Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-11-17 / 46. szám
Lenin és Prága ■Mmr: Andrej Volovik a moszkvai Rendezőpályaudvar alkalmazottja, szorgalmasan tanul az esti iskolán. Képünk munka közben ábrázolja őt. Este a Slovnaft telepen öreg este van már. A sárga- piros autóbusz egyre kevesebb utassal száguld az épülő hatalmas gyár felé és vissza. Hiába, mindennek megvan a maga ideje. A tágas, ízlésesen berendezett büfé ajtaja is bezárul és csak a sok száz villanyégő mindmegannyi égő szembogár őrködik a telep fölött. Az egyre mélyülő későesti csendben itt- ott siető léptek zaja hallatszik. Az újonnan felépült utcasoron keresztül a gyártelep építőinek lakásai felé tartok. Előttem két 19-20 év körüli fiatal lépked szaporán, beszélgetnek. Talán a vasárnapi sporteseményekről folyik a szó. mert az egyik erősen gesztikulálni kezd, közben hangosan magyaráz — ne beszélj, ha nem láttad, különben a telepen majd bebizonyítom ... — szállnak felém a hangok. De sietős a dolgom, elhúzok mellettük és máris a panelnegyedben vagyok. MEGVÁLTOZOTT program Már éppen régi ismerősöm felkeresésére indulok, amikor az egyik barakk ablakán keresztül hangokat hallok. — Csináld tovább, — majd rövidre rá megszólal a pengetés hangszer s valaki halkan dúdolja: Deres már a határ ... Egy ideig hallgatom a nótát, majd határozok és a bejárat felé tartok. A széles folyosón mindenütt hangok szűrődnek felém. A pihenni térő építők beszélgetnek, vitatkoznak egymással. Az iménti dal dúdolója úgy látszik megunta a nótázást. De találomra mégis a hallott hangok irányába haladok, majd felfigyelek. — Ha meguntad a muzsikát, legalább Tanárcsere Dr. Grayson Kirk, az amerikai Columbia Egyetem elnöke bejelentette: megállapodást kötöttek a moszkvai egyetemmel és kísérleti alapon egyéves időtartamra tanárokat cserélnek. A szovjetamerikai kulturális csereprog- 1 ram értelmében a Columbia ;; Egyetem öt tanára a moszk• • vai egyetemen, a moszkvai egyetem tanárai pedig az Egyesült Államokban végez• ■ nek oktató - és kutatómunkát. ne kibicelj Jóska. Inkább feküdj le és olvass. Itt az újság is, ha akarod. — Ogy látszik azonban, hogy két csoport is van a szobán, mert az egyik sarokban csakhamar parázs vita kezdődik. De nem tudnak dűlőre jutni a vitás kérdésben. A kártyázok egyike azonban elemében van, nem hagyja, hogy tovább zavarják, majd megszólal: — Miféle protekció. Vagy tud valaki, vagy nem. Tán csak nem akarsz pap lenni? — Az nem, de... — hangzik a válasz — csak... Miféle csak? — hallatszik az ajtón keresztül. — Amikor az én fiam inasnak készült, tizenötöd magával ment a felvételre. És mit gondoltok, kinek nem sikerült a vizsga? Akinek rossz bizonyítványa volt, ti pedig ilyeneken vitatkoztok. — Ezzel vége is szakadt a vitának. Ismerősöm felkereséséről így végleg le is mondtam. Köszöntésem után baráti társaság fogadott, mert meg nem állhattam, hogy ajtót ne nyissak. Volt, aki már a gondosan megvetett fehér ágy szélén ült, volt, aki olvasott, de az idősebbek még korainak vélték a takaro- dót. Nyugodtan tárgyaltak tovább. Mind a hatan gút^iak voltak. Ogy látszik azonban a kártyázók legidősebbike, a Jóska bácsi élt a gyanúval, hogy hallottam a vitájukat, mert mindjárt meg is jegyezte: — Ja kérem, ez nálunk így van. Mit is csijiálnánk ezeken a hosszú őszi estéken, no meg nem is árt ezeknek a fiataloknak néha az orrukra koppintani. Nagyon elurasodtak már. Mindig csak a készet szeretnék, pedig én sem vagyok még túl idős, de ha az ő helyükben lehetnék! De mit is beszélek tovább. — Ezzel ledobja a kártyát és magával hív ki a folyosóra. Majd az ott kifüggesztett plakátokra, hirdetésekre mutat. — Nézze csak, itt a színházak, mozik műsora. Jelentkezhetnek esti tanfolyamokra vagy tudom- isén milyen kurzusokra. De nem is panaszkodom rájuk. Jó fiúk és szorgalmasak, de azért a tanács nem árt nekik. A szomszédos és a szemközti szobákban azonban egyre nagyobb a csönd. Mi sem beszélhetünk sokáig, s a jóéjszaka után csend borul a gútaiak szobájára is. -nydJól tudjuk, hogy a VI. össz- oroszországi pártkonferenciát 1912 januárjában Prágában tartották meg és ezen Lenin is részt vett. Mai napig nem találták meg a konferencián elhangzott beszédeit és nem állapították meg, hogy Lenin akkoriban Prágában hol lakott, csak azt tudjuk, hogy átmenetileg melyik szállodában szállt meg. Hogyan kereshetjük majd meg ezt a házat? 1957-ben Onuprijev elvtárs is kutatott a ház után, hiszen annak idején mint kongresszusi küldött Leninnel együtt egy cseh munkás családjánál volt elszállásolva. A családnak volt egy négyötéves kislánya, így emlékezett vissza Onuprijev elvtárs és Lenin néha esténként, amikor ráért, a kislányt a térdén hintáztatta. Otto Korbelá? cseh filmszínész — aki egy darabban Onu- prijevet alakította,, visszaemlékezett erre a kijelentésre és kutatni kezdett az után a kislány után. Rájött, hogy a Hy- bernská utcában újságokat árult, mindenki úgy hívta, hogy Cerná Mary, ma körülbelül 50 éves lehet. így hát megindult a keresés. A sajtóban is közzétették Onuprijev elvtárs visszaemlékezéseit és a szerkesztőségekben többen jelentkeztek, útbaigazítással akartak szolgálni. Többen megegyeztek abban, hogy Cerná Máry a Klimenská utca közelében lakott, de az igazi nevére vonatkozólag eltértek a nézetek. Több nyom Jozefa Kacafirkovához vezetett 2iz- kovba. Az édesanyjának ugyanis újságárus bódéja volt, ott, ahol Cerná Mary állítólag időnként kisegített, de biztosat senki sem állított. A kutatásokban részt vett Lagran őrmester, Forejtová elvtársnő és különböző kerületekben a biztonsági szervek is kutattak. De Cerná Mary nyomára nem találtak. Felkeresték a régi újságárusokat, hetek múltak és már lassanként feladták a reményt. őszre járt az idő, amikor mégis eredményre vezettek a kutatások: megtalálták Cerná Maryt. Izgatottan felkerestem, alacsony asszony állt előttem, fekete haja már őszbe vegyült. Gyorsan beszélt, mintha sietne és minden kérdésemre felelni szeretne. Visszaemlékezett arra, hogy jól ismerte a Kamara- színház színészeit,' mert ott árusított valamikor újságot Kacafirkovánál. Az apám 1912-ben Prágában egy építkezésen dolgozott és mi anyámmal egy kis faluban Prága mellett laktunk. Egyszer apám elhozott Prágába, jártuk a várost, nézegettük a nevezetességeket és felkerestük apám egyik jó ismerősét. Emlékszem, már esteledett, a konyhában égett a lámpa és az egyik széken egy kopaszodó úr ült, bajusza volt és a térdén egy kislányt hintáztatott. Apám beszélt a házigazdával és azzal az idegen úrral, én meg elkezdtem sírni, mert én is hintázni szerettem volna. Az az űr rámmo- solygott és a térdére vett. Nagyon boldog voltam... Ez minden. Többre már nem emlékszem — mondta Trousilová elvtársnő. — Én honnan tudjam, hogy az az úr Lenin volt? És hogy hívták az apja ismerősét, akit meglátogattak? — Apám később mindig mondogatta Marynak; neked nem lesz hozományra szükséged, téged maga Lenin hintáztatott a térdén. Dehogy, hogy hívták azt a cseh munkást, akinél Lenin akkoriban lakott és hol volt az a ház, azt már igazán nem tudom. Nagyon csalódott voltam. Végre megtaláltuk Cerná Maryt, igazolta Korbelár visszaemlékezéseit és mégis zsákutcába kerültünk. Lenin prágai tartózkodásának részletei továbbra is homályban maradnak. M. I. Katastrófa a Hold múltjában? SZOVJET TÜDŐSÖK ÉRDEKES ELŐADÁSA A moszkvai politechnikai múzeumban nemrégiben érdekes előadások hangzottak el a harmadik szovjet kozmikus rakéta feladatairól és a III, Lunyik segítségével szerzett tudományos értesülésekről. Levin profesz- szor, ismert csilagász kijelentette, hogy a Hold túlsó oldaláról készült fényképek megerősítették azt a feltételezést, amely szerint a Hold felszíne — különösen a tengerek — egy hatalmas katasztrófa, valamilyen nagy kozmikus testtel való összeütközés következtében alakult ki. Az összeütközés valószínűleg az Esők Tengere térségében zajlott le, ezután lávafolyam öntötte el a Hold látható felületeinek nagy részét. E feltételezés mellett szól az a tény, hogy az Esők Tengerének^ a Hold ellenkező oldalán sajátos képződmény, az Almok Tengere felel meg. Ennek kialakulásához valószínűleg nagyerejű szeizmikus hullámok vezettek. A hullámok az Esők Tengeréből kiindulva a Hold ellenkező oldalán találkoztak ismét azon a helyen, ahol az Almok Tengere van. Sziforov professzor a rádióelektronika neves szakembere kijelentette: a fényképek sikeres továbbítása a bolygóközi állomásról arra a következtetésre jogosít fel, hogy hasonló kísérleteket a Vénusszal és a Marssal is lehet végezni. A szovjet tudósok most is dolgoznak a nagyon távoli rádiókapcsolatok problémájának megoldásán. 1939. november 17. Amikor 1938 őszén köztudomássá vált a müncheni döntés szomorú valósága, érezhető volt, hogy ez lesz népünk szenvedésének feneketlen kútja. A cseh és szlovák bábkormányok szolgai módon vetették magukat alá a hitleri rendelkezéseknek s a gyilkosokká fajult német fasiszták falkáinak jövőjére nyitott újabb hasa- dékot. A németek tudták és érezték, hogy a csehországi megszállás nem vezet virágesős diadalkapus utakon, mert a bevonulás útvonalain ott állottak az ökölbeszorított kezű elszánt tekintetű emberek tömegei. Amikor már a német csapatok bevonultak Csehországba, az akkori prágai kormány, dacára a radikális rendeleteknek nem tudta fenntartani a rendet és nyugalmat. Kimagasló mozzanat villant fel a prágai utcák különböző helyein, ahol a munkások és diákok nyíltan szembe szállnak a gyűlölt ellenséggel. A dolgozó ott látja önmagát a testvéri tükrözésben, a tehetetlenség riasztó, mindent elnyelő sötétségében, a ki- semmizettség csak jajt visszhangzó magányában. A napok, hónapok élete csupa ütközés, a dolgozók munkájának minden töredékében ott van a tragikus ellentmondás jele. A kommunisták harca, küzdelmes és határtalan volt az önkényuralom megdöntésére és a szocializmus eljöveteléről szóló gondolatokat öntötte formába — amelynek megvalósítását csak oly nagysokára hozta meg a történelem. Az ellenállás a megszállókkal szemben 1939 nyarán számos ösztönös nemzeti akcióban robbant ki. Ez a mozgalom ez év október 28-nak megünneplésében csúcsosodott ki, amelynek a kommunista párt harcos, fasisztaellenes jelleget tudott kölcsönözni. A megszállók az ünneplőket szétkergették és Prágában lőfegyvereket használtak, amelynek számos halálos áldozata volt. Október 28-nak utójátéka az áldozatok temetése után következett. A prágai főiskolások körében a legszélesebb fasisztaellenes arcvonal fejlődött ki, amelynek központi székhelye a Károly Egyetem volt. A diákság vezetői hangsúlyozták, hogy a felszabadító harc súlypontjának hazai földön kell nyugodnia, miután a nép itt adhatja meg a legnagyobb nyomatékét a megszállók elleni közös harcnak. November 15-én a délelőtti órákban kezdődött el a forradalmi harci megmozdulás a Károly Egyetemen és 17-én óriási tüntetést rendeztek a város többi egyetemein is. A megszállók főparancsnoksága harci riadót rendelt el és a tüntetéseket brutális módon nyomták el. A tüntetések színhelyén 12 diákot lőttek agyon a fasiszta fegyverek és sokan megsebesültek. A letartóztatottak közül Karol Curda és Vlastimil Moravec elárulták a fölkelés vezetőit, amelynek alapján azonnal kivégezték a hős diákszervezőket: Kubis Ju- rajt. Valóik Jozefet, Gabcik Jozefet, Hruby Otokárt és Bublik Antont. A gestapó éjjel nappal lázasan dolgozott, 1200 fiőskolást koncentrációs táborba vittek. Az egyetemeket azonnali hatállyal bezárták, amelyeknek kapui, mint cseh főiskola soha meg nem nyíltak a megszállás alatt. A prágai kormány statáriumot rendelt el, az utcán este tíz óra után senkinek sem volt szabad tartózkodnia. A Prágában megjelent „Der Neue Tag“ közölte, hogy a letartóztatásokkal kapcsolatos minden intervenció céltalan, mert a katonai parancsnokság ebben az ügyben senkit nem fogad. Ebben az időben mélységesen gyászos hangulat lett úrrá az ország lakossága felett és a főiskolások német megszállók elleni tüntetéseinek nagy erkölcsi jelentőségük volt otthon és a külföldön. A november 17-i tüntetés és annak brutális elnyomása azonban egyúttal megmutatta, hogy az ellenállási mozgalmat mindenekelőtt a rejtett, nem nyílt, nem tömegjellegű akciókra kell irányítani a megszállók ellen. A cseh nép fokozódó ellenállásának megtörése céljából 1941 szeptemberében a cseh országrészekbe küldték Hitler egyik legmegbízhatóbb pribékjét Heydrichet. A megszállók félreállították a protektorátusi kormánjit és a lengyel „Generalgou- vernement“-hez hasonló rendszert kezdtek meghonosítani. Statáriumot hirdettek, a hazafiakat százával ítéltek halálra és ezrével hurcolták el a koncentrációs táborokba. Több mint 20 000 cseh családot kitelepítettek a cseh községekből. A megszállók megkezdték a cseh nemzet kitelepítésének és nyílt kiirtásának politikáját. Ma, amikor visszapillantunk a húsz év előtti hősi harcokra, újabb emlékkövet állítunk a becsület mezején elesett harcosoknak, akiknek emlékét felszabadult országunk minden polgárának ro- konszenve kíséri. WITTENBERG JÓZSEF Szovjetunió—USA w HD VAGY ALAGÚT? A Kölcsönös Gazdasági Segélynyújtás Tanácsának (KGST) rendeltetése tagállamainak gazdasági és technikai együttműködését tudományos alapon egybehangolni. A KGST tagállamai: Albánia, Bulgária, Magyar- ország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia. A béketábor többi országai, vagyis a Kínai és Mongol Népköztársaság, a Kó- reai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság pedig megfigyelők által képviseltetik magukat a KGST ülésein. A KGST nemrégen lépett fennállásának második évtizedébe, amely alkalommal határozati javaslatot fogadott el a Szovjetunióból a Kelet-Euró- pa-i államokba irányuló nyersolajvezeték lefektetésére. Az összesen 4000 kilométer hosszú csővezeték a Szovjetunió olajvidékéről kiindulva Fehér- Oroszország területén fog villa alakban kettéágazni. Az északi szárny Lengyelországon áthaladva a Német Demokratikus Köztársaságot, a déli elágazás pedig Csehszlovákiát és Magyarországot fogja nyersolajjal ellátni. Ebben a közös tervezetben a szocialista államok közötti kölcsönös kapcsolatok új elvei nyilvánulnak meg. A tervezet egyúttal rámutat azon távlatokra, amelyek szerint a Szovjetunió hétéves tervének teljesítése és túllépése után. valamint a szocialista tábor többi államai tervfeladatainak befejeztével a világ szocialista rendszerének ipari termelése 1965-ben több mint felét éri el az egész világ ipari össztermelésének. Hasonló olajvezetékek létesítésének gondolatával hosszú távolságokra nemcsak technikai regényíró-úttörők foglalkoztak elméletileg, hanem az összes földrészek technikusai és tudósai gyakorlatilag megvalósítható terveket is kidolgoztak. így Lenin már 1921-ben — előre látva több állam békés együtt- munkálkodásának lehetőségét — meghagyta az Állami Tervhivatal dolgozóinak, hogy nemzetközi jelentőségű mérnöki tervezetek kidolgozásával foglalkozzanak. Ugyancsak Lenin vetette fel először a London- Párizs — Varsó — Moszkva — Peking közötti villamosvasút közvetlen összeköttetésének gondolatát. Lenin elképzeléseinek visszhangját követi most A. Markin a Lityeraturnaja Gazeta c. lap hasábjain, hogy a Szovjetunió 7 év múlva 500—520 milliárd kilowatt villamos energiát fog termelni, 1972-ben — ha megtartja a hétéves terv folyamán elért termelési ütemet — már 1Ö00 — és a 2000-ik évben 10 ezer milliárd kilowattot. Ez pedig éppen kétszerese annak, amit az Amerikai Egyesült Államok szándékoznak elérni az évezred-fordulóig. Ilyen csillagászati számok és óriási lehetőségek megvalósításához ugyancsak óriási méretű projektumok, építkezések és berendezések szükségesek, amelyeknek tervezése és szervezése körül lényeges feladatok hárulnak éppen a Szovjetunióra annak gazdasági és technikai teljesítőképességeire való tekintettel. Elsőrangú feladatai közé tartozik például az orosz beltengerek vízszíntjének szabályozása, nagy kiterjedésű vízi és fásítási védőövezetek megteremtése a sztyeppek száraz szele ellen, és az általános belföldi szállítások lebonyolítására szükséges víziutak hálózatának kiépítése. Mindezen művek természetesen nagyban befolyásolják majd a szomszéd államok éghajlati és gazdasági viszonyait. További feladatok elé állítja a felelős tényezőket a lakosság szaporulata, amelynek száma a Szovjetunióban a 2000-ik év körül hozzávetőlegesen eléri a 300 milliót. Ezek a távlatok széleskörű intézkedéseket követelnek meg a nyersanyag-, gabona- és élelmiszerellátás terén. Ennek érdekeit szolgálja viszont a nagyszabású meliorá ciós- és öntözőberendezések létesítése a Nyugat-Szibéria-i síkságnak és az Aral-Kaspi-i területnek a Szovjetunió „éléskamrájává“ leendő átváltoztatása céljából. Megvalósításra vár a Szovjetunió keleti és nyugati országrészeinek vasúti távösszeköttetése. Emellett a vasúti kocsik és vágányok nyomtávját 3 — 4 méternyire szándékoznak szélesíteni, amivel a vonatok fokozott sebességét, a rakomány kiegyensúlyozottabb tehermegoszlását és a kocsik rakfelületének gazdaságosabb kihasználását érik el a szibériai magisztrálán, magát az üzemeltetést pedig az eddiginek 50 — 60-szorosára emelik. Lenin elgondolását követve A. Markin továbbá rámutat egy olyan szupermagas-feszültségü, váltó- és egyenáramú villamos vezeték létesítésének távlataira, amely a Csendes-óceántól egészen az Atlanti-óceánig húzódna. Még többet fáradozik a technikusok és szaktudósok immár második nemzedéke azon régi terv megvalósításán, amelynek célja két földrészt, Ázsiát és Amerikát vasútvonallal összekötni és egyúttal megváltoztatni az északi félgömb sarki tájainak mostoha éghajlati viszonyait. Szovjet és amerikai mérnökök évtizedek óta igyekeznek megoldani a 85 kilométer széles Bering-szoros áthidalásának — vagy alagositásá- nak — kérdését a kamcsatkai, illetve csukcsi félszigettől át Alaszkáig. Híddal vagy alagúttal kös- sék-e össze a két földrészt? — ez most a kérdés. Ezzel kapcsolatban Szuminkin mérnök, újabban pedig Boriszov mérnök a sarkvidék éghajlatának enyr hítésén fáradozik. Szovjet szaktudósok most mindkét probléma egyidejűleges megoldására azt ajánlják, kössék össze a két földrészt hatalmas gáttal, amelynek tetején lefektethetnék a vasúti vágányokat, lent pedig atomenergia hajtotta óriási lapátkarok segítségével átszivattyúznák a Csendesóceán melegebb vizének egy részét a gáton túli Atlantióceánba, ami által lényegesen enyhülne Szibéria és Észak- Azsia zord éghajlata. Egy másik terv szerint fordított viszonylatban működne a szi.vaty- tyúberendezés, amivel megakadályoznák a sarki vizek jégtakaró-képződését. A jövő fogja eldönteni, melyik tervet fogják megvalósítani. Egyelőre azonban máris konkrét alakot öltött a Szovjetunió javasolta gigantikus nyersolajvezeték tervezete: király- helmeci szakaszán a napokban ejtették meg az első csákányvágást a béketábor országai közötti együttműködés újabb, világra szóló diadalának bizonyítékául. (K. H.)
