Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-19 / 20. szám

RU2ENA GAUBEOVA: ELSŐ ÁLMOK GALINA ULANOVA: §f i II % í ■ il*- _ Á .* 1 2 í í v.. 1 ily. m \. Dolgozók üdülnek a Sklené Teplice-i „Királyi hercegi“ fürdőben akaró és tudós orvosi karnak. Sklené Teplice gyógyfürdő a Banská Stiavnica déli részén fekvő hegycsoport egyik völgy­katlanjába van beékelve 400 méteren a tengerszínt fölött. A latin és német nyelven írt történelmi napló megbámult lapjai a Bajaská 3tiavnica-i mú­zeum irattárában vannak elhe­lyezve. A naplóban lévő fel­jegyzések alapján Sklené Tep- lice-t mint fürdőt 1350-ben alapították. II. Lajos özvegye, Mária királynő 1550-ben a für­dőt ajándékozás útján átadta személyi titkárának, Krabath Györgynek. A közös fürdőház bejárata felett elmosódott szlovák és magyar nyelvű felírás olvasha­tó: „Királyi hercegi fürdő“. Amint a naplóból olvassuk, Krabath György felhívta Alsó- Ausztria hatóságát, hogy küld­jenek üveggyártó szakmunká­sokat, mert ott üveggyártásra alkalmas nyersanyag található. Hogy ezen a helyen valóban volt üveggyár, arról az a kö­rülmény is tanúskodik, hogy a község alsó részeiben még ma is látható nagy mennyiségű üveg és ehhez hasonló törme­lék. Azonkívül az üveggyártás­ról írt szakkönyvek megemlí­tik, hogy Sklené Teplicén vegyi üvegeket gyártottak, amelyeket leginkább a kremnicai arany- és a Banská 3tiavnica-i ezüst­bányák részére szállítottak. A krónika a török megszállás idejéről is megemlít egy szo­morú epizódot. Az itteni üveg­gyár' egyik kitűnő mesterét családjával együtt a törökök el akarták hurcolni, de a közeli Bzenica községnél szökést kí­séreltek meg, és ezért a törö­kök az egész családot legyil­kolták. Sklené Teplice eredeti régi elnevezése Glashütte volt, s ez az elnevezés a régi térképeken sait. JriUVOS taVaSZl SZ6i IUjUOy al, amikor a kora reggeli órákban kiérünk a bratislavai vasútállo­másra. Siető utazó emberek idegesen járnak fel s alá. Kié­rünk a peronra és megkeressük a Bratislava-Zvolen-Kosice felé irányított gyorsvonat szerelvé­nyét. Sikerült egy pirosvásznas ülésű szakaszban megfelelő he­lyet találni. Négyen voltunk a fülkében: egy elhasznált erejű asszony, egy fiatalember, egy galambősz bácsika és én. A fia­talember megjavította a hamu­tartó fedelét, kipróbálta, jól működik-e az ablak, nehogy huzatot kapjunk, majd elővette újságját és belemélyedt. Az ásszony élete nagy regényét mesélgette: szegény földmű­vescsalád, régóta reumában szenved. Bizony, a régi világ­ban - meséli - hogyis jutott volna szegény ember gyógyfür­dőbe és most már harmad íz­ben kapott beutalást, ez idő szerint Sklené Teplicére. Köny- nyes boldogsággal mondogatja, hogy betegsége mennyire ja­vult és a fürdők használata után frissen jár munkahelyére. Közben vonatunk Hliník-Sklené Teplice sára, sietnünk kell, mert a gyors csak egy percig áll itt. Autóbuszra szállunk perces utazás után Sklené Teplice fürdőhelyét. Mo­solygós arcú, udvarias dolgozó­nő pillanatok alatt végzi el a felvételt, s máris kísérik lak­helyére a beutaltat. A szoba- asszony, éttermi kiszolgálók, fürdőszemélyzet, élükön a ki­tűnően szervező Kovács László fürdőgondnokkal, mindent meg­tesznek, hogy a beutaltak jól érezzék magukat, téren színvonalas hangverse­nyeket, egészségügyi-, film-, színházi előadásokat rendez­nek. A kitűnő és_ elegendő ét­kezésről Ambra Stefan fősza­kács és kollektív gárdája gon­doskodik. A gyógykezelést Dr. Krásny Alexander főorvos v§­fürdő mai nevét csak a XVII. században nyerte el. A fürdőt abban az időben csak az előkelő főnemesi csa­ládok látogathatták, legfőkép­pen a Banská Stiavnica-i bá­nyák tulajdonosai. De itt adtak találkozót a széles környék többi főnemesi családjai is. A fürdőnek 12 melegforrása van, amelyek 34 — 52.3° C termálvíz­zel rendelkeznek. Van itt 5 fe­dett medence, amelyek között az egyik európai különleges­ség; az úgynevezett „Parenica“ fürdő, amely sziklák közé van vájva és onnan forró gőz tódul a medencébe. Ezt a helyet fő­képpen a gégehurutos betegek keresik fel nagy előszeretettel inhalálás céljából, gyógyító ha­tása kitűnő. Az egyik legöre­gebb és legjobb zártfedelű me­dence a „Bansky kúpéi'“ (Bá­nyász fürdő), amely azzal kü­lönbözik a többitől, hogy köz­vetlen a forrás fölött épült, míg a többi medencébe csöveken keresztül vezetik a vizet. A fürdő gyógyvizében gyó­gyulást találnak: az összes de- generatív, reumatikus és szá­mos Idegbetegségben szenve­dők. A gyógyvíz összetételében nagy mennyiségűén magnézium található, amely igen kitűnő a máj- és epebetegségek gyó­gyítására. Sklené Teplice csak 1948-ban került az állam tulajdonába és azóta sok javítást eszközöltek az addig igen elhanyagolt álla­potban lévő fürdőtelepen. Siro- ky Viliam elvtárs, kormányunk miniszterelnöke nemrég láto­gatta meg Sklené Teplicét és ígéretet tett, hogy a párt és a kormány részéről a fürdő modern kiépítéséhez a leg­messzebbmenő támogatást fog­ják nyújtani. Még a nyári idény kezdetéig elkészül az új nagy étterem, az átalakulás alatt lévő legna­gyobb .központi medence és egy új kávéház. A fürdőnek gyö­nyörű parkja, strandfürdője van, csodás, ózondús levegő árad a közeli erdők felől. Jól­eső, felemelő látványt nyújt a boldogan és gondtalanul sétáló beutaltak tömege, akik a kapi­talista időkben soha sem kerül­hettek volna ilyen helyre. Álla­munk gondoskodásával a dol­gozik ezres tömegeinek módot ad, hogy^fürdőhelyeinken gyó­gyulást és pihenést nyerjenek. WITTENBERG JÖZSEF Már nincs messze az idő, és lógusok, bútortervező asztalosok „Izgalmas sakkparti“ »fiúi f l/tí ívó /HCOOZíC UZ hazánk a lakáskultúra fe, ____ tekintetében világviszonylatban is vezető helyet tölt be. A kiállí­tás visszatükrözi, hogy bútoripa­runk mennyire teljesíti azokat a jeladatokat, melyeket a CSKP KB márciusi határozata kitűzött. A szlovákiai bútoripar arány­lag még nagyon fiatal. Több ki­sebb kapacitású kapitalista gyár­ból és magánműhelyből épült fel. A csehországi fejlett bútor­gyárak szakemberei már sok testvéri segítséget nyújtottak Szlovákia bútoriparának fellendí­tése terén. A kiállításon alkalmunk van megismerkedni a ma már fejlett technológiával rendelkező és a nagytermelésre berendezett szlo­vákiai bútorüzemek termékeivel. Az iglöi bútorüzemböl ma már naponta 34 hálószoba kerül ki. Ezt a szép teljesítményt sokban az iglói faipari iskolának köszön­hetjük, amely a zólyomi főiskola a bel- és külföldi szakirodalom tanulmányozása alapján kísérle­teznek a legcélszerűbb modern bútor készítésével, új anyagokat és új termelési technológiát vesznek igénybe. Az új típusú bútor tervrajzait csak az ipar­művészek felettes szerveinek szakvéleményezése és a vásárló - közönség ízlésének kikutatása után nyújtják át az üzemeknek sorozatos termelés céljaira. A bútorgyártás az utóbbi tíz ** év alatt 4,6 százalékkal emelkedett, miközben összeha­sonlíthatatlanul javult a minősé­ge és nem emelkedett az ára. A kiállítás iránt óriási az ér­deklődés, s azt elsősorban fiata­lok látogatják, akik örömmel nézegetik a közeljövőben kapható szép, kényelmes és elérhető árral kecsegtető lakásberendezéseket. M. M. a gyakorlat minden térén meg­nyilvánul. Érvényesül a lakások berendezésében, az öltözködés­ben, a táplálkozásban, a szóra­kozásban és a pihenésben is. A kultúráltság színvonala szoro­san összefügg az általános ízlés­sel, a ruházat és berendezés esz­tétikai értékével. Minden emberben benne él a vágy, hogy szép lakása legyen. A bratislavai téli stadionban La­káskultúra címen megnyílt kiál­lítás rendezői azt a célt tűzték ki, hogy bemutassák a bútoripar és a lakáskultúra mai színvona­lát, valamint további fejlődési útját és kérdőívek útján kutat­ják a tömegízlés megnyilvánulá­sait. faipari fakultasaval együtt az üzem alapos szaktudással ren­delkező kádereinek bővítéséről gondoskodik. A tapolcsányi Béke-üzem és a praveneci Tatra bútorüzem a kiállításon egészen új vonalú konyhaberendezésekkel tűnik ki és bemutatja, hogy az ülő alkal­matosságok termelésében milyen új anyagokkal kísérleteznek. A bratislavai nyugatszlovákiai bútorüzem főként a szép kárpi­tos munkáért nyeri el az érdek­lődők tetszését. A galántai bú­torüzem új technikai módosítá­sokra igyekszik. Üttörő munkát végez a bratislavai bútoripari fejlődési és tervezési üzem, amelyben iparművészek, techno­A kultúrforradatoni betetózé­■ séhez hozzátartozik , a feladat is, hogy megteremtsük ■ az új társadalmi rend embere f számára a szép és kényelmes . otthont és olyan környezetet nyújtsunk, amelyben jól érzi . magát. A szocialista életstílus Lakáskultúra Ha felidézem magamban a Fesztivál ragyogó benyomásait, a legnagyobb hatást kétségkívül az a tehetséges ifjúság tette rám, amely a világ különböző tájairól jött Moszkvába. Sok nagy művésszel találkoztam életem során, de még sohasem ismerkedtem meg ilyen rövid idő alatt ilyen sok pompás mű­vésszel. Elbűvöltek frissessé­gükkel, bár nagyon fiatalok voltak s nagyon kevés tapasz­talattal rendelkeztek. Ez a művészi;ajongó ifjúság elhozta magával Moszkvába ha­zájának legszebb dalait, legki­fejezőbb népi táncait, legmeg- indítóbb daliamait. E fiatalok minden cselekede­tét áthatotta az emberiség bol­dog jövőjébe vetett mélységes hit. Miközben tehetségükkel és művészetükkel túl akarták szárnyalni egymást, ezek a fia­talok közös győzelmet arattak az emberiség számára, a béke számára. Ez volt szerintem a VI. Fesztivál kulturális prog­ramjának rendkívüli jelentősé­ge. Az a tény, hogy a Fesztivál kulturális megnyilvánulásai kü­lönböző gondolkodású embere­ket fogtak össze, különféle művészeti irányzatokat öleltek fel, szenvedélyes vitákat rob­bantottak ki az egymástól elté­rő elméletek hívei között. Ebből mindenki sokat tanult, igyekez­tek megérteni a fellépő művé­szek elképzeléseit. Szenvedélyes vitákra került sor mindenütt, ahol csak a fia­talok találkoztak a művészettel, így például sokat vitatkoztak a festészet, a szobrászat és az alkalmazott művészetek nem­zetközi kiállításain. A színek világa, a kifejezés eszközeinek hihetetlen gazdagsága nemcsak a fiatal művészek különböző iskoláira vetett fényt, hanem a különböző országok életét is bemutatta. A Fesztivál kulturális prog­ramjának egy másik jellegzetes vonása volt, hogy a fiatal mű­vészek rendkívül készségesen segítették egymást tanácsokkal, kicserélték tapasztalataikat, közölték véleményüket az alko­tás különböző problémáinak legeredetibb megoldásairól. Ez a legszebb emlékem a Fesztiválról, s ugyanakkor a legjobb bizonyíték arra, hogy az alkotómunkát végző embe­rek között rendkívül gyorsan és könnyen létrejön a megér­tés, s a művészet nyelve való­ban olyan nemzetközi nyelv, amelynek nincs szüksége tol­mácsra. Ha arra gondolok, hogy min­den erőmmel és tehetségemmel az embert kell szolgálnom, erő­sítenem kell a népek közötti barátságot és a békét, eszembe jutnak ezek a felejthetetlen napok, s azok az emlékek, ame­lyeket ezekről a fiatalokról és hazájuk művészetéről őrzök a szivemben. Mária Kocourová nemcsak a munkapad mellett állja meg a helyét. Az ifjúság közötti mun­kában is jó példával szolgál a fiataloknak. Nagy sikert arattak A gólyáspusztai állami gaz­daság üzemi CSISZ-szerveze- tének tagjai elhatározták, hogy színjátszócsoportot szerveznek. A határozatot csakhamar tett követte és utána közel két hó­napra táncmulatsággal egybe­kötött esztrádműscrrt rendez­tek. Nem várt nagy sikert arat­tak a gólyáspusztai fiatalok. A közönség a bemutató után megelégedetten távozott. Pifkó Magda, Nyilka János, Pifkó István, Udvari Vali, Kucsera Ferenc, Pifkó Rózsi, Rigó Lász­ló, Pifkó Gizella, Nagy Károly és Varga Magda voltak a mű­sor legjobb szereplői. Nagyszeg pusztán szintén sikerük volt. Azt is meg kell említeni, hogy 200 brigádőrát dolgoztak a major szépítésén és május elsejének előestéjén idősebb párttagokkal rendeztek beszél­getést a gólyáspusztai fiatalok. R. H. R. Naavszea puszta. A művészet és a barátság Peter Jilemnicky 1949 május 19-én halt meg. ■— Dróóótozni, fóóótozni ___ dróóótozni...! — visszhangzott a kiáltás a kisperki utcákon. Magas, sovány férfi közeledett az országút felöl, öltözékéről ítélve idegen ezen a vidéken. Valaha fehér, feszes posztónad­rágja megszürkült a sok viselés­től, foltozott térde fesledezett. Poros bakancsa, vastag bütykös botja is elárulta, hogy messziről jön. Széleskarimájú, zsíros kalap árnyékolta be csontos arcát. Foga közt kialudt pipát tartott. Hátán ott zörgött a mindenféle dróttal és bádoggal teli hátiszekrény. — Itt a drótos lozsó .. .1 Itt z drótos lozsó ...! — ugrándoz- ta körül a kisperki gyereksereg. Nagyon régen volt ez. Még va­lamikor az első világháború előtt. Kisperken jól ismerték az öreg irótost. Az első tavaszi nappal érkezett minden évben. Aztán még két szer-háromszor is meg­jelent a nyár folyamán. így hát most is eljött. A temp­lom előtti széles téren letette 7 földre a szerszámládát, leve­tette foltozott ködmönét, és negtörölte széltől-esőtől kicser­zett arcát. Egy pillanatra kivette szájából a pipát és hosszan kiál­totta: — Dróóótozni, fóóótozni __! Az asszonyok kifutottak a há­zakból, s a gyerekek már hozták s a lyukas fazekakat, serpenyő­ket. Odarakták az edényt a dró­tos mellé és leültek a sűrű, lágy 'űbe. Várták, hogy az öreg meg­szólaljon, tudták, ha belemeleg­szik, megint mesélni kezd majd i messzi Szlovákiáról. Főleg 5etyka fészkelődön türelmetle- liil, míg a többiek, egymást ol­tóiba bökdösve, ott hancúroztak, iemperegtek a fűben. Boldog tevetgélés töltötte be a gyepes ‘emplomteret. — Bizony, gyerekek... — né­zett fel munkája közben a drótos - valaha én is ilyen gondtalanul ludtam nevetni, mint ti... A gyerekek meghökkenve néz- lek egymásra. Péter mindig mo­solygós kerek arca hirtelen elko- nolyodott: — És most miért nem nevet nár, bácsi? — kérdezi. — Hiszen '.gészséges. Nincs semmi baja ... — Honnan tudhatnád, te kis ssacsi, mi az én bajom? Otthon ilsz, édesanyád szoknyáján, puha tnnhnn nlsynt in otthoni iőztet eszel, még nem kóstoltál bele az életbe. Te még könnyen nevetsz, kisfiam. De étlen-szomjan a vi­lágot járni, pajtákban aludni, a szalma alján, idegenben, ahol minden kutya megugat, ez bizony keserű sors. Nem csoda, ha ne­vetni is elfelejtesz. — És hol van maga otthon, bácsi? — Hegyen, völgyön túl..., hetedhét országon is túl... — tréfálkozott a drótos. — Egy álló napig kellene utaznod, gyalog meg egy hét alatt sem érnél oda. Hej, de magasak' ott a hegyek, csupa szikla. Kristálytiszta jég­hideg víz bugyog a forrásokból. Gyíkok surrannak a bozótban ... — Meséljen még arról az or­szágról, bácsi'. — kéri Péter s most már a többiek is közelebb húzódnak a drótoshoz, aki csön­desen dúdolgat maga elé, és mialatt erős ollójával könnyen nyírja a bádogot s gyakorlott kezében szaporán forog a fogó és kalapács, gondolatai otthon járnak. — Szlovákia gyönyörű ország, — szólal meg végül is elmereng­majd neki egy jó meleg sapkát. Azt látnátok csak, micsoda hó­fúvások vannak ott minálunk. Húúú... süvít, fütyül a szél, csak úgy remeg belé a mi kis viskónk. — És tüzelőfájuk van elég? — kérdezősködik a fiú. — Tüzelőnk? — mondja el­gondolkozva a drótos. — Hát... fa volna bőven..., csakhogy urasági. Nem igen melegedhet­nénk, ha nem lopnánk belőle. — Nn ..., sóhajt fel mélyen — lesz az még másképp is. Gondosan vizsgálja az új foltot a fazékon, aztán kifényesíti szutykos törlőrongyával. Jönnek már a háziasszonyok a foltozott edényekért. Kenyeret, szalonnát hoznak a drótosnak, egyikük egy jókora bögre tejjel vendégeli meg. — Jóllaktam, egy krajcárt se költöttem, valamit még kerestem is... — dünnyög magában a drótos Jozsó, kezefejével a száját törölgetve. — Talán még kendőre is futja Ankának. Azután összeszedi szétszórt szerszámját, felveszi foltozott ködmönét, s ösztövér hátára emeli a szerszámosládát. — Isten veletek! — int a gye­rekeknek bütykös botjával. Lassú léptekkel megy az országúton lefelé, hogy a városka túlsó vé­gén megint felharsanjon kiáltá­sa: — Dróóótozni, fóóótozni:.., drótozni ..:' • Kisperkre ráborult az éjtszaka. A csendes házakban már minde­nütt eloltották a lámpákat. Al­szik a városka. Csak az egyik ablaknál áll egy kisfiú, hosszú fehér hálóingben, ahogy éppen kilopódzott az ágyból. Fejében ott motoszkálnak a drótos szavai. Mindig nevetős, kerek arcocskája most komoly. Kék szemében gyermeki elszántság tükröződik. — Ha felnövök, — mondja a csillagos éjtszakába — elme­gyek Szlovákiába ... Gyíkokat fogok majd a bozótban és iszom a tiszta források vizét... Elme­gyek oda, ahol a szegény dróto­sok élnek, hogy megtudjam, miért, járják a világot étlen- szomjan. És megírom majd, amit látok, hagy más legyen minden... A kisfiú Jilemnickú Péter volt. T/TSk ?. /'MM AT JÍ ve — de nehéz ott a szegény ember élete. Egy kis házikó, kis darabka föld, egy-egy tehénke... éppen csak annyija van, hogy lehajthassa fejét valahol és ne haljon éhen. Garashoz bizony éven át, ha nem járnám így nem jutnák az egész, hosszú a világot. — Van egy kisfiam, olyan idős lehet, akár te... — folytatja kis idő múlva, és családjára emlé­kezve vidáman mosolyog Péterre. — Télen már iskolába fog járni. Ősszel, mire hazamegyek, veszek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents