Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-03 / 44. szám

mondván és lön persze nem a semmiből, egy végtelen eró 'kézlegyintésére és még- esak nem is hat nap alatt. Ettől jóval hosszabb ideig tartott az alkotó folyamat, melynek eredményeképpen új fogalommal gazdagodott a kassai építészeti vállalat szótára. Az új név: ifjúsági komplex építöbrigúd — mind- annyiuk megelégedésére, egészen jól hangzott. Ilyesformán elméletileg megalakult egy kollektíva: az ifjúság kezdeményezése megértésre, majd szentesítésre talált a gazdasági vezetőknél s megérett a gyakorlati megvalósításra. Ekkor 1958. szeptember 4-ét mutatott a naptár.

Vajon ny történt azóta a Kakalajcik brigáddal, hol kötött ki a merész 24 tagú ifjúsági kollektíva?

Kassán a Kuzmányi utcában az orvosi fakultás tőszomszédságában frissen felhúzott falak fogadnak. A kerítésen belül a szűk udvaron maltert emelgető daru, körülötte tégla, deszka, homok, építőanyag, egy fedél nélkül maradt raktárhelyiség és az emberek.

Teherautó tülköl, lassan becsúszik a kapun, anyagot hoz: — No most lesz egy jó jelenet — gondolom. magamban, az építkezéseken szerzett tapasztalataim nyomán — s íme csoda történt: elmaradt a lárma, a szitkozódás. Helyet találtak a téglának, anélkül, hogy a szállítók és az építők kölcsönösen a „pokolba“ küldték volna egymást. Erre igazán nem számítottam.

A brigád vezetője Kakalajcik János mester, anyagátvevö s még sok minden egy személyben. Ö vezeti a munkát, felel az építkezésért, az alap kiásásától a tető felrakásáig. Mindössze 27 éves,

A kollektíva ereje

LÄTOGATÄS EGY SZOCIALISTA MUNKABRIGÁDNÁL

• • •

de negyven évesekhez hasonló tapasztalatokkal rendelkezik. Még 1946-ban kezdte mint munkás s együtt nőtt az építkezéssel. Talán éppen ezért találja meg mindig a megfelelő hangot az emberekhez. Később iskolába küldték, mester lett s a katonai szolgálat után az estiben érettségizett. Mikor összeállították az ifjúsági komplex brigádot, a vállalat vezetősége öt választotta ki brigádvezetönek. Olyan dinamóféle ó a kis brigádban, vezető, tanácsadó és lelkesítő egy személyben.

—Az alaptól a tetőig minden munkát a fiúk végeznek. Csendesen beszél, önmagát sohasem említi. Azt mondja, hogy a fiúk nélkül ő semmire se vitte volna. Később, ahogyan a fiúkkal beszélek, azok az ellenkezőjét állítják: ha nem volna a mester, felét se i keresnénk és hol volna ez a kollektíva, meg a kitüntetések? A két véleményt egyeztetve teljes képet kapunk: a fiúk s az alig néhány évvel idősebb vezető egy jól összeforrott kollektívát alkot. S ez így van rendién.

A huszonnégy tagú komplex brigádnak alig több, mint egy éves múltja van. Ilyen rövid idő alatt váltak a kezdeményezők példamutatókká. Bebizonyították, hogy helyes, ha egy és ugyanazon brigád végez minden munkát, mert ha az egyik munkafolyamaton hanyagul végzik el, akkor a következőnél kénytelenek rádolgozni. Erre gyorsan rájöttek a fiúk. Rendes cs pontos munkát

— így hangzott a jelszó és verseny kezdődött a brigádon belüli kis csoportok, kőművesek, ácsok stb. között. Figyelték' egymás munkáját, saját magukat, de legfőképpen a tervet tartották szem előtt. A rendszeres kiértékelések meghozták az eredményt. A tavalyi év tervét 27 nappal határidő előtt teljesítették.

Az év elején hét pontból álló vállalást állítottak össze, jelentkeztek a Szocialista Munkabrigád cím megszerzéséért folyó versenybe. Május elseje emlékezetes örömünnep számukra, ekkor kapták meg a Szocialista Munkabrigád címet. Egészen meglepő, hogy a fiúk így mondják: „kikölcsönözték nekünk a címet“. Ebben a mondatban már az is benne foglaltatik, hogy vigyázni kell, mert könnyen vissza is kérhetik

— ezt pedig senki sem szeretné

’Zülük. A fiúk aztán annyira t igyáztak“ és igyekeztek, hogy t eptember 8-án újabb öröm érte t a brigádot: megkapták a Csehszlovák Békedijat. Ennyi volna egy év története röviden sürítve.

Fent a második emeleten hárman hajolnák a szétteregetett tervrajz fölé. A három ács: Lenesük György, Mráz János és Ariira Pál száknyelven vitatkoznak, alig értek beszédjükből valamit. Most rakják le a tetótartó fogé- rondákat, s az elmosódott rajzon oly halványan látszanak a vonalak, hogy alig tudják meghatározni a pontos helyet, ahová a gerendák kerülnek.

végéig ebből 1 376 000 korona értéket kell felépíteni. Az eddigi teljesítmény 1 087 000 korona körül van. Vállalták, hogy december 20-ig teljesítik az évi tervet.

A harmadik negyedévben az önálló elszámolási rendszer szerint dolgoztak. Ezt kísérletképpen tették. S az eredmény: 360 korona értékű anyagot takarítottak meg. Tehát ez a rendszer is jól bevált.

Még sokáig lehetne felsorolni, hogy mi mindent végzett a brigád, amely kísérletképpen alakult egy új munkafolyamat elvégzésére. Azok közül, akik az alapokat kezdték ásni, néhányon elmentek katonai szolgálatra, heten meg „előléptek“ mesterek ké. llét mestert adott a vállalatnak az ifjúsági komplex brigád és helyükbe új embereket kapott — ezeket formálja tovább a kollektíva.

De ne gondolja senki, hogy a Kakalajcik brigád azért tud felmutatni ilyen eredményeket, mert ideális körülmények között dolgozik. Nem. Az igazga- lóság nem tesz semmilyen kivételt a brigáddal, épp annyi segítséget nyújt nékik, mint a többieknek. Sót néha még amit Könnyén megtenetnének, azt is halogatják, — például az udvaron ott a sok homok, amire már nincs szükség, mégsem szállítót- ják el, pedig akadályozza a munkát.

Az üzemi CSISZ-szervezet elnöke Buckó elvtárs mindenben támaszt, segítséget nyújt a brigádnak. Hogy a brigád Szocialista Munkabrigáddá és békedíjas brigáddá fejlődött, az elsősorban magának a kollektívának az érdeme. Mert olyan egészséges lég- kö'rt tudtak teremteni,‘amelyben hatni tudtak egymásra, segíteni tudták és tudják, is egymást a munkában, a tanulásban, s egyéni életükben egyaránt. Ez bennük az új, a figyelemre méltó vonás, amit továbbra is fejleszteni, tökéletesíteni kell.

CSETŐ JÁNOS

imé a kiváló kollektíva, a Kakalajcik brigád — amely a Szocialista Munkabrigád cint és a Csehszlovák Békedíj tulajdonosa.

Ültessetek gyümölcsfát

Lencsék György ácsmunkát vé"- gez s emellett tanúi, harmadikos az esti ipariban.

Betonozzák a második emeletet és Takács István egyengeti a szétöntött maltert.

nömtN

©Szvesiben az egyik mező- gazdasági kísérleti telepen terebélyes fa emelkedik ki a többi közül. Ágain egymás melett érik be a japán mandarin, az olasz citrom, az amerikai grapefruit és még vagy ötvenféle vitrus gyümölcs. Csaknem valamennyit a Szocsiban járt külföldiek oltották. A „barátság fája“ több mint negyven országot képvisel.

® Franciaországban egy Baumöl nevű hintőpor használata után több száz gyermek halt meg. Kisült, hogy arzént tartalmaz és halálos mérgezést okozott.

AZ OREHOCKY CSALÁD a

Temető utcában lakik. Hogy miért Temető utca, nem tudom. Igaz, a temetőbe nyúlik. Mondhatnám a temető összenőtt a Temető utcával. Vagyis ház ház mellett nőtt ki, egészen a temetőig. Az Orehockyék háza is csak egy hajításnyira van a temetőtől.

Itt megjegyzem, hogy régente (legalábbis a Bodrogközben így volt) társadalmi és politikai jelentősége volt az ilyen utca-elnevezéseknek. Az utcák szerint oszlott meg a falu lakosainak, parasztjainak a társadalmi ösz- szetétele. Jelen esetben is így volt az. Röviden:

A Bodrogköz rónáit nemcsak vadvizek, nádasok, ticcék borították, hanem hatalmas erdőségek is. Innét van az, hogy a szegény földnélküli Jánosok az erdőhöz közel telepedtek le. Egyrészt a tüzelő beszerzése végett, másrészt pedig az erdőhöz közel, kint a íaluszélen jobb volt az orvvadászoknak lakni, mint a falu közepén. Ha besür- vedt, a falu végéről szabadon vihette puskáját az orwadász és ugyanúgy hozhatta haza elejtett zsákmányát is. Nem kellett félnie, hogy a szomszéd feljelenti, mert ö is eképpen cselekedett. Megesett, hogy özet lőttek. Ezt is könnyűszerrel csempészték be a faluba. Pesti zsákba tették, vállukra csapták és úgy hozták haza, mintha forgácsot cipelnének. Azt pedig a falu módos gazdái is tudták, hogy a szegény ember nemcsak gyalogszánkán, háton, de zsákban is hordja a napi tüzelőt. Hát ilyen utca Le- leszen a Sárvég, ahol többnyire napszámosok, kisparasztok, uradalmi dohányosok és dinnyések laktak. A Sár végből nőtt ki a Hegy utca és a Temető utca. Itt már többnyire kis- és köRendelet - végrehajtás

zépparasztok laktak. Orehockyék a kisparaszt népekhez tartoztak. Pedig Orehocky bácsi kétszer is megjárta Amerikát és mégsem tudott csak egy pár hold földre és egy takaros házacskára gyűjteni. Pedig csak egy gyerek volt a háznál, a Pista fiú. Erről a Pistáról szeretnék itt egyet-mást elmondani.

Már nem tudom pontosan, hogyan akadtunk össze, elég az hozzá, hogy találkoztunk. Én mint katona, ő mint civil. Már öt éve, hogy nem beszélgettem vele. Igaz, ó amúgy is szűkén méri a szót, kalaplevéve és nyugodt alázattal várt ott, ahol a bőszavúságot osztogatták. Mire rákerült a sor, kifogytak a bő- beszédből. Nincsen János, hallgass János, dolgozz János, tűrjél János, ezzel fizették ki.

SZÓVAL TALÁLKOZTUNK és már mint ilyenkor szokás, leültünk diskurálni régmúlt időkről, a jelenről s a holnapról beszélgettünk. Igaz, inkább én beszéltem, politikáról, az űrhajózásról, jobban mondva annak a jövőjéről, mert ma erről esik a legtöbb szó mindenütt. Ö hallgatott, néha mondott egy igent, vagy éppen kérdezett valamit, amire én megint feleletet adtam. Közben, közben bort töltünk a pohárba, ízleljük, szopogatjuk. Beszéd közben felvetődött a vallási kérdés is és megvallom, hogy meglepett a Pista felvilágosultsága.

— Már odáig eljutottam, hogy az asszony nem akasztja fel a falra a szentképeket. Ám a templomba még eljár, ezt nem is bánom, eilgedem, majd elszokik onnét is — mondja nagy magabiztosan. És én hiszek is néki. Megtudom tőle azt in.

hogy nagyon szereti a gépeket. Az ő szavával élve „szerelmes a gépekbe“,

— Kilenc évig voltam én kombájnista és gépszerelő. Kilenc évig, úgy nézz rám Elemérkém.

Zsebébe nyúl és egy pirosfedelű könyvecskét mutat.

— Nézd meg, nem vagyok én akárki. Nem mondhatják, hogy loptam a Spartakomat, mert úgy hidd el, már ezt is mondták, és ez fáj nekem, mert a becsületes munkámból gyűjtöttem én arra a pénzt, tanú rá ez is — s a könyvecskét mutatja. Most már megered a szava, mint a lassan tornyosuló felhőkből a csendes őszi eső. Én veszem át a hallgatás szerepét. Olykor-olykor helyeslek neki, csitítom, dicsérem, bíztatom. Nézegetem a pirosfedelü könyvecskéjét. Ez jogosítja fel a munkahős címére. Munkaérdemrend tulajdonosa. Hazánk -egyik legjobb kombájnistája. Ez jól esik nékem is, hiszen fa- lumbéli, leleszi. Lám, lám menynyi értéket rejteget magában a falu, valóságos kincsesbánya, csak fel kell tárni. És a mi korunk, rendszerünk ezzel is büszkélkedhet. Képviselője is van a falunak, Palágyi János, ez sem volt soha.

— Vannak bökkenők is, nem mondom. De azért jó, nem panaszkodhatott!. Van mindenem, de'valamim mégis hiányzik, és ez fog is hiányozni, nem tudókén ebbe beletörődni.

Elhallgat, koccintunk és faggatom, hogy mi bántja a begyét.

— Hej, hej — mondja, ezt te nem érted.-■ Szóból ért az ember .- bízSzlovákiánk a gyümölcsösök és ligetek hűs árnyékában még szebb és gazdagabb lesz.

Frantisek Vypala

tatom — ki vele, két fej többet tud.

ÉS ITT KÉREM, ne vegyék sematikusnak a beszéd eme fordulatát, mert a tegnapi földjéért reszkető parasztnak a fia beszél, tesz vallomást, őszintén, szívből beszél, hinni kell neki, mert ami a szívén, az a nyelvén is.

Keserű ízzel, a meglopott ember'szívével tölti ki elém keserű poharának tartalmát. íme, úgy írom le, ahogyan ő mondotta.

— Elemérkém, kilenc évig voltam én kombájnista, gépszerelő, a helmed traktorállomá- son dolgoztam. Az éven megszüntették és a falumba helyeztek. Most a szövetkezetben vagyok, csoportvezető. Nem mondom, ez se kutya. De nékem ez nem kell. Nekem adják vissza a kombájnt, és én addig nem is nyugszom, míg vissza nem kapom. Én gép nélkül nem tudok meglenni, ezt hidd el nékem.

Itt elhallgat, s én veszem fel újra a beszéd fonalát.

— Igazad van Pista, te- érzed, te tudod a legjobban, hogy mit tudsz, mennyit érsz, mivel lehetsz leginkább hasznára a szövetkezetnek. Nézd. a szövetkezetnek is vannak gépei, ahhoz ügyes, jó szerelők, vezetők kellenek, s te egyike vagy azoknak. Miért ne lehetnél újra kombájnista és gépszerelő? És leszel is.

ENNYIT és ezt mondottam neki. S itt még megtoldom eny- nyivel: Minden ember mestere valaminek. Tegyük hát lehetővé, hogy azt csinálja, amihez a legjobban ért, amihez esze, szíve és kedve van, TÖRÖK E.

IPARI TERMELÉSÜNK a harmadik ötéves terv végén hatszor akkorra lesz, mint a háború előtti legjobb év termelése. Amit 1937-ben egy év alatt állítottak elő, azt 1965-ben két hónap alatt kitermeljük. Az ipar ilyen hatalmas fejlődése csak a szocialista államrendszerben lehetséges.

• Az ipar tervbevett fejlődését azzal érjük el, hogy széles mértékben alkalmazzuk a műszaki fejlődés eredményeit és 1960-hoz képest legalább 40 százalékkal növeljük a munka termelékenységét.

• A vasérc kutatást úgy kell irányítani, hogy 1961 — 55-ben legalább 50 millió tonna középdús érckészletet vizsgáljunk felül.

® Az ipari termelés 1965- ben mintegy felével haladja meg az 1960 évi színvonalát. Ugyanakkor a termelőeszközök termelése 60 százalékkal, a közszükségleti cikkek termelése mintegy 50 százalékkal emelkedett.

Nagykéren vasárnap sem szünetel a munka. A sportegyesület tagjai segítségével több mint 15 vagon cukorrépa került rendeltetési helyére. Képünkön a répát szállító Konya Ferenc traktorost látjuk.

Iráz János a CSISZ-szervezet elnöke (jobbról) s Artin Pál ellenőrzik a gerendák vastagságát.

Ülünk a kis fabarakkban, nézegetjük a terveket. Az épület felépítése — egyik szárnya lesz az orvosi fakultásnak —' 2 millió 724 000 koronába kerül. Az év

a mumcaroi oeszeigexunK. a csoport, ók hárman 135—Í40 százalékra teljesítik tervüket. Reggel hattól ebéd után kettőig dolgoznak s hetente háromszor iskolába mennek. Harmadikosok az esti ipariskolában. Dolgoznak, tanulnak, szórakozásra kevés idejük marad. A fiúk egyik szép vonása a tanulnivágyás. Nyolcán tanulnak az esti ipariban. A brigád többi tagja az üzemi mun-' kaiskolát látogatjh, ahol megtanulják a legszükségesebbeket, a rajzok olvasását.

hagyományokra tekint vissza, I de az utóbbi években bizonyos s hanyatlás észlelhető. A kormányintézkedések értelmében Szlovákiában tíz éves gyümölcsfa kiültetési tervet dolgoztak I ki. Ez a terv megszabja, I hogy 1954-1963-ig tervszerűen I 10,800 000 gyümölcsfát kell kiültetni.

A jelen időszakban, amikor 1965-ig összesen 940 350 gyümölcsfát kell kiültetni, a tanulóifjúság a szövetkezeti ifjúsággal és a pionírokkal karöltve a Bratislava-Zilina-Presov —Cop, Bratislaya-Banská Bystrica— Kosice — Cop, Bratislava — Bfeclav útvonalak mentén részt vesznek a gyümölcsfák ültetésében.

A CSISZ SZKB és a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 15.-évfordulója tiszteletére versenyt hirdet. Elsősorban arról van szó, hogy a fiatalok mélyítsék el együttműködésüket a szövetkezetekkel, az állami gazdaságokkal, a helyi nemzeti bizottságokkal és a Kertészet Szövetségének szerveivel.

A kiértékelés után a győztes kollektívákat és egyéneket az ifjúsági szövetség kitüntetéseiben és értékes tárgyi jutalomban részesítik.

Köztársaságunk évről évre több mint százezer tonna gyümölcsöt hoz be külföldről. Hogyha mindenki hozzálát a munkához és sikeresen teljesítjük a feladatokat, akkor a gyümölcstermelés fellendítése útján nemcsak értékes valutákat takarítunk meg, hanem a mi