Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-15 / 37. szám

Kelt-e szemüveg? GONDOLATOK ZALA JÓZSEF KÖNYVÉRŐL József is, csakhogy kötetében is teljes verset kapunk: Sväty Jurró! néhány sorban tó hang. A kastély c. versben a múlt emlékeinél időz, s erő­szakosan — egy csillag segít­ségével — lendül át a jelenbe. Eszmei mondanivaló tekinte­tében Élet legyen az atom c. ciklusa a leggazdagabb. — Kis Péter honvéd — Elpusztult a fészek — Élet legyen az atom töretlen lendületű, szép versek. Kötete a Széles a világ c. ciklusban teljesedik ki. Itt mintha önmagát akarná tagad­ni. A provinciális keretekből valóban világgá szabadul. Pé- tervártól az Elbáig, a Balaton­tól Drezdáig lendül. Ragaszko­dása, szeretete, mely induló­ban a Csallóközhöz köti, itt a világ sorsáért, s az egyetemes emberi kultúráért aggódó har­cos kiállássá izmosodik: a szo­cialista humanizmus eszményei­ért küzdő költőt és embert kell köszönteni benne. Szándékosan hagytam utoljá­ra a Családi körben és a Ban­dukol a vándor c. ciklusok tár­gyalását. Azaz — nem kívánom részletezni ezeket. Elégedjünk meg annyival, hogy intim lírája a legzavartalanabb, legtisztább ebben a kötetben. Egyetlen egy versre akarok rámutatni: a Kisfiam-ra. Ért­hető apai fájdalom jut kifeje­zésre benne. A fiúcska bizo­nyára erősen rövidlátó, s szem­üveget kell viselnie. Csakhogy a költő túlmegy az apai érzé­sek kifejezésén, s ilyen élet- filozófiát ajánl: Ha már hordod (a szemüveget), csodás üveg legyen: (csak vidámságot ve­títsen eléd.) komor színt ver­jen vissza ridegen. Ebben nem értünk egyet. Itt és emiatt sikkad el Zala József költészetéből korunk drámája és optimizmusának hitele, s itt fenyegeti őt a Sass Andor em­legette kispolgári önelégültség zsákutcája. — A valóság ret­tenetes - vallotta Arany Já­nos, de írt-e valaha valaki na­gyobb, egészségesebb optimiz­mussal áthatott művet az ő Toldijánál. Csakhogy Arany Já­nosnak volt bátorsága szembe­nézni a rettenetes valósággal is. Életszemléletében, forradal­mi esztétikájában ezért, s csak így tudott fölébe kerekedni. Tehát nem szemüveg kell — inkább mikroszkóp! BÄBI TIBOR Prokes Bedrich a prágai Nemzeti Színház művészeti igazga­tója ünnepi köszöntőjét mondja A Hviezdoslav Színház együttese Prágában 11 ifi a régibb: a város, vagy a Jyl bora? A józan ész szigo­rúan azt diktálja, hogy természetesen a város, il­letve a város derék lakossága, amely a szőlőt itt a Kis Kárpá­tok ege alatt immár évszázadok óta termeszti. A szőlőről viszont megint tudjuk, hogy Örményor­szág az őshazája. Innen vándo­roltak el a venyigék Európa kü­lönböző pontjaira, főként a dél­re néző hegyek lábaihoz, még a nagy római birodalom idején. Mi hát az igazság? . Mellőzzük az okoskodást és térjünk rá a lényegre. Sväty Jur szeptember 18.—20-án ünnepli fennállásának hét százötvenedik évfordulóját. Létezését az első írásos emlékek keltezéséhez kö­tik. Eszerint a várost II. Endre levelében említik először... az Ornak 1209. esztendejében. In­nen számítódik tehát a város története, de nem innen a város keletkezése. Ez jóval régebbi. Sväty Jur hétszázötven éves. Hogy mi minden fér el ennyi esztendőben, arra bizony nagyon kevés lenne egy újságcikk. Ha csak azokat a leveleket vennénk, amelyekben királyok és királyi méltóságok a város nevét felem­lítik, — mert ők is értettek a borhoz és nem is vetették meg — már az is kitenne egy köny­vet. Urak és papok régóta szá- montartják Sväty Jur szölőmí- velő népét és elveszik a borát ingyen, vagy potom áron. De a finom, vérpezsdítő borok kis ha­záját nem tudják tönkretenni. Erős borok teremnek itt s erős emberek. A város szőlőjével, bo­rával bukdácsol át tatárdúláson, törökvészen és jóval később a fasiszta megszállás keserves esztendein, és eljut minden né­pek legszebb álmáig, a felszaba­dulásig. E naptól kezdve új fejezet nyí­lik Sväty Jur történetében. Az emberek erőre kapnak, új élet­kedvet nyernek, új fészkeket raknak a napos, szerény lanká­kon és összefogva, egy akarattal tömörülnek ai EFSZ-be. Ma már több mint ezren találnak megél­hetést a szépen fejlődő szövet­kezetben, s tíz ár háztáji szőlő­vel és huszonnyolc koronás mun­kaegység értékkel válnak napról napra mind gazdagabb, mind módosabb szövetkezeti parasz­tokká! Fennállásának hét százötvene­dik évfordulóját ünnepli a város. Ünneplőbe öltöznek az utcák s a szép Sväty Jur-i , menyecskék, leányok. Megszépülnek a kertek, a gyümölcsösök és a szőlők, a fehérre meszelt házak és mesés kedvet oltanak a vendégekbe. Ügy mint valamikor a szlovák nép nagy fiaiba, Jilemnickybe és Frano Král'ba, akik elbűvölő vi­rágos kertnek nevezték a várost és környékét. Jilemnicky, a nagy szocialista író írja valahol, hogy a Sväty Jur-i bor hajlékony, tü­zes és mámorító, mint egy szép leány. Még a beteget is meg­gyógyítja. Szárnyakat ad a fan­táziának, mesés kedvet az oda betévedőnek. Nos, hát a juriak nagy ünne­pükre a legszebb leányt veszik elő, azt a borukat, amellyel a közelmúltban országos méretben első díjat nyertek. Megkóstol­hatja mindenki s tíz koronáért literjét meg is vásárolhatja. A helyi nemzeti bizottság és a tö­megszervezetek kiváló program­ról gondoskodnak. A borkóstolón túl különféle levéltári, mezőgaz­dasági és képzőművészeti kiállí­tást nyitnak, ahol a vendégek alaposan megismerkedhetnek a város gazdasági és kulturális fejlődésével. Egyszóval: Sväty Jur sokolda­lúan felkészül a nevezetes évfor­duló megünneplésére. A szokásos toborzót, hogy jó borról és jó zenéről gondoskodik a rendező­ség, itt nyugodtan el lehet hagy­ni, mert az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy ahol bor terem és olyan bor, mint Sväty Juron, s ahol olyan kedvesek, vendégszeretők az emberek, mint ebben a városkában, ott az év­forduló ünnepségei nem mehet­nek el csak úgy simán ... tüzes bor és talp alá való zene nélkül. Nem hiszi? Kételkedik az állítá­sunkban? A dátumot tudja: jöjjön el Sväty Jurba! Új keny Cj kenyeret szeg a mező népe, diadalt ízlel minden falatban Bennem az űj kenyér lángra lobban s tűzzel vádol — Mert én nem arattam. Boldog apámnak nem volt ez gondja, hagyott is rám kaszát, parasztelvet. De engem más világ csalt s örvénye kiragadta alólam a telket. Az én határom csábító távlat, töretlen szüzföld, vad gyom hazája. Itt a szántó szíve magját szórja s nem biztos, hogy a termést kivárja. Mégis, mégis művelem a földem ifjú rajongássá^ vak-merészen! De amikor új kenyérből szelnék elrévedek, megáll szívverésem: Félek, hogy csaltam és nem vagyok több mint a magra leső földi féreg. Lázasan súgom a falum felé: — Hantok, rokonaim, én visszatérek! A z elmúlt héten ünnepelte /I az ország a Szlovák Nem- xl zeti Felkelés tizenötéves évfordulóját, mely alka­lomból a bratislavai P. 0. Hviez­doslav Színház társulatát egy heti vendégszereplésre hívták meg Prágába. Az előadások pat- ronátusát a legnagyobb prágai üzemek dolgozói vállalták. Az ünnepi előadások sorozatát, Vse­volod Visnyevszkij „Optimista tragédia" című drámájával nyi­tották meg. A Tyl Színház hatal­mas nézőterét teljesen megtöl­tötte az ünnepi közönség. Az előadás kezdete előtt a prágai Nemzeti Színház államdíjas igaz­gatója, Prokes Bedrich magas­színvonalú köszöntővel üdvözölte a testvérszínház együttesét, majd Vicék Ján, a CKD Sokolovo gyár üzemi bizottságának elnöke, munkatársai nevében őszinte, meleghangú szavakkal üdvözölte az előadás szereplőit és átadta a gyár ajándékát, egy modern lokomotív modelljét. Az üdvöz­lésekre dr. Rudolf Mrlian a P. 0. Hviezdoslav Színház művészeti vezetője válaszolt. Dr. Mrlian őszinte örömét fejezte ki afelett, hogy csehek és szlovákok test­véri együttérzéssel művészeti vonalon is a szocialista társada­lom felépítésére törekednek. Az Optimista tragédia előadá­sát, amelyet Budsky Józef ál­lamdíjas művész a tőle megszo­kott magasszínvonalú rendezés­sel vitt színre, nagy érdeklődés­sel figyelte a közönség. A közre­működő művészek: Sarvasová Hana (komisszár), Pántik Július (Alekszej), Chudík Ladislav (pa­rancsnok), Machata Karol (Vaj- nore), Dibarbora Frantisek (re­kedthangú), Beran Milan (anar­chista vezér), de a többi szerep­lők is megérdemelten nyerték el a közönség őszinte, forró elis­merését kitűnő játékukkal. Az Optimista tragédia előadása után a következő nagysikerű drámák kerültek még bemuta­tásra: Brecht Galilei, Shakes­peare: Rómeó és Júlia, Palárik: Inkognito, Karvas: Éjféli mise és Gorkij: Éjjeli menedékhely. Ezekben a színjátékokban külö­nösen Králóvicová Mária, Gru- berová Zdenka, Budská Olga, Poniianová Betka, Banöíková Mária, Záborsky Viliam, Machata Karol, Huba Mikulás, Fűlik Cti- bor, Chudík Ladislav, Pántik Jú­lius és Senaj Eugen csillogtatta meg művészetét. Peter Karvas Éjféli miséjének péntek esti bemutatóján megje­lentek a párt és kormány tagjai is: Rudolf Barák, Jaromír Do- lansky, Jiri Hendrych, Antonín Novotny, Otokar Simúnek, Vi­liam Siroky és a CSKP KB tit­kára, Vratislav Krutina. P rága dolgozói értékelték a művészi munkát, az elő­adások iránti óriási lelke­sedésük bensőséges ünne­pet varázsolt a színház nagyter­mébe. WITTENBERG JÓZSEF GYÖRY DEZSŐ' NÉPSZÉRŰ MAGYARORSZÁGI IRÖ a Zengő dunatáj, a Viharvirág, a Vére- hulló szerelem és a Sorsvirág neves szerzője több napos ro­koni látogatásra szülőföldjére, Gömörbe érkezett. Hazafelé tartva megszakította útját Bra- tislavában, ahol az írószövetség szlovákiai székházában hosszan elbeszélgetett hazánk magyar ajkú íróival. Irta: SlPOSS JENŐ, a MATESZ színésze A színész élete a színpad, az egész valóját, minden vágyát betöltő játékszenve­dély. Az igazi színész szeret játszani. A szabadnap neki egy unalmas nap, keserves valami. A színész azokat a napokat szereti,® amikor színpadon lehet, Ahogy a hal elképzelhetetlen víz nél­kül, úgy a jó színész sem tudja elképzelni napjait színpad nélkül. Búskomor lesz, ha nem játszhat. És ha színpadra léphet — bár­mily kis szerepben is — a szürke hétköznap is ünnep­nappá válik, mert játszhat, mert színpadon lehet. Mert a színpad sok örömet ad a színésznek, attól a perctől kezdve, mikor felgördül a függöny és előtte a közön­ség, ez a sokszor hálátlan, köhécselő, izgó-mozgő, de mégis oly kedves közönség, akiért a színész él, dolgozik és alkot. A színész mindig boldog, ha istenigazában meg tudja nevettetni a közönséget. Ezt végeredményben mély em­berbarátságból teszi. A ne­vető ember föléje emelkedik a gondnak, betegségnek, fö­léje magának a halálnak is. Én magam is szívesen ját­szom komédiát, szívesen ne­vettetek és boldog vagyok, ha a nézőtéren a közönség magafeledten kacag. És já­ték közben, ha felcsattan a taps, olyan elégtételfélét ér­nek ez a csattogó jele, ez a zaj, mely minden szimfóniá­nál, muzsikánál kedvesebb a színész számára — ez az igazi jutalma a színész jó játékának, ez a bére annak a nehéz munkának, melyet a színész a színpadon végez. Aki csupán azért megy a színészpályára, mert jól fi­zetik, mert „könnyű élet“, az soha jó színész nem lesz. Ami a színészt a színpadra viszi, az a hivatásérzet és amivel érvényesül: az a te­hetség. Hivatásérzet és te­zek, hogy érdemes volt — igen - érdemes volt férfi­korban, harminckét éves ko­romban is erre a szép pá­lyára lépni, melyről már le­mondani nem tudnék soha. Néha elfogja a komikus szí­nészt is a vágy: tragédiát játszani, komoly szerepet. Erre azután, ha alkalom nyí­lik, úgy készül az ember, mint a leány az első bálra. Remeg a lába, mikor a szín­padra lép. De azután erőre kap és játszik, játszik ön­feledten. A színpadi munka igazi bére nem a fizetés, melyet a színész havonta felvesz, hanem a taps, me­lyet a közönségtől kap esté- ről-estére. A taps, a siker­munkáját értékelik. Min­denben részesül, amit e mun­kával kiérdemel. És ez kö­telez. Rendszertelen élettel, káros és erkölcstelen maga­tartással ne veszítsük el a közönség megbecsülését. Nagy felelősség ez, ifjú ba­rátaim! Este a színpadon hőst, eszményképet játszani csak úgy lehet, ha életünk­kel, magánéletünkkel közön­ségünk esti élményét nem engedjük szertefoszlani. A színész maradjon mindig azon a ponton, ahova elkül­detett: — a sző erejével hirdetni a szépet, a jót, az igazságot. A színész művészete erős kifejezése egy egész élet lényegének, hathatós ismer­tetője az igaznak. A művé­szet maga is egy darab élet: szikrát gyújt és éget. De szikrát gyújtani, lángra gyújtani csak annak sikerül, aki maga is ég. A színész és művészete állandó lobogó tűz, mely mindig gyújtani kész. A színész lelke más, mint a többi emberé. A szí­nész lelke kristálylap, de nem az övé: a közönségé. Ez a lélek a hallgatóságnak lett teremtve. Minden egyes alakítás a lelken szűrődik át, s finomodik azzá, ami este élő alakként áll a kö­zönség, elé. Mindig a lélek nemessége teszi nemessé a színész munkáját. Annak a színésznek, akinek nincs leike és nincs gyújtásra kész művészeti eszköze, nincs annak színészi jövője sem. (Folytatjuk) hetség nélkül senki jó szí­nész nem lehet. Ennek a kettőnek együtt kell hatnia, csak ez a két adottság teszi a színészt színésszé. És még valami: a színpad alázatos szolgálata. A színésznek úgyszólván nincs magánéle­te. A színpadon a színész a szép. az igazság, a magas eszmények hirdetője. Le­gyen hát a színész az élet­ben is eszményképe annak, amit képvisel. Ne engedje a színész közönségét csalódni semmiben. A színésznek úgy kell élnie, hogy soha szé­gyent ne hozzon arra, amit hirdet. Ma a színész nehéz, küzdelmes, felelősségteljes és mindenekfelett hasznos Mint fényes orgonasípok, csillog a jégcsapok sora. Testükbe tép a téli szél, s felbúgnak mint az orgona. Ha rájuk néz a déli nap, a lángarcú, tüzesszemű, végsőt csendülve hullanak, akár a törött csengetyű. Hangja tiszta népi verssé egyszerűsödik, ha kedves és ismert témához nyúl. Ilyen a sárosfai orvos alakja, s a Népi mulatság a Csallóköz ciklusban. Ám a Csallóköz c, versben el­veti a sulykot. A tárgyilagos­ságra való törekvés ilyen suta sorokban bicsaklik ki: Lány, ifjú s öregasszony tol­lat fosztott (este, s ki hiány­zott, szidták nagyon.) A házi­gazda kukoricát fosztott (a késszélű, ekelábú pádon). Itt nyilván nem fosztásról, de morzsolásról van szó. Ki­szakadt régen a Csallóközből, s felejt. A kedves hangulatok, reminiszcenciák, színek, ár­nyak-fények nem bizonyulnak elégséges útravalónak a költő számára. Az építömunkások ciklusban bár embereket ábrázol, megint előtolakodik a jóhiszemű okta­EGY VÍVÓDÁSOKTÓL MEG­KÍMÉLT világszemlélet és élet kiegyensúlyozottságának be­nyomását nyeri az olvasó Zala József költészetéből, — frja Sass Andor Realista hang a lí­rában c. kritikájában. (Megje­lent az Irodalmi Szemle 2. szá­mában,) Alább pedig megálla­pítja: ...az író már annál a korszaknál fogva, amelyben élt, nem volt tanúja olyan válsá­goknak sem egyéni, sem társa­dalmi vonatkozásban, mint Ady és nemzedéke. Ez csak részben lehet igaz, s csak utólag állapítható meg. Ady vívódása végeredményben szép történelmi távlatba tor­kollt: a munkásosztályban, a magyar társadalom rálelt sors­kérdéseinek megoldójára. Igaz, hogy elkopva, testben lélekben megrokkanva jutott el Ady idá­ig, s épp akkor halt meg, ami­kor az áhított forradalom végre végigsöpört Kelet- és Közép- Európában — bár e beteljesü­lésre is tragikus árnyat vetett a népét féltő aggodalom: Baljóslatú, bús nép a magyar. Forradalomban élt s ránkhozták Gyógyítónak a Háborút, a Rémet Sírjukban is megátkozott gazok. Ml voltunk a földnek bolondja, Elhasznált szegény magyarok, És most jöjjetek győztesek: Üdvözlet a győzőknek. S ugyan ki volt a győztes .. 1 A szovjetek és a Tanácsköztár­saság ellen intervenciókat szervező antant hatalmak, a hóhérrá vadult dzsentri, a ré­mületében gyilkolásra veteme­dett polgár. Országon kívül-be- lül tovább húzódott a válság. Pusztított, bizony, Magyaror­szágon és kívüle Ady után is másodíziglen. Meaéltük. és meaélte Zala 11-ez alig jut kifejezésre. Pedig enélkül nem kiálthatja világgt a maga optimizmusát, meri menthetetlenül hitelét veszti. Pedig Zala költészetében égj mindenképpen szimpatikus köl­tői és emberi profil bontakozik ki. Szándékai, állásfoglalásai kétségtelenül jóhiszemüek. A Csallóközből jött — emlékek­kel, színekkel, felejthetetlen hangulatokkal, gazdag megfi­gyelésekkel. Csakhogy mind­ezeket valahogy félig éli: ai örömet' is, a bánatot is — s a nyomor és szegénység komor képeit, esztendők élményeit át­ugorva hamar feloldja szándé­kolt optimizmusával. Mindez szükségszerűen kihat a mondanivaló megformálására, s megbocsájthatatlan, bosszan­tó hibákat követ el. Maga hite­lét rontva fűzfasíppal köszönti a tavaszt — a rőzsefényt lom- possá jelzi — a varjak hang­juk-vesztett varjak — (ka­kofónia), az Őszi szonettben pedig így fohászkodik a töké­letes őszi képhez: Szórd színeidnek teljességét fényenként a lelkembe szét! Az Ütravaló c. vers monda­nivalója végsőfokon e didakti­kus, modoros négy sor: Amit tudtok, a tiétek marad, és rajtatok épül az új világ! Becsüld a munkát és képezd magad, szemünknek fénye: kis és nagydiák. Ez a moralizáló, oktató hang sehogy sem akar elfogyni a kö­tetből. Szükségszerűen föl-föl­bukkan, s mindenképpen ösz- szeférhetetlen a szelíd hangu­latok zenei alaptónusával. Ott, ahol nem okoskodik, meglepően Hpllamnt nóhnvm cnrhon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents