Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-20 / 3. szám
Az elmúlt héten’ két kérdés foglalkoztatta a világot: A Németországgal kötendő békeszerződésre vonatkozó szovjet javaslat és Mikojan elvtérs látogatása az Egyesült Államokban. Természetesen más események is történtek, amelyekkel érdemes foglalkozni. Leopoldville-ben Belga-Kongó fővárosában a nyugati sajtóirodák szerint „a lakosság körében idegesség uralkodott“. Ezt úgy értelmezzük, hogy bizonyos nyugtalanságok voltak észlelhetők. Amint tudjuk, vagy tizennégy nappal ezelőtt ebben a városban zavargások kezdődtek és a munkanélküli négerek megtámadták az üzleteket és a fehérek városnegyedét. A rendőrség kénytelen volt közbelépni és az eredmény: sok néger halott és 30 fehér sebesült, statárium és a belga ejtőernyős különítmények érkezése. Szudán, Ghana és más északafrikai önálló állam megalakulása szem- melláthatóan mély hatást gyakorol e világrész többi országaiban is. Ezért elvárhatjuk, hogy a fekete Afrikáról és a néger nép szabadságharcáról majd egyre többet olvasunk. Genfben újból összejött a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére irányuló konferencia, amely előtt két kérdés megoldása áll. A tárgyaló felek között a következő kérdésekben még nem tudnak megállapodásra jutni. Az első kérdés: milyen időtartamra kössék meg a nukleáris kísérletek beszüntetésére vonatkozó megállapodást. (A nyugati nagyhatalmak csak egy év tartamára mutatnak hajlandóságot). A második kérdés: az ellenőrző bizottságban milyen módon történjen a szavazás. A nyugati nagyhatalmak azt javasolják, hogy a szavazatok többsége döntsön, míg a Szovjetunió az egyértelmű határozatok elfogadása mellett van. Hogyha az előbbi javaslatot fogadnák el, akkor semmi sem akadályozná a nyugati hatalmakat abban, hogy saját akaratukat kényszerítsék rá a Szovjetunióra, amely mindig kisebbségben maradna. MIKOJAN ÚTJA Amikor körülbelül négy héttel ezelőtt az amerikaiaknak az Atlasz-rakéta segítségével sikerült kibocsátani az egyik legnehezebb műholdjukat, ezt az eseményt nyugaton nagy katonai sikernek könyvelték el. Akadtak olyan amerikai folyóiratok is, melyek olyan térképeket közöltek, ahol fel volt tüntetve, hogy a Szovjetunió melyik területét lehetne Atlaszrakéta segítségével elérni. „Az Atlasz-rakéták — írta győ- zelemittasan az „U. S. News and World Riport“ — majdnem egész Szovjetoroszországot elérhetik, mivel az akciósugara 6300 mérföldet tesz ki“. „Az erők viszonya az Egyesült Államok javára billen“. Ezt Irta december 12-én ugyanaz a folyóirat. A szovjet űrrakéta kibocsátása azonban ezeket a híreket és feltevéseket megcáfolta. Hiába kutatnánk olyan szovjet kijelentés vagy cikk után, amely az űrrakéta kibocsátása után ilyen következtetésekre jutna és hasonló háborús húrokat pengetne. Sőt ellenkezőleg. Mikojan néhány nappal a szovjet űrrakéta kibocsátása után érkezett az Egyesült Államokba. Nem azért, hogy az Egyesült Államokkal szemben a Szovjetunió fölényét hirdesse, hanem csakis azért, hogy a lehetőségek szerint olyan beszélgetéseket folytasson, amelyek a nemzetközi feszültség enyhüléséhez vezetnek. Még megemlítjük, hogy Mikojan elvtárs nem az amerikai kormány meghívására ment az Egyesült Államokba, hanem a Szovjetunió nagykövetének vendége és így tisztán szovjet kezdeményezésről van szó. Az amerikai nép őszintén és barátságosan fogadja Mikojan elvtársat. Reméljük, hogy legalább részben hasonló őszinteséggel és »barátsággal találkozik a felelős amerikai politikusok körében is. A NÉMET BÉKESZERZŐDÉS Az elmúlt héten a szovjet kormány Németországgal való békeszerződésre vonatkozólag javaslatot terjesztett a nyugati kormányok elé. • A Szovjetunió egyidejűleg azzal a javaslattal jött, hogy a békeszerződés megkötése céljából két hónapon belül békekonferenciát hívjanak össze Prágába vagy Varsóba. Megpróbáljuk pontokba foglalni, hogy a szovjet kormány lényegében mit javasol: Békeszerződés megkötését a Német Szövetségi Köztársasággal és a Német Demokratikus Köztársasággal. Nyugat-NémetOrszág lépjen ki az atlanti paktumból. A Német Demokratikus Köztársaság viszont a varsói szerződésből. Hagyják jóvá a két állam mai határéit. Németország egyesítéséig Berlinből szabad demilitarizált várost alakítsanak. Tiltsák meg Németországnak, Soraya hercegnő „gondjai“ „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépséges királynő, akinek bánatos, nagy szeme volt, és aki egész életében a szegényekről gondoskodott". Valahogyan így lehetne összefoglalni annak a legendássá Vált sajtómesének a lényegét, amelyet elsősorban a nyugat-német lapok költöttek az elmúlt hónapokban. Mert bármi is történt Nyugat- Németországban, vagy a nagyvilágban, — a lapok első oldalát a szomorú szeműnek és jóságosnak mondott királynő képe. házaséletének titkai foglalták el... Soraya — ez a név, amelyet az iráni sah volt felesége visel, a nyugat-német sajtóban immár állandó témává vált, eszközzé arftr, hogy az olvasó figyelmét elterelje a rideg nyugat-német valóságról ... SOrayának, mint a mese mondja, el kellett hagynia az iráni császári udvart, mert nem lehetett gyermeke és most bár a császár halálosan szereti — „a számkivetettség keserű kenyerét kell ennie..." Mi is történt valójában? Soraya a dúsgazdag Escandiari hercegi család sarja. A család birtokában van az iráni olajmezők jelentős része, s bár a császári és a hercegi család évtizedek óta éles ellentétben áll egymással, a tróntanács — az olaj szempontjaiból kiindulva — úgy döntött, hogy a sahnak feleségül kell vennie Escandiari kisasz- szonyt. Ezt természetesen szerelmi házasságnak nevezték, amelyre nyolc évvel ezelőtt került sor: Az újdonsült császárnő hivatalos közleményt adott ki, amelyben bejelentette, hogy „ezentúl személyesen fog gondoskodni az iráni nőkről és az 1946-ban kihirdetett szociális reformok végrehajtásáról". Soraya be is szerzett egy autót, amelynek ablakai hermetikusan záródtak (a nyomortanyák bűze ellen) — a nyomornegyedekbe azonban nem utazott ki. Inkább átrándult Európába és vásárolt magának néhány darab ékszert és ruhát. Hivatalos feljegyzések szerint Rómában egyetlen délután 60 ezer márka értékű ékszert és egyetlen napon 20 luxuskivitelű ruhát vásárolt magának,“ gondoskodva az iráni nők jólétéről..." Ezzel szemben nem volt hajlandó magát alávetni annak az orvosi kezelésnek, amely anyai örömökhöz juttathatta volna. Az iráni tróntanács — amelynek élén a sah anyja áll — erre úgy döntött, hogy a szép Soraya papáját nagyköveti megbízással Bonnba küldik, az Escandiari olajforrások egy részére a tróntanács ráteszi a kezét és megszabadul Sorayától is. Sorayának tehát válnia kellett, a Soraya-mama azonban kívere- kedte, hogy leánykája 1.2 milliót kapjon készpénzben, megtarthassa minden ékszerét és havonta lfí ezer márka hercegnői nyugdíjat kapjon. A száműzetés „keserű kenyerén“ tengődve, Soraya Nyugat- Németországban a neue-nahri játékkaszinóban ver el ezreket éjjelente. Ojabban sokat látják az if jobbik Krupp társaságában. Szegénynek, mennyi gondja van. ,.. Hogy is mondta a nyugatnémet sajtómese? „Élt /egyszer egy királynő, akinek bánatos szeme volt és aki egész életében a szegényekről gondoskodott.,, “ A Szovjetunióban 1965-ig elérik a mai naftatermelés kétszeresét, ami évenként 230 — 240 millió tonna naftát jelent. A naftatermelésben igen fontos szerepet játszik az Azerbejdzsan Szovjet Szocialista Köztársaság. A Kaspi-tenger medréből szivattyúzzák a naftát úszó fúró berendezések segítségével. Képünkömis ez látható. Az Egyesült Államokban egyre növekszik a munkanélküliek száma. A munkanélküliek alkalmi munkára várva az utcán üldögélnek. Amennyiben súlyos a fehér munkások helyzete, elképzelhető, amennyivel rosszabb a négereké. Ha az Egyesült Államok a békés versengést választaná, akkor ipara elegendő foglalkoztatást nyújtana az összes dolgozók számára. Képünk a New York-i Brodway-on készült. hogy nukleáris, * biológiai és vegyi fegyverekkel, továbbá rakétákkal, bombavetőkkel és tengeralattjárókkal rendelkezzen. Németországból vonják ki az idegen katonaságot. Ezek a szovjet békeszerződési javaslat leglényegesebb pontjai. Ha behatóbban foglalkozunk a javaslattal és végiggondoljuk, hogy a javaslat megvalósítása milyen következményekkel járna, rögtön rájövünk, hogy Európa békés fejlődésére nézve óriási jelentőségű lenne. A katonai egyezményeken kívülálló, leszerelt és az idegen katonai megszállás alól felszabadított Németország ideális utat jelentene a két német állam egyesítéséhez. A nyugati nagyhatalmak azonban nem osztják ezt a nézetet. Ezen ne is csodálkozzunk. Hiszen a nyugati, de főleg az amerikai uralkodó körök a német kérdésben más célt tűztek ki maguk elé: Németországot megtisztítani a múlt véres pecsétéitől, politikailag, de főleg katonailag talpraállítani és aztán mint az éhes kutyának zsákmányképpen rámutatni Ke- let-Európára. Ezért adják a szovjet jegyzékre azt a választ: nem. Figyeljük meg azonban, hogy egyes politikai körökben, annak ellenére, hogy a szovjet jegyzéket lényegében elvetik — mégis kijelentik: Ne tegyük be magunk mögött az ajtót, tárgyaljunk. tovább. A legközelebbi’ napokban meglátjuk, a két politikai irány közül melyik kerül fölénybe. Világhíradó Az elmúlt napokban hazánkban tartózkodott az albán párt- és kormányküldöttség. A küldöttség vezetője Enver Hodzsa elvtárs, az Albán Munkapárt első titkára volt. A küldöttséget mindenütt igen szívélyesen fogadták. Az albán párt- és kormányküldöttség és a csehszlovák párt- és kormányküldöttség között folytatott tárgyalások is elvtársi légkörben folytak le és a kiadott közlemény a két nép megbonthatatlan barátságáról tanúskodik. Képünk a két küldöttség tárgyalásai közben készült. A XXL konaresszus előtt A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban újra építették a Csőn Csin Ga-i vízierőművet, melyet 1951-ben az amerikai légi kalózok elpusztítottak. Az újjáépítési munkálatokon huszonhárom csehszlovák technikus vett részt. Képünkön a csehszlovák és koreai technikusokat és munkásokat láthatjuk. Négerek számára nincs munka keresetéből csak egy hónaposszobára tellett konyha nélkül. Az átmeneti amerikai gazdasági fellendülést, azonban csakhamar felváltotta a hanyatlás. Elsőknek persze a négereket bocsátották el az üzemekből, elvégre ők harcoltak a fehérekért. És megkezdődött Isaac Walker kálváriája is: télen tüdőgyulladásban pusztult el egyetlen gyermeke, tavasszal őt építették le, nyáron pedig feleségét bocsátották el, Walkerék minden igyekezete, hogy ismét munkához jussanak, megtörik azon a „bűvkörön", melyet a fehérek vontak maguk köré. Először őket illeti meg a munka, csak azután a négereket. Ez volt a sorsa Isaac Wal- kernek, aki fehér „urai és pa- rancsolői" zsíros üzletei érdekében végigszenvedte a koreai poklot és akit most „hálából“ elsőnek bocsátottak el a chicagói kohók poklából. Csak Chicagóban? Vajon még hány ilyen Isaac Walker jutott hasonló sorsra a „demokratikus" Amerikában. K. H. Még jóformán el sem ültek a Little Rock-i iskola világraszóló botrányának hullámai, amikor' még az amérikabarát Schweizer Illustrierte Zeitung is újból kénytelen rávilágítani az Egyesült Államok-beli négerek ún. „egyenjogúságára". A második világháború befejezése óta, főleg azonban a Nyugat számára oly csúfos kimenetelű „koreai kaland" után háromszorosára emelkedett a Chicagóba bevándorolt négerek száma az 1940-es évhez viszonyítva. Miért? Mert ahogyan a nyugati tőkések ágyútölteléknek használták a szerencsétlen színes bőrűeket a két világháborúban és a koreai pokolban, épp úgy szükség volt azután olcsó munkaerőre a chicagói nagyüzemek poklában a legfárasztóbb, legpiszkosabb és legrosszabbul fizetett munkák elvégzésére, így került Chicagóba Isaac Walker, a koreai hadjáratban kitüntetett néger katona is, aki mint géplakatos talált alkalmazást. Annak ellenére, hogy felesége is dolgozott, kettőjük A szovjet főváros utcáin rengeteg a plakát és a jelmondat. A gyárak homlokzatán transzparenseket látunk, amelyek azt hirdetik, hogy az illető üzem dolgozói munkával köszöntik a XXI. pártkongresszust. A kongresszus előkészületeinek legjava valóban a munka- padok mellett zajlik le. A hétéves terv tézisei nagyon mély benyomást gyakoroltak az egész szovjet népre. Az emberek nagyon jól tudják, hogy ezek a tézisek csakis munkával, mégpedig az eddiginél is jobb, termelékenyebb munkával valósíthatók meg. Bárkivel beszélünk Moszkvában, találkozunk a nagy munkakedv, a jövőbe vetett bizalom megnyilvánulásával. A PÁRTÉLET EREDMÉNYEI Az SZKP szervezetéiben már régóta folynak a kongresszus belső előkészületei. Még decemberben megtartották az alapszervezetek beszámoló és vezetőség-választó taggyűléseit, valamint a járási pártértekezletekét. Megválasztották a területi és kerületi pártkonferenciák küldötteit. Jelenleg folynak már a kerületi pártértekezletek és egyes köztársaságok kommunista pártjai már a köztársasági pártkonferenciát is megkezdték. A napokban került tehát sor az SZKP XXI. kongresszusa küldötteinek közvetlen megválasztására. A kerületi és köztársasági konferencián részletesen elemzik a XX. kongresszus óta elért eredményeket. Számba veszik a hétéves terv. megvalósítására vonatkozó javaslatokat. A pártsajtó beszámolóiból kitűnik, hogy ezek a konferenciák nagy jelentőségű vitafórumok. Sok kritikai észrevétel, alkotó gondolat szerepel a felszólalásokban. A HÉTÉVES TERV ORSZÁGOS VITÁJA A kongresszusi előkészületek másik szakasza a szovjet sajtó hasábjain zajlik le. A lapok terjedelmük 50— 70 százalékát szentelik Hruscsov elvtárs: A Szovjetunió hétéves gazdaság- fejlesztési tervének ellenőrző számai címmel kiadott tézisei vitájának. Talán nincs már a téziseknek egyetlen olyan megállapítása, amelyről ne jelent volna meg 10-20 vagy még több hozzászólás. Ebben a vitában kevés az ünnepélyes szó, annál több a javaslat és a lényegbevágó észrevétel. A hozzászólások jelentősebb részét tudósok vagy vezető párt- és gazdasági funkcionáriusok írják. Vitatják az új ipari létesítmények területi elhelyezését, beruházási átalakításokat javasolnak stb. A vita derékhada egyszerű munkásokból, parasztokból, mérnökökből, agronómusokból áll, akik főleg a lelkiismeretesség alapján tesznek észrevételeket. A pártkonferenciák máris hasznosítják a helyi javaslatokat. A KOMMUNISTA MUNKA BRIGÁDJAI A kongresszusi előkészületek harmadik láncszeme: új versenymozgalom kibontakozása. Ma már sok ezer brigád jelentette hogy fél vagy egy esztendő alatt akarja kiérdemelni a „kommunista munka brigádja" címet. A moszkvai fütőháziak kezdeményezése jó talajra talált az egész országban. Mint ismeretes ennek az újszerű versenymozgalomnak a lényege a termelékenység emelése. Az új technika bevezetése magasabb műveltséget, nagyobb szaktudást követel mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. A fiatalok tömegesen határozzák el, hogy munkájukat tanulással egybekötve javítják. Evégett egész életmódjukat átalakítják, s nagy figyelmet fordítanak a kultúrált magatartásra, a helyes, egészséges szórakozásra is. A pártkongresszus közeledtével ez a mozgalom mind szervezetebbé válik. A kerületek mind megrendezik a mozgalom részvevőinek konferenciáját, amelyre a közoktatás vezetőit is meghívják. A cserkaszki kerületben például a „kommunista munka brigádja“ konferenciája után űj kurzusokat kellett ríyitni a középiskolák esti tagozatain. A mozgalom új színfoltja, hogy a művészek a XXI. kongresszus tiszteletére felajánlották: külön színházi előadásokkal, koncertekkel és egyéni korrepetációval hozzájárulnak a „kommunista munka brigádja“ címért küzdő fiatalok kulturális neveléséhez.
