Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-17 / 46. szám

Ez Szibéria „Valamikor a Szibéria szó­val nemcsak a mi országunk népeit ijesztgették. Ennél a szónál sok ember szíve megremegetl» az egész vilá­gon. Most a szibériaiak meg­változtatták hazájukat, bol­doggá és gazdaggá tették. Ma elmondhatjuk: aki Szibé­riát nem látta, az nem látta \ világot". N. Sz. Hruscsov Novoszibirszkban elhangzott beszédéből. NYIKOLAJ PONOMARJEV hajóskapitány már majdnem 25 éve, hogy mint matróz a Léna folyón első hajőútjá- ra indult Hányszor tette meg azóta a Jakuck és Tiksi közötti 1700 kilométert. Már jómaga se tudja, ellenben pontosan visszaemlékszik arra, amikor 1956-ban egy nyári napon Leningrádban egy hajót adtak át neki és az Északi-tengeren keresz­tül maga kormányozta egész a Léna folyó öblébe. NYIKOLAJ ATLASZOV a Legfelső Szovjet Elnökségé­nek tagja, egy evenki nap­számos fia. A cárizmus ideje alatt oda száműzték a forra­dalmárokat, ma pedig ez a vidék a Szovjetunió kin­csesbányája, a legtöbb ara­nyat, vasércet, szenet, ola­jat és földgázt termeli. VLAGYIMIR SUKIN, Lenin Érdemrenddel kitüntetett geológus, akit ma egész Ja- kuckban jól ismernek. 1955- ber, expedíciót vezetett az Északi-sarkra és négy évvel ezelőtt felfedezte Jakuck legnagyobb gyémántmezőit. VASZILIJ KOVALYOV, bá­nyász a sangari szénbányá­ban. Alaposan ismeri Szibé­riát, azt mondja, hogy a Lé­nában jobb halászni, mini a Fekete-tengerben. VALENTINA NYINAJEVA geofizikusnő, évente öt hó­napot tölt a Tajgában és ahhoz a tudományos kollek­tívához tartozik, amely Ja­kuck térképéről eltávolítja a fehér foltokat. v_____________________ _____ Bratislava, 1959. november 17. VIII. évfolyam, 46. szám Ára 60 fillér A CSISZ-TAGOK HASZNOSÍTJÁK A KOMSZOMOL TAPASZTALATAIT Kölcsönös szívélyes kapcsolatok A novembert hagyományosan ** mint a csehszlovák-szovjet barátság hónapját ünnepeljük. A Nagy - Októberi Szocialista Forradalom évfordulója óta egészen a barátsági és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés aláírásának évfordulójáig köz­életünk figyelme nagy mérték­ben azoknak a kapcsolatoknak a megszilárdítására összponto­sul, amelyek egész éven ke­resztül hétköznapi életünk lé­nyegét és létünk alapját képe­zik. A szoros együttműködés éle­tünk minden szakaszán nem­csak a politikai, gazdasági és tudományos téren mutatkozik. A termékeny együttműködés főként az alkotóművészet terén nyilvánul meg. A szovjet iroda­lom, film és zene, nálunk is, hasonlóképpen mint a Szovjet­unióban, termékeny talajra ta­lál. így például az idén az első félév folyamán 20 606 000 mozi­látogató nézte meg a szovjet filmeket és fordítva a mi fil- meinket ugyanebben az időben 66 400 000 szovjet ember látta. A mi barátságunkat nemcsak a két állam, a Csehszlovák Köz­társaság és a Szovjetunió kö­zötti segélynyújtásra és kölcsö­nös együttműködésre vonatko­zó adat bizonyítja. A szívélyes személyi kapcsolatok abban az időben keletkeztek, amikor a szovjet emberek mint felszaba­dítók jöttek hozzánk. Család­jaink még ma is emlegetik a maguk Ivánjukat, Misojukat, vagy Alekszejüket, akitől 1945- ben mint otthonuk legkedve­sebb tagjáról gondoskodtak. Még ma is élnek a Szovjetunió­ban a második világháború hősei, akik Csehszlovákiára mint második hazájukra és valamely itteni családra mint sáját családjukra gondolnak vissza. Minél gyakrabban látogatnak el a szovjet emberek hozzánk vagy mi hozzájuk, annál jobban elmélyülnek a személyes kap­csolatok és százával újabb és újabb barátságok születnek. igaz, mély baráti kapcsola­* tok fűződnek művészek, tucjsok, műszaki dolgozók és pártfunkcionáriusok között. A Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetség az elmúlt évben 3000 tagja számára rendezett tanul­mányi kirándulást a Szovjet­unióba. A szakszervezetek is kölcsönös látogatásokat szer­veznek. Az idén több. mint 500 szakszervezeti tag volt üdülé­sen a Szovjetunióban és fordít­va szovjet szakszervezeti dol­gozók nálunk. Nehéz volna fel­sorolni, hogy a szovjet és csehszlovák üzemek, kolhozok, szövetkezetek, szovjetek és nemzeti bizottságok között hány barátsági szövetséget kö­töttek. így például a plzeni V. I. Lenin Üzem dolgozói a szverdlovszki Uralmas Üzem dolgozóival állnak baráti szö­vetségben; kicserélik újító munkamódszereiket, de nem­csak szigorúan termelési szö­vetségről van szó, hiszen a V. I. Lenin Üzemben az idén 70 orosz nyelvtanfolyamot nyitottak, s ez azt bizonyítja, hogy dolgozóink megszerették barátaik nyelvét és kultúráját is. Osztrava pél­dául Szíálingráddal lépett ba­ráti szövetségre, s ezt kölcsö­nös megismerkedés és szemé­lyes kapcsolatok útján szilárdí­totta meg. A leningrádi pecséttel ellátott ** levelek mindig nagy ese­ményt jelentenek az osztravai Bytostav n. v. fiatal dolgozói számára. Már három éve állnak szövetségben a leningrádi 7-es számú építkezési vállalatban dolgozó komszomolokkal és ez idő alatt már sok szép levelet gyűjtöttek össze. A Bytostav n. v. fiatal dolgozói sok tapasz­talatot vettek át a leningrádi komszomoloktól és azokat a Poruba nevű osztravai település A barátsági hónap alkalmából hazánkban tartózkodik a Szov­jet-Csehszlovák Baráti Szövetség küldöttsége, Sz. A. Krifunov álelnök vezetésével. A küldöttség ellátogatott Bratislavába is, ahol megtekintette a város nevezetességeit. építése közben hasznosították. A komszomolok példája nyomán gazdasági ellenőrző őrjáratokat állítottak fel, ezeket pedig a villámhír-szerkesztők köre segíti. Az ellenőrző őrjáratok már sokszor sikeresen léptek fel. Hasonlóképpen leningrádi fiatal barátaikhoz, a Poruba település fiatal épjtői is a Szocialista Munkabrigád címért küzdenek. Eddig már két brigáddal büsz­kélkedhetnek, de a Csehszlovák Köztársaság felszabadításának 15. évfordulójáig még további öt brigád érdemli majd ki ezt a címet. Bárhol és bármikor találko­zunk szovjet emberekkel, min­dig újból meghat minket, hogy milyen szívélyes kapcsolat és barátság fűzi őket hozzánk és milyen nagy bizalmat helyeznek belénk. Késő őszi kirándulás : i-S-H-J-W­£ István, a forradalmárrá lett magyar tiszt és Nágya 4 (Liepinyes és Jelena Dobronravova). I I Aca-upi/auat % Zalka Máténak, a spanyol polgárháborúban elesett ma- x gyár írónak és forradalmárnak, aki a Magyar Tanácsköz- f társaság bukása után a Szovjetunióban élt, legendás X Aran^Vonatát dolgozza fel regényes formában a moszk- i vai Gorkij Stúdió filmje. A szerzők, a Turr fivérek, az t eredeti történetet csupán kiindulási pontnak tekintik. % Hja Gurin rendező e munkájával emléket kívánt állítani ^ azoknak a bátor harcosoknak, akik életük feláldozásával f is védték a Nagy Október vívmányait. % Az Aranyvonat egyik érdekessége, hogy Zalka Máté X nem eredeti nevén, hanem mint egy István nevű magyar f hadifoaolvtiszt szerepel. gombai állami gazdaság­ban 28 ifjúsági munka­csapat dolgozik és ezek közül hat kollektíva már í««'| belekapcsolódott a Szo- ftfyül cialista Munkabrigád cím megszerzéséért folyó verseny­be. Az utóbbi időben a leggyak­rabban a sámoti leánybrigádot emlegetik. A sámoti héttagú kollektíva: Szejf Ilonka, Boráros Erzsébet, Kiss Teréz, Kucman Ilonka, Sárközi Rozália, Spilaj Jozefa — Jakubík Erzsébet vezetésével a növénytermesztésben dolgoz­nak. Még a tavasszal elhatároz­ták, hogy bekapcsolódnak a versenybe. A gazdaság vezető­sége beleegyezett elhatározá­sukba, de a nyár folyamán vajmi keveset lehetett hallani a lányokról. Pedig dolgoztak becsületesen, úgy, mint a töb­biek. Szorgalmas munkájukat konkrétan értékelni csak ősszel, betakarításkor lehetett. Ekkor figyeltek fel rájuk a részlegen és a gazdaságban mindenütt. Azt, hogy a lányok ügyesek, már a nyár folyamán mindenki elismerte, hiszen a számukra kimért területtel nem eléged­tek meg. A négy hektár cukor­répához még kettőt vállaltak — nem féltek az egyeléstől! Két hektár szója helyett hat hektárt gondoztak. S hogy nem­Leanybrigád csak gyorsan, de becsületesen és jól dolgoztak, azt most ősz­szel lehetett a legjobban ellen­őrizni. Cukorrépából 27 mázsái termeltek hektáronként terven felül. Szójából a tervezett hat mázsás hektárhozam helyett 11.4 mázsát értek el. A kukori­cánál sem érte csalódás a lá­Nágya és az Aranyvonat ellenforradalmár őrségének y parancsnoka Csereniszov kapitány (Jelena Dobronravova X & és M. Kozakov) X Szovset , világrekord Moszolov szovjet berepülő g pilóta E-66 típusú turbólök- if hajtásos repülőgépen 2388 jg kilométeres óránkénti átlag- ® sebességet ér el, sőt, egyik = részeredménye egy óra alatt § 2504 kilométer volt. A szov- ® jet pilóta ezzel megdöntötte ® Irwin .amerikai pilóta gyor- [| sasági világrekordját. Moszolov az idén nyáron ® végezte el tanulmányait az j| egyik repülőgéptervező főis- § kólán. Diplomamunkája ép- ® pen egy olyan gép megter- a vezése volt, amely a hang gt sebességénél két és félszer jfj nagyobb, tehát az E-66-hoz ® hasonló sebességet ér el. 01 nyokat. A szárazság korántsem tett annyi kárt, mint amennyire számítottak. Hektáronként 40 mázsát írt elő a terv, s az ő hathektáros parcellájukról 438 mázsát szállítottak haza — 73 mázsát adott csövesen egy hek­tár. De a csoport nemcsak a mun­kában mutat példát. Az őszi estéket többnyire együtt töltik a lányok. Olvasnak. Négyen ké­szülnek a Fucsik-jelvény meg­szerzésére. A CSISZ oktatási évének keretében látogatják a Tanulunk a pártról kört. Je­lenleg egy esztrádműsor össze­állításán fáradoznak és tervbe vették egy színdarab betanulá­sát is. Érdekes, hogy mindenre van idejük bőven. Dolgoznak, tanulnak, szórakoznak és mind­ezt úgy végzik, hogy mások is tanulhassanak tőlük, hogy idő­vel a kis kollektíva a többiek példaképévé váljon. November 17. hagyománya A fasizmus elleni küzdelem neves és milliónyi névtelen ál­dozatának emlékét nemcsak őrizzük, hanem harcuk és tra­gédiájuk megrázó elevenséggel ma is bennünk él. Fucíktól írott hagyatékot ka­pott az emberiség. A fasizmus számtalan áldozata után nem maradt hátra semmi. Mi is ma­radhatott volna hátra olyan fiatalok után, akik az élet kü­szöbén állottak, és még nem is alkothattak semmit. De ki tud­ja, hány költő, kutató, feltaláló veszett el bennük, anélkül, hogy géniuszuk megnyilvánulhatott volna. Ma, november 17-én, ennek a ténynek a tudatában gondol lünk vissza a húsz évvel ezelőtt lejátszódott véres eseményekre, melyeknek a cseh diákság és fiatal értelmiség színe-java vált áldozatává. A hitleristák ördögi tervük megvalósításának egyik állomá­sa 1939. november 17-e, mely győzelmük esetén az egész cseh nemzet kiirtásához vezetett volna. Az út részben a fizikai likvidáción, részben pedig az áttelepítés és elnémetesítés ré­vén folytatódott volna. Ez ellen a szörnyű, egész nemzeteket kiirtani vélő politi­ka ellen kelt fel a csehszlovák diákság a dolgozó nép oldalán húsz évvel ezelőtt. S ezért a legfontosabb tapasztalat, me­lyet 1939. november 17-ből le­vonhatunk, hogy a diákok csak a dolgozókkal együtt és soha­sem elszigetelten érhetik el vágyaik és szükségleteik meg­valósítását. Igen fejlett iskola- rendszerünk, tandíjmentes ok­tatás még a főiskolákon is, ösztöndíjak, mindezek elképzel­hetetlenek lennének a javakat termelő, do!; azok áldozatteljes segítsége nélkül. Azonban igen kevés lenne ennek a közismert ténynek az elismerése, ha nem lenne alá­támasztva a diákok és az egész haladó értelmiség szocialista öntudatával. Ez" pedig azt je­lenti, hogy az értelmiség min­den erejét és tudását a társa­dalom szolgálatába állítja. A diákok már tanulmányaik ideje alatt szoros kapcsolatot kötnek a dolgozókkal, megismerik problémájukat. A gyakorlat és elmélet egységének szükségsze­rűsége tehát nemcsak a kated­rákról hangzik el, hanem a mindennapi életben is valóra válik. Ennek a valóságnak a tuda­tában emlékezünk a húsz év előtti események áldozataira is, és úgy gondoljuk, hogy csak a szocialista társadalomért foly­tatott önzetlen munkával adóz­hatunk igazán emléküknek. STRASSER GY.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents