Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-08 / 49. szám

'E0S00000000B0000B000B0®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®!! fi; is 0 R 1 j| December 10-én lesz 55 éves Antonín Novotny elvtárs E a CSKP KB első titkára köztársaságunk elnöke. Ezen ® a napon a dolgozók, az ifjúság és a pionírok szerencse- kívánataikkal keresik tel őt. A pénz Medici Katalin (előkelő fi­renzei család tagja, mely Fi­renze és később egész Tascara felett uralkodott) kétezer pro­testáns nemest hívott meg es­küvőjére és azokat augusztus 25-én Bertalan éjszakáján le- mészároltatta. Természetesen az egyházi tisztogatás nevében. Ebből a történelmi eseményből is látjuk, hogy az egyház nem mindig tartotta be a „ne ölj!“ parancsolatot. Különösen akkor nem, amikor az eretnekek le- gyilkolásáért aranyjutalom ke­csegtetett. A „ne lopj!" paran­csolat már az érem másik ol­dalát jelentette. A szent atyák ezen még kevésbé akadtak meg. A legalacsonyabbrendü papok­tól kezdve egész a pápáig mind az arany és a pénz után sóvár­gott. Minél magasabb egyházi létrán álltak, annál erősebben élt bennük a pénz utáni sóvár­gás. A 20. században nehezen tud­nánk elképzelni, hogy mondjuk máglyára ítélnék Kruppot, a német fegyvergyárost azért, mert ebéd előtt nem végzett ájtatosságot. A Vatikán tehát elesett a meggazdagodás egy­szerű eszközeitől és más uta­kat kellett keresnie, hogy a dollárok és koronák hozzá gu­ruljanak. És sikerült is valamit kitalálni. Felfedezték a „kom­munista poklot“, mely elől a Vatikán védelmezni kívánja bá- ránykáit. Igenám, de csak az áldozatkész báránykákat! Egy Werenfried nevezetű pap például országunk határaitól kezdve végig bejárja Nyugát- Németországot és kéregét, nem szégyellj magát, elfogadja a jegygyűrűket is. Amikor a bá- ránykák nem szórják az ado­mányokat, akkor megható tör­téneteket mond el kilencven püspök meggyilkolásáról és apácákról, akik a Sumava erdő­ségeiben fákat kénytelenek döngetni. Akkor aztán újból szépen hullatják a báránykák az adományokat, hiszen azokat a favágónők felszabadítására gyűjtik. Nézzük csak, mi történik a Vatikánban. Arról, hogy ott mi- a múltban ma se kíméli meg a hívőket attól, hogy a pénz utáni sóvárgása következtében sok hivő elvérezzen. Az amerikai részvényeknek ma több mint 12 milliárd az értéke. Az oszta­lékokat az „Isteni mű“ nevű bankban vagy a Szentlélek bankban összpontosítják. A 0,001 folyószámla a pápáé. A Vatikán aranyalapja majdnem ugyanannyi, mint amennyi az Egyesült Államok aranyalapja. A V lkán hasonlóképpen mint akkor szellőztetik, amikor va­lami botrány tör ki. A vatikáni lisszatitkokat rendszerint csak megfelelő képet alkotni. A ku- lyen vagyonokat harácsolnak össze, arról nem is tudunk jezsuiták mesterek abban, hogy miképpen lehet a vért arannyá változtatni. „Becsületesen" a Di Gieorgie Fruit Company mono­pólium részvényein keresnek, de ez nem azt jelenti, hogy csak a lekvárfőzésre szorítkoz­nak. A túlvilági életnél is job­ban az acélipar termelése ér­dekli őket. A koreai háború idején a páterek megelégedett­sége egyenes arányban állt a bombázó repülőgépek termelési számával. A Vatikán főcélja a szocialis­ta államok elleni felforgató te­vékenység és ehhez sok pénzre van szüksége. Ebben az irány­ban a Vatikán már igazán gaz­dag tapasztalatokat szerzett — eredménytelenül. A nemzetközi helyzet klasz- szikus elemzésének nevezhető Hruscsov elvtárs Budapesten elmondott beszéde. A szovjet miniszterelnök is­mét világosan beszélt, minden­ki érthet belőle, aki érteni akar. A nemzetközi feszültség mér­séklődött, jégtörő lépések tör­téntek, de változatlanul tovább kell bontani a hidegháborús csomókat. Ezek ma mindenek­A barna méreg A Német Szövetségi Köztársaságban több, mint kilencven ifjúsági szervezet működik, amelyek a német ifjúságot külön­böző jelszó alatt a revanslszta és militarista eszmék szellemé­ben nevelik. „A CSÁSZÁR IDEJÉBEN“ Nekünk természetesen egész nevetségesnek tűnik, hogyha valaki a császárok vagy királyok uralmának helyreállítására gondol. A nyugatnémetországi ifjúsági szervezetek változatos jegyzékében olyan furcsaságokkal is találkozunk, mint például: „A fiatal monarchisták munkaköre", és létezik olyan szervezet is, amelynek a neve: „Bismarck ifjúsága“. A fiatal monarchisták munkaköre például 1957-ben a válasz­tások idején ezt a felhívást helyezte cl a propaganda céljaira felállított szekrénykékbe: „Szeptember 15-én a német férfiak és nők a császárra és a birodalomra szavaznak. Csak olyan jelöltekre szavazzanak, akik a történelmi határokon belül a német monarchia felújítását mozdítják elő". A NACIONALISTA DIÁKOK CSODÁLKOZNAK A nacionalista diákszövetség már 1956 óta létezik és olyan programmal rendelkezik, amelyért magának Cöbbelsnek se kellene szégyenkeznie. A szövetség első elnöke Otto Jänisch úr, aki a Keresztény Párt Münchenben megjelenő közlönyében ezeket írja: • A nacionalista diákszövetség harcot hirdet a németellenes elemek ellen. • A kommunizmus ellen fordul. • Németország egyesítéséért küzd, mégpedig azért a Né­metországért, amely az etnológiai határokon belül — beleértve Ausztriát és a Szudéta-vidéket — terjed el. • Követeli az úgynevezett háborús bűnösök és a Wehrmacht tisztjeinek szabadlábra helyezését. • Nem ismeri el, hogy Németországot terheli a bűnösség a második világháborúért. , ; megjelent elsó számában a na- > cionalista diákok annak a cso­h°9y tni,y?n búnyi<et r°nak fel —pedig azon csodálkozik, hogy Képünkön az egyik nyugat-né- a potsdami megállapodások ér- metországi fasiszta ifjúsági telmében azok, akik ilyen néze- szervezet tagjai „gyűléseznek“. teket hirdetnek,’ miért nem ülnek a rács mögött. A HÁBORÚS ÖSVÉNY FELFEDEZŐI „Az ösvény felfedezőinek szövetsége" a legerősebb nacio­nalista ifjúsági szervezet a Német Szövetségi Köztársaságban. Elnöke Paul Sulek úr, aki egyebekben egy sportüzlet tulajdo­nosa. Sulek úr árjegyzéke szerint az üzletében dobok, harso­nák, birodalmi háborús zászlók, ógermán jelzésekkel ellátott jelvények, katonai kitüntetések és hasonló apróságok kaphatók, melyeket a becsületes nacionalista turista nem nélkülözhet. J. K. előtt az európai helyzetben ta­lálhatók meg. Égető szükség van tehát egy nyugatberlini rendezésre, a német békeszer­ződés megkötésére, s természe­tesen a nemzetközi párbeszéd középpontját képező leszerelés megvalósítására. A feladatokon túl Hruscsov beszélt a megol­dás módozatairól is: mielőbbi csúcstalálkozóra, tárgyalásokra van szükség. Mindennek szük­ségességét egyébként, ma már több-kevesebb következetes­séggel a nyugati országok is elismerik — a Camp David-i tárgyalások közleménye is cél­zott rá. Viszont joggal mutat­hatott rá a szovjet kormányfő, hogy az enyhülés útjában első­sorban a nyugatnémet vezető körök, Adenauer — a találó megállapítás szerint a makacs szólista — és kormánya állnak. Ezt az Igazságot bizonyítják azok a sorozatos provokációk, melyeket a nyugat-német mili­tarista körök az utóbbi időben hazánk felségterülete ellen el­követtek. A múlt héten köztár­saságunk hatóságai kiadták a nyugatnémet szerveknek azt a két nyugatnémet pilótát, akik hazánk légiterének megsértése közben lezuhantak. A pilótákat bíróságunk elítélhette volna, de nem így tett, mert a két al­tiszt csak eszköz volt a vad re- vansiszta erők kezében. A piló­tákkal lefolyt tárgyalás teljes egészében bebizonyította, hogy ezt az incidenst is a bonni kö­rök makacs militarista politi­kája idézte elő. Itt lenne az ideje, hogy ezek a körök végre megértsék, hogy a világon a hitleri idők óta sok minden megváltozott. Képünkön Ny. Sz. Hruscsov, Kádár János, Walter Ulbricht és MUnnich Ferenc elvtársakat látjuk a Magyar Szocialista Mun­káspárt VII. kongresszusának szünetében. Vezető, nevelő, barát É: 1 ____ fi* Cl ie] 11 es körülnézni A teremben halk muzsika szót. A prímás finom érzékkel a lábával üti a taktust. Majd egy könnyű kézlegyintésre az egyik sarokba tart, ahol né­gyen ülnek az asztal körül. Nem hallani miről beszélnek, mert csöndben folyik a szó, a fények is kigyúlnak és a hegedű a cimbalomra kerül. Csak egy rövid szünet után, amikor a vonóttartó kéz újból felemelkedik, következtethet az ember az iménti susogásra — Ahogy én szeretlek nem szeret úgy senki — dúdolja a prímás síró hegedűjébe, A falon függő óra mutatója lassan ereszkedik alá és mire fél kilencet mutat, már alig van üres hely az asztalok körül. — Parancsoljanak kérem — szól a pincér, kissé meghajol­va az újonnan jött két fiatal felé, és a kétszer két decit megismételve, máris a másik asztalnál terem, de egy ügyes mozdulattal újból az iménti asztalhoz köszön és egészen halkan mondja: tizennyolc éven aluliaknak.... de ha igen ... és a piroskötésű sze­mélyazonossági könyvecske megtekintése után bocsánat- kéröleg siet munkája után. Amazok ketten szinte gye­rekesen összedugják fejüket és halkra fogják a szót. A szőke nyurga fiú egy zöld­kötésű könyvecskét húz elő és még közelebb hajol barát­jához: márcsak ez a két darab százas hiányzik — mutat a belső zsebe felé — és meg­lesz a két ezer. Az utolsó hónapit meg az ünnepekre hagyom, majd valami aján­dékot veszek a hazaiaknak, no meg tudod — és vidáman barátja,vállára üt. Ám hagyjuk a szép muzsi­kát, a beszélgető sihedereket — hisz rólunk még úgyis mondunk egyet-mást, kö­szönjünk el a mosolygós pin­cérfiútól és a táncoló párok­tól, lépjünk ki a hangulatvi­lágít ású táncteremből a csil­lagos éjszakába és ugorjunk egy-két órát előre. A kávéháztól vezető utcá­ban két fiú karol egymásba. Nem az állomás felé tartanak, az úgyis felesleges, a vonat már messze robog. Gyalogo­san vágnak az útnak. Valaská és Podbrezová között nincs nagy távolság. Az elmúlt es­téről beszélgetnek. A két szá­zasról, mely sosem lesz beje­gyezve a zöld könyvecskébe, az elküldött levélkéről, mely­nek a rimaszombati szülök bizonyára nagyon megörültek. Igen, a levélről, mely arról szól, hogy a Pista gyereknek már kétezer korona megtaka­rított pénze van. Persze mindez már meg­történt. Amikor egyvonalba érünk már hármasban beszél­getünk. Az idősebbekről, a pincérről, aki közben figyel­meztette a fiúkat és azokról, akik végett üres zsebbel ró­ják most az országút porát. Majd a szőke fiú, aki Pista névre hallgat felém fordul. Látta-e ezt az embert, aki először jött asztalunkhoz — mondja kérdöleg. Ö volt az oka mindennek. Ismertem, de csak úgy látásból. De nem tudtam, hogy ilyenre is képes. De higyje el, tatán nem is a pénz fáj legjobban. Az a jelenet, amit ott kiprovo­kált, és amikor mindenki fel­figyelt ránk. De legalább ne lett volna ott ismerősünk, a mester meg a többiek és az ismerős lányok. Persze nem sokáig beszél­gettünk. Az idő eljárt, célba értünk, az otthon és a szál­loda ajtaja még nyitva volt.-sár­Szervezd meg a csapat-akti­visták képzését és oktatását. A csapat-aktivisták oktatása meghatározott körönként tör­ténjék. Külön keli foglalkozni pl. az őrsvezetőkkel vagy a raj­tanácselnökkel. Ezenkívül számításba kell venned a pionírok kórkülönb­ségét. Külön foglalkozzunk mondjuk a harmadik és negye­dik. osztályos, s külön az ötö­dik, hatodik, hetedik, nyolcadik osztályos őrsvezetőkkel. Az első esetben a foglalkoztatást egyik fejlettebb őrsvezető irányíthat­ja a csapattanácselnök segítsé­gével. Az utóbbi esetben te magad vezesd a foglalkoztatást. Hasonló rendszeres foglalkoz­tatást kell szervezni a rajok faliújságának szerkesztői, a sportcsapatok kapitányai stb. számára. Havonként egyszer elég összejönniük. A vezető két részre osztja minden foglalkoztatás idejét. Az első részben az őrsvezetők vagy rajtanácselnökök kicseré­lik tapasztalataikat, beszélnek munkájukról, megvitatják a csapat és raj előtt álló felada­tokat. A második részt gyakor­lati munkának, testedzésnek szentelik. Gyakorolják a Morse- abécét, új játékokat tanulnak vagy kirándulást készítenek elő. A foglalkoztatásnak nem kell feltétlenül zárt helyiségben történnie. Megrendezhetjük ki­rándulás vagy hadijáték formá­jában is. Megtudod pl., hogy a szomszédos csapat szép pio­nírszobát vagy jó sportteret létesített. Látogasd meg őket a csapataktivistákkal, így, ta­nulják meg legjobban, hogy sa­ját csapatuknál mit és, hogyan csináljanak. Alaposan gondold át a csapat- tanács-foglalkoztatások prog­ramját. A munkába vond be a tanítókat, szakembereket, a pionírok szüleit. Különös gonddal kell előké­szíteni a csapattanács együttes gyűlését, Mondjuk hadijátékról, gyü­mölcsfaültetésről vagy a szom­széd faluba tervezett kirándu­lásról van szó. A sikeres lebo­nyolítás érdekében fel kell éb­reszteni a csapátaktivisták ér­deklődését. Mondjuk el, hogyan intézzék úgy a dolgot, hogy minden — az őrsvezetők, szak­körvezetők, faliújság-szerkesz­tők és vezetők munkája egybe­vágjon. A csapataktivisták gyűlésének előkészítése a csapattanács kö­telessége. Előzőleg tehát össze kell hívnod a csapattanácsot. Fontolj meg valamennyi kér­dést és az előkészítés .felada­tait bízd rá az egyes tanácsta­gokra. Igyekezzél ünnepélyesen megrendezni ezt a gyűlést. En­nek érdekében vegyenek részt a gyűlésen a| legjobb pedagógu- • sok, a szóbanforgó munka szak­emberei vagy a kerület neves emberei, párt- és CSISZ-funk- cionáriusok. Ha lehetséges, szervezd meg űj dalok tanulá­sát a gyűlés alatt (ez az ének­tanár vagy valamelyik vezető feladata), mutass be új játéko­kat a gyermekeknek. Ha a gyű­lés nem túl hosszú, új film bemutatásával vagy a rajok . színjátszókörének előadásaival. „ lehet befejezni. Az 1 ilyen gyűlésre sokáig visszaemlékeznek a csapatakti­visták. Képet kapnak arról,, hogy milyen munka áll, előttük, hogyan kell arra felkészülni és mit kell tenniök a raj, a szak­kör, vagy őrs keretén belül. A csapatvezető és a csapat­tanács a csapataktivisták mun­kája alapján ismerje azokat a pajtásokat, akik lelkiismere­tesen teljesítik a pionlr?zerve- zet megbízásait, és továbbra is bátorítsa őket. Éllenben meg kell büntetni a rosszul dolgozó pionírt, aki elhanyagolja a kol­lektíva megbízatásait. A csapat- vagy rajtanácsnak sok ösztönző és büntetőeszköz áll rendelkezésére. A csapat­vagy rajtanács határozata sze­rint köszönetét lehet mondani a pionírnak a felsorakozott őrs, raj vagy csapat előtt. Helyes cselekedetéről írhat a faliújság. Az iskolaigazgatóval- vagy a- já­rási CSISZ vezetőséggel történő megbeszélés alapján munkájá­ért értékes ajándékban lehet részesíteni. Büntető rendszabályok is áll­nak a pionírszervezet rendel­kezésére. Csak egy a fontos itt: a dicséret vagy büntetés szük- ségességt ne te egyedül, hanem az egész pionír-kollektíva álla­pítsa meg. Feladatunk éppen abban áll, hogy az egész kollek­tíva befolyást gyakoroljon min­den egyes pionírra. Minél barátságosabb és egyút­tal minél igényesebb a vezető a pionírokkal szemben, annál nagyobb lesz a tekintélye. A vezető ne legyen dajka, nem kell szaladnia a gyerme-. kék után és rábeszélnie őket valamire, de ne is parancsol­gasson. Ügy kell dolgoznia, hogy a pionírok érezzék: idősebb baráttal, idősebb társsal állnak szemben, aki többet tud minde­gyiküknél. A megértő vezetőt lássák benne, akihez mindig tanácsért, segítségért .fordul-, hatnak. Személyes példaadással, meg­értéssel párosult igényességgel minden vezető tekintélyt szer rezhet a pionírok előtt. Erra kell neked is törekedned, Göbó Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents