Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-24 / 8. szám

Előre, hátra egy lépést sem! Pedagógnsgondok... l 7 CZ/ Hazánk dolgozói ma ünnepli! a reakció felett aratott 1948-a februári győzelem 14. évfordu lóját. Erről a nagy jelentőségi győzelmi napról évről évre úg; emlékezünk meg, mint Cseh Szlovákia Kommunista Pártjá gubáinkból és keressünk új uta­kat, üdítsük fel csörgő tejjel if­júságunk lelkét az édes anya­föld emlőiből! Mi lenne ha a rajzórákon fel­dolgoznánk a csehszlovákiai déli járások magyar és szlovák motí- vumú díszítéseit, almáriumok, faragott ládák feledésbe merülő sajátosságait? És mi lenne, ha el is küldenénk egymásnak ke­letről nyugatra és nyugatról ke­letre. Mi lenne? így tudnám elsóhajtani, hosszú oldalakon azt, amit tennünk kéne és amit még nem teszünk! Esztétikai neve­lés ... Micsoda gazdag : tartal­mat és mesés távlatot kölcsö­nözhetünk e szónak, ha akarunk! És a népi alkotás járási verse­nyein, vándorkiállítások formá­jában, gazdag etnikumú vidékek iskoláival fenntartott kapcsola­tokkal. mennyit javíthatnánk iskoláink obiigát színvonalán,,. 4 íme, a pedagógusgondok. Űj iskolarendszer kiépítésére, az élethez még közelebb állóra szó­lított fel bennünket a Párt! Üj iskolára, amely elmélyíti a neve­lést, kommunista erkölcsre és a munka megbecsülésére nevel. Tanítók gondja ez főleg. Nem félünk e gondtól! Hiszen az is­kola, a mi iskolánk előre hala­dása, a nevelői-oktatói munka nagyobb hatékonyságának eléré­se, ez a mi igazi életünk ... HORVÁTH LÁSZLÓ nak egyik legnagyobb csapásá­ról, melyet a burzsoá-kapita- lista kizsákmányolókra mért. A reakciós pártok, a Nemzeti Szocialista Párt, a Cseh Nép­párt és a szlovákiai Demokrata Párt képviselői ellenforradalmi puccs útján 1948 február ele­jén elvesztett hatalmukat vissza akarták szerezni. A fel- szabadulás után ugyanis a re­akciós elemek teljes mérték­ben már nem szánhatták meg azokat a vezető pozíciókat, me­lyeket a müncheni árulás után magukhoz ragadtak, mert a dolgozók nagy tömegei érezték és látták, hogy teljes felsza­badulásukat és a szocialista állam felépítését csak a kom­munista párt vezetésével érhe­tik el. A reakciósok cselszövé­seikkel nemcsak az államhatal­mat akarták kezükbe kaparin­tani, de köztársaságunkat a szovjetellenes táborba is be akarták szervezni. A kommunista párt már az 1946-os választások alkalmával 40 százalékos eredményt ért el és így az ország legerősebb pártjává vált. A munkásosztá­lyon kívül a józangondolkozá- sú dolgozó parasztság és az ér­telmiségiek nagy része is a párt mellé állt. Ez a helyzet a kormány számára lehetővé tet­te, hogy az ország akkori sú­lyos gazdasági helyzetében si­keresen rendet teremthessen. A reakció, látva a kommunista párt egyre nagyobb eredmé­nyeit, 1948 elején parlamenti frakció útján különféle mes­terkedésekkel a kormány mun­káját minden lehető módon le­hetetlenné akarta tenni. Zavar­ták a különféle megállapodások megkötését, akadályokat gör­dítettek a földreform-törvény megszavazása elé és más fon­Nemrég jelent meg a Szocia­lista Nevelés című szakfolyó­iratban egy cikk, amely az isko­la munkatervével foglalkozik. Amikor a végére jutottam, rr}eg- döbbentem. Hát ennyi mindent kéne belefoglalni az iskola mun­katervébe? És ennyi iskolai és iskolánkívüli problémával bárhol is képesek foglalkozni? Én, a sa­ját iskolám tervébe ennek ne­gyedrészét sem vettem be, és mégis sokszor kapkodom, nem tudom — idő hiányában — mi­hez is fogjak! Lehetetlen, — gondolom fejcsóválva — és az az érzésem, hogy a cikkíró csú­fot üz a mi tervezésünkből, vagy pedig azt akarja bebizonyítani, hogyan ne tervezzünk! De az is lehet, hogy becsületesen hordott össze ennyi tücsköt-bogarat, és komolyan gondolja a dolgokat, de fogadni mernék véle, hogy ha mindazt alaposan végig akar­ja csinálni, belebolondul. Viszke­tett a markom, hogy azon nyom­ban leüljek és válaszoljak neki, de meggondoltam! Hiszen az is­kolaigazgatók nem bolondok. Sokéves tapasztalattal rendel­keznek, tudják mi fér bele a le­hetőségek keretébe és mi nem. És mindenki kiválasztja majd ebből a mamuttervböl azt, amire szüksége van. Fiatalkorunkban gyakran játszottunk különféle fejtörősdiket. Az egyik tartalma az, hogy ki kell találni, mire gondolt a társaság. Személy? — Tárgy? — Gondolati dolog? — kérdeztük, szépen módosán szű­kítettük a kört és végül is meg­közelítettük a lényeget. Bizo­nyára ezt fogják tenni a kollé­gák is a városokban és a falva­kon, mindenki azt tartja meg ebből a tervből, amire az ó is­kolájának körülményei igényt tartanak. Csak egy példát ragadok ki a tos tervek keresztülvitelénél. Ezzel ki akarták provokálni, hogy a kormányban helyetfog- Ialó kommunista miniszterek lemondjanak és lehetetlenné tegyék a kabinet munkáját. A párt vezetői résen voltak, a reakciósok machinációit lelep­lezték és még fokozottabb erő­vel dolgoztak. Február 20-án tizenkét reakciós miniszter az­zal az elképzeléssel mondott le, hogy ezt követően az egész kormány beadja lemondását és Benes elnök egy hivatalnok kormányt állít az ország élére, melynek az lett volna a felada­ta, hogy az állami hivatalok élén levő kommunistákat eltá­volítsa. A párt azonban éber maradt. Felhívására a prágai Öváros térre százezres tömeg vonult fel, ahol Element Gott- wald elvtárs a reakciósok puccsterveit leleplezte és egy­ben kijelentette: „Előre, hátra egy lépést sem!“ Az egybe- gyúlt tömeg a megfontolt eré­lyes kijelentést határtalan lel­kesedéssel üdvözölte. Február 25-én a délelőtti órákban Benes elnök a reak­ciós miniszterek lemondását elfogadta és Klement Gottwald előterjesztése alapján az új kormányt kinevezte. A reakció súlyos februári ve­resége igazolta a párt kitartó harcát. Még ugyanabban az év­ben a Nemzeti Front egység­listájára az ország lakosságá­nak 90 %-a szavazott. A győ­zelmes választás után sor ke­rült a reakció teljes felszámo­lására. A februári győzelem az ország fejlődési folyamatának előfeltétele volt, amit ma min­den dolgozó boldogan vesz tu­domásul, mert az életszínvonal rohamos emelkedését saját szemével látja és szívesen dol­gozik a szocializmus építésé­nek betetőzéséért, valameny- nyiünk boldogulásáért és a vi­lágbékéért. WITTENGBERG J. sok közül, hogy ezen bizonyít■ sam, milyen sokrétű a mi mun­kánk és mennyire egész ember kíván. íme például: Az esztéti­■ kai nevelés. Hogyan, miként fog­■ junk hozzá? Láttam olyan isko­■ lát, ahol teletömték képekkel ( . falat, legalább tízféle faliújságo; ■ jelentettek meg, volt ének- é. f táncegyüttes, a rajztanítás i­■ színvonalas volt, az ornitológia ; gyűjtemény egész anyagát leraj- l zoltatták már, szerveztek közöl ■ színházlátogatásokat, hanglemez­ről Smetanát és Dvorákot hall­i gatták, de ... A padok össze- i vissza farigcsálva, a kályha kö­rűi délre vastagon rakódott U ■ a szénpor és a törmelék, a fo- : lyosóablakokon almacsutkák él száradó kenyerek, az árnyék- r székből átható bűz fertőzte a2 , iskola környékét, amely tele volt : gazzal, bogáncsok elszáradt kó­■ rójával, hulladékdombokkal. Esz- ' tétikai nevelés! Mi minden fér , bele ebbe a fogalomba, mi min- ' dent kell megtanulnunk ahhoz, hogy e nevelés hatása átfogó és maradandó legyen! 2 Öreg tanítóm Komárnoban, a Lakatos bácsi, mindig úgy lépett elénk, mintha éppen akkor húz­ták volna ki valami skatulyából. Az egyik lába jóval rövidebb volt, mint a másik, de a fénye­sen csillogó cipőkre élesen va­salt nadrág támaszkodott és az akkori divat szerint kötött rövid és vastag nyakkendőben izzón pompázott egy ici-pici gyöngytű. Reggel egy negyedórácskára mindig nyitva hagyta a szek­rényt, hadd lássák a porontyok a belsejét. Ott bizony, kirakat­szerű elrendezésben, minden a helyén volt. Katonás sorokban a kékbe csomagolt egyöntetű fü­zetek, tűhegyesre faragott szí- nesceruzakollekciók, agyag és papírmasé a szlöjdhöz, kész ké­zimunkák kiállítása, dió, alma, gesztenye a számoláshoz, kézzel festett szemléltető eszközök, — igazi kincstár. Ügy is nevezte mindig: Nyisd ki a kincstárt, csukd be a kincstárt és így to­vább. És persze ott feküdt az előtérben egy vadonatúj nádpál­ca is, amit igen ritkán használt, de akkor biztosan megérdemel­tük. És a katedra? Ha azt láttátok volna? Megvolt ott mindennek a maga helye. És éveken keresz­tül minden, mindig egyazon he­lyet őrizte és várt nyugodtan, mikor kerül rá a sor. Hej, de­hogyis mertünk volna mi oda­nyúlni, amikor az öreg úgy ra­kott oda mindent, mintha vala­mi titkos szertartást végezne. No de, a lakása — ahová egyi­künk másikunk, eljutott néha — azt is érdemes volt megnézni! Az öreges bútorok nemeser fénylettek, a szőnyegen csal lábujjhegyen mertünk járni, se­hol egy porszem, sehol semm rendellenesség. Csakilyen volt az udvar és a kert is az Erzsé- '■ bet szigeten. Egyszer egy eszten­dőben az egész osztály oda volt 1 hivatalos, megtekintettük t ; ‘„kertek kertjét". Mert az volt: ■ A kertek kertje. Einomkaviccsai beszórt fehér utacskák, zölddel ' befuttatott lugas, nyírt pázsit és élösövény, katonás glédábar, álló kaptárok. És ott, a lugas­ban, a látogatás végeztével min­degyikünk kapott egy nagy ka­raj vajas-mézes kenyeret, — akkora fehér cipóból, mint c malomkerék. Életének minden mozzanata, kezének minden mozdulata, ezt a varázsszót valósította: eszté­tikai nevelés. Ez az esztétikai nevelés? Ez is az! Kedves fiatal kollégáim, amikor lompos nyak­kendővel, pecsétes kabátban és portól homályos cipőben belép­tek az osztályba, s azután a katedrán néhány perc alatt tö­kéletes káoszt teremtetek, gon­doljatok erre is! Vizsga szemek tucatjai követik minden mozdu­latotokat. Hajlékony lelkek utá­nozzák minden cselekedeteteket. És gond, nagy gond az is, hogy mikor, mit és hogyan csináljunk! 3 Néhány éve bevezettük ismét a kézimunkaórákat, ló és hasz­nos órák ezek. Sok mindenre jók. Arra is, hogy irányítsák a gyerekek ízlését. De mire irá­nyítsuk? Modern korunk óriási iramot diktál, sokszor' áttekint- hetetlent az ifjúság számára. A modern vonalak, sokszor kubisz- tikus anyagminták forgatagában lassan elsüllyed a népi ízlés, a hagyomány. De csak akkor, ha mi tanítók is lemondunk arról, hogy haladó tanítóink, Manga János, Khin Antal nyomán ha­ladva, megőrizzük a népi ízlést! Egy fél év már elmúlott eb­ből az iskolaévből. De hátra van még majdnem öt hónap. Sok mindent behozhatunk még. Mi lenne, ha a felsős kézimunka, háztartástan órák keretében, ki­tűznénk három kötelező munkát mitrden tanuló számára: három hímzés munkát. Martosi vánkost, gerencséri térítőt, izsai pruszli- kot. Vagy más népi motívumot a gömöri, vagy a királyhelmeci etnikumból. Mi lenne, ha az énekórákon és a dalkörök fog­lalkozásán mélyebben nyúlnánk Bartók és Kodály feldolgozásai­ba? Vagy esetleg magunk les­nénk ki a régi szokásokat őrző faluk titkát! A magnetofon ma már nem ritkaság, kartársaim bontsuk ki magunkat sematikus Mesterséges vihar a VII. VIT körül Néhány nappal ezelőtt Bécs- ben .falragaszok jelentek meg: „Nem veszünk részt a kommu­nista Világifjúsági Találkozón!“ A falragaszt a katolikus, evangélikus és szociáldemok­rata ifjúsági szervezetek nevé­ben az ún. Bundesjugendring adta ki. A falragaszon nyilvá­nosságra hozták a szövetség 1958 júliusi határozatát, amely a VII. VIT elleni kampányt in­dította el. Most, amikor a kü­lönböző politikai irányokat és világnézetet követő ifjúsági és diákszervezetek az egész vilá­gon a bécsi fesztiválra készül­nek, melynek jelszava „Béke és barátság", ezek a nemzeti színekkel díszített nyomtatott falragaszok azt a benyomást akarják kelteni, hogy az oszt­rák ifjúság ellenzi és bojkot- tálni akarja a fesztivált. Az osztrák ifjúság becsületének védelmére sietünk és leszögez­zük a következőket: A VII. VIT elleni kampány szervezői azt a kifogást emelik, hogy a Feszti­vál állítólag kommunista és a fesztivál vezetése állítólag „el­veti a valóban szabad demok­ratikus jelszavakat“, és hogy „a béke érdekében történő po­litikamentes ifjúsági találkozó el akarja terelni a figyelmei: ay ifjúság igazi problémáiról". És mivel a falragasz értelmi szer­zői — amint írják — nem tá­mogatják „a totalitáris irány­zatokat“, ezért ellenzik a fesz­tivált. Természetesen nincs rá szük­ségünk, hogy megmagyarázzuk a fesztiváli gondolat lényegét. A fesztivál elleni kampány szervezőinek módjukban áll a Seiler Strasse 15 alatt felke­resni a fesztivál nemzetközi előkészítő bizottságát. Beszél­hetnek a bizottság tagjaival, dolgozóival, akik különböző po­litikai irányzatok hívei és elol­vashatják azoknak a szerveze­teknek a jegyzékét, melyek a fesztiválon részt akarnak ven­ni. A résztvevők közül meg­említjük a francia radikáliso­kat, az Afrikai Ifjúság Taná­csát, amely 400 különböző po­litikai irányzatú szervezetet tömörít, továbbá a Japán Egy­séges Ifjúsági Szervezetet (4 millió taggal). Ehhez tartoznak a nacionalisták, burzsoá-de- mokraták és a jobboldali szo­cialisták. A Fesztivál Előkészí­tő Bizottsága már több ízben azzal a felhívással fordult az osztrák ifjúsági szervezetek­hez, hogy vegyenek részt a fesztiválon és kihangsúlyozta, hogy azon minden szervezetnek és egyénnek alkalma nyílik majd arra, hogy fellépjen, be­széljen, vitába bocsátkozzon, énekeljen és minden eszközt felhasználjon arra, hogy bebi­zonyítsa saját világnézetének az igazát és bemutassa nemzeti kultúráját. A fesztiválellenes felhívás értelmi szerzőit nem az bántja, hogy a fesztivál kommunista, hanem az, hogy nem kommunistaellenes. Valóban nem kommunistaellenes és nem is lesz az. Meg kell említenünk, hogy az osztrák kormány és az ál­lam hivatalos képviselői a fesz­tivállal kapcsolatosan pozitív 'állásfoglalásra helyezkedtek. Raab mérnök, szövetségi kan­cellár már régebben olyan nyi­latkozatot tett, mely szerint nem azonosítja magát a Ring állásfoglalásával és azt gyen­geségnek tartja. „Azt hiszem, helyesebb az a tanács, hogy készüljenek fel a vitára és ve­gyék fel a kapcsolatot a Kelet felől jövő fiatalokkal", mon­dotta a szövetségi kancellár. Dr. Pittermann osztrák vice­kancellár kijelentette: „Hadd jöjjenek a fiatalok a világ min­den sarkából hozzánk! Lehet, hogy nem azt találják nálunk, amit szeretnének. A legfonto­sabb azonban az, hogy ellen­ségeskedésre nálunk nem talál­nak“. Ha megkérdezitek az osztrák fiatalokat, világosan megmond­ják, hogy ez a „bojkott", ahogy az Express című lap a Ring felhívását nevezte, nem az 4 kívánságukat és akaratukat fe­jezi ki. „Senki sem tilthatja meg, hogy barátságot kössünk azok­kal a fiatalokkal, akik eljönnek hozzánk és részt vesznek a fesztiválon“ — ezt mondta ne­kem tegnap este több fiatal munkás. — „Az osztálytársaim rá sem hederítenek arra a fal­ragaszra. A legnagyobb türel­metlenséggel várjuk a feszti­vált“ — mondta egy gimnazis­ta. Sok osztrák ifjúsági csoport már most készülődik, tanul, kultúrfeilépésekre készül, hogy a fesztivál sport- és kulturális programja keretében szerepel­jen. A VII. VIT a különböző - például elszállásolási nehéz­ségek ellenére kétségtelenül sikeres lesz. Már eddig több mint ezer szervezet és testület jelentette be részvételét. Hat­van országban már most nem­zetközi előkészítő bizottságok működnek. Hetvenöt országban már megkezdődtek a fesztiváli előkészületek és 450 ország képviselőinek részvételével le­het számítani. Közöttük lesz­nek az osztrák ifjúság képvi­selői is, akik a béke után vá­gyakoznak és bebizonyítják, hogy a fesztivál jelszava: „A békéért és barátságért“ az ő jelszavuk is. I. V. A CSISZ bratislavai városi ve­zetősége pénteken, február 13- án azzal a célzattal rendezett megbeszélést a CSISZ főiskolai szervezeteinek elnökeivel, hogy megvitassák a főiskolai hallga­tók problémáit és közelebb hozzák az iskolát az élethez. A megbeszéléseken jelen volt Vasil Bil'ak, az iskola- és kul­turálisügyi megbízotti hivatal vezetője, valamint helyettese Dr. Michal Topol'sky. FESTMÉNY-REPRODUKCI­ÓNKKAL ízelítőt szeretnénk nyújtani arról a képkiállításról, amely február 16-án nyílt meg Bratislavában, a képzőművészek Hviezdoslav téri kiállítási ter­mében. A kép Michal Tilner bratis­lavai festőművész alkotása. Ne­ve nem ismeretlen, hiszen a fes­tő az idősebb művészgárdához tartozik és már több önálló ki­állításon alkalmunk volt megis­merkedni képeivel. Ha tekintetbe vesszük, hogy Mi­chal Tilner ma már 64 éves, an­nál jobban meglep bennünket, — „ merész és fiatalos nála az új ke­resése. Száll a madár Magyar irodalmi est Bratislavában Az Állami Faluszínház ma­gyar együttese a maga ne­mében nálunk eddig szokat­lan műfajjal mutatkozott be a bratislavai közönségnek. Monoszlóy Éva, ismert elő­adóművésznő a magyar és szlovák költészet kiemelke­dő nagyságainak műveiből, „Száll a madár“ címmel iro­dalmi estet rendezett. A Faluszínház lelkes gárdája bátorságról és művészi igé­nyességről tett tanúságot, amikor elhatározta, hogy a „Száll a madár“ című ver­ses összeállítású irodalmi revüvel álljon a közönség elé. A társulat számára e szokatlan műfaj nehéz pró­bát jelent, s így nem csoda, ha egyenetlenül, önképző- köri színvonalon oldotta meg feladatát. A bátor vállalko­zást mégis dicsérnünk kell. Monoszlóy Éva rendezése nagy kultúrájú, avatott munka, elsősorban az ő ér­deme az irodalmi est elindí­tása. Igen hatásosan kom­ponálja meg az egyes jele­neteket, s különösen jól ké­szítette elő József Attila „Munkások" című versének iramatizált jslenm wéjé Iratislavában „Emberek őrködjetek! Az atomveszély fényé- i let“ címen kiállítás nyílt meg, amely rávilágít arra, hogy iyugat-Németországban .egyre jobban erősödik a militariz- nus, és az államok hovatovább több atomfegyverrel szerelik 1 fel hadseregüket. (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents