Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-16 / 24. szám
Tapasztalatcsere: Egy nap a szenei járásban Kora reggeli napfény aranyló sugaraiban fürdik a határ. A kalászba szökő gabona ritmusosan himbálódzik a tavaszi szellő játékos fuvallatára. Elég korán van még, de arra már késő, hogy a szenei EFSZ gyártelephez hasonlóan kiépített gazdasági udvarában a növénytermesztő csoport tagjaival találkozhatnánk, ök már régen a határban vannak és gondos kezekkel ápolják a jó termést ígérő növényeket. Az állattenyésztő csoport tagjai is munkájuk befejező részét végzik. Többen már végeztek is közülük, s most már ők is a határba készülnek, hogy segítsenek a növényápolási munkákban. Ez a körülmény ugyan nem akadályoz bennünket abban, hogy megtekintsük a gazdasági épületeket, főként ami a leginkább érdekel bennünket, a szabad elhelyezésű növendékállat istállót és az önetetési módszerre berendezett hizlaldát. Ez az istálló valóban érdekes látvány, de még inkább gazdaságos építmény, s amellett egészséges is. Jó tulajdonsága még az is, hogy lényegesen olcsóbb, mint a tipizált istállók. Egy 70 férőhelyes istállónak a felépítése alig 30 ezer koronába került és nem kellett sok építőanyag, úgy, hogy az anyag nagy részét helyi forrásokból nyerték. Az állatok elhelyezése ebben az istállóban megkönnyíti a munkát is. Az önetetési módszer lehetővé teszi, hogy egy munkaerő aránylag könnyű munkával T0 növendékállatot gondozzon. Két ilyen szabad elhelyezésű növendékállat istálló van a skenci szövetkezet gazdasági udvarán. A kettőben összesen 140 növendékállatot helyeztek el. A gondozással járó munkát pedig Filó Károly látja el feleségével. Filó Károly örömmel beszél munkájáról, látszik, hogy szereti az állatokat, tud velük bánni. Gondoskodása meglátszik az állatokon is. Jó erőben vannak és egészségesek. A napi súlygyarapodás átlag 60—65 dkg darabonként. — Az állatok elhelyezésén még javítani akarunk, — mondja Filó Károlyné. — Tervünk, hogy itt az istálló mellett elterülő őszi takarmánykeverékkel bevetett területet a takarmány betakarítása után körülkerítjük és „villanypásztorral" fogjuk ott az állatokat őriztetni. Ezzel még több mozgási lehetőséget adunk az állatoknak, s így egészségesebbek lesznek. így elejét vesz- szük a megbetegedésnek és fokozatosan kitisztíthatjuk állományunkat. Ezekután az ifjúság kérdésére terelődik a szó. A legtöbb szövetkezeti tag dicséröleg nyilatkozik a szövetkezetben dolgozó fiatalokról, akik minden munkaszakaszon megállják helyüket. Helyesnek bizonyult az az elhatározás is, hogy ifjúsági munkacsapatot szervezzenek. A fiatalok ebben a csapatban jól dolgoznak. JÓ munkájukkal bebizonyították, hogy fölösleges volt a kételkedők aggodalma, amikor azt mondották, hogy a fiatalság már elidegenedett a mezőgazdasági munkától, s inkább az/iparban szeretne dolgozni. Sajnos a blatnéi szövetkezetben, melyet szintén meglátogattunk, már nem ez volt a helyzet, jóllehet az utóbbi időben már itt is javulás mutatkozik. Harsányi elvtárs a szövetkezet elnöke dicséröleg beszélt ugyan a szövetkezetben dolgozó fiatalok munkájáról, de fájlalva toldotta meg szavait azzal, hogy jó lenne, ha sokkal több fiatal dolgozna a mmm A szenei EFSZ szabad elhelyezésű istállója, melyben 70 növendékállat tartózkodik. szövetkezetben. Igaz, nem elégszenek meg csak a hiányosság megállapításával. Eddigi intézkedéseik az mutatják, hogy igyekeznek pótolni a mulasztást, melyet ezen a téren elkövettek. Ez abból is kitűnik, hogy míg az 1958/59-es iskolaévben csak három fiatalt nyertek meg a mezőgazdasági tanoneviszony megkötésére, akik a szomszéd faluba járnak elméleti oktatásra, addig idén a szövetkezet a falubeli fiatalok számára önálló tanonciskolát szervez. Ez helyes is, mert a szövetkezetben szükség van a fiatalok szorgos kezére. De nemcsak ezt Ezt a két kislányt, Benkovsz- ky Blankát és Kovács írónkét akarja a szövetkezet vezetősége baromfitenyésztő iskolára küldeni. A baromfifarmon már most is jól dolgoznak. A szövetkezet ve- retősége annyira bízik bennük, hogy a baromfi gondozásán kívül rájuk merték bízni a keltetőgépek kezelését is. Képünkön a szövetkezet elnökével, Harsányi elv- |f társsal fogóz- kodtak össze. az intézkedést akarják foganatosítani. Azt tervezik, hogy azokat a fiatalokat, akik koruknál fogva már nem léphetnek tanonevi- szonyba, teljes számban megnyerik a szövetkezeti munkaiskola látogatására, néhányat pedig in- ternátusi iskolázásra szándékoznak küldeni, mint pl. Benkovszky Blankát, Kovács Irént, akik a baromfifarmon dolgoznak már most is és nagy előszeretettel végzik ezt a munkát. A szövetkezeteken kívül meglátogattuk még a szenei helyi gazdálkodási üzem téglaégetőjét is és az állami gazdaság két osztályát. A téglaégetönél meglepődve láttuk, hogy az ott dolgozó munkásoknak csaknem a fele fiatal fiú. Faraga elvtárs, a szenei járási pártbizottság titkára dicséröleg nyilatkozott a munkásokról s köztük a fiatalokról. Magyarázatából kiderült, hogy a téglaégető munkásai naponta kb. 10 ezer téglát vetnek ki. Ezzel a munkájukkal megkönnyítik az építkezési anyag beszerzését és hozzájárulnak, hogy a szenei járás az építkezés terén teljesítse a kitűzött feladatokat. A legkellemesebb meglepetés azonban az állami gazdaság po- rosi osztályán ért bennünket. Az egyik istállóra kiakasztott tábla már messziről hirdette, hogy az osztály ifjúsági állattenyésztési csoportja a „Szocialista Munka- brigád" büszke cím elnyeréséért küzd. A csoport Kanisová Anna és Romanik György vezetésével dolgozik. a vrr előtt Egyre jobban közeledik a VIT. A fiatalok készülődnek is a nagy találkozó megünneplésére. A vágsellyei járás fiataljai a Világifjúsági Találkozó sportjelvénye megszerzésén fáradoznak. A CSISZ járási vezetősége mellett működő testnevelési bizottság tagjai meglátogatták az alapszervezeteket. A fiatal sportolókkal együtt megszervezték az említett jelvény megszerzésének előkészületeit. A szervezés sikeres volt. Farkasdon eddig már 20 fiatal szerezte meg a VIT sportjelvényt. Tornó- con több mint 100 fiatal viseli büszkén a jelvényt. Bekapcsolódtak a pionírok is és különösen Vágvecsén járt eredménnyel a pionírok mozgalma. Az egész vágsellyei járásban 348 fiatal szerezte meg eddig a VIT sportjelvényt. A falusi alapszervezetek ezenkívül a VII. VIT-el kapcsolatban beszélgetéseket is kezdeményeztek. A beszélgetéseken a fiatalok megvitatják a VIT jelentőségét, továbbá felkészülnek a VIT 1 napjainak megünneplésére. A fiatalok körében kifejtett testnevelési munka egyik lelkes szervezője Pet- rikovics Ervin, aki a CSISZ \ járási testnevelési bizottságának is elnöke. Rendszeresen látogatja az alapszervezeteket és sportolásra lelkesíti a fiatalokat. VÄRNAY TIBOR ! t«; Mikor elért eredményeikről kérdeztem, büszkén válaszolt: — Csoportunk kötelezettséget vállalt, hogy naponta átlag 9 liter tejet fejünk egy tehéntől. Vállalásunkat teljesítjük. Ez ideig a napi átlag egy tehéntől 10 liter. De nemcsak a munkát tartjuk szem előtt. Igyekszünk csoportunk tagjait úgy nevelni, hogy a munka utáni szabad idejüket nemes, célszerű szórakozással töltsék, s az eddigi eredményeink azt mutatják, hogy a „Szocialista Munkabrigád" címet ki is érdemeljük. Sok volna elsorolni, hogy ez alatt az egy nap alatt mennyi minden tanulságosat láttunk a szenei járásban. Ez az egy nap meggyőzött bennünket, hogy az ottani dolgozók, öregek és fiatalok egyaránt mindent megtesznek a XI. pártkongresszus által kitűzött feladatok teljesítéséért. VARGA ERNŐ CUKORBABAK Sok szép lány van a világon, nagyon sok, - vágott a beszélgetésbe Mihály barátom. Eléggé hangulatos volt ez a beszélgetés, s így megérdeklődtük, vajon hol látott ő egy rakáson annyi sok szép lányt. — Esztergomban láttam — mondotta, még hozzá el sem képzelitek, milyen helyen. — — Mivel tudta, hogy úgy sem találnám ki, azonnal ráduplázta, hogy a primáspalotában, méghozzá 1943-ban. Olyan szép lányok voltak ott, hogy még most sem felejtette el, pedig felesége is van már. Megjegyezzük, hogy példás családi életet él. Azt is elbeszélte, miért járt a primáspalotában. Fiatal volt és többre vágyott, mint amit helyzete akkor nyújtott neki. Gondolatban csűrte- csavarta élete sorsát, s nem adta volna egy fél országért, ha legalább tíz évre pontosan előre tudott volna látni. Ez nem adatott meg neki és úgy határozót^ hogy tanulni fog, mert a tanulás sohasem szégyen. Az akkori lehetőség szerint mindent latba vetve elhatározta, hogy beiratkozik távtanulóként a polgári iskolába. Négyéves iskola volt ez, nem komoly értelmiséget faragott, hanem alázatos szolgákat, úrkiszolgálókat. De ha nem volt más választás, sem lehetőség, mit tett volna Mihály? Tizenhét és fél esztendős korában Esztergom-táborba ment, hogy az ottani polgári iskolában, ami természetesen egyházi vezetés alatt állott, megérdeklődje, milyen feltételek mellett állhat be a távtanulók sorába. Az iskola igazgatója stólás, középkorú paptanár, sötétkék reverendában fogadta és mosolyogva udvariasan ültette le az asztalhoz, magával szemben. Amikor világosan megtudta Miska óhaját, még kedvesebb lett és örömmel közölte, hogy bizony kellenek jó tanulók az iskolára, mert a korparancs szerint csak művelt emberek uralhatják az európai térséget. E politikai kenetteljesség után azonban észrevette, hogy Miska nem valami alázatos arckifejezésű és nem az a típus, hogy térdenállva csúsz- szon az oltár előtt. A papok az alázatos arcot szerették. Annak rendje-mődja szerint meg is kérdezte Miskátől, hogy hova való. Miska bemondta faluja nevét. Ahá! — csapott egyik tenyerével a másikba a pap. Hiszen akkor te felvidéki vagy. Mondd csak meg őszintén — nézett a szemébe, — nem vagy te kommunista? Miska hirtelen nem is tudott mit felelni, mert valóban nem volt kommunista, nemigen tudta a politika ábécéjét. Azonban — elbeszélése szerint — rettenetesen meggyűlölte a papot, mert finom ösztönével megérezte, hogy az egyházi törvények szerint valamit az nem talál rendben körülötte. Világosan tudta, hogy ezért fikciőzik vele a pap, ezért tesz politikai köntörfalazásokat. Egyszóval nem nyerte meg a paptanár tetszését. Végre némi huzavona után azt mondta neki a pap, hogy „nézze fiatalember, én magát szívesen felveszem az iskolába, ha erre aláírásával engedélyt ad Stempey László főtisztelendő úr, aki az egyház- megyei iskolák ügyeit intézi. Megtalálhatja őt a primáspalotában.“ Leírta Mihálynak az ajtószámot és a nevet, majd elbocsátotta. így lerázta Miskát a nyakáról. Rövid idő múlva Miska a pri- máspalota ajtaján kopogtatott. Háromszori kopogtatás után benyitott a hosszú folyosóra és süppedő szőnyegeken folytatta útját. Felment az első emeletre, izgalmában az 5-ös számú ajtó előtt háromszor törülte meg az orrát. Érezte, minden elveszett, tudta, nem veszik fel az iskolába, de ha már a kálváriájá- rásra adta magát, megjárja az olajfák ''hegyét. Benyitott és legnagyobb meglepetésére nem stólás, reverendás papok, hanem igazán szép fiatal lányok fogadták. Göndörhajúak, szőkék, barnák. Szépek, mint a cukorbabák. A másik szobába tessékelték, amikor megtudták miről van szó. Há nem aláírásos engedély kellett volna, elintézték volna talán a lányok Miska felvételének ügyét. De a pap ravasz volt, tudta, hova küldi Miskát, azért kért aláírásos engedélyt, nehogy a cukorbabák intézzék el Mihály iskolába jutását. A másik szobában, ahová belépett, szintén lányok ültek, gépen írtak, körmöltek valamit. Azok viszont a harmadik szobába küldték, nagy tisztelettel mutatva az ajtóra, hogy ott okvetlenül háromszor kopogjon, mert a fötisztelendő úr kicsit nagyot hall. Válasz nem hallatszott a kopogtatásra, de az egyik lány intett, hogy csak lépjen be. Mihály benyitott és ott állt egy öreg pap előtt, aki összegörnyedten töprengve ült asztalánál. Hirtelen nem tudta, hogyan köszönjön, előbb jőna- pot akart és nehezen hagyta el száját a „dicsértessék.“ A pap észrevette zavarát, s meg is jegyezte, hogy „csak bátran fiam dicsérni az Istent. Ötven napi búcsú jár azért a katekizmus szerint.“ Finoman, halkan, szaggatottan beszélt, atyáskodó kézmozdulatokkal. Amikor Mihály előadta kérését, nyelt egyet a főtisztelendő úr és fürkészően vizsgálgatta a fiút, majd felállt és csoszogva sétált a szoba piros szőnyegén. Kis idő múlva megállt Miska előtt és azt mondta, hogy alaposan megfontolt mindent és ő bizony úgy látja jónak, ha nem ad engedélyt a felvételre. Ezzel vége is lett az audienciának. Mihály bárgyún csukta be az ajtót. Csak a cukorbabák mosolyogtak, azok a gyönyörű szép lányok, akiknek arcán megfagyna minden bánat. Nem apácák, se nem barátok dolgoztak bizony a palotában, hanem szép lányok, mert szerették a papok a virágot. Miska nem volt ministráns- vágású legény és az arcvonása sem volt misztérium-sugalló látvány. Nem került az iskolába, mert azt gyanították, hogy kommunista, pedig szegény akkor nem tudta még e szó értelmet sem. Ma már párttaq és »eioobb iskolát is végzett. De a primáspalotában látott szép lányokat mai napig nem felejtette el. BAGOTA ISTVÁN A BOLYI PIONÍROKRÓL A bolyi nyolcéves középiskola pionírjai első helyre kerültek a királyhelmeci járásban a szervezetükben végzett munkával. Elsősorban Pikó Béla igazgató- tanítónak köszönhetjük a sikereket. Az igazgató kezdeményezésére megszervezték a politechnikai műhelyt. A műhely berendezésében sokat segített a gépállomás is. Továbbá jelentős mennyiségű hulladékvasat is gyűjtöttek a bolyi pionírok. Legutóbb 30 mázsa ócskavasat gyűjtöttek a Latorca folyó mentén. A politechnikai műhelyben is nagy lelkesedéssel dolgoznak a pionírok és egyre jobb eredményeket érnek el. MOLNÁR JÁNOS, Boly. ÖTSZÁZ KORONA A SZOLIDARITÁS ALAPRA A vágsellyei mezőgazdasági kertészeti mesteriskola CSISZ- tagjai kiváló eredményeket értek el a tanév folyamán. Az eredményekhez Preiner' Tibor, iskolánk igazgatója is hozzájárult. Jelenleg a VII. VIT ünneplésével foglalkozunk, s ezzel kapcsolatban a Szolidaritás Alapra 500 koronát gyűjtöttünk. Védnökséget vállaltunk a vág- királyfai EFSZ felett, az év folyamán 2000 brigádórát dolgozunk a szövetkezetben. Parkosítjuk az iskola környékét is. A tangazdaságban szintén eredményes munkát végzünk és tizenöt CSISZ-tag készül a Fu- csík-jelvény megszerzésére. A politikai nevelést is szem előtt tartjuk. Alapfokú politikai előadásokat rendeztünk 57 tanuló részére, a pártszervezet iskolázásán pedig 27 tanuló vett részt. A politikai nevelésnek köszönhetjük, hogy Gacsó István, Tóth Tibor és Szilágyi József tanulók Negyeden és Vág- farkasdon eredményesen járultak az EFSZ megszervezéséhez. FAZEKAS JÓZSEF, PMS, Vágsellye. LEVELEZŐ CSOPORTOKAT SZERVEZTEK A komáromi magyar tannyelvű 11 éves középiskola tanulói levelező csoportokat alakítottak. A 9. és 11. osztályokban elhatározták, hogy kapcsolatba lépnek a Szovjetunió és más népi demokratikus országok tanulóival. A levelezéssel nyelvtudásukat is bővítik és erősítik barátságukat más országok fiataljaival. Az iskola tanulói közül 214-en leveleznek szovjet komszomolistákkal, 120-an szlovák és cseh pionírokkal, 68-an pedig magyarországi úttörőkkel. Ezek a számok is arra vallanak, hogy a fiatalok szem előtt tartják a barátságot és a békét. RATIMORSZK? GYULA, tanító, Komárom. VERSENYFELHÍVÁS A losonci Element Gottwald Építészeti Felsőiskola tanulói is hozzájárulnak hazánk felvirágoztatásához. A tanulók versenyfelhívást tettek közzé. A verseny keretén belül iskolák építési terveit dolgozzák ki, továbbá részt vesznek az iskolák építésénél is, 2 — 5 hétig tartó brigádmunkán. A verseny ez év június 1-én kezdődik és 1960. június 30-án ér véget, s a versenybe minden olyan brigádmunka beleszámít, amit az iskolák tanulói 1959. május 30-a óta végeznek. A versenyre június 15-ig jelentkezhetnek a losonci Építészeti Felsőiskolánál, ahol ezzel külön bizottság foglalkozik. A győztes iskolát díszoklevéllel, valamint az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal tárgyi jutalmával tüntetik ki. SÖLYOM LÁSZLÖ, Losonc. ÚTTÖRŐ VENDÉGEK A királyhelmeci járásban is fényesen megünnepelték a pionírszervezet tízéves fennállását. Az ünnepség alkalmából a baráti Magyarországról egy öttagú úttörő küldöttséget láttak vendégül a királyhelmgcl járás pionírjai. A vendégek itt-tartóz- kodásuk ideje alatt több iskolát meglátogattak. Találkoztak többek között a leleszi, királyhelmeci és a bolyi iskola pionírjaival is. Kellemesen szórakoztak, kicserélték tapasztalataikat és szoros barátságot kötöttek. A járás pionírjai vállalták, hogy valamennyien megszerzik az Ifjú Építő jelvényt. MOLNÁR JANOS, Boly. Vasárnap délutánonként sokan keresik fel a bratislavai botanikus kertet. Felnőttek és gyermekek sétálnak a szebbnél szebb növények közt és elgyönyörködnek a tó szépségében la.
