Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 4. szám

TCiuica A moszkvai „biennale“ rA kirakatüveg mögött, kifosz­tott rongyszőnyegen hatalmas szürke macska néz előre némán, mint a szfinx a sivatag porában. Túl van a szenvedélyeken; gon­dolkodik. Mögötte a kicsinye. Szürke ez is, sötétebb és vilá­gosabb csíkokkal hajlékony há­tán, gyönyörű kis fején; puha lábacskájára is jutott a mintá­zatból. A rongyszönyeg kifoszlott szálával játszik, elhúzza, ráugrik a szőnyegéről levált darabkára és megcsúszik vele mint egy szán­kóval négy-öt centimétert, négy­öt mérföldet, bele a végtelenbe. Mögöttük a lakás. Mintha egy játékban elmerült kislány rendezte volna be apró­lékos gonddal, türelemmel, vala­mi kis dobozban: a fényesre dör­gölt barna bútorokon csipkék, virágok, takarók, térítők, korsók, cserepek. A szekrény tetején be­főtt, a kis asztalon rádió, az ágyon kerek díszpárna — arra is cicát hímeztek — az ágy mellett tarka rongyszőnyeggel bélelt ci­cafekhely, A háttérben sovány asszonyka mos; a szivárványosan csillogó habok fölött időnként az ablak felé tekint. A kirakat előtt most mama halad el, kislánnyal. — Anyuka! Nézd! Cica! — Látom, szivecském. — A kicsit látod? A kiscicát? A kiscica felneszei s az üveg­hez törleszkedve végigvonul az ablak mögött. Majd kis, három­szögletű fejét az üvegre nyomja, érdeklődve oldalra hajtja s olyan tekintettel néz kifelé, amitől a kislányok szíve ugrik egyet és bezúznák az üveget is, hogy az ölükbe kapják. — Vigyük haza! Cica! Kiscica! Ide nézzél, kiscica! Belül az üvegen két puha cica­talp kaparászik, kívül az üvegen két kislánytenyér simogatja a két cicatalpat az üvegen át. — Anyuka! Vigyük haza! Vedd meg a cicát! Az anya arca a töprengő kétely kifejezését ölti. Hogy kell meg­venni egy cicát? Egyáltalában: lehetséges-e elvileg venni egy cicát? Mert persze megvenné, azonnal megvenné, ö olyan anya, aki nem ismer áldozatot, ha a gyerekéről van szó. Dehát ez nem cicaüzlet, ez lakás. Ha a cica eladó volna, ki volna írva: „Szép kis cica áliatkedvelönek eladó". Már látott ilyet. De itt nincs ki­írva semmi. Húszat ad érte. Öt­venet ad érte. Csak eladják. — A cicát szeretném! Anyuka! Nézd, mit csinál! Nézd, megpu­szilta az anyukáját. Vigyük haza! Szólj a néninek! Egész vörös ez a gyerek az iz­galomtól. Egy anya nem ismer MAO CE TUNG Kínai óda Északi tájék ragyogó képe, Ezernyi mérföld Jégtől takartan és tízezernyi Hóval befödve. Röppenő hóval. S nézd csak: A Nagy Fal mindkét oldala mentén Messze kinyúlik A távoli végek végtelen távja S a Sárga Folyó Nem mozdul, fagy verte láncra. És rajta könnyen, mint levegőrég Fehér és bíbor Sunek kötege csábít csalókán S e csodanépség, Folyók és hegyek gyönyö­rűsége Idevonzott számos sővárgő kérőt Csín és Han-sarjat. Gyatra embereket, akiknek Fejében kevés volt A Tingek és Szingők rajából jöttek, S könnyelmű volt mind. Dzsingisz kán Gőgös, egyetlen Fia királyi családnak De nem tudott semmit, Csak nyíllal lőni a sásba. Elhulltak, mind, valamennyi s látod, ma is még: a csillogó, nagy uraságok most is tele vannak a régi gerjedelemmel. áldozatot. Megadja az ötvenet. Mindjárt benyit, bátran és hatá­rozottan. Felajánlja az ötvenet és megadja az ötvenet. Ha nem adják, ráígér. — Anyuka! Szóljál a néninek! A pillanat megtelik a cselekvés előtti izgalommal. Mit meg nem tenne egy anya, hogy betölthesse ezt a kettős vágyat: a gyerek vágyát a cica után és a maga vágyát a gyerek öröme után! Az anyát elönti az önfeláldozó jóság mámora és kopog az ablakon. Csillog a hab az asszonyka karján, amikor kinyitja az ajtót. — Jónapot kívánok. A cicát nézzük... milyen aranyos! A kislányom imádja a cicákat... Az asszonyka nedves kezefejét dörgöli a másik tenyerével. — Hát tessék elvinni akkor — mondja és a kislányra néz. — Ha szereti. Ha a cica most részvény lenne, a New York-t tőzsdén ára a ti­zedére zuhanna. Pánik törne ki a New York-i tőzsdén. — Elvinni? — a mama hangja meghökkent, lehűlt, elhaló. Az asszonyka kezeibe veszi a cicát, megsimogatja s már bele is tette a mama kezébe. — Tessék csak elvinni, ha any- nylra akarja a gyerek. — Jaj! Nem karmol? Ki akar ugrani a kezemből! Jaj, de vad! Karmol ez — ne karmolj már, te kis bestia! Na! Hagyod a blúzo­mat! — Anyuka, ne dobd le! Anyu­ka! — Majd megszokik — mondja bátorítóan az asszonyka s tenye­rét a kiscicára teszi, úgy ciró­gatja, — Majd megszokik. Meg- izokol te ott, ugye ? Kell neki kis vackot csinálni... A mama arcán az a kifejezés jelenik meg, amely ezt a mon­datot szokta kísérni: „kell a fe­nének!" Majd a kifejezés kissé bizonytalanná válik és töprengö- vé, mint aki lelke .mélyén azt mondja: „mit csináljak otthon ezzel? hová tegyem, ha elme­gyünk hazulról? ennek tejet kell venni, a mészárosnál hulladé­kot ..." A kifejezés megint vál­tozik, most az irtózásnál tart: „Ez bolhát hoz, ettől ekcémát lehet kapni!“ — Anyuka, ne csípd a hátát! Az fáj neki! A kiscica puha, kis talpával esett a földre, baja nem történt. Iramlik is már befelé, vissza az anyja mellé, a szőnyegre. — Karmol! Nézze, hogy össze­karmolt! Most látom, hogy bele­kapott a blúzomba is! Itt van ni, meghúzott egy szálat a karmá­val! Miért nem mondta, hogy karmol ? Gyerünk már, mert nem lesz ebéd. Jó napot! — Anyuka! Anyu-ka! A-nyu- ka! A nagy szürke macska mozdu­latlanul mered maga elé, de most lassan megmozdul a farka hegye és megbillen a füle is, mintha azt mondaná a kicsinek: „no, gyere..." A kicsi ráveti magát a lassan körbe-körbe mozgó fa­rokhegyre s a nagy macska te­kintetéből most kiköltözik a dol­gokat leszűrő elmélkedés, s mintha egyedi, anyai lényében elmosolyodna, ahogy némán tűri a kicsinye játékát a farka körül. Az asszonyka ölbeveszi a kiscicát s a szomszéd tejcsarnokos asz- szony felé fordulva, azt mondja, elmerengve: — Megszokott volna pedig ... BRÖDY LILI (IW. I. 22 -1781. II. 15) A német polgárság nagy gondolkodói, költői közül senkinek sem jutott életében nehezebb, halála után látszólag szeren­csésebb sors, mint Lessingnek, Korunkhoz közelebb áll mint Goethe, életműve nem a burzsoáziája, hanem a proletariátusé. A polgárság osztályharcát a filozófiába mentette át, Marx pedig a proletariátus osztályharcát bontakoztatta ki a filozó­fiából. A 1nhVu»lrV\a»l á11n+moc AiVi/íl Lrrv'rlíínb­A KÍNAIAK a hagyományos tusrajzokat küldték be, ame­lyeken Kína új életét ábrázol­ják. Csodálatos, hogy milyen finom érzékkel alkalmazzák a hagyományos festékeket az új anyagokon. A LENGYEL MŰVÉSZEK sok nyugati hatást mutatnak. , A NÉMETEKET (NDK) fő­ik ként szobrok képviselik. A leg­nagyobb érdeklődést Fritz Cre- mer, a buchenwaldi koncentrá­ciós tábor helyén emelt emlék­mű szoborcsoportjai keltik, AZALBÄN FESTŐMŰVÉSZEK napos, kisméretű tájképei tet­szenek. A BOLGÁR MŰVÉSZEK for­radalmi hagyományaik nyomdo­kaiban haladnak. A ROMÁN FESTŐK közül Ba­ba képei a legjelentékenyebbek. A MAGYARORSZÁGI alkotá­sok közül Domanovszky har­minc méteres képe körül külö­nösen nagy az érdeklődés. A VIETNAMI művészek ha­gyományos lakkfestészettel ér­nek el szép hatásokat. Az olaj­festéket alig ismerik. A MONGOL művészek elősze­retettel alkalmazzák a vízfes­téket. A KOREAIAK is kedvelik a tussal való festést. A CSEHSZLOVÁKIAI KIÁLLÍ­TÁSI GYŰJTEMÉNY nagy tet­szést kelt. A külföldi lapok nem győzik kihangsúlyozni az anyag ízléses rendezését s a képrámák finomságát. Egybe­hangzóan megállapítják, hogy a kiállított művekből nem tükrö­ződik vissza tökéletesen a for­radalmi változás, melyen ha­zánk népe keresztülmegy. A kiállított alkotások közül néhányat bemutatunk. Vlagyimir Dimitrov Majsztor, bolgár festő: Bolgár lány ★ ★★★★★★★★★ ★★★★★★*★★★ Kultúrhírek A világűr meghódításáról toDD szovjet tudományos ismeret- r terjesztő film készül, amelyek- i bői a nézők a szputnyikok és é űrrakéták tudományos felsze- 1 relésével ismerkedhetnek meg. t ★ Egy olasz filmrendező meg akarta eleveníteni a Himalája rengetegében már hosszú év­tizedek óta hiába kutatott ún. havasi embert. A rendező ta­lált is egy két méter magas, rendkívül csúnya férfit, aki igen alkalmasnak bizonyult a főszerepre. A Dél-Olaszországi erdőkerülő rosszul érezte ma­gát a havas terepen, leesett, el­törte a karját, úgy hogy mun­kaképtelen lett és a rendező kénytelen volt a további filme­zésről letenni. ★ Aram Hacsaturjan lesz a szovjet-görög közös nagy film­produkció, az Iliász zeneszer­zője. A fiimnek 37 főszereplője van és közel 1000 szereplő lép fel benne. Ház a sziklák alatt címen uj magyar filmdráma készült. A film 1945-ben játszódik le, két életsors .zajlik le előttünk pár­huzamosan. A darab kiemelke­dő női alakjait Psota Irén és Bara Margit játszák. Bihari Jó­ét két jellegzetes karaktert rmál. ★ Charlie Chaplin könyvet írt, melyben alaposan jellemzi fil­méit. Külön fejezetben foglal­kozik H. G. Wellsszel, aki sokat mesélt neki V. I. Leninnel foly­tatott beszélgetéseiről. ír to­vább Einsteinről, Saljapinről, Stefan Zweigról, a szovjet szí­nészekről és filmrendezőkről, akikkel találkozott. ★ Hazánkban elkészült a Faust című új bábfilm. Érdekessége, hogy olyan 150-éves bábuk is játszanak benne, melyek Ko- peckynek, a cseh bábművészet megteremtőjének tulajdonában voltak. SSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSJ Barcsay Jenő: Két munkás talicskával A történelemben az első eset, logy a szocialista országok Moszkvában közös képzőművé- zeti kiállítást rendeznek. 1200 nűvész több mint 3000 alkotást ■ illít ki. Minden ország saját j latárain belül válogatta össze : i kiállításra küldendő anyagot. A SZOVJET MŰVÉSZEK fő. , ;ént festményeket állítottak ki : is kitűnő technikájukkal tűn- : lek ki. Melyik a Iegkülönb közöttünl — így vételkedtek az állatok A ló ezt monta: „Jöjjön az em bér és ítélkezzen. Mert csakii az ember lehet pártatlafi é: igazságos. — De vajon van-e hozzávah esze? — kérdezte a vakondok Valóban sok megértésre vai szüksége, hogy felfogja a töké letességünket, melyet a szem' lélő gyakran észre sem vesz. — Nagyon helyes ez a meg- jegyzés — szólt közbe az ürge Majd a sündisznó vette á a szót. — Én se tudom elhinni, hog; az embernek meg van-e hozz: a helyes ítélőképessége. — Hallgassatok — mondt; a ló. — Tudjuk: aki nem his; a maga Igazában, az mlndi( hajlamos arra, hogy kételked­jen a bíró ítéletében. Végül mégiscsak az embei lett a biró. — Mielőtt kihirdeted az íté­leted, engedj meg még égj kérdést. Tulajdonképpen m szerint értékelsz bennünket - kérdezték az állatok. — Természetesen aszerint hogy az ember számára milyei hasznot hoztok — Szörnyű! — felelte a sér­tett oroszlán. Akkor jóval : szamár után következek. Nem te semmi esetre sem ítélkez­hetsz felettünk. Azonnal hagy: el gyülekezetünket! * * * Az ember távozott. — Nos, - mondta a vakon­dok. Az ürge, valamint a sün­disznó is bólintgatott. — A: oroszlán azt hiszi, hogy az em­ber nem ítélkezhet felettünk Az oroszlán úgy gondolkodik mint mi — De nyomósabt okokból, mint ti — felelte a; oroszlán és megvető pillantás vetett feléjük. * * * Az oroszlán így folytatta: - Mi értelme van annak, hogy a: elsőbbségért versengünk. Ne­kem mindegy, hogy minek tart tok engem, a legfennköltebbnel vagy a legigénytelenebbnek Fontos, hogy én ismerem ma gam. És otthagyta a gyüleke zetet. Az okos elefánt, a bátor tig­It ris, a merész medve, a hamis róka, a nemes ló követte az - oroszlán példáját, mert mind- s nyáján meg voltak győződve s saját értékükről. Utolsónak a majom és a szamár hagyta el 3 a gyülekezetei és azon sirán- koztak, milyen kár, hogy a gyü- í lés nem vezetett eredményre. iestője. Legismertebb festmé­nye: a Kulcsok átadása, azt a jelenetet ábrázolja, amikor Krisztus átadja az egyház kul­csait Péter apostolnak. A pil­lanat ünnepélyessége híven cükröződik Krisztus és az apos- :olok arcán; Péter arcán mély negilletődés látható. Az egész jelenetet pontosan kiszámított xrchitektonikus térbe helyezte, ahol a tér mélységét a perspek- :íva törvényeinek megfelelően agyre kisebbedő alakok révén érzékelteti. (Az egyre kisebbe- iő alakok nincsenek szoros összefüggésben az ábrázolt je- enettel). * A velencei festők közül a egnevezetesebbek: ANDREA MANTEGNA (Man- ;enya) (1431—1506), képein isszetett (komplikált) szerke­zte perspektivikus ábrázolást ilkalmaz. Különböző perspek- livikus rövidítéseket használ, smertebb képei: Szent Jakab efejezése, a Ijalott Krisztus, itb. (Müncheni képtár). VITTORE CARPACCIO (Kar- >acsó) (1455 — 1525), a szentek örténetének poétikus festője, nűvei már átmenetet képeznek i fejlett renaissance művésze- ébe. Legjobb műve Szent Or- íolya történetének ciklusa 9 cépben. GIOVANNI BELLINI (Dzso- rani Bellini) (1430-1516 kő­ül). A színhatással fejezte ki z alakjait körülvevő tér, fény s árny hatását. Alakjain igyek- , zik a klasszikus szépségideál- lak megfelelő nemes lelki tu- ajdonségokat tükröző arcokat esteni. SANDRO BOTTICELLI (Botti- U :selli) (1444-1510) az első n ■enaissance korabeli festőmű- j< rész, aki műveinek lírai bájt K cölcsönöz. Poétikus tárgyú, c: ragy mitológiai jeleneteket áb- lf •ázoló képein a fiatalság báját ti dealizálja. Képeinek fő tárgyát t( íz érzéki szépségű, karcsú, n izinte légies nőalakok képezik, j* ikik inkább a térben lebegnek, a nint a földön. Művei kezdettől a! :ogva a firenzei quattrocento ti i. felét jellemző finomságot, e; •észletező rajzoló irányt mu- é latnak, de a kísérletező meste- d •ek érdességét nála hajlékony- ö: :ág, lendület, dekoratív hatás le fáltja fel. Műveinek hosszú iorát a Medici család számára je estette. Híres képei a Tavasz Primavera), melynek huma- íista ízű mitológiai allegorikus te unatkozásai háttérbe szorul- ö: iák az ábrázolás üde, kissé anyar bája mögött. A Sixtusi cápolna festésében is részt aI :ett. Három falképet festett: ti Mózes ifjúságát, Kóré gyűleke- Is :etének bünhődését és Krisztus je císértéseit. Botticelli egyéb fal­cépeiből kevés maradt reánk. s PIERO DELLA FRANCESCA Francseska) (1420-1492 körül P' üt) a legjelentősebb umbriai tc estők és teoretikusok közé m artozik. (A perspektíva tár- ® lyalása). A festők közül ő az üső, aki behatóbban foglalkozik *c i színek problémájával, a meg- ' ülágítás kérdésével és különös igyelrhet szentel a térbeli áb- vi ázolásnak. — Legfontosabb . nűvei: az arezzai San Frances- o templom freskósorozata a; ciklusa). és A legnevezetesebb umbriai sz estők közé tartozik még: ns PIETRO PERUGINO (Perud- , sino) (1448 — 1523), a jól meg- ontolt ritmikus kompozíciók íe Botticelli: Vénusz születése alakul ki művészetében a fest- . mény művészi egysége. FRA ANGELICO (Anzseliko) 1 Mária, az angyalok és a szentek 1 népesítenek be. ' PAULO UCCELLO (Ucsello) 1 eredeti nevén Paulo Doni (1397 — 1475) inkább tudós, mint mű- f vész. Jelentősége a perspekti- .. vikus kérdéseinek elemezésé- 2 ben rejlik. f alapján (akár alakokról, aká: tájképről, perspektíva törvé­nyei szerint ábrázolt architek tonikus térről van szó) nen törekszik a részletek reális pontos visszaadására. A valósát fölött áll, amelyet megváltoz­tat, átalakít: kihagy olyan dől gokat, amelyek nincsenek köz­vetlen vonatkozásban a fest­mény alapgondolatával. Igj Kis képzőművészeti lexikon . 1 A renaissance festőművészei ; (1387-1455) dominikánus szer- x zetes, a középkori ember isten- i félő, egyszerű felfogásának £ megfelelően új formák felhasz- £ nálásával a bájos freskók és £ tanulmányok (képek) egész so- 1 rát alkotta meg. f Festészetének tárgya a t mennyország, a földöntúli szép- t ség országa, amelyet Krisztus, 1 _________________£ MASACCIO (Maszacsö) (14U1 — 1428) az új irány úttörője és kezdeményezője. Bár egész fia- 1 talon halt meg, a Brancaccio-k J (Brankacsó) kápolnáját díszítő freskói a renaissance vala­mennyi festőjének tanulmányát képezték. Műveinek jelentősé­ge az új művészi felfogásban rejlik. A valóság ábrázolásában j a természet tanulmányozása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents