Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-26 / 21. szám

SfoS&fyO' IcO&í A határból, a mezőkről már a bacsa hangja a fenyvesek kö- hazafelé iparkodnak az emberek, zott. A lankás hegyoldalon még ugyan Már nem kell sokáig várnom, pöfög egy traktor, de a gazdája hogy a hliníki bacsóval kezet egyre gyakrabban hátrafelé te- szoríthassak. Észrevéve az ide- kint. Jó három forduló van mö- gén járókelőt, azonnal felém tart. Minden délután, még naplemente előtt elszállítják a tejet a faluba. A szövetkezet kocsisa épp a tejeskannákat igazítja el kaptak egyszerre, csak úgy, sült galamb módján repült a szájuk­ba. Kit tanítok be majd a mun­kába? Mert ne higyje, hogy ba­csóra nem lesz szükség. Ma há­romszáz birkáról kell gondoskod­nom, de jövőre legalább négy­száznak kell legelésznie. No, de majd csak lesz valahogy, és másra tereli a szót. — Látta- e a Rodná zem című filmet — tette fel a kérdést he­lyettem. — Láttam — válaszol­tam. Hisz akkor régi ismerősök vagyunk már — mondta kissé büszkén, mosolyogva egyet. Ott, azon a filmen szerepeltem elő­ször, és azután többször is sze­repeltem Besztercebányán és másutt is. Így kezdődött a mi igazi barátságnuk, Ondrej Mádus büszke hivatá­sára, munkájára és arra, hogy megbecsülik, melynek eredmé­nyeként családja odahaza gond­talanul él. Az oly különös szere­tet, melyet kicsi otthona iránt érez, az ottani ragyogó tisztaság igazán megérdemel minden elis­götte, azt szeretné még naple­mente előtt elvégezni, azután hazamenni parancsért a követke­ző napi teendők végett. Utána tisztálkodás, vacsora, egy-két korsó sör, éjszaka és minden kezdődik elölről... És amikor az utolsó traktor is eltűnik a falut takaró hegyhát mögött, úgy vélem, hogy egyedül vagyok a hegyoldalon. Egy tisz­tást keresek, ahol nyugodtan megpihenhetek, s közben a táj szépségében gyönyörködöm. Mon­danom sem kell, hogy milyen csodálatos látványt nyújt a le­menő nap fénye a gyönyörű hegyi tájon. De a körülöttem elterülő nagy csöndben csakhamar különös hangfoszlányok szállnak. A lágy tavaszi szellő egyre közelebb hozza felém a hangokat. Mint a havas téli éjszakán közeledő csengetyűszó, úgy erősödnek azok, amint felkelve a hegyolda­lon törtetek felfelé. Fenn vagyok a magas hegyol­dalon. A hegy lábánál húzódó falu egész csíknak látszik csak. Körülöttem hatalmas kiterjedésű hegyi legelő, azután fenyvesek, majd megint legelő és így to­vább. A még mindig elég távoli kolompszó itt már tisztábban hallható, de a nyáj és gazdája még mindig nem került elő. Csak az újonnan épített szállás és a karám ékeskedik egy védettebb hajlás tövében. Szívesen betekintenék a bacsa szállásába, de nincs akitől enge­délyt kérjek. így hát nem is te­hetek mást, minthogy tovább kapaszkodjak, mindig csak felfe­lé. De a közeledő este mégis a segítségemre siet. A gazda és a nyája is hazafelé tart. — Ne te, ne fordulj — visszhangzik Ondrej Mádus vagyok, a hliníki bacsa — mutatkozik be mindjárt. Ha kíváncsi valamire, bemehe­tünk a szállásra, vagy sétálha­tunk egyet. A jószágot ne" féltse — mondja a nyáj felé fordulva, hazatart az egyedül is. És az erős, egészséges ember beszélni kezd. A gyermekéveiről, melyet tíz éves korától a hegyek között töltött a jószág mellett, a katonaidejéről, ahol sok új is­merőst szerzett, no meg a máról. De gyermekéveivel kapcsolatban legszívesebben a mai fiatalokat emlegeti. — Nézzen csak mondja felém ford> Emlékművek-vádolnak Az idén volt tizennégy éve annak, hogy a szovjet had­sereg felszabadította hazánkat. A hős szovjet katonák végigvonultak falvainkon, városainkon és dolgozó népünk számára elhozták a szabadságot. A nemzeti felszabadító harc népünktől és a szovjet hadseregtől sok áldozatot követelt. Szlovákia felszaba­dítása után 176 tömegsírban 3723 áldozat tetemét talál­ták meg, ezek között 2792 férfit, 720 nőt és 211 gyer­meket. A fasiszták kegyetlenségét bizonyítja az a 600 falu is, amelyet teljesen felégettek és elpusztítottak. Népünk azokon a helyeken, ahol a hősies szovjet katonák és partizánok szabadságunkért harcoltak, emlékműveket emelt, melyek a fasizmus és a háború borzalmaira is emlékeztetnek. A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. jubiláris évében soro­zatosan képeket közlünk azokról az emlékezetes helyek­ről, ahol a felkelés harcai folytak, hogy felidézzük és emlékezetünkbe véssük, milyen áron vívták ki számunk­ra a szabadságot. A kis kecskegida a bacsa kedvence. mérést és dicséretet. Mind erről körül — csak én is dicsérőleg szólhatok. És bizonyára arra sem lesz szüksége, hogy a hliníkiek fut­miután beléptünk a szállás ajtaján. Olyan elviselhetetlen ez a mai ballpályát építsenek a legelő kel­fiatalok számára? — kérdezi in- lös közepén, a magas hegyolda- kább magától, mint tőlem. — Ha Ion, hogy azzal odacsolagatva szeretnék rádiózni, könnyen be- a fiatalokat, így szerettessék szerezhetném, de inkább olvasok majd meg valamelyikükkel a szabad időmben, vagy faragok és bacsa életet, mint ahogy azt a polcokon elhelyezett könyvekre Ondrej Mádus a bacsa mondta és faragásokra mutat. — Hej, de nevetve. És ha egy év múlva új­ezek a mai fiatalok — hajtogat- bői találkozunk, nem lesz híján ja egyre-másra. Sok mindentaz utánpótlásnak sem. ny-d A 2. számú ukrán front harcosai 1945. március 14-én nehéz körülmények között megtörték a fasiszták szívós ellenállását és felszabadították Zólyom városát. Szlovákia hálás népe a szovjet hadsereg temetőjében emlékművet emelt. 17 000 hősi halott van itt eltemetve, feláldozták az életüket, hogy számunkra kiharcolják a szabadságot. MOSZKVA a VIT-re készöl Moszkvában a szakszerveze­tek székházában május 12-én a bécsi VII. VIT tiszteletére a moszkvai ifjúság nagy ünnep­séget rendezett. A résztvevők levelet intéztek Bécs, a fesztivál város ifjúsá­gához, melyben megírták, hogy milyen előkészületeket tesznek a fesztiválra. „Meggyőződésünk — írják a levélben, hogy a bé­csi fesztivál, hasonlóképpen mint az eddigi ifjúsági találko­zók, hozzájárul a világifjúság közötti barátság és szolidaritás elmélyítéséhez“. A. szovjet ifjúságot a bécsi fesztiválon 800 fiú és leány képviseli majd, többnyire diá­kok, munkások, mezőgazdasági dolgozók, művészek és sporto­lók. A művészeti együttesek közül a moszkvai rádió és te­levízió ifjúsági szimfonikus ze­nekara, a sverdlovszki munka­erőtartalékok népi táncegyüt­tese, valamint a leningrádi Ki­rov Színház klasszikus tánccso­portja is indul. A szovjet kül­döttségben szép számban részt vesznek a szövetségi köztársa­ságok képviselői is. A bécsi fesztivál résztvevői megismerkednek a grúz, üz- bég és ukrán népi táncművé­szette!. A fesztiválra olyan fiúk és leányok is mennek, akik csak most lépnek művészi pá­lyára. Például a Nagy Színház balettjének és a konzervató­rium növendékei is. Eljön a moszkvai konzervatórium Na- szedkin nevű 16 éves növendé­ke, aki már több zeneművet és egy gyermekoperát is kompo­nált. A hangversenyeken mint zongorista és karnagy lép fel. Százmillió téglát Hazafelé tart a nyáj. Ondrej Mádus a bacsa a völgyet kémleli. A CSISZ KB LEVELE A CSISZ KB* III. plenáris ülé­se többek között azt a határo­zatot fogadta el, hogy az ifjú­ság saját erejéből százmillió értékű téglát ad a lakásépítés céljaira. A feladat teljesítése érdekében nagy igyekezetei kell kifejteni és a CSISZ ösz- szes szervezetének alapos szer­vező munkájára, valamint az egész ifjúság összefogására lesz szükség. A CSISZ KB a fel­adat teljesítésére irányuló ver­senyt hirdet, hogy az alapszer­vezetek, a járási és kerületi Érettségi előtt Május. Örgonaillat a kertek alatt, gyöngyvirág pázsit a ré­teken, csodálatos könnyűség az emberi szivekben. S ugyanak­kor országszerte valami tudat alatt végigborzongó félelem, rettegés a közelgő ismeretlen­től. Május az iskolákban a víz­választás hónapja, az érettsé­gié. Országszerte ezer meg ezer ifjú szíve dobban ezekben a na­pokban egy ütemre, ezer meg ezer ifjú lány meg legény — 17-18 évesek - indul a gyöngy­virágok, orgonaillatok között a jövendőnek. A füleki tizenegyedikesek között szintén nagy az izga­lom. Hogyisne: itt az írásbeli, aztán meg a szóbeli. S mind­ezeken felül azoknak, akik fő­iskolára jelentkeztek, a felvé­teliük. Mennyi izgalom, meny­nyi drukkolás: hogy lesz, mint lesz, ki lesz az elnök, milyenek lesznek a tanárok. Tanítás után két érettségiző­vel beszélgetek. Bemutatkoz­nak: Agócs Mária és Murár Márta. Mindketten jövendőbeli pedagógus-jelöltek, Mária a XI. A-ból, Márta a XI. B-ből. Az érettségiről meg a felvételikről beszélgetünk, s arról, hogy mi­lyen cél lebeg két tizenhét éves lány előtt, két héttel az érett­ségi előtt, az élet kapujában. Mária karcsú, nyúlánk, éjfe­kete szemű lányka. Édesapja gyárban dolgozik s a gyerme­kek, kéf fiú, két leány, tanul­nak. Ketten, a kisebbek, még a középiskolában, a legidősebb Pozsonyban, az építészmérnöki fakultáson, Mária pedig tanító­nő szeretne lenni. Miért éppen tanítónő? — Nemcsak azért, amiért a legtöbben mostanában, mert nincs más magyar nyelvű fő­iskola, nemcsak azért — mond­ja Mária. Én már egyész pici koromtól kezdve mindig taní­tónő akartam lenni. Nagyon megszerettem ezt a hivatást. S mondja, hogy miért. S ahogy mondja, eleinte azt hinné az ember, álpátosz, de aztán meg- hökkenek: van ebben a vékony, hihetetlenül finom bőrű lány­ban valami különleges, valami nem mindennapi. Talán úgy is mondhatnám, megszállottság. — Tudja, én ha elvégzem is a főiskolát, inkább szeretnék valami eldugott kis faluban ta­nítani, mint városban. Pedig sokan azért akarnak tanárok lenni, mert az „úri foglalkozás“. De én már tudom, hogy aki igazán szívből akarja csinálni, annak igen nehéz feladatokat kell vállalnia. Hogy honnan tudja? — Hát onnan, 'hogy én városi lány vagyok ugyan, (ha Füle­ket egyáltalán városnak lehet nevezni), de sokat járok ki fa­lura a. rokonokhoz s látom, mi minden függ ott egy tanítótól. Hogy mennyire fontos az, hogy a tanító bánni tudjon az embe­rekkel (s nemcsak a gyerme­kekkel, hanem a felnőttekkel is), hogy mennyire függ az a tanítótól, hogy a falusi fiatalok a kocsmába mennek-e vagy a művelődési házba, kártyázni-e vagy olvasni. Hát látja, ezért akarok én tanítónő lenni. * * * Márta, ha külső formáját néz­zük, százszázalékos ellentéte barátnőjének. Mária karcsú, nyúlánk, inkább romantikára, szomorkodásra hajlandó, Márta viszont tömzsibb, izmosabb, vi­dám életre termett. Egyben ha­sonlítanak csupán: hogy mind­kettő csupa szépség a maga nemében, Márta naponta jár be az is­kolába, a két kilométerre eső Püspökiből már hatodik éve. Esőben, sárban, napsütésben, biciklin, busszal, gyalog, mikor hogy. S mondja csak, nem unja még az állandó ismétlődő egyforma utazást?- Dehogy unom. Sőt, nagyon megszoktam, nagyon megsze­rettem én már ezt az életet, s most éppen az a baj, hogy egy-két hét még, aztán vége. Talán mindörökre. Mert hát Márta is Bratislavá- ba szeretne felkerülni, aztán meg öt év utáp, ki tuclja hol fog. kikötni. Márta ugyanúgy mint barát­nője magyar-szlovák szakra je- letkezett. Legnagyobb szenve­délye az irodalom, s mindenek­előtt a versek. Petőfi, Ady, Jó­zsef Attila! Micsoda nagy em­berek voltak ezek, — mondja lelkesülten. S nemcsak passzí­van szereti a verset, nemcsak olvassa, hanem terjeszti, sza­valja, népszerűsíti is. — Ötvenhatban még mint nyolcadikos vettem részt elő­ször szavalóversenyen. Akkor Losoncon, a kerületin első díjat nyertem, Komáromban pedig a negyedik lettem. Azóta is vol­tam minden évben, csak most. az érettségi miatt nem tudtam benevezni. Annyit kell még megemlíte­nem róla, hogy egyik oszlopos tagja az országszerte ismert fülekpüspöki tánccsoportnak. * * * Mire ez a cikk megjelenik az Oj Ifjúságban, a füleki tizen­egyedikesek már rég túl lesz­nek az írásbelin, s talán éppen kellős közepében a szóbeli érettséginek. Agócs Mária, Mu­rár Márta, Reimann:: Magda, Angyal Attila, Zádori Sándor s mind a többiek tanúvallomást tesznek a vizsgabizottság előtt: megértek arra, hogy elindulja­nak az élet ismeretlen útjain, emberré formálódtak az isko­lapadokban eltöltött tizenegy év alatt. Jöhetnek az újabb év­tizedek, a munkás hétköznapok, a gyárak, a földek és az emberi lelkek. Sok sikert az indulás­hoz!- CSEfcÉNXá vezetőségek kezdeményezését támogassa. A kiértékelésnél az egy tag­ra eső építkezési anyag terme­lése a döntő. Például a CSISZ prágai kerületének 80 000 tag­ja van, ez azt jelenti, hogy 8 millió értékű téglaegységet kell termelnie. Milyenek a lehetőségek és milyen forrásokból lehet merí­teni? a) Szervezzünk a falvakban, hivatalokban és iskolákban rendkívüli ifjúsági műszakokat és használjuk fel a régi tégla­üzemeket és téglavetőket. b) Az építkezési anyag ter­melésében ifjúsági kollektívák szervezésével érjünk el túlter­melést, mégpedig az összes termelési helyen, a téglaüze­mekben, a panel- és az előre­gyártóit építési elemek terme­lési helyein. c) A helyi források felhasz­nálása mellett termeljünk az új építkezési anyagokból, tufából, hamuból, agyagból, téglákat és tömböket. d) Vállaljunk védnökséget az építkezési anyagok termelé­sének kiépítése és az építési idő lerövidítése felett. e) Közvetlenül az építkezé­seken fokozottan takarékoskod­junk az anyaggal. f) Régi házak bontásából nyerjünk téglát és más építke­zési anyagot. Az akciót úgy indítsuk el, hogy az segítséget jelentsen az építési anyagokat termelő üze­mekben működő CSISZ-szerve- zetek számára más építkezési anyagok termelésében is, mint amilyenek például a betonacél, a fatermékek, kerámia és ra­diátorok. Elsősorban ilyen módon ju­tunk építési anyagokhoz. A CSISZ-szervek és szervezetek kezdeményezésén múlik, hogy ezt a feladatot sikeresen telje­sítsük. A verseny alapelve a követ­kező: 1. A CSISZ járási vezetősége biztosítja a versenyt az egyé­nek, kollektívák és a járás szervezetei között. Rendszere­sen havonta egyszer kiértékeli a versenyt és az alapszervezet­nek vándormandátumot, az -egyéneknek pedig jelvényt ad. A verseny lezárása után a szer­vezeteket, valamint az egyéne­ket is saját eszközeiből juta­lomban részesíti. 2. A CSISZ kerületi vezetősé­ge biztosítja a járási szerveze­tek közötti versenyt, továbbá azt, hogy a járási vezetőségek kiértékelik a versenyt és a leg­jobb járási vezetőségnek át­adja a vándormandátumot. Az akció lezárása után azok a kollektívák, melyek vándor­mandátumot kaptak, aktívát rendeznek. Ezeken az aktívákon értékelik az akciót és az épít­kezési nemzeti vállalatok kerü­leti szövetségével, valamint az építkezési dolgozók szakszer­vezeteivel közösen a legjobb alapszervezetet és járást juta­lomra a CSISZ KB elé terjesz­tik. 3. A CSISZ KB együttműköd­ve az Építésügyi Minisztérium­mal és az FSZM-el az akciót kiértékeli, és a legjobb kerületi vezetőséget autóval tünteti ki. A köztársaság 50 legjobb járási vezetőségét motorkerékpárok- kal és robogókkal, a tíz legjobb alapszervezetet televíziós ké­szülékkel és rádiókkal, gramo­fonokkal, öt pionírcsapatot te- levízorral vagy sátrakkal jfl- talmazza. A kerületi vezetőségek ha­vonta jelentést tesznek a Köz­ponti Bizottságnak és a Köz­ponti Bizottság a legjobb kerü­leti vezetőségnek nyújtja át a CSISZ KB mandátumát. A CSISZ KB a járási és ke­rületi vezetőségek számára vándormandátumokat, kiérté­kelési íveket, röpcédulákat, CSISZ KB díszokleveleket, a legjobb egyének számára pe­dig jelvényeket bocsát rendel­kezésre. Kövessetek el mindent, nyer­jétek meg az ifjúság többségét, a szervezeteket és a járási ve­zetőségeket, hogy a CSKP KB- nek minél előbb jelenthessük: Teljesítettük a feladatot, mely úgy szólt, hogy gyors ütemben százmillió értékű tég­laegységet adunk a lakásépítés céljaira, és a lakásépítés orszá­gos feladatainak további telje­sítésére sorakozunk fel. A Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség Központi Bjzoft§|gá- nafc titkársága.

Next

/
Thumbnails
Contents