Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-09 / 23. szám
Százhúsz nap panasz nélkül Az utolsó tányér is az asztalra kerül. Csak a vendégek hiányoznak, még egy-két simítás az abroszokon, utolsó igazítás a vázákban elhelyezett virágokon és ... De még mielőtt nyílna az étterem ajtaja, hogy az első vendég elfoglalja helyét az asztalnál, rövid tanácskozásra dugják össze fejüket a kiszolgáló személyzet tagjai. Mint a kotlős körül a csirkék, úgy állják körül vezetőjüket. És Eu- dovít Pukácnak mindig akad egy-két bíztató szava. — Csak úgy fiúk, mint tegnap az ebédnél. Legyetek figyelmesek és kedvesek mindenkihez. Mozogjatok ügyesen, hisz... Most pedig indulhatunk. ÉS két óráig, amíg az ebéd tart, nincs megállás csak akkor, amikor a vendég úgy gondolja, hogy kérdeznivalója van. Készséges válasz, vagy tanács, kellemes mosoly és ha a kérdező fél elégedett, akkor gyerünk tovább. — Leves után? — innivalót? - hallani itt is, ott is a fiatalosan csengő hangokat. De ezt a kedvességet és az ügyes kiszolgálást mintha megszokták volna a vendégek, legalábbis az ismerősebbje. Csak az idegennek tűnik fel az egész, aki talán már egynéhányszor felállt valamelyik ebédlő asztala mellől, hogy a panaszkönyvet kérje, vagy ha ezt is feleslegesnek tartotta — mert ez is előfordult már — akkor egyszerűen tovább állt, más vendéglőt keresett. És még valami. A hófehéren ragyogó ing vagy blúz és rajta a bal felén a szív tájékán a CSISZ-jelvény. Igen, a CSISZ-jelvény. Az egyszerű mindennapos munkának a tiszteletére, megbecsülésére. Annak az örömére, hogy 120 napig egyetlenegy komolyabb panasz sem hangzott el a vendégek ajkán, hogy a panaszkönyv, ha így megy tovább is — és miért ne mehetne — tiszta marad. Mert hát miről is van szó? De hadd beszéljenek a beavatottak. — Mint mindenütt a vendéglátóiparban, mi is hasonló nehézségekkel küzdünk, jobban mondva küzdöttünk — emlékezik Pukac elvtárs, a kassai Imperial szálló éttermének vezetője. Bizony a régi személyzet jőrésze nem nagyon tudta magát beleélni az új helyzetbe. Bár a mostani fiatal gárda nagyon sokat köszönhet ne^- ki, mindenért ami a szakmával összefügg, níégsem nézhettük tétlenül, hogy a személyzet egyes tagjai gyakori munka- közbeni ivással és a vendégek iránti közömbösséggel egyre jobban felhívják magukra a figyelmet. így aztán nem volt más választásunk, minthogy a1 fiatalokhoz forduljunk. Kétségeink ugyan nem voltak, mikor ezt az utat választottuk, de az első napokban mégis sokat izgultunk. De ez is elmúlott. Annak ellenére, hogy az ifjúsági óta a Szocialista Munkabrigád címért versenyez. Hogy hibát követtek-e el a kollektíva tagjai, mint azt Helena Simcisinová mondta nevetve, amikor a verseny feltételeit megállapították, vagy pedig, hogy kissé elszámították-e magukat, azt még egyelőre nem tudhatjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a 20 pont közül, mely magába foglalja a verseny feltételeit, éppen azt nem tudják teljesíteni, mely talán a legkönnyebbnek látszik. S mit szólnak mindehhez a verseny résztvevői? Egyforma szigorúsággal megkövetelik minden pontnak a betartását. A verseny feltételei ugyanúgy vonatkoznak a 19-es pontra is, mint a 14-esre. Bár az utóbbi a Kár azért a 19-es pontért, de nem baj - gondolják az ifjúsági kollektíva tagjai. Majd csak megbirkózunk ezzel is. kollektíva egy tagja sem több 18 évesnél, mégis új formákat kerestünk munkánk megjavítására, hogy vendégeinket minden téren jobban kielégíthessük. E kezdeményezésünk nem volt hiábavaló, az üzemi párt- szervezet és tömegszervezeteink is segítségünkre jöttek. A 120 nap panasz nélkül kevésnek bizonyult. Ügy találtuk, hogy ifjúsági kollektívánk még többre képes, és ha tagjai hozzálátnak,, a Szocialista Munkabrigád címet is elnyerhetik. így az Imperiál Szálló ifjúsági csoportja 1959. január 12. Vili. Brüsszel utcáin Egy pezsgő világvárosban mindig akad sok néznivaló, látványosság az utcán is. Házak, kirakatok és emberek. Brüsszel - ban elegendő, ha az ember pár pillanatra megáll a kirakat előtt, az ajtóban ácsorgó tulajdonos rendkívül udvariasan megszólítja és beinvitálja az üzletbe. Ha az ember bemegy, már nehezen szabadul. Engednek az árakból, de muszáj vásárolni. A meglepetés csak ezután jön. A jámbor vásárló néhány üzlettel arrébb döbbenten látja, hogy ugyanaz az áru, amit megvett, itt néhány frankkal olcsóbb. Tehát egyszerűen becsapták. Igaz, hogy az üzletes rendkívül udvarias volt. De a brüsszeli üzletesek udvariassága is véges. így történt, hogy egyik barátom százfrankost próbált felváltani. Bizony jóné- hány üzletet végig kellett járnia. — Mit vásárol? — kérdezték. — Csak felváltani szeretném. — Sajnálom — volt a fagyos válasz és amíg valami fölösleges dolgot meg nem vásárolt, bizony a százfrankost nem váltották fel. Hiába, az udvariasság határát is az üzlet szabja meg. És bizony az üzlet ma Brüsszelben nagyon rosszul megy. Az áruházak, apró boltok, egyaránt konganak az ürességtől. Áru van bőven, de bevásárló az kevés. Tudott dolog, hogy Belgiumban ma a legrosz- szabbul a kiskereskedők élnek. Szinte döbbenetesen alacsony a jövedelmük. Ök érzik legjobban a gazdasági válság előszelét. Még a szövőlányoknál is alacsonyabb a jövedelmük. A vendéglők, a mulatóhelyek tulajdonosai is igen panaszkodnak. Belgiumban az egy főre eső sörfogyasztás a legmagasabb az egész világon. Igen kedvelik a mi püzeni sörünket. Külön sön- tések, vendéglők vannak, ahol csak pilzeni sört árusítanak. Sárga, zöld, piros neonreklámok hirdetik: pilzeni sört mérnek. Esténként az egymás mellé sorakozó mulatókból zene szűrődik az utcára. Ahol néhány ember összeverődik, a zenekar számára nincs megállás. Szakadásig kell húzniuk. Ugyanis ha leállnak, a vendégek elmennek a szomszéd- Itt az emberek nyersen eszik a ba. Ott minden zenész az ablak- különböző tengeri csigákat és ban ül, veszettül húzza. A tulaj halakat az utcai árus bódéja ültette őket oda, hogy a zene előtt hangjával átcsalják a szomszédnyelvtanulást tartalmazza, míg az előző csak egy tamburázó együttes alakítását követeli meg. Nos, kedves Helena Simcisinová, én sem tudom eldönteni, hogy hiba volt-e, amikor a verseny 19. pontja ezt a feltételt szabta ki. De mégis azt hiszem, hogy a panaszkönyv tiszta lapjai nagyon egyhangúvá tennék munkatársai életét is. Néha nem árt a muzsika sem és minél szebb, annál jobb. Ne haragudjunk hát arra a 19-es számra. Ha 13-as lenne, még talán megérteném. — s—a — ból a vendégeket. Hiába, itt konkurencia nélkül nem lehet élni. (Jő lenne, a mi kényelmes, többször ülő, mint játszó zenészeinket elküldeni egy kicsit oda iskolázni.) , Különben a belgák igen szeretnek táncolni, szórakozni, énekelni. Egy sör vagy limonádé mellett egész este elmulatnak. Csak a pénzük kevés és gondolniuk kell a holnapra is. Mindenki tarthat tőle, hogy „holnap“ munka nélkül marad és élni, enni, lakni és ruházkodni akkor is kell majd. A vetkőző számokkal incselkedő „Párizs Évája" nevezetű bár sem örvend nagy közönségnek. A kéteshírü mulató ott van Brüsszel hírhedt negyedében, közel az állomáshoz. Az egyenruhás portás udvariasan invitált bennünket befelé. Egyetlen vendég sem volt. — Lesz program? — Ha bemennek, lesz — magyaráz németül a portás. Megtudjuk, hogy a magas belépti díjban benne van már a vacsora és bizonyos alapital ára is. így akarják elkerülni azt, hogy a vendég egész este egy sör mellől nézhesse végig a programot. Nem álltunk kötélnek és gyors léptekkel elhagytuk Brüsszelnek ezt a kétes negyedét, ahol este A pár! segítségével sokat tettünk Már kilencedik éve szervezi a CSISZ az ifjúság oktatási évét. Millió azoknak a száma, akik különböző körökben előadásokon keresztül ismerkednek meg a marxizmus-leninizmus alapjaival. Az ifjúság soraiban év- ről-évre növekszik az érdeklődés a különböző körök és előadások iránt. Ezt a következő számok is bizonyítják: Míg 1954/55-ben 61 ezer fiú és lány kapcsolódott be 3812 körbe, addig az 1957/58-as oktatási évben 96 688 fiatal 5303 körben tanult, fokozta politikai tudását. Nem egy, ma már idősebb fiatal büszkén emlékezik az első kör találkozójára. Eleinte sok volt az egy helyben topo- gás, sok volt a találgatás, vajon hogy lesz jobb. És csaknem mindig sikerült. A fiatalok érdeklődése, tanulnivágyása, szilárd akarata legyőzött minden akadályt. Sokszor még helyiség sem volt. Télen hol az iskolában, hol egy-egy CSISZ-tag házánál, tavasz kezdetén a réten, hidaknál jöttek össze. A dunaszerdahelyi, párkányi, és más járások falvainak fiataljai minden nehéz kérdést sikeresen megoldottak. Természetesen, nem magától. Részint a CSISZ-vezetők, a propagandisták, részint az idősebb, tapasztaltabb elvtársak segítettek. A leghathatósabb segítséget a pártszervek és szervezetek nyújtottak. Talán még emlékeznek a tárnoki, nagyszarvai, dióspatonyi, füssi fiatalok, volt CSISZ-tagok, mikor nem tudtunk a kör részére vezetőt találni. Mandl Rózsi, Gerhárth Imre, Gyurcsik Jóska volt CSISZ funkcionáriusok estéről-estére mindig más körbe jártak előadást tartani. A kezdet nehéz volt, hiszen még csak az első példák születtek. De ma már nincs ebben hiány. A CS1SZ- köröket tapasztalt, idős elvtársak, a legtöbb helyen kommunisták, nem egy helyen volt CSISZ-tagok vezetik. Ennek köszönhető, hogy az 1958/59-es oktatási évben különösen kiváló eredményeket értünk el. Ez az oktatási év magán hordja a párt nyolc után már mindent szabad, minden törvényes. Közel a bulvárhoz magyarul beszélő nők haladnak el mellettünk. Ruházatukról s az arcukra mázolt festékből, viselkedésükből nem nehéz megállapítani, hogy miből élnek ezek az ideszakadt magyar disszidensek. A bulvár egyik sarkán ballonruhás férfi hegedül. Előtte a járdán kalap, benne néhány ércpénz. Már kevesen járnak, de ő rendületlenül húzza a szomorkás magyar hallgatókat. Az emberek közömbösen elmennek mellette, valamit dobnak neki, ha eszükbe jut. És az egyszál hegedű tovább sír. Nehéz az élet hazátlanul, egyedül, idegenek között. Miközben a szállásom felé ballagok, szinte önkénytelenül számolom a napokat: még néhány nap, és ismét otthon lehetek, hazámban. Emberek közt lehetek, akiknek már nem istenük a pénz, és akiknek már soha többé nem kell rettegniük, hogy holnap nem lesz kenyerük, munkájuk, megélhetésük és otthonuk. SZŰKE JÖZSEF gondoskodó kezét. Hogyisne! Hisz alapos változások történtek a Csehszlovák Kommunista Párt XI. kongressszusa óta. A CSISZ a pártszervek és szervezetek közvetlen vezetése alatt végzi felelős munkáját, az ifjúság kommunista nevelését, -i És ez a minőségi és mennyiségi változás rányomta hélyegét a CSISZ oktatási évére — mondja Molnár elvtárs, a bódvavendégi CSISZ szervezet elnöke. Ez nemcsak Bódvavendégen van így, de hazánk csaknem valamennyi üzemében és falujában. Az idei oktatási év előnyét és eszmei magaslatát az előbbi évekhez viszonyítva a párt hathatós segítségével sikerült elérni. A pártszervezetek a legjobbakat választották ki propagandistáknak. A nagymegyeri járásban a marxi-lenini tanácsadó oktatói folyamatosan látogatták a CSISZ politikai köreit, és a felmerült hiányosságokat, nehézségeket, mindjárt a helyszínen el is távolították. A pre- sovi kerületben 486 párttagot és tagjelöltet neveztek ki propagandistának. Ez az előbbi évekhez viszonyítva kétszeres szám. Nem egy esetben mint propagandisták szerepeltek a pártiroda és a pártapparátus tagjai, a falu és az üzem vezetői. Galántán a tizenegyéves iskolákon működő „Tanulunk a pártról“ körök vezetői a járási pártbizottság titkárai voltak. És olyan harcostól, mint Sörös elvtárs, sokat lehet tanulni. A gabaltovoi falusi CSISZ-szerve- zet politikai körét tizennyolc fiatal szövetkezeti tag látogatta. Mivel az élén tapasztalt kommunista, — Batiko elvtárs állt, a kör munkája céltudatos, szervezett volt. A hallgatók minden körön részt vettek és sokat tanultak. A párt közvetlen vezetése és ilyen segítség előtérbe helyezte az ifjúság politikai és eszmei nevelését. Ezt nemcsak az a tény bizonyítja, hogy általában mindenütt nagy mértékben növekedett a politikai aktivitás, a fiatalok érdeklődése, eeszmei fejlettsége, de számszerűleg is gyarapodás állt be. A CSISZ oktatási év 7413 körében 136 931 fiatal sajátította el a marxizmus-leninizmus alapját. A legtöbb fiatal a „Tanulunk a pártról“ körbe kapcsolódott be. Ez azt bizonyítja, hogy fiataljaink a párt forradalmi történetének megismerésével még egységesebbé és acélosabbávakarják tenni soraikat. így tudatosítják, hogy * párt gondoskodása, vezetése, fiatal nemzedékünk boldog életének biztonsága és rendíthetetlen záloga. Ugyanilyen sikeres eredményeket értek el a „Világ térképe felett“ körök is. Eleinte nem egy helyen felmerült a kérdés, vajon érdemes-e látogatni ezt a kört. A tapasztalat azt mutatja, hogy igen. Az istebnei Ko- vohuty üzemben szintén alakítottak ilyen kört. Azok látogatták, akik még politikai körökben nem dolgoztak. Hogy a kör munkája érdekes legyen, az előadásokat nemcsak a körvezető tartotta meg, de más elvtársak is eljöttek. Munkájukban különösen felhasználták azokat az elvtársakat, akik külföldi útról tértek vissza. így sikerült nekik beszélgetést rendezni a Szovjetunióról, a Kínai Népköztársaságról, stb. A legnagyobb kitüntetés azt a 44 564 fiatalt érte, akik kiérdemelték, hogy a pártiskolába kerüljenek. Itt, mondhatnánk a forró katlanban, a tüzes acél között művelődtek, tanultak. Ezáltal a fiúk és lányok ezrei a párt tagjai között megtanulták a párt igazságának megértését és a kommunista gondolat világos eszményeit mélyen szívükbe zárták. Az oktatási év sokat jelentett minden egyes részvevő számára. Megtanította és megismertette ifjúságunk széles tömegeivel szeretni és tisztelni a Szovjetuniót, példaképünket, a lenini Komszomolt. A körökön belül szövetségünk a fiatalokat a proletár nemzetköziség szellemében, a nemzetek közötti barátság hűségére nevelte. Megtanulták a fiatalok, hogy olyan korban élünk, amikor olyan világrengető események történnek, melyekhez fogható még nem volt az emberiség történetében. Ilyen a CSISZ 1958/59-es oktatási évének értékelése. De már most, amikor hozzálátunk az értékeléshez, előre is kell nézni. Mégpedig jól ki -kell érezni, hogy hol szorít a csizma. Fel kell tenni a kérdést, hogy megtettünk-e mindent az ifjúság kommunista szellemben való neveléséért. Az elkövetkező oktatási évet úgy szervezzük meg, hogy érdekesebb legyen, hogy minden egyes fiú és lány örömmel járjon a körökbe. SZIGL FERENC! Rongyszedő Brüsszel utcáján EMLÉKMŰVEK BRATISLAVÄBAN - PETRZALKAN 1945 tavaszán, a felszabadulás küszöbén a fasiszták 497 embert öltek meg. Az áldozatok a hosszú éheztetések folytán annyira le voltak gyöngülve, hogy szinte élve temették el őket a közös sírba, ahol megfúitak. A fasizmus áldozatait a petrzalkal temetőben közös sírban temették el, közös síremléket emeltek, amely örök időkre vádolja a fasizmust.
