Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-11-03 / 44. szám
A Mindet* útl/ft&s&Uvá&d II] nevek a Holdon — Autó-turisták? — Igen. — Honann jönnek? — Kanadából. Raymond és Dorothy jó barátok. mindketten idegen nyelveket tanulnak az egyetemen. — Ne gondolják, hogy olyan egyszerű átkelni az Óceánon és ide jönni — mondja Raymond. — Még Kanadában adósságba vertük magunkat, hogy ezt a kocsit megvehessük és ezzel elkerüljük a nagy útiköltségét, különösen a hajón. Egy másik kocsi útban van négy barátunkkal. Ök lemaradtak egy kicsit, mert a Csajkovszkij Múzeumot nézik meg Hogy mit láttunk eddig? Még nem sokat, de égünk a kíváncsiságtól, mi mindent tapasztalunk majd. Eddig csupán az erdők és mezők szépségében gyönyörködtünk és a remek utak nagyszerűségét volt alkalmunk megcsodálni. Az első szovjet emberek, akikkel beszéltünk, kolhozisták voltak. Mily érdekes nép! Kellemesen elbeszélgettünk, milyen az élet nálunk Kanadában és itt... Mrs. Marie Lones egy texasi turistairoda tulajdonosnője. Bemutatja az első texasi nőket, akik a Szovjetunióba érkeztek: Bessie Ward, egy nagy rancho tulajdonosnöje, Essie Stafford, a híres amerikai állattenyésztő családból, Gladys Lomax, fontos állást tölt be egy petróleumnál— Ez hát a moszkvai utca — mondja Miss Dorothy Hollingsworth, amint lelép a járdára. t évszázadokkal ezelőtt azt ” tartották: Minden út Rómába vezet, százötven évvel ezelőtt mindenki Párizsba, a tudomány és kultúra akkori középpontjába vágyott. De ez már a múlté. Ma, az atom és az Űrutazások korszakában, az egész emberiség figyelme Moszkva, a gyönyörű szovjet főváros felé fordul. Moszkva lett az utazók, a turisták és üzletemberek vágya- nak középpontja,' öt világrész nemzeteinek találkozóhelye. Politikusok és bankárok, tudósok és írók, katolikus papok és hollywoodi filmcsillagok, munkások és hivatalnokok, tőkepénzesek és földmunkások, jönnek vonaton, hajón, luxúsrepülögépen, autón, motorkerékpáron, sőt kerékpáron. Jönnek, kevesebb vagy több poggyásszal, egyedül, családjukkal és rokonaikkal. Egyesek tanulmányútra, kirándulásra jönnek, mások mézesheteiket akarják itt' eltölteni. Vannak, akik körültekintéssel szemlélik az őket körülvevő új világot (az ismeretlenség tpindig félelmet is okoz) és vannak, akik egészen áLadták magukat az „új"-nak. Mindenki figyel, jegyzeteket készít, fényképez és próbálja megérteni azt, amit lát. És míg más országokban a turisták figyelme elsősorban a mű- «• zeumokra, a történelmet idéző imáinál és Ruble Ward, emlékművekre és a természeti szépségekre irányul, addig itt, az új rendszer emberét, magát a szocialista társadalmat és az „új ember“ alkotta monumentális építkezéseket akarják megismerni. A délelőtt folyamán valóságos népvándorlás színhelyévé válik a National előtti térség. Nyolcvan csehszlovákiai turista érkezik, majd a chilei parlament egyik tagja, utána egy bolgár házaspár, egy római gyáros és egy lengyel írónő. Gomolyog a tömeg, változnak az arcok. Egyesek először látják Moszkvát, mások, mielőtt ide jöttek volna, már egy csomó várost és falut bejártak. Pogy- gyászaik tele vannak turista útmutatásokkal, klasszikus szovjet könyvekkel, khokhlomai csecsebecsékkel, palekhi festékkel és a híres vologdai csipkékkel. Egy most érkező autóból kisebb és nagyobb csomagok, különböző nagyságú irattáskák, sárga, szürke táskák, dobozok és csomagok kerülnek elő. A kocsi tulajdonosa, Mr Kari Fransson svéd építész megmagyarázza: — Gyerekekkel utazni, dupla pogy- gyászt jelent. Felesége, a szőke mosolygó Doris Fransson szeretne beszélni benyomásairól, de gyermekei, Ingmarie és Rolf, egymás szavába vágva, újságolják: — és mi olvastuk a'Háború és békét Tolsztojtól és az Oj barázdát szánt az ekét és a Csendes Dont Sotohovtól... — Jaltából jövünk most — jut végre szóhoz Doris asszony. Valóban csodás hely. És ami még csodálatosabb, hogy amint tát- tűk, minden munkás, jövedelmétől függetlenül, élvezheti a luxusszállodák kényelmét. — Öt vagy hat év múlva ismét eljövünk - fűzi hozzá a férj — hogy meglássuk, hogyan teljesítették a hétéves tervet. Oldalkocsis motorkerékpáron érkezik Mme Laitat és francia irodalom tanár fia, Belgiumból. Itt töltik szabadságukat, egymást váltva fel a kormányke- rékncl. — Sajnos, kevés az időnk ahhoz, hogy mindenhová eljussunk. pedig úgy szerettük volna látni az új városokat... A New Chicago-i Elmhurst College diákjai is már régóta álmodoztak arról, hogy megtekintik a szocialista városokat. — Erről az érdekes országról már sokat hallottunk, az itt járt turistáktól, ök beszélték rá, hogy saját szemünkkel győződjünk meg a sok látnivalóról. Tehát ... egy kicsit takarékoskodtunk, egy kicsit kölcsönkértünk, •s tizen, hét fiú, három lány, elindultunk. Párizsban közös költségen kibéreltünk két autót, és íme, nemsokára megérkeztünk! és amit láttunk, az egyenesen rendkivüli! Egy gigászi folyamat telje ült itt be! Mindenki csodálatát fejezi ki, mindenki néz és szívja magába mindazt, amit látott, amit sokszor nem is tud kifejezni. Miss Marilyn Mayk amerikai diáklány találóan összegezte a látottakat: — A múzeumok, templomok, paloták, mindenütt csaknem egyformák. De a Szovjetunióban minden másképp van ... valahogy olyan új... újak a városok és újak az emberek, a szovjet emberek, akik építik őket. És olyannak építik, hogy jogosan büszkék lehetnek rájuk. (A Femmes de nos jours nyomán.) A szovjet tudósok lefényképezték a Hold túlsó oldalát is, amely eddig teljasen ismeretlen volt az emberiség számára. A Holdat most új nevek fogják „díszíteni“. A vezető szovjet tudósok és a világ nagy tudósai szerint nevezik el a Hold egyes részeit. 1. Egy 300 kilométer átmérőjű kráter-tengert Moszkvai tengernek neveztek el. 2. A Hold egyenlítőjétől északra fekvő öblöt az Asztronauták öble nevet kapta. 3. A Déli-tenger folytatása a Hold túlsó felén. 4. A Ciolkovszklj kráter és magaslat. 5. A Lomonoszov kráter magaslat. 6. Joliot Curie kráter. 7. A szovjet hegyláncolat 8. A Vágyak tengere. A tudósok híradásai szerint a legújabban nyert fényképeken látjuk a Hold látható oldalának olyan részeit is. amelyeket eddig nem figyelhettek meg alaposabban. A tudósok most valóban képet nyernek a Déli-tenger igazi alakjáról. A felvételeket 470 000 kilométer távolságról egy televíziós berendezés végezte, amely az önműködő új állomáson volt elhelyezve. A teljes leszerelés „utópiája” Maupin-tours“ társaság autóbuszából „ diák száll ki. Álljunk meg egy pillanatra itt, a Kreml közelében lévő National szálloda előtt, és nézzük csak, egy híres gabonatermesztő farm tulajdonosnöje. A Szovjetunió a turisták középpontjává válik. Lehetetlen el nem jönni ide, mindenki akarja látni ezt az országot, különösen, mióta oly nagy sikereket értek el a világűr meghódítása terén. — Biztosíthatom, hogy az oroSokan a nyugat újságírói kő- relés valósággá válna. Ezen zül, akik a szovjet miniszterei- a ponton a polgárok nagy töme- nök minden megnyilatkozását ge kezdett bekapcsolódni a vi- .,propagandának“ minősítették, tába, mert hiszen elsősorban az ezt.a tulajdonságukat most sem adózó kisember érezné meg tudták megtagadni, amikor a legjobban a leszerelés jótéte- Hruscsov elvtárs az ENSZ köz- ményeit, gyűlése elé terjesztette törté- A pénzügyi szakemberek szá- nelmi jelentőségű javaslatát mitásainak alapja Hruscsov elv- a teljes leszerelésről. Hogy társnak az amerikai nemzeti a „propaganda" agyoncsépelt sajtóklub konferenciáján tett az szólamát letompltsák, „utópiá- a kijelentése volt. hogy óvatos ról“ kezdtek beszélni. Képzel- becslés szerint a világ évi 100 hető tehát, mennyire megrökö- milliárd dollárt fordíthatna más, nyödtek ezek az urak, amikor humánus célokra, a fegyverke- harminc amerikai most már Christian Herter kül- zések és a hadseregek eltörlé- ügyi államtitkár koppintott az sével. A sajtó emberei eleinte orrukra, mondván: „Csodálkoz- kételkedni kezdtek ennek a nőm kell azokon a tudósítókon, csillagászati számnak a helyes- niából egy „nagyon kényelmes akik. ahelyett, hogy Hruscsov ségében, - pedig az Egyesült TU" szállította Berlinből Moszk- javaslataival komolyan és logi- Államok költségvetése egymaga vába. — Azt hittük — mondja kusan foglalkoztak volna, egy- közel 40 milliárd dollárt nyel el Mrs. Gibbons — hogy egyik vá- szerűen mint „propagandát“ egy évben - de hamarosan ros olyan lesz, mint a másik. De tették őket félre. Többet vártam rájöttek, hogy a világ hadügyi meggyőződtünk arról, hogy itt az amerikai publicisztika kép- kiadásai egyetlen egy évben köviselőitől“. Ez az elítélő nyilat- zel 120 milliárd dollárt emész- se végese hossza az óriási mé- kom éS2retérItette a /ajtöt. tenek fel. Hruscsov elvtárs Most már komolyan mérlegelik becslése tehát csakugyan na- a Hruscsov elvtárs javaslatában gyón óvatos volt. rejlő nagyhorderejű kérdéseket, Az újságok most már hasábos aminek legjobb bizonyítéka, cikkeket közöltek ezekről a „«I. _ I,. „ ho9y ceruzával a kezükben szá- kérdésekről és ezeknek a köznek — fejezte be a beszélgetést mItan| kezdték, milyen megtaMr Gibbons. karltások érhetők el, ha a leszeMr és Mrs Gibbonst Kaliforretü építkezéseknek. — Mindazért, amit itt láttunk és tapasztaltunk. kérem tolmácsolja őszinte köszönetünket a szovjet népA Svédország' Fransson család most járt először a Szovjetunióban. De néhány év múlva ismét ellátogatnak ide, honnan, a világ melyik tájáról szók között eltöltött minden perc jönnek, és kik azok, akiket vonz rendkívüli örömet nyújtott — és csábít a világ első szocialista mondja lelkesen Mrs. Lones. államának fővárosa, Moszkva. A kora reggeli órákban elegáns „Dauphine" siklik a szálloda elé. g Marie_France Blanchardi Kinyílik az ajtó és először is egy Iwl a szép, magas fekete lány, celofánba csomagolt ruha- és öl- titkárnő egy párizsi hivatalban, tönyhalmaz lesz látható, majd — Sokáig kellett gyűjtenem a mögötte megjelenik Mr. Raymond pénzt az útra. de megérte. Eddig Canon. Ezután két pici láb bújik azt hittem, tudok valamit a Viki az autóból s a következő pil- tágról. Most rájöttem egy nagy lanatban Miss Dorothy Hollings- ürességre: nem ismerem a hala- worth lelép a moszkvai utcára, dó Oroszországot, TÖRÖK ELEMÉR: Békét könyörgő szonett Szeretném, hogyha a nagyölű világ nyár-esticsöndű békességben élne, mint jő szomszédok, s az ember ne félne álomra hajtani fejét, és mint kitért karral az anyák várják a gyerekük, sok szeretettel, úgy várná a reggel ezer illatú madárdalos kedvvel az ébredőket a földön mindenütt. Lengjen ránk örök bíbor hajnal fénye, gyermekmosolyú, tavaszarcú béke. Tűnjétek el, ti napunkat befedő éjsötét árnyak, ne legyen rettegő élma a népnek és átka a vérnek, mely annyiszor folyt ki már élet érted. Az első őrség Lehúz az éj ében süné, őrség, fegyver, egyenruha, magam vagyok, s a békés csend, ez a markos vén cimbora. Rengő tenger az éjszaka, agyam égő l&z-fesziütség, moccan a csönd, valaki jön: All], ki vagy? Jelszót! — röpül még hegyes nyila kérdésemnek: örsparancsnok, jelszó Duna, minden rendben? Igen minden.. it békés esend ölet újra. leményeknek „az utca emberére“ példátlan hatásuk volt. A szerkesztőségek garmadával kapták a hozzászólásokat, amelyek mindennél jobban bizonyították a lakosság viharos érdeklődését a leszerelési probléma iránt, amellyel mostanáig csak a hivatásos politikusok foglalkoztak a nagy tgmegek teljes- részvétlensége mellett. Most egymást követik az olyan cikkek, amelyek már 1961-re igyekeznek felállítani - egyelőre persze nem hivatalos formában - a leszerelés következtében tetemesen leszűkített „új“ hadügyi költségvetést. Látnivaló, hogy Hruscsov elvtárs javaslata alaposan felkavarta a kedélyeket, mégpedig nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a világ minden részében. A világ közvéleményének nyomása megtette hatását az ENSZ munkatempójára is. A 81 tagból álló leszerelési bizottság már szeptember 10-én rendkívüli ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy egy 10 tagból álló szőkébb bizottságot alakit, amely felerészben a Varsói, felerészben pedig az Atlanti Szerződésben részt vevő országok képviselőiből kerül ki és amelynek első ülését már 1960. január elejére tűzték ki azzal a feladattal, hogy Hruscsov elvtárs javaslatának, valamint az ugyanakkor beterjesztett angol javaslatnak vizsgálatával foglalkozzék. Látjuk tehát, hogy a „béke gépezete" megindult és reméljük, működése csakhamar meghozza gyümölcseit. A fegyverkezésekre fordított összegeket Hruscsov elvtárs „esztelen tékozlásnak" nevezte. Évenként 15 — 20 %-ot emésztenek fel minden állam költség- vetéséből és minden arra mutat, hogy még növekedni fognak, ha a kormányok nem találják meg a megegyezéshez és a leszereléshez vezető utat. Mert a fegyverkezési verseny természetében rejlik, hogy minden állam a legkorszerűbb fegyvereket igyekezik felhalmozni. Igen ám, de a technika mai rohamos fejlődése mellett az a fegyver vagy repülőgép, amely ma még modernnek számit és amelyre milliárdokat áldoztak, néhány éven belül vagy még rövidebb idő alatt ósdi, elavult számba fog menni, mivel az „ellenség“ közben tovább haladt és még az eddiginél pusztitóbb mészárló- gépeket teremtett. Csak példaképpen kívánjuk ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy az Egyesült Államok néhány évvel ezelőtt 1500 bombavető repülőgépet — a B-47 típust — rendeltek, amelyek darabja 3 millió dollárba került. A rendelés összege tehát 4 VS milliárd dollárra rúgott. Kiszámították, hogy ezzel a költséggel egy modern nagyvárost lehetett volna felépíteni, kórházakkal, iskolákkal, szállodákkal, Az Egyesült Államokban, amely a fegyverkezési versenyt a végletekig fokozta, néhány kiváló pénzügyi szakértő kijelentette, hogy amennyiben a katonai kiadásokat hamarosan nem fogják drasztikusan leszorítani, 10 — 12 éven belül az amerikai adófizető mostani adójának két- sőt háromszorosát lesz kénytelen keresetéből kisajtolni. A katonai vezetők mindeddig, úgy látszik, nem-igen törődtek az adófizetők jövőjével. Minél több és minél pusztitóbb fegyvert! — ez volt eddig a jelszó. Most azonban Hruscsov elvtárs leszerelési javaslatával megfújta a riadót és ez üj reményt önt a világ minden józanul gondolkodó polgárának szivébe. A most megindult folyamatot egy kormány sem tudja már megállítani, mert szemben találná magát az egész haladó emberiség közvéleményével. Ami sokak szemében „utópiának" látszik, annak fényét né» hány messziretekintő államférfi már a látóhatáron látja felcsillanni. ‘ Ro.
