Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-17 / 46. szám

lyels'écön vagyán#, a szövet­* kezet irodájában: Becske !stoán agronőmus, Molnár László könyvelő és még két szövetkeze­ti dolgozd, akikről majd későb­ben szólok. Öt ember, különböző munka­körből, beszélgetünk, vitázunk. Kimondott gondolatainkat, véle- nényeinket, nézeteinket bíráljuk, nérlegeljük. Egyszerűnek látszó, te mégis komoly, köznapi kérdé­sekről, problémákról beszélge­tünk. Őszintén, szívünk sugalla­tára hallgatva teszünk egymás­nak vallomást. Becske István 38 év körüli, dús ‘eketehajú, barna, komor tekin­tetű jiatalember. Igaz, ma egy kissé derűsebb és vidámabb a lang ja. S mondjam, hogy miért? 5 a szövetkezet agronómusa, az i vállaira nehezednek az őszi szántási és vetési gondok. S hogy nennyire komolyak, mondhat­nám idegtépőék ezek Hég, ha azt mondom, mgusztus 20-tól egy tsö sem esett. — Hej, hej, nehéz erről még beszélni is. A fejem olyan, mint így katlan, majd szétpattan a Tondtól. S itt még elmondja a követke­zőket: — Tavaly sem tudtuk időben ilvégezni az őszi munkákat. Ed- iig a géphiány hátráltatott ben­nünket, mert nem volt elegendő '■raktárunk. Ma van öt gumike- ■ekes és egy hernyötalpas. A jácsi szövetkezet is kölcsönzött >gy ÜT traktort. De mit értünk jele? Vissza kellett adni, mert Fiatalon, fiatalok... a gondok, hogy már szemernyi a fö — toldja még meg. Elhallgat ő is, hallgatunk ^ mindannyian, mintha már nem volna mit egymásnak mon­danunk. Pedig mennyi a mo nivaló, ki győzné azt le jegy i. Ám igaz az is, hogy meg kell keresni a beszélgetés gomolyá­nak a szálát, mert ha megvan, tekeredik az már magától is. Én vállalom e szál megkeresését és egyben meg is vallom, e csend után kapóra is jön, hogy meg­mondjam milyen okkal, céllal jöttem én Pelsócre. — A fiatalokról is szeretnek egy pár szót hallani, Hány fiatal dolgozik a szövetkezetben, és van-e fiatal szakember utánpót­lás? — Nehéz erre feleim. Fiatalok? Hát hogyis mondjam? Erről a kérdésről bizony jobb volna hall­gatni — mondja Becské István. — Miért jó az. ha hallgatunk erről — kérdem én. — Az sem jó, ez sem jó — így ö, — Mondja akkor azt, ami jó. — Éppen azt mondom, fiata­lok, fiatalok ... Itt vannak ni, más szövetkezeti nézzen rájuk; jó, hogy jelen hétig eljártak ők vagytok, így ti is tanúsíthatjátok amit mondok — és a két hallga­tagon ülő cserzettbőrű, markos fiatalemberre mutat, név szerint Roncs Istvánra, aki 28 éves és Pásztor Istvánra, aki 31 éves. Ők a szövetkezetben is csak az olyan munka kell nekik, amely igazán paraszti, ahol lovat lehet hajtani, szántani, vetni, aratni és kaszál­ni lehet, kocsisok ők. Hatvan munkaegységet dolgoznak le ha­vonta. Egy munkaegység húsz korona. Ehhez jön még a termé­szetbeni járadék és a harminc ár kerti föld. Megkérdem tőlük, vallják meg igaz szívükre, elégedettek-e a szövetkezettel: — Eddig még igen, ha tovább­ra is így megy, egy zokszavunk sem lesz a szövetkezet ellen. És most jön a nehezebbik kér­dés, a fiatal szakemberek neve­lése és utánpótlása. — Tavaly négy fiatal lányt küldött a szövetkezet a somodi mezőgazdasági iskolába. Szerző­dést is kötöttünk velük, hogy a szövetkezetünkben fognak dol­gozni. Ugyanis ez az iskola két­éves és heti háromnapos elméleti oktatás mellett három napot dol- gozniok kell szövetkezeti vagy állami földeken. Persze nem in­gyen, amit keresnek, az az övéit, annyi a munkaegységük, mint tagnak. Két a szövetkezet­be, de nem dolgozni, hanem inkább játszadozni, tereferélni és a Sajó hűs vizében fürödni. Az ám, de a munkaegység nem sza­TÖRÖK ELEMÉR AKTUÁLIS TANÁCS: ilyan a föld, mint a kőszikla, a szövetkezet legfiatalabb tagjai, mind a kettő nős, gyerekük is van. Parasztősök sarjai. A mezó nevelte őket. A hajnali pacsirta­szóval ébredtek és az esti ktwik- szóval feküdtek. Vérükbe, sejt­jükbe itták a napos nyarak, mezők illatát. Véleményem sze­rint ez az a korhatár, ahol nem­csak a vérében, de gondolkodá­sában, szívében is megmaradt a földet, a tarlószagot, a sarjú- illatot szeretőnek a paraszti sarj. Nézetemet ők is helybenhagyták és meg is toldották azzal, hogy kiváltképp ez a fennsíki, nyirkos, kavicsos talaj. Halálos vétek el­letni bele a magot. Nem akarok hazudni, az igazat mondom, a tervezett 70 hektár helyett eddig csak 40-et vetettünk el, ezt is kapásföldbe, krumpli és répa alá. Nem mondom, ha legalább három napig öntözné így a földet per- metével az ég, mint ma, akkor még helyre főhetnénk. Itt elhallgat és kezipel az ab­lak felé bök, melynek üvegén valóban áldott őszi esőcseppek gördülnek le, mint a síró gyerek arcán a könnyek. Hát innét van az, hogy Becske István derűsebb hangon és vidámabban beszél, mert az eső reményt, bizalmat esöpögtet a szívébe. — Nehéz ez így, csak az tudja, aki benne él. Ősi paraszti gondok ezek, már mint az, hogy milyen '.ész az idei és a jövő évi időjá­rás, csapadékos vagy száraz. Ezektől is függ ám a kamara bősége vagy üressége. — Igaz, a száraz ősz ellenére sem mondhatjuk, hogy nem lesz mit a tejbe aprítani — mondja Molnár László. S ö már csak tudja, hiszen könyvelő, bérelszá­moló, neki van a legnagyobb át­tekintése a szövetkezet vagyonát, mai és holnapi kenyerét illetően. Tóle tudtam meg, hogy nem is olyan szegény a pelsóci szövet­kezet. Hat millió korona értékű vagyona van. Pedig csak öt éve gazdálkodnak közösen. S eddig még majdnem minden évben húsz korona jutott egy munka­egységre. Ennél még olyan gaz­dag szövetkezetek sem dicseked­hetnek sokkal többel, mint pél­dául a leleszi. — Szóval, ha döccenőkkel is, de minden évben előbbre me­gyünk egy-két lépéssel, és az A z észrevételnek, lejegyzés­nek, adatgyűjtésnek nincse­nek előre meghatározható pont­jai a riportírásban. Történhet ez a munka autóbuszon, vonaton, váróteremben, szövetkezeti jói­don és üzemben, utcasarkon és repülőn. Mindenütt, ahová az újságíró eljut. A terület igen nagy, lehet egy ország, de lehet golyóbisunk valamelyik földrésze is. Nem szólva arról, hogy az előbb még beláthatatlannak fel­tüntetett terület olykor-olykor összezsugorodhat egy kerekeken fogott i0. Gazdájának semmi guroló kis vivóalkalmatosságig, szüksége az ostorra, elég a gyep- mint például most. Kovácsok vó_ A szép telthúsú állat neve kezemunkájártai csinosan felsze- A főid eisö mesterséges relt kocsin ülünk és a kassai holdjával kilőtt kutya nevével keresztelték el. A kozmikus tér­Tanuljatok! Pápai Imre a tallósi EFSZ mé­hésze hatvan n^éhcsaládot gon­doz. Jó munkájáért már 1957- ben megkapta a „legjobb dol­gozó“ jelvényt. 1958-ban 22 kg mézet ért el családonként és munkájáért magas kitüntetést, a „Szocialista mezőgazdaság építője“ cimet kapta. Pápai Im­re szorgalmával és kezdemé­nyezéseivel példakép az ifjú méhészek előtt. K. F. A somorjai járás dolgozói vállalták, hogy a mezőgazdasá­gi termelést 1960-ban az 1959- es évhez viszonyítva 21.9 száza­lékkal emelik — állapította meg a CS1SZ somorjai járási konfe­renciáján a beszámoló. Mivel a járás mezőgazdasági jellegű, az ifjúság túlnyomó többsége a szövetkezetekben és az állami gazdaságon dolgozik. Számukra e vállalás teljesítése fö feladat­nak számit. A járás fiataljai már eddig is igyekeztek hozzájárulni a föld termőképességének javí­tásához. Készítettek 10 600 köbméter komposztot. A kom- posztkészítés csak egyik for­mája a termelés növelésének. Többet termelni csak az tud, aki nagyobb szaktudással ren­delkezik. Ezt jól meg kell je­gyezniük a somorjai járás fia­taljainak is. Főleg a szövetke­zeti fiataloknak nem szabad erről megfeledkezni, mert az ifjúsági munkacsapatok alakí­tása csak a kezdet és csak az első lépést jelenti. E csapatok akkor teljesítik küldetésüket, ha többet tudnak produkálni, mint az idősebbek kollektívái. Márpedig ez kellő szaktudás nélkül lehetetlen. A tények arról tanúskodnak, hogy a szövetkezeti fiataloknak nem a legjobb viszonyuk van a tanuláshoz. Elenyészően ke­vés azoknak a száma, akik a kétéves mezőgazdasági ta­nonciskolába jelentkeztek, s még kevesebb azoké, akik távta­nulók a mezőgazdasági techni­kumon. Ez a tény nyugtalanító tünet. Fel kell rá figyelniük a CSISZ-szervezetek vezetőinek éppúgy, mint a szövetkezetek­nek és sokkal többet kell fog­lalkozniuk a fiatalokkal. El kell érni, hogy növekedjen a mező- gazdasági tanoncok száma és a szövetkezetben dolgozó fiata­lok látogassák a szövetkezeti munkaiskolákat. A szaktudás megszerzése és bővítése a fia­taloknak nemcsak egyéni érde­kük, de a közösség is ezt kí­vánja tőlük. -s­• Kenyában, ebben az afrikai brit gyarmatban sok amerikai turista jár. Ezek nagyon sze­retnének valami kalandos orosz­lánvadászatot megélni. A kenyai belügyminiszter most hangfel­vételt készíttetett az oroszlá­nok üvöltéséről és a forró tró- púsi éjszakákban hangszóró­kon keresztül lejátsszák ezeket a hangfelvételeket. A turisták boldogan távoznak, mert lega­lább hallották az oroszlánok üvöltését. • Ausztrália nyugati részén — írták a- lapok — egy vadmacska falka szeptember elején megtá­madta a postát, illetve a posta hivatalos személyzetét. Csak a posta vezetője maradt életben, mert aznap nem tartózkodott az épületben. A vizsgálat meg­állapította, hogy a vidéki posta hat tagból álló személyzete — postagalambokból állt.. • Londonban egy dr. H. Jeffer­son nevű orvos furcsa rendelőt nyitott az űrrepüléseknél szer­zett betegségek számára. jSétak porodott, s így a kereset sem. Szégyen, nem szégyen, leírom, hogy két hét alatt 4.60 Kős-t kerestek, ugyanakkor a rendes szövetkezeti tagok 600 koronát, illetve 1200-at, mert a szövetke­zetekben év közben csak a felét fizetik ki a megkeresett összeg­nek. És végül még ők voltak megsértődve, hogy ennyiért nem dolgoznak, a vége pedig az lett, hogy azóta felénk se néztek, — mondja bosszúsan Becske eív- társ. • me négy fiatal, akik az állam ’ pénzén tanulnak. Jövőre végeznek, s hogy hová mennek, ez még az ó titkuk. Ám azt már elfelejtették, hogy a szövetkezet küldte őket erre az iskolára, és ez nem titok, mert erről mások is tudnak. Ezekután én is azt mondom: fiatalok, fiatalok, nem jól van ez így. A legtöbben azzal érveltek, hogy így a falu, úgy a falu. Nem tudunk szórakozni, művelődni, stb. Persze, hogy ma még sok faluban nincs meg az, amit sze­retnétek, kívánnátok, de ez nem minden, mert ami ma nincs, az meglesz holnap. De ahhoz, hogy ez minél hamarabb megszülessen, a ti munkátokra, eszetekre és kezetekre is szükség van. I kassai járás egyik legnagyobb, Szinnán lévő ‘egészségügyi iittiikii körzetéhez nyolc köz­ség tartozik. Szinria, Keny- hec, Migléc. Bölzse, Szakaly, Enyicke, Krajcár-puszta és Bocsárd. Kb. 8000 főt tesz ki azoknak a száma, akik szükség esetén orvosi keze­lésben részesülnek. Egész­ségügyünk fejlődésének ékes bizonyítéka ez a jól felsze­relt körzeti rendelő. Öt. he­lyisége van a központnak, s ezekben fogászati műsze­rek, röntgengép, külön szo­ba a csecsemők és terhes anyák részére és egy állan­dó rendelő a praktikus or­vos részére. Naponta renge­teg ember megfordul itt. Beneky Pál fogorvos pél­dául ötven-hatvan pácienst fogad. Alig hagyja el egyik páciens a „félelmetes“ szé­ket, már jön helyébe a má­sik. így megy ez reggeltől estig. Persze, ilyen tökéle­tesen felszerelt rendelőben öröm dolgozni. A beteg fo­— Bizony itt már nincs se­gítség, kikeli húzni — mond­ja Beneky Pál fogorvos a néninek. gak gyógyításához minden feltétel adva van. A doktor még hetenként egyszer is­kolásgyermekeknek, kéthe­; ísíÍ’S.I Simkó Lajos praktikus orvos munka közben V tenként pedig rendszeresen előadásokat tart a betegsé- 1 gek megelőzéséről. Hogy mi >. a lényege ezeknek az előr > adásoknak? Az emberek ne í akkor jöjjenek a megbete- t gedett foggal, amikor már { gyógyítani nem lehet! Időben jöjjenek. Ezt mondja a praktikus orvos, Simkó Lajos. is. Mert időben jönni annyi, mint a bajt megelőzni! ö szintén ilyes­miről beszélget a betegei­vel a váróteremben. És úgy látszik, hogy e nagy körzet lakosai megfogadják a jő X tanácsot. Naponta száz-száz- jj ötvenen keresik fel a prak­tikus orvost. A betegségek természetesen évszakok sze­rint váltakozók. Nyáron a gyomor, bél, ősszel-télen pedik a légutak megbetege­dése gyakori. 1954-től működik Szinnán a körzeti egészségügyi köz­pont. S orvosok és betegek szerint legnagyobb előnye az, hogy ingyenes. Ugyanis a felsorolt községek mind szocializáltak. A szövetke­zeti tagok és hozzátartozóik ingyenes gyógykezelésben és gyógyszerellátásban része­sülnek! (A szinnai egészségügyi központ épülete mm ff ocstzas járás Szinna nevű községének fö- falvakba, Kenyhecre és Miglécre. utcáján kocog velünk a ló. Déle- Tálán félévtizedes orvosi gyakor­lott tízre jár az idő, s az ősz lat sem áll még mögötte, fiatal nesztelen végzi munkáját, a ko- a szakmában, Nagykaposon kezd- paszodó fák, a nyirkos levegő és te s itt folytatja a munkát. Nagy a betonút nyálkás háta ánilkod- kedvvel, buzgalommal, mint nak jelenlétéről. Változatlan nyugalommal sza­lad a két kormányzó rúd közé ahogy általában a fiatal emberek. S zalad a Lajka, elhagytuk már a szinnai házakat és fordu­lunk be Kenyhecre; keveset be­szélünk az úton, szűkszavú em­ber a gyeplőtartó, alig-alig mond valamit a feladatairól. Dehát mit is mondhatna? Tetszik neki a munkaköre, hivatása s boldog, ségbe kilőtt állat a jelenkor tu- hogy három szövetkezeti község dományának végzett rendkívül állatállományának lehet elsőszá- hasznos szolgálatot. A kocsi előtt mú őrzője, vigyázója ... Szót- futó Lajka pedig az állategész- lanságban, merengő csendesség- ségiigy érdekében fáradozik, ben ringat bennünket a kocsi. Szálláshely: Szinna. Eltartója: Míg be nem szólítják a doktori Szinna, Kenvhec, Migléc, Három Kenyhecen egy faluszéli házba, szövetkezeti község. Ezek gon- Ott megered a nyelve, ugyancsak J0V0BEPILLANTAS A CSKP Központi Bizottságának XI. kongresszusa kitűzte a szocializmus építése befejezésének feladatát. Ennek egyik legfontosabb láncszeme az ugyancsak ezen a kongresszuson meghatározott irányelvek alapján kidolgozott harmadik ötéves tervünk megvalósítása az 1961 —1965-ös években. Annak elle­nére ugyanis, hogy a régebbi tőkés rendszer mérhetetlen károkat okozott Csehszlovákia gazdaságának, szocialista rend­szerünk az eltelt aránylag rövid néhány esztendő leforgása alatt nemcsak helyrehozta az elszenvedett károkat, hanem máris megnégyszerezte ipari termelésünket a kapitalizmus idején elért legmagasabb színvonalhoz viszonyítva. Jelen cikksorozatunkban legalább nagyjából rá fogunk mu­tatni hazánk további célkitűzéseire a harmadik ötéves terv során, népgazdaságunk egyes ágazatai szerint. Elsőnek köz­társaságunk legégetőbb problémájával, a mező- és erdőgaz­dálkodás. valamint a vele összefüggő állattenyésztés kérdései­vel kívánunk foglalkozni. De ezt megelőzően még a doskodnak élelméről, abrakjáról. S a gazdája? Fiatal állatorvos: Wägenhoffen elvtárs. Kassán végezte az állatorvosit s Kassán lakik. De a körzete az a három szövetkezeti község, amelyet már említettünk. Hetente kétszer, háromszor jön autóbusszal Szin- nára s megy az istállóba, befogja a Lajkát és hajt a szomszédos faggatja az özvegyasszonyt, Szé­násinét, akinek az egyik malac­kája beteg. Daganat van a hasán. Köldökgyulladás. Injekciósul és penicilin kerül elő a táskából. Tíz percet sem igényel a munka. És a Lajka fut tovább. Miglécre, a szövetkezeti istállóba, ahol az egyik szép gyanús. Itt VÍZGAZDÁLKODÁS, a melioráció fontos feladataira kell rávi tágítanunk, mert azok teljesítése a mezőgazdaság és állattenyésztés belterjesség- és hozamnövekedésének elenged­hetetlen feltételei közé tarto­zik. — A latin melior szó job­bat, javitottat jelent, ebben a vonatkozásban pedig a talajja­vítás és belvizlevezetés, az öntözőberendezések, védő- és duzzasztógátak, zsilipek és víz­tárolók gyűjtőfogalmát értjük alatta. Az ezzel járó költségek fedezésére kb. 8 milliárd koro­nát fordítunk, aminek fele köz­vetlenül a mezőgazdaság fej­lesztésére szolgál: 190 ezer hektárnyi területet lecsapolunk, 164 ezer hektárt rendszeresen öntözünk, 1400 km-es szaka­szon folyókat szabályozunk. A csatorna- és szennyvizeket tos. Régebbről tudjuk, hogy a ugyancsak a mezőgazdaságban szinnai, kenyheci és migléci sző- értékesítjük, további halastava­Az állatorvos fordulhat vissza. Mi pedig leszállhatunk a kocsi­ról. Esetleg még az állatállomány minőségéről érdeklődhetnénk eb­ben a körzetben, de ez sem fon­rehajtani. „Feltétele ennek azonban“, — hangoztatta Ota- kar Simúnek miniszter elvtárs a CSKP Központi Bizottságának szeptember 23-i ülésén elhang­zott beszámolójában — „hogy felhagyunk a meliorációs mun­kálatok eddigi elhanyagolásával és célszerűen felhasználjuk az előirányzott eszközöket“. A fent említett 8 milliárd korona másik felét ipari célok­ra, szennyvíztisztító berendezé­sek hazai gyártására és üzembe helyezésére, vízvezeték- és csa­tornahálózatok karbantartására, korszerűsítésére és bővítésére, mindenekelőtt azonban hatvá­nyozott energiafejlesztésre kell fordítanunk. Újabb víztárolók létesítésével 1965-ben évi 5,1 milliárd köbméter vizet kell biztosítanunk iparunk számára, vízierőművek felállításával pe­dig 620 MW áramfejlesztő ka­pacitást kell elérnünk. Hogy milyen fontos tényező a helyes vízgazdálkodás mező- gazdasági és ipari viszonylatban- kát és gazdasági víztárolókat vetkezeteknek az állatállomány épltQnk aégül peadig több EFSZ az erősségük1. összefogásával közös célokat egyaránt, kitűnik Simúnek elv- Es ebben jelentős része van az szolgáló ún. meliorációs szövet- társ figyelmeztetéséből: „A víz- állatorvosnak meg a széptartású kezeteket alapítunk. gazdálkodás legyen a népgazda­Hosszú lejáratú talaj javítási ság minden szakaszán minden- Lajkanak, amely vígan szalad programunknak majdnem egy napos gondunk!“ borjú tüdőgyulladás gazdájával a betegekhez... harmadát a harmadik ötéves is a penicilin segít. M. terv végéig szándékszunk vég- K. H. y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents