Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-19 / 20. szám
Beosztott bennünket A-B-C csoportokra. Felírta a táblára a megoldandó példákat, s kicsit rosszakaratú mosollyal, kezeit hátra téve sétálni kezdett a padok között, lesve minden kis megmozdulásunkra. Sercegni kezdtek a tollak, s mélyen a padok fölé hajolt a sok gondokba borult szóke, barna gyerekfejecske. Dolgoztunk. Helyesebben csak dolgoztak. Ők. Az osztálytársaim. Én nem. Ez a matika, ez az ördögök tudománya volt a számomra mindig. Ez a tantárgy keserítette meg szegényes kis diákéletem minden egyes percét. Egyszerűen, hogy a tanár úr szavaival éljek, Akkor még csak rövidnadrágos kis negyedikes gimnazista voltam és ha jól emlékszem, pontosan abban az évben kaptam az első hosszúnadrágot. Ekkor kezdtem a hajamat is „férfiasán" hátrafelé fésülni. Emlékezem, hogy a tízperces szünetek alatt mindig a felsőbb osztályokba járó iskolatársaimat nézegettem, bámulva higgadt, komoly viselkedésüket, irigyelve szépen gondozott, hátrafésült hajukat. Szerettem volna én is ilyen lenni. Tizenhárom esztendős fejemmel azt képzeltem, hogy a hátrafésült hajnál kezdődik a „férfi", az igazi férfi... Hej, de sok kínlódást, bánatot okozott nekem az az átkozott, drót keménységű hajam! Olyan volt az, mint a szegény jó anyám öreg, rossz meszelöje, amelyikkel az ólat szokta évenként egyszer kimeszelni. Minden szála más világtáj felé nézett. Vedig igazán sok időt szenteltem neki (bár ne tettem volna, most akkor a kislányomnak lenne mibe csimpaszkodnia). Esténként, amikor nővéreim, meg kisöcsém szüleim kíséretében már aludni mentek, én meg latin tudásomat gyarapítgattam a puella meg terra ragozásával, minden félórában a tükör előtt álltam, hol bánatosan, hol meg dühösen szidva a borbélyokat, meg az öregeket, akik a „fiatalemberekre" ilyen lehetetlen, gyerekes frizurát kényszerítenek. Most már elárulom önöknek azt is, hogy csökönyös férfiaso- dási igyekezetem mögött egy nagy, nemes gondolat rejtőzött. Szerelmes akartam lenni. Valami nagy, gigantikus szerelemről ál- nem ment a fejembe. Pedig mm modoztam, egy gyönyörűséges voltam én buta gyerek mert leányzóról, aki, hogy szerelme- a Lupus et agnust, meg a Resz- met elnyerje, öngyilkossági ki- két a bokort képes voltam egy sérletet követne el, akihez én fél óra alatt tartósan elsajátítócsodalatos verseket írnék, s a ni, de ez a számtan....'» verseim nagy díjakat nyernének... Ugyanis, ebben az évben kezdtünk már komolyabban foglalvártam, hogy elfordítsa rólam a tekintetét. Úristen, mi lenne, ha megtudná, hogy még egy sort sem írtam, sőt azt sem tudom, milyenek a példák! Az osztálytársaim azonban, akik ismerték matematikai képességeimet, halkan kuncogni kezdtek. Szerencsémre a szomszéd padsorban a Maloch Jencinéi valami technikai zavarok kötötték le a tanár úr figyelmét, s így további kellemetlen keresztkérdésektől megszabadultam, de most már én is izgulni kezdtem, s a lábammal figyelmeztettem Évát a szerelmünkre, akarom mondani a „puskára". Már állandóan idegesebb lettem. Éva, aki valami Egyszer csak valami borzasztó dolog történt. Pontosan akkor intéztem Éva jobb könyökére egy jól irányzott „figyelmeztetést", amikor a tollát akarta megmártani a tintában. Egy halk sikolyt hallottam, és csak annyit láttam, hogy Évám füzetét elönti valami csúnya fekete tenger... — Mi az, mi történt ott?! — süvített fel vésztjóslóan a tanár úr hangja, (Úgy látszik mégis csak száműznöm kell öt.) Éva ekkor már sírva állott a padjában, de álltam én is, nem is tudva arról, milyen körülmények között hagytam el rejtekhelyemet. — Tanár úr kérem ... a.. a .. író állandóan ... puskáért... lökdösött... és ... és .. ráöntöt- te a füzetemre a.. a.. tintááát ... brühühühüh ... — Sutyi bácsi mint a villám termett ott, és hogy, hogy nem, én újra csak magam alatt éreztem a pad kemény deszkáját, s az arcomon valami kényelmetlen piros folt égett. Újra felálltam valahogy. Megalázva, megszégyenülve úgy álltam ott, mint akit nyilvánosan megvesszőztek. Megcsalt. Elárulta szerelmünket. Sírva, ahogy a nők már azt tenni szokták. Igaz, sokszor nevetve árulják el, csalják meg a férfit, de ez már a lényegen mitsem változtat... Hogy az osztályban ezután mi történt, azt inkább nem is írom le. A tanár úr megígért nekem akkor valamit az év végi bizonyítvánnyal kapcsolatban. Be is váltotta ígéretét. Azon a nyáron matematikából pótvizsgáztam, de már kopaszon. Már a tragikus eseményeket követő napon Sós bácsival kopaszra nyirattam a folytán szintén elkésett a példák fejem. Rájöttem, hogy nem érmegoldásával, már másolt, s ne- demes tizenhárom éves fejjel kém még egy fiasor sem volt megférfiasodni. De ha már mégis, a füzetemben! Hisz ez borzasztó! mindenáron férfiasodni akar az Ebből a félévkor rovó lesz! (Hir- ember, ne leányokért tegye! Úgy gondoltam, hogy ezzel a tettemmel nagyon sok fiatal geAzért ezen az órán aránylag mégis nyugodtan ültem a helye- kozni Petőfivel. Szerettem volna nien és vártam a csata fejlemé- olyan lenni, mint Petőfi. Gyönyö- nyeit. Miközben a tanár úr sétáló rü verseket írni, azután meghalni cipőit nézegettem, elgondolkodva egy iszonyatos nagy csatában, és simogatva férfiasodó fejem, arra piros vérrel a kardlapra írni az gondoltam, hogy ha én valamikor imádott leány nevét: Julia ... naQV ember leszek, mondjuk isakarom mondani Éva ... Hány- kolaügyi miniszter, a matevxati- szor elgondoltam, milyen szép is kát végképp, örök időkre eltör- lenne! Bizonyára nagy, díszes Wm a létező tantárgyak sorából, temetést rendeznének a tiszteletemre, ahol a főigazgató űr festené alá művészi szavakkal érdé- nerációt mentenék meg ettől meimet, s megdorgálná Sutyi a számomra gyilkos tantárgytól, tanár urat, aki az első negyed- (Már okkor is nagy humánum évben megintett matematikából... voltam, igaz ugyan, hogy a Hát igen. Éva lett volna az én szomszédom nem ezt állította első nagy szerelmem. De csak rólam, de mindegy). A matikuso- lett volna, úgy, ahogy mondom. kat pedig, élükön a Sutyi bácsi- Vagy két hónapig voltam bele val, száműzni készültem éppen, szerelmes, anélkül, hogy erről amikor észrevettem, hogy figyel- fajtam kívül valaki tudott volna ni kezcl rám- Gyorsan feladtam valamit. Ő érte történt a kínos hát a miniszteri állást, a tanár frizura kúra, ő érte szívtam az urat visszahelyezve a katedrára, erős füsttől fuldokolva az első gyengéden, szerelmünk teljes tu- cigarettát is, hogy férfias legyen datában meglöktem Éva hátát, a leheletem is, de ... de ... nemeslelkű önfeláldozásom csak balul ütött ki. — Kész már az első példa? mégis suttogtam alig hallhatóan. A dolog úgy történt, hogy azon — Már a másodikat csinálom, és ha mindegyiket kiszámítota napon, amikor nehéz kéj hónap -~tam, odaadom lemásolni az egé- után, első ízben nyilvánítottam Szet — felelte ó még halkabban, lei Évának szerelmemet két hót- Ekkor hágott boldogságom baütéssel és egy fürt szőlővel, a tetőpontjára. Hálásan simogat- nos, meg ugyanazon a napon fam meg újra hátrasimított fri- meg is csalt. Igen, igen. Meg- zurámat. Éva tehát szeret. Percsalt. Engem. sze, hisz a szőlőt is elfogadta. És Szerdai nap volt, (sohasem a baráti hátbaütéseket is kedves fogom elfelejteni ezt a fájdalmas mosollyal köszönte meg. Egy- dátumot) és a harmadik órán, szerre megenyhültem. Gyorsan Sutyi tanár úrnál minden elöze- elhatároztam magamban, hogy tes bejelentése nélkül, dolgozatot a tanár urat mégsem száműzöm, írtunk matematikából. A második Évának is fájna az ilyen elbá- óra után az osztály csendes re- n^s legkedvesebb professzorával, megéssel fogyasztotta tízóraiját, Majd valamilyen állást csak ke- mindenki drukkolt a dolgozat- ritek neki. Szegény Sutyi bácsi! írástól, csak én nem. Ha már egyszer olyan sokat taAz első óra után történt meg aultam ezt a hm, hm nyavalyás ugyanis köztem és Éva között k^s matematikát. Mintha ez olyan a frigykötésünk. A kályha mel- istentudja milyen nagy tudomány letti padsorban pontosan mögöt- tenne! Hisz én is meg tudnám te ültem és ö volt az osztály tanulni, ha akarnám, de, de... egyetlen kiváló matikusa. Sok i<Jaz iS’ megteszem majd pénzbánatom is volt emiatt, de sok- ügyminiszterré! szór jól is_ jött Éva matematikai _ /r6> mdr csay húsz perc, és tökéletessége. Sok bánatom volt maga még mindig nem másolja azért, mert a tanár úr nagyon a példáit?! — süvített a csendbe gyakran simogatta meg meleg a tanár úr vékonyka hangja, tekintetével a táblánál magabiztosan mozgó Évát, és már-már Gyorsan a váltam közé húz- nem egyszer arra gondoltam, tam a fejem, és úgy tettem, hogy egyszer kihívom a tanár mintha valamin nagyon törném urai párbajra. Dehát erre szeren- a fejem, s erélyesen írni kezdtem csémre nem került sor, mert el- e9P darab papirosra valamit, jött az a szörnyűséges szerdai mintha a példákat oldanám, nap, s eljött a tanár úr is a hóna — De iiigen, tanár úr kérem, alatt azokkal az átkozott mate- márcsak ezt kiszámítom — matikai dolgozat füzetekkel. nyögtem verejtékezve, s alig Az ósdi, kopott házon kis tábla jelzi, hogy itt vannak a Szlovák Nemzeti Színház műhelyei. E töredezett falú helyiségek között valósulnak meg tehát az elképzelt és felvázolt tervek, itt öltenek testet a megrajzolt képek; itt készülnek a mesebeli paloták, a pazar eleganciával vagy finom egyszerűséggel berendezett lakások, utcák, terek, erdők vagy rőzsaligetek — a színpad sok száz változata. A „láthatatlan kezek“ forrasztásából, kalapácsolásából, gyalulásából és festéséből a hatalmas vashidak, a gyönyörű faragott bútorok, bársonyos fotelek, aranyozott oszlopok, — mindaz, ami varázssze- rűen adja meg a kellő hangulatot, a keretet az előadáshoz. A munka sokfélesége érdekes jelleget kölcsönöz a műhelynek. Az egyik sarokban lakatosok dolgoznak, nem messze tőlük a kárpitosok igyekeznek nötázá- sukkal túlszárnyalni kopácsolé- suk zaját; emitt a festők serénykednek ecsetjeikkel, amott a fűrész és gyalü van munkában, távolabb legyező készül lúdtol- lakból... A lakatosok „részlege“ falusi kovácsműhely benyomását kelti. Kicsi zug, jóformán alig lehet megfordulni benne, pedig innen kerülnek ki a sokszor óriási, vasból való szerkezetek. — Mind merészebb feladatok megvalósítása áll előttünk — mondja Jankoviő Frantisek, egy fekete, göndörhajú fiú, a -lakatosműhely vezetője. — Legújabban, ahol csak lehet vassal helyettesítjük a fát, úgyhogy az eddig fából készült vázak, állványok helyébe is vas kerül. Első pillantásra sokszor elérhetetlennek tűnik a tervek véghezvitele, s bizony nem egyszer megizzadunk, nemcsak amíg elkészítjük, hanem amíg csupán kigondoljuk, hogyan is lássunk hozzá a megvalósításhoz. Alkarjával önkénytelenül vé- gigtörli a homlokát, amint a jó iparos büszkeségével mondja; — Tizennégy éve dolgozom a színháznál, de az utóbbi két-három hónap munkáját össze sem lehet hasonlítani az előzőkkel. El tudja képzelni, — mondja a „műhelyre“ mutatva — milyen nehéz volt itt megcsinálni a „Kilátás a hídról“ vashídját? És még ennél is nehezebb volt az Aida 12 méter hosszú és 10 méter széles Most a kárpitosokon a sor, hogy brokáttal, bársonnyal vonják be az elkészített fa-vázat. IVANICS istva'n : felen eszembe jutott édesapám is). Ezután drámai gyorsasággal peregtek az események egymás után. A padra lapulva félpercenként lökdöstem, rugdaltam Éva padját, most már egyáltalán nem a szerelmünkre, inkább a „puskára" figyelmeztetve öt. A szovjet filmművészet új felfedezettje: L. Marcsenko „Az apai ház" című filmben. Osztraván Hatalmas kémények erdejében a kohók fekete száján hulló Szikra-esőben én úgy érzem magamat, mint soha el nem múló Szerelemmel szívében a vőlegény, ki kedvesével tölt hosszú napokat. S mégse tud betelni látásával, mint én e kémény-óriásoknak. TÖRÖK ELEMÉR Nem hullhatunk szét Nem feleselő, dacos pogánynak jöttem közétek, sem meglapulni hallgatva álmaim bokraiban. TI nem vagytok sem több, sem kevesebb embermagamnál, egyformán örülünk a mezők kiserkedt zöldjének. A szomorúság leszakadt rólam, mint elnyűtt cipőtalp, hogy együtt vagyok veletek víg katona cimborák. Mi, e kor fiai vagyunk, s mint bolygók az űrben törvényszerűen összetartozunk, s közös erő hajt, nem hullhatunk szét, miként a vándorló meteorok. Mennyi az évetek? honnét tekeritek az élet fonalát? s hogy barnára fest a nap tüze?... Nem számít: Én veletek, mint erős láncszemek egybeforrok. hídjának a megszerkesztése! A fő azonban, hogy elkészült, mert nálunk nincs idő a pepecselésre, és az időpontnak is klappolni kell, hiszen nem lehet elhalasztani a premiert! Nekünk mindig körmünkre ég a munka, valahogy mi sosem kezdünk, mi mindig csak befejezünk, sietve, mert már viszik is a színpadra... — Annál nagyobb élvezet azután a széksorok közül nézni müvünket — elegyedik a beszélgetésbe Suchal elvtárs, aki most éppen egy kerítést forraszt nagy szakértelemmel — mert ha a közönség nem is méltatja külön figyelemre, mi tudjuk, hogy részesei vagyunk a sikernek. A szavakat elnyeli a kárpitosok kalapácsolásának zaja, akik úgy látszik, mintha egymással versenyeznének a szögezésben. Bámulatos gyorsasággal fúródnak a szögek kalapácsuk nyomán a ragyogó bordó brokátba. Látható élvezettel dolgoznak, úgy tetszik, mintha a saját szórakozásukra ütögetnék a szögeket. Látszik, hogy Pír, Jurkovic és Bendzala elvtársak fiatal koruk ellenére kiváló szakemberek és látszik az is, hogy szeretik munkájukat. Hiába, az általuk készített fote'ek, függönyök között nem mindennapi élet folyik majd. Fojtott légkörű drámák, vidám operettek, elbűvölő zenéjű operák, látványos balettek meséinek, történeteinek lesznek tanúi, ezernyi ember felejti rajtuk önkéntelenül a szemét. őszes hajú, de fiatalos kinézésű, „stramm“ ember közeledik a csoporthoz. Ez Ilavsky Teodor, a szerelő részleg (lakatos-, kárpitos-, asztalosmühely) vezetője. Szemeiből vidámság, arcáról életerő, munkakedv sugárzik. Megjelenését mindjárt első szavai bizonyítják: — Kell, hogy együtt érezzünk a színházzal, különben nem tudnánk a munkánkba életet lehelni. Érzünk, izgulunk és élünk a darabbal és a színházzal. Nem is lehet másképp. Mert aki egy pár cipőt elkoptatott a színháznál, az sosem tud megszabadulni tőle. Ez így van — erősíti meg állítását, majd hozzáfűzi: — De azt az egy pár cipőt el kell koptatni! Itt ugyanis nem lehet csak úgy összehányni a dolgokat — teszi hozzá magyarázólag s szavait kezeinek össze-vissza mozdulataival igyekszik hangsúlyozni. Ismeretes, hogy Ilavsky elvtárs pontos, „precíz" munkát Ez még csak a munka kezdete, de nemsokára óriási vasszerkezetek kerülnek ki a lakatosműhelyből. kíván s jómaga is így dolgozik. — Egyesek szerint a színpadi díszleteket nem kell kidolgozni, hiszen a néző úgy sem látja meg a finom munkát. De én erre nem adok semmit. Szeretek mindent a legaprólékosabban kidolgozni, mert a munka, az legyen munka! MESTAN KATALIN
