Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-02 / 22. szám

Mondjuk ki végre . Falun voltam, Mátyusföldön jártam. Mint mindenütt tavasz- szal, itt is sok a tennivaló. Nem csoda. Hazánk legtermékenyebb vidékéről van szó. Érdemes szorgoskodni. Jó föld. becsüle­tes munka, gazdag ősz. így gondolják ezt errefelé. Hasonló a vélemény a faluban is, ahol jártam. Az esőt várják, ha már nagyon poros a föld és sűrűn felfelé a felhők felé tekintget- nek, ha több esik, mint kellene. És ha ez nem segít, ami bizo­nyos, akkor jön az öntözés amennyire lehetséges, vagy pe­dig készülődés a rohamra. Uccu neki, az eső elálltával minden­ki, aki csak teheti fiatalok, idő­sek, iskolások a határba. így látja ezt a helyi nemzeti bizottság titkára is a faluban. De nem beszélnek másképp az egységes földművesszövetkezet vezetői, s még a középiskola igazgatója sem. Megtalálni a fiatalokat mindenütt. Künn a répaföldön egyelnek, az állat­gondozók a takarmányt készítik elő az etetéshez. Mások a szö­vetkezet építkezésén hordják a téglát. Egyszóval mindenki dolgozik a faluban. Mi az, hogy dolgozik? Nem­rég készült el az új kultúrház, mely járási székhelyen is meg­állná a helyét, Tágas udvarán, kosár- és röplabda pálya. És ami a legfontosabb, lámpagyúj­tásig szakadatlanul repül a lab­da. Érthető az öröm is, melyet éreznek a falu fiataljai, amikor a kultúrházban előadás van. Társadalmi munkával építették a sportpályával együtt. Ezeket mondta körülbelül a nemzeti bizottság titkára. Különben is elég fiatal ahhoz, hogy beleélje magát a fiatalok problémáiba. Egyszóval, vagyis jobban mondva, elégedett lenne mindennel, nem is kívánna tő­lük semmi többet, csak azt, hogy... Hej a teringettét, így ellus­tultak volna a fiatalok? Kultúr- házuk, futball-, kézi- és kosár­labdapályájuk ugyan már van. Moziba is eljárhatnak. De elég ez egy mai fiatalnak? Vagy ne tudnánk nekik programot adni? Dehogyis nem. Csak csináljuk úgy, mint azt a kultúrház épí­tésekor tettük. Vagy akkor ta­lán mindenki a maga szakállára tett-vett? Nem hinném. Bizo­nyára úgy volt, mint ahogy azt a titkár elvtárs mondta. — Megbeszéltük a tömeg­szervezetek vezetőivel az épít­kezéssel kapcsolatos teendőket, de nem feledkeztünk meg egyéb gondjainkról sem, és nyilvános­ságra hoztuk határozatainkat. Senkiért sem kellett házalnunk. Jött, aki tehette. Hisz láthatja az eredményt. De nem okozott különösebb problémát az sem, hogy a fiatalok a mezőgazda­ságban maradjanak. Sőt hatan a szomszédos mezőgazdasági iskolába is jelentkeztek, így az én ismerősöm. És én hiszek neki. Egyről azonban mégsem feledkezhe­tünk meg. A gyűlés sosem lehet öncélú. Nem azért hívjuk össze, hogy telefüstöljük a helyiséget, hanem hogy megbeszéljük a teendőket, szétosszuk a vállalt feladatokat, és döntsünk vitás kérdésekben. Ha így teszünk, bizonyára nem lesz hasonló problémánk, mint az adott eset­ben. Akkor a „csak“-ot töröl­hetjük szótárunkból és gyűlé­seink látogatottak lesznek. Ne féljünk előszedni a bevált mód­szereket. Nem baj, ha némelyik régi is. Mondjuk csak meg nyu­godtan, hogy mit akarunk, mert a néma gyereknek az anyja sem érti szavát. De lássunk hozzá, mondjuk ki végre, hogy mit akarunk, de aztán csináljuk.-ny-d. Több filmet Ekeire Ekelen, a komáromi járás egyik falujában az utóbbi idő­ben szokássá vált a kocsmázás. Főként fiatalok, de idősebb em­berek is esténként a kocsma előtt verődnek össze és bent is iszogatnak. Nézetem szerint ez igen káros szokás, mert maga után vonja a kártyázást, vere­kedést, dorbézolást. Némi szó­rakozási lehetőség akad a fa­luban. Például ott van a nyolc­éves középiskola televíziója, azonkívül egy színdarabot is bemutattak a faluban. A legna­gyobb hiba azonban abban rej­lik, hogy hetenként csak egy­szer járhatunk moziba, s bizony jó lenne rendszeresíteni hetenként két mozielőadást. Egy csapásra lényegesen megváltozna a hely­zet és a fiatalok sem járnának a kocsmába. TŐTH LENKE, Ekel. EMLÉKMŰVEK Az Ötátrafüred és Lomnic közötti országúton sziklába vésett emléktábla örökíti meg, hogy azon a helyen 1944. szeptember 7-én három fiatal partizán hősi halált halt. Változás A moszkvai Vörös téren megünnepelték V. I. Lenin pionír­szervezetének napját. — Képünkön S. V. Mihalkovot, az is­mert szovjet írót a pionírok körében látjuk. BESZÉLGETÉS ERBEN ELVTÄR SSAL, AZ ISKOLA- ÉS KULTÚR- ÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL DOLGOZÓJÁVAL Hol vannak még szabad helyek? Aki főiskolán kívánja folytat­ni tanulmányait, annak már je­lentkezni kellett. Milyen fakul­tásokra lehet még jelentkezni? Erre a kérdésre a következő feleletet kaptuk: A jelentkezések alapján meg­állapíthatjuk, hogy főiskolai ta­nulmányra 6961 diák jelentke­zett, 796-al több, mint amennyit Szlovákiában az első évfolyamra felvehetünk. A jelentkezők kö­zül ezer már valahol állásban van, de azért tovább akar ta­nulni. A Komensky Egyetem a jóváhagyott terv szerint 1000 hallgatót vehet fel és 2500-an jelentkeztek. A leghelyesebb az volna, ha a jelentkezők már most felkészülnének arra az eshetőségre is, hogyha nem veszik fel őket az egyetemre. A nyitrai Mezőgazdasági Fő­iskola zootechnikai és agronó­miái fakultására 450 hallgatót vehet fel. Az építészmérnöki fakultáson Bratislavában 215 hallgató részére van hely, így tehát ezeken a főiskolákon a felvételi kilátások kedvezőb­bek. Milyen ismereteket kívánnak a felvételi beszélgetéseken azo­kon a fakultásokon, ahol utólag lehet jelentkezni? Az idei beszélgetések során főleg a jelentkezők jellemvoná­saira világítanak rá. A beszél­getésekre nem kell külön fel­készülni. As: a diák, aki alapo­san elsajátította a középiskola tananyagát, nyugodt lélekkel jelentkezhet a felvételire. A Pedagógiai Főiskolát össze­vonják a Komensky Egyelem' mel és a pedagógiai felsőisko­lák helyett minden kerületben pedagógiai intézeteket létesíte­nek. Tulajdonképpen milyen isko­latípusról van szó? Az iskolareform keresztülvi­telével kapcsolatosan 1959. szep­tember 1-vel megváltozik a ta­nítók kiképzése is. A III. fokú iskolák tanítóit az egyetemen képezik ki és a Pedagógiai Főiskolára már nem vesznek fel hallgatókat. Azok, akik már ezen az iskolán kezdték meg tanulmányaikat, azokat ott is fejezik be. A pedagógiai tanulmányok iránt érdeklődők a pedagógiai intézetekbe jelentkezhetnek. Trnaván, Nitrán, Martinban, Banská Bystricán és Kassán szlovák tannyelven, Bratislavá­ban magyar, Presovon pedig ukrán tannyelven nyílnak peda­gógiai intézetek. Ezekben az in­tézetekben még vannak szabad helyek. A pedagógiai intézetekben azok a pedagógusok nyernek kiképzést, akik az általános is­kolákban való oktatásra nyer­nek képesítést. Három évi tanulmány arra képesít, hogy az 1 — 5. osztály­ban tanítsanak, négyéves tanul­mány befejezése után a 6 — 9. osztályban, taníthatnak. Az ed­digi pedagógiai iskolákat töröl­ték, de továbbra is működnek az óvónők kiképzéséről gondos­kodó pedagógiai iskolák, a ta­nulmányt azonban három évről négyre emelték fel, j;­A szerkesztő meghatározhatat­lan összetételű, erősen fűszere­zett anyaggal megkent kenyeret csomagolt ki és enni kezdett. Dél volt, tehát megengedhetett ma­gának egy kis szünetet. De akkor mikor jelenik meg a lap? 1945- ben a tönkrerombolt, nehezen éledő Berlinben kevés újságíró­ban lehetett megbízni. A szer­kesztő balkezében a karéj ke­nyérrel, jobbjával a kéziratban lapozgatott. Gyakran letette a kenyeret, javítgatott, áthúzott valamit, szavakat, mondatokat, sőt néhol egész szakaszokat átírt. „Az ' ördögbe, micsoda cikkek ezek“ — morogta halkan. — „Mindent magamnak kell csinál­ni". Észre sem vette, amint a titkárnő benyitott és kissé za­vartan állva, várt, amíg főnöke megszólítja. Azonban hiába várt. A titkárnő köhintett. A szerkesz­tő anélkül, hogy hátranézett vol­na, dühösen morogta: — Mi az? A titkárnő nem válaszolt rög­tön. — Na mi van, mit akar? — A kérdés türelmetlenül, elutasí­tóan hangzott. De az asszony most már nem hagyta magát le­rázni. — Valaki beszélni akar Önnel, Schneider úr. A szerkesztő dühös volt. — Jól tudja, hogy most senkit sem fogadok. Hogy a fenébe le­szek így kész? A titkárnő egészen a közelébe lépett, az íróasztal fölé hajolva csendesen — felkeltve az asztal­nál ülő érdeklődését — mondta: — Egy fiú. Schneider úr. Már régen itt ül és nem tudom leráz­ni. — Fiú? — Schneider a titkár­nőre bámult. — Milyen idős? — Olyan tizennégy, tizenöt le­het. — Aztán mit csináljak vele? Talán az apja dolgozik itt? A titkárnő tagadólag rázta a fejét. — Önnel akar beszélni, Schneider úr, kizárólag Önnel. — Majd hallkabban mondta: — Harlan-nak hívják. Schneider félretette a még mindig kezében levő kéziratot, előre hajolt: — Harlan? Van va­lami köze ... ahhoz a ... a Har- lanhoz ? — A fia. Hiszen Ön írta azt a cikket az apjáról'. Schneider egy kis ideig gon­dolkozott, aztán határozottan szólt: — Bocsássa be! Néhány másodperc múlva ma­gas, kissé esetlennek látszó fiú állt előtte. Szorosan zárt ajka kellemes, üde arcának durcás, gyerekes kifejezést kölcsönzött. Schneider akarata ellenére elne­vette magát. Amikor azonban viselkedése hatását a gyerek ar­cán észrevetter komoly lett. Ön-. HEDDA ZINNER kéntelenül magázni kezdte a fiút. — Üljön le! — és egy székre mutatott. A fiú állva maradt. Szája sarka fájdalmasan reszke­tett, kezében görcsösen egy új­ságot szorongatott, melyet most a szerkesztő elé az asztalra tette. — Ön írta ezt? Schneider egy futó pillantást vetve a cikkre, nyugodtan bólin­tott. — Engem Thomas Harlan-nak hívnak — kezdte újra a fiú — ez itt az apám — mutatott az új­ságcikkre — Veit Harlan. Ön az én apámat itt tömeggyilkosnak nevezi. Ezt vissza kell vonnia! — Az utolsó szavaknál, melyek már nehezen lihegve törtek ki belőle, szemei könnyben úsztak. Schneider kézen fogta a fiút, széket húzott maga mellé. — Gyere ülj le! — szólt nagyon komolyan és leültette. Beszélni akartál velem, de meg kell hall­gatnod azt is, amit én szeretnék neked mondani. — Kutatva né­zett a fiú arcába, aztán lassan, szinte mérlegelve minden egyes szót, folytatta. — Nem vonhatom vissza, fiam, bármennyire is fáj neked! A te apád készítette a „Jud Süss“ — filmet. Tudod-e milyen hatást váltott ki vele? Tudod te azt, hogy utána a zsidók ezreit gyilkolták? Tudsz te vala­mit egyáltalában arról a szörnyű korról ? Szembe ült a fiúval és beszélni kezdett azokról az évekről, ame­lyeket ö, az antifasiszta Schnei­der maga átélt, a hitlerista mód­szerek borzalmairól, a haláltábo­rokról, a zsidók szörnyű sorsáról. Beszélt a „kristályéjszakáról“, a véres pogromokról, Oswiecim- ról és Terezinről, Varsó pusztu­lásáról és a varsói gettó halálra­ítélt lakóinak hősies felkeléséről. A fiú nyitott szájjal hallgatta, mintha kiabálni akart volna és szeméből folytak a könnyek. Schneider hozzáhajolt és mele­gen, óvatosan mondta: — Tudom, hogy ez fáj. De tudnod kell ezek­ről és határoznod kell, melyik utat választod magadnak! Thomas Harlan mintha már nem is hallotta volna. Tágranyílt szemeiből patakzott a könny és monoton hangon állandóan ismé­telte: — Az apám ... az apám... hiszen az apám ...! Aztán hir­telen felállt és búcsú nélkül ki­rohant. Schneider kissé csodálkozva nézett utána. — Szegény fiú — gondolta — ettől nem kímélhet­tem meg. ' • Múltak az évek. 1958-at írtak. Nyugat-Németországban a zsidó polgárok újra érezték a nácik gyűlöletét. A zsidó temetők sír­halmait megint meggyalázták. 6a/“ Ilyen és hasonló feliratok jelentek meg a földalatti vasút és az árnyékszékek falain. A polgárság figyelmét aztán egy új színdarab előadását beje­lentő plakátok keltették fel. A darab címe: „A varsói gettó felkelése" volt és az előadást a nyugatberlini Kongresshalle- ben tervezték. A nyugat-német- országi lapokban a rablógyilkos­ságokkal, kéjgyilkosságokkal, gyermekrablásokkal, korrupciós ügyekkel foglalkozó hírek mellett új szenzáció jelent meg. Megint színházi botrányra kerül sor? Írtak a színdarabról, amely fog­lalkozni merészel a varsói gettó- zsidók felkelésével, tolmácsolja egy maroknyi halálra szánt em­ber hősies harcát a fasiszták mérhetetlen túlerejével szemben. Egy fiatal szerző műve, aki Var­sóban kutatta a harc nyomait, ott gyűjtötte adatait, felkereste a harcok részvevőit, azt a néhány még élő tanút, hogy mindent az igazsághoz híven tolmácsolhasson drámájában. A vélemények megoszlottak ... Egy kis társulat alakult, ismert és még ismeretlen színészek kí­vánták a haladás ügyét szolgálni. Schneidernek — bár a város ke­leti övezetében élt — sikerült jegyet szereznie a Kongresshal­le-! előadásra, pedig nehezen voltak kaphatók. Az egyik elő­adás alatt zsidóellenes provoká­ció készült, de a nézők maguk teremtettek rendet és kihajigál- ták a fiatal suhancokat, akiket — amint a vizsgálat folyamán kiderült — volt náci párttagok pénzeltek. Az utcán főiskolai hallgatók tüntettek a darab mel­lett. Schneider nem egyedül jött át a demokratikus övezetből. Amikor felhúzták a függönyt, egy fiatalember lépett a nézők elé és arról beszélt, milyen előz­mények után és hogyan írta da­rabját. Schneider azonnal megis­merte: Thomas Harlan volt. Az előadás után mesélte a fia­tal Harlan Schneidernek, hogy részt vett a moszkvai VIT-en. Ott lépett érintkezésbe és meg is találta a kapcsolatokat a világ haladó ifjúságával. Amikor Schneider elmesélte nekem az élményét, boldogan mosolygott. — Mert ilyen ifjúság is létezik Nyugat-Németország­ban — mondta és erről nem sza­bad megfeledkeznünk. A „MLAD? SVET“-ben megje­lent elbeszélés nyomán. Fordította: SOMLÓ MIKLÓS HEDDA ZINNER (szül. 1905) ismert osztrák származású, Né­metországban élő írónő. Több drámát (Ördögi kör“, „Csak egy asszony“), elbeszélést és film­szöveget írt. Jelenleg egy ope­ra-librettón dolgozik. *• " —JäütitäiS&Ä+Aii ' ávc -äff­Akikkel a VIT-en találkozunk Az olasz KISZ félmilliós serege Olaszország ifjúságának szé­les rétegei ké­szülnek a július 26-án Bécsben megnyíló VII. Világifjűsági Találkozóra, kö­zöttük az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség félmilliós se-, rege. Az Olasz Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség 1921-ben, az Olasz Kommunista Párt megalakulása után szerveződött. Az olasz KISZ legfőbb feladata akkor és az elkövetkezendő évtizedekben az volt, hogy ne csupán a fia­talok szűk körére támaszkod­jon, hanem az ifjúság minél szélesebb rétegeit mozgósítsa a fasizmus elleni harcra. Mus­solini fasizmusa kegyetlenül ül­dözte a kommunista fiatalokat, s csupán hatalomrajutásának első éveiben az olasz KISZ 1500 aktivistáját tartóztatta le, akik közül négyszázötvenet, össze­sen 2000 évi börtönbüntetéssel sújtottak a különleges bírósa­gok. A bebörtönzöttek és szám- üzöttek között volt Luigi Longo, Giancarlo Pajotta, Augustino Novella, Colaste Nogarville, akik ma az Olasz Kommunista Párt vezetői. A háború alatti Hitler-ellenes nemzeti felkelésben különösen sok olyan fiatal vett részt, aki­ket a fasizmus ideje alatt az Olasz Kommunista Ifjúsági Szö­vetség nevelt elszánt hazafiak­ká. Akkor, 1943-ban alakították meg a kommunisták javaslatára az Ifjúság Frontját, hogy a ná­ciellenes nemzeti felszabadító harcot kiszélesítsék és eredmé­nyesebbé tegyék. Az olasz KISZ kezdeményezésére csatlakoztak az egységfronthoz a keresz­ténydemokrata, a liberális, a szocialista és a köztársaságpár­ti fiatalok. A háború utáni kormányok kommunista-ellenes politikája következtében felbomlott az Ifjúság Frontja, s 1949 márciu­sában újjáalakították az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetsé­get, amely ma az egyik legna­gyobb olasz ifjúsági tömegszer­vezet: taglétszáma meghaladja a félmilliót. Az olasz KISZ kö­vetkezetesen harcol az egyre növekvő munkanélküliség, vala­mint az amerikai rakétatámasz­pontok Olaszországban való el­helyezése ellen. Az olasz KISZ mell.ett Olasz­országban jelenleg a következő jelentősebb ifjúsági szerveze­tek működnek: az Olasz Szocia­lista Ifjúsági Szövetség, az Actio Catholica ifjúsági tagoza­ta, a Cserkész-mozgalom, vala­mint az olasz KISZ védnöksége alatt álló Olasz Úttörő Szövet­ség. A bécsi VIT-re készülő népes olasz delegációban ott lesznek a kommunista és szocialista if­júság mellett a keresztényde­mokrata fiatalok képviselői is, s számos tekintélyes olasz köz­életi személyiség, művész fe­jezte ki támogatását a fesztivál iránt. A Beszkídekben megkezdődött a nyári üdülés. Hazánk minden vidékéről odaözönienek a turis­ták, hogy élvezzék a természet szépségeit. — Képünkön látjuk, hogy a Baráni nevű szakszerve­zeti üdülőből milyen gyönyörű kilátás nyílik a Beszkidek szlo- “ ' *#|gai hegyoldalira..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents