Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-27 / 43. szám

A

z éjszaka csendes volt a MÄRIA SEDLÄKOVÄ: gyártelepen. Mélyen aludtak a házak, feledve napi gondjukat. Csak a közeli faluból hallatszott zaj, a pálinka zaja, az új felirattal ellátott öreg kocsmából.

Ha a hold mesélni tudna ezekről a fizetés utáni éjszakákról, sok szomorúvégü históriát hallhatnának az emberek.

De ő csak figyel, nézelődik és nem szól. Most sem! Ketten jönnek, két fiatal, dülöngélve az öreg kocsmából.

— Figyelj Laco! — próbál beszélni az egyik — de ha.. ha hazaérsz .. a szobában, hik, a fiúk elkennek. Hik... Mit szólsz? Hik ...

— Azt szeretném látni! — válaszol a Laconak nevezett, akinek az alakja sokkal férfiasabb.

— És miért kennének el? Intézze mindenki a maga sorsát és éljen ahogy akar. Én — megfogta és megrázta a barátját — én Gyuri, én Hviezdoslav szerint élek...

— És az... hik ... hogyan van?

— Te nem tudod? Hülye vagy! Hviezdoslav azt írta, hogy „ifjúság, te a reggel hordozója ... “ És nézd, hány óra van ?

Fél három. Reggel!

— Hahaha...

Már nem beszéltek. Odaértek a telephez. Gyuri, miután nagy nehezen beletalált kulcsával a

zárba, eltűnt az első házban.

Laci tovább ment, az internátusba. Útközben énekelni kezdett.

— Ha madár lennék, felszáll- nék az égbe ...

Amikor az internátus folyosójára ért és benyitott a közös hálóterembe, éppen „érzelmes- kedett“.

— ... meglesném, mit csinál , az én drága anyám ...

— A drágalatos fiára gondol, te disznó!

— Dobjátok rá pokrócot, hogy befogjuk a száját!

Laco felugrott s „szónokolni" kezdett.

— Tik mind vénasszonyok vagytok! Egy fél deci lefektet a padlóra. De én nem ... hik ... tartozók közétek. Én Hviez- ioslav... hik... szerint élek.

Ki hitte volna, hogy az a Hviezdoslav úgy feltüzeli ezeket a fiatalokat? Hárman is fel- agrottak, paplant dobtak Laco- ra, bedobták az ágyba és jól negkenték a derekát.

Vége volt az alvásnak. Regjeiig már senki sem zárta le a izemét. Csak Laco horkolt és a iiúk tanakodtak.

— No látjátok! Mi az istent :sináljunk vele? — kérdezte üvoboda Pali.

— Neked kéne tudnod. Te /agy cséeszem funkcionárius j is... kommunista! Tik vagyak a bölcsek! s

— De csak a gyűlésen! Szó- íokolni mind tudnak! t

— Lacoval törődjetek ti. Ez - ahogy ti mondjátok — kőnk- r •ét eset! Ember, a maga hibái- f /al. r

Svoboda Pali fészkelődött az r igyában, kitörölte a szemét és elült.

— Ügy! És ti azt hiszitek, r logy el nem intézzük? Majd r lolnap meglátjátok. Rögtön reg- e lel. r

— Szeretném látni! a

★ .1 li

A

CSISZ titkára, Svoboda Pali, rögtön reggel felkeres- g te az öreg Gajdosikot. t lekopogott az üzemi pártszer- rezet irodájába és köszönés k léikül belekezdett.

— Elnök elvtárs, ne hara- ludj, de én ezt tovább nem bí- n om. A fiúk csak kinevetnek... n la is az a lator Boros csak reg- É lel felé jött haza, berúgva mint disznó. És ők? Hogy te vagy 1( funkcionárius, kommunista, n leveld meg. Én elmegyek. A h zomszéd járásban szerelőt ke- e esnek. Jelentkezem. Miért s űrjem az egészet? Tudom, s logy neheztelni fogtok, de ne b laragudjatok, én már ezt nem f lírom. Avagy döntsetek! Rúg- n átok ki a partiból azokat a ré- t zegeket, különben elmegyek. g Az öreg Gajdosik rágyújtott övidszárú pipájára, pödörgette a bajuszát és békésen maga elé n újta a füstöt. A füst függönyén v t nézte, szemlélgette hossza- z an Svobodát. Aztán felállt és t , gyár udvarát figyelve meg- zóíalt: s

— Mondod, hogy elmész? h — Igen. r

— Na jó. Mehetsz.

Palo rémülten felállt. Arra li 'árt, hogy az öreg Gajdosik z najd a lelkére beszél, agitálni ogja és ahelyett most azt a nondja - mehetsz.

9

lakuva:

Szerelem szerelem...

— Tudjátok fiúk, mindig szerettem a fiatalokat. Ahogy így rátok nézek, tizennyolc szép szál legényt látok. Jól dolgoztok, jó szakemberek vagytok. De nem akarlak benneteket dicsérni. Egyenesen a szemetekbe mondhatom: jelentkezhetnétek mint első ifjúsági parti a Szocialista Munkabrigád címéért folyó versenybe. De úgy gondolom, hogy leginkább Boros és Polák elvtársak beszélhetnének erről. Átadom nekik a szót.

Tizenhat pár szem bámult a két fiatalra csodálkozva. Miért éppen nekik kellene beszélniük a Szocialista Munkabrigádról? Mi történik itt?

A meglepetés nem tartott soká, mert Boros Laci előhúzta számításait és Polák segítségével előterjesztette harcostársainak a tervet. Kerestek benne hibát, de nem találtak.

Polák és Boros zsebükben az egész fizetéssel olyan hurrát kaptak a barátaiktól, hogy azt halálukig el nem felejtik.

Amikor a társaság elcsendesedett, ismét Gajdosik vette át a szót.

— No, fiúk, és azt hiszitek, hogy ezzel minden rendben van? Azt ugyan nem. Mert, ha az eddigi nyolc kazán helyett tizet is fogtok készíteni, még nem lesztek méltóak a Szocialista Munkabrigád címére. Ahhoz több kell. Nemcsak szocialista módon dolgozni, hanem emberibben, bölcsebben, szocialista módon élni. És ehhez ki kell dolgoznotok kötelezettségvállalástok másik részét is. Mit gondoltok, hogyan fogjunk hozzá?

Csend lett, de Boros rögtön előállt önkritikájával.

— Nem fogunk inni.

— Az kevés! — mondta az öreg. — És nem is ez a fő. Ha ízleni fog, rendesen ihattok is. De csak mértékletesen.

— Tanulni fogunk! — ugrott elő Polák.

— Ez már valamivel több, — dicsérte meg Gajdosik és rögtön folytatta:

— Nézzétek fiúk, van itt nekünk egy filozófusunk, aki ért a dialektikához is. Igaz Svoboélet, jól gondolkozik. Inkább mint szabad anya akarja becsületesen felnevelni a gyermekét, de korhelyt a nyakára nem vesz.

— Bátya, hiszen én nem innék!

— Azt először meg kell mutatni. És te megmutatod. De barátom én nem eme szerelmi ügy miatt jöttem hozzád, hanem a kazánok miatt. De ha lesz eszed ezen a feladaton keresztül, megszerezheted a szerelmedet is.

— Azt szeretném látni, hogyan.

— Meglátod! Most aludd ki magad. Ma már ne menj a gyárba, csak a hangulatot mérgesíted el. De ne heveréssz! Végy ceruzát, papírt és számolj.- Estig számold át a normákat, időt, munkát, munkamódszert, munkaszervezést, takarékosságot az anyagon és gyere el vele hozzám. Haza! Érted? Megtárgyaljuk. Mérlegeld, mit lehetne csinálni, hogy havonta ne nyolc, hanem mondjuk tíz kazán készüljön el. Mit gondolsz?

— Jó. De mit mondanak a fiúk?

— Azzal te most már ne törődj.

Kezet fogtak és elváltak.

Laci egész nap számolt és amikor délben benézett hozzá Polák, a barátja, ketten számoltak. Együtt mentek este Gaj- dosikhoz is.

következő fizetés szombatra esett. A pénztár ab- ■ ■ laka előtt egész sor em- Der állt, Svoboda partija. Boros nögé csak úgy „véletlenül“ Tajdosik került. Amikor már a cezében tartotta a borítékot a pénzzel, maga köré hívta a párát.

— Fiúk, nézzétek csak miyen szép az idő! Menjen vala- nelyiktek, nézze meg, hogy izabad-e az üzem autóbusza. Mi

— És ha nincs pénzük?

— Akkor nem isznak. Kibírják.

— És a család... honnan származnak?

— Hát én tudom? Nem vol- ;am a dadájuk ...

— No látod Palo. És te kom- nunista vagy? Igazuk van a 'iúknak. Csak hadd nevessenek •ajtad. Megérdemled. Mondd: nióta dolgozol velük?

— Két éve.

— Két éve. No és ha én most nint a pártszervezet funkcio- íáriusa megkérdezlek: Svoboda úvtárs, te mint kommunista nit tettél az ifjúság közt, az- ilatt a félév alatt, amióta a tagelölt könyvet hordod? Mit vá- aszolsz?

— Hát mit! Becsületesen dol- joztam a műhelyben és tanulam.

— És mit tanultál a pártis- :olázáson a múlt évben?

— Dialektikus materializmust.

— Dialektikus materializ- nust? Nézze meg az ember, nilyen magas tudományt tanult, ís mi az a dialektika?

— Hát az, — fészkelődött Pa- 0, mint a vizsgázó diák — hogy ninden mindennel összefügg és iogy nem ítélhetjük meg az igyes jelenségeket helyesen, ;em a természetben, sem a fáradalomban, elszigetelve a töb- litől, hanem hogy széles össze- üggéseikben kell megvizsgál- íunk őket, mert különben me- afizikusan ítélnénk meg a dol- lokat — fújta el Palo.

— Palkóm, öröm hallgatni, ihogy megtanultad. De én vala- nit mondok neked. Te olyan 'agy, mint az a bizonyos jegylőné a falumból, az első köz- ársaság idején.

— Miért? Különben is. Ne értegessen! Mi köze annak íozzám és ahhoz a részeges Bo- oshoz, meg Polákhoz?

— No csak ne ugrálj és ülj e. Nem fogok úgy beszélni hoz- ád, hogy állsz.

— Munkám van bátya. A fiúk, íz egész parti vár...

— Hiszen el akarsz menni. És

lenne, ha az egész parti kimenne valahová a hegyek közé. Valamit el szeretnék nektek mondani.

Az öreg Gajdosikot szerették a fiatalok. Azonnal szétszaladtak, keresni az autóbuszt, amely ugyancsak „véletlenül“ útra készen állt. Hazafutottak átöltözni és indulás a természetbe. Ugyancsak „véletlenül" felkészült Gajdosik néni is. És az volt csak még az érdekes! A hegyek között szétbontotta nagy kosarát, előhúzott belőle egy nagy darab füstölt szalonnát, kenyeret. Az öreg meg amolyan kisebb demizsont hozott ki az autóbuszból. Jóllaktak, egy keveset ittak és az öreg Gajdosik elkezdte a beígért mondóké j át.

da elvtárs?! Tagjelölt, a ti vezetőtök. Ö majd rávezet és vele együtt fogtok gondolkozni a kötelezettségvállalásnak eme másik részéről. De dialektikusán Pali! Mert hogyan is mondtad? Minden mindennel összefügg, és összetartozik... nem lehet metafizikusán megítélni. Igaz?

Svoboda Pali odament Gajdo- sikhoz és úgy megölelte, hogy a csontjai is ropogtak.

E

lmúlt még két hét és az egész brigád lakodalmas- kodott. Mindannyian rendesen mulattak, mint ahogy az lakodalomban illik. Csak a fiatal házasoknak, Boros Lacinak és feleségének, Julkának csillogott a szeme bor nélkül is. A boldogságtól.

(Fordította: SZŐKE JÓZSEF)

ha elhagyod őket, számodí mindegy, hogy dolgoznak-e vág sem. Csak ülj le. De hogy nyi godt legyen a lelkiismeretei várj, felhívom őket a műhely ben.

G

ajdosik tárcsázott a tele ionon és amikor azok jé lentkeztek a műhelybő megkérdezte:

— Mondd, Molnár elvtár: nagy szükségetek van Svobod elvtársra ?

— Miért? — kérdezte a te lefon.

— Mert van itt nálam, a párt titkárságon egy kis munkájí Meglesztek nélküle ?

— Megleszünk. A munká szétosztottuk és megy az.

— No látod. Megy nekik. Sen ki sem pótolhatatlan. De hog; elmondjam neked annak a jegy zőnének a dolgát, várjál.

— Tudod fiam, ebben a m gyárunkban az első köztársasái idején sok volt a nyomorgás, a éhség és ezért sok a tuberku lózis. No és ebben az időben : sok mitsem érő szerv közül i nemzet egészségére ügyelt i Masaryk Liga is. Jószívű nagyságák és doktorok tömörülte! benne, mint ahogy ez már szokás. Egyszer eljöttek ide, hozzánk is, hogy megvizsgálják a; okait ennek a szárazbetegségnek, ahogy akkor nevezték. Eljött a jegyzőné nagysága, mé£ egy nagysága és az orvos. Végigjárták a házakat,*belenézte! az üres bögrékbe, megnézték s piszkos ruhákat, mindenről kikérdeztek és aztán megírtál* „fel“ a jegyzőkönyvet. Nálam az én családomban állítólag azért volt tuberkulózis, mert kommunista voltam és hogy folyton börtönben vagyok, a gyerekeknek nincs mit enniük. A szomszédomnál azért, mert a család atyja részeges, nem törődik a gyerekekkel és azok éheznek. Az asztalosnénál viszont azért, mert a nagy nyomorban elhagyta a családot és a katonákkal folytatott erkölcstelen életet. És így tovább ... Minden házban találtak okot. Aztán gyűlést tartottak és kioktattak bennünket, hogyan mossunk fogat, hogyan mosakodjunk reggel hideg vízzel derékig, hogyan szellőztessük,a kunyhókat. Ekkor már nem bírtam. Felálltam és azt mondtam, hogy a tuberkulózis legfőbb oka a kapitalizmus és menjenek a kutya anyjukba, az ő ligájukkal, Vlasarykostul és köztársaságos- :ól együtt. Becsuktak. És te, nőst szavalsz nekem itt a dia- ektikáról, a metafizikáról. A iegyzőné nagysága akkor jgyanezt tette, amit te akarsz nőst. Megírta a jegyzőkönyvet a tuberkulózisról és hazament, le szintén. Jelented a pártszervezetnek, hogy te, Svoboda Palo, i párt tagjelöltje nem fogsz ;gyütt élni a részeges Borossal neg Polákkal és átmész a másik járásba. De nem tudod, rogy ki az a Boros, ki Polák, niért isznak ezek a fiúk, mi lyomja a lelkűket, ki és hogyan levelte őket, mi ragadt rájuk, niből kell őket kihúzni és így :ovább. Pedig a jegyzőné nagyága dialektikus materializmust sem tanult.

— No de nem szórakoztatlak, víondd, hol van most az a Boos ?

— Döglik az internátusbán.

— És mikortól akarsz elmen- li? Hogy tudjam ...

— Bátya, Gajdosik elvtárs, in, én még azt átgondolom — nondta Palo és az ajtó felé hú- lódott.

— Csak gondolkozz fiacskám, íót tesz az neked.

A

mikor Palo elment, Gajdosik kiverte pipájából a hamut és az udvart néz- e. Mégegyszer feltűnt Svoboda ilakja, amint a műhely felé for- lult.

— Forró fejű! — mosolygott íz orra alatt és még hozzátette - Fiatalság, öröm, de ezzel nég lesz dolgunk. Na, majd neglátjuk.

Magára húzta a munkaköpe- íyét, kulcsra zárta a pártirodát :s az internátus felé indult, íppen akkor lépett, a hálóte- embe, amikor Boros Laci felüt az ágyában és a szemét tö- ülgette.

— Jóreggelt legény! - üd- ’özölte a vendég.

Boros a válasz helyett elta- :arta az arcát és lehajtotta a éjét.

Kulturális hírek

a — Szégyenkezel? Az jó. A! y még szégyenkezni tud, nem te- jesen rossz.

1, — Azért küldték magát, hoj- kidobjon? — kérdezte a fiú.

— Ugyan, nem. Magamb- jöttem.

Gajdosik leült az ágyra Bort 1, mellé, aki csodálkozó szeme!

kel nézett rá. így ültek néma >, néhány pillanatig, a — Megyek mosakodni — ál fel a fiú, nem tudva takari- szégyenkezését.

— Menj, mosakodj. Legaláfc- világosabb lesz a fejed. Ne fe i. ledd, van zuhanytok is!

A legény elment szapannal é t törülközővel, az öreg közeleb húzódott az éjjeli szekrényhe:- amelyen kis könyvecske feküdi / Kinyitotta és látta: Scsipacsot- Szerelmes versek. Mosolygott bajusza alatt, felállt, végigmer

i a kitakarított, tiszta, világo J hálószobán és amikor vissza r- fordult, már ott volt Boros.

— Még itt van?

J - Itt.

i — És minek jött? Meggyőz i ni? Agitálni?

— Dehogy, beszélgetni velec : Gondjaim vannak a fiúkkal.

oros hallgatott. Mi lehet a a nagy gond, amivel Gaj : 1 ^ dosik hozzá jött? Kidobn

■ őt? Hadd dobjon. El nem vész • Mindig keres annyit, amibő I megél. Nem fog hajlongani. Hi szén nem házasodott össze ez : zel a gyárral. Máshol is vai i munka.

A csendet ismét Gajdosik törte meg.

— Mit gondolsz, Boros elvtárs, hány komplex kazánt tud elkészíteni egy hónap alatt a parti? Te jó szakember vagy. Érted a szakmádat.

— A partivezetővel, Svobodá- val tanácskozón. Miért jött utánam? Hiszen tudja. Nyolcat csinálunk.

— Tudom. Vele is beszélek. De először téged akartalak hallani.

— Senki sem kíváncsi a véleményemre. Én mindenki számára csak részeges vagyok.

— Attól függ. Azt mondod részeges? És milyen gyakran iszol?

— Mit kérdezi? Nagyon jól tudja.

— Minden nap?

— Ugyan! Csak fizetéskor. Eliszom két nap alatt és nincs.

— És ha fizetés félévenként csak egyszer volna?

— Akkor ... Akkor nem tudom. *

— Mit gondolsz, kibírnád?

— Hogyan bírjam ki, ha mindenki haragszik rám. Ha be- iszok, elfelejtem. Mindent elfelejtek!

— És mit kell neked elfelejteni? Rossz a lelkiismereted?

— Ah, ha tudná!

— Ha tudnám, lehet, hogy segítenék. < De te olyan vagy mint a birka. Nem beszélsz, csak az üveggel tanácskozol. És a néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. így bizony.

— Hát megmondom magának. Tudja, Kovács Julka, hiszen ismeri, én és ő együtt jártunk. Szerettük egymást — tört ki belőle a keserűség.

— És már nem jártok együtt?

— Nem.

— Miért?

— Ő nem akar engem és ... gyereke lesz.

— És kié lesz a gyerek?

— Enyém.

— Hát megvert az isten!

— Azt mondja, hogy részeghez nem megy, inkább egyedül fogja felnevelni a gyereket. És én bátya, ha van pénzem, akkor csak iszok. Mit csináljak? Nem bírom ki, fáj a lelkem. Nem is tudom, hogy kezdődött. Azokkal a brigádosokkal, akik itt voltak. Először csak úgy, keveset. Aztán megismertem Julkát, ő ezért haragudott rám, kezdett truccolkodni, én szintén. Mással táncolt, de én tudom, hogy ő is szeret. De azóta, hogy engem bezártak azon az éjszakán, hallani sem akar rólam. Már könyörögtem is neki.

— Tehát szereted?

— Ah, ha tudná, hogy hogyan! Aludni se tudok.

— Tudod fiam, annak a lánynak igaza van. Te iszol, csavarogsz minden fizetés után. Képzeld el, milyen lenne az élete melletted, ha a fizetésed elinnád és rosszul viselkednél. Julka rendes kislány, az élet

— No mit állsz? Menj! Elmehetsz.

— Hogyan ? ... Ugyan bátyám, miért beszél így velem?

— Miért, hát nem azért jöttél? Mondod, hogy vagy Borost meg Polákot rúgjuk ki a partiból, vagy te mész el. Azt a kettőt nem dobjuk ki.

— Tehát azok a részegek kedvesebbek...

— Nem vagyok kisasszony, hogy aszerint mérjem az embereket, ki a kedvesebb. De benned Svoboda elvtárs csalódtam. Amikor aláírtam belépési nyilatkozatodat a pártba, azt hittem, hogy a parti és a hálószobád végre fejet kap. De te, Pali drágám, fej és agy helyett láb óhajtasz lenni. El akarsz futni. Hidd el, szégyen ez nekem. De ha neked nem az, elmehetsz. Nem tartlak vissza. Az elvtársaknak a műhelyben majd csak valahogy megmagyarázom ...

— Ugyan bátyám, hiszen én jól gondoltam ...

— Te, drága fiatal elvtársacs- kám, egyáltalán nem gondolkodok Pedig egyszer már megpróbálhatnád. Mondd, hogyan dolgoznak ezek a fiatalok? Értik a szakmájukat?

— Hát, ha dolgoznak, jók. De mit ér! Ha pénzt kapnak, rögtön berúgnak, aztán napokig lógnak. Ezért nem teljesítik a tervet...

— És tudod te, hogy miért sznak ?

— Hogy-hogy miért? Száraz i torkuk . .

díciő kénytelen volt kiindulási pontjára visszatérni.

9 Leo Tolsztoj Karenina Anna című regényét filmre viszi Mihail Kalatozov, a Szállnak a darvak világhírű rendezője.

9 Nem engedélyezték Nyugat- Németországban a Solohov

világhírű regényéből készült Csendes Don című film második és harmadik részének bemutatását.

• De Ibero spanyol mérnök tervet készített Európát és Afrikát összekötő földalatti alagút építésére. Az alagút Gibraltár alatt 396 méter mélységben vonulna, hossza 48 kilométer lenne, építése hat évig tartana.

• Az első nemzetközi női Hi- malája-expedíció kénytelen volt felhagyni a 8153 méter magas Oso Oju megmászásának kísérletét. A heves hóviharban több turista megbetegedett, az expe-