjetunióból — nondta — amikor kinyitották tz ajtót. Fenyöfaillat és ételszag iradt a szobából. A házigazda tgy doboz cigarettát nyomott a mstás markába. — Ki van ott? A Télapó? — -.érdezte több kíváncsiskodó lyermekhang a szobában. — Kellemes ünnepet — kö- :zönt a kézbesítő és gyorsan tú­lozott. A házigazda visszasie- ett a lakószobába. — Hisz a Télapó már járt ná- unk, te csacska, — súgta oda cislányának az apja. A lányka ledig komolykodó arccal meg­jegyezte: apuci, nem baj, hadd }öjjön hozzánk többször is! Az apa nevetve megsimogatta r kislány szóke fejecskéjét. Bent i szobában harsányan kacagott i két fiú, Oleg és Péter. Az új nllanyvonattal játszottak. Fel- íllították az állomásokat: Varsó, °rága, Berlin. — A Békevonat is ezeken az állomásokon állt meg — jelen­hette ki lelkendezve Péter. — No jó, de akkor az egyik ílloniásra írjátok ki, hogy Mosz­kva, ha igazi békeutazást akar­tok rendezni. Az apa karjába vette a kis­lányt és a karácsonyfához lépett. Balsarokban a fa alatt ott fe­küdt egy jó meleg pulóver anyu­tól. Egy szép, ízléses fényképal­bum Olegtől. A felvételeket a fiatal fényképészek érdekkörében maga dolgozta ki. Szépen egy­más mellé ragasztotta a nyári pionírtáborban készült felvétele­egy pohár vízbe tették, majd kíváncsian közrefogták apjukat. — Nem első ízben kapsz a Szovjetunióból levelet, miért örülsz neki ma olyan különösen? — Mert ma rendkívüli évfor­dulót ünnepelek. ' — Es mi köze ehhez a levél­nek? — Jól tudjátok, hogy nem be­szélek szívesen a háborúról. Es méghozzá az ilyen ünnepnapon. De amire kíváncsiak, vagytok, az szorosan összefügg a karácsony­nyal és a háborúval. Hát igen, elmondom. A család összebújik és alig várja, hogy az apa beszélni kezd­jen. még karácsonykor sem érdemli meg a kíméletet. Megkezdődött az ütközet. Beástuk magunkat a lövészárokba. Jönnek! — mondta mellettem valaki, és akkor meg­szólaltak az ágyuk. Hirtelen ve- lötrázó sikolyt hallottam. Szép karácsony — gondoltam magam­ban, és azután minden elborult előttem. Amikor magamhoz tér­tem, egy szovjet katonát láttam magam előtt. A karomból pata­kokban folyt a vár. Fagyos ujjai­val kötszert vett elő és le akarta kötni az ütőeremet. Majd a há­tára vett és magával cipelt. Min­den lépésnél térdig estünk a mély hóba. Sok vért veszthettem, mert nagyon gyengének éreztem — Leningrád közelében tör­tént. Hirtelen beköszöntött a tél, rettenetesen szenvedtünk a hi­degtől, dermedt kezünkben alig tudtuk tartani a fegyvert. Eljött a karácsony este és a bunkerben gyertyafény mellett melengettük meggémberedett ujjainkat. Rö­viddel éjfél előtt kezdődött. A szovjet hadsereg meg akarta mutatni, hogy Hitler hadserege \ magam és újból elvesztettem eszméletemet. Ki tudja, meddig feküdtem így. A szovjet katona teljesen összeroskadt, amíg vég­re a kötözőhelyhez vonszolt. Ci­garettát vett elő, rágyújtott és az egész csomagot elém tette. Később, amikor felgyógyultam, az egyik fogolytáborban újból találkoztunk. Azonnal megis­mertem, azt az arcot, sosem fe­lejtem el. Oleg Vorobjev azután is többször segítségemre sietett, és amint látjátok most is leve­lezésben állok vele. — Es mit ír? — kérdezték a gyerekek. — Egy dombaszi bányásztele­pen él, ahol a szovjet bányászok ma jómódban sztrájk nélkül ün­nepelnek. — Olvasd fel a levelet — kér­lelte Péter. — Melegen üdvözöltet benne­teket. A levél egy komoly figyel­meztetést is tartalmaz. — Ezt a részletet szó szerint felolvasom nektek. „Kevés nép ünnepli meg oly bensőségesen a karácsonyi, mint a német, kevés népet ihlet meg a béke gondolata annyira, mint a német népet, és kevés nép vétett annyit a béke ellen, mint a német nép. A karácsony nálatok és nálunk is az ifjúság örömünnepe. Kövessünk el min­dent, hogy az a békés hangulat, amely ma betölti otthonunkat, soha, de soha ne hagyjon el ben­nünket és örök béke uralkodjon a népek között." A gyermekek arca elkomolyo­dott. — Milyen szépen írta ezt a mi Oleg barátunk, — jegyezte meg anyu — miközben könny csillogott a szemében. — Ezért lettél orosz nyelvta­nár? Az apa pajtáskodva megvere­gette Péter vállát. — Valóban, ez a körülmény is hozzájárult elhatározásomhoz. Azért tanultam oroszul, hogy megmutassam az ifjúságnak, ki­nek köszönhetjük a békét, amely lehetővé teszi mindannyiunk szá­mára, hogy ilyen meghitten, csa­ládi körben együtt lehessünk. A karácsonyfán lassanként el­égtek a gyertyák és sercegve az alsóbb ágakra csöpögtek. Az apa felállt, eloltotta a gyertyákat és Oleg levelét ünnepélyesen az ajándékok közé helyezte. Ford.: M. M. Első emelet 41. A dolog úgy kezdődött, hogy Trencsént választottam utam céljául. Mégpedig az­ért, mert közel is van, meg aztán sok a fiatal is a város üzemeiben, gyáraiban, no és nem utolsó sorban azért, hogy régi ismerőseim segít­ségét is felhasználhassam. Ogy gondoltam, elbeszélge­tek néhány fiatallal: céljaik­ról, terveikről, a jövőt ille­tőleg és megkérdezem tő­lük, mit várnak leginkább a hatvanas évtől. Sajnos a régi ismerősök cserbenhagytak. Nagyobbára már elköltöztek a városból va y akik még ott maradtak, nem voltak odahaza. Nem maradt más hátra, mint új ismerősök után nézni. Ez sikerült is, Schőhlerné idős szövőasszony személyében. Ö tanácsolt Török Erzsiké­hez, az üzem egyik legjobb dolgozójához. így jutottam el Schőhlerné és a Merina üzem portásának segítségé­vel az üzemi internátus el­ső emeletének 41-es szobá­jába. — Épp a legjobbkor érke­zett — szólt az egyik kis­lány, miután benyitottam —, a karácsonyelőtti nagytaka­rításra. ők semmiféle Török Erzsit nem ismernek, mond­ták szinte egyszerre mind a hatan és csak akkor árulták pl közös titkukat harsogó nevetéssel, amikor kifelé tartottam a szobából. Én va­gyok a Török Erzsi, illetve már mint Misutz Istvánná lépett elő a csinos fiatalasz­szony. — Ha megengedné egypár szóra — de még mi­előtt befejezhettem volna mondanivalómat már is fel­kacagtak a többiek. — De csak itt és röviden. Csak semmi spekuláció Erzsiké — jegyezte meg az egyik kó­coshajú kislány a matracok forgatása közben. Azt gon­dolod, hogy megszöksz az utolsó nagytakarítás elől, ha már téged Dubnicán csi­nosan berendezett lakás vár? Nem édeském. Tíz perc időt kapsz vagy itt, vagy a folyóson, de másutt semmi esetre sem. A férjed ötre jön érted, és addig itt rend­nek kell lenni. Nem sokáig zavartam az inkább szórakozó, mint a takarítással elfoglalt fiatalo­kat.. Hadd érezzék Misutzné boldogságát övéknek, hisz úgyis egyek, de azért a nagy öröm, az új lakás ellenére és megkérdeztem a fiatal- asszonyt, mindezek ellenére mégis mit vár a hatvanas évtől. Szégyeliősen elpirult és végignézve gömbölyödő testén, csak ennyit szólt: a férjem fiút vár, és én békét hozzá. Misutzné 1956 óta az üzem példás dolgozója. Ti­zenhat éves volt, amikor 1952-ben otthagyta szülőfa­luját, Nyárasdot és ipari tanulóként Trencsénbe köl­tözött. Persze mindezt már az üzemben tudtam meg, mert a fiatalasszony nem szívesen beszélt magáról. (sár) A legszebb ünnep két. Az apa gondosan visszatette az albumot és ráhelyezte a most kézbesített levelet. Anyu nevetve megkérdezte: talán valami ajándék? — Majd meglátod — felelte mosolyogva a férfi, s míg a felesége megte­rítette az asztalt és kis tányért tett a lányka elé, a férj gyöngé­den megcsókolta az asszony sá­padt arcát. A család vacsora után is ke­délyesen az asztalnál maradt. Anya ma nem mos edényt, a többiek majd holnap segítenek. A gyermekek feszült figyelem­mel nézték, amint apjuk elővet­te a kapott táviratot és felnyi­totta. Oleg és Péter azonnal ész­revették, hogy apa a levelet utoljára „tartogatja". Az apa elégedetten maga elé nézett. — Jó hírt kaptam. A- gelsen- kircheni elvtársak köszönik a hozzájuk juttatott adományt, amely több sztrájkoló bányász­nak lehetővé tette, hogy terített asztal és karácsonyfa mellett töltheti az ünnepet. Kellemes ünnepeket kívánnak és annak ellenére, hogy hazánk túlsó, nyu­gati részében egész más körül­mények között élnek, mint mi, gondolatban velünk együtt ün­nepelnek. — Nagyszerű! — kiáltotta Oleg és Péter szinte egyszerre. — Apu, és most olvasd tovább a levelet, vagy már megfeledkez­tél róla? Felelet helyett az apa ünne­pélyesen szivarra gyújtott. Péter nyugtalanul mellette fészkelő- dött. — Levehetem a bélyeget? — Természetesen, de előbb bont­suk fel — szólt közbe Oleg. Az apa tekintetével végigjárta a kis szobát. A fiúk a boríték körül foglalatoskodtak, míg az apa el­mélyült a levél ölve ásába. Oleg és Péter kivágták a bélyeget és BRATISLAVA I. Kedd: 11.20 Jó hangulatban 14.05 A Kassai Rádió műsorából 15.30 A Moszkvai Rádió műsora 17.00 Tánczene 18.15 Kivánság­hangverseny. Szerda: 11.30 Jó hapgula ban 13.00 Operettrész­letek 17.00 Operarészletek 18.13 Kivánsághangverseny. Csütör­tök: 13.00 Szép melódiák 16.00 Karácsonyi zenés összeállítás 18.00 Népszerű hangverseny 21.50 Tánczene. Péntek: 10.50 Kivánsághangverseny 15.00 Hanglemezek 16.30 Áriák 19.15 ünnepi est. 21.30 Feledhetetlen melódiák. Szombat: 11.00 Ki­vánsághangverseny 12.40 Ope­rettrészletek 15.30 Legszebb melódiák 17.30 Tánczene 19.15 Hanglemezek. Vasárnap: 11.00 Kivánsághangverseny 14.00 Tánczene 18.30 Zeneművek 20.00 Verses dráma. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA Kedd: 20.05 Vígjáték Szerda: 21.10 Rövid film. Csütörtök: 20.20 Balett. Péntek: 19.30 Csár­dáskirálynő. Szombat: 19.35 An­gol fiim. Vasárnap: 20.00 Bo­hémélet. Opera. KOSSUTH RÄRIÖ Kedd: 10.25 Magyar nóták 14.40 Népdalcsokor 17.15 Szív küldi szívnek 18.30 Részletek Carmen c. operából 20.30 A Rá­dió Világszínháza: Becsületes Borbála. Szerda: 12.10 Opera­részletek 13.10 Nótacsokor 14.00 Ajándékhangverseny 14.35 Film­dalok 16.00 Élőszóval — muzsi­kával 18.15 Szív küldi szívnek 19.35 Népizenekar 20.30 Négy évszak — könnyű zenében. Csü­törtök: 12.10 Könnyű zene 13.20 Népi muzsika 14.10 Tánczene 16.10 Egy falu — egy nóta 18.00 Könnyű zene 19.00 Szép esti muzsika 21.00 Zenés irodalmi műsor 22.15 Népek karácsonya 23.00 Zenekari hangverseny. Péntek: 8.10 Egy falu — egy néta 9.00 Szív küldi szívnek 12.20 Jó ebédhez szól a nóta 14.35 Verdi: A Trubadúr. Opera 17.10 Tánczenekar 18.30 Hires prímások muzsikálnak 20.10 Színes ünnepi melléklet. Szom­bat: 8.10 Magyar népdalok 9.05 Operettrészletek 11.00 Strass- burgi Fesztivál 1959. 13.10 Népi zenekar 15.15 Szív küldi szívnek 19.10 Tänczgne 20.10 A Rádió­színház bemutatója: A senki karácsonyfája. 21.10 Josephine Baker hangversenye. Vasárnap: 8.10 Egy falu — egy nóta 9.00 Egy óra nagy muzsikusokkal 10.50 Táncparádé 12.10 Népi­zenekar 13.00 Szív küldi szívnek 16.05 Vidám zenés irodalmi mű­sor 17.10 István napi köszöntő 19.00 János vitéz, daljáték. A BUDAPESTI TELEVÍZIÓ MŰSORA Kedd: 19.00 Mesébe illik. Szín­házközvetítés. Csütörtök: 21.00 Szilveszter 1959. Péntek: 20.50 Játékfilm. Szombat: 19.00 Sárga liliom. Színházközvetítés Vasár­nap: 19.40 Játékfilm. A „neutrális trónörökös11 hazaérkezik ii A Wiener Echo című osztrák hetilap közölte, hogy Habsburg Ottó, aki jelenleg Bajorország­ban tartózkodik, 1960 február­jában vissza szándékozik menni Ausztriába. Ebben az ügyben dr. (herceg) Hohenlohe ügyvéd tárgyal az osztrák kormányté­nyezőkkel és a tárgyalások „kedvező stádiumba“ jutottak. Habsburg Ottó lemondana „trónigényéről“ és kiváltságos társadalmi jogairól, viszont ar­ra kötelezné magát, hogy nem venne részt a politikai életben. A Wiener Echo szerint már- csak az anyagi kérdések rende­zése marad hátra: mit kapna vrsza Habsburg Otto és hogyan helyeznék újból az 1918-ban elkobzott vagyonának birtokába. A Kleines Volksblatt, a Raab kancellár vezette Néppárt hiva­talos szerve jól értesült forrá­sokból azt véli tudni, hogy az osztrák monarchisták kompro­misszumos javaslatot dolgoztak ki, mely szerint Ausztria a ki­sajátított 65 000 hektár szántó­föld és erdőség területről, vala­mint 7 berendezett kastélyról mondana le. Ezt a vagyont köz­vetlenül nem Habsburg Ottó kapná vissza, hanem a vagyont egy erre a célra alakított „alap“ kezelné. A vagyon jövedelmé­nek egyharmadát Ottó trónörö­kös kapná, míg a kétharmadát a Habsburgok második garnitú­rája, 124 élösdi között osztanák fel. 1944 december havának első napjaiban, távoli ágyúdörgés moraja hallatszik Ipolyság felöl. Ideges nyugtalansággal mozgo­lódnak Léva város nyilasai, mi­közben kiadják a jelszót: min­denki nyugodtan maradjon a helyén, a német segítő csapatok pár napon belül megérkeznek. Ugyanakkor a véresszájú nyilas újságíró Féja, Tibor Horatsek Lajos lapkiadójával és Mailáth, a kegyetlenségeiről hírhedt fő­szolgabíró vezérkarával fejve­szetten menekül a városból. Az államrendőrség Báti-utcai fogdája teljesen megtelt, itt zsúfolták össze a fasizmus el­lenségeit, innen hurcolták el éjnek idején a halálraítélteket, a Harkányiakat, Hornokat és még számos társunkat. Csernák Gyula, a város volt kommunista albírája maga köré vonja a párt illegális dolgozóit. Lázasan tár­gyaljuk az eseményeket. Fel­csapódik az ajtó, kiszólítják Csernák Gyulát és Koprda Ist­vánt. Könnyes szemmel búcsú­zunk tőlük. Később megtudtuk, hogy a budapesti toloncházba kísérték őket. Egy éjjel az én nevemet kiáltja g foglár és fel­kísér a detektívfelügyelő hiva­tali szobájába. Vegyes érzel­mekkel lépek a szobába. A fel­ügyelő int a foglárnak, aki bokaösszecsapással távozik. — Ide figyeljen, szerkesztő úr — kezdi beszédét a detek­tívfelügyelő. — Az orosz csapa­tok Léva felé közelednek, a rendőrség kiürítési parancsot kapott, Nekem négy gyerekem van, mennem keli, ha nem me­gyek, agyonlőnek. Magát kivi­szem a fogdából, hazaviszem a családjáért, eljönnek az én lakásomra és ott bevárják a következményeket. ígérje meg, hogy megmenti a családo­mat. A felügyelő ismert, liberális érzelmű ember volt. Szívesen tettem kívánságának eleget és behurcolkodtam új lakhelyemre December 19-én este tíz órakor a budapesti rádió esti híradá­sában ismertette a harci hely­zetet, bejelentette: Csapataink a német szövetségesekkel együtt Ipolyságnál ötven kilo­méteres frontszakaszon sikere­sen visszaverték az előrenyo­muló orosz csapatokat. Bár két­kedve vettem tudomásul a be­jelentést — ismerve a fasiszták hamis híradásait — mégis na­gyon szomorú lettem. A fasiszta megszállás alatt idegileg agj'onnyomorgatott fá­radt emberek voltunk, végtag­jaink zsibbadásba estek, nehe­zen vonszoltuk az igát. A fasiszta rendszer pr.békjei gon­i , S - CV”'4'' Léva népe hálából emlékművet emelt felszabadítóinak doskodtak, hogy napjaink egyre keserűbbek legyenek. De élt bennünk az erős akarat. Kivár­tuk az időt, mert tudtuk, hogy a vörös hadsereg győzelmesen közeleg. Lélegzetvisszafojtva figyeltük az eseményeket és amikor már láttuk a süllyedő fasiszta hajóról menekülő pat­kányokat, feszült idegrendsze­rünk jóleső érzéssel megpihent. Elérkezett a várva várt pillanat és a dicső vörös hadsereg 1944. december 20-án délután három órakor diadalmasan bevonult Léva városába. A város bejára­tainál nem voltak diadalkapuk, de az ott élők szívébe mélyen belehajtott a felszabadulás öröme és elcsukló hangon