Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-03 / 9. szám

AMIRŐL NEM BESZÉLTEK a vágsellyei járás szövetkezeteinek konferenciáján A járásban a szövetkezeti tagok átlagos kora igen kedve­zőtlen: 54 év. Vannak olyan szövetkezetek, így pl. Tornőcon, Vágkirályfán és Zsigárdon, ahol még kedvezőtlenebbül alakul a helyzet, mert a tagok átlagos kora 60 év. A járási nemzeti bizottság elnöke beszámolójában érintet­te ezt a kérdést is, de annak ellenére, hogy a járási konfe­rencián kellett volna ezzel a kérdéssel foglalkozni, a kérdés mégis háttérbe szorult. Hogyan gazdálkodtak a szö­vetkezeti tagok az elmúlt év­ben? Az 1957 évvel szemben hektáronként 5.5 q-val kisebb hektárhozamot értek el. Az őszi terményekben túllépték a ter­vezett feladatokat. A cukorrépa hektárhozama átlag 320 q-t, a burgonyáé 125.4 q-t, a takar­mányrépáé pedig 429 q-t tett ki. Az állattenyésztési termelés a múlt évvel szemben 4.6 %-al emelkedett, de még sokkal jobb Kapható Hazánkban a dolgozók mun­kahelyeik fon- tossága szerint | állandó orvosi ellenőrzésben részesülnek. így sikerül meggá­tolni, hogy az egyes lappangó betegségek ko­molyabb káro­kat okozzanak a üolgozók egész­eredményeket érhettek volna el, ha a növendékmarhákról és fiatal sertésekről jobban gon­doskodtak volna. Nem mondhatjuk, hogy a sellyei járásban kevés fiatal dolgozik a szövetkezetekben. Nagy hibát követnek el azzal, hogy az iskolát bevégzett fiúk és leányok csak mint családta­gok dolgoznak az EFSZ-ekben.„ ségében. A kü- A fiatalok a szövetkezetben pjnböző járvá- többnyire csak átmenetileg dol­goznak, addig, amíg a fiúk be nem vonulnak, a lányok pedig valami más munkához nem jut­nak. Például a farkasdi szövet­kezetben 120 olyan fiú és leány dolgozik, aki még nem töltötte be a 25-ik évét, és ezek közül egyik sem büszkélkedhetik szö­vetkezeti tagságával. Ideje volna, ha a tornóci, a királyfai és zsigárdi idős szö­vetkezeti tagok gondolkodná­nak a szövetkezet jövője felett és mindent elkövetnének, hogy a fiatalokat a szövetkezet szá­mára megnyerjék és nekik megadják a szövetkezeti tago­kat megillető jogokat, hogy tel­jesíthessék tagsági kötelezett­ségeiket is. nyok megelőzé­se érdekében a higiéniai és epi­demiológiai ál­lomások állandó kutató munkát végeznek a la­kosság körében. Olomoucban most adták át rendeltetésének az új, korsze­rűen berende­zett kerületi hi­giéniai és epi­demiológiai állo­mást. Képünkön Smehal dr. orvost és Vera Hufová laboránsnőt látjuk. A MEZŐGAZDASÁGI LEXIKON gg Mezőgazdasági szakembereink §|§ bizonyára örömmel fogadják a hírt, hogy a budapesti Mező- =| gazdasági Könyv és Folyóirat §= Kiadóban nemrég megjelent == Mezőgazdasági Lexikon nálunk |g| is kapható. A nagyszabású mű =§j ötesztendős munka eredménye. Felöleli a mezőgazdasági tudó- |||| mányok egészét, beleértve a természettudományok, — köz- gazdasági és műszaki tudomá­nyok — azon ágait és tárgykö­reit is, amelyek kapcsolatosak a mezőgazdasággal. A szorosan vett mezőgazda- sági szakismereteken kívül megtalálhatók benne azok az általános ismeretek, amelyekre a gyakorlati gazdáknak szük­ségük lehet. Ezenkívül több cikk ismerteti a kiváló hazai és külföldi szakemberek munkás­ságát is. A lexikon nem hiányozhat a szocialista nagyüzemek, a szö­vetkezetek, az állami, kísérleti és tangazdaságok könyvespol­cairól sem. A Mezőgazdasági Lexikon 1500 oldalon 27 000 címszót, 2000 rajzot és fényké­pet, valamint 35 színes táblá­zatot tartalmaz. A két kötet ára vászonkötésben 285.80 Kcs. Munkanélküliség a kapitalista országokban Ä Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése megálla­pítja, hogy a 29 ország közül, amelyek adatai rendelkezésére állnak, 22 adatai azt bizonyít­ják, hogy a munkanélküliek száma 1958 végén magasabb volt, mint az előző évben. A jelentés szerint az Egye­sült Államokban az 1957 de­cemberi 3 millió 347 ezerről 1958 decemberére 4 millió 108 ezerre növekedett a munkanél­küliek száma, vagyis a foglal­koztatottak 6 százaléka mun­kanélküli. 1958 decemberében Nyugat- Németországban 4,7 százalék, Kanadában 7,6 százalék, Olasz­országban 8,5 százalék, Íror­szágban 8,3 százalék volt a munkanélküliek aránya. A leg­magasabb volt az arány Dániá­ban, 17,4 százalék, Portoricó- ban 16,6 és Belgiumban 12 szá­zalék. Még Svédországban is, ahol a helyzetet elég szilárd­nak ítélték meg, decemberben 3,3 százalék volt a munkanél­küliek aránya. Irány a Fesztivál • Három hónap alatt 280 000 koronát takarítottak meg — Újabb felszállók kérem? Minden állomás után ezzel a kérdéssel járja végig a kalauz a vasúti kocsikat. S mi a jelképes fesztiváli rakétánkon hasonlóképpen tesszük fel a kérdést. A felelet így hangzik: A tlmaci S. M. Kirov-üzemben dolgozó fiatalok. fiofol w-ii'í otqLm -rQÍ'ynlriV monc7PnrP7i‘ a fiatal íliítnk ll ■< már versenyben állnak fa 1 Szocialista munkabrigá JaJ címért, elhatározták, hog határidő előtt teljesítik a ha\ tervet, havonta 6000 koroná megtakarítanak és selejt nélkii dolgoznak. Értékes vállalásuka egy további ponttal bővítettél ki: Egy műszak jövedelmét ; Szolidaritás Alapra adják. í CSISZ-műhelyben „ifjúsági ha jót alkotnak“ és benne háron kollektívát s három gazdaság ellenőrző bizottságot szervez nek. Havonta legalább 2000 ko rónát takarítanak meg. Jozef Kubovic, ifjúsági újít' A Szocialista Munkabrigád elmért A komáromi hajógyár fiatal­jai elhatározták, hogy bekap­csolódnak az „Irány a Feszti­vál“ mozgalomba. Ügy döntöt­tek, hogy az év végéig az if­júsági munkacsoportok egy millió koronát takarítanak meg. Három ifjúsági munkacsoport jelentkezett a Szocialista Mun­kabrigád címéért folyó ver­senyre. A versenybe bekapcso­lódott Kanász elvtárs munka- csoportja is, mely egyébként az ogyesszai hajógyár komszomo- lista brigádjával áll páros ver­senybe. A Fesztivál tiszteletére egy­re több értékes felajánlás ér­kezik. Ezek bizonyítják, hogy a hajóépítő fiatalok becsülettel helyt állnak a termelésben. K. F. A'ánliuk: Keressék meg a „hőst"! Barna fiú volt, méghozzá traktoros. A megjelenése után ítélve rendes, szolid gyerek. De amint szóra nyitotta a száját és bekapcsolódott a szomszé­dos fülke utasainak beszélgeté- tébe, szavaival olyan képet fes­tett önmagáról, hogy öt perc alatt fülkénk utasai kivétel nélkül keserű gúnnyal néztek feléje. Hogy mit mondott? Azzal di­csekedett, hogy Kürtön minden traktoros otthagyja a gépeket, mert nem „bolondok" a trakto­rokkal együtt a szövetkezetbe vándorolni és „bagóért“ dol­gozni. Mondván, hogy az utolsó időben már a traktorállomáson is alig lehetett keresni, s ezen ygy segítettek, hogy, feljebb vették az ekét és a 15 centi helyett csak 5 — 8 centi mélyen szántottak. így szabályozták ők a normát! E szavakra aztán kitört a botrány. A csécsénypatonyi zootecimikus felesége, aki kü­lönben maga is fejőnő, alaposan odamondogatott a legénykének. A többiek sem maradtak adó­sak, mert két utast kivéve mindannyian szövetkezeti dol­gozók voltak. A félórás vitát aztán egy idős elvtárs foglalta össze: „Szégyelje magát, fia­talember! Megkárosította a szö­vetkezeti tagokat, és az álla­mot is. S még maga ezen mo­solyog? Hej, ha az én fiam volna!" $ á fiú valóban mosolygott, méghozzá cinikusan. Elhallga­tott ugyan, torkára forrasztot­ták a szót, de szemeiből szinte sugárzott, hogy: fütyülök rá­tok, én traktoros vagyok, meg­élek a víz hátán is. Vajon sok ilyen „jólnevelt“ és „hűséges“ traktoros van Kürtön? Ügy gondolom, ha az ilyenek „meglépnek“, nem ve­szít semmit sem a szövetkezet. Különben az eset február 20-án történt, a fiatalember Bratisla- vából utazott hazafelé a fél­kettes személlyel. Ajánljuk a kürti szövetkezeti tagoknak, hogy vigyázzanak az illetőre, hogyha esetleg mégis traktoros marad, nehogy kedve kereked­jen újból feljebb venni az ekét. szó alatt védnökséget vállalnak az exportáruk termelésével kapcsolatos kötelezettségválla­lások felett. A CSISZ-tagok között ver­senyt indítanak az egyes mes­terségek - az esztergályosok, marósok, lakatosok, hegesztők vándormandátumáért. A CS1SZ minden alapszervezetében meg­valósítják a „példás munkahe­tet“, az akció keretén belül a CSISZ-be új tagokat vesz­nek fel, s a jó dolgozókat párt­tagságra terjesztik elő. A Szo­lidaritás Alapba összesen 3000 koronát juttatnak. fesztiváli rakétába a kö­vetkező „megállónál“, a Petrová Ves-i (skalicai járás) fiatalok szálltak Behatóan foglalkoztak a Podpolanai Gépüzem felhívásá­val és feleletként védnökséget vállaltak a községi kultúrház építése felett, továbbá kötelez­ték magukat: a helyi EFSZ kö­zelében a talajjavítási munká­kat azzal segítik, hogy egy 200 m hosszú csatornát ásnak, s ez­által jelentékenyen kiszélesítik a termőföldeket. A Szolidaritás Alaphoz is hozzájárulnak, 10 új tagot szerveznek a CSISZ-be és színjátszó körük jelentkezik az ifjúsági alkotó versenyre. Azt akarják, hogy a skalicai járásban mások is válaszoljanak a Podpolanai Gépüzem felhívá­sára, mert össze szeretnék mérni erejüket a CSISZ más falubeli szervezeteivel is. A fesztiváli rakétában még van hely bőven — még sokan beszállhatnak! Kevesen tudják A kínai krónikák feljegyez­ték, hogy amikor Si Hvong csá­szár idejében a kínai falat épí­tették, a munkások rizzsel és savanyúkáposztával táplálkoz­tak. A káposztát annakidején borban savanyították. A tatárok és a mongolok hozták a ká­posztát Európába és itt kezd­ték sós vízben savanyítani. Tudjuk, hogy a XVIII. század­ban holland tengerészek hosszú útra mindig vittek magukkal savanyú káposztát, mert rájöt­tek, hogy élvezete után nem kapták meg a skorbut beteg­séget. 1753-ban egy angol orvos már előírja a tengerészeknek, hogy hosszabb tengeri utakra feltétlenül vigyenek magukkal káposztát. Ma már természete­sen jól tudjuk, hogy a savanyú káposzta rendkívül vitamindús és sok thiamint, riboflavint, azaz B2 vitamint tartalmaz. A savanyúkáposzta azonkívül mésztartalmú, kicsi a kalória­értéke, úgy hogy nem hizlal. A káposztasavanyítás ma már az ’ egész világon fontos iparágat jelent. ® A Szocialista Munkabrigád címért versenyez a novákyi Béke-bányában Tuzsincsin De­meter csoportja. Tervüket 120 százalékra teljesítik és mind­annyian bekapcsolódtak az Irány a Fesztivál mozgalomba. Elhatározták, hogy a Fesztivál­ig 60 000 koronát takarítanak meg. Levél A CSÉFALVAI IFJÚSÁGHOZ Kedves ifjú barátaim! Közel egy hét telt el azóta, hogy falutokban jártam. Most, egy hét távlatából tekintek vissza a kis falura, az ismeretlen egyénekből lett ismerősökre. Az íróasztal mel­letti csendben elém bukkan a csallóközi táj, a kis fglu és az emberek — -pereg a film visszafelé s a fehér papíron fut a toll, szaporodnak a sorok. Hogy is volt? Igen. Ott, a falu szélén, a szövetkezeti udvarban, a má­zsaház rideg falai között kezdődött... Ide menekültek néhányon, ifjak és idősebbek, védelmet keresve a kegyetlen szél elöl. Benn valamivel barátságosabb volt a levegő, tom­pította a hideg élét a gomolygó cigarettafüst. Már majd­nem beleéltem magam az újdonsült közösségbe, amikor a félmondatokban röpködő élcek és tréfák tömkelegéből először csendült ki az idősebb generáció keserű panasza, a fájó valóság: a fiatalok nem akarnak tanulni! Dunaszerdahelyen a szövetkezetek járási konferenciáján többek között az alábbiakat is hallottam: Aki szorgalmas és becsületesen dolgozó ifjúsággal akar megismerkedni, az menjen Cséfalvára. Megfogadtam a tanácsot — igazuk volt. A járás egyik legkisebb szövetkezetében olyan emberek élnek, akik négy év alatt 7 koronáról 22 koronára növelték a munkaegység értékét. Márpedig ezek zöme fiatal. Keresni kell az ötven éven felülieket, a szövetkezet tagságának átlag életkora alig huszonnyolc év. Valóságos ifjúsági szö­vetkezet! Ez elsősorban az apák, és csak azután a fiák érdeme. Ügy mondják, hogy az 1953/54-es években még közel két tucat ember kereste kenyerét a község határán túl. Ma próbálna meg valaki akárcsak egyetlen lelket is elcsalogatni a faluból. Tudom, a változás nem zeneszó mel­lett történt. Családi békék inogtak meg, apai szavak csat­tantak keményen, mert ha a szép szó nem használt, mér­legre tették a tekintélyt, s ‘ennek mindig döntő súlya volt. Az új életcélt ekképpen fogalmaztátok meg: A lehető legtöbbet keresni, s a lehető legjobban élni. S mivel keres­ni, munkaegységet gyűjteni csak munka árán lehet, gon­dolkozástok középpontjába a napi munka került. A munka először, másodszor és harmadszor - mert minden további ennek gyümölcséből ered. Bizony, dicsekedni lehet azzal, hogy nálatok minden fiatal kocsis vagy állatgondozó akar lenni. Nem húzódozik senki az istállóktól, a legnehezebb munkától sem. Jó érzés hallani a szövetkezet vezetőitől, hogy: nem tudunk mi olyat kitalálni, amit ezek a gyerekek meg nem valósítaná­nak. Ti mindent szívesen elvégeztek, amit az idősebbek parancsolnak — ez eddig jól van ... de ... Gondoltatok-e már arra, hogy az emberi életkornak is van határa, s egyszer majd eljön az idő, hogy ti lesztek az a generáció, akiknek parancsolni és vezetni kell. S vajon mi lesz akkor? Szép dolog, hogy megbecsülitek az idősebbeket. Ti ma­gatok mondtátok, hogy olyan embert, mint Mester elvtárs, a szövetkezet elnöke, keresni kell. Nagy szó az, ha egy elnököt a háta mögött is tisztelnek — főleg a fiatalok. Vajon mit tiszteltek benne? Mert úgy magától semmi sem jön, még az esőt is terhes felhők hozzák, amelyeket éles szél kalauzol tovább. Azt mondtátok, hogy Mester elvtárs iskolán volt. Ügy éreztem, ennek ti különleges jelentőséget tulajdonítottatok. Tehát azért tisztelitek, mert ő őszülő fejjel egy évig görnyedt Komáromban az iskolapadban és összecsipegette azt a tudást, amit ma nektek tányéron kínálnak. Persze, a kezeteket kellene kinyújtani érte — s ez számotokra megerőltetés! Nem gondoljátok, hogy ennek az egy évi könyvforgatás­nak is van némi szerepe abban, hogy az elmúlt évben a tervezett húsz korona helyett huszonkét koronát kapta­tok munkaegységenként. Még vagy négy koronával több lett volna, de az év végén építkeztetek, saját zsebetekből. Ezt is a vezetők eszelték ki, s ti beleegyeztetek, mert hisz ők tudják. Bizonyára azt is megfigyeltétek, hogy mostanában a ve­zetők gyakrabban tanácskoznak. Terveznek, számolnak, homlokukon szaporodnak a redők. Tudjátok, hogy miért? Azért, mert előrelátók, és érzik, hogy valahol nemsokára csikorogni fog a szövetkezeti gépezet. Akkor pedig kenni kell — ez a gépek törvénye. Világosabban: ők tudásuk leg­javát adják, s a 300 hektáros gazdaságból egy-két év múlva kihozzák a maximumot. Az állattenyésztés már ma is az összbevétel 70 százalékát képezi, s még növekedni fog. Cséfalvai László a harminc éves zootechnikus esténként, míg ti valahol a kártyát ütitek, könyvei fölé hajol — táv­tanuló, harmadikos a komáromi technikumban. Az állatte­nyésztésnél több gondot okoz a föld. Munkaerő van bőven, de nincs kertészete a szövetkezetnek. A kertészet kocka: milliós bevétel vagy kiadás — minden a szaktudáson múlik. Milliós bevétel nem lesz, mert nincs kertész, s a falutokban nem akad senki, aki elmenne két éves mesteriskolába. Baromfitelep az már van, de nincs szakképzett gondozó. Intézzen mindent a zootechnikus? Vagy talán a lányok közül elmenne valaki iskolába? Nem hinném. A két éves mezőgazdasági tanonciskolába többen jelentkeztetek, de meggondoltátok — egy ifjú látogatja az iskolát. Két éves vagy négy éves iskoláról hallani sem akartok! Levelem olvasása közben bizonyára többen rosszalólag csóváljátok fejeteket, hogy hát milyen jogon bolygatom én meg csendes hétköznapjaitokat. Azt hiszem, a “jog nem vitás. Ti magatok is gyakoroljátok, csak más formában. Például, ha vásárlás céljából kézbevesztek egy cipőt, s ha netalán nem tetszene, másikat kértek. Jobbat. S ha nem tudnátok, a gyári munkás, a városi ember, a ti termékete­ket várja, s ha úgy gondolja, hogy kicsi a kenyér vagy a hús, ő is kimondja véleményét: nagyobbat kérek. Joga van rá. Ha ő adott jobb cipőt, adjatok ti is több húst, zsírt, tejet és kenyeret. Ezt -értjük mi kölcsönös jog és közös felelősség alatt. Ezt értik a szövetkezetetek vezetői is, és éppen ezért tanácskoznak. Ők az ötéves tervet négy év alatt teljesítik, s míg kezükben lesz a kormánykerék és bírják szusszal, teljesítik a többi feladatot is. De mivel látják, hogy a fel­adatok gyorsabban nőnek, mint a felnövekvő nemzedék képességei, jogosan aggódnak. Ha ti nem szereztek több szakismeretet és tudást, mint amennyi apáitoknak van, nem is tudtok többet termelni egy kilóval sem. Márpedig ez egy évtized múlva szégyen lenne Cséfdlván. S még valamit. Tudjátok azt, hogy 1965 után már csak az lehet csoportvezető, aki legkevesebb kétéves mesteris­kolával rendelkezik. A zootechnikusok és agronómusok csupa középiskolát végzett szakemberek lesznek. Most képzeljétek el azt a szégyent, hogy öt év múlva majd a szomszédos falvakból küldenek szakembereket hozzátok. Hogy néztek majd idős apáitok szemébe? Hol lesz akkor már az tekintély, amit ma apáitok kivívtak? Vagy gondol­játok, hogy akkor is meglesz? Ezen gondolkozni kell, cséfalvai fiatalok! CSETÖ JÁNOS c megszervezi a fiatal újítói i komplexbrigádját. Az ifjúság 1 kollektívák az első negyedévbe! f egymás között szocialista mun i kaversenyben állnak és 280 00( t koronát takarítanak meg. A 1 CSISZ-műhelyben és a 420-a: t műhelyben szocialista gondos- ; kodásba veszik a gépeket. A: i ifjúság szaktudásának növeke- l dési éve — mozgalomba bevon­■ ják az összes CSISZ-tagot éí í azt a célt tartják szem előtt i hogy mindnyájan tanulják k ■ a műlakatos mesterséget. A ■ CSISZ-műhelyben és a 420-as számú műhelyben dolgozó fia­) talok az „Exportnak: zöld“ jel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents