Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-14 / 28. szám

PERCEK ÉS PILLANATOK lainHii A gottwaldovi Svitből Antonín Bogár CSISZ-tag jelentkezett az ostravai bányába. Toni ügyes fiú, jó munkás s mivel látja, hogy szükség van ifjú bányá­szokra, tíz évre írta alá a szer­ződést. Vagy ki tudja, talán annyira megkedveli új mester­ségét, hogy majd meg sem akar válni tőle. fiatalok kapják a cséplőgépet, mert már számtalan esetben bebizonyítot­ták, hogy lehet rájuk számí­tani. A battyáni EFSZ-ben a fiata­lok között már jubilánsok is vannak. A szövetkezet fennállá­sának tízéves évfordulóját ün­nepelte a közelmúltban a töb­biekkel együtt Horváth István és Gabri Ilona is. István az ün­nepélyen jö munkájáért dicsé­retet kapott. Sok mindenről szó esik. Az elnök meg Csontos Irén, Szakács Gyula, Szakács Mária, Simkó János, Szilágyi János és a töb­biek felelgetnek kérdéseimre. Jó érzéssel távozom a lelkes fiataloktól, akik igazán megér­demlik a dicséretet.-ki­# 1958-ban egy perc alatt több, mint 106 tonna acélt ol­vasztottak. Hét év múlva egy perc alatt 170-175 tonnát akar­nak olvasztani. • 1958-ban egy perc alatt annyi villanyenergiát termeltek, hogy az 300 ház szükségletét három éven keresztül fedezte. © 1965-ben egy perc alatt több, mint 960 000 kWó villany­energiát termelnek. Jelenleg a Szovjetunióban egy perc alatt több mint 180 tonna vasércet fejtenek, több mint 230 tonna kőolajat, 25 tonna ásványi trá­gyát, 2000 kg füstölthúst és 3400 kg cukrászati cikket ter­melnek. © Egy perc alatt 48 óra, 3 fényképezőgép, 2 televízor és 2 rádiókészülék készül el. © 1958-ban egy perc alatt 4600 darab téglát és 240 000 négyzetméter ablaküveget ter­meltek. © A hétéves tervben egy perc alatt átlag négy lakás készül el. © 320 könyvkiadó percenként 7500 könyvet ad ki. © Minden negyedik percben egy gabonakombájn és egy fém­forgácsoló gép hagyja el az üzemeket. Felhívás A brnoi ifjúsági fesztivál keretén belül július elsején tar­tották meg Mikulovban a mezőgazdaságban dolgozó ifjúsági kollektívák és munkacsapatok küldötteinek értekezletét. Az értekezleten megvitatták az ifjúság előtt álló feladatokat és a jelenlevők az alábbi felhívással fordultak az ország ifjúsá­gához: Az aratás nem tűr halogatást, ha beér a gabona azt azonnal vágni kell. Jól tudják ezt a báty• tyániak is, ezért dolgoznak ilyen jürgén, és még annyi időt sem szakítanak, hogy egyenként let fényképezhessük őket. De így is süterüit megörökíteni a szorgos pwnka, lüktető ptmusát, _ Mi, a mezőgazdaságban dol­gozó ifjúsági kollektívák kül­döttei és CSISZ-funkcionáriu- sok összejöttünk, hogy megtár­gyaljuk azokat a feladatokat, amelyek a CSKP KB márciusi és júniusi ülésén hozott határoza­taiból ránk hárulnak. A CSISZ KB III. plenáris ülése nagyra értékelte azt a munkát, amelyet a mezőgazdasági ifjú­ság az EFSZ-ek és az állami gazdaságok ifjúsági termelő­csoportjaiban és munkacsapa­taiban végzett. A CSISZ KB azt a határozatot hozta, hogy még merészebben kell további ifjú­sági munkakollektívákat szer­vezni és előmozdítani a munka minőségének emelését. Felhívjuk a mezőgazdaságban dolgozó ifjúságot, a fiatal gépe- sítőket, mezőgazdasági szakem­bereket, a CSISZ-szervezeteket, a mezőgazdasági üzemek veze­tőségeit és a nemzeti bizottsá­gokat! Támogassák és javítsák az ifjúsági kollektívák munká­ját, s az állattenyésztésben és növénytermesztésben fokozot­tabb mértékben szervezzenek ifjúsági munkacsapatokat. Az ifjúsági kollektívák vezetésével bízzanak meg politikailag fejlett és szakmailag képzett szövet­kezeti tagokat és az állami gaz­daságok dolgozóit. Az ifjúsági kollektíváktól elvárjuk, hogy minden igyekezetüket az új munkamódszerek, a legújabb technika és technológia terjesz­tésére fordítják. A mezőgazdasági termelés fellendítését s az új munka­módszerek érvényesítését nem is tudjuk elképzelni szocialista munkaverseny nélkül. Az ifjú­sági kollektívák a jövőben len­dítsék fel a szocialista munka­versenyt, elsősorban az egyének versenyét, és járjanak elől jó példával a szocialista kötele­zettségvállalások teljesítésében. A versenyt a jövőben a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium és a CSISZ KB-nak az „EFSZ- ek ifjúsági munkakollektíváinak munkaversenyére vonatkozó irányelvek“ alapján szervezzük meg. Nagyobb figyelmet kell szentelni a Szocialista Munka­brigád cím elnyeréséért ver­senyző ifjúsági munkakollektí­váknak. Szükséges, hogy a CSISZ szervei rendszeresen és konk­réten irányítsák a kollektívák tevékenységét és azokkal állan­dóan törődjenek. Az ifjúsági kollektívák a falusi ifjúság po­litikai oktatásában és szakmai képzésében legyenek igazi tá­maszok. Fiúk és leányok! Nagy feladat, a mezőgazdasá­gi termelés gépesítésének töké­letesítése áll előttünk. A CSKP vezetése alatt mindent megte­szünk hogy többet termeljünk, hogy életünk még gazdagabb és örömtelibb legyen. A mezőgazdaságban dolgozó ifjúsági kollektívák országos értekezletének részvevői. Falu Minden olyan, mint az ország közepében lévő száz, ezer falu­ban. Ha bekukkantasz a kis há­zakba, ha leülsz a kocsmaasztal mellé, vagy néhány órát töltesz a kultúrházban, s megismered az embereket, Semmi sem juttatja eszedbe, hogy egy, térképről majdnem lelógó faluban jársz, a mikulovi járásban, az osztrák határon. A falu — Dyakovce, ki­csi, az emberek közvetlenek, vendégszeretők. SZINTE HIHETETLEN, a faluban nincsenek rossz szom­szédok, haragosok. Ennek hosszú története van: Tizenkét évvel ezelőtt az üresen tátongó faluba az ország minden részéből jöttek az emberek, a családok, hogy új otthont alapítsanak. Százfélekép­pen gondolkodó s különféle nyel­veken beszélő emberek. Egyetlen közös vonásuk volt: dolgozni, építeni akartak. De a forma, az dászkastélyban találom a szö­vetkezet irodáját. Az egyik te­remben a sarokasztalnál két em­ber éppen a fiatalokról vitázik. — Van csapat vagy nincs csa­pat? — kérdezi az elnök, Lorenc elvtárs a kertészeti csoport ve­zetőjétől. Hosszúra nyúló esz­mecsere után tiszta képet ka­punk: a negyvenkét tagú kerté­szeti csoportban kilenctagú ifjú­sági csapat dolgozik. De hogyan? Ez már érdekesebb. Mindenkinek külön-külön parcellája van, pa­radicsom, zöldség, hagyma s így tovább, ezt művelgeti, dolgozgat­ja. A vezető részéről előny, köny- nyű ellenőrizni a termést, a tel­jesítményt, a másik oldalról hát­rány, nincs kollektív élet. A fia­talok elszakítva az idősebbektől, elválasztva egymástól, ez nem helyes. Pospísil, a kertészeti csoport vezetője fogadkozik. — Rendben van, együtt fognak A diakovcei szövetkezet baromfifarmját kedves vendégek lá­togatták meg: fiatalok a nitrai és libereci kerületből. Képün­kön Koreák elvtársat látjuk a köréje tömörülő fiatalokkal. A legnagyobb érdeklődést Péterfalvi Erzsi, a nitrai állami gazda­ság dolgozója tanúsította, aki szintén ifjúsági baromfifarmon dolgozik. út, az elgondolás a gyakorlatban már különféleképpen jelentke­zett. Aki csalódott, tovább állt, újak jöttek helyébe. Egész 1951-ig, a szövetkezet megalakításáig tar­tott a népvándorlás. Háromszáz hektárt hoztak össze a közösbe, s a falu, a háromszáz család kezdte érezni, hogy egymás se­gítségére van utalva. A fejlődési folyamat semmivel sem volt könnyebb, mint bárhol, de ma már csak mint emléket idézgetik az időszakot, amikor egy szövetke­zeti tagra 13 hektár föld meg­művelése esett. VAN VAGY NINCS? Járom a falut. Takaros kis há­zak, sok-sok fa, virág. A falu közepén egy kopott raktárhoz hasonló, kétemeletes hajdani va­dolgozni. De szükségem van csa­patvezetőre. Az elnök bplint, jelzi, hogy ez már az ő dolga, lesz, ha kell, kettő is. AKIK „CIMET“ AKARNAK A baromfifarmon hatan van­nak lányok, mind fiatalok. A ve­zetőjük Koreák elvtárs, már csak „tiszteletbeli tagja" az ifjúsági szervezetnek. Mozgékony, köze­pes termetű fiatalember, aki élet- tapasztalatból, meg a kétéves mesteriskolán tanultakból nagy gyakorlatra és szaktudásra tett szert. A faluban talán senkire sem hallgatnak úgy a fiatalok, mint az ő szavára. Innen, e cso­portból eredt a kezdeményezés: versenyezzünk a Szocialista Mun­kabrigád címért. Aratnak a battyáni Az utóbbi években sok sző esett a battyáni CSISZ-szerve- zet jő munkájáról. Kiváló szer­vezeti életet élnek, egységesek, minden akcióból kiveszik a ré­szüket — mondogatják róluk a CSISZ járási vezetőségén. A vélemény igaz voltáról magam is meggyőződtem. * * A battyáni határban learatott nagy táblák és keresztsor hir­detik, hogy a szövetkezeti tagok nem töltik tétlenül a napot. A falutól nem messze a domb­hajlatban fürgén mozgó ember- csoportokat látok. Közelebb ér­ve észreveszem, hogy az árpa­kévéket emelgető fürge mozgá­sú dolgozók mind fiatalok. De mégsem mind. Ott van közöttük a szövetkezet elnöke, meg két vezető dolgozó. Még csak szó­hoz sem jutok, a CSISZ elnöke, Szakács János, máris beszélni kezd. — Ugye meglepte, hogy az aratás elején ennyi fiatal dol­gozik a földeken? Márpedig ez a valóság, ha nem is írnak ró­lunk az újságok, mi akkor is megtesszük a magunkét. Különös jóleső érzés kerít hatalmába, ahogy elnézem, a szorgoskezű fiatalokat. Meg­számlálok vagy huszonkettőt. Fiatalok, tele életkedvvel, a legtöbbjük a csernői üzemben vagy más helyen dolgozik, van, aki még iskolába jár, de most a munkában nem lehet különb­séget tenni közöttük. Úgy jár a kezük, mintha állandóan ezt csinálták volna. Az egyik cso­portban ofct hajlong Katócs An­cika is, aki különben a HNB-n alkalmazott és a szervezet tit­kárnője. Beszédbe elegyedünk vele, hogy nagyobb áttekintést nyerjünk az ifjúság tevékeny­ségéről. — Nemcsak most segítünk mi a szövetkezetnek mondja — már a kapáláskor is brigádot szerveztünk és huszonöt fiatal kapált a mákban. Ha rágondolunk, hogy a ki- rályhelmeci járásban is van né­hány község, ahonnan menekül a fiatalság — akkor a battyá- niakat csak dicsérni lehet. Már hetek óta ostromolják Fecsó elvtársat, a szövetkezet elnökét, hogy úgy mint a múltban, az idén is juttasson nékik egy cséplőgépet, amellyel a fiatalok egyedül csépelnek. Fecsó elv­társ teljesíti kérésüket, meg­a határszélen Jelentkeztek, versenyeznek. Sűrűn teleírt papírlapot adnak a kezembe, erre fektették tíz pont­ban kötelezettségvállalásukat. Kétszázötven kilogramm húst termelnek terven felül, öt száza­lékkal csökkentik a tojás terme­lési árát, bevezetik az új mun­kamódszereket, tanulnak, bővítik szaktudásukat. Vállalásuk értéke néhány ezer korona — ezt már most előre ki lehet számítani. De a verseny nevelési jelentőségét nem lehet lemérni százalékokban. Mióta megalakult a csapat a far­mon, nem volt „szócsata“ a lá­nyok között, segítik egymást a munkában. De nemcsak egymást! Az esőzések miatt az idősebbek elmaradtak a sárgarépa kapálás­sal. Egy este a szokottnál hosz- szabb ideig maradt együtt a cso­port Koreák elvtárs körül, s ta­nakodtak. Reggel öt órakor a sárgarépa tábláról mentek a farmra a lányok. Bekapálták az idősebbek részét. Azóta akinek a farm mellett visz el az útja, min­dig talál egy-két kedveskedő szót a lányok számára ... A HOLNAP Meg. Sok ilyen falut szeretnék, > ahol ennyire tiszteli tanítóit a nép, s ahol ennyit tesznek taní­tók a népért. Mert hogy a nyol­cadik osztályból majdnem min­denki mezőgazdasági lába akar menni — ehhez van valami köze a tanítóknak is. EGY ELGONDOLÁS — Néhány éven belül nem lesz fiatal szakképzettség nélkül. — Kicsit hitetlenkedve nézek az elnökre s ő tovább magyaráz. — Ez az épület megfelel tanoncis­kolának, az irodát elköltöztetjük innen. A szövetkezet nem lesz szűkmarkú, a járás beleegyezett, ősszel megnyílik a tanonciskola. Harminc fiatal tanulhat évente — persze elsősorban a mi falunkból. No, számítson csak gyorsan ... igazam van ? Nem szükséges számítani, el­hiszek minden szót, ezek az em­berek alaposan jó előre mindent kiszámítottak. Megfontoltság, óriási akaraterő, s jövőbebízás jellemzi a kis falu lakosait leg­jobban. —cs— Két év után Üresek az iskolapadok, de a tornateremben szól a gramofon, falusi lányok gyakorolnak, ké­szülnek a spartakiádra. Vezető­jük fiatal tanítónő, a CSISZ he­lyi szervezetének elnöknője, Dra- homíra Horáková. — A fiatalokról! Higyje el, nem csinálunk mi semmi különö­set, nem születnek itt csodák ... A helyi nemzeti bizottság elnö­kének, Cerny elvtársnak már más a véleménye a falu tizenkilenc tanítójáról: ezek a mi tanítóink — szótagolja nyomatékosan a szavakat. Azt hiszem megértet­te?. A vágsellyei mezőgazdasági mesteriskola második osztályát huszonnyolc tanuló végezte el jó eredménnyel. A huszonnyolc­ból tizenegyen: Bugyi István, Csibe István, Fazekas József, Gacsó .István, Geri Frigyes, Kamenár Ervin, Kmecko Dezső, Mackó László, Mikus János, Tóth József és Szilágyi József kitüntetéssel végeztek. Me­zőgazdaságunk újabb huszon­nyolc mestert kapott, akik a gyakorlati életben szerzett ta­pasztalataikat a két év alatt mély elméleti tudással egészí­tették ki. Visszatérve munka­helyükre igyekeznek majd fel­használni az iskolában tanulta­kat. De ehhez szükség lesz arra, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok vezetői szak­tudásuknak megfelelő helyre őket. G. I. Tapasztalatcsere A zidlohovicei állami gaz­daság néhány részlegét meg­látogatták a mezőgazdaság­ban dolgozó ifjúság országos értekezletének részvevői. Minden részlegen tapaszta­latcserére került sor. A lá­nyok főleg a kertészet iránt mutattak nagy érdeklődést, a fiúkat pedig a korszerű Istállók s az új munkamód­szerek bevezetése során szerzett tapasztalatok érde­kelték jobban. Mrkos mér­nök elvtárs (a második ké­pen), az albrechtovi farm vezetője szívesen osztotta meg eddig szerzett tapasz­talatait a fiatalokkal. Külö­nösen értékes tanácsokkal látta el a jelenlevőket az új. ketreces sertésfiaztatók és az önetetők építésére vonat­kozólag. A látogatók sokat tanultak az értékes tapasztalatcseré­ből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents