Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-09-15 / 37. szám
Kapunyitás után .,«,? r- ry*»" E napokban megnyíltak a Szlovák Múzeum kapui és az újonnan berendezett termek a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé váltak. — Nem győzöm papuccsal — mondja a mosolygós arcú múzeumi őr — miközben a belépőknek „szemmérték“ szerint papucsokat osztogat — olyan sok az érdeklődő. A kiállítási termekbe ugyanis papucs nélkül tilos a bemenet. Vezetőre nincs is szükség, hiszen a falakon és üvegszekrényeken elhelyezett magyarázó feliratok útbaigazítanak és végigvezetnek minket hazánk geológiai kialakulásának törté- • netén keresztül napjaink ese- , ményeiig. Aki már régebben járt itt a múzeumban és visszaemlékezik az ízléstelen vitrinekben összehordott természettudományi gyűjteményekre, az önkéntelenül is összehasonlításokat tesz. Oj szellem vonult be a múzeumokba is és ma már nemcsak felhalmozzák a kiállítási tárgyakat, hanem a tudományos kutatások legújabb eredményei alapján mindenki számára könnyen érthetővé teszik a jelenségeket, és rávilágítanak az összefüggésekre. Az ásványgyűjteményeket szakemberhez illő alapossággal egy nagyobb látogatócsoport nézegeti. Idősebbek és egész fiatalok, magyarul beszélnek. Vajon hova valók? Most a Ke- let-Szlovákiában talált mam- mutleleteket nézegetik, de többen közülük A. I. Oparin szovjet akadémikus munkáját tanulmányozzák, amely szemléltető módon megmagyarázza az élő és élettelen anyag törvény- szerű keletkezését. Az ásványokat vegyi összetételük szerint rendszerezzük — magyarázza a csoport vezetője. Megtudjuk, hogy az illető Ozo- rok Dezső, a drienovcei mesteriskola növénytan tanára. Négy járás legjobb EFSZ-dol- gozói számára tették lehetővé, hogy tanulmányi kirándulásra menjenek. — Rengeteget tanulunk — mondják lelkesen a drienovcei mesteriskola növendékei, akik között vannak 60 és 20 évesek is. — Most már jobban megértem, hogy miképpen keletkeztek a mi vidékünkön is a mész- és dolomit kövületek és milyen geológiai átalakulások mentek hazánkban végbe - mondja Albert Lajos Jólészről. miközben szorgalmasan füzetbe jegyzi a magyarázatot. — Milyen egyszerű így tanulni — mondja Baborcsík István is, mialatt a diarámákban elhelyezett kitömött állatokat nézegetjük. Sűrű erdő közepette szarvasokat, zergéket láttunk. Mintha csak élnének., A hátteret ismert festőművészek készítették és az előtérben igazi fákat, köveket, lombokat, növényeket helyeztek el. Valóban szemléltető módon ismerkednük meg az állat- és növényvilág rejtelmeivel. — Érdekes, hogy az első földművesek már a negyedik évszázadban milyen eszközökkel művelték a földet — mondja Hajducsek Péter ugyancsak a drienovcei mesteriskola növendéke. Beszédéből rögtön kivenni, hogy agronómus, olyan szakszerű észrevételekkel kíséri a vezető magyarázatát. — Hogyne — meséli Zsebík Sándor — én már láttam ásatásokat Bodrogkeresztúrnál, ahol egész különös formájú rézedényekre bukkantak. Nagy az öröme, amikor az egyik üveg- szekrényben megpillant egy bodrogkeresztúri leletet és a magyarázó szövegből megtudja, hogy Bodrogkeresztúrt külön kultúrkörzetnek tekintik, és a jövőben még nagyobb terjedelmű ásatásokat végeznek Kelet- Szlovákiában. A Kassa melletti Nvuaalí idill A nagy divatházak bemutatóin éppúgy, mint az autógyárak belső kiállításain külön őrség vigyáz, nehogy valaki miniatűr fényképezőgéppel „emléket" tudjon kicsempészni az egyelőre még féltve őrzött Újdonságokról. A nagy detroiti gépkocsigyár újdonságáról készült fényképet mégis elégedetten szorongatták az egyik „szomszédvárban“, alig néhány órával a szigorúan belső bemutató után. A vetélytárs cég ugyanis egy kilencéves kisgyermeknek adott gomblyuk- fényképezőgépet, hosszas oktatással megtanították használatára, s miközben a védgárda mindenkit figyelt, a fiúcska szabadon exponálhatott. Ha pedig a furfang nem elég, nyilt erőszakra is sor kerül. Egy sanfranciskói divatszalon kocsiját, amelyben űj modelleket vittek körbemutatóra, leállították a nyilt országúton és elrabolták belőle — nem a leg-» értékesebb, hanem a legújabb ruhákat. A tetteseket pedig azóta sem találták. Ez nem is csoda: a szokvány-alvilágban valóban nem bukkantak nyomukra, a „tisztes üzleti életben" meg nem keresték őket. Tág tere van egyes újságírók és az üzleti körök összejátszásának is. A Welt írja, hogy az autószaklapok munkatársainak tekintélyes része, egy vagy több cég számára dolgozik. Nemcsak úgy, hogy érdemükön felül dicsérik azok gyártmányait, hanem előfordul, hogy miközben magasztalják az egyik céget, a meglátott vagy ellesett adatokat eladják a másiknak. Bárca környékén viszont az ottoman kultúra maradványait kutatják. Kádár Lászlót az érdekli a legjobban, hogy hogyan művelték Szlovákia őslakosai a földet. Érdeklődéssel nézegetik a települések kisebbített másait. Hány tudós dolgozott azon, míg így össze tudták állítani, hogy évszázadokkal ezelőtt milyen is volt a világ, — mondja Baborcsík István - és mi már csak a készhez jövünk. Bizony érdemes volt olyan messziről ide jönni, oly sokat tanulunk itt. Hány könyvet kellene elolvasni, amíg megtanulnánk mindazt, amit itt láttunk. Otthon majd mindent elmesélünk és ajánlani fogjuk a falubelieknek, rendezzenek kirándulásokat és minél többen nézzék meg az újonnan berendezett múzeumot. Természetesen több időt kellene itt tölteni, ha alaposan mindent meg szeretnénk nézni — mondja búcsúzóul, mert valóban igaz, amit itt olvastam az egyik kiállítási terem falán: Minél jobban ismerjük a múltat, annál jobban megértjük a jelent. Minél alaposabban felfogjuk, hogy mi volt, annál pontosabban tudjuk, hogy mi lesz. M. M. TIZENHÉTEZER ÍRÁSJEL 50 PERC ALATT A Bécsben tanácskozó nemzetközi gép- és gyorsíró kongresszus keretében — mint ismeretes — vasárnap zajlott le a gépírás világbajnoksága, amelyen 24 állam 234 kiváló gépírója indult. A nemzetközi zsűri most tanulmányozza az egyes versenyzők munkáit és csütörtökön, a kongresszus záró- ülésén hirdet eredményt. Máris kiszivárgott azonban, hogy az idei versenyen rendkívül jó teljesítmények születtek. A versenyzők egyike 30 perc alatt 17 000 írásjelet vetett papírra, állítólag anélkül, hogy egyetlen hibát elkövetett volna. ff .iH. II A szófogadatlan partizán n orsan Miska, szedelődzködj! Ilii Fogd a baltát és — indu- IIy lás! Mindjárt kezdődik a csihi-puhi. A megszólított kérdően tekintett a belépő óriásra, akinek egyik szemén fekete kötés éktelenkedett. Német golyó locs- csantotta ki jobb szemét Tel- gártnál. Ezért kapta társaitól a találó „Zizka“. nevet, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés vérbe- fojtása után is rajta ragadt mint fedőnév. Erre pedig szüksége volt a félszemünek, mert alig hogy kigyógyult sebesüléséből, tovább szabdalta a náci gyilkosokat ott, ahol azok legkevésbé vártak rajtaütést. Hiányzó szemének köszönhette Zizka, hogy zavartalanul „dolgozhatott". A német fejvadászok — akik persze nem tudták, milyen körülmények között vesztette el szeme világát — ártalmatlan rokkantnak tartották és nem gyanakodtak reá. Mert 1944 telén a Űumbier-hegy tövében fekvő falvacskában már bajosan lehetett épkézláb férfit találni. Sokan elestek a felkelési harcokban, másokat a németek hurcoltak el vagy koncoltak fel „rugalmas visszavonulásuk" során, az életben maradottak pedig az erdők rengetegében kerestek menedéket. Mivel az illetéktelen fegyvertartást akkoriban halállal büntették, 'Zizka sem vállalta a kockázatot, hogy lőfegyvert rejtegessen. Házkutatások napirenden voltak. Megvolt ellenben a jól bevált, „zajtalan harcmodora", amelyben hihetetlen tökélyre tett szert: mint vérbeli favágó baltájával tagiózta le az egyedül kószáló nácikat. — Hogy bele ne sántuljanak szegények! — ahogyan mondani szokta. Rendszerint egyedül dolgozott, csendben, hangtalanul, csak fogát csikorgatta közben — kifolyt szeméért. Legnagyobb bánatára azonban csak rövid ideig hódolhatott Zizka kedvenc „mellékfoglalkozásának". Hitler „vitézei" csakhamar a világ minden kincséért sem merészkedtek ki egyedül szállásukból, sőt a „legszükségesebb helyre" is csak párosával bandukoltak, akár tetszett a másiknak, akár nem. A félszemü tehát kénytelen volt segítőtárs után nézni. Any- nyival is inkább, mert éppen megfigyelte, hogy két fegyveres SS-legény ereszkedik le három foglyával a Öumbier egyik jól belátható irtásán. Félóra múlva a temető mellett kell elhdladni- ok. A foglyok alighanem szlovákok, akiket feltétlenül ki kell szabadítani — vélte Zizka. Ezért rohant most lóhalálában Prího- dáékhoz, Miska barátjáért, aki a megszállóknál ugyancsak nem számított „gyanús etemnek". Bal karjára születése óta béna volt. Amikor özvegy Príhodáné — aki csak nemrég vesztette el férjét az őszi felkelésben — megtudta, milyen vakmerő vállalkozás céljára akarja Zizka megnyerni idősebb fiát, kétség- beesetten kérlelte mindkettőjüket, tegyenek le merész tervükről: • — Miska fiam, apád hamvai még el sem porladtak, most meg téged is elveszítselek? Hiszen te vagy minden vigaszom, támaszom. Te tartod el a családot. S ha én lehunyom szemem, mi lesz nélküled kisöcsédből? Ki fogja gondját viselni Milánnak, a szegény árvának? Miskának szívébe markoltak anyja szavai. Belátta, hogy igaza van, csakugyan nagy a kockázat. Másfelől azonban a becsület, a kötelességérzet kezdett benne felülkerekedni. Az anya figyelmét természetesen nem kerülte el fia lelki tusája s csak annál jobban igyekezett lelkére beszélni: — Béna is vagy, félnyomorék ... isten bocsássa meg bűnömet! Hát félkézzel akarsz megverekedni a némettel? Baltával mégy neki a géppisztolynak? Miska félretólta sztrapacská- val megrakott tányérját s lassan felemelkedett. Zizka hallgatott, nem nógatta többé társát. De Príhodáné rémülten tapasztalta, hogy eddigi érvelése célt tévesztett. Kijátszotta tehát utolsó ütőkártyáját: — Különben is ki tudja, kit fogtak el a németek? Hátha nem is a mi véreink... talán idegenek ... vagy német katonaszökevények. Ezekért kockáztatnád életedet? Inkább öcséd után néznél, aki ma reggel megint elcsa- vargott valahová! A félszemü továbbra is hallgatott, csupán órája mutatóját figyelte idegesen. De Miska már összébb húzta nadrágszíját, kiegyenesedett s távolba merengő tekintettel megszólalt: — Azon egyáltalán nem múlik, kicsodák a foglyok, milyen nemzetiségűek. Ha csak egy fikarcnyival jobbak az ördögnél, akkor is szárnyas angyalok a fasisztákhoz képest. Ha ellenségei az országbitorlóknak, úgy a mi barátaink. Ki kell őket szabadítanunk. Kötelességünk! És már fel is kapta a tűzhely mellett heverő baltát. Szemében furcsa tűz lobogott, felrúgta az útjában álló széket s odaszólt Zizkának: — Gyerünk! A míg a kis parasztházban zokogva borult egy anya az asztalra, kint sürü pelyhekben megindult a havazás. S talán ennek a körülménynek köszönhették a legények, hogy könnyebben ment minden, mint ahogyan elképzelték. Mert mire a két német leért foglyaival a temető mellett vezető ösvényre, a havazás már hóviharrá fajult. Az SS-legények felgyűrt kabátgallérjuktó! nem láttak se jobbra, se balra, prüszkölve és káromkodva köpködték a havat. Az összelőtt temetöfal romjai mögül ekkor nyílsebesen csapott le a halál: a Zizka holtbiztos keze irányította favágó balta kettéhasította az egyik német koponyáját. A másikból, mielőtt tüzelhetett volna, Miska baltája loccsantotta ki az agyvelöt. Most már csupán a „temetés“ volt hátra. De a ravasz Zizka erről is jó előre gondoskodott. A temető mögötti sziklaodúban helyezte „örök nyugalomra“ áldozatait, amelynek bejáratát rozsé, fenyőgally és mázsányi kövek takarták el avatatlan szemek elöl. Mialatt a két fiú szuszogva cipekedett a hullákkal, a három megrémült gyerekember bambán meredt hol egymásra, hol a havon pirosló vérfoltra, amely egyre jobban halványodott, amelyet egyre jobban elleptek a sűrűn hulló fehér hópelyhek. ★ Mire leszállóit az alkony és megkondult a vasárnapi vecser- nyére hívó harang, a faluban megkocogtatták egy kis paraszt- ház ajtaját. A halkan kiejtett „szabad" szóban benne volt egy reszkető anya minden kétsége és reménye, átka és fohásza. Elsőnek a félszemű óriás termete jelent meg az ajtónyílásban, közvetlenül mögötte Miska pas- kolta le subájáról a havat. Öntudatosan odaállt a törékeny asz- szonyka elé és vidáman megkérdezte: — Nem azt parancsolta-e többek között, édesanyám, hogy Milán után nézzek, aki reggel elcsavarlfott? Hát utána néztem és haza is hoztam! — Ezzel tréfásan maya elé lódította háta mögött meglapuló öccsét. — Azok az ostoba Bangár-gyerekek csalták el „megvizsgálni" a légelhárító ütegeket. A németek persze rögtön elkapták őket és reggelre le is puff ontották volna mint „ellenséges kémeket", ha kívánságának első felét — hogy ne menjek el inkával — teljesítettem volna. Másik részét azonban megfogadtam és elhoztam a gyereket. És amíg a boldog anya örömkönnyek között szorította magéhoz elveszettnek vélt fiait, Miska színlelt nehezteléssel megfenyegette: — Ezután ne halljam már, hogy szófogadatlan fiú vagyok! K. H. Leningrád utcáin, a Néva partján évről évre több a külföldi járókelő. Nem is csoda, hiszen a város gyönyörű parkjai, szebbnél-szebb terei és műemlékei csodálatra méltóak. Amint látjuk, más városnézők is szívesen kihasználják a kellő pillanatot. RőmiH ® Angliában nagyon felment a vaj, szalonna, tojás és a sertéshús ára. A Daily Expr.es című lap véleménye az, hogy a következő hónapokban még több családban még ritkábban lesz szalonna (a szalonna Angliában szinte népeledelnek számít). ® A finn kormány sokat foglalkozik az árbizottság javaslatával. mely szerint felemelik a gabona, a tej és a sertéshús árát. Ezáltal 6,6 milliárddal akarják emelni a nag.ygazdálkodók jövedelmét. A kisparasztoknak az áremelésből nem lesz hasznuk, mivel a takarmány árát is felemelik és rá vannak utalva arra, hogy takarmányt vásároljanak. ® Egy dr. Tandonell nevű orvos a L’Humanité szerkesztőségéhez intézett levelében arról ír,' hogy milyen drága az orvosi kezelés Franciaországban. Egy gyomor-röntgenfelvétel például 16 560 frankba kerül, A kormány 1958. december 51-i rendeletének életbeléptetése előtt a betegsegélyző intézet 40 °/o-barf fedezte az orvosi költségeket. Most azonban a beteg kénytelen a teljes összeget megfizetni. Egy gyomorfekély-besugárzásért az orvos előírás szerint 105 440 frankot kérhet és a rendelkezés értelmében a beteg 80 800 frankot a saját zsebéből kénytelen fizetni (egy frank = 0,017 Kcs). W A Román Népköztársaságban augusztus elsejétől 10 %- kai felemelték a béreket. Az olyan munkások, akik egészségtelen körülmények között nehéz testi munkát végeznek, 25-200 lei-ig terjedő pótlékot kapnak. • Hogyan jutnak lakáshoz Nyugat-Németországban ? A háború után egész Európában általános jelenség, hogy nagy a lakáshiány.1 Különösen a fővárosokban ezer és ezer ember vár lakásra és a szó legszorosabb értelmében nincs hely, ahová a fejét lehajtaná. A városi közigazgatási szervek tehetetlenül állnak a kérdés megoldásával szemben. A kérdés megoldását többé-kevésbé az egyéni kezdeményezésre bízzák. A régi házakban majdnem lehetetlen lakást találni, mert a házbér ellenőrzés alatt áll. Egy két szoba konyhás lakásért átlag 80 márkát fizetnek, de ha egy lakás felszabadul. akkor 6 - 8000 márka lelé- pést is elkérnek. Oj házban viszont csakis akkor lehet lakáshoz jutni, ha 8-10 000 márkát fizetnek le építkezési hozzájárulás címen. Ezzel az összeggel tulajdonképpen a háziúr kegyét akarják megvásárolni, mert a lefizetett összeget az űj lakó csak hosszú évek során „lakhatja le“. Egy két és félszobás komfortos lakás ma Nyugat-Németországban 300-400 márkába kerül. Ha valaki' házat akar építeni, elsősorban rendkívül sokat fizet a háztelekért. A városok peremén négyzetméterenként 60 - 80 márkát is elkérnek. Egy kis családi ház felépítése — telek nélkül - 30-60 000 márkába kerül. Nagy vállalatok is építenek alkalmazottaik számára lakásokat, mert olcsón jutnak a telekhez és magas lakbéreket számítanak fel. # Angliában 30 millió tonna szén fekszik felhalmozva és nem tudják eladni. Ez olyan szénmennyiséget jelent,.hogy .7 négyzetkilométer területen. 5.60 méter magasságba lehetne a szenet feltölteni. A széngazdálkodás válsága igen súlyosan érinti Angliát. Az idén éri el tetőfokát a szén és olajtermelés.közötti harc. Az .angol szak- szervezetek egységes energia- politikát követelnek. te Ä JÉÉ. Hjh JÉJ ! f T^r ÄÄÄ A. ' ” H,1 .... jiix m m. \jéé|L **&**■£ Jesenik fürdőhelyen szeptember 7-én ünnepélyes keretek között megnyitották a csehszlovák pszichiáter-orvosok értekezletét, melyre sók külföldi vendég is érkezett. — Képünkön Jesenik fürdő igazgatóságának épületét látjuk az orvosi értekezleten résztvevő országok zászlódiszében.
