Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-15 / 41. szám
meLYZÉT A nemzetközi életre ezekben a napokban a várakozási han- flulat a jellemző. A Hruscsov-Elsenhower-találkozó után nyilvánvalóan rövidesen meg kell kezdödniök a diplomáciai érintkezésiéi vét eleknek, amelyek nyomán az amerikai tárgyalások eredményeire építve hozzá lehet fogni a konkrét megállapodások kidolgozásához. Ebből a szempontból figyelemre méltó volt, hogy az ENSZ közgyűlése befejezte a nemzetközi helyzet általános vitáját é- ez utolsó napok egyikén fejtette ki a Szovjetunió álláspontját ■ yecov, az állandó szovjet EN5Z- küldött.^ Felszólalásában «-.ént a Hruscsov-beterjesztette leszerelési indítványokkal toglalkozott és ezzel következtetni engedett arra, hogy a Szovjetunió diplomáciájában a legelőkelőbb helyek egyikét tartja fenn az általános és teljes leszerelésnek. Figyelmet érdemelt fejtegetéseinek az a része, amelyben javasolja, hogy az ENSZ keretében hívjanak össze a világürkutatás problémáival foglalkozó értekezletet. HRUSCSOV VLAGY1VOSZTOKI BESZÉDE Vlagyivosztokból jelenti a TASZSZ: Hruscsov október 6-án a Vlagyivosztok! nagygyűlésen beszédet mondott Hangoztatta, hogy a világ békéjének tartós biztosítása az az alapvető kérdés* amelyben a Szovjetuniónak türelmesen és állhatatosan keresnie kell a kölcsönös megértést az amerikaiakkal. Ami a társadalmi rendet illeti — mondotta —, ebben nem találjuk meg a közös nyelvet az amerikai üzletemberekkel. Ebben különböző álláspontot képviselünk. Hadd éljenek ók a tőkés rendszerben, mi meg a kommunizmusban fogunk élni és majd meglátjuk, hol jobb. De a békeharc napjaink legfőbb feladata és mindent el kell követnünk a béke biztosításáért. Hruscsov ezután emlékeztetett néhány amerikai tábornok fenyegető kijelentéseire, majd hangoztatta, hogy most, amikor az emberiség borzalmas pusztító eszközökkel rendelkezik, rendkívül veszélyesek az effajta beszédek. ember nem fél a háborútól — majd így folytatta: — Más kérdés, ha a népre rákényszerítik a háborút. Ekkor nem szabad félnie, mert ez halálát jelentheti. Bátran kell védelmezni hazánk szabadságát és függetlenségét, de háborúra törekedni, ahogy a kakas mindenáron verekedni akar, merő esz- telenség. így fest az Egyesült Nemzetek Szervezetének hatalmas közgyűlési terme, mely szeptember 18-án az utolsó helyig megtelt, mert minden eddiginél nagyobb érdeklődés nyilvánult meg N. Sz. Hruscsov jelentőségteljes beszéde iránt. Van-e az űrrakétának katonai jelentősége ? A VEREKEDŐ KAKAS A szovjet kormányfő elmondotta, hogy meglehetősen őszinte beszélgetéseket folytatott az Egyesült Államok elnökével a béke biztosításáról, s tetszettek neki az Elsenhowerrel — ezzel az okos, és a nemzetközi helyzet komolyságát nagyon Is jól értő emberrel — folytatott beszélgetések. A többi között megkérdezte a véleményét az egyik neves nyugati államférfi kijelentéséről, hogy ő, tudniillik Hruscsov, fél a háborútól és ezért nem kezdi azt el. Eisenhower azt válaszolta, hogy ő katonaember és őszintén kijelenti: nagyon fél a háborútól. A mi időnkben csak az esztelen A szovjet miniszterelnök elmondta: javasolta Eisenhower- nek, aki ugyancsak tisztában van azzal, milyen rettenetes szerencsétlenséget jelentene a háború a népeknek, hogy egyezzenek meg és munkálkodjanak közösen a békéért. Az elnök késznek mutatkozott ilyen megegyezésre. De kiderült, hogy ez nem is olyan könnyű. A hidegháború maradványai meglehetősen zavarják-, a légkört. Időre és mindkét fél részéről türelemre van szükség a viszonyok megjavításához. Mi — mondotta — olyan alapokon javasoljuk a megegyezést, hogy egyik fél se fenyegesse a másikat, ne avatkozzék egymás bel- ügyelbe. Következetesen folytatjuk békés politikánkat és ezért javasoltuk az ENSZ-ben az általános és teljes leszerelést. Ha így tesszük fel a kérdést, természetesen kétség nem Is akkor egész egyszerűen és vi- fér. A Szovjetunió volt a vilá- lágosan ezt felelhetjük: a har- gon az első ország, amely in- madik űrrakétát hasonlóképpen, terkontinefttális ballisztikus ramint az előző rakétákat, köz- kátéval rendelkezett és utána vétlenül nem lehet katonai kérkövetkeztek a szputnyik I. —III, az interplanetáris rakéta, a Hold-rakéta, majd a harmadik űrrakéta. Az ismert fejlődésfö- kozat megmutatta, hogy a radésekkel kapcsolatba hozni. Ennél a megállapításnál abból a tényből indulunk ki, hogy a Szovjetunió minden tekintetben, így tehát az űrrakéták kibocsátásánál is békés, tudományos célokat követ. Az amerikai űrutazási kísérletekről azonban ugyanez sehogy sem állítható. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy már a kísérletezéseknél is hivatalosan „fegyverrendszerről" szólnak a jelentések. Ha úgy tennénk fel a kérdést, hogy vajon a Hold-rakéták kibocsátása során bemutatott rakétatechnika fejlődési foka katonai célok elérése tekintetében nem jelent-e komoly tényezőt, akkor határozottan úgy adhatnánk meg a választ, hogy ehhez függetlenül azonnal oldják meg az atomfegyverekkel valő kísérletek betiltásának és az atomháború kitörése kérdésének megoldását. És ez a legfontosabb: a Szovjetunió nem él vissza határozott fölényével, nem fenyegeti a többi országot háborúval, hanem mint úttörő megnyitja a békés, tudományos haladás útját. LÉTEZNEK KlNÄBAN NEMZETISÉGI KISEBBSÉGEK? Holdlakók és a krisztusi kegyelem Spiazzi domlnikus páter, az egyik vatikáni lapban közölt cikkében arról ír, hogyha a Holdon vagy más planétán netalán emberi lények élnének, ismerik-e az eredendő bűnt és részesednek-e Jézus Krisztus kegyelmében, Eltekintve attól, hogy az egyház a szovjet tudomány és technikai vívmányait a maga módján kiértékeli, az ilyen teológiai fejtegetéseken legfeljebb csak jól szórakozhatunk. Minket csak az a tény érdekel, hogy beteljesedik az emberiség régi álma, az ember eléri a többi égitestet és megszabadul a háború eredendő bűnétől. A bibliában olvastuk a jövendölést árról az időről, amikor a bárány mellett majd ott legel a farkas és a népek fegyvereikből ekéket kovácsolnak. A fegyvereket átkovácsolni — hogy mai nyelven beszéljünk, atom- és hidrogénbombák helyett gépeket és közszükségleti cikkeHogy gyártják a ,kacsát‘ — Oké főnököm. Természetesen értem, minden meglesz. Oké. i Sammi J. Bleedman, aki már három nap óta a Szabad Európa leadóállomáson a „keleti övezet“ számára vezette a propaganda osztályt, dühösen lecsapta a kagylót és bosszúsan az íróasztalára meresztette szemét: Kis idő múlva valaki kopogott. A belépőt Peter Hérz- nek hívták és mély odaadással, várakozásteljesen kenyéradója jelé pillantott. — Épp most beszéltem a főnökkel. Valamit tenni kell a kommunisták újabb trükkje ellen. A közös brigádok ellen, hogy is hívják őket ? — Ja, a Szocialista Munkabrigádokat gondolja Mister Bleedman 1 A keleti országokban? — Yes, igen, valahogy így mondta a főnök. Mondja csak, tulajdonképpen mik is azok a brigádok? —' Ügy hallom, állítólag akadt néhány kommunista, aki szocialista módon akar tanulni és élni. Azt állítják, hogy versenyt indítanak a mi rendszerünk és az ö rendszerük között, és hogy ők kerülnek ki győztesen. Állandóan azt hajtogatják, hogy naponta teljesítik és túlteljesítik termelési tervüket, emelik a munkatermelékenységet és a teljesítményeket. De úgy látszik nem hisznek saját maguknak és ezért állandóan ki akarják szélesíteni általános műveltségüket és szakképzettségüket. Erről meg úgy beszélnek, hogy szocialista módon akarnak tanulni. Szocialista módon élni pedig annyit jelent náluk, mint mindenütt példásan viselkedni. Így írják az ottani lapok — fűzte hozzá óvatosan Herz, amikor észrevette, hogy szem- benüló partnere kétségbeesett arcot vágott. — Hát hogy képzeli el, hogy az a „néhány kommunista“ ennyi embert tud megnyerni? A főnök információi szerint az a brigádmozgalom komoly dolog. — Szedje össze az eszét, a főnök üzeni, hogy azonnal intézkedjünk és tegyünk ellene valamit. De hogy fogjunk hozzá? Várjon csak, már tudom. Egész egyszerűen kiforgatjuk a dolgot. Mondjuk azt, hogy brigádmunkára kényszerítik őket. Hogy be akarják bizonyítani rendszerük fölényét? Ezt nálunk úgy nevezik, hogy „a szabad Nyugat elleni uszítás". Hogy teljesítik a termelési tervet és emelik a munkatermelékenységet? Hát mit mondjunk ez l ellen? Csak erőltesse meg a ‘ fejét, miért fizetik. Mi volna, ha azt mondanánk, hogy a kommunisták csak azért találták ki a szocialista mun- kabrigádokat, mert az embereknek sok a szabad idejük. Talán mégiscsak azt is hozzá fűzhetnénk, hogy ott tilos a sörivás és a magánétlapot jóváhagyás céljából a párt elé kell terjeszteni. — Nagyszerű — mondta mister Bleedman helyeslöleg. — Ojból {elmelegíthetnénk a nők szocializálásáról szóló mondókákat. Csak nevezzük másképp a gyermeket. Mondjuk hitessük el, hogy létezik szocialista házassági Arözös- ség. Továbbá jelentsük ki, hogy ezekben a brigádokban egyik a másikát ellenőrzi és aki ennek nem tesz eleget, azt letartóztatják és Szibériába cipelik. — Oké, Herz barátom. Látom már, érti miről van szó Szóval csak okosan, találjon ki valamit. két gyártsunk, azt csak egy igen erősen felszerelt állam engedheti meg magának. A szputnyikok kibocsátása után a szovjet leszerelési javaslat benyújtásában senki se láthat gyengeséget. Az ENSZ diplomatái között, de különösen Bonnban olyanok Is akadtak, akik utópiának tartják a leszerelési tervet. De miután látták, hogy Hruscsov elvtárs beszéde milyen visszhangra talált, nem merik nyilvánítani véleményüket és „belátják“, hogy a leszerelési programmal komolyan foglalkoznunk kell. kétatechnika terén a Szovjetunió a világon fölényesen vezet, és a rakétafegyverek terén Is határozottan első helyet tölt be. De ha feltesszük a kérdést, milyen érdekeket követ az a nép, amely ilyen rakétákkal rendelkezik, akkor tudjuk, hogy az ilyen kutatásokkal a Szovjetunió milyen célt tűzött maga elé. A Szovjetunió arra kényszerült, hogy védelmére ilyen fejlett fegyverekkel rendelkezzen. Fő célja azonban az, hogy a világbői eltávolítsa a fegyverkezést. Az ENSZ-közgyűlésén N. S. Hruscsov most újból világosan megmondta: „A Szovjetunió következetesen és határozottan a leszerelésért harcol. Államunkban nem léteznek olyan osztályok és csoportok, melyeknek érdekében állna idegen területek meghódítása. Mindenki elismeri, békére van szükségünk, hogy nagyvonalú terveinket megvalósítsuk.“ A Szovjetunió mindent elkövet, hogy elérje a teljes vagy részleges leszerelést Ezért azt a javaslatot tette, hogy a leszerelésre és a legégetőbb kérdésekre irányuló tárgyalásoktól Kínában nagyon sok nemzetiségi kisebbség él, ezek 1949-ig, a Kínai Népköztársaság megalakításáig rendkívül elvoltak nyomva. Millió és millió ember még a feudális rendszerben élt Három és fél millió pedig, közöttük a tibetiek, rabszolgasorban éltek. A felszabadulás óta harminc- ötmillió kínai — ezekhez ötven nemzetiség tartozik — először élvezi a szabadságot. A népi kongresszusban - Kína törvényhozó szervében — 14.6 százalékban képviselve vannak a nemzetiségi kisebbségek. Több népi közösség önkormányzatot kapott, az utóbbi tíz év alatt szervezték meg a mongolok, uighurok, továbbá Csuang és Hűi önkormányzati területét Tibetben is megalakult az ön- kormányzatot előkészítő bizottság. Ezenkívül 29 önkormányzati kerület és 54 önkormányzati járás keletkezett Leang- sangban a ji-nemzetség önkormányzati járásában Szetekuan vidékén, ahoi a felszabadulás előtt' még gúzsba kötötték az embereket, már 595 általános iskola és 8 középiskola létezik. Több nemzetiségi kisebbség számára a Kínai Tudományos Akadémia külön Írásjeleket állított, össze, mert nem volt Írásjelük. A . • r ’• Herz űr tőle telhetőén mindent elkövetett. Kommentár címen megszületett a híradás. Herz úrnak azonban peche volt, mert azoknak az elvtársaknak, akik részt vesznek a Szocialista Munkabrigád címért folyó versenyben, más dolguk van, mintsem, hogy Szabad Európát hallgassák. Herz úr pedig elesik az előadása után keletkező hahotá- züstól, melyet egy kiváló ko- mikus is szívből megirigyelne. Képünkön XXIII, János pápa látható, a katolikus egyház feje. Ne gondolják, hogy ezt a képet valamilyen vatikáni lapból vagy pedig ima- kön"vből szereztük. A kép nem más, mint egy mexikói gyár pálmaolaj szappanénak rekláma. Mindenki, aki ezt a pálmaolaj szappant megveszi, — mint az a reklám szövegéből kitűnik — Miguel Dario Miranday Gomez Mexikó érsekének áldásában részesül. A képhez nem kell különös kommentár, hisz az érsek úr üzleti képességeiben egyáltalában nem kételkedhetünk. Kérdés csak az, hogy kinek az áldásában részesül az, aki a konkurens gyár szappanéval mossa le testéről az izzadságot. A Német Demokratikus Köztársaság megalapításának 10. évfordulója előestéjén adják át rendeltetésének a Ropph »le-gátat. 106 m magas, 80 m magas betontalpakon épült szikiatöm- bökbe van beékelve, zsilipje 413 m szélességben zárja le a gátat, amely 8 km hosszúságban és 100 m mélységben 110 millió köbméter víz nyomásának áll ellen.
