Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-15 / 41. szám
A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1959. október 13. Vili. évfolyam, 41. szám Ára 60 fillér • A nappal és az éjjel: 24 óra 37 perc * Óriási különbségek: nappal plus 20 fok — éjjel 40 fokos fagy • Miért világoskékek a virágok? • A szovjet asztrobotanikusok munkája • A legközelebbi távolság a Földtől: 56 millió kilométer A látóhatáron másfél, sőt két ^ évenként megjelenik egy világos, nem is nagyon nagy csillag. Vöröses fénye, amely tűz visszasugárzására emlékeztet, arra késztette a régi rómaiakat, hogy a háború szörnyű istene szerint Marsnak nevezzék el. Ez az égitest már évszázadok óta foglalkoztatja a csillagászokat. A Mars másfélszer távolabb esik a Naptól, A Mars kerül sorra mint a Föld és 687 nap alatt járja meg körülötte az utat. A légköre teljesen áttetsző, gyakori zivatarok hatalmas porfel- legeket vernek fel. Az atmoszFiatalok és öregek, laikusok és tudósok Moszkvában épp úgy mint Washingtonban mind gyakrabban kémlelik látcsöveikkel a csiilagoj eget, hogy saját szemükkel láthassák a legfényesebbet, á szovjet ember alkotta harmadik lunyikot. LUNIK 3 Valamikor évek, évtizedek kellettek, amíg a törékeny vitorlások lebírták az óceánokat. Ma tízezer kilométerekben fejezzük ki fellőtt rakétáink óránkénti sebességét. Akkor homályos feltevések, kalandvágy, vagy az eldorádó ígérete hajtotta az embereket sejtett célok felé. Ma tudatos előrelátással, csodálatos pontossággal számítja ki az űrben tett utakat. A második szovjet űrrakéta vörös zászlót és sarlókalapácsos emblémát vitt a Holdra. Három héttel később a harmadik Lunik-fivér is a szocializmus jegyében indult útjára. Méltatlan dolog lenne ez alkalommal az amerikai rakétatechnika sorozatos sikertelenségeit részletezni. Hiszen az Egyesült Államok nagy ipari felkészültséggel, kitűnő tudósokká) rendelkezik, voltak, s minden valószínűség szerint lesznek is sikerei az űrkutatásban. A szovjet „nagy előreugrás“ a világűrben mégsem véletlen, hanem törvényszerű. A felfedezések korában a spanyol és portugál tengerészek kalandoztak el legbátrabban a messzi tengereken. Később a feltörő Anglia, a világ műhelye küldte el hajósait a négy égtáj felé. Századfordulónk Amerika jegyében állott, a repülőgép igazi hasznosítása, első nagy sikerei az Egyesült Államokra vártak, akárcsak az atomipar kezdete. A folytatás azonban már azé a Szovjetunióé lett, amely a forradalom után felülemelkedve az elmaradottságon, megbirkózva a két háború által ütőit mély sebekkel, a fejlődés élvonalába került. A következő évek során a Szovjetunió be akarja hozni és túl akarja szárnyalni az egy főre eső termelésben a legfejlettebb tőkés országot, az Egyesült Államokat, de egyes területeken már el is hagyta. Ezek között „az egyés területek“ között pedig éppen azok az ágak találhatók meg, amelyek már a jövő század jegyében állnak. férikus nyomás a Marson körülbelül nyolcszor kisebb, mint a Földön. Körülbelül olyan, mint amennyi 15 km-nyire a Földtől. Spektrális analízis útján a tudósok arra a következtetésre jutottak,, hogy a Marson van szénsav és azzal is számítanak, hog'’ ott oxigén is létezik. Hasonlóképpen mint a Földön, a Marson is állítólag léteznek évszakok. Az asztronómusok primitív műszereikkel már a XVIII. században megállapították, hogy a Marson vöröses és zöldeskék foltok vannak, ezeket tengereknek nevezték el. A Mars sarkvidékén fehér térségek észlelhetők. A tudósok idővel arra a következtetésre jutottak, hogy a foltok a Marson valószínűleg növényzetet jelentenek, mert ezek az évszakokkal egyidejűleg változtak is. A fehér foltok minden valószínűség szerint hómezők, amelyek nyáron felolvadnak és alattuk felbukkan a talaj. Az éghajlat a Marson rendkí- vülzord, a sarkvidéken 70 fok fagy, nyáron pedig a hőmérséklet nem lépi át az 5 — 10 fok meleget, csakis az Egyenlítőnél éri el a 20 fokot. A nappalok és az éjjelek között nagy a különbség. Nappal a hőmérséklet eléri á 20 fokot, éjjel pedig a 40 fokos fagyot. M inden 15-17 évben a Mars „csak“ 56 millió kilométernyire van a Földtől. Schiopa- relli neves olasz csillagász 1877- ben, amikor a Mars ebbe a köEva Kristínová, a bratislavai Hviezdoslav Színház tehetséges fiatal tagja sok sikert kíván az Űj Ifjúság olvasóinak. A fiatal művésznő szép és meggyőző alakításaival immár tíz éve szórakoztatja a bratislavai közönséget. Másoknak örömet szerezni, — ez buzdítja őt színészi pályafutásán, ez gördíti őt át a nehézségeken és serkenti további sikerek elé. Hiszen egy színésznő életében mindig vannak nehézségek és sikerek — erről bővebben olvashat riportunkban a 4. oldalon. zelségbe jutott, a bolygón keskeny szabályos vonalakat figyelt mel és „kanálisoknak“ nevezte el őket. Száztizenhárom ilyen kanálist számolt meg és rajzolt ie. 1/ an-e egyáltalában élet a Marson? Azok, akik erre a kérdésre határozott igennel felelnek, azok Tihov orosz csillagász fejtegetéseiben 1909-ben erős támogatásra' találtak. Tihov, a Pulkov obszervatóriumban dolgozott és a világ legnagyobb látcsövével rendelkezett. Több ezer felvételt készített, ezek még ma is a legsikerültebb felvételekhez tartoznak. Tihov be akarta bizonyítani, hogy a Marson léteznek növények és ezért a Földön az optikai feltételeket tanulmányozta. Megállapította, hogy a Föld és a Mars légkörében egyformák az optikai jelenségek, rájött, hogy a „kanálisoknak“ ugyanolyan a színe, mint a Mars „tengerének“. A Mars spektrumában nem lehetett felfedezni azokat a sávokat, amelyekben a chlorofil felitatődik. A Mars azon helyein, ahol feltételezzük, hogy növények élnek, a felvételeknél az infravörös sugarakban sötétnek mutatkoztak, pedig ismeretes, hogy a zöld növények ilyen esetekben a felvételeken mint fehér foltok jelentkeznek. Amikor tu/lósok a Földön a hegyek között növényeket fényképeztek, zord időjárási körülmények között mutatkoztak ilyen sötét foltok. Ezt a jelenséget azzal magyarázzuk, hogy a növények kedvezőbb éghajlati viszonyok mellett az infravörös sugaraknak csak egy részét szippantják fel, a maradék pedig visszavetődik. A Marson élő növények úgy látszik az összes sugarat magukhoz vonzzák. Tihov a kék-égszínkék spektrum viszaverődé- sével magyarázza azt, hogy a Marson a növények kék színűek. A Földön is felfedeztek már ilyen növényeket. A szovjet asztrobonatikusok ^ feltevései több külföldi tudós kutatásait is megerősítették. Egy amerikai tüdős nemrég adta ki a Marson élő növények spektrokopikus bizonyítéka című művét. 1956-ban, amikor a Mars nagyon közei volt a Földhöz, spektrogramo- kat készített és ezek alapján megerősítette Tihov feltevéseit. Jól tudjuk, hogy a tudósok még ma se tudnak pontos feleletet adni arra a kérdésre, vajon a Marson van-e élet vagy sem. Megállapíthatjuk, hogy egyre több tudós azt állítja, hogy igen. Nincs messze már az az idő, amikor az űrrakéta ezt a bolygót is eléri és világos feleletet kapunk a felvetett kérdésre. A nagymama Martin Martincek felvételé ? ÜJ CSISZ-TAGOK A SZEKVEZEXEkbeN Szélesednek soraink Szlovákiában eddig 2645 évzáró gyűlést tartottak, s ebből a legtöbbet a bratislavai kerületben. Kiszélesednek az ifjúsági szövetség sorai. A CSláz falusi szervezeteibe az évzáró gyűlések időszakában 5681 fiú- és leány lépett be. A tagsági gyűlések menete azt bizonyítja, hogy a szervezetben állandóan emelkednek a CSISZ-tagok igényei. Nem elégednek meg a munkaszakaszokon elért eredményekkel, hanem megkövetelik a munka minőségének állandó javulását. A besztercebányai Siovenka üzemben a fiatalok elhatározták, hogy 460-an bekapcsolódnak az oktatási évbe és a SZ1KP üzemi bizottsága mellett alakuló ifjúsági esti iskolát fogják látogatni. A falusi szervezetekben a nevelő és kulturális tevékenység különösen fontos. Ezért a krahuieci CSISZ-tagok (a körmöd járásban) megelégedetten beszélnek az ilyen irányú tevékenységükről, amely az új tagokat munkára serkenti. Sok szervezetben bíráló hangok hangzottak el. Kosieká Nová Vesen a CSISZ-tagok például erősen megbírálták, hogy a „Világ térképe felett" című körben nem dolgoztak a legjobban. A CSISZ-tagok az évzáró gyűléseken sokszor azt is megbeszélték, hogy miképpen kapcsolódhatnak be a felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségekbe. így például a besztercebányai Siovenka üzemben elhatározták, hogy 9 ifjúsági ‘kollektíva között versenyt indítanak az SZ1KP össz- üzemi vezetőségének, a legjobb ifjúsági kollektívának és a legjobb fiatal dolgozónak járó vándorzászlóért. Milyen pályán kering majd ? A Jalucangpó-folyó völgye mindenkor Tibet egyik leggazdagabb területe volt. S minden szép is lett volna itt, ha nem takarja el az eget a rabszolgák elöl El 1■ Szokang földesúr köböl épült, hatalmas kastélya. Az öregek szerint a kastélyt is rabszolgák építették, s mikor elkészült, a kegyetlen földesúr levágatta a tervező rabszolga kezét, nehogy még egyszer felhasználhassa isten-adta tehetségét. Nemrég — a kastély sok évszázados történetében először — nem előkelő földesurak, lámák és arisztokraták, hanem rabszolgák töltötték meg a hatalmas lovag termet. Itt, e milliószor megátkozott falak között mondták el életük, sanyargatásuk történetét. Szokang, a földesúr elmenekült Összesziírte a’ levet a központi népi kormány ellen fellázadt ban dit ókkal, s jobbnak látta nem itthon megérni a lázadás leverését. — teszi fel a kérdést Ketu, kilenc gyermek, kilenc rabszolga anyja, akinek férjét egyetlen tiltakozó szóért karóba huzattá Szokang földesúr. — Mert én nem sajnálom. Legyen átkozott, bárhol talál is menedéket. Liu kér szót, a „han testvér", a központi népi kormány képviselője. Örömhírt közöl: „Szokang földesúr elvesztette minden jogát. A föld, amelyet megműveltek, a kastély, amelyet őseitek építették, a ház, amelyben laktok, az eke, amellyel dolgoztok, ezentúl mind-mind a tiétek. Ingyen és örökre“. Szól Liu és a-tovagterem falára kiszegezi a népi kormány rendeletét a Jalucangpó-folyó völgyében élő rabszolgák felszabadításáról. A napszítta, szélcserzett arcokon most először látni valami új kifejezést. Felugrálnak a japa- dókra és harsány „hao“ — jó — kiáltásokkal, esetien kézszorítással adják tudtára Liunak, hogy Halászó nő. Kínai fametszet. Talán sajnálja valamelyikötök? szívükből beszélt. A Föld-Hold szputnyik, a jelentések szerint úgynevezett klasszikus ellipszis pályán közelíti meg a Holdat. Ez az ellipszis pálya teljesen körülzárja a Föld-Hold rendszert. A pálya átmérője kb. 385 000 kilométer. Ez annyit jelent, hogy a pálya legtávolabbi pontja az első keringés alkalmával a Hold mögött tízezer kilométerre tehető, s amikor a bolygóközi állomás visszatér a Föld körzetébe, akkor a Földet mintegy kétezer kilométer távolságból kerüli meg. Ezen a pályán a keringés azonban nem lehet állandó jellegű. A következő keringésnél ugyanis a Hold a térben már egészen más helyen tartózkodik, Így a földtávolban lévő állomás már nem tudja mellékbolygónkat megkerülni. Figyelembe kell továbbá azt is venni, hogy a Hold is elliptikus pályán kering a Föld körül, tehát földtávolsága 354 — 404 ezer kilométer között ingadokik. Elképzelhető tehát olyan eset, amikor a Hold éppen földtávolban van, és a bolygóközi állomás pályája a Holdat nem tudja elérni. Ez annyit jelent, hogy a pálya a Hold előtt mintegy húszezer kilométerre visszafordul a Föld felé. Kérdéses azonban, hogy mi történik ebben az esetben ? Nincs matematikai formula, amivel ki lehetne számítani a pálya további alakulását. Elképzelhető, hogy a föld- távol-pontban a bolygóközi állomás elhagyja régi pályáját, ellenkező irányban (balról) megkerüli a Holdat, majd az előbbi pontba visszatérve, folytatja útját a Föld felé, ami végeredményben egy nyolcas alakú pályát hoz létre. Előadódhat az is, hogy a nyolcas alakú pálya többé nem zárul be, hanem a mesterséges Hold „kidobódik" a naprendszer ismeretlen térségeibe. A legérdekesebb eset kétségtelenül az — bár ennek igen csekély a valószínűsége — hogy a földtávolban lévő műszeres test éppen akkor fordulna visz- sza a Föld felé, amikor a Hold .is ugyanebben a távolságban tartózkodik, a két test tehát összeütközik. A bolygóközi állomás végső sorsát és élettartamát ma még lehetetlen meghatározni, mert még a leg^ieső keringés sem történt meg. Ennek a feladatnak a megoldása egyébként a legnehezebb matematikai problémák közé tartozik. A többi a madarak dolga A Vokrug Szveta című szovjet lap írja: Egy portugál város utcáin kis kolomppal a nyakukban járnak a macskák. A torkos cicák ugyanis sok madarat pusztítottak el és a városi tanács kötelezte tulajdonosaikat, hogy csengőt kössenek kedvenceik nyakába. Az már a madarak dolga, hogy idejében elmenekülnek -e a csilingelő veszély elől — a tanács megtette, amit tehetett.
