Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 1. szám

Az iskolásgyermekek már az elemi iskola alsóbb osztályaiban is alapos politechnikai oktatásban részesülnek. A bratislavai 2elezniciarska utcai 8 éves középiskolában a leányok szorgal­masan tanulják a kötést. Vita a CSKP leveléről Csákány községben is nagy visszhangra talált a CSKP KB levele. A csákányi dolgozók élénken vitáztak a levél tartal­máról. A vita annál is inkább elmélyült, mert a faluban senki sem akadt, aki nem olvasta volna e fontos dokumentumot. A levél tartalmának komoly megvitatása után Csákány község lakossága egyhangúlag helyeselte pártunk célkitűzéseit és kész arra, hogy az eljövendő időszakban erőfeszítéseket te­gyen a dolgozók életszínvonalának további emelésére. A vita alkalmival a csákányiak kötelezték magukat, hogy odaadó munkájukkal hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés további fejlesztéséhez. így kívánják teljesíteni a CSKP Xi. kongresszusának határozatait, amely a szocializmus építésé­nek betetőzését kijelölte. Ezért vállalták a csákányiak, hogy 1958. utolsó negyedévi beadási kötelezettségüket túlteljesí­tik. Tizennégyezer tojással és tizenhétezer liter tejjel többet adnak terven felül a dolgozók asztalára. JANKOV1CH A. // Holnap Szingapúrban leszünk, — újságolta ebéd közben a dán hajó kapitánya, aki már harma­dik hete úsztat bennünket ten­gerről tengerre. Miután magunk mögött hagytuk a Bengáli-öböl- böl kimagasló, gyilkos éghajlata miatt többnyire lakatlan Niko- bár-szigetcsoportot, délkeleti irányban először Szumatra hegy­láncai tűntek fel a délutáni órákban. Másnap reggel az el­lenkező oldalon a maláji parto­kat is megláttuk s beeveztünk a Malakkai-tengerszorosba. Itt a tengerészek a víz színén mint­egy guruló, sárgás és rózsaszínű „tányérokra'‘ figyelmeztettek. Ezek a tömlőállatok csoportjába tartozó mérges medúzák sarjad- zás, yietve ivadékcsere révén szaporodnak, vagyis a medúzák­ból csak tengeri polipok, ezekből megint medúzák keletkeznek és így tovább. A Kínai Tudományos Akadémia már a tizenegyedik tanfolya­mot rendezte a hagyományos kínai gyógyításról. A tanfolyam keretében a hallgatók gyógynövényeket is gyűjtöttek. Jentang San hallgató is egyik társával gyógyfüvet talált a Dzsetiang tartományban. Mint a virág*za'a üzenetek Bátor, kezdeményező CSISZ- tagok már néhány évvel ezelőtt azon fáradoztak, hogy ifjúsági munkacsapatokat szervezzenek. Forró vágy fűtötte őket az EFSZ-ek, állami gazdaságok további megsegítésére. A vá­gyódásnak tartalmat adva lé­tesítették az első ifjúsági munkacsapatokat, melyek már kezdetben is nagy sikereket értek el. Helyenként az idősebb szövetkezeti tagok, állami gaz­daságok dolgozói, sőt EFSZ- elnökük is idegenkedtek ezektől a kezdeményezésektől. Például Kisudvarnokon is mosolyogtak néhány év előtt a CSISZ-tago- kon, amikor munkacsapatról beszéltek és javasolták, hogy a cukorrépa bedolgozására fő­ként a fiatalokat mozgósítsák. Amikor látták, hogy nemcsak üres beszéd a fiatalok javasla­ta, hanem a munkacsapatok kedvezően befolyásolják a ter­melést és gyakran a döntő és sürgős mezőgazdasági mun­kákat is elvégeztek, már igen komolyan törődtek velük és minden segítséget megadtak további munkacsoportok létesí­téséhez. Később különösen pártunk XI. kongresszusa és a CSISZ III. kongresszusa lel­kesítette a fiatalokat újabb munkacsapatok szervezésére. Mindenki belátja, hogy a CSISZ tagok ezáltal fontos feladatot teljesítenek és így is segítik a mezőgazdaság további fejlő­dését. Minden mezőgazdaságban dolgozó fiatal tudja, hogy a munkacsapat és a munkacso­port közt mi a különbség. A munkacsapat a munkacsoport keretén belül működik és vég­eredményben a csoportvezető­nek van alárendelve. Akadnak persze olyan helyek is, ahol egy-egy munkacsapatot külön­leges feladatokkal bíznak meg és ilyenkor a csapat munkájá­val kapcsolatban a csapatveze­tőé a döntő szó. Ha valahol a fiatalokra bíztak különleges feladatot, bizony minden eset­ben sikerrel oldották meg, senki sem panaszkodhatott rá­juk. Mégis van eset, amikor az ifjúsági munkacsapat csak a helyi alapszervezet vezetősé­gének képzeletében él, magya­rán mondva papíron létezik. Ezt az alábbi eset is tanúsítja. Az egyik járási aktíván hal­lottam egy alapszervezet elnö­kétől, hogy náluk kitünően működik az ifjúsági munkacsa­pat. Hozzátette, hogy a szövet­kezet vezetősége örül tevé­kenységüknek és bizony a ga- bonabetakarltáskor is jó mun­kát fejtettek ki. Néhány, napra rá ellátogattam az említett CSISZ-elnök falujába, s a vé­letlen úgy hozta, hogy először a szövetkezet elnökével beszél­tem. Mikor kérdeztem tőle, hogy mit szól az ifjúsági mun­kacsapathoz, elnevette magát:- Nincs nálunk ifjúsági munkacsapat — felelte. Később együtt mentünk a kertészetbe és a dohányföldre. — Itt több fiatal dolgozik — mondta az elnök, amikor a ker­tészetbe értünk. Valóban, amint széjjelnéztem, mint a virágszá­lak úgy festettek a lányok a káposzta- és a paradicsom­palánták közt. Persze idősebb asszonyok, sőt emberek is haj­ladoztak ott. Természetes, hogy főleg fiatalokat alkalmaznak a kertészetben, mert a ker­tészkedés bizony rugalmas, hajlósderekú munkásokat kí­ván. A dohányföldön találkoztam az alapszervezet elnökével. Éppen kapáltak. Érdeklődni kezdtem az ifjúsági munkacsa­pat feladatai iránt, de az alap- szervezet elnöke persze nem tudott válaszolni és kisült az igazság. Mivel a dohányföldön és a kertészetben nagyobbára fiatalok dolgoztak, ezért állí­totta az alapszervezet elnöke, hogy náluk ifjúsági munkacsa­pat van. Persze erről senki nem tudott, maguk a fiatalok sem, még kevésbé az EFSZ ve­zetősége. Tehát nem az jelenti az ifjúsági munkacsapat léte­zését, hogy valahol 10-15 fiatal dolgozik és ezt a kis kollektí­vát munkacsapatnak nyilvánít­juk. A munkacsapatnak pontos feladatai vannak és bizonyos munkaszakaszt ural, felelős­séggel tartozik a munka időben és rendben való elvégzéséért. Igen fontos, hogy a fiatalok tudatában legyenek, milyen szerepet töltenek be és fontos az is, hogy az EFSZ vezetősé­ge, vagy az állami gazdaság igazgatósága pontos feladatok­kal bízza meg a csapatot. A megbízatásban általában nem szokott hiány lenni, egyes he­lyeken inkább olyan eset áll fenn, mint amiről az előbb volt szó. Az ifjúsági munkacsapat ösz- szeállítása nem történhet spon­tánul, csupán véletlen körül­mények között. Ez azt eredmé­nyezné, hogy a fiatalok a mun­kahelyen nem állhatnának helyt, mert nem jellemezné szervezettség a munkaközössé­get. Továbbá fegyelem sem kötné őket a kollektívához, mert joggal kérdeznék egy­mástól, hogy miféle munkacsa­patban vagyunk? Hiszen az EFSZ vezetősége sem tudja, hogy munkacsapat létezik, és csak az alapszervezet elnöke dicsekszik vele. Ha azonban az alapszervezet vezetősége, a szövetkezet vezetőségével vagy az állami gazdaság igaz­gatóságával együtt dolgozza ki a munkacsapat termelési fela­datait, és a feladatokhoz mér­ten állapítják meg a csapat létszámát, munkakörülményeit is, mindjárt más arculata van a dolognak. Nagyobb a fegye­lem, de nagyobbak a termelési eredmények is. Ne feledjük azt, hogy az ifjúsági munka­csapat minden egyes tagjának tisztában kell lenni a termelési feladatokkal. Ez a tény lendü­letet vált ki belőle, jobb mun­kára serkenti. B. I. Csatlós István, Bés. írásod közlésre alkalmas, ha van mit írnod, újra keresd fel szer­kesztőségünket. R. A. Eossnyó. Kívánjuk, hogy az érdekkörök iől mű­ködjenek, de helyes lenne, ha a politechnikai kiképzést is egybekapcsolnátok az érdek­körök létesítésével. Csordás Béla. Perbenyík. Ha az alaosrervezet vezetősége eléggé tevékeny, akkor a ta­nítók segítsége nélkül is mű­ködik a szervezet. Gratulálunk eddigi sikereitekhez. Matyasorszky Mária, Komá­rom. A terv szép, csak teljesít­sétek, mert úgy ér valamit. Szeretnénk, ha máskor is ír­nál. Kovács Lajos, Rimaszombat. Elhisszük, hogy jól sikerült a kirándulás. Helyes lenne, ha más alkalommal is kirándul­nátok és nekünk beszámolót írnál. Sztrika Lajos, Dunaszerda­hely. Tanácsaidat figyelembe vesszük. A levelezni kívánó fiatalok kérésének is eleget teszünk. Mészáros József, Komárom. írásod jó lenne, de már meg­előztek, más is megírta ugyan­azt. Várjuk legközelebbi beszá­molódat. Sárszögi Csilla, Szepsi. Erről a témáról sokkal kiforrottabb írást kellett volna küldened. Reméljük, legközelebb jobbat írsz. Kiszelica Valéria, Damásd. Iparkodjatok megvalósítani azt. amit a tagsági gyűlésen elha­tároztatok. Az eredményekről majd írjál. „Kontár“ jeligére. Problémá­dat feletteseddel beszéld meg a katonaságnál, de alig hisz- szük, hogy eredménnyel járna. Garay János, Tornaija. Tilta­kozástok időszerű és fontos. Illetékes helyre juttattuk. Lábszky István, Martos. Az állami gazdaság valóban elége­dett is lehet ennyi teljesít­mény után. Az írásod közöljük. flottabázisa úgyszólván egy éj­jelen át került ellenséges kézre. A csaknem egy millió lelket számláló város lakóinak túlnyo­mó része kínai. Szorgalmas, dol­gos, megbecsült munkások és iparosok, akik a város legna­gyobb negyedét lakják. Szinga­púr kisebb része az ún. európai negyed. Minden egyes nagyáru­házban szemembe ötlött a „Made in Czechoslovakia" felírásos táb­la, alatta a szebbnél-szebb cseh­szlovák üvegáru. Trolibuszon, majd taxin utaz­tam ki a világhírű fűvészkertbe. A beláthatatlan területet felölelő „Botanical garden"-ben virul a világnak csaknem minden fon­tosabb fájc± cserjéje, virága, — amennyiben bírja a forró éghaj­latot — mindegyik tövében egy- egy ízléses porcelán-táblácska a növény latin, maláji és angol nyelvű elnevezésével. Ott ágas­kodik például a harminc méter magas „Livistona rotundifolia Pálmáé" és a mi fenyőfánkra emlékeztető „Casuarina sumat- rana", ott illatozik a lila rózsák­tól terhes „Bougainvillae Formo­sa Nyctagineae" nevű cserje, valamint a megszámlálhatatlan fajú és színű, bódító illatú ten­gernyi virág — december végén! A park taván buja vizirózsák kínálgatják sóváran porzásra érett kelyhüket, távolabb egy ideplántált kis őserdő indái és folyondárai bólingatnak rejtel­mesen. A fákon szabadon élő majom- családok hancúroznak, majd le­ugrálva, koldulva nyújtogatják mancsukat az idegenek felé. Az egyik „majomgyereket" meg­etettem a magammal hozott sü­teménnyel, mire szemtelenül a vállamra tornászta fel magát, ahonnan hosszú körsétám végez­tével csak üggyel-bajjal, erősza­kosan tudtam lerázni. Azután is még sokáig, szomorúan nézett utánam... Másnap megtekintettem a „Medical College Building“-et, — Szingapúr orvosi egyetemét, amely klinikai épületeivel együtt egy egész városrészt alkot. Az egyik kioszkban éppen kiállítást rendeztek a forró égövi beteg­ségekről és azok gyógyításáról. Mivel azonban a kiállítási csar­nokot hirdető feliratok csupán maláji nyelven voltak kifüg­gesztve, eltévedtem a kórtermek útvesztőjében. Egyszerre csak egy felette gyanús helyiségbei találtam niagárh: fehér-köpe­nyes maláji és kínai orvosnöven­dékek buzgón szeletelték fel a szakállas hullákat s beléptem- kor udvariasan megkérdezték tőlem, vajon új kollega va­gyok-e? De akkor már forgott velem a terem, szédülésemet még fokozta a formalin átható szaga. Múló rosszullétem persze általános derültséget keltett a leendő orvosok között, amíg egy mosolygó, angolul tudó kínai diák végre megkönyörült rajtam, karonfogott és kivezetett a hul­laházból. Egyúttal el is kalauzolt a kiállítási csarnokba és készsé­gesen magyarázgatta az érde­kesnél-érdekesebb képek értel­mét. Harmadnap megeredt a hír­hedt trópusi eső, az ország várva-várt áldása. Nem eső, ha­nem zápor, nem is zápor, hanem olyan felhőszakadás, mintha a tenger felülről ontaná vizét a földre. Négy napig ki sem mozdulhattunk úszó börtönünk­ből. — Kapitányunk ezért unal­mában búcsúestélyt rendezett Szingapúrban élő honfitársai és a dán „East Asiatic Company“ vezető személyiségei tiszteletére. E célból az egész szalont tele­aggatták virág füzérekkel, lam­pionokkal, akár a rakamazi bú­csún. Hajónk személyzete este sor­falat képezett a felvonó hídon, esernyőt tartva az autókból ki­szálló előkelőségek feje, illetve estélyi ruhája fölé. Egymás után érkeztek a meghívott vendégek. Dánok, angolok, amerikaiak, hol­landok stb., karjukon drága se­lyembe csomagolt hitvestársuk­kal. Hosszabb megfigyelés után megállapítottam, hogy a rang­jelzést itt alighanem a feleségek viselik férjük helyett: máié' magasabb rangú a fehérszőlő kingos „gentleman", annál hosz- szabb felesége estélyi ruhájának uszálya. Viszont nem ment a fejembe, mi mindent „követhe­tett el" az éltes angol matróna, akinek fonnyadt keblén annyi érdemrend lengedezett, mint egy vitorlásversenyre induló hajó zászlódísze. Már javában állt a bál, szólt a zene, amikor furcsa mozgoló­dás támadt a teremben: egyes párok tétovázva abbahagyták a táncot és a bejárat felé bámész­kodtak, mások sokatmondóan összesúgtak, sőt a zenekar is Minél közelebb érünk Szinga­púrhoz, annál több a tengerben elszórt kisebb-nagyobb sziget, annál gyakrabban térünk ki egy- egy rozsdás hajóroncsnak. Ezek a szigetek szolgáltak ugródesz­kául a japán tengerész-gyalogo­soknak, amikor 1941-ben lero­hanták az angoloknak ezen leg­fontosabb tengeri és légi tá­maszpontját. Részben mintegy „szigetről szigetre ugrálva.“, részben úszva, az éj leple alatt közelítették meg a szárazföldet, Szingapúrtól északra partra szálltak és meglepetésszerűen hátba támadták az angol helyőr­séget, melynek összes ütegei dél felé fordítva, onnan várták a támadást. — Amíg meg nem erősített, nyílt szovjet városok hónapokig, sőt' évekig tartották magukat a hitleristák összpon­tosított támadásával szemben, azalatt Anglia legnagyobb ázsiai Prágában ren­dezték meg a szputnyik kiál­lítást. A kiállí­táson látható volt az a kabin- modell, amely­ben a Lajkát küldték a világ­űrbe. mintha félénkebben, halkabban játszott volna. Vajon mi történ­hetett? Kénytelen voltam feláll­ni a zenészek emelvényére, ahonnan csakhamar átláttam a helyzetet. Egy délceg dán tengerésztiszt állt a szalon bejáratánál — halott-halványan. Karján felesé­ge, egy törékeny, kissé kreolos arebörű, tüneményesen szép ma­láji asszonyka. Tartózkodó vi­selkedése, illemes szerénysége annyi bájt kölcsönzött lényének, hogy az ember legszívesebben vattába csomagolta volna. Félén­ken járatta körül őzike-szemét, mintha bocsánatot kérne, hogy a világon van. Férje közben aj­kát harapdálta, mert bármerre fordult feleségével bemutatkozás céljából, mindenütt tüntetőén hátat fordítottak a szegény fia­tal párnak. A könnyező asszony­ka végtelen szomorúsággal emel­te fel tekintetébsápadt férjéhez, aki megértve neje néma fohá­szát. kínos lassúsággal, lehor- gasztott fejjel indult el vele a kijárat felé ... Szkoll! — ordította el magát egy berúgott dán ültetvényes. Szkoll — egészségiekre! — har­sogták a többiek kórusban. És újból összeverődtek a p&sgős poharak, újból felzúgott a dzsessz, szorosan egymáshoz ta­padtak az izzó párok abban a ■ „boldog" tudatban, hogy ők nem színes bőrűek, hanem fehé­rek, tiszta fehérek ... K. H. 7W/////>W///////////////////W//////t A kör keretén belül A rozsnyói pedagógiai iskola CSISZ-szervezete igen nagy gondot fordít a tanulók eszmei nevelésére. Ennek érdekében tervezték meg a Világ térképe felett kört, amelyet 47 fiatal látogat. A kör keretén belül a tanulók földrajzi és politikai tudásukat bővítik. Már átvet­ték Afrika természeti viszo­nyait, gazdasági helyzetét és lakosságát. A kör egyes tagjai Hanzelka és Zikmund afrikai utazásáról számoltak be. A kör több tagja részletet mondott Afrikáról olvasott valamelyik könyv alapján. Itt tűnt ki be­számolójával Lipták László IV. osztályos tanuló. RÉDVAY ALADÄR, Rozsnyó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents