Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-27 / 43. szám

^»atlakozásra vártam a tulai állomáson. Ha már itt va­gyok gondoltam - beülök a restibe egy porció borsosra. Mert hát hetedhét határban senki sem tudja úgy megadni az étvágygerjesztő húsos ká­posztaleves savát-borsát, mint a tulai szakácsnők. Jó étvággyal nekivágtam. Közben egy kedves arcú, fejkendős nénike jött az asztalomhoz és mellém ült. Egy darabig szótlanul üldögélt, oly­kor félénken végigmustrált, és végül halkan, illedelmesen meg­szólalt: — Bocsásson meg, ha zava­rom ... ugyebár Moszkvába utazik? Ahogy így elnézem, rendes, komoly embernek lát­szik ... — Köszönöm szépen a bókot — válaszoltam. — Ö, lelkem, nem üres bók ez. Az igazat mindig szívesen mondja ki az ember... Meg­kérhetném egy szívességre? Igen?... Legyen szíves, vigye el ezt a kis ajándékcsomagot a lányomnak. Tulai mézeskalács van benne... De csak ha iga­zán nem esik terhére ... — Nagyon szívesen, tessék csak ideadni. A néni előszedett egy kék szalaggal átkötött dobozt. A szalag alatt megcímzett boríték lapult: „Ideggyógyászati klini­ka. III. épület 17. szám.“ — Tudja, kedvesem, a lá­nyom, Tatjána Nyikolajevna, or­vosnő. Ott lakik a klinikai épü­letben. Biztosan tetszeni fog magának is. A betegei igen-igen szeretik. A következő vasárnap szépen megborotválkoztam, ünneplőbe vágtam magam, felkötöttem legszebb nyakkendőmet s elin­dultam a megadott címre. Becsengettem. Azazhogy csak akartam, mert a csengő nem szólt. Kopogtattam, nem felel­tek. Lenyomom a kilincset — nyitva az ajtó. Nyugodtan beléptem, s meg­szokásból becsaptam magam után az ajtót. Ekkor vettem csak észre, hogy az előszobában koromsötét van. Mit tegyek? Gyufa nincs nálam, mert nem dohányzom. Köhintek, köhécse- lek — semmi válasz. Csoszogok egy darabig — az eredmény ugyanaz. Az ajándék NYIKOLAJ ROZSKOV: — Van itt valaki? — szólal­tam meg. Senki sem válaszolt. A sötétben jobbra fordulok — fal! Balra fordulok — ruhafo­gas. Hátraarcot csinálok — me­gint csak fal. Most már hold­kóros módjára, előrenyújtott kézzel tapogatődzom, kotorá­szom a levegőben, s közben ma­gamra rántok mindenféle hol­mit. És hogy az öröm teljes le­gyen, hirtelen valami porzuha- tag szakad a nyakamba. Kráko- gok, kegyetlenül könnyezik a szemem. Ráadásul neki a hom­lokommal valami kemény, éles himbálózó tárgynak. Biciklipe­dál! — tapintom ki. Micsoda bú'.a szokása van egynémely embernek: falra függeszteni a kerékpárt... No de végre: aj­tó!... Kitárom az ajtót — és ereim­ben megfagy a vér ... Tessék csak elképzelni: a szoba közepén, szemben a köny­vespolccal, egy kórházi pizsa­mát viselő ember áll — a ke­zén! És ha még csak állna! De ugrabugrál, folyvást azon mes­terkedve, hogy mindebből va­lami keringő-féle kerekedjék ki. És közben még dúdolgat is hozzá. Mármost mitevő legyek! Hiszen a normális emberek még vasárnaponként is vajmi ritkán szoktak a kezükön sétálni... Hopp, vigyázzunk! Az őrültek­hez tartozónak véljék az em­bert. Mit tegyek?... Miközben imigyen elmélke­dem, véletlenül bepillantok a falitükörbe ... De hiszen ez nem is én vagyok! Hajam, ruhám hófehér, (később kiderült, hogy a sötétben egy csomag kréta­port zúdítottam magamra.) Igaz viszont, hogy az ilyesfajta, ké­zen járkáló emberrel való első találkozáshoz éppen megfelelő a külsőm. Hogy a hatás nagyobb legyen, négykézlábra ereszkedtem. És máris eeyütt dúdolom a pizsa­mással: „Virágzott az erdőőő. megszerettem én ...“ D e alighogy rákezdtem — zsupsz! A pizsamás nagy puffanással ülő helyzetbe len­dül és rám mered. Belülről kis­sé remegek, de nem mutatom ám! Inkább tovább masírozga- tok négykézláb, s rázendítek a „Hej, te büszke kozák“-ra. Mi­re ő felugrik, odaszorít az asz­tallal a falhoz és rekedten szi­szegni kezd: — Az ördög bújjon beléd, Tányka! No megállj, adok én neked! Aha! Én a bajuszos férfi, itt kuporgok, ő meg valami Tány- kát emleget. Ez az, gondoltam magamban. Tipikus mániájuk az ilyeneknek, hogy a férfiakat nőknek tartják. Védekezni kez­dek: tolom az asztalt az ellen­fél felé ... ö meg vissza, énfe­lém. így taszigáljuk az asztalt egy darabig, végig a szobán Erőm, lankad ... Már a falhoz szorított. A könyvespolc felbo­rult, most meg a vitrin üvege hull alá csörömpölve ... Hirte­len a telefonkészülékhez nyúl, gyorsan tárcsáz, beleordít: — Halló! Jöjjenek csak ide, de gyorsan! Értem már. Erősítést kér Maradék erőmet összeszedve nekilódítom az asztalt, hogy csak úgy nyekken. Kiugrók a sarokból, feltépem az ajtót, ki áz előszobába. De elkéstem: a folyosóról robognak befelé. Az­tán még egy páran. És nekem esnek, ahányan csak vannak. Nem túlzók, ha azt mondom hogy öt perc alatt a ház min­den lakója a 17-es lakásban ter­mett. Győzött a túlerő. Megkötöz­tek. Az a kézenjáró pedig egé­szen normális módon méltatlan­kodik : — Ki látott még ilyet! Tatjá­na még ünnepnapokon is a la­kására cibálja a betegeit. Ebbe bele lehet bolondulni! Kisvártatva hozzám lép, ujjú­val nyugodtan feltolja a szem­héjamat: Régi kövek - új emberek Bratislava jelképe a Vár, amely a Kiskárpátok végső nyúlványa­in, a Duna sziklás partján épült. A fordított asztalra emlékeztető várrom szervesen hozzátartozik a város látképéhez. A város és az ország lakossága már megszokta a várrom jellegzetes vonalait. Az elmúlt évtizedek folyamán bizo­nyára sokan gondoltak már ar­ra, hogy a virágzó, egyre gyor­sabb ütemben fejlődő főváros fölé miért emelkednek egy om­ladozó vár falai, amelyek jelké­pesen a szomorú múltú feudális korszakra és a királyok fényko­rára emlékeztetnek. A műépítészek és régészek már több ízben kísérletet tettek a Vár újjáépítési tervére vonatkozólag, akadtak olyanok is, akik végképp el akarták tüntetni a föld színé­ről ezt a történelmi műemléket. Az újjáépítési kísérletek a ka­pitalista államban nem valósultak meg, mert a tervek keresztülvi­tele óriási költségekkel járt és ilyen nagy anyagi áldozatot a ka­pitalista rendszer nem volt haj­landó hozni. A Vár újjáépítési tervei csakis a szocialista állam­ban érlelődhettek meg, amikor szakembereink kormányhatáro­zat alapján láttak hozzá a mű­emlékek tatarozásához újra­rül, úgyhogy új körvonalakban egy fiatal fiúkból álló csoport, bontakozik majd ki, és a mai Közöttük egy rövid, fiúsra vá- forradalmi kor politikai és kul- g0tt hajú, magas, szőke munkás- turális fellendülését fejezi ki. zubbonyba öltözött fiatal leány. A tervek szerint a Várban A Vár térségében ásómunkát vé­geznek és a földrétegekből cse­repeket, csontokat szednek ki. — Archeológiái kutatást vég­zünk — feleli kérdésemre a fia­tal szőke nő, akiről kisül, hogy diplomás archeológus, tavaly vé­gezte tanulmányait, Tána Stefa- novicovának hívják. A kedves mosolygós fiatal lánnyal letele­pedünk a kiásott sziklakövekre. Készségesen felel kérdéseimre. Arról beszélgetünk, hogy az archeológiái kutatás mennyiben függ össze a Vár újjáépítésével. — Az archeológia — feleli a fiatal tudósnő — a történelem- tudománynak az az ága, amely főleg ásatások útján tanulmá­nyozza a letűnt századok emlé­keit. A történelemtudósok és a művészettörténészek már sokat írtak a bratislavai Vár történe­téről. Tudjuk, hogy a Vár fek­vésénél fogva a legrégibb idők­ben is igen fontos szerepet töl­tött be. A történelmi okiratok nyomán sejtjük, hogy 907-ben Tana Stefanovicová a Vár kör- Bresálanspruch néven említett nyéki archeológiái kutatások vár a mai bratislavai Vár helyén vezetője. állt. A X. és XII. században a — Mindjárt elkezdődik nála a depresszió — magyarázza a többieknek. Dühömben éppen jókorát rúg­nék bele, amikor nyílik az ajtó és egy roppant csinos, fiús fri- zurájú lány lép be ... ^ Az emberek egymást túlhar­sogva mesélik neki, hogy micso­da hősies küzdelemben gyűrtek le engem. Türelmesen hallgatja őket egy darabig, aztán hozzám lép s ő is egyenesen a szemhéjam­hoz nyúl. — Furcsa — szólal meg édes, csilingelő hangon. — A depresz- szió kétségtelenül fennáll, de szpazmatikus tünetek nincse­nek. — Aztán igen kedvesen hozzám fordul: — Nyugodjék meg, nem lesz semmi baj. Jó- barátok leszünk mi még, meg­látja. — Köszönöm szépen az ilyes­féle barátságot! — Így én. — A kedves mama kérését teljesí­tettem. elhoztam az ajándé­kot ... és láthatja, micsoda ba­rátságos fogadtatásban része­sültem! 4- Jaj, várjon csak — kapott a főjéhez a bájos doktornő. — Tényleg, a mamám irt is vala­mi mézeskalácsról. Emlékszel, Vitalij ? — Ne higgyél neki, Tányka! — vágja rá a pizsamás. — Hi­szen ez az ember négykézláb futkosott itt és slágereket éne­kelt. — No és maga?!-A tenyerén mászkált, most meg mindent rám kenne! Különben is, a mé­zeskalács ott van az előszobá­ban. Tatjána kirohant, s fél perc múlva hozta a dobozt, jobban mondva — a lezajlott közelharc eredményeképpen — annak szomorú maradványait. ... Utólag persze minden ki­derült. ★ Az olvasót bizonyára érde­kelné még egy-két momentum. Például: miért mászkált Tatjá­na Nyikolajevna fivére kézen- állásban? Hát kérem: a fiatal­ember szép reményekkel ke­csegtető akrobata. Éppen egy ifjúsági ünnepségre készülődött akkoriban. Egyébként most már félkézen is megáll Vagyis szé­pen halad. S hogy mindezt honnan tu­dom? T atjána Nyikolajevna dok- * tornő jövendőbeli férje volnék, s mint ilyen, könnyen tudomást szerezhettem az effaj­ta családi intimitásokról. BRATISLAVA I. KEDD: 11.20 Jó hangulatban (állandó műsorszám) 14.05 Szó­rakoztató zene (állandó műsor­szám) 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Hanglemezek 17.30 Tarka zene 18.15 Kíván­ságkoncert.- SZERDA: 11.00 Nők félórája 12.40 Hanglemezek 13.30 Filmzene 15.30 Orosz népi együttesek műsora 17.30 Tánc­zene 18.15 Kívánságkoncert 22.15 Esztrádzene. CSÜTÖRTÖK: 12.40 Szovjet esztrádzene 13.00 Népdalok 16.15 Hanglemezek 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Lesinsky: Forró nyár — rádió­játék. PÉNTEK: 12.07 A ma dalai 12.40 Filmzene 13.00 Nép­dalok 15.00 Orosz klasszikusok műveiből 15.30 A Moszkvai Rá­dió összeállítása 16.15 Hangle­mezek 18.20^ Kívánságkoncert 21.00 Mienk a győzelem. SZOM­BAT: 13.00 Vígan fejezzük be a hetet 14.30 Ifjúsági adás 16.15 Hanglemezek 18.00 Nők félórája 