Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-17 / 7. szám

• KÍSÉRLETEKET folytatnak a maláriát okozó moszkitők te- nyészhelyeinek „kinyomozásá­ra“. A gyanús vízfelületeket rádióaktív vegyszerrel kezeit moszkitó tápszerrel permetezik be. A tápszerből annyi rádióak­tivitás jut a moszkitókba, hogy mérőszerekkel könnyen fel le­het őket fedezni. • RADIOAKTIV SUGARAK­KAL sterilizálták azokat az ételeket, amelyeket Párizsban szolgáltak fel az „Atomenergia alkalmazása a mezőgazdaság­ban“ konferencia résztvevőinek. Ez volt az első „atomreggeli“ a tudomány történetében. Több kultúrát a falvakba DuSan Krizko, a CSISZ szenei járási vezetőségének titkára A szövetkezetben (királyhel- meci járás), ha nem is sok fia­tal dolgozik, de az ottlévők becsületesen részt vesznek a közös munkában és érdeklik őket a szövetkezet problémái is. Ezt bebizonyították az EFSZ-ek IV. kongresszusát megelőző harmadik vitaanyag megtárgyalásánál is. Valameny- nyien megjelentek a gyűlésen és nagy érdeklődést tanúsítot­tak a kultúra fejlesztésének kérdései iránt. Petró László, Böjti János kocsisok, valamint Zdibák Ilonka, 18-éves fejőnő és Fucskó Géza, ifjú állatgon­dozó s a többiek mind azon véleményen voltak, hogy többet kell tenniök falujuk kulturális életének felvirágoztatása érde­kében. A radi fiatalok kultúráltan akarnak élni s vállalják a kul­túra megteremtését is falujuk­ban. A tagság látva a kisszámú ifjú csoport kezdeményezését, elhatározta, hogy társadalmi munkával új kultúrházat épít. Vállalásukat még ez évben sze­retnék megvalósítani, mert re­mélik, hogy ezzel a lépésükkel is több fiatalt nyernek meg a szövetkezetnek. k. i. • ÉSZAK-AMERI KÁBAN ma már szinte nélkülözhetetlen mindennapi csemege a rágógu­mi. Ez a szokás nálunk is elha­rapódzott. Á rágógumi a szapo- tillfa megcsapolásakor kiszi- várgó tejes nedvből készül. A fa Közép-Amerikában, Mexikó­ban és Guatemalában található, nagy erdőségeket alkot, 14 — 50 méter magasra nő és átmérője olykor eléri az- 1 métert is. Againak végén csoportosuló le­velei között nagy virágok fa­kadnak és gömbölyű vagy öt­Járásunkban azt hiszem nincs olyan szövetkezet, amelyben már ne dolgozna legalább 40 fiatal az ifjúsági munkacsapa­tokban; A járásban 49 ifjúsági munkacsapat és ifjúsági bri­gádközpont létezik. Ezek 1958- ban igen szép eredményeket értek el. Persze, mindez nem történt önmagától. Először is a párt járási veze­tőségével és a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztá­lyának funkcionáriusaival ta - nácskoztunk. Összehívtuk a mezőgazdasági dolgozók aktí­váját és nemcsak a funkcioná­riusokat. Az aktívákra meghív­tuk az EFSZ-ek elnökeit, az agronómusokat, zootechnikuso- kat, a párt járási bizottsága összehívta a pártszervezetek elnökeit. Mindig jobb, hogyha a fiata­lok ifjúsági kollektívában dol­goznak, kedélyesen énekelget­nek és tréfálkoznak. De ez bi­zony sokszor szálkát jelent az idősebb elvtársak szemében. Olyan esetek is előfordultak, hogy a fiatalokat oda osztották be, ahol az öregek keveset ke­resnek, vagy a legrosszabb he­lyeket jelölték ki számukra. Megállapítjuk, hogy az ifjú­sági szervezetek nem foglal­koztak a mezőgazdasági kérdé­sekkel. Ezért elsősorban olyan fiúkat és lányokat kellett a fa­lusi szervezet vezetőségébe beválasztani, akik közvetlenül a mezőgazdaságban dolgoznak és akik a kérdéseket ismerik. Nálunk a következőképpen ala­kult a helyzet: ifjúsági munka­csapatokat szerveztünk és já­rási verseny indult. A verseny- feltételeket a növénytermelés­ben és az állattenyésztésben dolgozó ifjúsági munkacsapatok számára a JNB mezőgazdasági osztályán dolgozták ki. Az egyes ifjúsági munkacsa­patokra kiosztották a feladato­kat, mert a fiatalokról azt híresztelték, hogy nem sok eredményt mutatnak fel. Ezek a munkacsapatok most már egy éve működnek és elért ered­ményeikkel meglepték az idő­sebb szövetkezeti tagokat is. De nem elég csak megalakí­tani az ifjúsági munkacsapato­kat. A vitafelszólalások folya­mán felmerült az a kérdés is, hogy a fiatalok kultúréletet akarnak élni és a legtöbbször szeretnének valamiben kitűnni. A mezőgazdaságban határozot­tan nehezebb kitűnni, mint a marósgép mellett. A fiatalok­nak meg kellett magyarázni, miszerint a haladó munkamód­szerek hozzájárulnak ahhoz, hogy munkájukkal kitűnjenek, szebb eredményeket érhesse­nek el és fizetésük emelkedjen. A szövetkezetek nem merí­tették ki kulturális alapjukat. Ezzel a kérdéssel foglalkoztunk és a járási pártvezetőség, vala­mint a mezőgazdasági osztály segítségével mindent elkövet­tünk, hogy e téren is változás álljon be. Saját erőnkből ezt nem érhettük volna el, s így is sok helyen éles vita közepette oldottuk meg az említett kér­déseket. A nagygurabi EFSZ-ben a fia­talok 2Ó 000 koronát és Kis- Bélen 10 000 koronát kaptak hangszerekre. Pavlicén helyisé­get adtak a fiataloknak, és Nagy-Borsán az adományozott 20 000 koronán kívül még tele­víziós készüléket is vettek. Egy egész sor példával bizonyíthat­nánk, hogy sok szövetkezet már segíti a fiatalokat a kultúra terjesztésében. Több faluban közös utazást szerveztek szín­házi előadásokra, Bratislavába. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy ma már a fiatalok nem panaszkodnak és nem úgy nézik a falut, mint egy elsüllyedt he­lyet, ahol semmiféle kultúráiét nincsen. Ma járásunkban nin­csen olyan falu, ahol ne mű­ködne egy-két ének- vagy táncegyüttes. A sporttevékenység kérdésé­vel is sokat foglalkoztunk, s nem tudom, miért ne lehetne az EFSZ-ben erre megfelelő helyen, a gazdasági udvar vagy a gazdasági épületek mellett sporttelepeket is létesíteni. Például kézilabda-, röplabda- pályát, kuglizót stb. stb. És ez­zel a fiatalemberben — ha még nem is dolgozik a szövetkezet­ben, de szórakozni, játszani a szövetkezeti pályára jár, — bizonyos vonzalom alakul ki a mezőgazdaság iránt. Véleményem szerint, mivel ma a mezőgazdaság fejlesztése az egész nép ügye, áz e téren dolgozó fiatalokat is több se­gítségben kellene részesíteni. Bősön tanulnak A hromovol textilüezmben 14 szovjet gép dolgozik. E gépek segítségével sikerül egy mű­szak alatt 10 munkaerőt meg­takarítani. így gyorsan emelke­dik a munkatermelékenység és csökken az önköltség is. Az üzem dolgozói nagyra értékelik a kiváló szovjet gépek segítsé­gét. Képünkön Drahus Vitouska látható munkahelyén. Bősön a mezőgazdasági ta­nonciskolában 54 fiatal fiú és lány tanul, készül az életre, szaktudást szerez. Jelszavak, hogy nem szántóvetök, hanem növénytermelők, s nem állat­tartók, hanem állattenyésztők akarnak lenni. Jelszavukat el­sősorban szorgalmas tanulással akatják igazolni. Jelenleg a helyi EFSZ-be járnak gyakor­lati munkára, ahol a rájuk bízott istállóban a haladó mun­kamódszerek alkalmazásával igyekeznek a legjobb eredmé­nyeket felmutatni. A tanulók számára nagy előnyt biztosít az internátusi nevelés. A jól végzett tanulás, illetve gyakorlati munka után a tanulóknak szinte mindenféle szórakozási lehetőségük meg­van. Ezenkívül mem feledkeznek meg a kultúrmunkáról sem. SOŐ.S LÁSZLÓ tanító Népgazdaságunk fejlődéséről Az elmúlt héten közlemény jelent meg a népgazdaság 1958. évi fejlesztéséről. A közleményből kitűnik, hogy ipari termelésünk 11,3 %-al növekedett s a mezőgazda- sági földterület több mint 3/4 részén már a szocialista szektor gazdálkodik. A nemzeti jövedelem is 8 %-al nagyobbodott. szögletű jóízű gyümölcsök te­remnek. A fa megcsapolásakor a ki­szivárgó nedv olyan mint a tej, amely a levegőn sárgásszínű sűrű péppé változik. A tejnedv­ből egy-egy gyűjtő naponta 7.5 kg-t is összegyűjt. Az össze­gyűjtött nedvet vasüstökben lássű tűzön folytonos keverés közben addig melegítik, amíg víztartalma el nem párolog. Ezt a masszát nagy faládákba gyö­möszölik, beküldik a feldolgozó üzemekbe, ahol cukorral, men­tával vagy más aromás anya­gokkal ízesítik, és vékony sze­letekre vágják. AZ IPARI TERMELÉS növe­kedésében döntő tényező volt a nagyobb munkatermelékeny­ség. A munka termelékenysége 1957-hez viszonyítva 7,4 °/o-al fokozódott és 68 %-ban ered­ményezte az ipari termelés növekedését. A munka termelékenységé­nek és a munkások bérének emelkedése közötti viszony 1958-ban általában az egész év folyamán kedvező volt és csak egyes minisztériumok vállala­taiban rosszabbodott az év vége felé. A munkások havi átlagbére 1325 koronát tett ki, tehát 1957-hez viszonyítva 2.2 %-al nagyobb volt. Tovább bővült az ipar anyagi és műszaki alapja. 1958-ban 13 milliárd koronát ruháztunk be az iparba, tehát 1957-hez vi­szonyítva 12.3 %-a^ többet. A SZOCIALISTA SZEKTOR kibővült és megszilárdította a mezőgazdaságban elfoglalt vezető pozícióját. 1958 végén már 12 140 egységes földmű­vesszövetkezetünk volt, melyek 4.3 millió ha mezőgazdasági területen és 3.2 millió ha szán­tóföldön gazdálkodtak. 1958- ban további 1.050 földműves- szövetkezet alakult és a szö­vetkezeti tagok száma 195 000- el gyarapodott. A szocialista szektor 1958 végén a mezőgaz­dasági területek 77 %-án gaz­dálkodott. (A közlemény teljes szövegét a napilapok február 11-i szá­mukban közölték). i Ahol a rubin készül M ajdnem minden embernek van órája. Rápillantunk az óránkra és nem is gondolunk arra, hogy milyen aprólékos, fáradságos munkával jár az órák gyártása és főleg a rubinkövek csiszolása. Hányszor veszi kezé­be a csiszoló mester, míg végre elkészül a tökéletesen csiszolt rubin, 'Amint belépsz á turnovi csi­szolóüzembe, rögtön szemedbe ötlik: itt úgy látszik, csupa fia­tal dolgozik. Fiatal lányok állnak a müköszörük és csiszológépek mellett és fiatalok az üzem ve­zetői is. Csak a turnovi csiszoló- üzem hírneve öreg. A második benyomásod: milyen tiszta itt minden! » Drágakövek, féldrá­gakövek és azok ott az órákba kerülő rubinok — magyarázza Jozef Janata fiatal technológus és mutatja a nagyított mintákat. — Nézze meg alaposan, hogy azután megismerje őket — mondja mosolyogva ■—> mert ezek a minták Háromszor akko­rák, mint egy karóra. Amikor végignézzük a termelési mene­tet, úgy tűnik, mint amikor ott­hon a konyhában gyümölcsöt szeletelnek az asszonyok. Tudni­illik körtére emlékeztet a szin- tétikus rubin, amelyet „felszele­telnek“. Ján Ressl csiszolómes­ter azután egy egyszerű deszká­ra ragasztja a „körteszeleteket“, majd a csiszológépbe erősíti és kisebb kövekre „szeleteli“. Kis idő múlva ezt a folyamatot megismétlik. Most már kis kúp- alakú kövek kerültek ki a gép­ből. A tágas terembe besüt a téli nap és a napsugarak csillogva megtörnek az apró rubinköve­ken. Fehér munkaköpenyes leá­nyok felragasztják az apró kú­pokat. — És hányszor ismétlik a csi­szolást? — kérdezzük Janata technológustól. — A rubin állandó forgásban van, csiszolják és ellenőrzik. Különböző savakban főzik ki, tisztítják, majd újból ellenőrzik a csiszolást. Míg a „félkörtéből“ elkészülnek a megállapított sú­lyú és nagyságú csiszolt rubin­kövek, addig 44 különféle mű­veleten mennek keresztül. Utána a „Műszáki ellenőrzés" termébe kerülnek, de a csiszolást még ott is folytatják. Most már 0.9 mm átmérőjüek a kis kúpok. — Ugye már alig látni szabad szemmel — kérdezi Vlasta Has- ková, egy nagyon csinos szőke- hajú fiatal leány. Érdekes, hogy akkor vettük észre: senkinek sincs nagyító üvege. Mindenki szabad szemmel figyeli a csiszo­lást. Csak n második ellenőrzés­nél néznek nagyító üveggel a rubinkövek „veséjébe“. Tizenöt apró rubint veszünk tenyerünk­be, szinte eltűnnek a markunk­ban. A turnovi drágakőcsiszolók az egyedüliek az egész ország­ban, ők látják el országunk minden óra- és ékszerüzemét. A VIT előtt MODRANKA. A fiatalok a fa- Iuszépítési akció keretében 500 fát ültetnek el és 2000 koronát gyűjtenek a Szolidaritás Alap­ra. RUZlNDOL. A község CSISZ- tagjai ugyancsak 2000 koroná­val szándékozzák gazdagítani a Szolidaritás Alapját, az EFSZ- ben 1000 brigádórát dolgoznak és azonkívül magukra vállalták a helybeli pionírszervezet fö­lötti gondoskodást. LOSONEC. E kicsiny falu fia­taljai is meg akarják tenni ra 300 koronát gyűjtenek és a magukét. A Szolidaritás Alap- a faluban működő EFSZ-ben 500 brigádórát dolgoznak. KOMÁROM. A hajógyár fia­taljai arra kötelezték magukat, hogy az év végéig 1 millió ko­ronát takarítanak meg a Szoli­daritás Alap számlája javára. Bizony Takács Márton önkén­tes tűzoltó elv­társ is, s olyan legényesen megforgatja a 1 karjai között 4 tartott fiatal 2 menyecskét, S mintha nem is í öt apró gyér- a meke álmodná » otthon, hogy | vesz-e televi- ■> ziős készüléket fejősgulyás <> apukájuk a jj 17 000 koroná- a nyi „zárszáma- é dási jutalom- * ból“ ? Fejőgu- 4 lyás és televi- 2 zió! Ő bélai pa- $ raszt, álmod- 7 tál-e ilyen ál- t mókát 20 évvel <* ezelőtt? (n. i.) 2 Bankók és takarékkönyvek simultak meg bennük. Kezdeményező fiatalok .........gr madási ünnepségeket, ahol megelégedettek a tagok, megelégedett maga a falu. 1 Általánosan ismert do­log, hogy a gyűlések résztvevői nem kedve­lik a hosszú szónoklatokat. Különösen faluhelyen mon­dogatják, hogy az a legjobb szónok, aki legrövidebben beszél. Velene Pál, a bélai szövetkezet elnöke másfél órát beszélt a minap lefolyt szövetkezeti zárszámadáson — és mégis olyan lélegzet­visszafojtva hallgatták be­számolóját, hogy valóban elmondhatták: még a légy zümögését is meg lehetett volna hallani a zsúfolásig megtelt teremben. Mik vol­tak hát azok a fontos mon­danivalók, Amíg néhány évvel eze­lőtt a bélai szövetkezet még közepes szövetkezete sem volt járásának, a tagok jó munkája és a társas vezetés Nem kevesebbet, mint 1 544 000 koronát cipel a lá­dákban Velena Pál elnök é a két könyvelő! 3 A zárszámadási ünnep­ség akkor válik iga­zán vidám ünnepséggé, amikor zizegnék a bankók, belsőzsebbe kerülnek a zöld­képű kis takarékkönyvecs­kék. Van olyan család pél- , dául, amely a havonta pon­tosan megkapott előlegen és a természetbenin kívül húsz ezer koronát vág most még zsebre, Takács Márton fejő- guiyás egymaga 17 000 ko­ronát, a képünkön látható Béres Pál sertésgondozó pe­dig 12 000 koronát kapott. Petróczi Margit 6831, Kiss Mária 8640, Takács Erzsi pedig 8100 koronát kapott. 4 Igazi mulatság, szívből jövő heje-huja csak ott fejezheti be a zérszá­folytán ma már kerületi viszonylatban is a legjobb közösök közé tartozik! Amíg, a bélaiak pár évvel ezelőtt mindössze a munka­egységre járó előleget ke­reshették még, ma a 11 ko­ronás előlegen kívül nor­mánként még 16 korona osztalékot kaptak! — jelen­tetne be többek között az elnök, 2 Még javában tartottak! a zárszámadási beszé­dek, még fehérbajuszos öregek, vagy egyenesderekú fiatalok mondogatták véle­ményüket az elmúlt év di- isérni való. vagy bírálatra érde­mes epizódjai­ról, amikor a szövetkezeti el­nök, a könyvelő és a fiatal se­gédkönyvelő lábujjhegyen kisomfordált az ülésteremből, áki megfigyelte távozásukat, megelégedett, boldog mosolyt röpített utánuk, hiszen tudni való volt, hogy merre vitt út­juk. A szövet­kezeti irodába mentek, kicsiny faládákat fogtak fülön, kicsiny faládákat telve borítékkal. A zárszámadás legszebb, legünnepélyesebb „műsorszámához“ kellettek ezek a tömött borítékok:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents