Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-24 / 25. szám

A város kitárta kapuit

A 2ilina melletti Borik erdő szélén emelt emlékmű 32 hős nevét örökíti meg, akiket 1945. január 8-án azon a helyen a német és a szlovák fasiszták megöltek.

Az amerikaiak ott lehetnek - az osztrákok nem?

t#hetnek-e szebb emlékek, mint az ifjúság emlékei. Lehet-» nagyobb erő az ifjúság erejénél, ha összefog egy nagy cél érdekében, mely a jövőjét tükrözi. Nem, nem lehet. A béke erői határtalanok, és az Ifjúság békét akar. Barátságban akar élni egymással.

Most, amikor az egész világ haladó ifjúsága hatalmas találkozójára, a bécsi VIT-re ké- szlll, különösen nagy feladatok várnak Ifjúsági szövetségünkre. Elsősorban a brnoi találkozó előkészítése, melynek sikere csupán tőlünk függ. Ifjúságunk szépségének, erejének és rátermettségének szemléltető ünnepe lesz ez. Erejét mutató felsorakozása a cél érdekében, a béke érdekében.

KÉT LEVÉLRÉSZLET

A

mint leveledből kivettem, kedves Tibor, most leszel először Brnoban. Megértem aggódásod. Nem szeretném, ha úgy járnál, mint a bratislavai találkozón két éve. Ogy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna. Minden leveled a rossz, esős idővel kezdődött. Igaz ugyan, hogy leveleid végén mindig ez állott: megérte, így is szép volt. De bízom, akárcsak te. Elég volt már a csúnya esős időből, örökkön mégsem eshet.

Éppen most beszélte egyik osztálytársam, hogy az itteni tanonciskolából is többen készülődnek a találkozóra. Igaz ugyan, hogy ők már eléggé ismerik a várost, mert két éve egy egész hetet töltöttek Brnoban az ipari kiállítás alkalmából. Akkor az egyik tanonciskola vendégei voltak. Beszélik, hogy nagyon szép város. Rengeteg benne a történelmi nevezetesség, sok a parkja és nagyon szép a környéke. Egy hét nem nagy idő, de mégis elegendő arra, hogy az ember kissé körülnézzen. Most jöttem csak rá, hogy miért is olyan ui- dámak ezek a tanoncfiúk. Üzemi újságukban arról adnak hírt, hogy a fesztivál tiszteletére tett felajánlásukat már teljesítették. Tehát a Szolidaritás Alappal nincs tovább gondjuk. Jelenleg ajándékok készítésével foglalkoznak. Nem tudom biztosan, de úgy haitik, s a CSISZ járási titkárságán is hallottam, hogy egy hajőmodellt is visznek magukkal ajándékba.

Kedves Tiborom, még kell hogy írjam, én most nem lehetek közietek Brnoban. Mással bíztak meg a CSISZ járási titkárságán. Prágába megyek a pionír évforduló ünnepségeire. Gondolhatod, hogy mennyi munka akad ilyenkor, de mindent megteszünk, hogy a pionír-szervezet fennállásának 10. évfordulójára rendezett központi ünnepségek sikeréhez mi is hozzájáruljunk. Amint látod mindez kárpótolja majd a brnoi találkozó szépségeit. No meg talán az, hogy készülök az ipari kiállításra is. De hogy el ne felejtsem, megírom azt is, hogy levelezek egy brnoi fiúval is. Szintén pionírvezető. Rendszeresen értesít mindenről, ami a városban és környékén történik, de legszívesebben munkájáról és szabad idejének eltöltéséről beszél. Jifinek hívják. De halgasd meg inkább, hogy most mit ír:

I

gazán sajnálhatod, Endre barátom, hogy nem lehetsz közöttünk. Pedig annyi minden készül itt a te számodra is. Az egész város apraja-nagyja, mind a találkozóról beszél és a maga módján mindenki tesz valamit

annak érdekében. Kezdve az állomás környékétől végig a Győzelem utcán, a Szabadság téren szinte ünneplőbe öltöztek még a házak is. Mindenütt feliratok, zászlók. De nemcsak itt, az egész városban mindenütt így van. Mintha az üzletek kirakataiban elhelyezett tablók mosolygós diákok arcaival is az ünnepet hirdetnék. A találkozó programjáról nem is beszélek. De légy türelmes azért, mégis csak elmondok egypár érdekességet.

MI IS VARJA A FIATALOKAT

A talAlkozö ALATT

Az egész találkozó ideje alatt a város minden színháza és mozija a fiatalok rendelkezésére áll. A parkokban és sportpályákon elhelyezett emelvényekről nem is beszélek. Az Állami Színház Janáéek operát ad elő a Ma- linovszkij téren. Egy másik színház, a Február 25. téren ad műsort. A Mr étik testvérekről elnevezett színház és a FuSík Színház sem marad tétlen a találkozó alatt. A Kerületi Bábszínház a Bratislavai utcában szórakoztatja majd a közönséget. A múzeumok rajongói is megtalálják a magukét. Megtekinthetik a

brnoi Munkásmozgalmi Múzeumot a Vörös téren, a Morva Múzeumot a Február 25, téren. A brnoi Városi Múzeum a Sítínger téren tárja ki kapuit. A Nemzeti Technikai Múzeum brnoi részlege a József utcában, az iparművészeti Múzeum pedig a Húsz téren várja a látogatókat.

De mit is soroljam tovább. Már ebből is láthatod, kedves Endrém, hogy nem mindennapos élményben lesz részük a vendégeknek. De mivel még egyéb mondanivalóm is van számodra, ezt a témát be is fejezem, azt azonban még elmondom, hogy a ti kerületetek küldötteiről Brno város harmadik körzetének fiataljai gondoskodnak majd, És még valamit. Ha módját ejtheted, legalább két napra gyere el hozzánk, mert Brno veled is számol.

N

o látod Tibor, milyen jó, ha az embernek barátai vannak másutt is. Mindenről, ami csak érdekli, könnyen értesül. Egy levél és postafordultával már kézben is a válasz. De hogy szavadon fogjalak, legközelebbi leveledben írj valamit Prágáról. Tudod, most ml érdekel legjobban. De tovább nem is zavarlak. Ne felejtsd, hogy már csak öt nap választ el a találkozótól, Jó utat és sok vidámságot a találkozón, Endre.

Mi másról is beszélgetnének ma a CSISZ-fiatalok, mint nagy ünnepükről a bécsi VIT előjátékáról, a brnoi országos találkozóról. Akik gondjaiktól megszabadultak, mint a nevezett tanoncfiúk, vidámak is lehetnek. öt nap nem nagy Idő, de arra elégséges, hogy a találkozó tiszteletére tett felajánlásainkat teljesíthessük.

(ny-d)

Hírügynökségi jelentések szerint az amerikai külügyi hivatal „engedékenyebb“ magatartásra szánta rá magát azokkal az amerikai polgárokkal szemben, akik a bécsi fesztiválon részt kívánnak venni. Az előző fesztiválokkal ellentétben most engedélyezik a kiutazást, mert — mint Washingtonban kijelentették — felismerték, hogy „sok amerikai fel akarja használni az alkalmat, hogy más népek fiataljaival találkozhasson.“

Különböző nemzetek fiainak találkozóját lehetővé tenni és ezzel a béke és barátság gondolatát szolgálni — ez a VII. VIT vezérgondolata. Ha a közvélemény nyomása miatt az Egyesült Államokban sem tudnak elzárkózni ennek a gondolatnak Igazsága elől, akkor vajon mfért viselkednek egyes reakciós osztrák körök amerl- kalabbul az amerikaiaknál? Az osztrák klerikális-fasiszta ifjúsági vezetők klikkje — írja a Volksstimme — most nagyon megjárta. Ök ugyanis az osztrák fiataloknak akarták a fesztiválon való részvételt megtiltani, amit még az Egyesült Államok kormánya is megenged a fiatal amerikaiaknak!

Május 24-én Regensburgban találkozóra jöttek össze az egykori Hitler- hadsereg volt tagjai. Az ösz- szejött gyülekezetben nem hiányzott a harcias szellem — eljöttek a papok is, akik áldásukat adták a gyilkoló náci hordákra. Képünkön: Kuff- ner volt tábori lelkész megáldja az új fegyvereket.

Kik ina is piros nyakkendő

Jelkép és valóság. Jelképezettség készsége, csak legym- annak, ami új és születik ha- tettünk. De amikor láttuk, hogy zánkban, valóság, a mindenna- a jobbak is kezdik kihagyni a pok feltörő ifjú valósága. Erről rajgyűléseket, meghökkentünk szeretnék ma szólni, fiatalok- és magunkban keresni kezdtük hoz az üzemekben és a szövet- a hibát. A tervek szerint meg- kezetekben, a közép- és szak- tartott tématikus gyűlések, az iskolákon, de a főiskolásokhoz őrsi és rajfoglalkozások, nem is, akik „még“ fiataloknak ér- „kapták“ meg a gyermekeket.

zik magukat

A pionírgyűlések az iskolai

. . . . , .... . munka gyengébb színvonalú

A piomrszervezet fennállásé- folytatásai lettek, a tanítási idő nak 10. évfordulóját ünnepli t>efejezése után. A gyermekek hazánk. Tíz küzdelmes észtén- fáradtak és morcak voltak, a dő sikerét, eredményét, kézzel- pionírszervezet munkája nem fogható és érzékelhető valósa- viditotta fel őket, nem hozta gát. Ez alatt a tíz esztendő bg kis gjetükbe az örömet. Ak- alatt sok mindent megertet- kor rájöttünk arra, — de ez is tunk, sok mindent másképp Iá- évekbe telti hogy másképp, tünk, mint b kezdet kezdetén. egészen másképp kell csinál- Kezdetben például nem tudtuk, nunk Vonzóbban, természete- hogy a piomrszervezet a gyér- sebben a gyermek játékos haj- mekek tömegszervezete. Vala- , ,t kíváncsiságát teljesen mifajta „válogatott“ gyermek- kieléaúve csapat elképzelését láttuk ma- Klele9ltve- gunk előtt és sokszor nem en- Még egy nagy nehézséggel gedtük be oda közénk, ahova kellett megküzdeni, a vezetők tartoztak a többieket, a szűr- kérdésével. A vezetők. Milyen kébbeket, gyengébbeket, akik- egyszerű és gyakran kimondott nek pedig elsősorban lett vol- szó, észre sem vesszük, mi na szükségük a gyermekközös- minden rejlik mögötte. Pedig ség nevelő hatására. oly egyszerű és magától érte. „ , . , tődő minden. A vezetőnek veAmikor kinőttünk a gyér- zefnje> irányítania kell. Sok mekcipökből, megértettük a to- szerefetteii lelkesedéssel, szen- megszervezet jelentőségét, ak- vedéllyeI_ Együtt örülni a gyekor meg sok formális akadályt *,------,

helyeztünk a fejlődés útjába, amely megakasztotta az egészséges kibontakozást. Volt úgy, hogy iskoláinkon csak a februári győzelem évfordulója, az Októberi Forradalom évfordulója, s esetleg a nemzetközi gyermeknap alkalmából vettek fel új pionírokat, akkor is oly kis számban, hogy az nem oldhatta meg a gyermekközösség e fontos, nagy problémáját.

Azután meg nem tudtuk, milyen is legyen az a pionírmunka.

Gyűléseink, ha meg is tartottuk őket, bizony nem nagyon vonzották a gyermekeket, és csodálkoztunk, amikor elmaradoztak. Amikor a gyengébb tanulók, a kevésbé szorgalmasak maradoztak el, akikben még nem fejlődött ki a fegyelmerekekkel, együtt élvezni a nagy

ünnepélyes pillanatokat, együtt átélni a kalandos élményeket, megmutatni a jövő nemzedékének, milyen nagyszerű a mi ifjúságunk élete. Sajnos a vezetők nem mindig értették meg, hogy ők a vezetők, ők a példakép. Gyakran elhanyagolták, a gyűléseket. Gyakran felkészületlenül jöttek, nem mutattak példát. Néhányan. De ez a néhány is sokat jelent, mert 10- 12 gyerek várakozását semmisítette meg felelőtlenségével. Hosszú ideig tartott, míg az igazgatók és az osztályfőnökök rájöttek arra, hogy minden a vezetőkön múlik és pedagógiai tudásuk egy részét, tapasztalataik kis csokrát átnyújtották nekik.

Ahol ez megtörtént, és egyre több ilyen iskolán, tapasztal1- hattuk a fejlődést, ott felvirágzott a pionírmunka. Voltak lelkes tanítók, akik az évek múlásával, és a pionírszervezet eredményeit látva megértették, hogy nincsen új iskola új gyermekszervezet nélkül. Hogy a régi módszerek megreformálásával nem lehet szocialista iskolát kialakítani, új módszerekre van szükség, és nem nélkülözhetik a CSISZ pionírmozgalmának segítségét. Lassan

tekintélyre tett szert a mozgalom, sokhelyütt a CSISZ járási titkárságai meg tudták teremteni a megfelelő összhangot a vezetők és a tantestület, a rajvezető és az osztályfőnök között.

És így haladtunk, fejlődtünk lépésről lépésre, míg elérkeztünk a tizedik évfordulóhoz. És íme, mit látunk? Tiz év munkája után az egész nyilvánosság arccal fordul a pionírmozgalom felé, a gyermeknevelés kérdéseinek tömkelegében mozgalmunk döntő szerepet játszik. Népképviseletünk választott szervei, a nemzeti bizottságok szeretettel fogadták a pionírszervezetek küldöttségeit, elbeszélgettek velük, megismerkedtek munkájukkal, élményeikkel, és nem egy funkcionárius bensőjében termékeny talajra talált a gondolat: ezentúl még jobban segítem a mozgalmat. Ez is a tizedik évforduló eredményeihez tartozik. S a tizedik évfordulóra felsorakozó pionircsapatok harsány dobpergése és kürtrival- gása közepette tűzték ki tagjaik mellére a büszke kitüntetéseket, a Köztársaság Kis Építője piros szalagját, s különleges munka érdemeiért ajándékozott kis ötágú csillagot, a Kis Technikus, a Kis Turista és más jelvényfokozatokat.

Az egyes járásokban és kerületekben a pártszervezetek által ajándékozott vörös zászlók előtt lefényképezték a legjobbakat, az élenjárókat, és a képek szép rámában sok helyütt ott díszelegnek már az iskolák folyosóján. A pionírnyakkendő becsülete nagyon megnövekedett ezekben a napokban. A tizedik évforduló ebből a szempontból is határkövet jelent a gyerekek életében.

A pionír sző, új konkrét tartalmat kapott a gyermekek életében. A CSISZ Központi Bizottsága által jóváhagyott „új nevelési rendszer“ megállapítja az egyes fokozatok tudnivalóit, mii kell hegyen kell Viselkednie, mit kell tennie a tanulónak akkor, ha tagja akar lenni ennek a nagyszerű szervezetnek. És a legkisebbek is készülődnek mér. Hetedikesnyolcadikos pionírok foglalkoznék a kis „szikrákkal“, mesélnek nekik élményeikről, a Timur őrsök beavatkozásáról ott, ahol szükség van, mesélnek a romantikus nyári táborról, s a kis szikrák fénylő szemmel, sugárzó arccal hallgatják és büszkén tekintenek le mellükre, a kis csillagra, amely annyit jelent: „Én is nemsokára pionír leszek!“

Minden megváltozott a tizedik évforduló idejében. Soha ennyire nem éreztük azt, hogy a szervezet él, a szervezet dolgozik és hatalmas társadalmi tényezőt jelent az iskolák életében, és a nagy nyilvánosságban. És még csak a kezdet kezdetén állunk, mert a szocializmus betetőzésének korszakában még erősebb, még öntuda- tosabb, még fejlettebb pionir- szervezetre van szükség. Közelednek a prágai nagy napok. Közelednek az országos ünnepségek. Kerületenként 600—1000 tagú pionírküldöttség érkezik majd június 20. után hazánk fővárosába, hogy dokumentálja a pirosnyakkendős gyermeksereg nagy fogadalmát: „Mi is arra készülünk, hogy részt vehessünk a nagyszerű mű, a kommunizmus felépítésében.“

És a prágai napok után ismét új célok állnak előttünk. Nyári táborokba vinni az egész tanulóifjúságot. Előkészíteni egy új. még erősebb és még edzettebb nemzedék sarjait. Ebből a szempontból különös jelentősége van a június végén a brez- női völgyben megrendezendő „Ifjú Turista Találkozónak“, amely országos méreteivel és nagyszerű tartalmával újabb lendületet ad majd a pionír- turista mozgalomnak. A brez- nóvölgyi találkozón részt vevő sok ezer ifjú turista elindul majd a Szlovák Nemzeti Felkelés nyomain, és így ez a találkozó eszmei tartalmával utat mutat majd minden pionírcsapatnak.

Mindennek a lényeges és fontos eseménynek kapcsán szólok most hozzátok, kékinges és pirosnyakkendős vezetők. Hozzátok, fiatal munkások, akik a fárasztó napi munka után üdülést találtok, lelki felfrissülést nyertek gyermekeink között. Hozzátok is, harmadfokú iskolák tanulói, akik szabad időtök egy részét pionírjaink nevelésével töltitek el. És hozzátok is, főiskolások, akik szintén eljártok közénk és nagy szeretettel gondozzátok a mi soksok szépet és jót áhítozva váró gyermekeinket. És hozzátok is fordulunk, kékipgesek, akik még nem jöttetek el a pirosnyakkendős kis pionírok közé. Ma minden tőletek függ!

Tőletek függ, hogy a következő tíz esztendő újabb nagy eredményekkel vigye előbbre nevelésünk ügyét. Ne legyen probléma iskoláinkon az, hogy honnan szerezzünk vezetőket. Jöjjetek tömegesen, verekedjetek a pionirvezetők funkciójának betöltéséért, mert szebbel, jobbal nem tehetitek tartalmassá szabad időtöket, életeteket. A pionírok várnak benneteket. Veletek akarnak lenni vasárnaponként is. Veletek akarnak menni a hegyek közé, a folyók partjára, az erdőkbe, kihasználni a késő tavasz, a nyár és a koraősz szép, napsütéses meleg napjait. Vezessétek őket. Ne legyen köztársaságunkban egyetlen pionírraj sem, amely ne a természetben töltené el szünnapját, szabad idejét. Kutassátok fel velük a vidék történelmi és munkás- mozgalmi jelentőségű helyeit, ismertessétek meg velük szülőhelyük állat- és növényvilágát, rendezzetek be gyűjteményeket, játszatok velük. Dalotoktól legyen hangos az erdő és a rét.

Kékingesek és pirosnyakken- dősök. A tizedik évforduló újabb munkára, újabb nagy erőfeszítésekre köt élez. Fogjatok vidáman és lelkesen küldetésetekhez, legyen ez a nyár fordulópont a ti munkátokban is, tegyétek még örömtelibbé gyermekeink életét.