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Esztrádműsor 22.15 Tarka népi zene. VASÁRNAP: 9.30 Tréfás zenés összeállítás 12.05 Hangle­mezek 13.30 Népdalok 14.00 Tánczene 14.30 Csehszlovákia — Olaszország — labdarúgó mér­kőzés közvetítés 17.50 Kíván­ságkoncert 18.30 Tánczene 20.00 Shakespeare: Makrancos hölgy — színielőadás 22.15 Tánczene. A bratislavai televízió műsora: KEDD: 20.05 A televízió ver­senye. SZERDA: 20.05 Schiller: Ármány és szerelem — szini- előadás. CSÜTÖRTÖK: 20.00 Vi­dám műsor. PÉNTEK: 19.30 Az ember megismeri a világűrt. SZOMBAT: 19.45 Közvetítés a Humberto cirkuszból. VASÁR­NAP: 20.00 Csajkovszkij: Pikk dáma — operaközvetítés. KOSSUTH-RÄDIÖ KEDD: 8.10 Operarészletek 10.25 Magyar nóták 14.40 Népizenekar 17.15. Szív küldi szívnek 20.30 magyar királyok, a cseh premys- lieiekkel és az osztrák örgrófok- kal vetélkedtek a várért. A ta­tárjárás idején erődítmény lett, Luxemburg János korában külö­nösen fontos szerepet játszik, a török hódoltság idején Budáról ideköltöztették a központi hiva­talokat, Mária Terézia korában éli fénykorát, míg II. József ural­kodása alatt papneveldét, később pedig kaszárnyát helyeznek el a Várban. — A Vár története valóban színes — folytatja a magyaráza­tát Stefanovicová elvtársnö és sokban hozzásegít ahhoz, hogy megismerjük hazánk kulturális történetét. A Vár beszédes ta­núja a történelemnek, rávilágít tulajdonosai igyekezetére és a történelmi fejlődésre. De ezek­kel az ismeretekkel nem eléged­hetünk meg. Mi archeológusok még mélyebbre nyúlunk, a Vár néma, földalatti történetét ku­tatjuk. Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen volt itt a legrégibb idők­ben az élet, és erre a kérdésre csakis a rendszeres kutatás út­ján adhatunk választ. Az ásatá­sok megerősítették a Várral kapcsolatos feltevéseket, de több meglepetést is hoztak. Felfed­tünk egy szláv temetkezési he­lyet és igen értékes kerámiai és más leletre bukkantunk. A mai nők is megirigyelnék, hogy mi­lyen művészi kivitelezésű fül­bevalókat találtunk. A csontvá­zak fejjel mindig kelet felé for­dulnak, — magyarázza hévvel a fiatal archeológusod. A csontvá­zakat az antropológiai intézetbe jait emeltük ki és számtalan ér­tékes képzőművészén leletet ta­láltunk. A fiatal archeológusnő előadá­sa közben nem feledkezik meg arról sem, hogy munkatársai­nak utasításokat adjon. — Nagyon szeretem ezt a munkát — mondja lelkesen, ren­geteget kell tanulnom, hiszen csak tavaly végeztem. Ami a legfőbb, nagyszerű a munkakol­lektívánk, csupa fiatal ember. Nehéz elképzelni, hogy ez a lelkes fiatal lány vezeti ezeket a felelősségteljes ásatásokat és munkatársait — persze ezek nem szakmunkások, mint például Danis Feri csak 16 éves, Lukács Miroslav és Jurtinus István pél­dául csak 17 évesek. De már megszokjuk, hogy mindenütt és így az archeológiái ásatásoknál is a fiatalok vezetnek.. Á fiatalok kutatják a múlt emlékeit, de előreszegzik tekintetüket, hogy minél gazdagabb tapasztalatokat adjanak át a jövő nemzedékének. Ezt bizonyítja az olyan új em­bertípus, mint Tána Stefanovi­cová, a fiatal tudósnö és mun­katársai. M. M. A Rádiószinház bemutatója: Vera és családja. SZERDA: 8.10 Keringőhangver­seny 12.10 Operarészletek 13.10 Népizenekar ’ 14.00 Ajándék­hangverseny 18.15 Szív küldi szívnek. CSÜTÖRTÖK: 10.40 Liszt dalok 11.20 Részletek János vitézből 13.10 Magyar nóták 19.00 Verdi: Don Carlos. PÉNTEK: 8.10 Operettmuzsika 10.10 Színes népi muzsika 12.10 Könnyű zene 17.15 Szív küldi szívnek 18.35 Tánczene 20.30 Könnyű muzsika. SZOMBAT: 12.10 Népizenekar játszik 13.00 Operarészletek 18.00 Szív küldi szívnek 20.30 Humorfesztivál. VASÁRNAP: 12.15 Népizenekar 13.00 Szív küldi szívnek 18.30 Tánczenekar 19.50 Világhírű operaénekesek 20.00 Tudós nők. Vígjáték. Színházközvetítés. 200 év előtt született a nyelvújítás vezére A szláv temetkezési hely egyik sírhelye. küldjük, ahol múzeumok számára feldolgozzák őket. A leletekről mindig pontos rajzokat és fel­vételeket készítünk. Az úgyne­vezett pcceli kultúra gazdag le­leteire is bukkantunk, amelyek a IX. és X. századból származ­nak. A XV. századból egy csodá­latosan szép gótikus kapu alak­A közel jövőben, ez év októ­ber 27-én lesz kétszáz éve, hogy a biharmegyei Érsemlyén egy nemesi kúriában megszületett Kazinczy Ferenc. Irodalmi működésének legna­gyobb tette a nyelvújítás dia­dalra juttatása. Az ő érdeme, hogy a magyar nyelv alkalmas lett az új irodalmi irány, a ro­mantika gazdag kifejezésmód­jára. Kazinczy már fogsága előtt is foglalkozott a nyelvújí­tás gondolatával, de csak ki- szabadulása után indította meg a harcot a nyelvőrzők, az orto- lógusok ellen. Ezek politikai té­ren is a haladás esküdt ellen­ségei voltak. Elvetettek minden olyan irányzatot, amely változ­tathatott volna a megcsontoso­dott feudális viszonyokon. A nyelvújítás ezért nemcsak nyelv harc volt, hanem politikai is Győzelme pedig a haladó esz­mék diadalát jelentette. A harc. melynek elkeseredettségét leg­jobban a „Mondplat-pör“ mu­tatja, a nyelvújítás, a haladás győzelmével végződött. A ma­gyar irodalmi nyelv sok-sok új szóval gazdagodott, melyeket a nyelvújítók részben maguk al­kottak, részben a népnyelvből kölcsönöztek, vagy elavult sza­vakat újítottak fel. A nyelvújí­tásnak voltak túlkapásai is, de ezeket az egészséges nyelv- használat az idők folyamán ki­küszöbölte. Érdemei viszont felbecsülhetetlenek. Kazinczy Ferenc egész életét hazájának, nemzetének szen­telte. Munkássága nagyfokú ál­dozatkészséget, önzetlenséget kívánt, s ő teljes mértékben megfelelt ezeknek a követelmé­nyeknek. Sohasem törődött a saját hasznával, s igy anyagi gondok közt halt meg az 1831- es kolerajárványban. Kazinczynak köszönhetjük, hogy a magyar nyelv európai színvonalra jutott, s alkalmas lett a fejlődő polgári életforma sok-sok új fogalmának kifeje­zésére. A fejlődés pedig azóta sem állt meg, s a ma szocialis­ta-realista magyar irodalom él­vezői tisztelettel hajtanak fejet a nagy előd emléke előtt. T. M. epitesehez, es ilyen celoKra Ha­talmas összegeket bocsátanak rendelkezésre. A bratislavai Vár újjáépítésé­nek munkálatai rohamlépésben haladnak előre. Míg a város ipar­negyede, települései egyre jobban kiszélesednek, a bratislavaiak szinte észre se veszik, hogy a Várban is nyüzsgő élet folyik. Az omladozó várfalak felépültek és a Vár nemsokára tető alá ke­Kultur Központot, múzeumot, hangverseny- és előadótermeket helyeznek el, amelyek a dolgo­zók számára hozzáférhetővé vál­nak. Az újjáépítési munkálatok se­rényen folynak, különböző mun­kacsoportok, műépítészek, tör­ténészek vezetése alatt végzik felelősségteljes feladatukat. A Vár különböző pontjain dol­gozó csoportok közül feltűnik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents