Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-15 / 50. szám
Költészet, művészet, boldogság és szeri Rövidített formában közöljük az ismert szovjet író, ILJA EHRENBURG fejtegetését egy égető kérdésről, amely sok fiatalt érdekel. Fejtegetésének megírására egy fiatal diáklány, V.' Nina levele ösztönözte, aki szakított udvarlójával, Jurajjal, mert nagyon ellentétes véleményük volt a művészetről. A NAGY TUDOMÁNYOS FELFEDEZÉSEK KORÁT ÉLJÜK, amikor a felfedezések minden ember érdeklődését lekötik... Az atommaghasítás teljes mértékig megváltoztathatja Földünkön az életet, bőséget és gazdagságot hozhat az emberiségnek, lehetővé teszi a még ismeretlen Antarktisz és a világmindenség meghódítását. Jelenleg azonban a tudomány eredményei még veszélyeztetik az emeberi- ség létét, fennmaradását. Az egyik oldalon Hirosima és Nagaszaki tragédiája az atombombáktól, a másik oldalon a Föld és a Nap új mübolygói sokkal jobban felcsigázták a XX. század közepén az emberek érdeklődését, mint az összes regények, képek és szimfóniák. Egyes emberek agyában kérdések születnek: lehet, hogy igazuk van azoknak az embereknek, akik úgy gondolkodnak, mint az a leningrádi diák? Valóban letelt a művészetek ideje? Lehet-e, hogy a művészet együtt járt, összefüggött az emberi elnyomással és most, amikor a tudomány a lehetetlent valóra váltja, amikor az emberi társadalom ésszerűbb alapokról ígér nemcsak jólétet, hanem lelki fejlődést is, lehetséges-e hogy költőkre, művészekre egyre kevésbé lesz szükség? Abban a szerencsében volt részem, hogy gyakran találkoztam korunk legnagyobb fizikusával, Fréderik Joliot-Curievel. Arról beszélt: a művész és tudós gyakran találkozik, hogy küV'xböző módon, formában megteremtse a szépet és a boldogságot, amely nélkül az élet csupán a szürke, szomorú mozdulatok sava lenne. Ezt mondta a nagy tudós. Es mit mondott a nagy művész? Csehov írtd: „Az anatómiának is, és a szépirodalomnak is egy az eredete, azonos a célja és egy az ellensége — a sötétség.“ Goethe, aki megírta a drámai „Faliszt"-ot, ugyanakkor foglalkozott optikával, botanikával és fiziológiával. Es ha még távolabbra megyünk vissza, Leonardo de Vinci alakjába ütközünk, aki művész, matematikus, szobrász, mérnök, író, fizikus, építész és zenész volt egy személyben. Ma elképzelhetetlen ilyen tömegű összpontosulása e képességeknek- egy emberben, nem azért, mintha a zsenik már kihaltak volna, hanem mert hatalmasra duzzadtak az emberi ismeretek egyes ágai. , Az ember lelki arculata attól függ, hogy hogyan használja fel szabad idejét. A munkán túl, amelyet végez, az embernek szüksége van társadalmi ideálokra is, a világ sokoldalú ismeretére, szüksége van a művészetre és szerelemre is. A kultúr színvonalat nem csupán egyoldalú fejlődés szabja meg: haladé-: az elvont tudományokban, a technikában és tájékozatlanság a szociális problémákban a társadalmat megdermeszti vagy katasztrófába sodorja. Senki se mondhatja, hogy Németország, amikor Hitler uralomra jutott, technikailag elmaradott ország volt. A szociális haladás és a tudomány előretörése az érzelmek kultúrája nélkül nem tudja legyűrni az erkölcsök durvaságát, bizonyos elvadúlását és e nélkül az egyéni élet, ahogy Joliot Curie mondja — a szürke, szomorú mozdulatok savává válik. Amerikában jól megszervezett termelést, gyönyörű laboratóriumokat, egyetemeket láttam és nagy tudósokkal találkoztam. Nem titkolom azonban, hogy rettegtem az ünnepnapok ürességétől. Az amerikai vidéki városokban beszélgettem egyszerű értelmiségi emberekkel, akik nem ismerték még a nevét se Hemmingwaynek, Steinbecknek, s jóformán egyáltalán nem érdeklődtek a művészet iránt. Sértett engem a szórakozás automatizálása. A férfi és a nő közötti viszony néha üzleti ügy csupán. Természetes, hogy Amerikában A z orosz művész a XIX. század közepén már nem akart azzal törődni, hogy mit mondtak és alkottak elődei, nem érdekelték a kis és nagy példaképek, független és önálló akart lenni és éppen ezért egyéni és nemzeti festő. Fantáziáját nem a távoli idegen idők hősei foglalkoztatták, hanem az a környezet, amelyben élt. A forradalmi demokraták is számos a sokoldalúan képzett ember, sok rajongója van a szép- irodalomnak, szenvedélyes látogatója a koncerteknek; sok ott a szerelmes is, vagy erre a névre jogos ember. Csupán bizonyos kiegyensúlyozatlanságára akartam rámutatni a fiatal amerikai társadalomnak. Joliot-Curie két szót állított egymás mellé: „szépség" és „boldogság“. A boldogság fogalmát nem lehet felcserélni az anyagi jólét fogalmával. Ami az életszínvonalat illeti, ahogy a statisztika megállapítja, Svédország áll az első helyen Európában. Azonban ugyanaz a statisztika kimutatja, hogy Svédország az első az öngyilkosságok terén is Európában. Az alkotó munka nem csupán színdarabjátszás, festés vagy versírás. Az ember, aki megnézi Hamletet vagy elolvassa Anna Kareninát, kiegészíti Shakespeare vagy Tolsztoj szövegét a maga képalkotásával: ebből ellentétek születnek; az egyik számára Hamlet hős és gondolkodó, a másik számára bolond; az olvasók ellentétesen képzelik el nemcsak Anna Karenina külsejét, de lelkivilágát is. Rembrandt portréinak nézése vagy Beethoven zenéjének hallgatása közben az emberek részt vesznek a művész alkotó folyamatában. Mindenki tudja, hogy a tudomány segít megérteni a világot, azonban sem a szociológia, sem a pszichológia nem képes úgy megvilágítani az ember lelkivilágát, mint ahogy a művész. A tudomány segít megismerni bizonyos törvényeket, de a művészét belelát a lélek mélységeibe, ahová semmiféle röntgensugarak nem hatolnak be. Térjünk vissza közös ismerősünkhöz, Juráihoz. Egész biztos nagyszerűen ismeri az elektrodinamikát, valószínű ismeri a fizika egyéb válfaját is. Tanulmányai idején megismertették véle az ökonómia és a szociológia problémáit. Senki sem mondhatja, hogy képzetlen ember. De az ő érzelmei kiműveletlenek; idegenkedése a művészetektől közvetlenül összefügg Nina érzelmeinek a meg nem értésével, összefügg az ő lenéző magatartása Biok költővel vagy az Er- mitázzsal szemben és megnyilvánul anyja, diáktársai iránti viszonyában. Egyoldalúan fejlődött és ebben van a hiba. Már látjuk az új társadalom vonásait, amelyet népünk épít. A ház felépült és a szovjet nép gyorsan növeli anyagi jólétét. Az új nemzedék ebben fog néhány év múlva vezetni, építeni, ó fogja berendezni és feldíszíteni. Szükséges, hogy a művészet ne maradjon le a tudomány mögött, Az érzelmek és érzések kultúrájút nem szabad elhanyagolni. Feltétlenül szükséges, hogy a tettek realizmusa ne nyomja el a lélek romantikáját, a rajongást az ideálok iránt. Nina írja, hogy örömmel hallgatta, am.ikor az 8 Juraja a szakmájáról beszélt és biztos, hogy sok mindent megtanult tőle; viszont ő nem értette meg, hogy sok mindent megtanulhatott volna a lánytól, aki az érzelmek terén sokkal kifinomultabb, gazdagabb és művészibb volt nála. (sz.) Az crosz realista képzőművészekről ¥■ <>■ NAGY ENDRE: I koiyhaajtóban A rákövetkező napon a leány valamivel hamarább jelent meg a vendéglő udvarán. Azonnal sürgős tevés-vevésbe kezdett. Valahonnan a zugból szerzett egy ócska ládát, azt odacipelte a fal tövébe, és fölállította asztalnak. A köténye alól újságpapirost szedett ki, azzal letakarta a láda tetejét. Még körül is tépdeste cifrára a papiros szélét, hogy szebb legyen. Aztán odament a vízvezetékhez, a két cseréptálat kiöblögette, a fakanalakat szép fehérre lesúrolta. Várta ebédre az urát. Nemsokára jött is, és mintha a porrétegen, amely arcát födte, egy kis verőfény ragyogott volna ki a hevenyészett asztal láttára. Az asszony maga szaladt a konyha ajtajába az ételért. Fürgébb volt valamennyinél, ő kapott leghamarabb ebédet. Hozta is nagy diadallal, és az ember hozzá akart látni nyomban. De az asszony intett neki, hogy ne még. A zsebéből zöldpaprikát v^t ki, karikára vágta, és elhintette a leves szintjén gusztusosán. Aztán apró kenyérkockákat vagdalt belé, megsózta, megízlelte, megsózta megint, és most már elégülten mondta: — Hát csak egyék! Most jó! Ő maga odakuporodott a láda mellé, és nézte nagy gyönyörűséggel. A többiek mind állva ettek, a két kezükbe fogva a tálat, csak az ő ura ebédelhetett asztal mellett. Ezzel is rég nem esett már ekkora tisztesség. Ebéd közben az asszony a vízvezetékhez sietett, vizet hozott, és olyan kívánatosán kínálta oda, mintha pezsgő lett volna. Meg is itta az ura az utolsó kortyig. Mindez pedig sokkal nagyobb luxus volt ott a konyha ajtaja előtt, semhogy föl ne tűnt volna. Nem is maradt észrevétlenül: a többiek mind odabámultak, és lassan-lassan abbahagyták az evést. Most »ehogy se ízlett nekik ez az étel. Egyszerre undorítónak találták, mintha most kóstoltak volna belé világéletükben először. Kedvetlenül cammogtak vissza az állványokhoz, és elnézték a fiatal napszámost, aki fejét az asszony ölébe hajtva, hosszan elnyújtózkodva szundikált. Az asszony pedig merev derékszögben ülve vigyázott rá, és a hajában babrálga- tott az ujjával. A többiek a térdükre könyökölve csak nézték, nézték sötéten. Az egyik arrafelé mutatott a hüvelykujjával és keserűen mondta: — Azok ott jól élnek! A másik sóhajtva válaszolta: — íj hűm! Mégiscsak jó az asszony a háznál !... Jelenet a „Becsületrablók“ című francia filmből. Martine Carolt a címszerepben. Manapság már nem létezik olyan fiatal fiú vagy lány, aki ne sportolna, vagy legalábbis ne érdeklődne a sport iránt. És ezért bizonyára szívesen veszik majd kezükbe Az igazi győzelem című novellás és elbeszélés kötetet, mely most jelent meg karácsonyi könyvpiacunkon. A kötetben nagynevű írók szerepelnek olyan műveikkel, amelyekben a sportot, illetve a sportolót választották írásuk hőséül. Ne csodálkozzunk azon, hogy a kiváló írók világszerte ismert műveikben az élet súlyos problémái és drámai konfliktusai mellett a sport kérdéseivel is foglalkoznak. A sport társadalmi szerepe egyre jelentékenyebb. A szellem művelése mellett szorosan a mai életformához tartozik. így tehát az irodalomban sem maradt nyomtalan a sport hatása, és természetes, hogy visszatükröződik az irodalmi alkotásokban is. Lev Tolsztoj a nagy orosz elbeszélő híres Karenina Anna című regényéből egy lóverseny leírását találjuk meg a kötetben. Az író színesen vetíti elénk a főurak kedvteléseit és a lóverseny izgalmai közepette utólérhetetlen művészettel festi a bukott lovas lelkivilágát. Jack London (1876 — 1916) A mexikói című elbeszélésében ízelítőt kapunk a kalandregény klasszikusának írásaiból és megismerkedünk a professzionalista amerikai ökölvívóbajnokok életének kulisszatitkaival. Egon Ervin Kisch- nek, (1885-1948) az irodalmi riport mesterének egy hatnapos kerékpárversenyről közölt végig izgalmas és érekfeszítő írása köti le a figyelmünket. Majd Ernest Hemmingway, a legnevesebb haladó amerikai író elbeszélésében gyönyörködhetünk, amelyben rávilágít a professzionalista sportolók sötét világára, ahol minden a pénz és a sportversenyben erősnek mutatkozó ellenfeleket a legaljasabb eszközökkel távolítják el. Stefan Zweig (1881-1942) a fasizmus elől emigrációba menekült nagy német író világhírű Sakk novelláját is megtaláljuk a kötetben. Az író egy hajóslegényből lett sakkbajnok és a gestapo karmaiból megmenekült amatőr játszmáját írja le. Az emigrált játékos a gestapón egy kihallgatás után véletlenül megkaparint egy sakk-könyvet és a magány végtelen óráiban szellemi frissességét így tartja fenn. A lélektani leírások tökéletessége magával ragadja az olvasót. Jurij Nagiba élő szovjet író Az igazi győzelem című elbeszélése megérteti az olvasókkal, hogy a szocialista világrend megvalósításához nemcsak művelt és tanult, hanem erős és egészséges emberekre van szükség. Az igazi győzelem című novellagyűjtemény mindvégig érdek' feszítő és kellemes olvasmány. M. M. BRATISLAVA I. Kedd: 11.30 Jó hangulatban (állandó müsorszám) 14.05 A kassai rádió műsora 15.30 A moszkvai rádió műsora 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Galilei élete — szinelőadás Szerda: 11.30 Jó hangulatban 13.00 Operett-részletek 16.15 Hanglemezek 18.15 Kívánságkoncert Csütörtök: 11.20 Jó hangulatban 13.30 Operarészletek 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Buborékok — komédia Péntek: 11.30 Jó hangulatban 12.40 Filmdalok 15.30 A Moszkvai Rádió műsora 18.20 Kívánságkoncert Szombat: 11.20 Jő hangulatban 13 00 Vígan fejezzük be a hetet 14.00 Ifjúsági műsor 18.20 Kívánság- koncert 20.00 Kis koncert 21.30 Tánczene Vasárnap: 11.00 Kl- vánságkoncert 15.00 A Moszkvai Rádió műsora 17.30 Tánczene 18.20 Hanglemezek 20.00 Az apa- dráma. A BRATISLAVA! TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 20.05 Ismerik egymást? Szerda: Sportközvetítés Csütörtök: 20 05 30 év itthon és külföldön Péntek: Operaközvetítés Prágából Szombat: 20.35 Esztrádműsor Vasárnap: 20.05 Cabiría éjszakái — olasz film. KOSSUTH RÄDIÖ: Kedd: 10.25 Színes népi muzsika 17.15 Szív küldi szívnek 19.25 Vonós tánczenekar 21.00 Könnyűzene Szerda: 12.10 Operarészletek 13.10 Népdalok, csárdások 18.20 Szív küldi szívnek 19.40 Népízenekar 20.30 Jót nevettünk. Vidám zenés illemtan Csütörtök: 11.20 Operettrészletek 12.10 Tánczene 18.10 Szív küldi szívnek 19.00 Katona József Színház közvetítése: Tánya. Színmű Péntek: 10.10 Nagy zeneszerzők utolsó művei 12.10 Népizenekar 17.15 Szív küldi szívnek 18.45 Tánczene 20.30 Könnyűzene Szombat: 10.30 Operettrészletek 13.00 Operarészletek 18.30' Népizenekar 20.30 Vidám irodalmi műsor Vasárnap: 10.00 Klasszikus operettek 14.00 Szív küldi szívnek 15.30 Népizenekar 18.45 Filmdalok 19.10 Tánczenekar. ★ A Csemadok vendégi helyi csoportja érdekes műsorral tarkított évzáró közgyűlést tartott.-k A rimaszombati magyar tannyelvű tizenegyéves iskola tanulói a csehszlovák-szovjet barátsági hónap alkalmából színvonalas Gorkij estet rendeztek. ★ A tornai Egyesült Nagykereskedelmi Vállalat égisze alatt működő „Kultúrbrigád“ a közelmúltban bemutatta Dávid Teréz Dodi című darabját. ★ Az ipolysági mezőgazda- sági szakiskola tanulói irodalmi kört alakítottak. A kör vezetőjének Makrai tanárnőt választották.-k A terbelédi magyar tannyelvű nemzeti iskola tanulói sikerrel adták elő Sipos Jenő Jávorfácska című mesejátékát. im gy aesztétái, mint Belinszkij, Cser- nisevszkij, Dobroljubov mély hatást gyakoroltak a kor alkotó művészeire. A festők első ízben ismerték fel a művészet szociális jelentőségét és nemcsak bemutatták a valóságot, hanem el is ítélték az uralkodó társadalmi rendet. Ezek a realista művészek, az úgynevezett peredvizsnyikek, olyan művészetért harcoltak, amely közel áll a néphéz és nem szorul magyarázatra. A legismertebb orosz realista festők: Ilja Jefimovics Rjepin, Vlagyimir Jegorovics Makovsz- kij, Konstantin Apollonyies Sza- viekij, Ivan Nyikolajevics Kram- szkoj, Vasziljev Fedor Alek- szandrovics és G. G. Mjaszoje- dov. Ezek a művészek szövetségbe egyesültek és vándor- kiállításokat rendeztek. Természetesen, az úgynevezett genre (zsáner) képeket kedvelték, (így nevezzük azokat a festményeket, amelyek a mindennapi életből merítik tárgyukat.) Az orosz festőművészek első ízben festettek egyszerű muzsikokat, munkásokat, koldusokat, mert addig a műtermek bársonyfüggönyei mögött csakis a felső társadalmi körök tagjai kerültek vászonra. Ez a művészet csakhamar visszhangra talált a legszélesebb néprétegekben is, míg az úgynevezett akadémiai művészek szorosan elzárkóztak és teljesen idegenek és érthetetlenek maradtak. Képünkön Vaszilij Vlagyimi- rovics Pukerev Egyenlőtlen házasság című képét látjuk. Beleéljük magunkat a ragyogó szépségű fiatal leány lelkivilágába, amikor egy gazdag, idős emberhez kénytelen feleségül menni. Az alázatosan hajlongó pap készségesen megáldja a frigyet, amely a „mennyekben köttetett“. A körülállők különböző embertípusokat képviselnek, és szinte leolvassuk az arcukról, hogy melyiknél milyen hatást vált ki az „egyenlőtlen házasság“ megkötése. M. M.
