Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-11-17 / 46. szám
az ablakon A trencséni kulturális élet egyik fő mozgatója a kerületi népkönyvtár. Irányítói nemcsak a városban fejtenek ki hasznos munkát, hanem jó tanácsokkal látják el az üzemi könyvtárakat is. A könyvtár két részre oszlik. Egyik része a felnőtteké, másik része a gyermekeké. A mintegy kétezerötszáz kötetes könyvtárban megtalálhatók Marx-Engels-Lenin müvein kívül a külföldi és hazai írók ismert művei is. A könyvtár szorosan együttműködik az iskolákkal és elősegíti a tanulóifjúságot jó előmenetelében. A kerületi könyvtárnak körülbelül kétezer olvasója van. Az olvasók az üzemek dolgozóiból, a tanulóifjúságból és a nyugdíjasokból verbuválódnak. A könyvtár lelke Gönci igazgató elvtárs, de nem kisebb elismerést érdemel a jól összeállított kollektíva. A sok-sok kérdést és kérést mindig türelemmel meghallgatják és segítségükre sietnek azoknak, akik politikai vagy irodalmi kérdésekben hozzájuk fordulnak. Hányszor megtörténik, hogy estefelé bekopogtat egy-egy kis diák és pontos információt kér kedvelt íróinak születési adatairól, vagy idős nénike jön és Timraua-könyveket kér s kérését azzal indokolja, hogy míg fiatal volt, nem ért rá olvasni, Timravát is úgy szerette meg, hogy kis unokája sokat mesélt róla. A földszinten van a gyermekkönyvtár. Ennél kedvesebbet alig lehet elképzelni. A kicsiknek különféle társasjátékok nyújtanak szórakozást az ö szobájuk olvasó- és kultúrterem egyben. Ha őszi estéken bekukucskálsz az ablakon, sok kis emberkét látsz a könyvek vagy a társasjátékok fölé hajolva, egy részük játszik, más részük pedig pirosra gyűlt arccal olvassa Verne Gyula Utazás a Holdba című regényét. A kerületi népkönyvtár, amellett, hogy felnőtt és gyermekolvasóinak igényét teljes mértékben kielégíti, még gazdag és rendkívül tartalmas kultúresteket is rendez. Amint hallani, most a csehszlovák-szovjet barátsági hónap tiszteletére készülnek választékos programmal. A baráti estéken közreműködnek a zeneiskola tanulói is. Összefoglalva az elmondottakat: a trencséni kerületi népkönyvtár betölti szerepét kulturális munkánkban. SCHOELLER ZSUZSANNA Trencsén Y'ves Montand-tól, a nagy színésztől és énekestől a közönség már elvárja a nagyszerű teljesítményt. Ügy véljük, a legutóbb bemutatott Nagy kék út című filmben a legigényesebb mozilátogatót is kielégíti remek alakításával, átélt szerepével. Yves Montand helyzete ebben a filmben, melyet olvasóink figyelmébe ajánlunk, annál is könnyebb, hogy kiváló partnerekkel van körülvéve, akik közül első helyen említhetnénk Alida Valiit, a világhírű olasz filmszínésznöt, valamint a bájos Federica Rachi-t, aki a filmben Yves Montand lányát alakítja. A film megrázó emberi tragédia. Egy magányos olasz halász életét mutatja be, aki csak ú'gy képes érvényesülni, fia a törvénybe ütköző módon robbanóanyaggal halászik. A büntetés veszélyén kívül az élete is állandóan kockán forog, hisz a gránát, melyet saját maga készít elő a robbantásra, akármelyik pillanatban kezében is explodálhat. A halász még így is vállalja a kockázatot, hogy családjának megfelelő életmódot biztosítson. A magányos halász legnagyobb tragédiája abban van, hogy mikor többi halásztársa szövetkezetét létesít, hogy közös erővel felvegye a versenyt az uzsorázó kereskedőkkel, ő nem érti meg tervük realitását és csak amikor személyes tragédiája bete- tőződik, halálának órájában ismeri fel szörnyű tévedését. Boldogság, merre vagy? Ü tatájaként szovjet színjá tékot tűzött műsorára Területi Színház: Viktc Rozov „Boldogság, merre vagy? című kétrészes színművét. Ez a bemutató is csak azt bizonyítja, hogy színházunk új nekilendüléssel vette útját jobb eredmények felé. Meg kell dicsérnünk, hiszen új műsorpolitikájá- val haladást és művészetet hirdet. Feladata most majd abban áll, hogy valóra váltsa terveit, új értelmet adjon munkájának, amellyel tényleg elérheti a színházi magaslatra ívelő művészi és szakmai rangot. A reggeltől estig terjedő történet egyszerű és meggyőző. Az önmagával egyre inkább megha- sonló Fjodor, a legidősebb fiú — az özvegyen maradt anya és a három fiatalabb testvér támasza — egy élesebb szóváltás után elhagyta a családi otthont, hogy önző és nyárspolgári asszonyának kívánságára tovább járja a tehetségét aprópénzre váltó ember útját. A nagyobb anyagi függet- \enség, a szabadabb családi élet vonzza őt, de túl nagy árat fizet érte. Sajnáljuk, mert vesztébe rohan, holott inkább az anyát kellene sajnálnunk. Az édesanyát azonban hősnek minősítjük, a testvéreket pedig jellemes, jó gyerekeknek, akik nehezebb anyagi körülmények közé kerülnek ugyan, de boldogok, mert meglelték szívükben a szeretetet. Seregi György hűségesen valósította meg az író elképzelését. A jó rendező nem is akarhat többet. Munkájával kapcsolatban minden habozás nélkül leírhatjuk: új együttes született. A színmű üde és tiszta hangvételű. Seregi jól vezeti a játékot, óvakodik minden komédiázástól. S ez helyes. Rozovot csak úgy értelmezhetjük, ha mondatainak, érveléseinek kellő hangsúlyt adunk. Szövege annyira egyértelmű és őszinte, hogy nincs szükség holmi „külső“ beavatkozásra. A jó ízlésű, szépen pergő játéknak vannak ugyan gyengéi is, mint például a szereplők némelyikének egyoldalúsága, stílus- hiánya a beszéd, mozgás és alakítás terén. Lő r in c z Margit (T ánya) biztonsággal' mozog a színpadon. Színészi eszközei változatosak. A jelenetek során hiteles képet alkot, amelyből nem hiányzik a kifejező erő. Gyurkovics Mihály (Oleg) kamasz szerepében szeretnivaló, rokonszenves, a tisztesség fogalmát már ismerő ifjú. Főként azokban a jelenetekben koz elmélyülten művészit, ahol z szerző általa bizonyítja be, hogy a boldogság legnemesebb építőanyaga az igazság, amelynek ilapja a szeretet.! Méltó társa V ádasdy Károly (Gena), iki szerepének belső drámáját, innak lelkében felzajló viharait helyesen értelmezi. Jól eltalált játékkal formálja Genának kissé tyers, darabos kamaszfiú figuráját. Örömünkre szolgál, hogy Nádasdyt, első komáromi bemutatkozása alkalmával, újból felfedezhetjük. Egyéniségétől távolálló szerepében Lelkes Magda jól hangsúlyozza a féltő anya feliemét. Néhány apró játékkal az eloaaas egyuc jelentős szereplőjévé válik. Fjodort Tóth László alakítja. Azokban a jelenetekben, ahol a szerep egyéniségének belső küzdelmeit, a hivatás és a család iránt érzett szereteti de ugyanakkor a feleséghez való ragaszkodás drámai viadalát fejezi ki, valóban elmélyült. Lénát, a feleségét Lengyel Ilona jól játssza. Bár sokszor megfeledkezik arról, hogy Lena nemcsak hisztérikus, kegyetlen, önző és érzéketlen, hanem üres és butácska, sót gyáva teremtés is. Ellenszenvének utálatos fokát kéne megkeresnie, hogy tömörebbé váljék érdekes szerepe. Még egy szót Lapsinról, Gena apjáról, akinek a darabban főleg az a feladata, hogy ellentétes alakja élesebb fényt adjon fia jellemének. Néha ez is elég, főleg, ha olyan színész siet az író segítségére, mint F azekas Imre. Kovács József (Varjusza bácsi) végre magához illő szerepet kapott. A két diáklányt ifjonti bájjal elénkhozó Kuc ser a Anna és B u c k ó Judit rokonszenves leánytípusok. Lengyel Ferenc (Leonyíd) kevés teret ad az elmélyült emberábrázolásnak. Bár ennek a szerepnek alapmotívumát a szerző sem formálta meg kellő nyomatékkai, így Lengyel alakítása is tisztázatlan; megmarad csupán megszemélyesített szerepnek. Dr áf i Mátyás, a fiatal színésznemzedék egyik számottevő ígérete tehetségesen formálta meg Kolja alakját. Nagyszerű partnernője F erenczy Anna (Marina), aki főként játékával tűnik ki. Réti Margit (Taiszja) helytálló. Filharmóniánk sikerei A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARaTSÄGI HÖNAP, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulója alkalmából a Szlovák Filharmónia vegyeskara november első hetében koncertkörúton volt a nyit-, rai kerületben. Ez alkalommal olyan sikerekről számolhatunk be, amelyeket komoly eredményeknek kel! tekintenünk a szocialista kultúra terjesztésében. Régi probléma volt ugyanis, hogy Szlovákiának ez a legnagyobb hivatásos együttese sokszor nem talált elég megértésre a kulturális ügyek vidéki intézőinél. Míg például, ez év tavaszán délcsehországi koncert- kőrútján szép sikereket ért el, addig Szlovákiában gyakran előfordult, hogy az arra hivatott vidéki szervek nem készítették elő mindig kellőképpen a koncertek talaját, holott kormányunk tetemes összegeket fordít az együttes vidéki szerepeltetésére. Ha a koncertek látogatottsága nem kielégítő, akkor a dolgozók széles tömegei elesnek a komoly művészeteknek eme fajával való találkozástól. Egészen más volt azonban a helyzet legutóbb. A nyitrai KNB koncertirodájának dolgozója, Skolník elvtárs elismerésre méltó szervező munkát végzett: Handlován bányászok lelkes ünnepléssel buzdították az énekkart, valamint vezetőjét, Ján Mária Dobrodinskyt. Prie- vidzán a forradalmi évforduló előestéjén lélekemelő tapsviharral bizonyította be a közönség, hogy nagyon is megértette az egyes kórusművek mondanivalóját. A változatos műsorban többek között a legjobb szlovák GYÜRE LAJOS: Esti beszámoló Az est szobámba beállít, mellém ül, és beszélgetünk. Reggeltől mind-mostanálg szóbahozzuk a már letűnt Elment, És lám, ma sem történt semmi, fölötte érdemes. A tűnt napok ólmos ködként húzódnak, s a szem fényt keres. percek tarka-barka sorát, s összerakjuk igy a napot, mely már felkötve bocskorát, a hegyháton átballagott. Riadva indul valami érdemes felé, mely felold e kicsinyesen maradi, poros gondolatok alól. Hiába. Lelkem, ó bohó, nem találsz sehol egyebet, csak zsibbadt közönyt, hordozó, álmos, tompa tekintetet. és szovjet forradalmi témájú kórusművek, valamint néhány cseh és más nemzetiségű szerzőnek a legkülönbözőbb természetű feldolgozásai szerepeltek. De úgy látszott, hogy a szerencse ezúttal végképp hozzászegődött a filharmónia énekkarához. mert még az olyan egyszerű közönség is, mint a Nyitra közelében lévő néhány- száz lakosú Éitavce község lakói is a legnagyobb figyelemmel, és átéléssel hallgatták a köny- nyűnek igazán nem mondható capella kórusokat. Ezzel az előadással avatták fel újonnan épült szép művelődési házukat. A falu és a város olyan kedves találkozója volt ez, hogy a sorok írója, aki maga is parasztsorböl származik, könnyekig meghatódott. A siker tetőpontját azonban Aranyosmarőton érte el az együttes. Ebben a kis városban, ahol egyébként jól működő ifjúsági énekkar fejleszti a közönség ízlését, olyan szeretettel fogadták a filharmónia énekkarát, ami minden eddigit felülmúlt. A nagyszerű közönség minden egyes műsorszámot lelkes tapssal fogadott. Mindezekből láthatjuk, hogy jó szervezőmunkával szép eredményeket lehet elérni a szocialista kultúra terjesztésében. Csak az elismerés hangján szólhatunk a nyitrai kerület művelődési dolgozóiról, akik jó példát nyújtottak azoknak a kerületeknek, ahol a kultúra ügyének szervezése még sok pótolnivalót kíván. KOVÁCS BÉLA A békéről dalolni sose elég Már hónapok óta morgok magamban és rágódom az alábbi cikkemben rögzített néhány problémán. A békéről és a békeversekről lenne szó, jobban mondva a szerkesztők, a béke és a békeversek viszonyáról. E téren valami nincs rendben, és ez bánt engem. Nem tudok szemet hunyni felette és szó nélkül elballagni mellette. Szabad legyen hát megmondanom, hogy miért, és remélem, hinnem, hogy költőtársaim, szerkesztő kollégáim, ha nem is mindenre, de lényegében igent bólintanak majd a cikkem elolvasása után: Még azt: nem akarok én itt a békéről nagy szavakat mondani. A béke tudatával, igazával, mai és holnapi küldetésével minden józanul gondolkodó ember tisztában van. Azt is tudjuk, hogy a béke élete veszélyben van. Minden hazai nyelvű sajtóterméket figyelemmel kísérek. Igaz, nem olvasok el minden lapot, de átlapozom és ha érdemes cikket találok, elolvasom. Az irodalmi munkát mind. Meg kell vallanom, hogy megdöbbentően kevés vers jelenik meg a békéről, az atomháború borzalmairól, veszélyéről. Szóval kevés a békevers! Azt Írja egyik versében Ozs- vald barátom: A békéért dalolni sosem elég... így igaz. Dehát miért nem dalolunk? Miért fehér holló a békevers újságjaink hasábjain ? Vagy dalolunk és nem hallják, mert nem közük? A nemdaiolás és a nemközlés is fennáll. Vagy attól félünk, hogy majd újra sematizmussal vádolnak. Én ettől nem félek, mert véleményem szerint az az írás, vers, mely igaz szívből, emberségből, meggyőződésből fakad, nem lehet sematikus. Én például úgy vagyok vele, ha kimondom e szót: béke, ez nékem annyit jelent és ügy ejtem ki, mint a négyéves Elemér fiam azt, hogy: apuka nézd, apuka mondd, apuka látod, apuka mi ez, apuka mit hoztál, stb. És ahogyan nem válhat az apuka szó sematikussá és frázissá a fiam ajkán, úgy nem válhat a béke szó az én ajkamon. Én a fiam szemében minden vagyok. Dolgozom érte. nevelem őt, általam lesz ember és amilyen a nevelésem, olyan emberré válik ő. Én mint ember és apa ezt az apai küldetésemet csak a békében teljesíthetem. A háborúban nem. Mert a háború elszólít tőle, elpusztít engem, és talán őt is. Tehát mint ember és mint apa: a békétől függök. A béke pedig tőlem, vagyis tőlünk: Emberektől. Nékem a béke: Világatyám. Én ezzel a tudattal, érzéssel, szeretettel hívom, szólítom, könyörgöm, állítom, dalolom és kiáltom. Adjunk hát korlátlan teret a békeverseknek, a békeirások- nak. Építsük fel a béke-országot. Alkossunk egy nagy emberi családot, a mindenséggel határos. roppant erejű béke-roham- brigádot. A békeország felépítéséhez az alap megvan. Húzzuk hát fel rá a falat, tegyük tető alá és tűzzük ki rá a bokrétát. Mondjuk, nékem ebbe az építésbe a durvább vakolás jut, de nem baj. Ezt is el kell valakinek végezni. Vakolás nélkül nincsen simítá*. A simítást végezheti más, a festést is, a tetőszerkesztést is valaki elkészítheti és kitűzheti a bokrétát. A dicsőség úgy sem az övé lesz, hanem mindenkié, aki csak segített e mű megépítésében. A békeország felépítésére, megvalósítására sok száz millió embernek a szívére, eszére, kezére, akaratára van szükség. Itt nem lehet hazudni, csalni, félreállni. Itt: tenni, tenni, tenni kell! Én is vallom: a békéért tenni, dalolni sosem elég. De egyformán nem dalolhat mindenki, fő az, hogy daloljunk A sok dal közül lehet válogatni Tisztázzunk itt valamit. Tudjuk, hogy az egyik ember ércesebb, csengőbb, zengőbb, kellemesebb, meggyőzőbb hangon beszél, mint a másik. És ha már beszél, gondolatot, érzéseket fejez ki. Valamit közölni akar embertársával. Márpedig a közlés, gondolatkifejtés nem lehet minden embernél azonos. Hát lehet a békeversek közé egyen- lőségi jelet tenni? Nem. De egyben legyen azonos mind. Legyen meggyőző, szívből jövő! Cselényi például így dalol: Mi lesz, ha az atom felrobban? s villámként sújt le rád tüzes megdöbbenés... Vagy: Békét világ, s hitet, hitet, hitet, hitet... Ady így kiált fel: „Őrzök: vigyázzatok a sztrá- zsán. Az élet él és élni akar. Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádqljanak most rajta, Véres ostoba feneségek“ ... Vigyázzunk bizony, .mert van mire vigyázni és van mitől félni is. E szent vigyázást kiáltsuk, daloljuk az emberek fülébe, percről percre, folyton és mindig. Duruzsoljon, zümmögjön, csengjen, zengjen, dübörögjön, vessen fehér ágyat a szivünkbe, legyen a miatyánkunk Reggeli, déli, esti imánk. Béke ballagjon a nyomunkban. Vigyük a békét mindig magunkkal, mint fodraikat a gyors hegyi vizek. Értse meg minden ember, hogy korunk, a XX. század vagy a pusztulás, vagy pedig a Kánaán századja lesz. Mind a kettő tőlünk, emberektől függ, és tőletek is XX. század költői. Tőled is csehszlovákiai magyar költő! Emberek, költők, szerkesztők: tegyünk, daloljunk, küldjük a dalt békehódító útjára, hogy jöjjön el és szülessen meg a napfényes: Békeország. TÖRÖK ELEMÉR R óz s ás János színpadi környezetében szemlátomást jókedvvel játszik az előnyére felfrissített együttes. Az előadásnak, amennyire ez a bemutató alapján megítélhető, közönségsikere lesz. Hiszen ma már olyan emberek előtt játszik színházunk, akik kíváncsiak azokra az új összefüggésekre, amelyeket századunk tárt fel az egyénről, a családról, a társadalomról Közösen vigyázzunk tehát arra, hogy színházunk látóköre ne szűküljön, hanem gyarapodjék, s színpadáról a szocialista színművészetet terjessze százezrek, milliók okulására és gyönyörűségére. SZUCHY M. EMIL Kulturális hírek © A mai szovjet emberről a hétéves terv hőséről szóló legjobb darabokat mutatják be a moszkvai színházak, az októberi ünnepek napjaiban. Előadják Nyikolejová Csataút közben című regényének színpadi változatát, I. Kuprijanov A század fia című színművét és A. Afi- negenov Másenyka című színmüvét. 9 Az olasz jobboldali sajtó fanyalogva fogadta a hírt, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat Salvatore Quasimodo haladó olasz költőnek ítélték oda. A katolikus sajtó éles hangon támadja a Nobel-díj bizottságot, s felháborodással állapítja meg, hogy „baloldali politikusokkal kacérkodó“ irodalmat tüntettek ki. 9 A budapesti Petőfi Színház egy amerikai néger írónő Lorai- ne Hansberry darabját mutatja be. • Százötven világhírű filmsztár vett részt Amerikában a Sosz- takovics és más szovjet zeneszerző tiszteletére rendezett fogadáson. Sosztakovics megerősítette azt a hírt, hogy szimfóniát komponál Amerikáról. • Hordozható panoráma filmszínház tervét készítették el a Szovjetunióban. Az ilyen fiim- szírftiázak létesítése egyébként nagyon költséges, de így a legtávolabbi falvakba is eljuthat majd a panoráma film. A műanyagból és alumíniumlemezekből készített hordozható panoráma-mozi nézőterén négyszáz néző foglalhat helyet. ® Móricz Zsigmond Hét krajcár című novellája most jelent meg hindu nyelven. A BUDAPESTI TELEVÍZIÓ MŰSORA Kedd: 19.20 Marcello Abbado olasz zongoraművész műsora 21.10 „A munkára nevelés kérdései“. Csütörtök: 19.40 Közvetítés a Vidám Színpadról. Szombat: 20.30 Fiúk, lányok, kutyák. Francia film. Vasárnap: 19.00 Élőújság. 20.00 Jutalomműsor KISZ-brigádoknak.
