Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 1. szám

fRANZ HAMMER: Újévi meglepetés Furcsa, szorongó érzés fogta el Albertet, amikor a röpcédulá­kat a szokott rejtekhelyre óva­tosan elhelyezte. Mialatt a dí­ványra leheveredett, közérzete egyre nyomasztóbbá vált. Nyug­talanító érzése fokozódott, mert azokra a veszélyekre gondolt, amelyekbe a röpcédulák sodor­hatják. — Reménytelen vállalkozás! Hol marad az eredmény ... Hol ? Ezeket a fasisztákat nem lehet letepemi, győznek kihívóan, szemtelenül. Mi ez? Egy csöpp a tengerben. Albert nyugtalanul végigment a szobán, megállt és belebámult a sötétségbe. Az utóbbi hetekben egyre fáradtabbnak, nehézke­sebbnek érezte magát és mindent gyűlölt, ami csak körülvette. Munkahelyén a legnagyobb óva­tosságra, állandó önfegyelme­zésre volt szükség, semhogy ki­szolgáltassa magát. — Legalább már egyszer a jó barátaimmal összejöhetnék és egy kicsit jól érezném maga­mat! Pont egy ilyen fasiszta fé­szekben kell dolgoznom! Igaz, annak idején meg nem sejthet­tem ... És amit Albert sohase hitt vol­na: minden erejével visszavá­gyódott a börtönbe, ahol 1933- ban negyedmagával ült. Elgon­dolkozott. Max ... Walter ... a kis Emil... Már senki se él kö­zülük. Egy kis ideig szinte moz­dulatlanul, megkövesedve állt az ablak mellett. Hirtelen felriadt. Valaki csengetett. Kétszer. Ez a csengetés neki szót. Szédelegve gyors pillantást vetett a röpcé­dulák rejtekhelye felé. Minden rendben van, mondotta mintegy saját magának. Azután kilépett az előszobába és kinyitotta az ajtót. Az ajtó előtt várakozó férfi türelmetlenül már éppen el akart menni. Albert rögtön megismer­te a látogatót. — Te vagy az Erich? Gyere be! És amíg a vendéget betessé­kelte a szobába, észrevette, hogy a kabátja egész nedves. — Mi az, havazik? Ügy lát­szik mégis csak hideg január lesz. És amikor a villanyfénynél megpillantotta a látogató arcát, akkor állapította meg, hogy az milyen izgatott és mennyire el­torzultak a vonásai. nem nézte jó szemmel baloldali politikai nézeteimet és nem tud­ta megbocsátani nekem, hogy már harmincháromban párttag voltam. Szeretett engem és fél­tékenységből tartott vissza a pártmunkától. Azt akarta, hogy csakis vele törődjek és minden szabad időmet csak neki szentel­jem. Az illegális munkáról per­sze nem beszélhettem neki. És sohase jött rá. De ... talán még visszaemlékszel arra, hogy két évvel ezelőtt a párt megbízásá­ból többször a Ruhr-vidékre Némán ültek egymással szem­ben. A vendég törte meg a csen­det. — Ne haragudj, hogy zavar­lak ... Tudod egy kicsit sok volt ma. — és halkan hozzátette: „A feleségem halálos ágyától jö­vök ..." — A feleségedtől? Ügy tudom, már több, mint egy éve elváltán éltek ... Erich nehezen küzdött magá­val, sírás rázta, majd nagyot nyelt és ezt mondta: — Tudod, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültem, a feleségem mentem. A feleségemnek azt mondtam, hogy egy vidéki ba­rátomhoz megyek és segítek ne­ki a házépítésnél. Először elhit­te, de amikor gyakrabban elma­radtam otthonról, már gyanakvó lett. Figyelni kezdett és rájött, hogy a Trudeval találkozom, aki­től, amint tudod, anyagot kap­tam és azzal utaztam el a Ruhr- vidékre. Erich kényszeredetten mosoly­gott és legyintett a kezével. — Mit mondjak neked, válásra került a sor, mert nem mond­hattam el a feleségemnek az igazságot. Nehéz lelkitusába ke­rült ... Senkinek sem mondhat­tam el problémáimat, még nek­tek sem, mert nem akartalak benneteket még ezzel is nyugta­lanítani. Kétségbeejtő volt. A legszívesebben ordítottam volna, mint egy kisgyerek és alig hall­hatóan hozzáfűzte — ■ mert na­gyon szerettem azt az asszonyt. — Hát nem tudtál vele okosan beszélni? — Nem. Lehetetlen volt. A bí­róságon a válás kimondása után hitleri köszöntéssel hagyta el a termet. Jól tudta, hogy mennyi­re felbőszített ez a köszöntés. Erich behunyta a szemét és megrázta a fejét. Azután mélyet sóhajtott és belebámult a sötét­be. — És ma meghalt? — szakí­totta félbe Albert a nyomasztó csendet. — Elküldte hozzám a testvé­rét, amikor látta, hogy menthe­tetlen. és a halálos ágyán be­vallotta, hogy megbánta tettét, rájött, hogy nem nők után sza­ladgáltam. Állandóan figyelte utamat, és rájött, hogy helyes úton járok és most megkérdezte tőlem, hogy megbocsátok-e ne­ki. Már nem volt ereje ahhoz, hogy mellém álljon és segítőtár­sam legyen, borzasztóan szen­vedett, rákban halt meg. Erich halkan felkelt és kezét Albert vállára tette. — Ne haragudj rám, hogy most érzelmeimmel megrohanta­lak, nem azért jöttem ide. Hal­lani akartam, hogy mi újság. Nem szabad abbahagyni harcun­kat, mindent el kell követni a fasiszták ellen. Nem baj, hacsak egyenként adjuk be nekik a mérget. Vedd a kabátodat, rögtön in­dulunk a régi körzetedbe. Sok elvtárs számára tartunk újévi meglepetést. Mohamed Owals fiatal egyiptomi festő Munkaszünet című festménye. Helyesen válaszol! a Smena és az Új Ifjúság közös nagy filmverseny kérdéseire ? P uccun laconto hangon jelentette be: „Idáig jutott el a mester". Aztán sor került az opera befejező ré­szére. Puccini halála előtt még egy­szer akarta hallani Toscáját. az Felcsendült a halhatatlan em­lékezetű Enrico Caruso csodá­latos tenorja és a betegszobán végigömlött Cavaradossi bú­csúáriájának, a „levéláriának“ szívet remegtető gyönyörű me­lódiája: DECEMBER 22-ÉN VOLT SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA Alfano zeneszerzőt, hogy az utolsó duettet és az opera fi­náléját ő komponálja meg. így is történt. Az operát 1926-ban adták először a milánói Scálá- ban. A világ minden részéből ideérkezett zenei kitűnőségek és hírneves énekesek vettek részt az előadáson, melyét Puccini híres kortársa és bi­zalmasa, Arturo Toscanini diri­gált. Amikor a partitúrának ahhoz a pontjához ért, ameddig Puccini komponálta, Toscanini lekopogta a zenekart és a hall­gatósághoz fordulva remegő Az óra elszállt, síromnak éje rémít, Még kell halnom, bár úgy vágyom élni, úgy vágyom élni..." Puccini arcán boldog mosoly ömlött el, már nem volt nehéz meghalni. Ro Képzőművészeti kislexikon Feltűnő továbbá még az is, hogy a függőleges elemek min­denütt áthatolnak a vízszinte­seken. Ez a fejlett gót stílus sajátossága. A tornyok sarok­pillérei szabadon vágják át s i kapuk díszormai is átmetszi! a vízszintes párkányokat. Lépjünk be a középső és egyben a legnagyobb kapun amely keskeny előcsarnokor keresztül a főhajóba vezet. Hí megkapó volt a speyeri dórr belső terének perspektívája, e2 egyenesen bámulatos. A bolto­zatok mintha csak a földtő; egyfutamban felszökkenő vé­kony kőbordákon állanának. A falak szerkezeti szerepe itt megszűnik s a mennyezetet ki­zárólag a pillérkötegek tartják A főhajóból a mellékhajókba a pillérkötegek közötti csúcsív­ben záródó nyílásokon lehel átmenni. Csak ilyen szilárd és viszonylag könnyű szerkezetté; érhették el ezt a magasságot és könnyedséget. A csúcsíves boltozat előnye a román keresztboltozattal szem­ben, hogy nemcsak négyzetes alaprajz fölé emelhető, hanem sokszögű teret is be lehet veit fedni. Vizsgáljuk meg a temp­lomot kívülről is. A templom oldalain jól megkülönböztethe­tők az alacsonyabb mellékhajó! és a főhajó is. Igen jó példa erre a párizsi Notre Dame. A támasztó szerkezetek olyanok mintha hatalmas csontvázhoz tartozó bordák lennének. Az egész építmény minden apró- lékossága mellett is egysége­sebb, mint a román stílű spe­yeri dóm. Az egységes hatásl fokozza az is, hogy nincsen ku­polája. Az amiensi székesegyház főhajója A helyes válaszok: 1. Negy­vennégyen. 2. Karol Hőger, 3. Csapajev, 4. Farkasverem, Biela tma, 5. Ludek Munzar, Nyiko- láj Ribnyikov, Leonid Harito­nov, Eva Ocenáüová, 6. Praha, GottwaldOv, Bratislava. 7. A következő három filmben sze­repelt J. Marvan: Dovolenka s Andelom, Nemá barikáda, XIII revír. 8. Helyesen kellett felragasztani á képeket. 9. Két olyan film címét kellett közöl­ni, amelyben N. Cserkaszov szerepelt: Rettenetes Iván és Professzor Polezsajev. 10. Reg­gel hatkor a repülőtéren. 11. Szállnak a darvak, Kommunista, A szabadság gyermekéi, A ház, amelyben lakom. 12. Két olyan szovjet filmszínész nevét kel­lett közölni, aki csehszlovák filmekben játszott: pl. Borisz Andrejev, Nyikoláj Kriucskov. 13. Három olyan filmszínész nevét kellett közölni, aki cseh filmekben szerepelt, pl. Július Pántik — Frona, Ladislav Chu- dík - Nástup, Oto Lackovié — Fabian barátom. 14. Tatjana Szamojlovöyá. 15. Ott a végál­lomáson, Skola otcov. Negyven­négyen, Farkasverem című fil­mekben szereplő színész nevét kellett közölni, pl. Éva Ocená- Sővá, Karel Höger, Juraj Sar- vas, Jana Brejchová. 16. Karel Zeman, Verne regénye nyomán. 17. Farkasvérem, Vynález ska- zy, Skola otcov, Strieborn^ vic­tor. 18. Három csehszlovák if­júsági film címe: Zizkovská ro­mánca, Vina Vladimíra Óiméra, Sténatá. 19. Irina Skopcevová, Rufina Nyifontová, Jana Brej­chová, Izolda Izvické, Juraj Sarvai, Alexej Batalov. 20. Szállnak a darvak, Csendes Don (III. rész). 21. Ladislav PeSek, Rudolf Hruäinsky, Ján Werich, Jaroslav PruCha, Zde- nék Stepánek, Jaroslav Vojta. 22. Pavol Korcsagin. 23. Vyná­lez skazy, Farkasverém, Negy­vennégyen. 24. Három ifjúsági szovjet film címe: Vyáka, Pavol Korcsagin, Első szerelem. 25. P. Jilemnickjl: Töretlen föld, F. Heöko: Falu a hegyek kö­zött. J. HaSek: Svejk a jó ka­tona, N. Osztrovszkij: Pavol Korcsagin, N. Solohov: Csendes Don. Kisorsolták a Smena és az Új Ifjúság közös nagy íilmvérse- nyét Kik nyertek? 1. díj: Rubin jelzésű televí- zor (4000 korona értékben): Jozef Fábry, Zemianske Kosto- lany, 2 díj: Utazás a Szovjet­unióba (3000 korona értékben) Jifi Vléek, Fcosice. 3 díj: Har­monika (1020 korona értékben) Mária Machová. Trnava. 4. díj: Admira 2 jelzésű fényképező­gép (709 korona értékben), Ro­zália Frankóvá, Cabaj. 5. díj: Sátor (430 korona értékben) Karol Zalcer, Trnava. 6. díj: Gitár (164 korona értékben) Anna Hrabovská, N. Mesto n/V. 7. díj: Gitár (164 korona érték­ben) Anna Fábryová, Maié Uherce, 8-12. díj: Asztali te­niszfelszerelés (69 korona ér­tékben) Betka Krajcíková, Su- rany, Ivan Simko, Rybárpole, Michal Pavlovié, Ratnovce, Ire­na Bihariová Topol'cany, Milada Janotová, Lipt. Hrádok, 13 — 15. díj: Oldaltáska (58 korona ér­tékben) Anna Fecaninová, Pie- sok, Judita Uhrinová, Komárno, Elena és Erika Kubányi, N.. Mesto n/V. 16-20. díj: Oldal­táska (34 korona értékben) Imrich Kocur Bratislava, M. Danihel Dubnica n/V., Jaroslava Valentovicová Bratislava, Jar- mila Hanisková Bratislava, Ju­raj Hudec Bánovce n. Bebra- vou. A Központi Eilmkölc5Önző díjai: Negyven szabad jegy moziba: Viktoria Lehotská, Bratislava, Harminc szabad jegy moziba: Helena Horáková, Tekovská Breznica. Tizenöt szabadjegy moziba: Jozef Damla, Kostany n. Turcom. Tizenöt szabadjegy moziba: Elena Mokránová, 2ar- novica. A Csehszlovák Film díjai: Ismert fiiszínészeink fény­képsorozata: (24 darab) 1. Ele­onora Tylková, 2. Mária Mar­kévá, 3. Marta Hajéíková, 4. Helena Svréková, 5. Viera Mok- ráSová, 6. Irena Hagarová, 7. Jan Duéák, 8. Anna Arendásová. 9. Olga Hromníková. 10. Alibeta Halásová, 11. Peter Navrátil, 12. Anna Sipková, 13. Ludmila Ja- kobesová. 14. Marta Kolatá, 15. Ladislav Medvecky, 16. Jozef Sranz, 17. Jozef Vivoda, 18. Éva Marková, 19. Mária Marcinková, 20. Andrej Contofalsky, 21. Jú­lius Janco, 22. Emília Junasová, 23. Helena Ramiaková, 24. Irena Pustavová, 25. Olga Radvá- nyová, 26. Matilda Steffeková, 27. Éva Riecanská, 28. J. Bja- loi, 29. Kveta Fojtíková, 30. Jana Mezesová, 31. Éva Cambá- lová. 32. Zoja Oreská, 33. Éva Labová, 34. Olga Pánisová, 35. Ludmila Kováélková, 36. Pavol Vacho, 37. Kristina Fialková, 38. Alzbeta Sirotná, 39. Emília Pavloviéová. A CSSZBSZ KB díjai: 30 könyvnyeremény: 1. Irena Szabóvá, 2. Otília Svalcová, 3. Pavol Petrovic, 4. Jozef Cérnán, 5. Zdenka Zemanová, 6. Jozef Lopatka, 7. Anna Bieliková, 8. Hermina Repaská, 9. Mária Tro- chová, 10. Marta Oscitá, 11. Ju- ro Galvánek, 12. Gita Zelenková, 13. Antonia Marková, 14. Old- rich Béiza. 15. Pavol Niely, 16. Jozef Chudy, 17. Iva Remáíková, 18. Walter SiSka. 19. Doris Hor- váthová, 20. Mária Kollárová, 21. Mária Cvíéelová, 22. Ján Kúsek, 23. Elena Krnácová, 24. Olga Mihálová, 25. Jozefa Ha- beckerová, 26. Jarmila Sisti- ková, 27. Martin Brnák, 28. Ru­dolf Uher, 29. Branislav Kueh- ta, 30. Ladislav Anjel. Gramofonlemezek: Anna Sa- biková és Michal Piesíansky. A filmankét eredményei A legtöbb szavazatot Karol Hőger érdemes művész kapta, utána következik Jana Brej­chová, és az Apák iskolája (Skola otcov), című film. A szovjet művészek és fil­mek közül Oleg Strízsenov kap­ta a legtöbb szavazatot, utána Izolda Izvická. A filmek közül a legtöbb szavazatot a Szállnak a darvak című film kapta. senet lírikus operastnusát mesteri módon kötötte egybe a naturalisztikus operaművé­szettel. Műveiben megtaláljuk az olasz zene bűbájos dallamait és a francia operastílus lenyű­göző hangszerelését. Puccini ebből az ő sajátos egyéni stí­lusát fejlesztette ki. Kompozí­cióiban kitűnő színpadi érzék­kel tudta fokozni a drámai ha­tást és megrázó erejű zenei aláfestésével utolsó pillanatig feszültségben tartotta hallga­tóit. Gondoljunk csak a Tosca utolsó felvonásában Tosca és Cavaradossi szerelemtől izzó duettjére és azt követően, a tragikus vég után, a zenének fájdalmas feljajdulására, mely Tosca kétségbeesését elemi erővel tükrözi vissza. Ilyen szívbe markoló drámai erővel tolmácsolja Puccini a Pillangó- kisasszony végjeleneteiben az anya búcsúját kisfiától és az öngyilkosságot, a japán haraki­rit megelőző borzalmas előké­születeket . De Puccini nemcsak a drámai hangulatoknak volt mesteri tol- mácsolója; magával ragadta közönségét szerelmi lírájával is. Ha a „Bohémélet“ első fel­vonásában Rodolfo szerelmi vallomását halljuk „Mily hideg e kis kéz... “ és utána Mimi bensőséges, megható válaszát, szívünkben húr pendül meg, mely saját ifjúságunkat vará­zsolja elénk. Igen, Puccini zse­nialitásának fuvallatát érezzük ezekből a csodálatos melódiák­ból. Puccini ezután még három egyfelvonásos operát írt, min­degyikük egy-egy ékessége az operairodalomnak. Ezek a „Ka­bát", „Angelica testvér“ és a „Gianni Schicchi". Ezek is ál­landó műsordarabjai az opera­színpadoknak, bár nem érték el a Bohémélet vagy a Pillan­gókisasszony népszerűségét. Utolsó nagyoperája a „Tu- randot“ tragikus körülmények között született meg. Puccini súlyos betegen kezdte írni 1922-ben és 1924-ben már be­fejezés előtt állott. De akkor nehéz operációnak kellett ma­gát alávetnie, amely baján saj­nos nem segített. Puccini érez­te, hogy operáját nem fogja tudni befejezni; amikor a fel- gyógyulásra már semmi remé­nye nem volt, felkérte barátját Ma az amiensi székesegyház ípét közöljük. Szinte a csipke nomságára emlékeztet ben- jnket ez a hatalmas és mégis jnnyed megjelenésű épület, sodálatra méltó az az ügyes­ig, amellyel a kőfaragó mun- Isok dolgoztak. A múlt szá­lunkban közölt speyeri dóm oületét is megfigyelhetjük a azdagon kiképzett rézSútosan »felé bordázott béllettel ellá- >tt kapukat. Szembeötlő kü- inbségképp jelentkezik azon- an a kapu és az ablakok bolt- rpinek saiátns alakia: crúps­San összeérő két egyenlő kör- 11 Íves részletből állnak. Ezért is 1 levezik az ilyen bolthajtást p tsúcsívesnek. és azokat az 1' építményeket, amelyek ilyen- s fajta boltozási rendszerben y épültek, csúcsíves, vagy gőti- f kus stílusúaknak. F kezdenek fülünkben zsongani muzsikájának szépséges dalla­mai és életre kelnek bennünk operáinak hősei és hősnői: Tos­ca, Cavaradossi, Rodolfo, Mimi, Cso-Cso-Szán és a többiek mind, hiszen, amint a színház nézőteréről szemléljük szerel­mükét, szenvedéseiket, Pucci­ni zenéjének varázslata alatt állunk és mintha nekünk is ré­szünk lenne sorsuk tragikus alakulásában. Puccini Luccában született, régi zenészcsalád sarja volt, úgyszólván az anyatejjel szíttá magába a muzsikát és már ko­ra gyerekségétől fogva csak zenét hallott maga körül. Nem csoda tehát, hogy minden a muzsika felé vonzotta és hogy benne látta élete célját és lé­nyegét. A milánói konzervató­riumban kiváló zenepedagógu­sok — Bazzini, Ponchielli mes­terek, maguk is kiváló zene­szerzők — tanították és már itt csillant fel benne a kivéte­les zenei tehetség. Alig volt több húsz évesnél, amikor meg­komponálta első operáját, a „Villik“-et és pár évvel később az „Edgárt“. Persze ezeknek még nem volt közönség-sike­rük. Ezt talán maga Puccini sem várta még, hiszen a kü­lönben is kényes olasz opera­közönség akkoriban még Verdi dús operatermésének és fülbe­mászó melódiáinak hatása alatt állott, valóságos Verdi-kultuszt űzött és így egy kezdő kompo­nistának bizony nehéz terepe volt. De a hivatásos zenei kri­tika már ezeknél az első ope­ráknál is felfigyelt. Kiérezte belőlük, hogy egy új zenei te­hetség kezdi szárnyait bonto­gatni. Nem tévedt. Az 1893-ban színre került „Manón Lescaut" (Massenet francia zeneszerző „Manón“ című operájának „ver­senytársa“) már komoly sikert aratott és egy csapásra ismert­té tette Puccini nevét. Ez a si­ker további munkára buzdítot­ta. Újabb operatémát keresett. Murger francia író „Bohémek“ című elbeszéléséből készült librettót zenésítette meg, és 1896-ban „Bohémélet“ cím alatt vitte színpadra. Világsiker volt. Utána következett a „Tosca" és a század elején a „Pillangó- kisasszony“. Ez a három opera a világ operaszínpadjainak má­ig is legtöbbet játszott műsor- darabja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents