Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-09 / 23. szám

a<zéi/sozáz&das Uafiuafy.,. Még ilyet sem láttam. Hiába, orz élet főképp ott tár elénk egy- egy meglepetést, ahol legkevésbé várjak. A leleszi csoda: Mező- gazdasági technikum és templom egy födél alatt. Az egyik oldalon: komor fa­lak, sötét ablakok, magasba ugró viharvert torony, a másikon: már meszelt fal, kivillan a kis abla­kok sárga rámája és belül fehér tisztaság. Még a lélegzés is köny- nyebb, a levegő is más. Kong az évszázados kapualj, megreccsen a lépcső. A kapasz­kodó lépcsősor elején rácsos, fe­kete vaskapu szétnyíló szárnyai simulnak a széles kőboltozathoz. (Ha úgy megszólalna!) Hallgat, némán. Két oldalt kisebb-na- gyobb képek, rajzok, gyümölcsök fajtáinak hű képmásai mutatják az utat felfelé az emeletre. — Növénytermesztés és nö­vényvédelem, helyesebben ismét­lés. Magas deresedé férfi áll a ta­nári asztal mögött: Böszörmény István igazgató. Magyaráz és — Mi terjeszti a vírusokat? — Közelebbit az állati vírus­ról. — Mikor támadja meg a virus a dohányt? Kérdés és felelet váltogatja egymást. Az osztály figyel, gon­dolkodik, felel. Erdélyi Gábor, Zsemlye András, Varga Géza, Tóth Barna kerülnek sorra. Talp­raesett mondatok, kisebb mellé­fogás, de a legtöbb felelet ma­gabiztos, jól átgondolt. Lassan kúszik az óramutató, közeleg az óra vége. — Mi a különbség a fejlődés és a növekedés között? Csend. A kérdés ott lóg a le­vegőben, néhány kéz jelentke­zésre lendül. — Tessék: Furis Piroska. Az első padsorból erőteljes, barna lány fordúl az igazgató fe­lé. — Amikor a növény fejlődik, akkor térbeli... A hang elvész, a sima homlokra kiugrónak az apró redök, az agy keres, kutat, dolgozik... — No, mit jelent a fejlődés? — Minőségi változáson megy keresztül a növény. Kulik László, Tóth Barna, Czibor Dezső és Zsemlye András készülnek a következő napra. A vívócsoport tagjai — ünnepi díszben — vezetőjükkel, Böszörményi igazgató elvtárssal. kérdez. Három padsorból huszon­három szempár figyeli szavait, kíséri mozdulatát s huszonhárom agy kutat szaporán a múltban, igyekezik felidézni a jól vagy ke­vésbé jól megtamdtakat. Vége a magyarázkodások időszakának, nincs mellébeszélés. Ezek az utolsó hetek, és mindenkit egy kívánság füt: csak jól sikerül­jön! Az írásbeli után nincs léleg­zetvételnyi idő, a napok kerge­tik egymást, a tanárok kérdez­nek, jegyeznek, feleltetnek. — Beszéljünk a dohány beteg­ségeiről. Pillanatnyi csend. A hátsó sor­ban megrezdül a gyorsan felhaj­tott füzetlap. A középső padsor elején egy fiú feláll. Petrik György felel hirtelen nekilódulva, de minduntalan megakasztják az igazgató kérdé­sei: — Milyen változás? Hány fej­lődési szakasz van? A feleletek végre kerékvágás­ba zökkennek, A lány beszél, az igazgató helyesel. Kijavít egy- egy latin kifejezést, majd leülést int. Tekintete végigsiklik az osz­tályon, lejön a padsor elé, s agyá­ban már bizonyára ott sorakoz­nak az újabb kérdések. Csengetnek. A negyedik osztály felsóhajt: kemény óra volt! Tanárok, diákok. Az iskola a problémák hazája. A CSISZ-szer­vezet munkája az iskola életének tükre. Tekintsünk a tükörbe. íme ezt látjuk: ® A kertben hűs fák alatt Kertész tanár elvtárs körül egy csoport fiú tanácskozik. Az iro­dalomkor és a zenekar néhány tagja. A beszélgetés célja a han­gosújság elkészítése. ® Bohony tanár elvtársnak a laboratórium második otthona. Erélyesen őrködik a gyakorlati órák fölött. Szűkszavú, annál többet mondanak róla a fiúk: — Azt sem tudtam, mi fán te­rem a zene, ma hegedűn ját­szom ... Én harmonikán ... Én szakszofonon.,. Ki tanított? Felelet helyett a negyedikes fiú felemelkedő keze a kapu felé mutat. Kis csapat élén fehérköpenyes tanár. Gya­korlati órára mennek. Vajon mi lehet kedvesebb neki, a labora­tórium vagy a zene? Erről nem beszél, de amint futnak az évek, megosztja erejét a kettő között. A zenekar Bratislavában a me­zőgazdasági iskola versenyén ki­váló helyezést ért el. ® A tánckört Raczkó Edit ne­velőnő vezeti, ők is voltak Bra­tislavában. Most egy esztrádmű- sor összeállításán fáradoznak. © A kajakosok a Latorcára járnak gyakorolni. ®A vívókör tegnap tartotta első rendes edzését. A fiúk elő­hozzák és mutogatják a jól meg­pofozott sisakokat. O Politikai beszámolókat és vitákat rendszeresen tartanak. A CSISZ gyűlések zajosak. így néz ki a tükör. Fiiég fé­nyes — megfelelő. Ami homály van körülötte, azzal az illetékes felettes hatóságok már évek óta foglalkoznak: a technikum jelen­legi épülete e célra nem megfe­lelő. Ami még fájóbb, nincsen tangazdaság. Az évek múlnak, rendeletek születnek és elavulnak. Nem a paragrafusokra, valami másra akarok hivatkozni: „Közelebb az iskolát az élethez". Ezt minden­kinek egyformán kell értelmezni. A megvalósítás minden szervre más és más feladatot ró, de vég­eredményben egyet jelent: előre­haladást. Márpedig a haladás elősegítése mindenkire egyfor­mán kötelező. ★ > x — Hová merre? — e kérdés a negyedikeseket foglalkoztatja. Tudják, hogy az érettségi szá­mukra belépőt jelent. Belépést az életbe. Vajon hányán csúsz­nak el? Hányán gyökeresednek meg a szakmában? Példa van bőven, mindkét kérdésre. Hogy miért csúsznak el? — Ki akart volna valahol más­hol tanulni, de aztán mégis itt kötött ki? Néma csönd. Rövid válasz: — Azokat már ne itt keressék. Valóban így van. Hiszen az osztály létszáma négy év alatt 37-röi 21-re csökkent. Nem szükséges az alaposabb vizsgálás. Nőnek a követelmények, meg­szűnik az „áthidalás“, s csak az ér végig, akit egy nemesebb vágy fűt. — Az elsőbe talán már csak ilyenek jönnek? Az igazgató válasza lassan for­málódott: — Remélem. Hatvanon jelentkeztek, negyvenet hívtunk felvételire, huszonnyolcat megfe­lelőnek találtunk. Az asztalon kivonatok a párt­ós kormányrendeletből. Lapozga­tom: sürgősen emelni kell a me­zőgazdasági szakiskolák színvo­nalát. Ezt írja a rendelet. Kialakul az összhang a papír és a valóság között, és sokkal kevesebb lesz az „elcsúszott“ agronómus. CSETÖ JÁNOS A TALAJJAVÍTÁS FEJLŐDÉSE SZLOVÁKIÁBAN A talajjavítási hálózat ki­építése Szlovákiában még nem kielégítő és csak rész­ben fedezi a szükségleteket. Az állami vízgazdasági terv szerint Szlovákiában 435 000 hektár vízzel elárasztott ta­lajt kell lecsapolni, 132 000 hektár területet kell megvé­deni az árvizek ellen, és 700 ezer hektáron öntözőcsator­nákat kell építeni. A vízlevezető és öntöző­csatorna kiépítése összefügg a folyók szabályozásával. A Csallóközben már eddig is jelentékeny eredményeket értünk el a csatornák építé­sében. A keletszlovákiai al­földön, az Ipoly, a Sajó és a Bodva folyó mentén még sok munka vár ezen a téren. A múltban főleg a levezető csatornák építését szorgal­mazták és elhanyagolták az öntözőcsatornákat. Szlová­kiában 1919-ben kezdték meg a talajjavítási munká­latokat és azóta 1955-ig csak körülbelül 77 000 hektár te­rületen rendezték a vízgaz­dasági viszonyokat. 1919-55- ben évente 2085 hektár te­rületet hoztak rendbe. A fél­szabadulás után, főleg 1950 óta lényeges változás tör­tént ezen a téren is, az EFSZ-ek építése útján meg­alapozhattuk a modern me­zőgazdaságot. Az első évek­ben elsősorban az alakuló EFSZ-ek szervezési és ter­melési kérdéseit kellett megoldani. Az 1950 — 53 közötti évek­ben Szlovákiában több mint 1900 hektár területen rizs­földeket létesítettünk és megkezdtük a szövetkezetek vízgazdaságának rendezését is. A vízgazdasági viszonyok rendezésében elért eredmé­nyeket szemléltetően a kö­vetkező táblázat mutatja: Talajjavítást Korona végeztek Év értékben ha-on 1956 18 712 000 6015 1957 32 567 700 4650 1958 60 280 000 9465 terv szerint 1959 72 200 000 9486 Szlovákiában a talajjaví­tást elsősorban az EFSZ-ek azzal segítik elő, hogy saját; erejükből, főlég a fiatalok segítségével szélesítik ki a levezető és öntözőcsatorná­kat. inz. STEFAN FOJTÍKJ Válasz a felhívásra == Csehszlovákia Kommunista Pártja első tikárának, a == köztársaság elnökének, Antonín Novotny elvtársnak ve- l== zetésével párt- és kormányküldöttség vett részt ké­ss Ietszlovákiai alföldön elkezdődött hatalmas méretű víz- == gazdasági munkálatok ünnepélyes megkezdésén. Micha­ils lovcén az ünnepélyes manifesztáció képviselői felhívás­on sál fordultak az ország valamennyi lakosához, hogy tevékenyen vegyenek részt a meliorációs munkálatokban. ss Az ifjúság, mint mindig, most is kezdeményezőként siet a feladatok megvalósítására. Ezt bizonyítják az eddig beérkezett jelentések is. VÉDNÖKSÉGET VÁLLALTAK VÁLLLALJUK Az iskola tánccsoportja A Banská Bystrica-i kerület ifjúsága válaszként a kelet- • szlovákiai dolgozók felhívására, elhatározta, hogy tevékenyen részt vesz a meliorációs mun­kálatokban. Védnökséget vál­laltak huszonhárom meliorációs építkezés felett. A tanulóifjú­ság is szépen bekapcsolódik a munkába. A vinicai fiatalok ed­dig már 50 hektár területen végezték el a csatornázási mun­kálatokat. A losonci járásban június 8-tól a hónap végéig minden nap harminc brigádos sorakozik fel és segít befejezni a Tamásin megkezdett építke­zést. A nyári szünetben több mint 1500 tanuló dolgozik majd az építkezéseken. Ebből 300 a rimaszombati, losonci és a fü- leki járásból. JŐ KEZDET A Nővé Mesto-i járásban a patakok és csatornák kitisztí­tását vállalta az ifjúság. Ezek a helyi ifjúsági építkezések igen nagy jelentőséggel bírnak. Ezenkívül az ifjúság részt vesz a vágmelléki 400 hektár terület vízlecsapolási munkálataiban is. így már ebben az évben 200 hektár termőföldet nyer a já­rás. A presovi járás jó munkájá­ért megkapta a CSISZ SZKB vándorzászlaját. A járás ifjú­sága példás munkájával érde­melte ki ezt a kitüntetést. Ak­tívan részt vettek további szö­vetkezetek megalakításában és 125 fiatal lépett be a szövetke­zetekbe. A zászló átvételekor vállalták: 5 ifjúsági brigádot úgy készítenek elő, hogy verse­nyezhessenek a Szocialista Munkabrigád cím elnyeréséért. Ezenkívül 100 fiatallal bővítik az állatgondozók sorait és 120 fiatalt megnyernek a két éves mezőgazdasági tanoncviszony megkötésére. ALUSZNAK? A szenei járásban ebben az évben a terv szerint 180 fiút és leányt kell megnyerni a két éves mezőgazdasági tanoncis­kolába. Sajnos, eddig még csak 76 jelentkező van. Vajon mit csinálnak e téren a falusi CSISZ szervezetek? Talán belenyug­szanak abba, hogy az egyes fal­vakon a szövetkezetek vezetői és néha még maguk a szülők sem látják helyesen a két éves tanonciskolák küldetését? A válaszra kíváncsiak va­gyunk! jV tanulók egy csoportja kísérleti parcellákon dolgozik. > Épül, szépül Ipolynagyfalu Ipolynagyfalu is épül, szépül, fejlődik. Napról napra gomba­módra nőnek az egészséges, minden kényelmet kielégítő új lakóházak. Az egyéni építkezé­sek mellett azonban nagy ütem­ben haladnak a közös társadal­mi építkezések is. Megkezdték a tejbegyűjtőhely, autóbusz­váróterem, büfé és helyi nem­zeti bizottság irodájának építé­sét. Ezt a nagy építkezést az állam támogatása mellett a falu valósítja meg társadalmi mun­kával. A falu főutcáját éppen kövezik és nemsokára felszere­lik a helyi hangszórókat is. A CSISZ-tagok azon iparkod­nak, hogy úttörői legyenek a falu kulturális életének. Nem­rég vitték színre Lovicsek Béla Húsz év után című színművét. A szereplők a következők vol­tak: Ábelovszky József, Ábe- lovszky Erzsébet, Kiss Erzsé­bet, Oroszlán Mária, Ábelovszky András, Oroszlán József, Dobos János, Dénes István és Bállá István. A bevétel egy részét a fiatalok turisztikára fordítják és televíziós készüléket is vá­sárolnak. BÁLLÁ ISTVÁN, Ipolynagyfalu. MÁSODIK NAPJA esik az eső. Az utak már tocsogóssá áztak., s haragosabb az akáclombok színe. A falu — Kisgéres — megadóan adja át magát a ta­vaszi fürdőnek. Mint egy leány, csöndesen, álmosan, elnyújtóz­va fekszik. Csak Géresi József nézi egy­re nagyobb nyugtalansággal az elsimult felhőket. — Ez se fejezi be egy hétig — mondja csak úgy magának, s fanyarul pödörgeti kis fekete bajuszát. — Pedig azzal szá­moltunk, hogy ezen a héten ké­szen leszünk az ültetéssel. — Sose sopánkodj, nem lesz még az későr a jövő héten se — jegyzi meg a felesége — olyan ízes bodrogköziesen ejtve ki a magánhangzókat, hogy az ember szájában a nyál is össze­fut. Géresi József a dohánycso­port vezetője, s a dohánycso­portról nagyon röviden lehet a legtöbbet mondani. „Büszkesé­günk" — így, csak ilyen rövi­den jellemezte a géresi szövet­kezet elnöke is, amikor délben nála jártunk. A dohányos cso­port tavaly 244 171 korona tisz­ta jövedelmet hozott a szövet­kezetnek. A számok azonban nem fejezik ki, hányszor kém­lelte aggódva Géresi elvtárs lUlltlt <1 F !i, ■ti <| I8HII in«u '■*<( hi> linzi! ||i"H C Iliiül ihgii I BII! ...í min fim "Hl hi» Iliiül HHHI In Iliim !T ■ilílii s a csoport többi tagja az időt, hányszor főtt a fejük a gond­tól, amíg a csöppnyi palántából törésre érett, cigarettasodrás­ra alkalmas dohány lett. Hiszen a múlt év a dohány részére nem is volt a legegészségesebb. Hány szövetkezetben vágta ki a kis sarjadó, fejlődésnek indult do­hányt a drótféreg, szomorú len­ne összeszámolni. Hatalmas táblák pusztultak el, de a géresiek átvészelték ezt is. Szerencséjük volt? Le­het ... Szeretnénk szétnézni a ha­tárban, de ilyen időben ez szin­te lehetetlen. Pedig érdemes lenne, hiszen az idén a kisgé- resi réteken is megkezdték a talajjavítást. Egyelőre csak 20 hektáron. 1962-ig 100 hektár­nyi, csaknem hasznavehetetlen földterületet tesznek termőké­pessé. ZUHOG AZ ESŐ. Az iskola alig 50 méterré van Géresiék- től, mégis bőrig ázva érkezünk oda. Ripko Gusztáv igazgató élvtás nem zavartatja magát, a tanítás jelenlétünkben is fo­lyik tovább, s számunkra sem marad egyéb lehetőség, mint újra gyermekké lenni. Régóta figyelem életünk ro­hamos fejlődését, de a lassú, alig észlelhető változásokat is leginkább iskolában mérheti le az ember. Ajánlhatom mind­azoknak, akik szeretnek csu­kott szemmel járni az életben, s ha a föld mozdul meg, azt is csak akkor veszik észre, ha a fenekükre estek. Legtöbbet a gyerekek „tudatlanságából“ ta­nulhatnak. Mert hogy a „király“ szó mit jelent, azt’ ugyan egy elsős is tudja, hiszen minden meséjében ott szerepel. De kér­dezzünk meg egy harmadikos lurkót, hogy mi az a gróf, báró, koldus... Tudja? Dehogyis! S hogy ez természetes? Hát igen 1.. Mert ha azt kérdezzük: „Mondd csak fiacskám, láttál-e már hintót?“ a „nem tudom mi az"-t szinte biztosra vehetjük. S én magam sem győztem cso­dálkozni, amikor a géresi igaz­gató a gőzkazán jelentőségét magyarázta tanulóinak. A gőz­kazánt, amelyet harmadikos ko­romban én a világ legnagyobb csodájának tartottam, s amikor gépész apámnak segítettem az olajozásnál, szinte olvadoztam a gyönyörűségtől MOST, AMIKOR annyi szó esik a kultúrforradalomról/’an­nak betetőzéséről, örömet je­lent az a tudat, hogy olyan ta­nítóink vannak, akik már ma­guk is bizonyos mértékben for­radalmat, a kultúra forradal­mát jelentik. Sok helyen érez­tem ezt a királyhelmeci járás jónéhány községében. Ahol He­gedűs Árpád tanító elvtárs a színjátszókor vezetője, ott ko­moly baj nem lehet. S ez nem levegőből kapott megállapítás, a kisgéresi színjátszó kör éven­te öt-hat darabot ad elő a köz­ség és a járás dolgozóinak. Legutóbb Bródy Tanítónőjével arattak sikert. Tánccsoportjuk a kerületi versenyre készül. — Községünk fiataljainak 90 százaléka itthon, a szövetke­zetben dolgozik — jegyzi meg csendesen Hegedűs elvtárs — csöndesen, nehogy dicsekvés­nek vegyük, pedig így js vilá­gos, hogy ez a tény a tanítók munkáját is dicséri. A fiatalok jól érzik magukat itthon, hisz életük legszebb idejét nem kell átunatkozniok. NAGY LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents