Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 3. szám

Az elmúlt héten’ két kérdés foglalkoztatta a világot: A Né­metországgal kötendő békeszerződésre vonatkozó szovjet javaslat és Mikojan elvtérs látogatása az Egyesült Államokban. Természetesen más események is történtek, amelyekkel érdemes foglalkozni. Leopoldville-ben Belga-Kongó fővárosá­ban a nyugati sajtóirodák szerint „a lakosság körében ideges­ség uralkodott“. Ezt úgy értelmezzük, hogy bizonyos nyugta­lanságok voltak észlelhetők. Amint tudjuk, vagy tizennégy nappal ezelőtt ebben a városban zavargások kezdődtek és a munkanélküli négerek megtámadták az üzleteket és a fehé­rek városnegyedét. A rendőrség kénytelen volt közbelépni és az eredmény: sok néger halott és 30 fehér sebesült, statá­rium és a belga ejtőernyős különítmények érkezése. Szudán, Ghana és más északafrikai önálló állam megalakulása szem- melláthatóan mély hatást gyakorol e világrész többi országai­ban is. Ezért elvárhatjuk, hogy a fekete Afrikáról és a néger nép szabadságharcáról majd egyre többet olvasunk. Genfben újból összejött a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére irányuló konferencia, amely előtt két kérdés megoldása áll. A tárgyaló felek között a következő kérdések­ben még nem tudnak megállapodásra jutni. Az első kérdés: milyen időtartamra kössék meg a nukleáris kísérletek beszün­tetésére vonatkozó megállapodást. (A nyugati nagyhatalmak csak egy év tartamára mutatnak hajlandóságot). A második kérdés: az ellenőrző bizottságban milyen módon történjen a szavazás. A nyugati nagyhatalmak azt javasolják, hogy a szavazatok többsége döntsön, míg a Szovjetunió az egyértelmű határozatok elfogadása mellett van. Hogyha az előbbi javaslatot fogadnák el, akkor semmi sem akadályozná a nyugati hatalmakat abban, hogy saját akaratukat kénysze­rítsék rá a Szovjetunióra, amely mindig kisebbségben maradna. MIKOJAN ÚTJA Amikor körülbelül négy hét­tel ezelőtt az amerikaiaknak az Atlasz-rakéta segítségével si­került kibocsátani az egyik legnehezebb műholdjukat, ezt az eseményt nyugaton nagy katonai sikernek könyvelték el. Akadtak olyan amerikai folyó­iratok is, melyek olyan térké­peket közöltek, ahol fel volt tüntetve, hogy a Szovjetunió melyik területét lehetne Atlasz­rakéta segítségével elérni. „Az Atlasz-rakéták — írta győ- zelemittasan az „U. S. News and World Riport“ — majdnem egész Szovjetoroszországot elérhetik, mivel az akciósugara 6300 mérföldet tesz ki“. „Az erők viszonya az Egye­sült Államok javára billen“. Ezt Irta december 12-én ugyan­az a folyóirat. A szovjet űrra­kéta kibocsátása azonban eze­ket a híreket és feltevéseket megcáfolta. Hiába kutatnánk olyan szovjet kijelentés vagy cikk után, amely az űrrakéta kibocsátása után ilyen követ­keztetésekre jutna és hasonló háborús húrokat pengetne. Sőt ellenkezőleg. Mikojan néhány nappal a szovjet űrrakéta kibo­csátása után érkezett az Egye­sült Államokba. Nem azért, hogy az Egyesült Államokkal szemben a Szovjetunió fölényét hirdesse, hanem csakis azért, hogy a lehetőségek szerint olyan beszélgetéseket folytas­son, amelyek a nemzetközi fe­szültség enyhüléséhez vezetnek. Még megemlítjük, hogy Mikojan elvtárs nem az amerikai kor­mány meghívására ment az Egyesült Államokba, hanem a Szovjetunió nagykövetének ven­dége és így tisztán szovjet kezdeményezésről van szó. Az amerikai nép őszintén és barátságosan fogadja Mikojan elvtársat. Reméljük, hogy lega­lább részben hasonló őszinte­séggel és »barátsággal találkozik a felelős amerikai politikusok körében is. A NÉMET BÉKESZERZŐDÉS Az elmúlt héten a szovjet kormány Németországgal való békeszerződésre vonatkozólag javaslatot terjesztett a nyugati kormányok elé. • A Szovjetunió egyidejűleg azzal a javaslattal jött, hogy a békeszerződés megkötése céljából két hóna­pon belül békekonferenciát hív­janak össze Prágába vagy Var­sóba. Megpróbáljuk pontokba fog­lalni, hogy a szovjet kormány lényegében mit javasol: Békeszerződés megkötését a Német Szövetségi Köztársa­sággal és a Német Demokrati­kus Köztársasággal. Nyugat-NémetOrszág lépjen ki az atlanti paktumból. A Né­met Demokratikus Köztársaság viszont a varsói szerződésből. Hagyják jóvá a két állam mai határéit. Németország egyesítéséig Berlinből szabad demilitarizált várost alakítsanak. Tiltsák meg Németországnak, Soraya hercegnő „gondjai“ „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépséges királynő, akinek bánatos, nagy szeme volt, és aki egész életében a szegé­nyekről gondoskodott". Valaho­gyan így lehetne összefoglalni annak a legendássá Vált sajtó­mesének a lényegét, amelyet el­sősorban a nyugat-német lapok költöttek az elmúlt hónapokban. Mert bármi is történt Nyugat- Németországban, vagy a nagyvi­lágban, — a lapok első oldalát a szomorú szeműnek és jóságos­nak mondott királynő képe. há­zaséletének titkai foglalták el... Soraya — ez a név, amelyet az iráni sah volt felesége visel, a nyugat-német sajtóban immár állandó témává vált, eszközzé arftr, hogy az olvasó figyelmét elterelje a rideg nyugat-német valóságról ... SOrayának, mint a mese mondja, el kellett hagynia az iráni császári udvart, mert nem lehetett gyermeke és most bár a császár halálosan szereti — „a számkivetettség keserű ke­nyerét kell ennie..." Mi is történt valójában? Soraya a dúsgazdag Escandiari hercegi család sarja. A család birtokában van az iráni olajme­zők jelentős része, s bár a csá­szári és a hercegi család évtize­dek óta éles ellentétben áll egy­mással, a tróntanács — az olaj szempontjaiból kiindulva — úgy döntött, hogy a sahnak feleségül kell vennie Escandiari kisasz- szonyt. Ezt természetesen sze­relmi házasságnak nevezték, amelyre nyolc évvel ezelőtt ke­rült sor: Az újdonsült császárnő hivatalos közleményt adott ki, amelyben bejelentette, hogy „ezentúl személyesen fog gon­doskodni az iráni nőkről és az 1946-ban kihirdetett szociális reformok végrehajtásáról". Soraya be is szerzett egy autót, amelynek ablakai hermetikusan záródtak (a nyomortanyák bűze ellen) — a nyomornegyedekbe azonban nem utazott ki. Inkább átrándult Európába és vásárolt magának néhány darab ékszert és ruhát. Hivatalos feljegyzések szerint Rómában egyetlen dél­után 60 ezer márka értékű ék­szert és egyetlen napon 20 lu­xuskivitelű ruhát vásárolt ma­gának,“ gondoskodva az iráni nők jólétéről..." Ezzel szemben nem volt hajlandó magát alávet­ni annak az orvosi kezelésnek, amely anyai örömökhöz juttat­hatta volna. Az iráni tróntanács — amelynek élén a sah anyja áll — erre úgy döntött, hogy a szép Soraya papáját nagyköveti megbízással Bonnba küldik, az Escandiari olajforrások egy ré­szére a tróntanács ráteszi a ke­zét és megszabadul Sorayától is. Sorayának tehát válnia kellett, a Soraya-mama azonban kívere- kedte, hogy leánykája 1.2 milliót kapjon készpénzben, megtart­hassa minden ékszerét és havon­ta lfí ezer márka hercegnői nyugdíjat kapjon. A száműzetés „keserű kenye­rén“ tengődve, Soraya Nyugat- Németországban a neue-nahri játékkaszinóban ver el ezreket éjjelente. Ojabban sokat látják az if jobbik Krupp társaságában. Szegénynek, mennyi gondja van. ,.. Hogy is mondta a nyugat­német sajtómese? „Élt /egyszer egy királynő, aki­nek bánatos szeme volt és aki egész életében a szegényekről gondoskodott.,, “ A Szovjetunióban 1965-ig elérik a mai naftatermelés kétszeresét, ami évenként 230 — 240 millió tonna naftát jelent. A naftatermelésben igen fontos szerepet játszik az Azerbejdzsan Szovjet Szocialista Köztársaság. A Kaspi-tenger medréből szivattyúzzák a naftát úszó fúró berendezések segítségével. Képünkömis ez látható. Az Egyesült Államokban egyre növekszik a munkanél­küliek száma. A munkanélküliek alkalmi munkára várva az utcán üldögélnek. Amennyiben súlyos a fehér mun­kások helyzete, elképzelhető, amennyivel rosszabb a né­gereké. Ha az Egyesült Államok a békés versengést választaná, akkor ipara elegendő foglalkoztatást nyúj­tana az összes dolgozók számára. Képünk a New York-i Brodway-on készült. hogy nukleáris, * biológiai és vegyi fegyverekkel, továbbá rakétákkal, bombavetőkkel és tengeralattjárókkal rendelkez­zen. Németországból vonják ki az idegen katonaságot. Ezek a szovjet békeszerző­dési javaslat leglényegesebb pontjai. Ha behatóbban foglal­kozunk a javaslattal és végig­gondoljuk, hogy a javaslat meg­valósítása milyen következmé­nyekkel járna, rögtön rájövünk, hogy Európa békés fejlődésére nézve óriási jelentőségű lenne. A katonai egyezményeken kí­vülálló, leszerelt és az idegen katonai megszállás alól felsza­badított Németország ideális utat jelentene a két német ál­lam egyesítéséhez. A nyugati nagyhatalmak azonban nem osztják ezt a né­zetet. Ezen ne is csodálkozzunk. Hiszen a nyugati, de főleg az amerikai uralkodó körök a né­met kérdésben más célt tűztek ki maguk elé: Németországot megtisztítani a múlt véres pe­csétéitől, politikailag, de főleg katonailag talpraállítani és az­tán mint az éhes kutyának zsákmányképpen rámutatni Ke- let-Európára. Ezért adják a szovjet jegy­zékre azt a választ: nem. Figyeljük meg azonban, hogy egyes politikai körökben, annak ellenére, hogy a szovjet jegy­zéket lényegében elvetik — mégis kijelentik: Ne tegyük be magunk mögött az ajtót, tár­gyaljunk. tovább. A legközelebbi’ napokban meglátjuk, a két politikai irány közül melyik kerül fölénybe. Világhíradó Az elmúlt napokban hazánkban tartózkodott az albán párt- és kormányküldöttség. A küldött­ség vezetője Enver Hodzsa elvtárs, az Albán Munkapárt első titkára volt. A küldöttséget mindenütt igen szívélyesen fogadták. Az albán párt- és kormányküldöttség és a csehszlovák párt- és kormányküldöttség között folytatott tárgyalások is elvtársi légkörben folytak le és a kiadott közlemény a két nép megbonthatatlan barátságáról tanúskodik. Képünk a két kül­döttség tárgyalásai közben készült. A XXL konaresszus előtt A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban újra épí­tették a Csőn Csin Ga-i vízierőművet, melyet 1951-ben az amerikai légi kalózok elpusztítottak. Az újjáépítési munkálatokon huszonhárom csehszlovák technikus vett részt. Képünkön a csehszlovák és koreai technikusokat és munkásokat láthatjuk. Négerek számára nincs munka keresetéből csak egy hónapos­szobára tellett konyha nélkül. Az átmeneti amerikai gazda­sági fellendülést, azonban csak­hamar felváltotta a hanyatlás. Elsőknek persze a négereket bocsátották el az üzemekből, elvégre ők harcoltak a fehérek­ért. És megkezdődött Isaac Walker kálváriája is: télen tü­dőgyulladásban pusztult el egyetlen gyermeke, tavasszal őt építették le, nyáron pedig feleségét bocsátották el, Walkerék minden igyekezete, hogy ismét munkához jussanak, megtörik azon a „bűvkörön", melyet a fehérek vontak ma­guk köré. Először őket illeti meg a munka, csak azután a négereket. Ez volt a sorsa Isaac Wal- kernek, aki fehér „urai és pa- rancsolői" zsíros üzletei érde­kében végigszenvedte a koreai poklot és akit most „hálából“ elsőnek bocsátottak el a chica­gói kohók poklából. Csak Chi­cagóban? Vajon még hány ilyen Isaac Walker jutott hasonló sorsra a „demokratikus" Ame­rikában. K. H. Még jóformán el sem ültek a Little Rock-i iskola világra­szóló botrányának hullámai, amikor' még az amérikabarát Schweizer Illustrierte Zeitung is újból kénytelen rávilágítani az Egyesült Államok-beli né­gerek ún. „egyenjogúságára". A második világháború befe­jezése óta, főleg azonban a Nyugat számára oly csúfos ki­menetelű „koreai kaland" után háromszorosára emelkedett a Chicagóba bevándorolt négerek száma az 1940-es évhez viszo­nyítva. Miért? Mert ahogyan a nyugati tőkések ágyútöltelék­nek használták a szerencsétlen színes bőrűeket a két világhá­borúban és a koreai pokolban, épp úgy szükség volt azután olcsó munkaerőre a chicagói nagyüzemek poklában a legfá­rasztóbb, legpiszkosabb és leg­rosszabbul fizetett munkák el­végzésére, így került Chicagóba Isaac Walker, a koreai hadjáratban kitüntetett néger katona is, aki mint géplakatos talált alkalma­zást. Annak ellenére, hogy fe­lesége is dolgozott, kettőjük A szovjet főváros utcáin ren­geteg a plakát és a jelmondat. A gyárak homlokzatán transz­parenseket látunk, amelyek azt hirdetik, hogy az illető üzem dolgozói munkával köszöntik a XXI. pártkongresszust. A kongresszus előkészületei­nek legjava valóban a munka- padok mellett zajlik le. A hét­éves terv tézisei nagyon mély benyomást gyakoroltak az egész szovjet népre. Az emberek na­gyon jól tudják, hogy ezek a tézisek csakis munkával, még­pedig az eddiginél is jobb, ter­melékenyebb munkával valósít­hatók meg. Bárkivel beszélünk Moszkvában, találkozunk a nagy munkakedv, a jövőbe vetett bizalom megnyilvánulásával. A PÁRTÉLET EREDMÉNYEI Az SZKP szervezetéiben már régóta folynak a kongresszus belső előkészületei. Még de­cemberben megtartották az alapszervezetek beszámoló és vezetőség-választó taggyűlé­seit, valamint a járási pártér­tekezletekét. Megválasztották a területi és kerületi pártkonfe­renciák küldötteit. Jelenleg folynak már a kerületi pártér­tekezletek és egyes köztársa­ságok kommunista pártjai már a köztársasági pártkonferenciát is megkezdték. A napokban ke­rült tehát sor az SZKP XXI. kongresszusa küldötteinek köz­vetlen megválasztására. A kerületi és köztársasági konferencián részletesen elem­zik a XX. kongresszus óta elért eredményeket. Számba veszik a hétéves terv. megvalósítására vonatkozó javaslatokat. A párt­sajtó beszámolóiból kitűnik, hogy ezek a konferenciák nagy jelentőségű vitafórumok. Sok kritikai észrevétel, alkotó gon­dolat szerepel a felszólalások­ban. A HÉTÉVES TERV ORSZÁGOS VITÁJA A kongresszusi előkészületek másik szakasza a szovjet sajtó hasábjain zajlik le. A lapok ter­jedelmük 50— 70 százalékát szentelik Hruscsov elvtárs: A Szovjetunió hétéves gazdaság- fejlesztési tervének ellenőrző számai címmel kiadott tézisei vitájának. Talán nincs már a téziseknek egyetlen olyan meg­állapítása, amelyről ne jelent volna meg 10-20 vagy még több hozzászólás. Ebben a vi­tában kevés az ünnepélyes szó, annál több a javaslat és a lé­nyegbevágó észrevétel. A hozzászólások jelentősebb részét tudósok vagy vezető párt- és gazdasági funkcioná­riusok írják. Vitatják az új ipari létesítmények területi el­helyezését, beruházási átala­kításokat javasolnak stb. A vita derékhada egyszerű munká­sokból, parasztokból, mérnö­kökből, agronómusokból áll, akik főleg a lelkiismeretesség alapján tesznek észrevételeket. A pártkonferenciák máris hasz­nosítják a helyi javaslatokat. A KOMMUNISTA MUNKA BRIGÁDJAI A kongresszusi előkészületek harmadik láncszeme: új ver­senymozgalom kibontakozása. Ma már sok ezer brigád jelen­tette hogy fél vagy egy eszten­dő alatt akarja kiérdemelni a „kommunista munka brigádja" címet. A moszkvai fütőháziak kezdeményezése jó talajra ta­lált az egész országban. Mint ismeretes ennek az újszerű versenymozgalomnak a lényege a termelékenység emelése. Az új technika bevezetése maga­sabb műveltséget, nagyobb szaktudást követel mind az iparban, mind a mezőgazdaság­ban. A fiatalok tömegesen ha­tározzák el, hogy munkájukat tanulással egybekötve javítják. Evégett egész életmódjukat át­alakítják, s nagy figyelmet for­dítanak a kultúrált magatar­tásra, a helyes, egészséges szó­rakozásra is. A pártkongresszus közeled­tével ez a mozgalom mind szer­vezetebbé válik. A kerületek mind megrendezik a mozgalom részvevőinek konferenciáját, amelyre a közoktatás vezetőit is meghívják. A cserkaszki ke­rületben például a „kommunis­ta munka brigádja“ konferen­ciája után űj kurzusokat kel­lett ríyitni a középiskolák esti tagozatain. A mozgalom új színfoltja, hogy a művészek a XXI. kong­resszus tiszteletére felajánlot­ták: külön színházi előadások­kal, koncertekkel és egyéni korrepetációval hozzájárulnak a „kommunista munka brigád­ja“ címért küzdő fiatalok kul­turális neveléséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents