Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-10 / 10. szám
A szovjet ifjúság a szűzföldekre indul. A poltavai fiatal munkások a szűzföldekre munkára jelentkeztek. Fel akarják szántani a parlagon heverő földterületeket. Kész a pro Közeledik a nyár és vele együtt a bécsi VII. Világifjúsági Találkozó. Az előkészületek mindenütt serényen folynak. Talán nincs is olyan ország, ahol ne készülődnének és ne választanák már most meg a fesztiváli küldötteket, vagy pedig ne gyűjtenének a nyugati vagy a gyarmati országokból küldött megbízottak számára. Bécsben is lázasan folynak az előkészületek. Már elkészült a diákok programja. Hogy milyen lesz? Elsősorban három fontos szemináriumot készítenek elő. Az első szeminárium keretén belül megtárgyalják 3 „diákok és a diákszervezetek társadalmi feladataival összefüggő kérdéseket“, majd a főiskolák reformját és a demokratizálódás problémáit vitatják meg. Igen élénk az érdeklődés a szovjet iskolarendszer iránt. A három szputnyik és a szovjet műhold a világ legeldugottabb sarkában is nagy reklámot csinált a szovjet főiskolák és kutatóintézetek számára. Igen tanulságos lesz a nyugati diákság számára, hogy a szocialista országokban milyen százalékban tanulnak a főiskolákon parasztvagy munkásszármazású diákok. A harmadik szeminárium a „gyarmati és gazdaságilag fejletlen országok közgazdasági, politikai és kulturális problémáit“ vitatja meg. A diákok szakok szerint ösz- szejöveteleket rendeznek és megtárgyalják a legidőszerűbb Szakmabeli kérdéseket. A fizikusok: az atomenergia békés felhasználását, a műépítészek: a modern építészet problémáit. Ezenkívül a Fesztivál részvevőinek alkalma nyílik majd tanulmányi kirándulások keretén belül megismerkedni a bécsi építészet műremekeivel. A vegyészek: a szintéti - kus anyagok jelentőségéről fognak vitatkozni, a bölcsészek „a természet és az ember a jelenkori filozófia és tudomány megvilágításában“ tárgykörével kívánnak foglalkozni. A közgazdászok a gazdaságilag fejletlen országok iparosításáról és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiépítésről fognak beszélni. A jogászok az államok közötti békés együttműködés kérdéseit vitatják meg. A diákoknak alkalmuk nyílik kiváló tudósokkal is összejönni. Az összejöveteleken beszélgetéseket rendeznek a világűrrepülésről, az emberi kor meg hosszabbításáról, a televízi fellendítéséről, a kibernetiká ról, a geofizikális év eredmé nyeiről, a művészet és az irc dalom időszerű kérdéseiről. A küldöttek között leszne kiváló írók, zeneszerzők í képzőművészek. A fesztiváli műsor valóba igen gazdag és változatos les Táncmulatságok, filmelőadásol hangversenyek és vitaeste tarkítják a műsort, melyet eg külön erre a célra épített nerr zetközi diákszékházban renden nek meg. A hatalmas klubhely: ségek, tánctermek és felvilágc sításokat nyújtó irodák a fess tivál ideje alatt éjjel-napp; a fiatalok rendelkezésére ál nak. A Fresnes-i 21 117-es A fresnesi börtön cellái szü- kek, bűzösek és hidegek... A "háromszor-kétméteres 27-esben raboskodik egy fiatalember, Serge Magnien, akit a börtönőrök csak a 21117-es számmal szólítanak, de egész Franciaország haladó fiatalsága „Serge“-nek becézi őt. Vasrácsok mögött sínylődik, először algériai fogolytáborokban volt, majd Bir- toutaban, s most Fresnesben. A történet nem egyedülálló: Serge Magnient, a párizsi egyetem végzett építészmérnökhallgatóját, aki a Francia Kommunista Egyetemisták Szövetségének ideiglenes főtitkára volt, 1957 decemberében behívták katonának a metzi 2. hadtesthez. Két hónap múlva 176 bajtársával együtt — mielőtt Algériába vezényelték volna öt — levelet írt a köztársasági elnökhöz, amelyben követelte, hogy vessenek véget az algériai háborúnak, tárgyaljanak az algériaiakkal — _. ezt kívánja mindkét nép érdeke . A katonai parancsnokság válasza nem késett: 60 napi börtönre ítélték őket, s ebből 26 nap ma- ' gánzárka volt. De a büntetést ^ már Algériában, egy gyarmati * páncéloshadtestnél kellett letol- " teniök... Kiszabadulása után két hétig k „átfésülő“ hadműveletekben veti s részt, de munkahelyére s barátainak megírta levélben ennek , módszereit: nők és öregek lealá- . zó megmotozása, falvak felégetése, kínzások ... Az algériai háborút ez még visszataszít óbbá tette Serge szemében, s ismét ~ levelet írt a köztársasági elnök- ó nek: visszautasította az algériai- elnyomásban való részvételt! 1958. augusztus 18-án az algériai katonai törvényszék Serge Magnien közkatonát 2 évi börtönre ítélte a katonai parancsok k megtagadása miatt... s A „Clarté", a Francia Kommunista Egyetemisták Szövetségének lapja, amelynek legutóbbi n száma mindezt megírta, beszél- , getést közöl egy fiatal egyetemista lánnyal, Brigitte Dresch- '' sei, aki most végzi gyakorló évéi k az egyik párizsi líceumban. A y Quartier Latin egyik kis bisztró- _ jában Brigitte fájdalommal beszélt vőlegényéről Serge-röl. A börtönben akarnak összeháza- ' sodni, de a katonai parancsnok- ság még nem adott engedélyt.. Serge bátorítja menyasszonyát , de az ő fájdalmát is csak a2 gyógyítja, hogy lassan közeledik ■ az idő, amikor kinyílnak előtte c börtön kapui, A „megbocsátás" a dolgozók lefegyverzésének ideológiai eszköze Az egyházi reakció fegyvertárában az egyik legfontosabb érv a kommunista erkölcs elleni harcban: a megbocsátás hirdetése. Eszerint a dolgozóknak az ellenségeiket is szeretniük kell, (Lukács ev. 6. r. 27. v.), másrészt zokszó nélkül el kell tűrniök a kizsákmányolok hatalmaskodását: „Aki egyik arcodat megüti — mondja a biblia —, fordítsd neki a másikat is, és attól, aki a felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek, pedig, aki tőled kér, adj, és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza“. (U. o. 19-20. v.) A vallás hirdetői a biblia ilyen álláspontjáról azt mondják, hogy a megbocsátás az emberi erkölcs legmagasabb fokát képviseli, s ez a keresztény vallás megkülönböztető vonása minden más vallással szemben. Továbbá — szerintük — a megbocsátás fölötte áll a kommunista erkölcsnek is, amely a megbocsátás helyett a kérlelhetetlen osztályharc és osztálygyűlölet alapján áll. De mindjárt az elején meg ! kell jegyeznünk, hogy a „meg- ! bocsátási elmélet“ maga pogány eredetű. A római biroda- L lom hanyatlása idején a reak- i ciós filozófusok erkölcsi tanításai hemzsegnek az ellenségnek való megbocsátás elméle- 1 teitől. Már jóval a keresztény■ ség előtt kenetteljesen hirdették Sokrates, Platon, majd ké. sőbb Pythagoras, Seneca, stb. De tételüket ők is csak úgy kölcsönözték a legsötétebb keleti vallásból: a babiloniból, i amelyben következőképp hang- i zik az erkölcsi tanítás: „Annak, aki neked rosszat i tesz, fizess meg neki jóval.“ Ez a tétel a babiloni vallásban a kizsákmányolok csitítá- ’ sát szolgálta. Minket azonban nem az erkölcsi tétel eredete : érdekel, hanem a tartalma. Térjünk tehát vissza oda, hogy a vallás szerint akkor járok el helyesen, ha sző nélkül eltűröm i az ártatlanul kapott pofonokat. Azonban joggal kérdezheti az ember: miért tűrjem el? Azért — mondja a vallás — mert a L bűnöst így jobb útra téríthe- l tem. A tapasztalat azonban azt ■ mutatja, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Egyszer ha vala1 ki már odáig züllött, hogy ártatlan emberek pofonverését foglalkozásszerűen űzi: az vagy . bolond, s ebben az esetben zárt , intézetben van a helye, vagy : pedig a dolgozók elvetemült ei- : lensége, az urak hajcsára, aki 1 a pofozkodást már nemcsak szórakozásból űzi, hanem azMocsáriaké törzsek Irakban Irak déli részén, a Tigris és az Eufrátesz környékén, náddal és vízzel belepett mocsarakban élnek a városlakók és a pásztorok által egyaránt került és eddig kevés figyelemre méltatott ma’ dantörzsek. A mintegy 50 000 főnyi, rendkívül kevert népcsoportban megtalálhatók a magas növésű, karcsú, sötét bőrű, keskeny arcú, hangsúlyozottan horgas orrú pusztai arab, s az alacsonyabb, kerek arcú, sötét bőrű mediterrán típus képviselői, kisebb számban pedig négerek, mongoloid, veddid és indoid típusok, valamint ezek keveréke. A ma’ dánokat leginkább életmódjuk különbözteti meg Irak többi lakójától. Települési helyük náddal sűrűn benőtt vízsivatag, amelyben roppant körülményes a közlekedés. Éppen ezért ez a mocsárvidék évszázadok óta menedékhelye a politikai harcokban alulmaradt törzsi töredékeknek és egyes menekülteknek. A ma’ dánok vízi bivalyokat tenyésztenek és nádból készített gyékények árusításával foglalkoznak. A nádgyékényeket azzal a technikával készítik, mint évezredekkel azelőtt, amikor az ókori Or városának templomépítkezéseinél szurokkal ragasztották és falak közti rétegként használták. Több ezer éve alakult ki a meshufnak nevezett csőrös csónak építésének módja is. Ezen a csónakosok a víz fenekére lenyomott bambusz- vagy nádrúd segítségével haladnak előre a nád között, és az evezőt csak a mélyebb vízben használják. A ma’ dán e csónak orrában áll és így tereli a bivalyokat a nádi legeltetéskor. E vizijárművön közlekednek egyik szigettől a másikig és viszik árujukat a közeli vásárokra. Esküvők alkalmával valóságos csónakflották kísérik új otthonába a menyasszonyt, temetés idején ezen követik a hozzátartozók a halottat a mocsár széléig, ahonnan a tetemet vonaton vagy autón szállítják tovább a nedjefi nagy síita temetkezési helyre. A mocsárvilágban élő emberek fő építőanyaga a nád. Oj otthonok építésekor nádkerítést raknak le a vízbe, s a körülkerített helyet úgy teletöltik náddal, hogy végül mesterséges sziget emelkedik a víz tükre fölé. Erre építik nádkunyhójukat, amelyek közelében hálnak és táplálkoznak bivalyaik is. A háztartás hulladéka, az állatok eledelének maradéka és az állati trágya tovább tölti fel a kis szigeteket, amelyek közül a régebbiek — alacsony téli vízállás idején — két méterrel is a víz fölé emelkednek. A tavaszi áradás alkalmával azonban a víz gyakran elárasztja a szigeteket és rombadönti nádházaikat. « Hálóhelyeiket, ülő alkalmatosságaikat, tartályaikat, polcaikat mind, mind nádból készítik. Nádfonattal bélelik a házak belső falát is. A társalgó, tanácskozó és szórakozó helyiségül szolgáló úgynevezett „férfiházak“ különösen kitűnnek szép külső és belső kiképzésükkel. A ma’ dánok fő csereeszköze a nád- és gyékényfonat. Ennek árusításából jutnak pénzhez a közeli városokon, és szerzik be a szükségleti cikkeiket, köztük a rizst, a lisztet, a konyhaedényeket, az importált textilárut és sok minden egyebet. Ezeken kívül bivalytejet és feldolgozott ért is, mert az efajta szenvedélyeit a kizsákmányolok alaposan megfizetik. Gondoljunk csak a múlt rendszer pofozkodó csendőreire. Ezeket a szadista hóhérokat nem is kellett nagyon kérni, hogy adjanak még egy pofont, kérés nélkül is adtak csőstül, s egyetlen egyet se láttunk közülük megtérni. A társadalom ellenségeit az efféle módszerekkel nem lehet megfékezni. Az ilyenfajta „elvtelen“ megbocsátás sem használ az embereknek, hanem még inkább rossz útra téríti azokat. Tehát a megbocsátást mint társadalmi problémát kell néz- 1 ni, nem pedig, mint két ember ] magánügyét, mint ahogy azt a ; vallás beállítja. A társadalom 1 ellenségei, a kizsákmányolok nemcsak engemet fenyegetnek, hanem dolgozótársamat is sanyargatják. S nekem, ha becsű- 1 letes vagyok — saját érdekeim ! mellett — dolgozótársaim, ősz- i tályom szempontjából kell néz- nem az osztályommal szemben ; elkövetett gaztetteket. Talán vonuljak félre akkor, amikor ártatlanul verik dolgozótársa- mat, helyezkedjem a dolgozók és kizsákmányolok harcában a semlegesség álláspontjára? : Vagy talán hagyjam cserben társamat, vagy még lejjebb süllyedve váljak az urak hajcsárévá, hogy sorsomat dolgozótársam rovására megjavítsam? Nálunk a kommunista erkölcs szerint ezt nem erköl- ' csösségnek, nem is szelídségnek, hanem gyávaságnak, opportunizmusnak, a dolgozók gyalázatos elárulásának hívják. Tehát, amint látható, a megbocsátás vallási elmélete, mihelyt csak egy kicsit is szélesebb síkon vizsgáljuk a prob- ' lémát, reakciós, gyáva álláspontnak, a dolgozók cserbenha- gyásának bizofiyul. De nézzük meg a „megbocsá- tási elmélet“ történelmi hátterét, hogy a dolgozók megbocsátása meglágyitotta-e a kizsákmányolok szívét? Vegyünk egy példát a közelmúltból. Milyen eredménnyel járt, hogy Chamberlain, Dala- dier és a többi münchenista áruló sorozatos engedményeket tettek a hitlerista fenevadaknak, hogy „megbocsátották“ a führer apró csínytevéseit? Talán meglágyult a szíve a német és japán fasizmusnak? Nem! Éppen ellenkezőleg, a német fasizmus vérszemet kapott ettől szörnyű tervének keresztülviteléhez. A német fasizmus nyugati imperialista támogatóinak „megbocsátó“ támogatása volt éppen egyik legfőbb oka annak, hogy egész Európára rászabadulhatott a középkori barbárság, amely sok millió ember életét követelte. És ki ne tudná, hogy ennek a „megbocsátó“ politikának fő szervezője éppen a Vatikán volt? De nézzük meg még széleseb!« távlatokban a „megbocsátás“ kérdését. Vegyük a béke- harcot! A finánctőke világszerte a munkásosztály lefegyverzésére, a fasiszta diktatúra bevezetésére és hódító háborúk szervezésére törekszik. Az imperialista rablóháború elleni békeharc esetében tehát a körülmények úgy vetik fel a megbocsátás kérdését, hogy vajon tűrjük-e el, hogy a fasiszták kiüssék a munkásosztály kezéből a jog fegyverét és megszervezzék az új háborút, amely ártatlan miiliókat pusztíthat el, kiirthatja az emberiséget, vagy pedig álljunk bátran a csatasorba és vegyük fel ellenük a harcot, hassunk oda, hogy az ilyen háborús hiénák elnyerjék méltó büntetésüket még mielőtt gaztettüket elkövethetnék? Itt harmadik eset nincs! Vagy a békéért küzdő milliók győznek, vagy ők! Vagy néhány háborús uszító jut a háborús uszítok megérdemelt sorsára, vagy pedig sok millió ember veszíti el az életét a fasisztáknak való „megbocsátás“ következtében. Csak az szereti igazán a dolgozó népet, aki gyűlöli az ellenséget és vállalja is ellene a harcot. Utoljára nézzük meg, hogyan gyakorolták a múltban és gyakorolják a jelenben a megbocsátást maguk az egyházi reakció képviselői? Ennek tanulságait kb. úgy lehetne összefoglalni, hogy az egyház és a kizsákmányolok a megbocsátást mindig a kizsákmányoltaktejterméket, tojást, baromfit is visznek piacra. Az Iraki Köztársaság kormánya legutóbb elhatározta a Tigris és az Eufrátesz által övezett mocsárterület lecsapolását és termővé tételét. E nagy vízgazdálkodási tervnek a megvalósítása arra kényszeríti majd a ma’ dánokat, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez. Vagyis jelenlegi életmódjukat meg kell szüntetniük. kai gyakoroltatták, saját maguk pedig csak addig gyakorolták, amíg szorult helyzetben voltak, amíg bőrüket menthették, vagy akkor, amikor a tömegek forradalmát kellett lefegyverezni. De amikor a kizsákmányolok terrorjáról volt szó, vagy hódító-rabló háborúról, más ártatlan népek kifosztásáról, akkor sohasem beszéltek megbocsátásról. Amikor a tizedet kellett a paraszton bevasalni, akkor sohasem volt megbocsátás. Érdemes megjegyezni, hogy az eretnekek esetében a katolikus reakció nem ismerte a megbocsátást. Azokat, akik állhataléit, könyörtelenül átadták a világi hatóságoknak (ők a hóhérmunkát lehetőleg mással végeztették), s azt mondták a vádlottnak, hogy kérni fogják a világi hatóságokat, hogy leheA Német Demokratikus Köztársaságból sok turista jár hazánkba. A Donovalyi Sportszállóban, amely Banská Bystrica közelében, festői vidéken épült, turnusokban már néhányszor váltakoztak az NDK-ból érkező sportolók. Március 1-én 24 berlini turista érkezett. Mindennel nagyon meg vannak elégedve és szép emlékeket visznek majd magukkal. lenül, s lehetőleg vérontás nélkül történjék, - ami azt jelentette, hogy ne válasszák el a fejét törzsétől, hanem egészben süssék meg. Ha a forradalomról és a szabadgondolkodásról volt szó, akkor a protestáns egyház vezetői sem ismerték a megbocsátást. Pl. Luther Márton, aki a német parasztháborúban a fejedelmeknek és a hűbéruraknak eleinte azt tanácsolta, hogy tegyenek bizonyos engedményeket a parasztság javára, amikor az ellenforradalom kezdett megerősödni, maga is fenntartás nélkül átállt az ellenforradalom oldalára, sőt még bíztatta is őket, hogy „üssétek-vág- játok a parasztokat, mint veszett kutyákat“. Kálvin is félretette a megbocsátást, amikor a szabadgondolkodású Servet Mihályt megégettette. Amikor a német fasiszták megindították hitszegő támadásukat a Szovjetunió ellen, a Vatikán maga szervezte a háttérből a „katolikus légiókat“. Akkor félretette a felebarát! szeretetet. Majd újra elővette Sztálingrád után azért, hogy a nyugati szövetségeseket a német fasisztákkal kibékítse és megakadályozza felelősségre- vonásukat. 1943-ban XII. Pius azzal a szózattal fordult a szövetségesekhez, hogy: „a keresztély irgalom nevében meg kell bocsátani az oktalan rablógyilkosoknak.“ A fasisztáknak, akik ártatlan milliókat égettek meg a kemencéikben, azoknak kijár az áldás és a bocsánat. A kommunisták felé azonban, akik a népek felszabadításáért és a békéért harcolnak, nincs más szava, mint a feneketlen gyűlölet és az átok. Itt van pl. egy részlet a kommunisták ellen kiadott pápai átok szövegéből: Atkozott legyen, akár él, akár haldoklik, iszik, eszik, szomjazik, • éhezik, szendereg, vagy alszik, ébren van, áll vagy ül, fekszik vagy dolgozik, pihen, vizel, vagy szükségét végzi, vagy eret vág magán. Legyen átkozott egész testében, kívül és belül, agyában, agyvelejében, tarkójában, homlokában, füleiben, szemöldökeiben, szemében, állkapcsában, orrlyukában, fogaiban, torkában, szívében, gyomrában, tomporában, lágyékában, nemzőszerveiben, lábszáraiban, térdeiben, lábaiban, körmeiben. Legyen átkozott tagjainak egész ösz- szetettségében, fejétől a talpáig, s ne legyen benne semmi egészséges.“ Lám, nem is olyan régen, a magyarországi ellenforradalmi események eléggé megmutatták, hogy az egyházi reakció mire képes. A példák sokaságát lehetne felsorolni, amivel a történelem rendelkezik, ez azonban nem cél: — aki még ennyi törté-1 nelmi tény\után is köti a kutyát a karóhoz, aki 14 év után se tudja meglátni az igazságot, az az ember nem lehet a dolgozók barátja, az az ember nem akarja, hogy népünk jólétben éljen, mert ő még mindig reménykedik, hogy a reakció kezébe veszi a hatalmat és ők újra gyakorolhatják a népek kiirtását, leigázását, a megbocsátást elfelejtve. (S. V.)
