Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 4. szám

A költő nem vénül, nem öregszik meg. Megma­rad időtlen időkig fia­talnak, fiatalok ideáljának, imádottjának, ha igazán nagy volt. A halandó ember nem veszi észre, hogy kifelé megy az időből, ám a költő, a lángelme tudja, hogy örök­re és végérvényesen az idő­ben marad. A nemzedékek helyet cserélhetnek, időben és történelemben felválthat­ják egymást — a költőt nem tudja felváltani, helyettesí­teni és kárpótolni senki. Ady lent meg a fényes ünnepé­lyen, éspedig Ady szerint a \ következőkért: „Nem me­gyünk az urak ünnepére. Ha j Árpád apánk tudta volna, soha nem hozott volna idei bennünket. Ünnepeljenek a) római pápa magyar püspökei,) akiké lett a Pannóniáért fi­zetett aranyosnyergen és j féken kívül a föld, a víz, a) fü. Hát gondolták-e Árpád l és Tuhutum, hogy ezt az or- ) szágot azért szerzik meg, amiért most még úgyahogy $ fennáll? Urak, herék, ipar­Az újságíró ADY Endre felülmúlhatatlan, utá­nozhatatlan géniusz. A for­radalom viharmadara, a pol­gári átalakulás rendíthetet­len híve, s messzebbmenően a proletár forradalom elő- csatározója. Hegyőriás a magyar lírai költészet sík­ságán. Ady Endrét, mint költőt, ismerik az iskolák­ban, egyetemeken, városok­ban és falvakon is. Cikkei­ről, leveleiről és tanulmá­nyairól, más szóval újságírói munkájáról viszont csak ke­vesen tudnak. Pedig a zsur­nalisztika művelésében leg­alább olyan nagy volt, mint a lirában. Ady Endre Debrecenben kezdte meg újságírói pályá­ját. A cívisek ismert váro­sában indult. Az élénk poli­tikai tevékenység, s a tár­sadalmi harcok éleződése következtében ekkor már megalakultak a vidéki lapok. Nagyváradon, Aradon, Sze­geden, Kapos­várott, Pécsett és Kassán ki­válóan szer­kesztett és magas nívójú polgári napila­pok indultak, melyeknek ellenzékies légkörében számos ma­gyar író for­málódott, köz­tük Ady End­re, Bíró Lajos, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Móra Ferenc és a többiek. Debrecen vá­ros sajtója azonban elég­gé elmaradott volt. Munkatársai a jogaka­démia diákjai közül verbu­válódtak, akik előbb vagy utóbb, de végülis felhagytak a tollcsatával. Ady Endre rázza fel a lapot tespedtsé- géből, ő teszi színessé, ele­venné, mozgalmassá. A DEB­RECENI REGGELI ÚJSÁG egyszeriben felfrissül. Rend­szeresen közli új, fiatal, so- katígérő munkatársának a cikkeit, tárcáit, reflexióit. Az ő nevével kerülnek a lapba a szociális témák. Hangja, stílusa s a Habs­burg-monarchia hazug, kor­rupt rendszerével való meg nem alkuvása szokatlan az uralkodó körökben: papok, grófok támadásainak cél­pontja lesz később, amikor a debreceni újságtól távozik és elfoglalta helyét a Nagy­váradi Naplónál. Mint ko­rábban annyiszor, új mun­kahelyén is mindenre rea­gál, mindenre felfigyel és sokszor kis helyi ügynek látszó eseményt dagaszt or­szágos viharrá. A kilencszá­zas évek elején már kímé­letlen harcot vív a Széli Kálmánokkal, a Tisza Istvá­nokkal és mindazokkal, akik a magyar paraszt és magyar munkás ellenében tesznek, vezetnek, kormányoznak. A párizsi évek is arra jók ne­ki, hogy a francia burzsoázia látszatdemokráciájából ki­ábrándulva még tovább men­jen a felismerésben, egészen odáig, hogy egyedül a nép, a népuralom lehet a társa­dalmi bajok radikális orvos­lója. Látja, felismeri, hogy kormányok jönnek és kor­mányok távoznak s ezek nem a válaszfalak lerombolásán munkálkodnak, hanem azon, hogyan tudnák mindjobban kizárni a népet a társadalmi javakból. Van Ady Endrének egy vezércikke, amely az­után látott napvilágot, hogy a kormány honfoglaló nem­zeti ünnepet rendezett Pusz­taszeren. Tudnivaló, hogy a tápéi községtanács nem je­lovagok személyes használa­tára? Ez az ország ma nem) Magyarország s csak akkori lesz az, ha szóhoz, hatalom- ) hoz jut a paraszt. Ezt az or- ) szágot ma még talán meg lehet váltani. Ha püspökbe és grófba belegázol Árpád és Tuhutum méltó utóda: a büszke magyar polgár és > még büszkébb magyar mun- ) kás. Nem azért vagyunk itt,) hogy kitartsunk pár tízezer J haszontalant." Az újságíró Ady mind jj tisztábban látja p nagy vi-j lágesemények lényegét is. Az 1905-ös orosz forrada-) lomban például már határo-j zottan észreveszi a jövő csí­ráját. így ír a világraszólói eseményről: „Borzalmasan) megrászkódott a nagy Orosz­ország. Fogvacogva néz) Moszkva felé a világ. Égsza- ) kadás és földindulás ez. A világ pedig csak félig érti) Oroszországot. Ezer magya­rázata van a) világnak. Ac valóság pedig? az, hogy él és jj eszmél a nép.) A lebecsült és? lenyomorított csőcselék. A) történelemnek ) büszkesége lesz e szőr-4 nyű földindu­lás... A pro-? letárság visz-) szaadta a nép­nek a népet, j Fölkelt a nép ) és tartja a vi­lágot. Csak ajj nép tud fórra-\ dalmat csinál-) ni. A megváltási csak a néptől j jöhet..." Sztrájkoló munkások, min- < denre elszánt tömeg mögött í áll Ady, s tollával még bát­rabban fordul a-belső bitan- j gok ellen. A forradalmár új­ságíró a nagy szent össze-] fogás jegyében az interna­cionalizmus fennkölt hirde- I tőjévé válik, önkény, buta- j ság, vad terror ellen emel í szót, bárki ellen is irányul-; jón az. Szlovák, román, ma-J gyár, szerb és horvát dolgo­zó neki egy: értük és velük jj dobban a szíve! Magyar új-J ságíró, költő soha nem írt? szebben a hazafiságról Ady- í nál. Szerinte a közös kuitú-> rában s közös társadalmi? munkában álló becsületes,) munkás emberek mind ha-í zafiak. „Meg kell csinálnunk) az igazságos, új és fölsége- > sen emberi társadalmat...) íme, az új hazafiság, az em-j béri, a populáris, a szociális' hazafiság“ — írja egyik köz­ismert cikkében. Az első világháború kitö-j! rése megrendíti Adyt, de! nem torpantja meg. A szi-S gorűbb cenzúra ellenére is) állást foglal a háborúval) szemben, s kegyetlen táma­dást zúdít azokra, akik ha- í talmi törekvésből és náció- ) nalizmusból halálba kergetik)| a milliókat. Rengeteg cikk maradt í ránk az újságíró Ady End-j rétől. S most, hogy halálé-S nak negyvenedik évforduló-) ján líraisággal fűtött, fórra-5 dalmi szellemétől áthatott) cikkeiben lapozgatunk, az) emlékezést az ő újságírói) krédójával kell befejeznünk:) „Nincs felségesebb, istenibb) valami, mint a megmondás) vagy a megírás bátorsága.“ A nagy forradalmár költői Ady Endrét már régen fel-; fedeztük, magunkénak vall- C juk, s elkövetkezett az ideje) annak is, hogy megismerjük) benne a kiváló, mindmáig) páratlan újságírót. MÄCS JÓZSEF S( Bimbóból lesz a rósza A negyvenes évek idején, Bra­**■ tislavában, egy utcai la­kásban babáival játszott egy négyéves kislány. De nem úgy, mint ahogy a kislányok általában játszanak. Sorba ültette őket, egymás mellé, majd megkérte anyukáját, hogy „csináljon ze­nét“, vagyis kapcsolja be a rá­diót. A vidám tánczenére azután jorgott, szökdelt, csak úgy szállt a kis szoknya... A „tánc“ befe- j ezt ével megkérdezte nézőit": „Ugye szép volt?“, s válaszkép­pen maga csapta össze minde­gyik baba kezét, hiszen az „elő­adásért“ taps jár?! Sok-sok ilyen előadás ismétlő­dött meg így, a kis Florentine még számtalanszor tapsoltatta maga a babáit, hogy a „sikert" élvezze. De elröppent néhány év, és most már „igazi" közönség tapsol a táncosnővé lett kislány­nak. * A Kövirág bemutatója után, öltözőjében kerestem fel Lőjek Florentinát, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház legfiatalabb szó­lótáncosnőjét. Fölösleges megkérdezni, mit érez most, amikor a nézőtérről még mindig behallatszik a kö­zönség tapsa, üdvözlése. Boldog­ságtól égő arcáról egyenesen le­olvashatom: „Ezen az estén va­lóra vált mindaz, amiért tizenöt éven keresztül küzdöttem". Azután beszélni kezd: — Tán­coltam már főszerepet tavaly is, tehát rögtön az első évben, ami­kor a Balettmüvészeti Főiskola elvégzése után a színházhoz ke­rültem. Mégis, a Kővirág jobban a szívemhez nőtt, és úgy érzem, mindig szívesen fogok visszaem­lékezni rá. — Örült, amikor megkapta a szerepet? — A. R. Tomszkij, az Üzbég SZSZK érdemes művésze, a moszkvai Nagy Színház balettka­rának művészeti vezetője, a Kő­virág vendégrendezője és koreo­gráfusa választott ki Katarina szerepére. Mondanom sem kell, mit jelentett ez számomra. Per­sze, az öröm mellett rögtön megjelent a felelősség gondolata is. Meg k ellet t mutatnom, hogy rászolgálok a bizalomra. Amíg csak a próbák folytak, nem volt egy percem, amikor ne a szerep alakításával, megformálá­sával lettem volna elfoglalva. De — ezt be kell vallanom — hiába lett volna az én akaratom és igyekezetem, A. R. Tomszkij se­gítsége és útmutatása nélkül nem sokra mentem volna. Tekintetem az öltöző asztalon v lévő néhány pár balettcipöre ve­tődik. Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem, minek ennyi? — Nem lehet egy cipőben vé­gigtáncolni az előadást. A lábat pihentetni kell, ezért cseréljük a cipőket. — Itt egy kis szünetet tart, mint aki nem tudja, beszél­jen-e erről, azután elmosolyodik és folytatja: — Ne értsen félre, nem pa­naszképpen mondom, de nem könnyű „mesterség" balettán- cosnönek lenni. A tánc fárasztó, nehéz munka, erős akarat, kitar­tás és — bizony - önmegtaga­dás is szükséges hozzá. Mindezt legyűrni pedig csakis a tánc iránt érzett óriási szeretet­tel lehet. Nekem ez az élet... — mondja elgon­dolkozva és sze­mei csillognak az örömtől és megelégedett­ségtől. — Mik a ter­vei, milyen sze­repekre vágyik? — Talán min­ien balettán- cosnő vágyálma a Hattyúk tava Odettjét és a Rómeó és Júlia Júliáját alakíta­ni. Én sem va­gyok kivétel. És hogy ezeket a szerepek nagy­ságához méltóan adhassam, azzal összefügg a má­sik vágyálmom: a Szovjetunióba menni, és ott a balett legnagyobb mestereitől ta­nulni, színvonalukat elérni... Első interjúját adja a fiatal művésznő. Őszinte, keresetlen szavait bájos, szinte kislünyos mosoly kíséri. Finom ívelésű ar­ca, magas, karcsú termete, nem árulja el korát. No nem, mintha ezen a „koron" valami elárulni- való lenne, mindössze tizenkilenc évről van szó, de Lőjek Floren­tine alig néz ki tizenhat évesnek. Inkább vizsga előtt álló diák­lánynak hat, mint táncosnőnek. Hiszen, ami a vizsgát illeti, ö állandóan vizsgázik, vizsgák sorozata lesz az egész élete. Most még bimbó, szép és fejlődésben lévő, de még sok-sok vizsgát kell tennie addig, hogy teljes virágá­ban levő rózsává nyíljék. És hogy kinyílik, ahhoz Lőjek Florentina tehetsége, tudnivágyása és vas­szorgalma a biztosíték. MESTAN KATALIN RÉVÉSZ KATALIN: •j-Ji iszent Ma még nem tudom, hogy a zsongó nyár, vagy a fürtös ősz hoz-e vissza már. Ma még nem tudom, hogy a fehér tél, vagy a rügybontó tavasz hoz elém. Én csak várok és hiszem, hogy enyém lesz egy boldog nyár s benne én Tiéd. Hiszek az őszben, — színes csodában, hol elém toppansz gyöngyös borában. Hiszem, hogy visszahív egy új tavasz bódító árja — * ez az ős-ravasz. Mert még nem tudom, éj lesz-e vagy nap, vagy holdat leső lila alkonyat, vagy rózsás hajnal — aranyló lepel, csak várok s hiszem, hogy enyém leszel. GÖMÖR SZÍNJÁTSZÓ ÉS TÄNCCSOPORTJÄRÖL üres a tornaijai járásban. Ä közelmúltban a színjátszó cso- >ort több mint 300 néző előtt nutatta be Csíky Gergely „Bu- >orékok“ című darabját. Annak ellenére azonban, hogy Gömör akói szeretik a kultúrát, a mű­velődési ház javításával keveset őrödnek. Mondani sem kellene, íogy egy jó színdarab máris sokat veszít értékéből, ha a művelődési ház falai le vannak verve, s a falakról rongyosan csüngenek a villanyvezetékek, iá a kitört ablakon befütyül szél és ha némely székre ülve néző egyszeriben a földön találja magát. Mindezeket a hi­bákat azért emlegetjük fel, mert jobb egy színdarabot ját­szani és még jobb egy színda­rabot nézni megfelelően, csino­san berendezett művelődési házban. Remélhető, hogy a falu vezetői és lakói elgondolkoznak ezen és a közeljövőben mindent megtesznek a művelődési ház rendbehozására. GARAY JÁNOS, Tornaija. A SZILICEI MŰKEDVELŐK az ünnepek alatt színre hozták Kónya József „Éles Marika menyasszonyi fátyla" című szín­művét. A darabot Charizopulos Tanasis, a 8. éves iskola taní­tója és a CSISZ-szervezet elnö­ke tanította be. A színmüvet kétszer adták elő s mindkét alkalommal nagy sikert aratott. A szereplők közül a főszereplő Bodnár Ilona, Csinger Erzsébet, Vincze Dezső, Zachar Olga és Kovács Gyula érdemel dicsére­tet. CSEFO FERENC. Szilice A CSICSÖIAK NAGY SIKERREL mutatták be Á. Fredro „Őri dámák és huszárok" című víg­játékét. A darab alakítói: Nagy Benő, Győry István, Búkor Magda, Fél László, Fél László- né, Décsi Péter, Koczkás Ilona, Magyarics Veléria, Adam Mária, Fojtlk Éva, Danis Mária, Petrő- czy József és Molnár József egytől egyig kiváló teljesít­ményt nyújtottak. MATUS GÁBOR, Nagymegyer E NAPOKBAN SZÍNRE KERÜLT Nyárasdon Lovicsek Béla „Húsz év után" című háromfelvonásos zlnműve. A darabot a Csemadok és a CSISZ helyi csoportja közösen mutatta be nem kis sikerrel. A fiatalok közül Tóth Ferenc, Pöthe Emma, Lépes Margit, Szalay Adél, az Időseb­bek közül pedig Pöthe András, Varga Ignác, Soóky János és Rajkovics Júlianna aratott si­kert. NAGY TIBOR, Topolníky. AZ IPOLYPÄSZTÖI SZÍNJÁTSZÓ CSOPORT újévkor Zalabán vendégszere­peit Kónya József „Kincskere­sők" című vígjátékával. A kö­zönség jókat mulatott, kacagva derült a darabon, s tanult is belőle, mert a mű hűen eléjük tárta a szövetkezeti élet prob­lémáit és eseményeit. PETŐ GYULA, Zalaba Vendégszereplők Iványiban Az a bizonyos szombat dél­után kicsit izgalmas volt a bát- kai műkedvelők körében. Nem azért, mintha nem szerepeltek volna még más faluban, hanem mert Iványiba készülődtek, amely talán nyolc egész kilo­méterre sincs Bátkától, s ahol nemcsak idegenek lesznek a művelődési házban, hanem is­merősök, rokonok is. Ez a tény pedig több felkészültséget, és még több figyelmet kívánt. Fél ötkor már ott tolongnak az autóbuszmegállónál, útraké- szen. Velük megy a titkár, Bán Géza, meg a helyi pártszervezet elnöke, Koták Ernő, aki egyéb­ként szerepelt is Egri Viktor államdíjas író „Mikor a hárs vi­rágzik“ című darabjában. Hideg esték, hideg éjszakák járnak a vidéken, ám a jeges fagyon s a buktató úton szünet nélkül ropog a cipő. az iványiak kopognak, bukdácsolnak a mű­velődési ház felé. Hét óra körül megtelik nézőkkel a terem. Nem mondom, jöhetnének töb­ben is, a színjátszás mindig nagy eseménye a falunak, de- hát igazat kell adnunk Csömör barátunknak, a HNB elnökének, hogy a jó disznótor se kismis­ka. Ezen a napon több helyen öltek, aztán itt olyan szokás járja, hogy a disznótor szom­szédokkal, rokonokkal és ko­mákkal akárcsak egy kisebb forma lakodalom. Node akik eljöttek és itt ülnek a terem­ben, azok testestől-lelkestől a bemutatott darab légkörében élnek. A bátkai fiatalok szépen, okosan, komolyan tolmácsolják a mű mondanivalóját, amely különösen napjainkban aktuá­lis, amikor mindent elkövetünk, hogy fiatalságunk zöme meg­maradjon az összeszántott föl­deken és ott kergesse tovább ábrándjait. A nagyon becsüle­tes, de szerencsétlenül járt Mari szerepében Breznai Irénke igen dicséretesen játszott, oly­kor-olykor egészen átélte sze­repét. Ugyanez mondható a gyermekei sorsáért aggódó Horvátné alakítójáról. Fodor Éviről is. ök emelkedtek ki leg­inkább játékukkal. De felfigyel­tetett magára magabiztosságá­val, ügyességével Dusik Andor is. Az öreg Horvát szerepében Koták Pista szintén elfogadha­tóan játszott. Talán Rózsi sze­repe a legnehezebb, s a Nagy­lány elég jól megbirkózott vele. Nem szándékunk a darab is­mertetése. Távoltartjuk ma­gunkat attól is, hogy az ala­kokkal kapcsolatos története­ket elmeséljük. A rendezésről és a játék elképzeléséről szó­lunk inkább. Köztudomású,'hogy a bátkai fiatalok már bizonyos gyakorlattal rendelkeznek, nem először játszanak színdarabot. Ezért állíthatjuk, hogy fokozot­tabb türelemmel és hozzáér­téssel sokkal többet lehetett volna kihozni minden szereplő­ből. A fiatalok tudnának ját­szani, ezt most is bizonyították, ha a tanítójuk helyesen meg­tudná értetni velük az egyes alakok szerepét a darabban. De mivel erre nem törekedett kie­légítően, számos fiatal csak szavalt, ahelyett, hogy az át­élés hitelességére törekedett volna. Node az alakításba be­csúszott hibák még megbocsát- hatók. Azt viszont már nem le­het megbocsátani, hogy egy ilyen komoly tárgyú darabban, mint amilyen a „Mikor a hárs virágzik“, holmi elcsépelt, si­lány műdalok is helyet kapnak. A szirupos népszínművek szer­zőinek felkapott szokása volt az olcsó hatásvadászatra szá­mító beépítmény. De hol va­gyunk már mi ezektől a nép­színművektől ? Mindezekre a hibákra azért hívjuk fel a figyelmet, mert a szereplő fiatalok mindegyiké­ben megvan az a képesség, hogy a színpadon ne szavalja­nak, de játszanak, alakítsanak. Amint megállapíthattuk, a kö­zönség megelégedéssel fogadta a darabot. Néhány órás ven­dégszereplés két kis falut ho­zott közelebb egymáshoz. Bi­zony, sajnálhatják azok, akiit nem vehettek részt ezen a ba­ráti estén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents