Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-27 / 43. szám

1949. október 29-én kezdte meg a terme­lést a komáromi új hajógyár. Krónika • Az első motoros személy­hajót, a Rossziját a komáromi hajóépítők 1951. október 15-én kezdték el építeni és 1952 augusztus 23-án adták át a megrendelőknek, vagyis hét év­vel, két hónappal és kilenc nappal ezelőtt. ® Az üzemben 17 ifjúsági munkacsoport dolgozik és eb­ből négy munkacsoport verse­nyez a Szocialista Munkabrigád cím megszerzésért. • Az üzem nemrég fejezte be a 800 lóerős diesel-elektro­mos személyhajók gyártását a baráti Szovjetunió számára. © Ebben az évben újabb 115 fiatal jelentkezett a Csehszlo­vák Ifjúsági Szövetségbe, s eb­ből a legtöbb új tagot, összesen harmincötöt a II. számú alap­szervezet szerezte. • Az első folyami tehervon­tató hajót, amelyet a komáromi hajóépítők a Szovjetunió szá­mára gyártottak, 1950. decem­ber 3-án kezdték készíteni és 1952. március 27-én adták ál a megrendelőnek. 0 A legújabban gyártott MÓL 1200-as motoros személyhajé egyik érdekes jellegzetessége, hogy speciális segédkormányzó- berendezéssel fordul, ami lehe­tővé teszi, hogy a hajó a lehető legkisebb rádiuson belül meg­forduljon. © Az üzem védnökséget vál­lalt hazánk legnagyobb terme­lőszövetkezete, a gútai EFSZ felett. A hajóépítők a nagy nyá­ri szárazság idején hatékony segítséget nyújtottak a földmű­veseknek. JUBILÁLNAK A HAJÓÉPÍTŐK omáromban van Közép-Európa legna­gyobb hajógyára. A hatalmas üzem — mely főként a baráti Szovjetunió szá­mára gyárt modern személyszállító és folyami tehervontató hajókat - a Kis- és a Nagy-Duna közé zárt szigeten elterülő „öreggyárból" fejlődött ki, ahol ma már csak főleg javításokkal és kisebb uszályok gyártásával foglalkoznak. Ez a hajógyár, az úgynevezett „új gyár“ már a szocialista társadalmi rend óriási vívmánya. Óriási vívmánya azért, mert ezen az egykor elhanyagolt, mocsaras vidéken a gigantikus üzem mellett ki kellett alakítani a munkásosz­tályt is, mert hazánknak ezen a területén az emberek főleg földműveléssel foglalkoztak. A hajógyár egyike hazánk legnagyobb export­üzemeinek. 800 lóerős folyami tehervontatőha- jókat, 1200 lóerős motoros személyhajókat gyárt a Szovjetuniónak és ezenkívül a Cseh­szlovák Dunahajózási Vállalat részére 110 lóerős folyami vontatóhajókat, különféle uszályokat, kotrógépeket és egyéb apróbb úszóműveket. A hajógyárban sajátságosán keveredik az idősebb generáció az újjal, öreg „szakik“ mel­lett a hajótesteken a vakító elektróda-fény mellett és a műhelyekben a munkapadoknál ott dolgoznak a fiatalok is, akik közül igen sokan példásan megállják a helyüket a szakmában. A fiatalokat érdekli a hajógyártás. Ez lényegé­ben nem csodaszámba menő dolog, mert a ha­jóépítés a repülőgép gyártás mellett egyike a legösszetettebb, legérdekesebb munkafolya­matoknak. A fiatalok azonban nemcsak dolgoznak, ha­nem munka közben gondolkodnak is: hogyan lehetne jobbá, termékenyebbé, olcsóbbá tenni a gyártást. Bizonyítja ezt az ifjúság űjítómoz- galomban való részvétele, ami főleg az Ifjú újítók negyedévének többszöri megrendezésé­ben csúcsosodik ki. Hegedűs, Kontra, Pílek elvtársak neve már régen messze túlnőtt az üzem keretein. Sok, sok drága anyagot, nehéz ezreket takarítottak meg népgazdaságunknak. vállalat az előző év termelési ered­ményeihez viszonyítva az idén gyen­gébb eredményeket ér el a tervtelje­sítés terén. A múlt évben háromszor nyerte el az üzem a kormány és a KSZT, valamint a Nehézgépipari Minisztérium és a Gépipari Szakszervezeti Szövetség Központi Bizottságának vörös ván­dorzászlaját. A fiatalok ebben az évben is jól dolgoznak — minden ifjúsági munkakollektíva száz százalékon felül teljesít — ami minden bizonnyal segítséget nyújt az üzemnek, hogy az átmeneti megingásból minél előbb kikerüljön. Kitüntetettek A CSISZ összüzeml konferen­ciáján a szervezetben végzett jó munkáért kitüntetést kap­tak: Lackóvá és Kollárová elv- társnők, valamint Kemény, Ka­nász és Balovszky elvtársak. A szervezetnek nyújtott segítség­ért a következő párt-, szakszer­vezeti és gazdasági dolgozók: Teszary elvtárs, az üzemi bi­zottság elnöke, Jedlicka elvtárs igazgatóhelyettes, Snirc, Pavlov és Békéssy mérnökök, valamint Rédler elvtárs. KOMAPNO - vagyis Komárom, ezt a nevet viseli a 2. MÓL 1209-as szeméiyhajó, ez a gyönyörű úszó szálloda, amelyet a múlt héten adtak át az üzem dolgozói a Szovjetunió ke­reskedelmi megbízottainak. A hajó útrakészen áll, csak arra várnak, hogy egy kicsit emelkedjen a Duna vizének magassága és akkor útnak indul, hogy hirdesse a komá­romi hajóépítők szakmai érettségét, kiváló munkáját. egy a nyolc A 2. üzemrészlegen Búkor elvtárs csoportja szintén versenyez a Szocialista Munkabrigád cím megszerzéséért. Halló, halló ébresztő „A gazdasági vezeték nem minden részlegen tanúsítanak kellő figyelmet és megértést a CSISZ munkája iránt“. A vál­lalati igazgató alakulatából, a negyedik és az ötödik üzem­részlegről egy gazdasági vezető sem vett részt az évzáró tag­gyűléseken.“ (Az üzemi szervezet évzáró taggyűlésén im elhangzott b “számolóból.) Kezdjük azzal, hogy ez bi­zony nem a legszebb példa. A gazdasági vezetők, akiknek ha­táskörébe mindenekelőtt a terv­feladatok biztosítása tartozik, örülhettek volna annak a nagy­szerű lehetőségnek, hogy a CSISZ alapszervezeteiben a szeptemberi évzáró taggyűlése­ken rólékosan megbeszélhetik problémáikat. Sajnos, ezt a nagyszerű lehetőséget nem min­den gazdasági vezető használ­ta' ki, ami rendkívül káros je­lenség mind a két fél részére. Az a véleményünk, hogy ezen a vonalon is fel kell számolni az olyan jelenséget, hogy csak beszélünk a közös tanácskozá­sok szükségességéről, de a gya­korlatban nem szentelünk ne­kik kellő figyelmet. Ideje volna arra törekedni, hogy tényleges jó összmunka alakuljon ki az ifjúsági szervezet és a gazdasá­gi vezetők között. Szükséges a CSISZ-tagokat mindenről tájé­koztatni és közösen megtár­gyalni a gazdasági helyzetet. , Reméljük, hogy a decemberi CSISZ gyűléseken ott találunk minden gazdasági vezetőt, még azokat is, akik eddig nem tanú­sítottak kellő figyelmet az if­júság munkája iránt. áíD S * a nevet viseli az ''MÁjTí. Jfwüzemben megjelenő köz­kedvelt újság, amely két- hetenként nyolc oldalon mindarról, ami az üzemben történik. De talán helytelen ez a szó, hogy „tájékoztat“, mert a lap mozgósít, lelkesít, bírál és ha kell ostoroz is, mindenkit kivétel nélkül - ez a kiváló tulajdonsága. A lap nevét nem lehet elválasztani a CSISZ- munkától. A két szerkesztő, Hégely és Komlósi elvtársak el sem tudnák képzelni úgy a számot, hogy ne lenne benne szó fiatalokról. De ugyanígy gondolkodnak a CSISZ vezetői is. A szerkesztők azok, akiket mindenről már jó előre tájékoztat­nak, és az ifjúsági vezetők ők maguk is szívesen kezükbe veszik a tollat és megírják az egyes problémákat - hadd tudja meg az üzem minden dolgozója, hogyan élnek és dolgoznak a fiatalok. E iilsiketítő zörej, kattogás, * villog a hegesztőpisztolyok szemkápráztató fénye. Fent, fe­jünk felett méltóságteljesen kúsznak az emberek hűséges szolgái, a nehéz daruk. Súlyos terhűkre a kabinból kikandikáló leányszemek figyelnek. Míg végigbukdácsolunk a ké­szülő hajóvázak között, bőven van alkalmunk körülnézni. Az első üzemrészlegen nem könnyű egy-egy személyt megtalálni, mert ma itt, holnap meg már a túlsó oldalon akadhatunk reá. Az ilyen munkahelyen valóban tudomány félszáz embert irányí­tani és eligazodnia a rajzok vo­nalerdejében, ilyen csatarobajnak is beillő kongás-bongásban. Mert itt elvesz a hang s a másikhoz, akinek szántuk, csak egy szótö­redék, sőt gyakran még ez sem jut el. Az emberek keveset be­szélnek, egy-egy fejbólintással vagy kézmutatással adják egy­más tudtára mondanivalójukat. Ez a „beszédforma“ olyarí tmí- helytitok féle. Meg kell tanulni, de ehhez időre vagy barátokra van szükség. — Mindent meg lehet tanulni, akarat dolga... valahogy így kezdte a beszélgetést Lőrincz János. — Jani egy a „nyolc közül" — s ezzel a rövid mondattal, „mű­helynyelven“ máris mindent el­mondtam róla. Az egész üzem tudja, miféle nyolcról van szó, anélkül, hogy egy nevet is emlí­tenénk. A Kanász-brigád neve rég túlnőtt az üzem kapuján. Pillanatnyilag hiába keressük a brigádvezetőt, — beteg. A bri­gád létszáma is megcsappant, ketten bevonultak katonai szol­Két fiatal Dolgozni csak rendben, szépen, •hogy a csillag megy az égen, •igy érdemes ..mondta a vi- 'ághírű proletárköUő József Attila. Hadina elvtárs, a 2. iizemrészleg fiatal dolgozója szintén ezt vallja. Példásan végzi a rábízott feladatokat, “stc munka után az üzemi klub­ban filmet vetít. Egyik kiváló tagja a Bukor-csoportnak. I elógó drótok, billenő desz­” kák között bukdácsolunk a 74. folyami vontatóhajón. Idő: fél tizenkettő, a nap pedig a naptárt meghazudto- lóan csak úgy ontja a drága meleg, éltető sugarakat. —Erre lesznek valahol, — kalauzol Majer elvtárs, a mű­szaki ellenőrzési osztály dol­gozója, aki igen megelégedett a még most ismeretlen két „riportalannyal", két fiatallal. Ügy annyira megelégedett, hogy ezt „tűzzel-vassal" még a nagy nyilvánosság előtt is kifejezésre akarja juttatni. Végre célhoz érünk. Két mosolygós fiatalt találunk az egyik kabinban. — Hát mutatkozzanak be — hangzik az első riportkér­dés. — Czézinger Csaba, Brza Béla — hangzik a két kissé megilletődött válasz. Őket ke­ressük. A többi aztán megy, mint a vízfolyás. Czézinger elvtárs itt érettségizett Komáromban. — Nem fájlalja, hogy most fizikai munkát kell végeznie? — Nem, nem egy cseppet sem. Sokat megtanul így az ember és mivel főiskolára ké­szülök, ez csak hasznomra lehet. Brza elvtárs is megért már egyet-mást: dolgozott Olo- moucban és telefonszerelő is volt. — Meg vannak elégedve? — Meg. Főleg Solik elvtárs­sal, a vezetőnkkel. Solik elv­társ már idősebb ember, nem­rég tért vissza bányabrigád­ról, öt dicsérik. — Nem fordul-e elő a par­tiban szakmai sovinizmus — kédezzük, mivel Solik elvtárs idősebb, maguk meg fiatalok? — Ilyesmiről szó sem lehet. Átadja tapasztalatait, tanácsol s ha kel! tovább adja a tudá­sát. Meg egyébként nálunk valahogy nem létezik az úgy­nevezett főnökösködés, mi egymásnak parancsolunk és valamennyiünknek parancsol a munka. még javítani — Tudnák munkájukat ? — Igen. Ha minden anyag kéznél lenne, ha nem kellene apró-cseprő dolgok után fut­kosni és ha mindig olyan len­ne az anyag, amilyenre szük­ségünk van. A zárszó újra Majer elv­társé: ezt a munkát valahogy mindig balkézzel csinálták, de ezek a fiúk Solik elvtárs ve­zetésével nagy gonddal végez­nek el mindent. Ügyelnek az esztétikai szempontokra, lel­kiismeretesek, állandóan apró újításokat vezetnek be és az úgynevezett filléres munkát is gondosan elvégzik,' amiről egy időben nagy divat volt „elfe­ledkezni“. A zt hisszük ezek a szavak ** többet mondanak min­den újságírói körmondatnál. Mi ehhez még csak annyit: gratulálunk és további jó munkát kívánunk. KOMLÓSI LAJOS az üzemi újság szerkesztője gálatra. A fiúk éppen a bővítés lehetőségeit latolgatják. Kik is jönnek most vissza a katonaság­tól? Valami gútai fiút emlegetnek, az jó lenne, jó munkás. Mert ők akárkit nem vesznek be, a bri­gádnak neve van, s erre vigyázni kell. S a fiúk vigyáznak. A tervtel­jesítés sosem csökken száz szá­zalék alá. A Szocialista Munka­Lörincz János brigád címhez már alig egy arasznyira vannak. Jani szinte az iskolapadból került a gyárba. Ha megkérdez­zük, hogy mit szeret legjobban, egy szuszra mondja: a gyárat, a fiúkat meg a futballt. Nála e három fogalom egyet jelent. — Olvasni? Verseket nem, in­kább útleírást vagy jó regényt. — Persze a moziba együtt járunk. — Mulasztás, késés?... No még csak az hibázna ... A zörej elnyeli szavát, csak szeme villog huncutul, majd mutatja három ujját s a kijárat felé int fejével. Jó ideig eltart, míg megfejtem a talányt: háromkor a kapuban. Ott is van, persze jóval három után. Menti is magát: nem lehet rögtön csak úgy elszaladni, ná­lunk ez nem szokás, — Hová mész? aztán egy nad­rággal a szabóhoz, majd a kato­nai parancsnokságra — egy év múlva én is bevonulok, — aztán meg a trénerhez. Este a klubban találkozhatunk .. . Nyújtja a ke­zét és elsiet. A kis Lőrinc egy a nyolc közül így mondta a CSISZ-titkár és én még megtoldom: sok ilyen „nyolcast“ kívánok a gyárnak, s ezt bizonyára megérezné a terv­teljesítést jelző grafikon is. CSETŐ JÁNOS Még tőhh------------------------­--------­ifjúsági kollektívát Ebben az évben bontakozott ki üzemünkben a Szovjetunió­ban elterjedt Kommunista Mun­kabrigádok alapján a Szocialista Munkabrigád mozgalom. Fiatal­ságunk ezen a vonalon szép eredményeket ért el. A ver­senynek ezt a magasabb formá­ját ifjúságunk nagy része he­lyesen értelmezte. Eddig négy Ifjúsági munkacsoport kapcso­lódott be a Szocialista Munka­brigád cím megszerzéséért fo­lyó versenybe és további ifjú­sági munkacsoportok értékes munkavállalásaikkal készülnek megünnepelni hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításá­nak 15. évfordulóját. Vállalatunk fiataljai teljes mértekben megértették az álla­A hajóépítésböl a nók is kive­szik részüket. Megtalálhatjuk őket a daruk kabinjaiban, a műhelyekben, a készülő ha jókon. Főleg nekik kö­szönhető, hogy a hajókon ra­gyogó tisztaság uralkodik min­denütt. mi tervfeladatok teljesítésének szükségességét. Annak ellené­re, hogy üzemünk az év elejé­től nem teljesíti a tervet, a mj Ifjúsági kollektíváink — össze­sen 17 kollektíva — az év ele­iétől átlag 107.7 százalékra tel­jesítik a tervet. Ez az eredmény azt bizonyítja, hogy az ifjúság, amely kollektívákba tömörül, jól dolgozik. Most tehát minde­nekelőtt arra kell törekednünk, hogy még az eddiginél is fele­lősségteljesebben lássunk az új ifjúsági kollektívák megszerve­zéséhez. VILIAM HUDEC, a CSISZ összüzemi szervezetének tit­kára.

Next

/
Thumbnails
Contents