Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-01 / 48. szám

Indulás Muzsika-országba Tudja-e rajta, hogy „szakmabeli" zenész. „Isten hozott, Frank sógor", — parolázik a jövevénnyel a házi­gazda“. Erre volt dolgom, gondol­tam, benézek". „Még csak az kellett volna, hogy elkerüld sze­gény hajlékunkat." „Tessék bel­jebb kerülni, sógor úr" — szí­veskedik a háziasszony is. — ,dióstolja meg szerény vacsorán­kat". Már letörölték a széket, leül­tették a kedves vendéget, s ott van előtte a finom, gőzölgő va­csora. Nem is kéreti magát, jó étvággyal lát hozzá. Jóféle asz­tali bor is kerül, s evés után kedélyes poharazgatás közt öm­lik a szó a vendégből. Frank, a hamburgi iskolamester azon­ban rátér muzsikusi babéraira, ezekre a legbüszkébb. A kisfiú, Joseph, tátott szájú ámulattal hallgatja nagybátyja — valljuk meg — dicsekvő — elbeszéléseit, az énekkarról, az orgonáról he­gedűsökről, trombitásokról. Az orgonán ő maga, Frank játszik, s bizony sok gondja, baja van az ének- és zenekarral. Szó szót követ, s nem kevésszer öblíttet- nek le a jó korcossal. Az üres poharat azonban megtölti a szí­ves házigazda. A falióra rég elütötte már a kilencet, a gyer­mekek rég nyugovóra tértek, csak a kis Joseph nem akar hal­lani lefekvésről. Csupa fül az egész kisfiú, különösen nagy­bátyja muzsikáról szóló szavait issza. Egyszerre apja reá emeli tekintetét. Már a keze is a leve­gőbe lendül, hogy ágyba paran­csolja a gyereket. De a kis ember ravasz gyorsasággal megelőzi: „Apa, muzsikáljunk“. S választ sem várva hozza a lantot, s tart­ja apja felé. Frank mester érdeklődve, figyel fel: „Nem is tudtam, hogy értesz a muzsiká­hoz“. A házigazda szerénykedik, e aztán ujjai belekapnak a bú­ikba, s már száll is a dal Joseph edves, ezüstcsengésű gyermek- angján. Az iskolamester először hivatásos zenészek jóakaratu nézésével figyeli a műkedvelő­ét, de hamarosan komoly figye- ■m és fokozatosan növekvő iodálat váltja fel borvirágos FUJIWARA NO ATSUDA: Esteledik. A folyócska lustán, ” lassúdon csordogáló vize tükrén megcsillan a lenyugvó nap fénye. A könnyű, nyáresti szellő meg-megzizzenti a Lajta két partján sötétlö nádast. A kis Rohrau faluban a kerítések mö­gött karcsú leányok locsolják virágaikat. Közben kifelé kacsin­tanak a kerítések tövén setten- , kedö legényekre. A vénasszonyok kint ülnek a házak előtti padkán, trécselnek. A mezők szorgalmas ; munkásai egymás után •térnek \ meg otthonukba. Hazafelé ko- i lompol a csorda is. Lassan besö- < tétedik, s elcsendesül a koraest i a falu felett. Csaj a békák hang- I versenye hangzik a folyóparti l nádasban, egy-egy kutya vak- t kant, s akinek igen éles a füle, i hallani véli a kertek alján sut- < togó szerelmeseket. . De figyeljük csak... a bog- I nármester házából finom, halk t hangok szűrödnek a langyos fél- c homályban. Haydn Mátyás ját- c szik odabent a hárfáján. Ott ül c a kopott almáriom előtt, amelyet i felesége, Koller Mária, a grófi t kastély volt szakácsnője hozott l hozományul. Elmélázva ül, üldö- r gél, miközben munkától kérges, f de hosszú ujjai szórakozottan i pengetik a zengő húrokat. Ilyen- t kor este, munka után elmélázik r a múlton, jövendőn. Mesterle- c gény- éveinek vándorlásai jutnak l eszébe, amikor bejárta a nagy e Németország jó részét. A múltba "í kalandozik képzelete, míg keze i folytatja a muzsikálást. Egyszer- t re harciasabb, pattogóbb dallam g születik a szelíd hangszeren: c Haydn Mátyás képzeletébe idézi r az 1683-i utolsó törökdúlást, „ amikor Kara Musztafa hadai s pusztították szülővárosát, a bé- j kés Hamburgot. Noha Mátyásnak é ekkor még csak a nagyapja élt, t elbeszélésekből mégis sokat hal- h lőtt a borzalmas vérengzésről, a A török után meg 1703-ban ku­rucok ostromolták a várost. Ekkor Mátyás még kisgyermek volt, de anyja mesélt neki e ve­szedelemről. Mátyás hamar el­hagyta szülőföldjét, bejárt mesz- szi vidékeket, hogy mesterségé­ben tökéletesedjen, de visszatért a szülőföld, Hainburg közelébe, Rohrauba. Derék kézművesünk mélázása közben abba is hagyta a zenélést. Egyszerre rántást érez hátulról, a kabátján: „Apa, muzsikáljunk“ — hangzik csengőn a gyermeki kérés, majd újból, kissé türel­metlenebbül: „Apa, muzsikál­junk’.“ Mátyás mosolyogva teszi le a lantját, s emeli magasba elsőszülött kisfiát, az ötéves, feltűnően érett, mélytekintetű Josephet. „Mit játszunk, Sepl?" — kérdi az apa jókedvűen, s mgglóbálja a levegőben a kis zenerajongót: „Azt a gyorsat, amire a szomszéd lakodalmán körbetáncoltunk". Vidáman pen- dül a kóló a lanton, a kisfiú meglepő -pontossággal dúdolja utána az érdekes dallamot. El nem tévesztené egy félhanggal sem. Egyszerű német dalocska következik a kólóra, majd még néhány a Tiroli Alpok környéké­ről, sőt egy-egy magyar dallam is felcsendül Haydn Mátyás lant­ján. Nagy a „repertoár“, de a kis Joseph mind eldalolja. Mária asszony harmadszor je­lenik meg a konyhába vezető aj­tóban, de a két „muzsikus" nem hallja a vacsorára hívó szót, még a vacsora beszűrődő finom illa­tait sem érzik. A zene birodal­mában kalandoznak. E gyszerre azonban hangos, vidám köszönés, lábdobogás s a vendégnek örvendező apró nép ujjongó zsivaja visszhangzik a konyhában. Örömmel perdül oda Mária asszony, de meghallja a lármát a két „muzsikus" is. — Különös, bohém külsejű ember a jövevény. Öltözete nagy ma­laclopó köpeny, fején széles, puha kalap. Messziről látszik arcán a mosolyt. A kisfiú töké­letes hallása szinte megdöbbenti. „Sógor, add ne­kem ezt a gyereket, tanítani fogom, nagy zenészt neve­lek belőle", A szü­lők aggódva tekin­tenek egymásra, még szavakba nem formálódik aggo­dalmuk, de tilta­kozni akarnak: a gyermeket nem ad­ják senkinek. Szó szót követ. A szü­lők hajlani kezde­nek az iskolamester szavára, csak a szí­vük fáj a közeli válás gondolata miatt. Haydn Má­tyás tudja, mit je­lent a művészpálya: nem volt a művelt világtól elrugasz­kodott ember. Sok ellenkezés után Má­tyás végre ■ sógora tenyerébe csap be­leegyezésül. A rész­leteket is megbe­szélik. Már másnap hajnalban útra kel a kis Joseph Hamburgba, rendes iskolai és főként zenei tanulmányokra. Az est hőse egy ideig szájtátó iz­galommal, alig fékezhető belső örömujjongással hallgatja a fel­nőttek beszédét. Mintha óriási aranykapu nyílt volna meg előt­te, melyből csodálatos zeneszó hangzott. Muzsikaország ? ... akarta mondani, de feje álmosan lekókadt. Hallotta még a zenét, egyre közelebbről, egyre csodá­latosabban, míg az álom tündére teljesen hatalmába nem kerítet­te, és Muzsikaország leendő királya nemsokára ott szuszogott a puha, pihés ágyban, ahova szerető anyai kezek fektették. M ásnap a harmatos reggel­ben egy kis és egy nagy vándor lépked a Hamburgba ve­zető úton. A kis vándor szeme még vörös az álmosságtól és a könnyektől, melyekkel a szülői háztól búcsúzott. Szíve azonban öröméneket dalol. Tegnap este , . . • Az egész világot bejárta az olyan szépét álmodott. Egy cső- olasz sajtő azon híre hogv dalatos országban járt, ahova Kaliforniában egy emigráns ha­gyatékában régi olasz mesterek rendkívül értékes képeit talál­ták meg. Többek között Cora- vaggio Magdalénáját, melyet már elveszettnek hittek. © 37 éves korában meghalt Gérard Philipe, az ismert fran­cia színész és filmszínész. A rendkívül tehetséges színész alakításait több filmről jól is­merjük. 1955-ben hazánkban is járt. A közkedveltségnek ör­vendő színészben a fiatal fran­cia színésznemzedék legkivá­lóbb tagját vesztette el. • December első napjaiban Bratislavában vendégszerepe! a prágai Nazabradli nevű színház­együttes, amely valóban egész újszerű. Csupa fiatal színészből, táncosból és szövegíróból áll. A színháznak nincs igazgató­sága és adminisztrativáját há­rom tehetséges fiatal művész vezeti. A moszkvai és a bécsi VIT-en is nagy sikert értek el. © Az idei Schiller-díjat Frid- rich Dürrenmatt Az öreg hölgy Japán költők szerelmes versei El El E) El El soha nem hallott, varázSos zene hívta. „Nos, Joseph, örülsz, hogy zenész leszel?" — szakítja meg a csendet az iskolamester. „Szí­vesen jösz velem Hamburgba? Onnan majd egyenesen a muzsi- | ka fővárosába, Bécsbe kerülsz". % A muzsika fővárosa? Muzsika- * ország! Álma tehát igazat mon- f| dott. Vagy talán ... nem is álom ez, hanem való.., Most már emlékszik rá... Tegnap este szülei és Éránk bácsi megbeszél­ték, hogy belőle, Joseph Haydn­ból nagy zenészt nevelnek. Az első állomás Hainburg. Ott nyílik meg előtte Muzsikaország kapu­ja. S a gyermek meggyorsítja i lépteit, szinte fut már. Az öreg Frank alig tudja követni. „Hová . , szaladsz annyira?" — kérdi do- ' hogva. „Muzsikországba" - fe- Tatjana Konyuhovová a nép leli a gyermek átszellemültem s2erű szov1et filmszínész™ ná TAMÁS JANKA lünk is nagyon kedvelt. látogatása című színmű szerző­kapta. Oj Guliver filmet forgatnak Varsóban. Guliver ezúttal nem a törpék vagy óriások országá­ba, hanem a világűrbe utazik. • Petőfi után szinte az egész XIX. századi magyar irodalom orosz nyelven bevonul a szovjet könyvtárakba. Vörösmarty vá­logatott műveit már kiadták, most fordítják Arany Toldiját, Kisfaludy Károly kötetének összeállítását tervezik és újabb Mikszáth és Jókai regények is jelennek meg orosz forodítás- ban. Szép eredmény Péderen is úgy folyik az élet, mint máshol. Dolgoznak az em­berek, tanulnak a fiatalok, épít­kezik és szórakozik a lakos­ság. Egy baj mégis volt a falu­ban. Főleg a fiatalokat,*a CSISZ- tagokat érintette ez a dolog. A kulturális és a szervezeti te­vékenységet befolyásolta egy kultúrhelyiség hiánya. Tudták ezt a falu vezetői is és közö­sen összefogva a fiatalokkal és általában a lakossággal kezde­ményezték a kultúrotthon épí­tését. Az építkezésből nagy mérték­ben kivette részét a CSISZ pé- építkezés folyt, alig volt vasár­nap, hogy ne vettek volna részt a CSISZ-tagok a legkülönfélébb munkálatokban. Olajos János, a CSISZ alapszervezetének el­nöke kiváló és odaadó szerve- ző munkát fejtett ki az építke- f zés érdekében. Asztalos István, a helyi nemzeti bizottság el­nöke pedig az idősebbeket győzte meg az építkezés szá­mára. A jó összefogás eredmé­nyeként nemsokára felavathat­juk a kultúrotthont. Csurilla János, Péder BOLDOGSÁG Amióta az enyém vagy, Oly boldogok vagyunk ketten, Hogyha máshoz hasonlítlak, Szégyenkezem és úgy érzem, Hogy eddig még nem szerettem. FUKAYOBU: BETEG szív Oly panaszos a szerelem, Céltalan és nem lesz vége: Akár ködös őszi este A végtelen szürke égen A vad libák repülése. HIBE NO TADAMINE: GYÖKÉR NÉLKÜL Nézd, ahogy a tavi rózsa Gyökér nélkül leng a vizen, Ügy inog az életem is Éppen olyan gyökértelen S elsodorja a szerelem. Japán eredetiből: fordította: SÖVÉNY ALADÁR Kis történetek - nagy emberekről .ion Feuchtwanger a két rel ezelőtt elhunyt haladó net író egyszer Párizsban álkozott középiskolai francia árával. A tanár igen rossz ígulatban volt. Amikor az író gkérdezte, hogy miért, ezt eleletet adta:- Negyven évért keresztül eredménnyel tanítottam Né- tországban a francia nyelvet most rájöttem, hogy a nyelv, elyet tanítottam, milyen tá- áll a francia nyelvtől, ^euchtwanger így vigasztalta idős tanárt. „Hány teológus ^ElElElElElElElElElSlElElElElElElElElElElElElEIElElElElElElElElElElElEl'aElElElEIElElC­olyasvalamit követtem el, ami világhírt szerzett számomra. Annak idején, hiszen még bizo­nyára visszaemlékszik erre, visszaküldtem a kiadóvállalat­hoz beküldött írásait és most ezért engem tartanak a század legnagyobb szamarának! jár hasonlóképpen a mennyek országában.. ★ Mark Twain, a kiváló ameri­kai humorista első kéziratait azzal a megjegyzéssel adta vissza a könyvkiadó, hogy azok teljesen tehetségtelen írások. 20 é/ múlva, amikor Twain már világhírű lett, újból találkozott ezzel a könyvkiadóval és az így üdvözölte: Kedves Twain, a vi­lágon létezik még valaki, aki még magánál is híresebb, és az én vagyok. Nem vagyok valami jelentékeny egyéniség és mégis Dr. Schweizer Albertet, az is­mert orvost és békeharcost, akinek tudvalevőleg három dip­lomája van, megkérdezték, hogy miképpen jutott a diplomáihoz. Dr. Schweizer erre ezt felelte: A harmadik diplomámat azért kaptam, mert már kettő volt. A másodikat azért kaptam, mert már volt egy diplomám és az elsőt, mert még nem volt. Meglátogatott a francia for­dítóm. A fordításokról beszél­gettünk. — Mindig bosszant, ha ide­genre fordítva látom az íráso­mat. Amit én egy szóval meg­mondok, tömören, csattanóan, azt ott három szóban látom ... Az nem lehet olyan jó, mint a magyar tömör, lapidáris s mégis oly gazdag értelmi ki­fejezés. A némfet könyv mindig legalább egyharmaddal hosz- szabb, mint az én magyar szö­vegem. — Hogy fordítja ezt franciá­ra — mondom — hogy: „Nem árt a vaj a bélésbe ... Elgondolkozik. — Ezt, kérem, nagyon nehéz lesz, mert a franciáknál nincs bélés. Egyáltalában nincsen sem sült, sem főtt tészta. Egy­szer egy francia családnál ebé­delve, meg akartam magyaráz­ni, hogy mi a magyar főtt tészta. Elmondottam, hogy ná­lunk az a szokás, hogy a házi­asszony a kamrában (ami náluk szintén nincs) kihúzza a lisztes fiókot (ezt sem ismerik), s ki­vesz belőle egy liter lisztet, vagy fél litert. Azt ráönti egy sima deszkalapra, közepén egy kis vulkántölcsér-szerű gödröt csinál, s abba beleüt egy tojást, s hozzáönt egy kis vizet. Akkor azt a lisztet avval a nedvesség­gel átitatja, s az egészből egy masszát csinál, amelyet jó sok ideig gyömöszöl, míg sima s egységes labdaforma tömeg lesz belőle. Akkor azt a masszát egy kicsit tenyérrel ellapogat- ja, s egy erre a célra készült körülbelül hetvenöt centiméter hosszú, gömbölyű rúddal elkez­di ellaposítani, a végén lesz belőle egy méteres kerek vé­kony tésztaréteg. Ezt felvágja késsel kis kockára, s ezt forró vízbe dobja, abban megfőzi, le­szűri, s a tálban disznózsírt tesz rá, aztán tehéntúrót és disznótepertőt hint a tetejére, forrón beviszi az asztalra... Azt hitték, hogy bolonddá tar­tom őket, nem akarták elhinni. — Hát ők milyen tésztát esz­nek? — Hozatnak a cukrászdából. Gerbeaud-t esznek. Ugyanis a Gerbeaud a francia népi cuk­rászat világstílusra emelése. És ott a legkisebb falu is el van látva cukrásszal. Ezt pedig a mi társaságunk nem akarta elhinni. — Most, hogy fordítsam le azt a szót, hogy bélés ? ... Mi­kor kisdiák voltam, orosz regé­nyekben olvastam olyan jegy­zeteket, hogy ez vagy az orosz nemzeti specialitás, a toudki, meg a scsi, meg effélék... Mindig egy egész oldalas ma- garázat kellene, hogy az ember megértse, hogy milyen egész más a magya étel, mint a fran­cia — Hát akkor fordítsd úgy, hog^: „Jobban ropog a sült hal, ha egy kis vajat tesznek alá“. MÖRICZ ZSIGMOND: Riportok. Imro Weiner-Kráf Bratislava című fametszete. Még 1937-ben készült, jelenleg a Harcoló mű­vészet kiállításon Bratislavában látható. hallgassunk ? BRATISLAVA I. Kedd: 11.20 Jó hangulatban (állandó műsorszám) 14.05 Szó­rakoztató zene (állandó műsor­szám) 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 18.15 Kívánság­koncert 20.00 Gorkij: A nap gyermekei — színielőadás Szerda: 13.00 Operettrészletek 18.15 Kivánságkoncert. Csütör­tök: 20.00 Dietl: Kaplan báró —> rádiójáték Péntek: 12.40 Szov­jet filmzene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása Szombat: 13.00 Vígan fejezzük be a hetet 16.15 Szombat délutáni szóra­kozás 20.00 Dusík: Fazekas bál — operettelőadás Vasárnap: 9.30 Esztrádműsor 13.57 Danes: Férfiak útja — rádiójáték 15.00 Kívánságkoncert 16.00 Operett­zene 17,30 Tánczene 20.00 Mozart: Szöktetés a szerályból — operaelőadás. A BRATISLAVA! TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 20.05 Beszélgetés a né­zőkkel. Szerda: 20.15 Első sze­relem — előadás Csütörtök: 20.05 Cop: Elég hallgatni — színielőadás Péntek: 20.05 Anna — német film Szombat: 20.30 Sportközvetítés Vasárnap: Egy nap rájössz — szovjet film. MAGYAR TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 20.00 „Éjszaka a Mont- Blancon“ osztrák játékfilm. Csütörtök: 19.00 Mozart: Szök­tetés a szerályból. Operaközve­títés Szombat: 20.50 „Egy csók és más semmi“ ... Filmössze­állítás Vasárnap: 20.00 „Sabella nagymama“ olasz játékfilm. KOSSUTH-RÄDIÖ MŰSORA: Kedd: 13.20 Zenekari hang­verseny 17.15 Szív küldi szív­nek 18.30 Tánczene 20.30 Ope­retthangverseny Szerda: 12.10 Operarészietek 14.00 Ajándék­hangverseny 18.20 Szív küldi szívnek 20.30 A szimfonikus zene mesterei. Csütörtök: 14.10 Tánczene. 18.10 Szív küldi szív­nek 19.00 Könnyű zene 20.25 Darvas József: Kormos ég. Színházközvetítés. Péntek: 12.10 Tánczene 13.15 Szórakoztató zene 16.15 Népdalok 17.15 Szív küldi szívnek 20.30 Tánczenekar Szombat: 13.00 Operarészletek 13.50 Szív küldi szívnek 15.40 Élőszóval — muzsikával 19.20 Daljáték részletek. Vasárnap: 8.10 Szív küldi -szívnek 12.15 Népizenekar 14.45 Zenés játék 20.20 Gigli hangverseny. Magyar szöveg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents