Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-17 / 7. szám

/

Sikerük

Kezdhetném mindjét a százalékokkal vagy akár az „Ifjúság millióiért“ mozgalommal, de nem teszem. Nem, nem teszem ezt. Ügy gondolom, hogy ellenkező eset- G. Brodecová ben mindjárt a cserepezéshef látnék, és nem hiszem, hogy alap, falak nélkül valamire is mennék a tetővel. Talán galambháznak megfelelne, de lehet, hogy még annak sem.

Azt, hogy egy kisportolt fiatalember, — de nem is a fiatalon van a hangsúly, hanem a sporton — nagyobb teljesítményre képes, mint egy puhány, talán számokban is ki tudom fejezni. Dehát mit is tehetek? Ha akarom, ha nem, a százalékok így is jönnek. Tehát 10 százalékos különbség

A belga uralom kezdete óta 7 millióval csökkent Kongó lakossága az éhség és különféle betegségek következtében,

van a kisportolt egyén és a puhány között. Ez a különbség ugyebár általában észlelhető is. Megtörténhetik azonban, hogy két azonos munkapad mellett még a 10 % különbség ellenére is egyforma eredmény születik. Ennek azonban mindig verejték az ára, ami pedig nem a legkellemesebb érzés. De megjegyzem, szerintem ez nem is gyakori eset, mert mindenki inkább a legrövidebb utat szokta választani úticélja eléréséhez.

De ha már a fizikai felkészültségről tettem említést, nem fe- ledkezhetem meg a másikról sem, melyet ugyanolyan fontosnak tartok, mint az előzőt. Ez pedig a szellemi felkészültség, a kifinomodott lelki egyensúly. Az utóbbiról ugyan nem mernék találgatásokba bocsátkozni, nem tudnám számokban kifejezni annak értékét, de úgy gondolom, hogy párosulva a már előbb említettel sok mindenre képes.

E rövid kis bevezetést azért tartom fontosnak, mert ebből a szempontból figyeltem fel a ry- bárpolei textilüzem fiatal dolgozóinak szabad idejére.

Igaz, hogy két-három nap az ilyesmire nagyon is rövid, de alkalmas arra, hogy az ember legalább bizonyos képet nyerjen egyes mozzanatokról.

Kertelés nélkül mindjárt el is mondhatom, hogy az a rövid idő, melyeket az otthon fiataljai között töltöttem, nagyon kedvező hatással volt rám. Bár a két nevelőnő, Iréna Marelová és Helena Kusovská kezdetben talán túlságosan is hivatalos, amolyan jelentésszerü adatokat igyekezett tudtomra adni, de aztán beszéd közben rájöttek, hogy ez esetben fölösleges, mert egy intemátus életéről az épület falain kívül is sokat megtudhat az ember. Ezt mindjárt tudtukra is adtam és elmondtam, hogy bizonyos elképzeléseim már vannak az ott lakó lányok és fiúk munka utáni életéről. A szerencse véletlenül úgy kedvezett, hogy út közben össze- akadtam Adámek hadnagy elv- társsal, a ruzomberoki egészség- ügyi alakulat tisztjével, aki szintén az internátusba tartott, hogy

Ha egyszer csupán hő leszek emlékezeted országában, versben élek együtt veled, hő a kézben, sóhaj a szádban.

esz!

a megbeszélés szerint előkészítse az esztrádmüsort és az Ellopott szerencse című színdarab főpróbáját.

így aztán a két nevelönö beleegyezésével szabad lett az utam. A próba kezdetéig elég idő volt arra, hogy alaposan körülnézzek. Első utam a nagyszerűen berendezett és fölötte gazdag könyvtárba vezetett. Igaz ugyan, hogy van itt olyasvalami is, amit én másképp oldanék meg, ami a helyi statisztika számára és sok másra bizonyára nagyon jó lenne. T. i. nagyon nehéz képet nyerni arról, hogy melyek a legolvasottabb könyvek. Ellenkező a helyzet azonban a klubhelyiségben, ahol a különféle előadások, a résztvevők száma és ami ehhez még tartozni szokott, mind fel van tüntetve. Végignéztem az egyik főpróbát is, s mondhatom, nagyon is jól sikerült. Adámek hadnagy, az észt- rádmilsor szervezője elégedett volt munkájával, de nemcsak 0, hanem az eléggé népes közönség is. A Liptovská Osada-i, a koka- vai és a ruzomberoki közönség is bizonyára azonos véleménnyel fog majd nyilatkozni a műsorról.

Egyszerre csak egy helyen lehet az ember, s így a színdarab főpróbájáról lemaradtam, de mindezt pótoltam az üzemben. Itt többek között a CSISZ-szer- vezet titkárnőjének, Chebenová elvtársnőnek a véleményét is meghallgattam, aki egyébként nagyon elégedett a CSISZ-fiata- lók munkájával. A járáson is hasonló véleménnyel vannak a CSISZ üzemi szervezetének tevékenységéről, amit semmi sem bizonyít jobban, mint a kiegyensúlyozott magas munkateljesítmény, melyhez nagyban hozzájárul az ifjúság életkedve, mert a a szabad időt igyekeznek nem agyoncsapni, hanem önművelésre ügyesen kihasználni.

Ében fésű ősz hajadon, szép szemeden a hajnal pírja. Dalom ringat fiatalon, mint pillangót a rózsa szirma.

Fordította: ZALA JŐZSEF

Kárognak

a hollók

A hollók károgását aligha lehet összetéveszteni az

énekesmadarak füttyével. Rút hangjuk rögtön elárulja őket, hiába is igyekeznek magukat szelíd, jóindulatú pacsirtáknak feltűntetni.

Az úgynevezett Osztrák ifjúsági Tanács, amely különféle jobboldali ifjúsági csoportosulások csúcsszerve, legutóbb provokatív határozatot hozott. Eszerint tagjai nem vesznek részt és minden erővel bojkottálni fogják a nagy találkozót, amely — szerintük — „kommunista színezetű“.

Ami az Osztrák Ifjúsági Tanács vezetőinek távollélé- re vonatkozik, az, véleményünk szerint, magánügy. Nem vitás, hogy a hollók nem érzik jól magukat a dalosmadarak társaságában. Ami azonban szemenszedett rágalmaikra vonatkozik, arra válaszolnunk kell. Csak rosszindulatú ember beszélhet a bécsi VIT „kommunista színezetéről". Elfeledkeztek tán a tanács vezetői arról, hogy a VII. VIT-et olyan tekintélyes, nem kommunista államférfiak is üdvözölték és támogatják, mint Nehru, Nasszer, Bandara- naike? Elfelejtették, hogy Raab kancellár úr ismételten kijelentette, hogy feltétlenül biztosítani fogják a VIT zavartalan- lebonyolítását?

Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy Bécsbe nemcsak a szocialista országok ifjai és leányai mennek el, hanem sok-sok ezren az Amerikai Egyesült Államokból, Angliából, Franciaországból, Olaszországból, a felszabadult ázsiai és afrikai országokból. Ezeket az ifjú küldötteket — mint az eddigi találkozók küldötteit is — csupán egyetlen vágy tölti el: kéz a kézben küzdeni a békéért és a barátságért.

Tisztelt uraim! Ideje észrevenni, hogy a hollók ideje lejárt...

B. R.

A Csemadok diószegi színjátszó csoportja nagy sikerrel mutatta be Kónya József „Kincskeresők“ című zenés vígjátékát. A műkedvelők közül a Bencét alakitó Tálamon Sándor tűnt ki játékával. A Kincskeresők második bemutatóján maga a szerző, Kónya József is részt vett.

H, Ibolya, Diószeg

A szövetkezetek most az egész országban az EFSZ-ek

IV. kongresszusára készülnek. A növénytermelés és az állat- tenyésztés emelésére vonatkozó országos vita után a szövetkezeti tagok mindent latba vetnek, hogy termelésüket emeljék. A szorgalmas „tervezőket" most a SLUK-Szlovák népművészeti együttese látogatta meg. Természetesen nem azért jöttek, hogy a terveket „to- bábbszöjjék“, hanem hogy művészetükkel gyönyörködtessék a szövetkezeti tagokat és felfrissülést, szórakozást szerezzenek számukra. Az együttes négy csoportra oszlott, az első, egy 34 tagból álló csoport az eperjesi kerület 11 községében lépett fel. Sokat tapsoltak a szövetkezeti tagok Nagy-Kapo- son, Drienován, Giraltovcén, Sabinovban és Nagy Sároson. A fellépés legalább két órát

LILLA JELIGÉRE

Az ön helyzete bonyolult, da nem kilátástalan. Amint látjuk két fiatal lélekről van szó, akik valóban szeretik egymást. A szerelem mindkét részről olyan meggyőző, hogy ezen már a szülők merev álláspontja sem tud segíteni.

Értjük a szülök állásfoglalását. ön egy müveit, tanult diplomával rendelkező lány lesz, még a hivatásánál fogva nem ért rá tanulni. Hogy helyes-e a szülők álláspontja az már más lapra tartozik. Egy megoldást tanácsolunk. A fiú ,aki jó modora mellett valószínű jó felfogású Is, könnyen elvégezne esti tanfolyamban valami iskolát. Ezzel könnyebb és jobb kereseti lehetősége volna és a szülők biztos hozzájárulnának a házassághoz.

Hogy milyen munka kötné le leginkább, azt bízza rá. Természetesen figyelembe kell venni a tanulási lehetőségeket is. ön meg, mint szerető ara a tanulásban segítheti és ő meg az Ön kedvéért hozza meg ezt az áldozatot.

„MIÉRT SÍRSZ“ JELIGÉRE

Nem találunk abban semmi kivetnivalót, ha ön ír neki és megkérdezi hallgatásának okát. A levelet óvatosan írja, mert ha ő már elhatározta, hogy a körülmények és fennálló nehézségek miatt célszerűbb mindenvett igénybe. A legjobban Anka Bakóvá, Anton Zafko, Helena Pahráfíová és Stefan Janóik tetszettek Sok szövetkezeti tag nem is akarta elhinni, hogy egy ilyen együttes mint a SLUK felkeresse a kis falvakat is. Dehát aztán saját szemükkel meggyőződhettek a valóságról és jó barátságot kötöttek az együttes tagjaival. Sok helyütt egy kis borocska sem hiányzott.

A SLUK— amint azt az idei és a tavalyi tevékenységéből látjuk — új utakat keres, s azt szeretné elérni, hogy a legkisebb falvakon is alkalom nyíljék arra, hogy színvonalas művészi élményekben részesítse a szövetkezetek dolgozóit. Az EFSZ-ek IV. kongresszusáig a csoportokra osztott együttes összesen 77 fellépést rendez. Fáradságuk valóban nem hiábavaló, mert határozottan segítik a szövetkezeteket.

nek véget vetni, egy nagyon szerelmeshangú levél csak önt nevetségessé tenné. Éppen ezért, ha !r, levele legyen őszinte, de csak baráti hangú. Semmiféle szemrehányást ne tegyen neki. Saját érzelmeit ne tálalja ki, inkább tartózkodó hangon Írja. Töltse ki hétköznapi dolgokkal.

Ha a helyzet valóban úgy alakul, hogy ő a távozást egyben szakításnak is vette, ne bánkódjék. Ez nem volt az ő részéről igaz szerelem, mert az első alkalmat felhasználta a szakításhoz. Ha meg nem volt méltó a szerelemre, kár bánkódni érte, különösen akkor nem, ha a családban is kellemetlenséggel járt. Gondolkozzék megéri-e a sírást! Legyen okos és értelmes.

A bocsárdl Mezőgazdasági Gépészeti Teshnlkum növendékei a közelmúltban megalakították 8Q-tagú kultúrcsoportju- kat. A növendékek egész estét betöltő színes, tarka műsort állítottak össze, s a nagyidal közönséget örvendeztették meg játékukkal. Ezen a szép estén a kultúrcsoport két konferálja, Balogh Péter és Bodnár Béla valósággal remekelt. A szereplő Szőke István, Sinszky József, Meliortsz Dezső és Oláh József is kitűnt játékával.

CZAJLIK JŐZSEF,

Bocsrád

ny-d.

FRANTISEK BRONISLAV:-f~4a majd egyszer

mmimuMK

Az opportunista passzivitás helyett bolsevik aktivitást!

A CSKP V. kongresszusa 30. évfordulójára

Politikai események igazi nagyságát, jelentőségét, az idők távlatából ítélhetjük meg a legtárgyilagosabban. Az idő szigorú bíró, és csak ö dönt, mi kerül be a történelembe és ml az örök feledés süllyesztőjébe. Ebből az igazságból kiindulva tudatostíja magában az ifjabb nemzedék azokat a történelmi nevezetességű politikai megmozdulásokat, melyek mind egy-egy mérföldkőként állnak azon a n hezen járható és előre ki nem taposott utón, amelyen a munkásosztály politikai pártja — képletesen mondva - a külváros! munkásnegyedektől a királyi várig jutott.

A párt életében vannak ezenfelül momentumok, melyek nemcsak mérföldkövet, hanem ennél sokkal többet, mondhatnánk, útkereszteződést jelentenek. Pártunk történetében Ilyen útkereszteződésnek nevezhető az V. kongresszus, melynek ülésezése éppen harminc évvel ezelőtt, 1029 február 17. és 23. között folyt le. Valóban ke- resztú'on állott akkor a párt. Jobbra 'T egyik, balra a másik. Jobbra a tétlenség és tehetetlenség pocsolyája, balra a nehéz harcokat ígérő, de egyedül járható út, a bátrak útja. Ez utóbbin indult el a gottwaldi vezetés és nyomában a kommunista párt. És az ellenzék, a megvert hadsereg nélküli tábornokok, akik a jobbra vezető utat választották, beletévedtek az árulás pocsolyájába a eltűntek a feledés homályában.

Idézzük csak fel a harminc évvel ezelőtt lejátszódott eseményeket. Jónéhány hónappal a gazdasági válság kitörése előtt a politikai helyzet a kapitalisták szemszögéből nézve még mindig eléggé stabilnak látszott. A forradalmi hullám, mely a világháborút követő néhány rövid év alatt elérte tetőfokát, már hanyatlófélben, mondhatnánk, hullámvölgyben volt. Az ingadozók, a gerinctelen hurrá-forradalmárok egymás után adták fel a harcot és a „biztos kenyér" reményében a barikád másik oldalán keresték a szerencsét. A burzsoázia tényezői az agrároktól a szociáldemokratákig ujjongtak és a kommunisták megsemmisítéséről eresztettek meg lapjaikban hasábos eszmefuttatásokat.

Nem telt bele .azonban hosszú idő, s a győzelmi mámorban úszó urak arcára ráfagyott a mosoly. A kommunista mozga„Az opportunista passzivitás helyett bolsevik aktivitást!“ — e jelszó alatt indított harcot az új gottwaldi vezetés mindaz ellen, ami fékezte pártunkat tervének megvalósításában.

lom új erőre kapott. Harci zászlaját Gottwald és munkatársai személyében olyan vezető és vezetőség vette a kezébe, akik elveikben sziklaszilárdaknak, cselekvéseikben megtán- toríthatatlanoknak bizonyultak.

A gottwaldi vezetőség élre- törése törvényszerű következménye a csehszlovák munkás- mozgalomban beállott helyzetnek. A kommunista párt IV. kongresszusán, 1927-ben megválasztott vezetőség, elsősorban Jílek, Bolen, Melichar és a hozzájuk hasonló opportunista egyének, teljesen elvesztve osztályérzésüket, a mozgalom kárára az egyik hibát a másik után halmozva, a pártot valóban a krízis határáig vezették. 1928-ban két országos akciót, a „Vörös Szpartakiád“-ot és a „Vörös Nap“-ot fullasztották kudarcba és tették nevetségessé a kommunista munkásmozgalmat. Amikor a párttagság ezért bírálatukba kezdett, saját mentségükre a dolgozók passzivitásáról szóló teóriát állították fel.

Az akkori helyzet súlyossága abból is látható, hogy az 1928 őszén összeülő kommunista in- ternacionálé VI. kongresszusa külön bizottságot állított fel a csehszlovák mozgalom helyzetének megvizsgálására. A Komintern már említett VI. kongresszusán, Moszkvában mint egyszerű küldött részt vett Gottwald elvtárs is. Felszólalásában világos érvekkel bebizonyította a Jilek-Boien-féle vezetőség hibáit és tehetetlenségét. Gottwaldot, bár a fiatalabb kommunista generációhoz tartozott, Smeral, Haken, Krejbich, Zápotocky, a párt alapító tagjai is támogatták. A Jílek-Bolen- féle csoport, mely magabiztosan indult a kongresszusra, vereséget szenvedett. A Komintern nyílt levéllel fordult a CSKP tagságához. A levél címe: „Az opportunista passzivitás helyett, bolsevik aktivitást!“

A levél megtárgyalása otthon, a két csoport közötti harc jegyében folyt ie. Minden szervezetben fellépett a jíleki és a gottwaldi csoport képviselője is. A vita felvillanyozta az egész pártot. A tagság csaknem egyöntetűen hátat fordított Jíleknek és társainak.

Ilyen körülmények között ült össze a CSKP V. kongresszusa. Kopecky elvtárs, a CSKP Politikai Irodájának tagja, a „CSKP harminc éve" című könyvében ezt a kongresszust a párt megalakítása óta legfontosabb eseményként jellemzi. Az V. kongresszussal ugyanis lezárult a párt fejlődésének első időszaka, lényegében az érési időszak. Az V. kongresszus a párt bol- sevizálásának kezdete. A gottwaldi vezetéssel a párt a munkásosztály és a dolgozók igazi vezetőjévé vált, azzá, ami minden kommunista párt küldetése.

Az V. kongresszuson választják a KB tagjai sorába Villám Sirokyt, Václav Kopeckyt, Jaro- mír Doíanskyt, Karol Baclleket, a Politikai Iroda jelenlegi tagjait, Bruno Kohlért, a KB titkárát, Ludovít Benadát, a Szlovák Nemzeti Tanács jelenlegi elnökét, Major Istvánt és még számos elvtársat, akik mindmáig a munkásmozgalom kiváló tényezői. Ezek az elvtársak 1929-ben általában fiatal koruk ellenére is igen nagy tekintélyre tettek szert a párt tagjai és a dolgozók széles tömegei között.

A Gottwald elvtárs vezette KB tagjai voltak a párt alapító tagjai: Bohumil Smeral, Josef Haken, Antonín Zápotocky, továbbá olyan felejthetetlen harcosok, mint Sverma, Steiner Gábor, Urx Eduard és mások, akik a fasizmus elleni harcban estek el.

Érdemes Idézni Gottwald elvtárs kongresszusi záróbeszédének legalább egy mondatát! „A CSKP V. kongresszusával nem fejeződött be a küzdelem, hanem ellenkezőleg, ezzel kezdődtek meg a reánk váró nagy, nehéz harcok“. "Gottwald elvtárs szavai beteljesültek. A bolsevista központi bizottság vezette a pártot a kapitalizmus ellen és a nemzeti felszabadító harcban, s vezeti tovább a szocializmus építésének időszakában is.

Dr. STRASSER GYÖRGY