Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-16 / 24. szám
FIATALOK FIATALOKNAK Ki ne emlékezne vissza arra az időre, amikor még nem léteztek üzemi konyhák és az építkezések közelében a munkások déli szünet alatt kikerestek valami hűvösebb helyet és a földre kuporodva fogyasztották el papirosba csomagolt szerény ebédjüket. Különösen a kőművesek éltek kóbor életet, csak idénymunkások voltak, többnyire idegen helyen kellett munka után nézniük. Keresetüket alaposan be kellett osztani, hogy „koszt és kvártélyra" teljen és haza is tudjanak valamit adni a családnak. Bizony alaposan összezsugorodott a kereset, mire kifizették a kvárté- lyos asszonyt meg esetleg a meleg vacsorákat. A kőműves többnyire csak a száraz „hazaiból" élt, amit a felesége vagy az édesanyja hetenként vele adott. Nagyobb építkezéseknél az első köztársaság idején fabarakkokat állítottak fél és azokban helyezték el a munkásokat. Az építkezési vállalatok azonban csak nehezen mentek bele a barakkok építésébe, mert az sok költséggel járt. Mire elkészült az építkezés, a barakkokat lebontották, az építkezési anyag rendszerint tönkrement és használhatatlanná vált. A kapitalista építkezési vállalatok a lehető legolcsóbb módon tákolták össze a munkás szükséglakását. Nem törődtek azzal, hogy a munkás milyen körülmények között él. Ma, a tervgazdaság korszakában a nemzeti vállalatok a költségvetés össze- állításánál természetesen előtérbe helyezik a munkásemberről való gondos- Sztranovszky K. kodást. Az építészeti vállalat n. v. most sikeresen úgy oldotta meg a munkások elhelyezésének kérdését, hogy az építkezés költségvetésének hét százalékából — ahelyett, hogy átmeneti barakk- jellegű szálláshelyekre fordítaná — munkásszállodákat épít. Bra- tislavában a Ruzinovban, nem messze a vágóhidtól most nyílt meg az első szálloda fiatal építő- munkások számára. Az épület még vakolatlan — most szerelik fel a fürdőszobákat, sürögnek-forognak az asztalosok, lakdtosok, de már csapatostul szállingóznak az új lakók. A portásfülkében már számok szerinti helyen ott lógnak a szobakulcsok. — Négyszázhatvankét fiatal munkás lakhat itt a szállodában — mondja készségesen a portás, Korompa bányaváros. Levegőjében apró, finom por szállong. Rárakódik a falevélre, az ablakragasztóra, az arcra, mindenre. Hanem, amott a délnyugati oldalon élénkszínűek, újak a falak. Hogyisne, most épülnek az új háztömbök! Lábukhoz ragasztva áll egy szerény házikó, az éjjeliőr „főhadiszállása“. Ebben virrasztja át az éjszakát Plesovsky József, a magyar vörös hadsereg 6. hadosztályának politikai komiszszára. Az öreg harcos hosszú lábaszára, magas homloka. Esze Tamást idézi. És néhány szava után kiderül, hogy a kuruc hőssel való rokonsága mélygyökerű, szellemi rokonság. Talán mérnöknek, vagy.éppen tanárnak született, de az élet akkor azt követelte tőle, hogy szabadságharcos legyen. És megállta a helyét derekasan. — Azóta, hogy kijártam a „Lányi-egyetemet“, mondja mosolyogva ... és nem szabad, hogy a szálloda lakója 22 évnél idősebb legyen. Tessék itt szemben felkeresni a szálloda tervezőnőjét, majd többet mond el az új szállodáról. FIATAL MÉRNÖKNŐ TERVEZTE — Huszonhat éves vagyok és ez a szálloda az első realizált tervem — kezdte Mária Krapko- vá, tervezö-mérnöknő. A terv szinte a szemem előtt válik valósággá. Ceruzájával végigsétált a tervrajzon és lelkendezve magyarázza. — Hogy-hogy tem“ ? „Lányi-egye— Lássa, ez itt a főbejárat. Most balra a közös ruhatárba érünk. Minden lakónak külön szekrénykéje van. Hazajön a munkából, leveszi piszkos munkazubbonyát, lábfürdőt vesz, le- zuhanyazozza magát, felveszi a tiszta melegítőjét és felmegy a szobájába. Nehéz kérdés volt megoldani, hogy a piszkos ruhába öltözött lakók ne keveredjenek össze a tisztákkal. Ezt sikerüt megoldani. Nem létezik, hogy piszkos munkaruhában kerüljön valaki a szálloda belsejébe. Ha már tisztába öltözködött, akkor kényelmesen helyet foglalhat a klubhelyiségben, minden emeleten van egy, vagy pedig lemegy a szálloda dísztermébe, ahol majd előadásokat vagy gyűléseket tarthatnak. Az építkezési vállalatnak központi üzemi konyhája van, a szállodában csak büfét találunk. Ha valaki reggelit vagy vacsorát akar készíteni magának, minden emeleten van egy remekül felszerelt konyha. És ha valaki rosszul érzi magát, a földszinten felkeresi az ambulanciát. Betegek számára izolációs szobák vannak fenntartva, külön fürdőszobával és mellékhelyiségekkel. No most nézzük meg ... FIATAL KONSTRUKTŐRÖK ÉS SZERELŐK serényen munkálkodnak az egészségügyi központ helyiségeiben. Az ajtóban már ott olvashatók a feliratok: röntgen, fogorvos, belgyógyász, laboratórium, várószoba. És milyenek a lakószobák? — Minden szobában hárman- négyen lakhatnak, vadonatúj házatok, paplan és takaró várja az új lakót, minden szobában rádió és természetesen központi fűtés. Lassanként már elkészülnek a szobák és jöhetnek a lakók. Menjünk csak a szálloda felvételi irodájába. FIATAL A SZÁLLODA VEZETŐJE IS — Eddig már vagy hatvanon laknak itt, ahogy elkészülünk a belső berendezéssel, úgy fogadjuk a jelentkezőket. Türelmetlenül várják a költözködést. — Hát bizony türelmetlenül — mondja az egyik várakozó és bemutatkozik: Csölle János, a panel üzemben dolgozik, 20 éves. Ezerhatszáz koronát keres havonta, de eddig még nincs lakása. — Szüleim Füssön laknak, én meg — no hát elmondom, az üzemben, az ösz- szeszerelt „lakásegységekben" lakom, dehát mihelyt elkészül a panel házrészleg, egy házzal tovább kell állnom. Sztranyovszky Károly géplakatos elmondja, hogy a konyhának örül a legjobban. Jókáról a szülők nak örülök, — Csölle János mindig sok tojást küldenek be. Olyan palacsintát csinálok, hogy még a lányok is megirigyelik. — Hát jó is, ha majd főzhetünk, de én a fürdőszobának örülök a legjobban, — mondja Mészáros Ernő. Minden nap fürödni akarok, televízorunk is lesz és nem járunk majd any- nyit a moziba — no meg a kocs- Mészáros Ernő mába. — Én meg an- mondja Bárky Ferenc —, hogy csendes tanulószoba is lesz, mert tovább szeretnék tanulni. — Hát csak csend és rend legyen itt a szállodában — mondja Bakula József, a szálloda vezetője, — miközben atyáskodó gondoskodással jegyzi fel az új lakók adatait. — Reméljük, az új lakók megbecsülik a szép kényelmes otthont, és tudatában vannak annak, hogy apjuk még tarisznyában vitte magával a heti elemózsiát és a földre kuporodva fogyasztotta el az ebédjét. A mai fiatalok ezt sokszor elfelejtik és természetesnek találják a kényelmet és jólétet. Könnyen veszik, amit ingyen kapnak. — Hogyan, hát ezt a szép lakást ennyi korszerű kényelemmel csak nem kapják ingyen? — De bizony teljesen ingyen és az építkezési vállalat nem von le a bérükből egy fillért sem. M. M. LAZ ott valahol egy pont elindul. Nő, kavarog, közeleg, ideér. Jaj! Zuhanok! Görget a lavina. Szédülten zúdulunk a mélybe, melynek nincs vége! Ott valahol kavicsnyi súly gördül. Hull. Zúg vadul. Jaj! összezúz! Vér és a hús mint mozsárban úgy törik össze bennem örökre! a mag Ott valahol egy szikra gyúl. Csóvát vet. Itt sistereg fejem felett. Jaj! Velem együtt lobban... Vagy csak voltam? Irta: ZALA JÓZSEF „ißdnyi-egyetetnet mmoáern... 44 — Az. így nevezték el a soproni fegyházat. Amikor ugyanis a fehérek leérték a Tanácsköztársaságot, ä sok vörös katonát börtönbe tetették. Hanem a buzgó Hor- :hy-fiúk, hogy nagyobb érde- neket szerezzenek, behurcollak olyan embereket is, akiknek fogalmuk sem volt a kommunista elvekről, a szocializmusról. Ezek a kétszeresen ártatlan áldozatok a tömlőc falai között részesültek felső politikai oktatásban. A börtönt azután Sopron vármegye hírhedt főügyészéről nevezték el „Lányiegyetemnek.“ A véreskezű fiskális nem is sejtette, hogy aranyos pályája folyamán akarata ellenére szolgálatot is tett a kommunista mozgalomnak. Mindezt az öreg harcos olyan nyugalommal mondja el, mintha nem is a halál tőszomszédságában töltött időkre emlékezne vissza. Pedig felette lógott a hurok, a biztos kötél elől szökött meg a börtönből. A higgadt megfontoltság azelőtt is jellemző vonása, erénye volt. Ezzel mentette meg a hadosztály tüzérségét az egyik Hernád-völgyi ütközetben. Kora hajnalban jelenti a zászlóaljparancsnok — őrnagy volt —, hogy az első arcvonal kész a támadásra. Plesovsky elvtárs belenéz az őrnagy vizenyős szemébe. — Van a tüzérségnek elég muníciója? — Bőven! — S a gyalogság milyen erős? Képes ... ? — De kérem! Minden arányos — válaszol zavartan színlelt ingerültséggel az őrnagy. Plesovsky elvtárs megőrizte nyugalmát és tovább kérdezett. — Hova osztotta be a parasztokat ? (Parasztoknak nevezték azt a zászlóaljt, amely a hadosztály alakulásakor hozzájuk szegődött, de nem vált a hadosztály szerves részévé. Többnyire cse- — Azokat legszívesebben ha- lédek voltak, ruhájuk polgári zaküldenénk, mert még szé- ruha volt. A tisztek lenézték gyent hoznak ránk. Elvégre az őket. Ennek ellenére nem sza- ökrösfogat meg a rongyos se- kadtak el a 6. hadosztálytól és reg összeegyezhetetlen a kor- kezdeményezően mindig az él- szerű hadviselés elveivel, vonalban harcoltak.) .... .....................— Plesovsky elvtárs már érezte honnan fúj ászéi, de hangliÜÉtó-St ja nyugodt maradt. — Ez nem beszéd elvtársam, mérte a feddő szót a politikai komiszszár. Az őrnagy utálatos fintort vágott felé. — Elmehet! — csattant a politikai tiszt hangja. Az' őrnagy jóval előbb kiszemelte azt a helyet, ahonnan jól látják majd a légiósok, s a megbeszélt jelek alapján mindenről értesítheti őket. Most azonban ez a beszéd szeget ütött a fejébe s nem tudta mitévő legyen. A tűzparancsot nem kapta meg. Kis habozás után döntött. A két öreg harcos: Ptesovsky József a „Lá- Elvégre ki tudja, nyi-egyetem előadója“, és Pavlovszky Pál, milyen a híres Bonyhády-különítmény tagja. beszédet folytatott PlesovsEMLÉKMŰVEK Murány (röcei járás). A német fasiszták itt 12 partizánt kivégeztek. A főtéren felállított emlékmű felirata a kö- . vetkező: „Elestek, hogy mi élhessünk.“ Kulturális hírek O Nagy sikerrel most mutatták be Prenko Jokov albán zeneszerző Mrika című operáját, amely az első albán opera. • A Lenin békedíjat a 75 éves Kostas Vernalis görög írónak ítélték oda. A mai görög irodalom vezető egyénisége, szatirikus műveivel a burzsoá erkölcs hazugságait fedi fel. • A prágai Tyl-Színházban már készülnek Darvas József Kormos ég című drámájának bemutatójára. A dráma egyes helyein aláfestés gyanánt az így történt című dokumentum film képeit vetítik. A film vetítése fokozza a darab jeleneteit és közvetlen kapcsolatba hozza a nézőközönséget az ellenforradalom menetével. A darabot a szocialista kultúrforradalom országos kongresszusa résztvevőinek június 11-én mutatják be. A lakosság mindenütt lelkesen fogadta a vörös katonákat. Hogyisne! Hiszen a szabadságot,a szebb életet hozták magukkal kyval és mire kiderülne, addigra ... Elindult előre. Plesovsky elvtárs ezalatt már elérte a tüzérség vonalát s a lövészárkokban a gyalogságot kereste, de sehol egy fia katonát nem talált. Eszébe jöttek az őrnagy szavai: „minden arányos...“ Lelőni a gazembert! Ebben a pillanatban megszólaltak az ágyúk. A föld idegesen megremegett, a fák halk riadtsággal susogtak. Az ellenség tűzzel válaszolt. — Árulás! Plesovsky rohan a balszárnyra, a parasztokat keresi: gyalogság nélkül a tüzérség veszve van! — Bajtársak, elvtársak! Az ágyúitokat hagyjátok itt, húzódjatok az erdőszél vonalán jobbra, védeni kell a tüzérséget. A parasztok hidegen nézik az „oficírt“, nem hisznek. A politikai biztos kér, parancsol, könyörög. Végül is a cselédzászlóalj parancsnoka megérti — a helyzetből érti meg — nem pedig hiszi — miről van szó s int a katonáinak. A parasztok pillanatok alatt elfoglalják helyüket. — Csak rövid időre elvtársak!, amíg megjönnek a rohamisták. Azt az őrnagyot pedig ... mint a kutyát! És minden tisztet, aki ellenetek szól. Plesovsky komisszár lóháton rohant a rohamcsapatosokért. A hadosztály büszkesége csupa fiatal markos munkásgyerek. A rohamisták most már a parasztokkal közösen tüzelnek. Tűzzápor, láva tör a légiósok hadállása felé. Egymás mellett fekszik a parasztkatona és a munkásrohamista. Lőnek és nyomulnak előre. Plesovsky mosolyog és a parasztok vezére szintén mosolyog. Most aztán megyünk előre, egész Kassáig. Meg sem álltak a vörös katonák csupán Szepsinél, de akkor is csak azért, mert a légiósok a Bankóról, Kassán túlról belőttek volna rájuk, márpedig kár lett volna Rákóczi szép városáért. Persze, amikor már a légiósokat messze űzték Kassától, a vörös katonák csak kíváncsiságból is befutottak a városba. Nem hosszú időre, hiszen tovább kellett menni, űzni kellett az ellenséget... A vén harcos most már a beszéd medrében haladt, egymást követik az emlékezések szép és nehéz, kedves és szomorú eseményekre: Eperjes felszabadítása, a nagylámpási katonaláza* dás, az első vereségük stb. Éppen elég volt, talán sok Is egy életre, de azért nem volt hiába! PETRIK JÓZSEF
