Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-01 / 48. szám
Hruscsov Amerikában pontjaiba foglalja a kölcsönös közeledés szükségességét! Ha a Hruscsov amerikai útjáról készített színes dokumentumfilmet értékelni akarjuk, akkor mindjárt le kell szögeznünk, hogy ez a hetvenperces szovjet film az utóbbi évtizedek legnagyobb, legmaradandóbb híradófilmje. Ponto'san, híven követi a tizennégy nap gazdag eseményeit s ami nem kevésbé fontos, művészien. Mennyire igaz, hogy a nagy téma előfeltétele a nagy alkotásnak. A szovjet államfő kéthetes amerikai útja történelmi jelentőségűvé vált s ilyenné válik a filmalkotás is. Miközben lepereg előttünk a film, az a benyomásunk, hogy a hidegháború jegével borított amerikai föld fölött tavaszt sejtető meleg szél jár. Az időjárásváltozás pedig hidegről melegre mindig a legjobb érzéssel tölti el az embe- oáXf Arc írV/crrtr1 ÉRDEKES, SZÍNES, HETVEN PERCET IGÉNYLŐ dokumentumfilm. Ez év legkimagaslóbb eseményét mondja el. A szovjet államfő amerikai útját látjuk megelevenedni a mozivásznon. Hruscsov és kísérete elindul a TU-114-es gépen, reggel száll fel és reggel érkezik amerikai földre, hogy eleget tegyen Eisenhower elnök meghívásának. Aztán következik az and- rewsi repülőtér, az ünnepélyes aktus, a parádés díszszemle, Hruscsov, felesége és Eisenhower közös gépkocsiba szállása, majd az állandó lakhely bemutatása. S ezzel lényegében kezdetét is veszi a szovjet államfő hivatalos amerikai látogatása. Találkozás Eisenhowerrel és legközelebbi munkatársaival a Fehér Házban, a holdrakéta emblémájának ajándékozása, díszebéd Hruscsov és kísérete tiszteletére, fogadás a washingtoni szovjet nagykövetségen, s egy mintafarm megtekintése Maryland állam Belcille városában. Ennyi a színes dokumentumfilm bevezetője s a továbbiakban Hruscsovot és kíséretét már a felhőkarcolók városában, New Yorkban iátjuk. A szovjet államfő beszédet mond az ENSZ palotában. Elhangzik a jelenkor legnagyobb, leghatásosabb történelmi jelentőségű javaslata az általános és teljes lefegyverzésre. Tekintet nélkül fajra, bőrre, színre, vallásra, a világ nemzeteinek, népeinek évszázados vágya ölt testet a szovjet kormányfő felszólalásában. Ilyen közvetlen, nyílt, egyenes beszédet nem hallottak még politikusok szájából a nemzetek palotájában. Olyan erővel hangzik el e történelmi jelentőségű beszéd, hogy a világ minden földrészét bejárja visszhangja. Hruscsov amerikai kőrútján N evf York az első állomás. A gazdasági klubban neves amerikái személyiségekkel találkozik. A békés együttélés gondolatát hirdeti meg itt is, és mindenütt, amerre jár. A szovjet nép békében, barátságban, gyümölcsöző együttműködésben kivan élni az amerikai néppel. Ez alfája és ómegája a szovjet államfő missziójának. Ezt hallják Híuscsovtói félreérthetetlenül Los Angelesben, a filmsztárok Hollywoodjában, a mesés szépségű San Francis- kóban és környékén, Des Moi- nesben és Pittsburgban. Egyszerű munkások, farmerek, értelmiségiek és gazdasági szakemberek találkoznak, beszélgetnek a szovjet kormány fejével s értenek vele egyet abban, hogy a szovjet és az amerikai nép barátságban éljen. Az amerikai elnök Maryland államban levő vidéki székhelyén aláírt Camp David-i szovjetamerikai közös nyilatkozat is A BARÁTSÁGI HŐNAP FILMSZEMLÉJE ebben az évben igazán gazdag és sokrétű. Dicséretre méltó kezdeményezésnek nevezhető, hogy a bemutatókon kívül mozijaink néhány régebbi szovjet filmalkotást is felelevenítenek — épp a legsikerültebbek közül — és így lehetőséget adnak az utólagosan érdeklődőknek is a film megismerésére. Egy külvárosi mozi plakátjai a Mézeshetek című szovjet film reprízét hirdetik. Már maga a cím vonzó. A titkot rejtő filmkockák Leningrád vidám diákéletét vetítik elénk. Áll a bál. A legfelkapottabb és a hódolók seregétől leginkább körülrajongott leány a bálon Lida Ogonycova, az orvosi egyetem végzős növendéke. Valóban megnyerő jelenség. Megismerjük Lida szüleit is. Különösen a papa, túlzott szerete- tével kényezteti egyetlen leányát. Lidába eszeveszetten, de látszólag elég reménytelenül szerelmes Aljosa Ribalcsenko, a tehetséges fiatal mérnök, akinek az építészet tudományában való jártassága épp fordított arányban áll az udvarlás művészetével. Lidának esze ágában sincs hozzámenni feleségül, de a véletlen folytán mégis változtat elhatározásán. Ez a „véletlen" orvosi beosztásával van kapcsolatban; Lenin- grádban ugyanis nem maradhat. A Mézeshetek című film főszerepeit Koserevová fiatal rendező N. Kakatkinovának (Lida) és P. Kadocsnikovnak (Aljosa) szánta. 0®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®! a 4 s a a a a a a a a ■ B a a a a a a a a 1 a I B a 1 E a a a a a u a a a a B 8 a. a B a a a a B a a I a a a a i a a a a A forradalom költészetéből GYEMJAN BEDNIJ: Munkásüzenet a katonákhoz Katonák — : véreink, testvéreink! Közénk ki vad viszály mérgét vetné megint, hogy itt a dolgozók erőit szétszakassza: mindünk Judása az ma! Katonák! A gyilkosok helyett, kik őrizték a trónt — felénk ezerfelől új átkok árja ront; leselkedő gazok letörni most akarnák a néptömeg hatalmát. ' Katonák! Ha megcsitult-a harc, ha csendesült a vész: legyen megannyi kar megint munkára kész. Formálhassuk közös jövőnket szakadatlan, egy sorsban s akaratban. Katonák.' Jövőnk s jövőtök az, melyért felelni kell, e küzdelem során ti nem hagyhattok el. A népekért ügyünk örök egységbe int, katonák, testvéreink! HÄRS GYÖRGY fordítása Kulturális hírek A TORNALJAI JÄRÄS FELSÖFALU NEVŰ KÖZSÉGÉBEN szép művelődésház áll az ifjúság rendelkezésére. A fiatalok jól kihasználják az épületet kulturális tevékenykedésük kibontakoztatására. Érdemes megemlíteni, hogy az ifjúság társadalmi munkával új, szép tágas iskolát épít. Megoldódik tehát az egyik legnagyobb probléma, a felsőfalusi gyermekek nemsokára helyben tanulhatnak. BRÄZ GITTA, Felsöfalu A NOVÄKYBAN DOLGOZÓ BÄNYÄSZFIATALOK NÉGYEZER KÖTETES KÖNYVTÁRRAL RENDELKEZNEK. A gazdag könyv- állomány fele magyar, ugyanis a közel ezer olvasó közt igen sok a magyar anyanyelvű. A könyvek nagy százalékát a vers, a regény és a novella teszi. Megtalálhatjuk itt Mikszáth, Jókai, Móricz, Frano Kráí, Jilemnicky, Jirásek és még sok más hazai és külföldi író könyveit. A barátsági hónapban olvasó versenyt rendeztek a bányászfiatalok, amelynek soráh 42 szovjet könyv elolvasásával Gálik J. nyerte az első díjat. MOTESlKY ÄRPÄD, Privigye vidékre kell mennie dolgozni. Érdekházasságot köt, csakhogy Leningrádban maradhasson. És épp ekkor tudódik ki, hogy férjét egy szibériai építkezésre nevezték ki főmérnöknek, őt pedig ugyanoda orvosnak. Dúl- fúl mérgében, de mégis elutazik. Férjével azonban nem hajlandó élni. A fiatal pár feldúlt házaséletét igen rosszallóan veszik a munkatársak is. A kemény életfeltételek s az emberek érdekében végzett orvosi munka véaül átformálja a makrancos „városi“ fiatalasszonyt, kibékül férjével s a mézeshetek valóban csak a film befejezésével kezdődnek. A mese egyszerű, de a probléma annál égetőbb. Hisz a mi diákjaink között hány Ogonyco- va szaladgál? Hánynak meg sem száradt még a tinta a diplomáján, és már futkos fűhöz- fához, nénihez-bácsihoz-ke- resztapához, jajveszékelve: „segítsetek, a fővárosban szeretnék maradni". Különösen az ő számukra készült ez a film, fogadják megértéssel. Strasser György , MEZŐ GYÖRGY: Virradat a Cselédsoron S zombat volt, ködös, novemberi nap. A tájon ülő szürke pára azonban csak vékony lepel volt ahhoz a nyomasztó gondhoz viszonyítva, amely a cselédsori béresek családjára nehezedett. Mert a szegényemberre még a kis baj is nagy csapás. A háború pedig csapásnál is nagyobb, mint a bibliai hét szűk esztendő. Hiszen már negyedik éve tartott. És ahogyan közeledett a végéhez, úgy váltak dühödtebbé a fasiszták. Amikor pedig Csapnál már hatodik hete állott a front, az országút közelében levő falvakból már felélte a katonaság csaknem az utolsó élelmet is. Nem volt kivétel a tanya sém. A Cselédsoron már napok óta hidegen ásítoztak a konyhák. Hiába jutott négy család mindegyikre, fózni való nem igen akadt. A kövér disznót, aprójószágot már elhordták, a termés a határban maradt, mert a berepülések miatt csak az ment a földekre, akit az éhhalál kergetett. A kommenciós gabona pedig zsákokban állott, s még annyi értéke sem volt, hogy érdemes legyen neki helyet adni, hiszen a malmok hetek óta már csak a katonaságnak őröltek. A kibirhatatlanságig nagy volt az ínség, a gond a Cselédsoron. Csak a háború végének sejtése táplálgatta a reményt. Csakhogy korgó gyomorral a várakozás nehezebb is, idegesitöbb is, mint jóllakott an. A harmincöt éves. hatgyermekes Kovács Jóska, az egyik szobának csúfolt belső terem lakója nem a filozófiából okoskodta ki az ilyesmit, hanem abból a helyzetből, hogy a gyerekek enni kértek. Forróvérű ember volt 'ez a Kovács. Ha haragudott, nem jó volt megállni előtte. De nem az alaptermészetében halmozódott fel annyi méreg — mert hiszen alapjában véve nem ártott ó a légynek sem, — hanem az a négyésfélszer négyméteres cselédszoba sűrítette bele a rengeteg bosszúságot, ahol nemhogy emberi életet élni, de még nyugodtan jóllakni sem lehetett. Mert nemcsak a gazdasszony, de a férfinép is torkig lett bosz- szúsággal, amíg az egy tűzhelyen négy családnak megfőtt valami étel. Átkozták is egymást eleget, hogy a másiknak annyi fözniva- lója se maradjon, amivel az éhenhalástól megmenekülne. Milyenek is az éhes emberek. Tombol bennük a dac, a keserűség egymás ellen, ami nem csoda, hiszen más mindenki olyan úr felettük, hogy a nagy nyomorúság miatt csak egymást merik okolni. Most is készülőben volt a vihar. Azzal kezdődött, hogy Olga, a Kovácsék tizenöt esztendős, göm- bölyödó mellű leánykája kikukkantott a konyhába s azzal fordult vissza, hogy — Puskásáé főz. Nem irígykedés, inkább csodálkozás volt a hangjában. — A zistén — forty ant fel Kovácsi — Tegnap meg azt mondta, hogy semmije sincs. Az öreg Kovács éppen akkor érkezett az esti etetésből. Tapasztalt ember volt az öreg ökrész, fiát is ismerte jól. Meg amint a konyhában feljebbcsavarta a füstös petróleumlámpát, egy kicsit a fazékba is belelesett — nem főtt abban más, csak tiszta víz. Fia lobbanékony kitörésére mégsem tett megjegyzést, hanem azt mondta csendesen: — Kint Tárkony felől igen világít az ég alja. Kiálltak többen az udvarra. Kisvártatva Kovács is mozdult. Félretolta az útjában álló Pétert. A kibontott hajú, kócos Olga ott sündörgött apja nyomában. Ő volt a villámhárító, ha apja haragját fékezni kellett. Most is azért kísérte, nehogy Puskásnéra döntse a forró vizet. De Kovács szét se nézett a konyhában. Ö is kiállt az ajtóba, nézte a távoli lángot. — Közeledik a front, menekülnek a kutyák — mondta és belebámult az esti világosságba. Nézte a tűzijátékot és mellében indulatok lobogtak, akár a láng ott a látóhatáron. Eddig még megúszta, — talán a sok gyerek, talán az uradalmi szükség miatt, — most a háború jön el hozzájuk ide a tanyára. Már a hangja is haitik. Dübörög a föld s a ráké- tázást tompa pukkanások követik. A jószágigazgató emeletes háza felöl hangos dobogással emberek közeledtek. Lábuk alatt betöredezett i tócsák vékony jege, mire furcsa, érthetetlen káromkodás szakadt fel a jövevényekből. Ott álltak meg a bámészkodó sereg mellett. — Kik vagytok — szólt rájuk Kovács. Zseblámpa fénye villant s az egészen elvakította szemét. Ahogy tisztult a látása, felfedezte, hogy két német katona s egy ijedt kis lovászgyerek áll előtte. A gyerek mindjárt hozzáhúzódott. — Jóska bátyám, viszik a lovakat. — Hová te? A fiú csak fejével biccentett a németek felé, akik éppen azt tárgyalták, hogy ezekkel a tetves parasztokkal nem sokra mennek és szidták a magyar urakat, amiért úgy féltik az irhájukat, hogy időnap előtt elfutottak, ahelyett, hogy az értékeket mentették volna a front előtt. Ezek közül a rongyosok közül pedig még tolmács sem akad, hiszen még a fiatal gazdatiszt sem tud egy árva szót sem németül. Azt is csak mutogatásból értették meg, hogy a hajcsárkodás rájuk vár. Kovácsot mélyen megdöbbentette a hír. — Viszik a lovakat — szólt be az ajtón, aztán többedmagával elindult az istállók felé. A házban mozgolódás támadt. A sötétben mozgó alakokból is érződött az indulat. Viszik a lovakat. A lovakat, melyek eddig sanyarú sorsuk lényegéi jelentették. A hitvány fedelet a fejük fölé, a csekély kommenciót, mind, mind a lovaknak köszönhették. Mert azokat gondozni kellett, kiszolgálni, mint az urakat. Ezeknek a fényesre tisztított szőrű lovaknak még a szállása is tágasabb, kényelmesebb, mint a cselédeknek. De ha elviszik, oda a kenyér. A majorban egyre nőtt a mozgolódás. Megrázó, kísérteties volt ez a mozgás. A két német nem engedte, hogy lámpát gyújtsanak, így a sötét éjszakában még a szürke arab telivérek is koromfeketének tűntek. — Márpedig a lovakat nem adjuk — tört ki kisvártatva Kovácsból. — De hiszen azok már a pisztolyt rázzák — szólt közbe a kétségbeesett béresgazda. — Kihajtjuk a szérüskertig a lovakat — folytatta tompa hangon az előbbi. — Kettővel csak megbírunk. Meghökkent csend szakadt a sötétségre. A kis Puskás Lajos szaladt sírva a férfinép után. — Olgát bántják a katonák. Kovács felhördült. Vasvillás emberek rohantak a házhoz, de a két német akkorra élkotródott, mert az otthonmaradtak amúgy istenigazában beléjük akaszkod- tak. Néma, nagy eltökéltség szállta meg a major lakóit. A távolodó lovak nyerítése még csak fűtötte az indulatokat. Így köszöntött rájuk az éjfél. Puskásáénak újból be kellett gyújtani, mert a nagy csetepatéban ó is megfeledkezett a vízről. A nedves kukoricaszártól nehezen, de lassan mégis forrni kezdett a víz. Akkor a nyakában lógó zacskóból Puskásáé a vízbe szórta a tarhonyát. Aztán beszólt a virrasztóknak. — Megfőztem az utolsót. Osz- szátok el a gyerekek között. A gyerekek falták a fűszertelen, vízben főtt tarhonyát, a felnőttek pedig az ajtót lesték és meg-megremegtek a lövésektől. Már derengeni kezdett, amikor az őrtálló öreg Kovács beszólt a házba. — Jönnek vissza a lovak. Pár perc múlva az ifjú Kovács belépett a konyhába. Az ébrerile- vök körülvették. Vizslatták, nem csúfít ja- e vér. Kovács jó ideig állt, hallgatott. Aztán mintha nem is az ó hangja lenne, megszólalt: — A raktárnál lisztet meg szalonnát osztanak. Minden családtagra egyformán. Amikor a hajnali ködben feldübörögtek a pusztán áthaladó szovjet harckocsik, a cselédsori asszonyok már a kemencébe is begyújtottak. N em közönséges vasárnapot, hanem feledhetetlen ünnepet hozott a bodrogközi róna lakosainak a november 26-i virradat. * Elet a vásznon
