Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-03 / 9. szám

A kormányfői találkozóra vonatkozó Hruscsov-javaslatnak, amely a szovjet miniszterelnök keddi választási beszédében hangzott el, élénk nemzetközi visszhangja van. A nyugati állásfoglalás természetesen nem egyöntetű. Egyes kommentárok igyekeznek úgy feltüntetni, mintha Hruscsov ezzel a javaslattal megnehezítette volna az angol-szovjet tárgyalásokat. Ezzel szemben az AP tudósitója moszkvai angol körökre hivatkozva azt írja, hogy a szovjet kormányfő beszéde nem tartalmazott meglepetést és nem jelent semmi olyat, ami akadályozná a szovjet fővárosban folyó tárgyalásokat.

A munkáspárti Daily Herald kijelenti: „Nyilvánvaló, hogy meg kell tartani a kormányfők értekezletét, az angol nép már azt szeretné tudni, mikor kezdődik ez az értekezlet.“ Ami pedig a barátsági és megnemtámadási szerződésre vonatkozó szovjet javaslatot illeti, a Manchester Guardian így fogalmazza meg véleményét: „Okvetlen kössük meg, ha ez elősegíti a kedvező légkör megteremtését a más kérdésekről folytatandó komoly tárgyalásokhoz.“ A Washington Post felhívja a figyelmet arra, hogy — egyes állításokkal ellentétben - Hruscsov kijelentései nem jeleljenek elzárkózást a nyugati javaslatok elől. A lap hangoztatja: „El lehet fogadni a gondolatot, hogy Gromiko helyett közvetlenül Hruscsovval kezdődik a tárgyalás.“

A világsajtó foglalkozik a beszéd más, külpolitikai jellegű megállapításaival is. így a kairói lapok természetszerűleg Hruscsovnak azokat a megállapításait emelik ki, amelyek a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság viszonyáról szólnak. Az A1 Ahram szerkesztőségi cikkében a többi között ezeket írja: „Mindenki számára világos, hogy országaink társadalmi rendszere különböző. Ugyanakkor azonban mindenki láthatja, hogy országaink között szoros baráti kapcsolatok vannak. Ezért vallottak kudarcot az imperialista propagandának e kapcsolatok ellen irányuló erőfeszítései. Nem jártak sikerrel azok a próbálkozások sem, hogy társadalmi rendszerünk különbözősége alapján nézeteltéréseket támasszanak közöttünk.

A szovjet sajtónak a nemzetközi problémákkal foglalkozó cikkei közül megemlítjük az Izvesztyija „Mi lesz ezután?" című helyzetelemzését. Ebben a lap megállapítja, hogy az Egyesült Államok hidegháborús politikája komoly válságba került. Az amerikai közvélemény követeli, hogy az Egyesült Államok politikája megfeleljen az idők szavának. Ezzel kapcsolatban hivatkozik az Izvesztyija clevelandi és chikágői gazdasági és pénzügyi körökre, amelyeknek képviselői azt tanácsolják Eisenhowernek, hogy kövesse Macmillan példáját és utazzon a Szovjetunióba. Az amerikai kormány azonban — írja a lap - a fegyvergyártással foglalkozó monopóliumok hangadó csoportjára támaszkodva, továbbra is akadályozza

a szovjet-amerikai kereskedelmi kapcsolatok normalizálását. Az Izvesztyija végül megjegyzi: Az amerikai kormány nem akarja észrevenni az új áramlatokat és makacsul kitart eddigi politikája mellett.

SZÍRIÁBAN MEGKEZDŐDÖTT A FÖLDREFORM

A damaszkuszi stadionban ünnepélyesen átadták a földhöz juttatott parasztok első csoportjának a telekkönyvi okmányokat.

A reform keretében eddig 27 falu 2834 parasztcsaládja kapott összesen 62 000 hektár földet. Az újgazdák ünnepélyes felavatása után Nasszer elnök is felszólalt. Rámutatott, hogy a földreform csak fölösleges földjüktől fosztja meg a birtokosokat, célja a fennálló rendellenességek megszüntetése, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. Azzal vádolta a francia és török gyarmatosítókat, hogy annak idején saját kegyenceiknek adtak földet, nem számolva a szírial parasztok szükségleteivel. Az elnök gratulált és sikereket kívánt a földhöz juttatott parasztoknak.

Nasszer elnök Damaszkusz- ban a katonai díszszemle után ismét beszédet mondott. Kijelentette: az EAK tovább halad azon az úton, amelyet „nagy céljaink és reménységeink valóra váltásáért választottunk“. Hangsúlyozta az EAK népeinek egységét és összeforrottságát. „Ellenségeink szeretnék bebizonyítani, hogy az arab nemzet nem érzi szükségét a szövetségnek, s hogy nemzetünk széthúz", - hangoztatta Nasszer, majd Így folytatta: „E hazug kijelentésekkel az arab nacionalizmus ellenségei, a mi ellenségeink azt szeretnék valóságnak feltüntetni, amire vágynak, de elárulják szándékaikat.“

Mi az egész világ előtt kijelentjük, hogy ellenségeink szánLejtőn a vergődő francia ifjúság

Ezerszer és ezerszer leírták, hogy az ifjúság kérdése a leg- forrongőbb, a Iegzajlőbb és egyben legfontosabb problémája korunknak,

Van az ifjúsági problémának, az emberi haladást előbbrevivé, a régi társadalom áporodott légkörét felfrissítő hatása mellett egy negativ kísérő jelensége is. Ezt a nyugati országokban élő,

VERGŐDŐ IFJÚSÁGNAK

abban a részében találhatjuk meg, amely már nemcsak a saját közelebbi és távolabbi környezetével hasonlóit meg, de önmagával is. Szemtanul lehetünk a nyugati országokban egy korán megöregedett, mindenből kiábrándult, többé már semmiben sem hívő ifjúság körében fellépő és szinte patho- lőgikusnak nevezhető jelenségeknek.

Ezúttal a legaktuálisabb tények, könyvek, újságcikkek és részben személyes tapasztalatok alapján az Ilyenformán önmagával is meghasonlott nyugati ifjúságról kívánunk kórleleteket bemutatni, azért, hogy az egészséges ifjúság eltentéte ezzel a beteg, meghasonlott ifjúsággal még inkább kiütközzék.

„Beavatkozás !ff

I. Japánból a megszállás alatt odahurcolt vagy odavetödött ! koreaiak tömegével kívánnak hazatelepülni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. A Li Szín-Man rezsimnek ez persze nem tetszik. Már propagandaokokból sem.

Az ügy annyira idegesíti ezeket az urakat, hogy szorgosan tiltakoznak. Mindenfelé és mindenért, ami ezzel a hazatelepüléssel kapcsolatban van. Legutóbb például azért, mert a Nemzetközi Vöröskereszt felajánlotta szolgálatait az akció lebonyolításában. A dél-koreai kormány párizsi nagykövetsége szent felháborodásában „a Nemzetközi Vő- ] röskereszt durva beavatkozásairól“ beszélt.

Érdekes: amikor amerikai katonákat küldtek az Egyesült Államokból több tízezer kilométernyire levő Koreába ölni és meghalni, az nem volt beavatkozás Li Szin Manék számára.

KÉT KATEGÓRIÁT

kell megkülönböztetnünk. Az egyikbe azok tartoznak, akiknek lelki betegsége, érzelmi és értelmi vitustánca nem meg- győgyíthatatlan, Ezek a közre nézve nem nevezhetők veszélyeseknek, inkább csak önveszélyeseknek.

De annál veszélyesebb a másik kategória. Az ide tartozók a legtöbb esetben már gyógyíthatatlanok, azért, mert még zsenge korukban beoltották őket a XX. század pestisének legveszedelmesebb mérgével: a fasizmussal. Nem azon van a hangsúly, hogy a német, az olasz, a francia, a spanyol, újabban az észak-amerikai fasizmus mérge folyik az ereikben, hanem egyszerűen arról, hogy a fasizmus embertelensége, felelőtlensége, gátlástalansága, elvakult sovinizmusa, übermenschi gőgje, alattomos, minden emberiességből kivetkőzött életüknek a tartalma. Ezek már az emberiességnek az ellenségei, mert magukban hordozzák, mint kitörölhetetlen jelet, eredendő bűnt, a fasizmus mételyét.

A meghasonlott nyugati Ifjúságnak ezt a kettősségét leginkább

A FRANCIA IFJÚSÁG

egy — szerencsére, — kisebbségben lévő — részében ismerhetjük fel. A francia ifjúságnak szellemi sivatagba tévedt részét, vagyis az első kategóriába soroltakat, az úgynevezett „egzisztencialisták“ alkotják. Ezek a szellemi alvajárók több éven keresztül Sartret, az egzisztencialista filozófust tekintették példaképüknek. Ezek az egzisztencialista fiatalok a kávéházak mellett idejük nagy részét a fodrászoknál és fodrásznőknél töltik. Az utóbbi helyen, vagyis a női fodrászoknál is több dolgot adnak, mint a francia leányok, akiknek hajviselete a fiúkkal szemben meglepően egyszerű. íme, nagy kiábrándultságukban az elhagyott Sartre helyett a fodrász és a fodrésznő és a nevetséges szakálldivat maradt meg számukra. y

Mint mondottuk, sokkal veszedelmesebb és makacsabb jelenségekkel állunk szemben a meghasonlott francia ifjúság másik kategóriájában a fasizmus által velejéig megfertőzött

neofasiszta francia ifjúság esetében. Hogy ennek kitenyésztése annyira kedvező táptalajon következett be, abban kétségtelenül nagy része volt annak, hogy a kommunista pártnak a háború utáni francia kormányokból való kiszorítása után a kormányok a francia hazaáruló kollaboránsokkal rendkívül kesztyűs kézzel bántak. Nem- csakhogy megengedték, hanem egyenesen megkönnyítették, hogy Charles Maurras, a háború előtti és háború utáni francia fasizmus főideológusa a börtönévek alatt is szabadon terjeszthette gondolatait a francia ifjúság körében. Mit hirdettek ezek a gondolatok? Azt, amit minden nemzetiségű fasizmus hirdetett: az emberiesség, a demokrácia eszméinek megtagadását, a nyílt erőszak alkalmazását, a brutalitás, az embertelenül kizsákmányoló kolonializmus igazolását, a ro- senbergi germán újpogánysággal teljesen rokon francia újpogányság dicsőítését, és mindenekelőtt a pattanásig túlfűtött sovinizmus feltámasztását.

Ezekkel a francia eszmékkel telítve vonult be az ifjúságnak ez a része a háború után új hadseregbe, különös előszeretettel

A FRANCIA SOVINIZMUS

és kolonializmus rohamcsapatába, az ejtőernyős osztagokba, az úgynevezett para-kba. Amit ideológiailag Maurras és társainak eszméi a lelkűkben már előkészítettek, azt gyakorlati fasizmusra váltották be az ejtőernyős csapatoknál, kaszárnyákban, táborokban, amelyeket a második világháború, a vietnami szennyes háború megvert, fasiszta érzelmű tisztjei, ezredesei, tábornokai vezetnek. Ezek szolgái eszközeivé lettek az alájuk rendelt neofasiszta ifjak. Az ő segítségükkel folytatták és folytatják az algériai véres kolonialista háborút. Ezekkel szervezték meg és vitték győzelemre a május 13-1 algériai puccsot, őket akarták felhasználni az anyaországban Párizs és más nagy városok ejtőernyősökkel történő megszállására és velük akarják most már az egész francia birodalomban megvalósítani Laval, Maurras és Deat terveit egy francia fasizmus létrehozáséról.

(Parragi György cikke nyomán)

dékai megvalósíthatatlanok, és hogy az efféle koholmányokkal elsősorban saját magukat csapják be, s megtévesztik a világ többi részét.

Az arab egység ellenségei szeretnék megingatni állhatatosságunkat, megtörni küzdő- szellemünket, de mi, az EAK fiai, egységesek vagyunk, valamennyiünket áthat a törekvés, hogy növeljük hazánk, az egész arab nemzet hatalmát, s eltökéltük, hogy megvédjük az arab nacionalizmust.

Mindig készen tartjuk fegyverünket. Bármikor készen állunk hazánk szabadságának védelmére.

E szabadságot kemény harcban vívtuk ki. Megvédjük azt a jogunkat, hogy magunk választhassuk meg utunkat, s hogy hazánk, népünk érdekeinek megfelelő független politikát folytassunk.

Az arab nacionalizmus ellenségei soha nem szíthatnak viszályt közöttünk, s nem használhatják fel többé az egyik arab országot a másik ellen, ahogyan ezt a múltban tették. Az imperializmus lakájainak és az opportunistáknak nem sikerülhet ellenségeskedést támasztania az EAK és az Iraki Köztársaság vagy az EAK és bármely más ország között.

Mi, az EAK fiai, azt üzenjük Damaszkuszből minden arabnak és az egész világnak, hogy mindig együtt harcolunk minden arab néppel közös érdekeinkért, mindenkor támaszuk és édes testvérük leszünk, Az ellenség sohasem támaszthat viszályt közöttünk és a libanoni nép között. Üzenjük Jordánia testvéri népének is, hogy a legőszintébb érzésekkel viseltetünk iránta, s mindig együtt leszünk vele az arab nacionalizmus ellenségeivel szemben vívott harcában.

Nepal, ez a Himaláják alatt fekvő ázsiai ország a napokban a választások jegyében él. A választások a körülményekre való tekintettel február 18-tól április 3-lg tanak. Képünkön Nepal Kommunista Pártjának választási nagygyűlése Katmundban több mint tízezer részvevő jelenlétében.

• • ••

ELS0SZUL0TTEK

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból jelentik:

A kijani traktorgyárban elkészült az első hazai gyártmányú traktor, s még ebben az évben további 3800-t gyártanak.

Sikeresen állta ki a próbát a két és fél tonnás „Szinri 58“

elnevezésű tehergépkocsi, az első, amit a KNDK-ban előállítottak.

Phenjanban elkészítették az első koreai gyártmányú motorkerékpárt, melynek neve „Csonlima“ (vagyis: „egy nap alatt ezer li távolságot futó

Világhíradó

Szovjet-Észtországban megalakult az első női esztrád- együttes. Az együttes igen nagy sikerrel szerepel a tal- lini közönség előtt. A zenekar tagjai a tallini népművelési iskola diákjai közül kerültek ki.

Ez a kislány Kürthy Hanna, most hat éves, de már két éves korában feltűnést keltett rajzaival. Munkáit a legutóbbi indiai és angliai kiállításokon igen kedvezően értékelték. Május végén ismét részt vesz a Budapesten megnyíló nemzetközi gyermekrajz-kiállításon.

16“).

A phenjani Tudományos Akadémia filológiai intézetének munkatársai megalkották az első koreai gyártmányú Írógépet.

Koreai gyártmányú zsebórák készülnek már a köztársaság fővárosában és nemsokára megkezdik a hazai karórák gyártását is.

A zürichi kanton patinás tanácstermében ismét folyik a vita: kapjanak-e szavazati jogot a svájci nők. Ha pedig esetleg kapnak, elégedjenek-e meg azzal a községi tanácsi választásokon, vagy feljebb is léphetnek.

Az ügy előadója, Mossdorf tanácsos, „óriási“ problémákat vetett jel. Többek között:

ELSŐ TÉTEL: „A nőknek eredeti hivatásuk szerint otthon a helyük. Ez nem egyeztethető össze a politikai aktivitással, ami sok időt vesz igénybe".

MÁSODIK TÉTEL: „A nők szavazati jogával a család szétesése is bekövetkezhet. Mert mi történik, ha a nők más véleményen vannak, mint a család férfitag- fai?u

HARMADIK TÉTEL: „A szavazati joggal a svájci nők olyan különleges helyzetbe kerülnének, mint sehol a világon". (Itt a legjobb akarat mellett is felmerül a gyanú, hogy Mossdorf úr „kissé“ elmaradt az eseményektől.)

NEGYEDIK TÉTEL: „Ha egyszer megkapják a szavazati jogot, azt többé nem lehet visszavonni.“

Nos, így már más. Ha Svájcban ilyen rakoncátlan asszonyokkal kell számolni, és az a veszély is fennáll: ha megkapják a választójogot, még esetleg el is mennek szavazni — akkor igazán nem lehet velük mit kezdeni. A kizárólag bölcs férfiakból álló szövetségi gyűlés például rövid idő alatt megszavazta Svájc számára az atomfegyvereket. Még jó, hogy nem voltak ott az éretlen fruskák és csacsogó nők. Amilyen értelmetlenek, még talán ez «e tetszett volna nekik.,,