Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-03 / 9. szám

A kormányfői találkozóra vonatkozó Hruscsov-javaslatnak, amely a szovjet miniszterelnök keddi választási beszédében hangzott el, élénk nemzetközi visszhangja van. A nyugati ál­lásfoglalás természetesen nem egyöntetű. Egyes kommentárok igyekeznek úgy feltüntetni, mintha Hruscsov ezzel a javas­lattal megnehezítette volna az angol-szovjet tárgyalásokat. Ezzel szemben az AP tudósitója moszkvai angol körökre hi­vatkozva azt írja, hogy a szovjet kormányfő beszéde nem tartalmazott meglepetést és nem jelent semmi olyat, ami aka­dályozná a szovjet fővárosban folyó tárgyalásokat. A munkáspárti Daily Herald kijelenti: „Nyilvánvaló, hogy meg kell tartani a kormányfők értekezletét, az angol nép már azt szeretné tudni, mikor kez­dődik ez az értekezlet.“ Ami pedig a barátsági és megnem­támadási szerződésre vonatko­zó szovjet javaslatot illeti, a Manchester Guardian így fo­galmazza meg véleményét: „Okvetlen kössük meg, ha ez elősegíti a kedvező légkör meg­teremtését a más kérdésekről folytatandó komoly tárgyalá­sokhoz.“ A Washington Post felhívja a figyelmet arra, hogy — egyes állításokkal ellentét­ben - Hruscsov kijelentései nem jeleljenek elzárkózást a nyugati javaslatok elől. A lap hangoztatja: „El lehet fogadni a gondolatot, hogy Gromiko he­lyett közvetlenül Hruscsovval kezdődik a tárgyalás.“ A világsajtó foglalkozik a be­széd más, külpolitikai jellegű megállapításaival is. így a kai­rói lapok természetszerűleg Hruscsovnak azokat a megálla­pításait emelik ki, amelyek a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság viszonyáról szól­nak. Az A1 Ahram szerkesztő­ségi cikkében a többi között ezeket írja: „Mindenki számára világos, hogy országaink társa­dalmi rendszere különböző. Ugyanakkor azonban mindenki láthatja, hogy országaink kö­zött szoros baráti kapcsolatok vannak. Ezért vallottak kudar­cot az imperialista propagan­dának e kapcsolatok ellen irá­nyuló erőfeszítései. Nem jártak sikerrel azok a próbálkozások sem, hogy társadalmi rendsze­rünk különbözősége alapján nézeteltéréseket támasszanak közöttünk. A szovjet sajtónak a nemzet­közi problémákkal foglalkozó cikkei közül megemlítjük az Izvesztyija „Mi lesz ezután?" című helyzetelemzését. Ebben a lap megállapítja, hogy az Egyesült Államok hidegháborús politikája komoly válságba ke­rült. Az amerikai közvélemény követeli, hogy az Egyesült Ál­lamok politikája megfeleljen az idők szavának. Ezzel kapcso­latban hivatkozik az Izvesztyija clevelandi és chikágői gazda­sági és pénzügyi körökre, ame­lyeknek képviselői azt taná­csolják Eisenhowernek, hogy kövesse Macmillan példáját és utazzon a Szovjetunióba. Az amerikai kormány azonban — írja a lap - a fegyvergyártás­sal foglalkozó monopóliumok hangadó csoportjára támasz­kodva, továbbra is akadályozza a szovjet-amerikai kereskedel­mi kapcsolatok normalizálását. Az Izvesztyija végül megjegyzi: Az amerikai kormány nem akarja észrevenni az új áram­latokat és makacsul kitart ed­digi politikája mellett. SZÍRIÁBAN MEGKEZDŐDÖTT A FÖLDREFORM A damaszkuszi stadionban ünnepélyesen átadták a földhöz juttatott parasztok első cso­portjának a telekkönyvi okmá­nyokat. A reform keretében eddig 27 falu 2834 parasztcsaládja ka­pott összesen 62 000 hektár föl­det. Az újgazdák ünnepélyes felavatása után Nasszer elnök is felszólalt. Rámutatott, hogy a földreform csak fölösleges földjüktől fosztja meg a birto­kosokat, célja a fennálló rend­ellenességek megszüntetése, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. Azzal vádolta a francia és török gyarmatosító­kat, hogy annak idején saját kegyenceiknek adtak földet, nem számolva a szírial parasz­tok szükségleteivel. Az elnök gratulált és sikereket kívánt a földhöz juttatott parasztoknak. Nasszer elnök Damaszkusz- ban a katonai díszszemle után ismét beszédet mondott. Kije­lentette: az EAK tovább halad azon az úton, amelyet „nagy céljaink és reménységeink va­lóra váltásáért választottunk“. Hangsúlyozta az EAK népeinek egységét és összeforrottságát. „Ellenségeink szeretnék bebi­zonyítani, hogy az arab nemzet nem érzi szükségét a szövet­ségnek, s hogy nemzetünk szét­húz", - hangoztatta Nasszer, majd Így folytatta: „E hazug kijelentésekkel az arab nacio­nalizmus ellenségei, a mi ellen­ségeink azt szeretnék valóság­nak feltüntetni, amire vágynak, de elárulják szándékaikat.“ Mi az egész világ előtt kije­lentjük, hogy ellenségeink szán­Lejtőn a vergődő francia ifjúság Ezerszer és ezerszer leírták, hogy az ifjúság kérdése a leg- forrongőbb, a Iegzajlőbb és egy­ben legfontosabb problémája korunknak, Van az ifjúsági problémának, az emberi haladást előbbrevivé, a régi társadalom áporodott légkörét felfrissítő hatása mel­lett egy negativ kísérő jelen­sége is. Ezt a nyugati orszá­gokban élő, VERGŐDŐ IFJÚSÁGNAK abban a részében találhatjuk meg, amely már nemcsak a sa­ját közelebbi és távolabbi kör­nyezetével hasonlóit meg, de önmagával is. Szemtanul lehe­tünk a nyugati országokban egy korán megöregedett, min­denből kiábrándult, többé már semmiben sem hívő ifjúság kö­rében fellépő és szinte patho- lőgikusnak nevezhető jelensé­geknek. Ezúttal a legaktuálisabb té­nyek, könyvek, újságcikkek és részben személyes tapasztala­tok alapján az Ilyenformán ön­magával is meghasonlott nyu­gati ifjúságról kívánunk kórle­leteket bemutatni, azért, hogy az egészséges ifjúság eltentéte ezzel a beteg, meghasonlott if­júsággal még inkább kiütköz­zék. „Beavatkozás !ff I. Japánból a megszállás alatt odahurcolt vagy odavetödött ! koreaiak tömegével kívánnak hazatelepülni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. A Li Szín-Man rezsimnek ez persze nem tetszik. Már pro­pagandaokokból sem. Az ügy annyira idegesíti ezeket az urakat, hogy szor­gosan tiltakoznak. Mindenfe­lé és mindenért, ami ezzel a hazatelepüléssel kapcsolatban van. Legutóbb például azért, mert a Nemzetközi Vöröske­reszt felajánlotta szolgálatait az akció lebonyolításában. A dél-koreai kormány párizsi nagykövetsége szent felhábo­rodásában „a Nemzetközi Vő- ] röskereszt durva beavatkozá­sairól“ beszélt. Érdekes: amikor amerikai katonákat küldtek az Egye­sült Államokból több tízezer kilométernyire levő Koreába ölni és meghalni, az nem volt beavatkozás Li Szin Manék számára. KÉT KATEGÓRIÁT kell megkülönböztetnünk. Az egyikbe azok tartoznak, akik­nek lelki betegsége, érzelmi és értelmi vitustánca nem meg- győgyíthatatlan, Ezek a közre nézve nem nevezhetők veszé­lyeseknek, inkább csak önve­szélyeseknek. De annál veszélyesebb a másik kategória. Az ide tartozók a legtöbb esetben már gyógyít­hatatlanok, azért, mert még zsenge korukban beoltották őket a XX. század pestisének legveszedelmesebb mérgével: a fasizmussal. Nem azon van a hangsúly, hogy a német, az olasz, a francia, a spanyol, újabban az észak-amerikai fa­sizmus mérge folyik az ereik­ben, hanem egyszerűen arról, hogy a fasizmus embertelensé­ge, felelőtlensége, gátlástalan­sága, elvakult sovinizmusa, übermenschi gőgje, alattomos, minden emberiességből kivet­kőzött életüknek a tartalma. Ezek már az emberiességnek az ellenségei, mert magukban hordozzák, mint kitörölhetetlen jelet, eredendő bűnt, a fasiz­mus mételyét. A meghasonlott nyugati If­júságnak ezt a kettősségét leg­inkább A FRANCIA IFJÚSÁG egy — szerencsére, — kisebb­ségben lévő — részében ismer­hetjük fel. A francia ifjúságnak szellemi sivatagba tévedt ré­szét, vagyis az első kategóriá­ba soroltakat, az úgynevezett „egzisztencialisták“ alkotják. Ezek a szellemi alvajárók több éven keresztül Sartret, az eg­zisztencialista filozófust tekin­tették példaképüknek. Ezek az egzisztencialista fiatalok a ká­véházak mellett idejük nagy részét a fodrászoknál és fod­rásznőknél töltik. Az utóbbi he­lyen, vagyis a női fodrászoknál is több dolgot adnak, mint a francia leányok, akiknek hajvi­selete a fiúkkal szemben meg­lepően egyszerű. íme, nagy ki­ábrándultságukban az elha­gyott Sartre helyett a fodrász és a fodrésznő és a nevetséges szakálldivat maradt meg szá­mukra. y Mint mondottuk, sokkal ve­szedelmesebb és makacsabb jelenségekkel állunk szemben a meghasonlott francia ifjúság másik kategóriájában a fasiz­mus által velejéig megfertőzött neofasiszta francia ifjúság ese­tében. Hogy ennek kitenyészté­se annyira kedvező táptalajon következett be, abban kétség­telenül nagy része volt annak, hogy a kommunista pártnak a háború utáni francia kormá­nyokból való kiszorítása után a kormányok a francia hazaáruló kollaboránsokkal rendkívül kesztyűs kézzel bántak. Nem- csakhogy megengedték, hanem egyenesen megkönnyítették, hogy Charles Maurras, a hábo­rú előtti és háború utáni fran­cia fasizmus főideológusa a börtönévek alatt is szabadon terjeszthette gondolatait a francia ifjúság körében. Mit hirdettek ezek a gondolatok? Azt, amit minden nemzetiségű fasizmus hirdetett: az embe­riesség, a demokrácia eszméi­nek megtagadását, a nyílt erő­szak alkalmazását, a brutalitás, az embertelenül kizsákmányoló kolonializmus igazolását, a ro- senbergi germán újpogányság­gal teljesen rokon francia új­pogányság dicsőítését, és min­denekelőtt a pattanásig túlfű­tött sovinizmus feltámasztását. Ezekkel a francia eszmékkel telítve vonult be az ifjúságnak ez a része a háború után új hadseregbe, különös előszere­tettel A FRANCIA SOVINIZMUS és kolonializmus rohamcsapatá­ba, az ejtőernyős osztagokba, az úgynevezett para-kba. Amit ideológiailag Maurras és tár­sainak eszméi a lelkűkben már előkészítettek, azt gyakorlati fasizmusra váltották be az ej­tőernyős csapatoknál, kaszár­nyákban, táborokban, amelye­ket a második világháború, a vietnami szennyes háború meg­vert, fasiszta érzelmű tisztjei, ezredesei, tábornokai vezetnek. Ezek szolgái eszközeivé lettek az alájuk rendelt neofasiszta ifjak. Az ő segítségükkel foly­tatták és folytatják az algériai véres kolonialista háborút. Ezekkel szervezték meg és vit­ték győzelemre a május 13-1 algériai puccsot, őket akarták felhasználni az anyaországban Párizs és más nagy városok ejtőernyősökkel történő meg­szállására és velük akarják most már az egész francia bi­rodalomban megvalósítani La­val, Maurras és Deat terveit egy francia fasizmus létreho­záséról. (Parragi György cikke nyomán) dékai megvalósíthatatlanok, és hogy az efféle koholmányokkal elsősorban saját magukat csap­ják be, s megtévesztik a világ többi részét. Az arab egység ellenségei szeretnék megingatni állhata­tosságunkat, megtörni küzdő- szellemünket, de mi, az EAK fiai, egységesek vagyunk, va­lamennyiünket áthat a törek­vés, hogy növeljük hazánk, az egész arab nemzet hatalmát, s eltökéltük, hogy megvédjük az arab nacionalizmust. Mindig készen tartjuk fegy­verünket. Bármikor készen ál­lunk hazánk szabadságának vé­delmére. E szabadságot kemény harc­ban vívtuk ki. Megvédjük azt a jogunkat, hogy magunk választ­hassuk meg utunkat, s hogy hazánk, népünk érdekeinek megfelelő független politikát folytassunk. Az arab nacionalizmus ellen­ségei soha nem szíthatnak vi­szályt közöttünk, s nem hasz­nálhatják fel többé az egyik arab országot a másik ellen, ahogyan ezt a múltban tették. Az imperializmus lakájainak és az opportunistáknak nem sike­rülhet ellenségeskedést tá­masztania az EAK és az Iraki Köztársaság vagy az EAK és bármely más ország között. Mi, az EAK fiai, azt üzenjük Damaszkuszből minden arabnak és az egész világnak, hogy min­dig együtt harcolunk minden arab néppel közös érdekeink­ért, mindenkor támaszuk és édes testvérük leszünk, Az el­lenség sohasem támaszthat vi­szályt közöttünk és a libanoni nép között. Üzenjük Jordánia testvéri népének is, hogy a leg­őszintébb érzésekkel viselte­tünk iránta, s mindig együtt leszünk vele az arab naciona­lizmus ellenségeivel szemben vívott harcában. Nepal, ez a Himaláják alatt fekvő ázsiai ország a napokban a választások jegyében él. A választások a körülményekre való tekintettel február 18-tól április 3-lg tanak. Képünkön Nepal Kommunista Pártjának választási nagygyűlése Katmundban több mint tízezer részvevő jelen­létében. • • •• ELS0SZUL0TTEK A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból jelentik: A kijani traktorgyárban el­készült az első hazai gyártmá­nyú traktor, s még ebben az évben további 3800-t gyártanak. Sikeresen állta ki a próbát a két és fél tonnás „Szinri 58“ elnevezésű tehergépkocsi, az első, amit a KNDK-ban előállí­tottak. Phenjanban elkészítették az első koreai gyártmányú mo­torkerékpárt, melynek neve „Csonlima“ (vagyis: „egy nap alatt ezer li távolságot futó Világhíradó Szovjet-Észtországban megalakult az első női esztrád- együttes. Az együttes igen nagy sikerrel szerepel a tal- lini közönség előtt. A zenekar tagjai a tallini népműve­lési iskola diákjai közül kerültek ki. Ez a kislány Kürthy Hanna, most hat éves, de már két éves korában feltűnést keltett rajzaival. Munkáit a leg­utóbbi indiai és angliai kiállításokon igen kedvezően értékelték. Május végén ismét részt vesz a Budapesten megnyíló nemzetközi gyermekrajz-kiállításon. 16“). A phenjani Tudományos Aka­démia filológiai intézetének munkatársai megalkották az első koreai gyártmányú Írógé­pet. Koreai gyártmányú zsebórák készülnek már a köztársaság fővárosában és nemsokára meg­kezdik a hazai karórák gyár­tását is. A zürichi kanton patinás ta­nácstermében ismét folyik a vi­ta: kapjanak-e szavazati jogot a svájci nők. Ha pedig esetleg kap­nak, elégedjenek-e meg azzal a községi tanácsi választásokon, vagy feljebb is léphetnek. Az ügy előadója, Mossdorf ta­nácsos, „óriási“ problémákat ve­tett jel. Többek között: ELSŐ TÉTEL: „A nőknek ere­deti hivatásuk szerint otthon a helyük. Ez nem egyeztethető össze a politikai aktivitással, ami sok időt vesz igénybe". MÁSODIK TÉTEL: „A nők sza­vazati jogával a család szétesése is bekövetkezhet. Mert mi tör­ténik, ha a nők más véleményen vannak, mint a család férfitag- fai?u HARMADIK TÉTEL: „A szava­zati joggal a svájci nők olyan különleges helyzetbe kerülnének, mint sehol a világon". (Itt a leg­jobb akarat mellett is felmerül a gyanú, hogy Mossdorf úr „kis­sé“ elmaradt az eseményektől.) NEGYEDIK TÉTEL: „Ha egy­szer megkapják a szavazati jo­got, azt többé nem lehet vissza­vonni.“ Nos, így már más. Ha Svájcban ilyen rakoncátlan asszonyokkal kell számolni, és az a veszély is fennáll: ha megkapják a válasz­tójogot, még esetleg el is men­nek szavazni — akkor igazán nem lehet velük mit kezdeni. A kizárólag bölcs férfiakból álló szövetségi gyűlés például rövid idő alatt megszavazta Svájc szá­mára az atomfegyvereket. Még jó, hogy nem voltak ott az éret­len fruskák és csacsogó nők. Amilyen értelmetlenek, még ta­lán ez «e tetszett volna nekik.,,

Next

/
Thumbnails
Contents