kiál­tottuk: Éljen a vörös hadsereg! A felszabadító csapatok Lu- dány község felől nyomultak előre és váratlan meglepetéssel foglalták el a várost. A Már- tonffy utca egyik háza előtt, ahol abban az időben laktam, állt meg az első szovjet tank és leírhatatlan örömmel ölelkez­tünk össze a felszabadítókkal. Lakhelyünkön nem sok férőhely volt. Három asszony, hat gyerek és én voltam a lakásban, de boldogan osztottuk meg azt egy szovjet kapitánnyal és társával egy hadnaggyal. Karácsonyra készült a város felszabadult népe, életünk leg­szebb és legboldogabb ünnepé­re. Asszonyaink gondos igyeke­zettel szedegették össze sze­rény élelmiszerkészletüket és boldogságtól sugárzó arccal hívták meg az ünnepi vacsorára hős szovjet lakótársainkat. A fehér asztalt mosolygós arcú gyerekek, vidáman beszél­gető emberek vették körül. Id-; dogálás közben megkértem á kapitány elvtársat, engedje meg, hogy a ház előtt őrtálló katonát egy pohár borral megkínáljam. — Pozsaluszta — tessék — szólt a kapitány mosolyogva. — Szolgálatban nem iszom, utána nagyon szívesen — hang­zott a válasz. Különösen nagy tisztelettel néztem a fegyelem­hez szokott, meg nem alkuvó harcosra. A felszabadulás ünnepe azon­ban nem volna teljes, ha nem tekintenénk vissza az elmúlt tizenöt évre. Gondoljunk lerom­bolt gyárainkra, falvainkra, va- sútainkra és mindarra, amit a fasiszta hordák velünk szem­ben elkövettek. És ma? A karácsony ünnepé­re különösen gazdag áruházak várják a vásárlókat. A vissza­emlékezés pillanatában, akár­hogy is kellene rohannunk, áll­junk meg néhány percre és gondoljunk azokra, akik már nincsenek, akik értünk, gyer­mekeinkért harcoltak. Kitartó erővel dolgozzunk, építsük lan­kadatlan erővel a béketábort, mert a leggaládabb gonoszság, a legőrültebb gaztett a háború. WITTENBERG JÖZSEF Harc a fasizmus elleti f I. *vf»tv«m ; I> ; Arat 96; miér fofoo, l<t*r< Lxtmir Zf \> • . $• <> í.. :•>' : l’ Aiy ÍÁkVí < |;?>s&í-fc. -V/in-: i<<>:V.Í | <v r< < j Kí.rt! -tUpfe Köszönjük a Vörös Hadsereget! tna l WiltenfcoK) ÍOi-od Ai. eitmüt Sttókfes í>íTíí­*»wt, tótótós Utrtó: ütttíííMí «4- í(hk, íSíbteíiíMsi »Síik, «heaot vunsííötfolí M ig-t A t8«vSs ttttátm jjri* tikjai xnü, totty oapjaHk k*srtöt*nít : _____... keíat (f/pKítUai, StteStltk. C)í«í!,; ;>/<,!!!' i>2 !«­CMiiéfes*». i&s fiíi«.:; H6 u fttw«{ikar «*-!* Ii0e*cií roí-ti kfyVCTíwi, » jiáígáf Bate «.íámjávaf Sxt.lft 3 swb», e«ít teswfli, a wfetik cpá. Matat fyífcntSi et>y **« á Itatcnfe Htja, mA ktípoiae a viiig «akszotK&^shM' itt tss(vi; ti-aw/mtiM fa m.i> íxr sí; vfiiíitw, tiMft rxU:< ?# SIKK. iCjí/ítí Oi ftííBlfijtftí f*{ü, itíkia. iwihÍ! (tj iV ír «ítsk vart» 1>k ■! fog ».WM»» ttituaí * rasty ««*­mtp IfStyes £»(Hí nrpe, »mik« a ikAwavk mit- „r... ...... i*fo? ^ K’n'A khat.tis» «»<- ísiaí*t»aí tiiwM a* iái*, -í f-xíkiism- a«.kg fctigg a «tffis tejktaa»; tót» M fckiaiJ.viuU H-xjct jpiíalá), a kf»W Közvetlen a felszabadulás után Léván megjelent r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents